Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-11-25 / 48. szám

ÉP. BÉRM. BP. 72.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának

MÉLYE DJ ÜNK EL AZ ÍGÉBEN

NYILATKOZATA

A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának közgyűlése meghallgatta elnökének a nemzetközi helyzetről és az egyházak időszerű szolgálatáról adott tájékoztatóját. Ez a beszámoló különösen két, az egész világot és benne a ke- resztyénséget is foglalkoztató kérdésre irányította a magyar protestáns egyházak küldötteinek figyelmét.

1. Az elmúlt hetekben súlyos nemzetközi válságot élt át a világ A KUBAI ESEMÉNYEK miatt. Még alig ocsúdtunk jel a kábultságból, amelyet a szakadék — a háború szakadékénak — szélére sodortatás okozott. Ezért mi is kérdezzük az embermilliókkal együtt: ki juttatta ide a világot? Szomorúan kell mondanunk, hogy a felelőtlenség. Annak ellenére, hogy a józanabb amerikai politikusok is számtalanszor kijelentették és hangoztatták már: a kubai nép nem fenyegeti az Egyesült Államokat, mégis az amerikai politika kényszerítette és kényszeríti szüntelenül a fiatal Kubai Köztársaságot a védekezés helyzetébe. A legutóbbi nemzetközi feszültség is azért következett be, mert az utóbbi időben még fokozódott, még hevesebb, még felelőtlenebb lett a Kuba elleni hidegháborús hajsza az Egyesült Államokban. Mindennek lehetséges szörnyű kihatásait pedig nem mérték fel. Így mérgesedett odáig a helyzet, hogy a háború közvetlen veszélye előtt állott a világ. Ide vezetett a felelőtlenség.

Az emberiségért érzett felelősség hárította el ezt a veszedelmet. Mi is köszönjük és hálásak vagyunk sok más millió emberrel együtt, hogy a halál veszedelme elmúlt felőlünk. Ugyanakkor szomorúan állapítjuk meg, hogy az Egyesült Államok 1960 óta sorozatosan elmulasztotta az új életet építő Kubával a politikai, a gazdasági és földrajzi kapcsolatok rendezését. A gonosz magvetés csak gonosz gyümölcsöket teremhet. Ezért sodródott el az Egyesült Államok politikája a háború szakadékánák széléig.

Kérjük amerikai protestáns testvéreinket, tegyenek meg mindent, hogy népüket, kormányukat a józanság és a felelősség vezesse döntéseikben, örömmel üdvözöljük, hogy számos amerikai egyházi személyiség és nemzetközi egyházi szervezet — a Prágai Keresztyén Békekonferéncia, az Egyházak Világtanácsa és mások — felemelték figyelmeztető szavukat a kubai válság legsúlyosabb óráiban. Kubában jelentős protestáns egyház él Szeretettel köszöntjük kubai testvéreinket és kívánjuk nekik, hogy legyenek egyek népüknek a szabadságra, a felemelkedésre és az igazságosságra irányuló törekvéseivel. Kívánjuk nekik is és az egész kubai népnek, hogy Isten békességgel áldja meg őket az egész világ népeinek közösségében.

Jézus vagy a kegyes ember

Krisztus gyülekezetében nem úgy vannak együtt az emberek, hogy vita és vitatkozás nélkül válnának Krisztus testének tagjaivá. Krisztus gyülekezete és egyháza mindig a vajúdás állapotában van. Ennek a vajúdásnak a „gyümölcseiként” mindig akadnak olyanok, akik „látszólag” tagjai a gyülekezetnek és egyháznak, de csak a szájukkal közelednek Istenhez, a szívük azonban távol van Tőle (És 29,13). Már az Ótestámentom gyülekezetében nagy vita folyt a „hívek” és a „törvényszegők” között, akik pedig igen sokszor az Isten igéjének egyetlen és hiteles magyarázóiként léptek föl.

Ilyen melldöngető és az Isten igéjéhez mégis hűtlenné vált keresztyén gyülekezeti tagokat tart szem előtt János apostol is. Ezek a gyülekezeti tagok nem vonták ugyan kétségbe, hogy az Ige testté lett, de tagadták azt, hogy Jézus az Isten Fia. Jézus emberi nagysága vitathatatlan tény volt számukra, de hogy ö a Krisztus, a világ Megváltója és Üdvözítője, az már meghaladta értelmüket és hitüket. „Édes szavakkal” tudlak beszélni Jézus eszméiről, de hogy Jézus testben és a történelemben megjelent, szenvedett, meghalt és feltámadott „sokakért” (És 53, 12), ennek az ígéretnek a beteljesedését . Krisztusban figyelmen kívül hagyták. Az eredmény minden esetben az volt, hogy Jézus megváltói műve már nem középpontja és tartalma a hitnek. Jézus műve elveszítette döntő jelentőségét és helyére a kegyes ember cselekedete és kegyes gondolkodása került!

János apostol azt mondja ezekről a tévtanítókról, hogy „antikrisztusok”, vagyis ugyanazt a szót használja ezeknek a tévtanításoknak a megjelölésére, mint amit Krisztus ellenlábasának a megjelölésére, alkalmaz. Mindenki „antikrisz- tus”, aki Krisztus megváltói művének a helyére saját magát teszi! Mindenki „antikrisz- tus,” aki egy gyékényen árul a gyülekezetből, az egyházból „kiszakadtakkal”, a szektákkal. Keménv szó ez. de ieaz

2. A világ közvéleményét, különösen a keresztyén egyházak figyelmét az utóbbi hetekben a II. VATIKÁNI ZSINAT ESEMÉNYEI foglalkoztatták. Sok örömteljes, de néhány szomorúságot kiváltó eseményre figyeltünk fel a vatikáni zsinatom Örülünk XXIII. János pápa békességet szerző szavainak. De szomorúak vagyunk és tiltakoznunk kell, hogy a megindult eszmecsere hitelét számos elgondolkoztató esemény rontotta le a II. Vatikáni Zsinaton. A zsinati atyáknak el kellett mondaniok a számunkra oly véres következményekkel járó tridenti zsinat konfesszióját. Abban hitet tettek a purgatorium, a búcsú, a csalatkozhatatlanság római katolikus tételei mellett, sőt a hitvallás utolsó szakaszában átkot mondtak mindazokra, „akik nem vallják az egyedül üdvözítő katolikus' hitet’’. Aggódásunkban egyek vagyunk sok külföldi testvérünkkel és azt kérdezzük, hogyan egyeztethetők ezek össze a Rómából hangzó egyre hívogató szóval. A reménység és az aggodalom szorongat bennünket a II. Vatikáni Zsinat eseményei láttán. Szeretnénk remélni, hogy a II. Vatikáni Zsinaton a katolikus egyház képviselői megtalálják a szol gálát útját. Aggódunk, hogy visszatérnek a szeretetlenség és a gyűlölködés útjára.

Az ádvent ideje közeledik, a Békesség Fejedelmét várjuk, készülünk a szeretet ünnepére. Ez az ünnep akkor válhat igazán ünneppé, ha az angyali ének szavaival s a keresztyén egyházak bizonyságtevő szolgálatával mondjuk: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jóakarat!”

Hol az igazság?

Az őskeresztyón gyülekezet is riadtan szemlélte, hogy soraiból hívek válnak ki, akik mást tanítanak é's hirdetnek, mint az apostolok. Vigasztalásul és buzdításul utal az apostol arra, hogy az „antikrisztusok” föllépése nem váratlan dolog. Megjövendölték ezt már az evangéliomok is (18. v.). Maga Jézus így beszél róluk: „Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: »Én vagyok a Krisztus«! és sokakat elhitetnek” (félrevezetnek) Mt 24,5. Sőt csodálatos dolgokat, jeleket és csodákat tesznek ezek a hamis próféták és hamis krisztusok, „hogy ha lehet, még a választottakat is elhitessék (félrevezessék)” (Mt. 24,24).

Ennél a bibliai helynél megjelennek előttünk a „jehova- tanúk”, akik házról házra járnak és elhitetik az emberekkel, hogy „ez a világ nem sokáig tart, a végéhez közeledik, íme itt vannak a jelei, atombomba, űrutazás, stb., stb.” És ezek az emberek Krisztus nevében beszélnek, kiszámítva, hogy melyik esztendőben és melyik napon lesz vége a világnak (persze ennek a nekik nemtetsző világnak!!).

Jézus gyülekezetét mindig az a körülmény érintette kíno(1 Jn 2,18—21)

san, hogy ezek a hamis krisztusok a saját soraiból tobor- zódtak és Jézus gyülekezetének a hitelét rontották a világ szemében. Mert bizony úgy van — mondja az apostol is —, hogy valaki meg van keresztelve, hallja Isten igéjét, részt vesz az úrvacsorában és mégsem tagja a Krisztus testének. Talán nem lehet ide sorolni a csak vasárnapi, a sátorosünnepi keresztyéneket?

A keresztyén gyülekezet mindig ki volt téve ennek a veszélynek. Ha feszültségek

Akik mind

János erre a kérdésre azt mondja a gyülekezetnek: Ti a Szenttől kaptátok a fölszentelést és mindent tudtok. Ti ismeritek az igazságot. (21. v.) Vagyis minden kijelentés és ígéret a tiétek, ami csak szükséges az üdvösséghez. Az a Szentlélek, akit megígért az Ür övéinek és meg is adott nekik, elvezet minden igazságtámadtak körében és egyesek lemorzsolódtak a gyülekezet testéről, mindig fölvetődött a kereső kérdés: Hol van hát igazi hit? Hol van hát az igazság? Sőt a kísértő és kísértés még kínzóbb kérdéseket is tud feladni a gyülekezet tagjainak: Lehet-e még egyáltalán hinni, hiszen a legkülönbözőbb teológiai irányzatok viaskodnak az igazságért és vitatkoznak Krisztus evangó- liomáról, sőt magáról Krisztusról. És nem tudnak megegyezésre jutni még az alapvető elvi kérdésekben sem!

Hit tudnak

ra. És itt fontos lenne mindig szívünkben tartani ezt az igét: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent és akit Te elküldöttél, a Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Ezenkívül másra nincsen szükségünk: Sem új kinyilatkoztatásra, sem más tanításra!

Elbizakodottság nélkül

Sem büszkévé, sem elbiza- kodottá ez nem tehet bennünket. A szent Isten ajándékozta ezt a bűnösnek. Az újjászületést Isten munkálja. Jézus gyülekezetének a tagjai mindig tartsák szem előtt az apostol intelmét: „Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üd- vösségteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind annak véghezvitelét, jótetszéséből!” (Filippi 2,12k). •

Rajtunk áll azonban, hogy

ne álljunk ellent ennek az igazságnak és ássunk minél mélyebbre igéjében. Maradjunk meg állhatatosan a tanításban, az imádságban és hitben! Mert a hamis krisztusok dolgoznak és munkálkodnak, „édes szavakkal és nagyszerű beszédekkel” a gyülekezeteit soraiban is, mert egyetlen nagy veszély fenyegeti Isten anyaszentegyházát: A belső

tévtanítás és bomlasztó szavak.

Dr. Pálfy Miklós

Örök, ősrégi daílam

Ha úttalan utak találkozóin remete volnék szirtek őrhelyén, barlangom zuzmarás kövére én is vérrel vésném, mint annyi boldog ősöm:

„Uram, nem láttalak, hangod se hallom, kezed nyomából tudom, hogy ki vagy; — szavam se lett, könnyem se hullt... s Te látod: az életemmel hogy imádkozom...!”

De most, hogy új. világ alapja készül és minden kő az új falakra kell, munkában izzó lázas roggyanáson s a homlokom redőin olvasod;

„Uram, nem láttalak, hangod se hallom, kezed nyomából tudom, hogy ki vagy; — szavam se lett, könnyem se hullt... s Te látod: az életemmel hogy’ imádkozom...!

Esti Gyula

iiiiiii[iiiiiiHiiiii»iiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiJiiiiniiiiiiuiiiiiiniiiuiiiiiiiiiiiininiiiiiiimuiiiiiwuiimmiiiiimiia.iiiiiiiiiiiiiniiiiiiinii

IMÁDKOZZUNK

Márk 13, 24—27.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy felemelhetem tekintetemet az elmúlóktól Hozzád, az örök kősziklához. Hálát adok neked, hogy engemet, aki gondtalanul járok útamon, igéd ma figyelmeztet, hogy egyszer minden véget ér és Hozzád érkezik meg.

Dicsérlek Téged, mert elmúlik a dicsőség és a kudarcok ideje is, az öröm és a bánat is; de nem múlik el szereteted, békességed mindig megmarad és az élet tisztasága és igazsága előtted mindenkor fényesen ragyog. Az elmúlok között érzem erőd és benned bízva feléd megyek. Köszönöm, hogy életem másodpercei nem értelmetlenül peregnek el, hanem mindegyik Hozzád visz közelebb.

Segíts, hogy megbecsüljek mindent, amit az élet nyújt, de óvj meg attól, hogy hozzá kössem magam az élet múló javaihoz és érzéketlenné váljak az igazság és a szeretet iránt, s képtelen legyek meghallani szavad.

Köszönöm, hogy égen és földön szüntelen készíted, s egykor elhozod országodat. Engedd, hogy munkatársaddá legyek. Szeretnék úgy élni, mint akire tiszta országod vár. Mindennapi munkám segíts olyan igazán végeznem, mint aki egykor színed előtt felelek mindenért. Embertársaimmal szemben legyen szavam és minden cselekedetem szíves és egyenes; értük való felelősségem olyan őszinte, mint aki egykor színed előtt adok számot arról. A világ körülöttem folyó dolgait taníts meg önzés nélkül szemlélnem, mindig védenem az életet és őriznem a békességet, a békét. Engedj úgy szolgálnom családomban, hazámban, s e világban, hogy szégyent ne vallják színed előtt.

Uram, te tudod, hogy nem vagyok jöveteledre felkészülve, ne szűnj meg inteni, hívni, megújítani szívemet és életemet, hogy szolgáljak hűséggel az emberek szolgálatán keresztül s menjek eléd majd boldogan Ámen.

Öz 'ák aHUan

Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja azt a szép evangéliumot, örömhírt hirdeti a hívőknek, hogy a halál nem valami mindent befejező fekete pont a földi élet mondata után, hanem — gondolatjel. Gondolatjel, ami után még mondanivaló következik.

És jó hallani az igehirdetésből, a Szentírás szavaiból,' hogy ezt is az Isten írja atyai szívvel, örök szeretettel.

De jó figyelni arra, hogy az a mondanivaló, az örök élet nem független az első mondattól, a földi élettől. Sőt a második mondat mindig aa első mondatból születik.

Ezért van az, hogy az igazi keresztyén élet mindig nyugodt, békés, bizakodó, de mindig munkálkodó, jóságban és szeretetben elfoglalt élet.

Az örök életről a mai vasárnap ezt a gyönyörű szót mondja, hogy az örök élet otthon lesz! — És amikor ezt mondja, akkor földi életünk szótárának egyik legszebb szavát idézi.

Nem a semmibe, az ismeretlenbe, nem a megsemmisülésbe hullanak elfáradó lépteink, hanem otthon várja a hazatérő vándort. A hazatérő ember boldog izgalma, derűje* és vidámsága az, ami átlelkesíti és megszépíti munkakedvünket és életkedvünket.

Az örök szeretet virrasztva várja a haza érkezőt.

Az örök élet — otthon!

Aztán azt is elmondja a mai vasárnap Igéje, hogy az örök élet karácsonyi otthon lesz.

Olyan együttlét, ahol eltűnnek a földi élet árnyai: bűn és betegség, bánat és halál, a csalódás és a könnycsepp.

A karácsonyi otthon fénye

és békéje, csendes szépsége ragyogja át az Istennel való együttlét időtlen idejét.

Végül az örök élet az örök szeretet otthona lesz.

Valaki egyszer összeszedte az emberi szótár legnehezebb szavait és megállapította, hogy ez a legszomorúbb szó: elválás, búcsúzás. No ez a szó is hiányzik az örök élet szótárából.

Ott örök a szeretet, mert az örökkévaló Isten atyai arcát színről színre látják azok, akik a Jézus Krisztusban gyermekei lettek.

Ott örök a szeretet, mert az örök élet a mindeneket megújító Isten meglepetése.

Az örök élet reménysége ezért kívánja a keresztyen embertől a tiszta szívet és a tiszta tekintetet. Hogy nyugodtan hajthassa fejét az éjszaka párnájára és arra az álomra, amelyikből egyszer, a színről színre látás hajnalán, tiszta szívvel és tiszta szemmel nézhet az Isten szemébe.

Az örök élet nyugodt reménysége így lesz a földi élet nyugalma, biztonsága és békéje, a vidám kezdet és a boldog vég ígérete.

ff)