Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-11-25 / 48. szám

ÉP. BÉRM. BP. 72. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának MÉLYE DJ ÜNK EL AZ ÍGÉBEN NYILATKOZATA A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának köz­gyűlése meghallgatta elnökének a nemzetközi helyzetről és az egyházak időszerű szolgálatáról adott tájékoztatóját. Ez a beszámoló különösen két, az egész világot és benne a ke- resztyénséget is foglalkoztató kérdésre irányította a magyar protestáns egyházak küldötteinek figyelmét. 1. Az elmúlt hetekben súlyos nemzetközi válságot élt át a világ A KUBAI ESEMÉNYEK miatt. Még alig ocsúdtunk jel a kábultságból, amelyet a szakadék — a háború szakadé­kénak — szélére sodortatás okozott. Ezért mi is kérdezzük az embermilliókkal együtt: ki juttatta ide a világot? Szomorúan kell mondanunk, hogy a felelőtlenség. Annak ellenére, hogy a józanabb amerikai politikusok is számtalanszor kijelen­tették és hangoztatták már: a kubai nép nem fenyegeti az Egyesült Államokat, mégis az amerikai politika kényszerí­tette és kényszeríti szüntelenül a fiatal Kubai Köztársaságot a védekezés helyzetébe. A legutóbbi nemzetközi feszültség is azért következett be, mert az utóbbi időben még fokozó­dott, még hevesebb, még felelőtlenebb lett a Kuba elleni hidegháborús hajsza az Egyesült Államokban. Mindennek lehetséges szörnyű kihatásait pedig nem mérték fel. Így mérgesedett odáig a helyzet, hogy a háború közvetlen ve­szélye előtt állott a világ. Ide vezetett a felelőtlenség. Az emberiségért érzett felelősség hárította el ezt a vesze­delmet. Mi is köszönjük és hálásak vagyunk sok más millió emberrel együtt, hogy a halál veszedelme elmúlt felőlünk. Ugyanakkor szomorúan állapítjuk meg, hogy az Egyesült Államok 1960 óta sorozatosan elmulasztotta az új életet építő Kubával a politikai, a gazdasági és földrajzi kapcsolatok rendezését. A gonosz magvetés csak gonosz gyümölcsöket teremhet. Ezért sodródott el az Egyesült Államok politikája a háború szakadékánák széléig. Kérjük amerikai protestáns testvéreinket, tegyenek meg mindent, hogy népüket, kormányukat a józanság és a fele­lősség vezesse döntéseikben, örömmel üdvözöljük, hogy szá­mos amerikai egyházi személyiség és nemzetközi egyházi szervezet — a Prágai Keresztyén Békekonferéncia, az Egy­házak Világtanácsa és mások — felemelték figyelmeztető sza­vukat a kubai válság legsúlyosabb óráiban. Kubában jelentős protestáns egyház él Szeretettel köszöntjük kubai testvé­reinket és kívánjuk nekik, hogy legyenek egyek népüknek a szabadságra, a felemelkedésre és az igazságosságra irányuló törekvéseivel. Kívánjuk nekik is és az egész kubai népnek, hogy Isten békességgel áldja meg őket az egész világ né­peinek közösségében. Jézus vagy a kegyes ember Krisztus gyülekezetében nem úgy vannak együtt az emberek, hogy vita és vitat­kozás nélkül válnának Krisz­tus testének tagjaivá. Krisz­tus gyülekezete és egyháza mindig a vajúdás állapotában van. Ennek a vajúdásnak a „gyümölcseiként” mindig akadnak olyanok, akik „lát­szólag” tagjai a gyülekezet­nek és egyháznak, de csak a szájukkal közelednek Isten­hez, a szívük azonban távol van Tőle (És 29,13). Már az Ótestámentom gyülekezetében nagy vita folyt a „hívek” és a „törvényszegők” között, akik pedig igen sokszor az Is­ten igéjének egyetlen és hite­les magyarázóiként léptek föl. Ilyen melldöngető és az Is­ten igéjéhez mégis hűtlenné vált keresztyén gyülekezeti tagokat tart szem előtt János apostol is. Ezek a gyülekezeti tagok nem vonták ugyan két­ségbe, hogy az Ige testté lett, de tagadták azt, hogy Jézus az Isten Fia. Jézus emberi nagysága vitathatatlan tény volt számukra, de hogy ö a Krisztus, a világ Megváltója és Üdvözítője, az már megha­ladta értelmüket és hitüket. „Édes szavakkal” tudlak be­szélni Jézus eszméiről, de hogy Jézus testben és a tör­ténelemben megjelent, szen­vedett, meghalt és feltáma­dott „sokakért” (És 53, 12), ennek az ígéretnek a betelje­sedését . Krisztusban figyel­men kívül hagyták. Az ered­mény minden esetben az volt, hogy Jézus megváltói műve már nem középpontja és tar­talma a hitnek. Jézus műve elveszítette döntő jelentősé­gét és helyére a kegyes em­ber cselekedete és kegyes gondolkodása került! János apostol azt mondja ezekről a tévtanítókról, hogy „antikrisztusok”, vagyis ugyan­azt a szót használja ezeknek a tévtanításoknak a megjelö­lésére, mint amit Krisztus el­lenlábasának a megjelölésére, alkalmaz. Mindenki „antikrisz- tus”, aki Krisztus megváltói művének a helyére saját ma­gát teszi! Mindenki „antikrisz- tus,” aki egy gyékényen árul a gyülekezetből, az egyházból „kiszakadtakkal”, a szekták­kal. Keménv szó ez. de ieaz 2. A világ közvéleményét, különösen a keresztyén egyhá­zak figyelmét az utóbbi hetekben a II. VATIKÁNI ZSINAT ESEMÉNYEI foglalkoztatták. Sok örömteljes, de néhány szomorúságot kiváltó eseményre figyeltünk fel a vatikáni zsinatom Örülünk XXIII. János pápa békességet szerző sza­vainak. De szomorúak vagyunk és tiltakoznunk kell, hogy a megindult eszmecsere hitelét számos elgondolkoztató esemény rontotta le a II. Vatikáni Zsinaton. A zsinati atyáknak el kellett mondaniok a számunkra oly véres következményekkel járó tridenti zsinat konfesszióját. Abban hitet tettek a pur­gatorium, a búcsú, a csalatkozhatatlanság római katolikus tételei mellett, sőt a hitvallás utolsó szakaszában átkot mond­tak mindazokra, „akik nem vallják az egyedül üdvözítő ka­tolikus' hitet’’. Aggódásunkban egyek vagyunk sok külföldi testvérünkkel és azt kérdezzük, hogyan egyeztethetők ezek össze a Rómából hangzó egyre hívogató szóval. A reménység és az aggodalom szorongat bennünket a II. Vatikáni Zsinat eseményei láttán. Szeretnénk remélni, hogy a II. Vatikáni Zsinaton a katolikus egyház képviselői megtalálják a szol gálát útját. Aggódunk, hogy visszatérnek a szeretetlenség és a gyűlölködés útjára. Az ádvent ideje közeledik, a Békesség Fejedelmét vár­juk, készülünk a szeretet ünnepére. Ez az ünnep akkor vál­hat igazán ünneppé, ha az angyali ének szavaival s a ke­resztyén egyházak bizonyságtevő szolgálatával mondjuk: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jóakarat!” Hol az igazság? Az őskeresztyón gyülekezet is riadtan szemlélte, hogy so­raiból hívek válnak ki, akik mást tanítanak é's hirdetnek, mint az apostolok. Vigasztalá­sul és buzdításul utal az apos­tol arra, hogy az „antikrisztu­sok” föllépése nem váratlan dolog. Megjövendölték ezt már az evangéliomok is (18. v.). Maga Jézus így beszél ró­luk: „Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: »Én vagyok a Krisz­tus«! és sokakat elhitetnek” (félrevezetnek) Mt 24,5. Sőt csodálatos dolgokat, jeleket és csodákat tesznek ezek a ha­mis próféták és hamis krisz­tusok, „hogy ha lehet, még a választottakat is elhitessék (félrevezessék)” (Mt. 24,24). Ennél a bibliai helynél meg­jelennek előttünk a „jehova- tanúk”, akik házról házra jár­nak és elhitetik az emberek­kel, hogy „ez a világ nem so­káig tart, a végéhez közeledik, íme itt vannak a jelei, atom­bomba, űrutazás, stb., stb.” És ezek az emberek Krisztus ne­vében beszélnek, kiszámítva, hogy melyik esztendőben és melyik napon lesz vége a vi­lágnak (persze ennek a nekik nemtetsző világnak!!). Jézus gyülekezetét mindig az a körülmény érintette kíno­(1 Jn 2,18—21) san, hogy ezek a hamis krisz­tusok a saját soraiból tobor- zódtak és Jézus gyülekezeté­nek a hitelét rontották a vi­lág szemében. Mert bizony úgy van — mondja az apostol is —, hogy valaki meg van keresztelve, hallja Isten igé­jét, részt vesz az úrvacsorá­ban és mégsem tagja a Krisz­tus testének. Talán nem lehet ide sorolni a csak vasárnapi, a sátorosünnepi keresztyéne­ket? A keresztyén gyülekezet mindig ki volt téve ennek a veszélynek. Ha feszültségek Akik mind János erre a kérdésre azt mondja a gyülekezetnek: Ti a Szenttől kaptátok a fölszen­telést és mindent tudtok. Ti ismeritek az igazságot. (21. v.) Vagyis minden kijelentés és ígéret a tiétek, ami csak szük­séges az üdvösséghez. Az a Szentlélek, akit megígért az Ür övéinek és meg is adott nekik, elvezet minden igazság­támadtak körében és egyesek lemorzsolódtak a gyülekezet testéről, mindig fölvetődött a kereső kérdés: Hol van hát igazi hit? Hol van hát az igaz­ság? Sőt a kísértő és kísértés még kínzóbb kérdéseket is tud feladni a gyülekezet tag­jainak: Lehet-e még egyálta­lán hinni, hiszen a legkülön­bözőbb teológiai irányzatok viaskodnak az igazságért és vitatkoznak Krisztus evangó- liomáról, sőt magáról Krisz­tusról. És nem tudnak meg­egyezésre jutni még az alap­vető elvi kérdésekben sem! Hit tudnak ra. És itt fontos lenne mindig szívünkben tartani ezt az igét: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent és akit Te elküldöttél, a Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Ezenkívül másra nincsen szükségünk: Sem új kinyilatkoztatásra, sem más tanításra! Elbizakodottság nélkül Sem büszkévé, sem elbiza- kodottá ez nem tehet bennün­ket. A szent Isten ajándékozta ezt a bűnösnek. Az újjászüle­tést Isten munkálja. Jézus gyülekezetének a tagjai min­dig tartsák szem előtt az apos­tol intelmét: „Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üd- vösségteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind annak véghez­vitelét, jótetszéséből!” (Filippi 2,12k). • Rajtunk áll azonban, hogy ne álljunk ellent ennek az igazságnak és ássunk minél mélyebbre igéjében. Marad­junk meg állhatatosan a taní­tásban, az imádságban és hit­ben! Mert a hamis krisztusok dolgoznak és munkálkodnak, „édes szavakkal és nagyszerű beszédekkel” a gyülekezeteit soraiban is, mert egyetlen nagy veszély fenyegeti Isten anyaszentegyházát: A belső tévtanítás és bomlasztó sza­vak. Dr. Pálfy Miklós Örök, ősrégi daílam Ha úttalan utak találkozóin remete volnék szirtek őrhelyén, barlangom zuzmarás kövére én is vérrel vésném, mint annyi boldog ősöm: „Uram, nem láttalak, hangod se hallom, kezed nyomából tudom, hogy ki vagy; — szavam se lett, könnyem se hullt... s Te látod: az életemmel hogy imádkozom...!” De most, hogy új. világ alapja készül és minden kő az új falakra kell, munkában izzó lázas roggyanáson s a homlokom redőin olvasod; „Uram, nem láttalak, hangod se hallom, kezed nyomából tudom, hogy ki vagy; — szavam se lett, könnyem se hullt... s Te látod: az életemmel hogy’ imádkozom...! Esti Gyula iiiiiii[iiiiiiHiiiii»iiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiJiiiiniiiiiiuiiiiiiniiiuiiiiiiiiiiiininiiiiiiimuiiiiiwuiimmiiiiimiia.iiiiiiiiiiiiiniiiiiiinii IMÁDKOZZUNK Márk 13, 24—27. Mennyei Atyám, köszönöm, hogy felemelhetem tekintete­met az elmúlóktól Hozzád, az örök kősziklához. Hálát adok neked, hogy engemet, aki gondtalanul járok útamon, igéd ma figyelmeztet, hogy egyszer minden véget ér és Hozzád érkezik meg. Dicsérlek Téged, mert elmúlik a dicsőség és a kudarcok ideje is, az öröm és a bánat is; de nem múlik el szereteted, békességed mindig megmarad és az élet tisztasága és igazsága előtted mindenkor fényesen ragyog. Az elmúlok között érzem erőd és benned bízva feléd megyek. Köszönöm, hogy életem másodpercei nem értelmetlenül peregnek el, hanem mind­egyik Hozzád visz közelebb. Segíts, hogy megbecsüljek mindent, amit az élet nyújt, de óvj meg attól, hogy hozzá kössem magam az élet múló javaihoz és érzéketlenné váljak az igazság és a szeretet iránt, s képtelen legyek meghallani szavad. Köszönöm, hogy égen és földön szüntelen készíted, s egy­kor elhozod országodat. Engedd, hogy munkatársaddá legyek. Szeretnék úgy élni, mint akire tiszta országod vár. Minden­napi munkám segíts olyan igazán végeznem, mint aki egykor színed előtt felelek mindenért. Embertársaimmal szemben le­gyen szavam és minden cselekedetem szíves és egyenes; ér­tük való felelősségem olyan őszinte, mint aki egykor színed előtt adok számot arról. A világ körülöttem folyó dolgait ta­níts meg önzés nélkül szemlélnem, mindig védenem az életet és őriznem a békességet, a békét. Engedj úgy szolgálnom családomban, hazámban, s e világban, hogy szégyent ne vall­ják színed előtt. Uram, te tudod, hogy nem vagyok jöveteledre felkészülve, ne szűnj meg inteni, hívni, megújítani szívemet és életemet, hogy szolgáljak hűséggel az emberek szolgálatán keresztül s menjek eléd majd boldogan Ámen. Öz 'ák aHUan Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja azt a szép evan­géliumot, örömhírt hirdeti a hívőknek, hogy a halál nem valami mindent befejező fe­kete pont a földi élet mon­data után, hanem — gondo­latjel. Gondolatjel, ami után még mondanivaló következik. És jó hallani az igehirdetés­ből, a Szentírás szavaiból,' hogy ezt is az Isten írja atyai szívvel, örök szeretettel. De jó figyelni arra, hogy az a mondanivaló, az örök élet nem független az első mon­dattól, a földi élettől. Sőt a második mondat mindig aa első mondatból születik. Ezért van az, hogy az igazi keresztyén élet mindig nyu­godt, békés, bizakodó, de min­dig munkálkodó, jóságban és szeretetben elfoglalt élet. Az örök életről a mai va­sárnap ezt a gyönyörű szót mondja, hogy az örök élet otthon lesz! — És amikor ezt mondja, akkor földi életünk szótárának egyik legszebb sza­vát idézi. Nem a semmibe, az ismeret­lenbe, nem a megsemmisülés­be hullanak elfáradó lépteink, hanem otthon várja a hazaté­rő vándort. A hazatérő em­ber boldog izgalma, derűje* és vidámsága az, ami átlelke­síti és megszépíti munkaked­vünket és életkedvünket. Az örök szeretet virrasztva várja a haza érkezőt. Az örök élet — otthon! Aztán azt is elmondja a mai vasárnap Igéje, hogy az örök élet karácsonyi otthon lesz. Olyan együttlét, ahol el­tűnnek a földi élet árnyai: bűn és betegség, bánat és ha­lál, a csalódás és a könny­csepp. A karácsonyi otthon fénye és békéje, csendes szépsége ragyogja át az Istennel való együttlét időtlen idejét. Végül az örök élet az örök szeretet otthona lesz. Valaki egyszer összeszedte az emberi szótár legnehezebb szavait és megállapította, hogy ez a legszomorúbb szó: elválás, búcsúzás. No ez a szó is hiányzik az örök élet szó­tárából. Ott örök a szeretet, mert az örökkévaló Isten atyai ar­cát színről színre látják azok, akik a Jézus Krisztusban gyermekei lettek. Ott örök a szeretet, mert az örök élet a mindeneket megújító Isten meglepetése. Az örök élet reménysége ezért kívánja a keresztyen embertől a tiszta szívet és a tiszta tekintetet. Hogy nyu­godtan hajthassa fejét az éj­szaka párnájára és arra az álomra, amelyikből egyszer, a színről színre látás hajnalán, tiszta szívvel és tiszta szem­mel nézhet az Isten szemébe. Az örök élet nyugodt re­ménysége így lesz a földi élet nyugalma, biztonsága és bé­kéje, a vidám kezdet és a boldog vég ígérete. ff)

Next

/
Thumbnails
Contents