Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-06-10 / 24. szám

Vallas és társadalom Spanyolországban A FELTÁMADOTT MEGJELENÉSEI 7. Saul... kelj fel! — Csel. 7, 1—9. —* AMIKOR SAUL FEGYVE­RES CSAPAT ÉLÉN elhagyta Jeruzsálemet, egészen bizo­nyos volt abban, hogy neki van igaza. A kereszten meg­halt, sziklasírba temetett Jé­zus nem támadhatott fel. Akkor pedig a keresztyének mind képzelgők és önámítók. Ha Jé­zus húsvétkor feltámadott, miért nem segített híveinek? Pedig zaklatták, üldözték és megkövezték őket! Ámbár ezek igen jóindulatú, csak fél­revezetett emberek. Milyen szelíden tűrtek és milyen szi­lárdan hittek! Mégis, most megpecsételődött a sorsuk. Kezében van a főpap írása, mögötte a parancsa alá ren­delt katonák. Az ő dolga lesz felkutatni az elmenekülteket, összeíszedni őket, és ezzel végérvényesen megszüntetni ezt a tévelygést. * AZ IRÄS azonban azt MONDJA: „Az embernek el­méje gondolja meg az ő útját, de az Űr igazgatja annak já­rását.” (Példabeszédek 16,9.) Saul már maga előtt látta Damaszkusz falait, amikor hirtelen vakító fényesség su­gározza körüL Az állat botlott meg?... Vagy milyen erő sújtott a földre? — kezdte rendezni gondolatait. De nem jutott tovább, mert fülébe egy ismeretlen, tömörzengésű hang hatolt: Saul, Saul, miért üldö­zöl engem? — Kicsoda vagy te Uram? — próbál ismerked­ni Saul. A válasz nem vára­tott soká magára: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz! És ak­kor ott a földön abban lett bizonyos Saul, hogy eddig té­vedett! Hisz védtelen mene­külők üldözésére indnlt, út­ját viszont a feltámadott Krisztus állja el. A föld kicsi­nyei ellen fordult, és most út­jában mennyei jelenés tartóz­tatja fel. Azt hitte, hogy fegy­veres csapat rettenthetetlen úra, s most kiszolgáltatottan fetremg a porban és vak sze­mét takargatja rémülten. S ezt a fordulatot az hozta, hogy a gyalázat fáján meghalt Jézus most mennyei dicsőség­gel ott sugárzik előtte. „Ó Isten, mily csudálatosak a Te utaid, mely kikutatha- . lattanok a Te ítéleteid!” Bi­zony, ez a történet is azt mu­tatja: Isten csodálatos módon választja ki későbbi eszközeit. SAULLAL IS NAGY TER­VEI VOLTAK. Ö a küszöb, igénytelen cserépedény, de tengereken és évszázadokon túlra ragyog belőle az evangé­lium fényessége. Az egyete­mes Egyház is, maga a luthe­ri reformáció is elképzelhetet­len lenne Pál szerepe és írá­sai nélkül. Előbb azonban meg kellett térnie, engedelmessé válnia Isten iránt. Rá kellett jönnie, hogy a keresztre feszített Jé- ztís valóban Isten Fia: örökké élő és hatalommal rendelkező Űr. Meg kellett bizonyosodnia, hogy Krisztus felvállalja hí­veinek terhét: aki a gyüleke­zetét üldözi, az Öt magát ül­dözi. „Nehéz néked az ösztöke el­len rugódoznod.” Ez a kife­jezés arra is rávilágít, hogy Saul megtérése nem is volt olyan előkészítetlen. Nem ma­radhatott érzéketlen István vértanú és a mártírok szenve­dése láttán. Ap. Csel. 22,20. bizonysága szerint feledhetet­len benyomásokat hagyott lel­kében a krisztusi indulat. DÖNTÖ AZONBAN MÉGIS A SZEMÉLYESEN megta­pasztalt kegyelem. Az iránta kegyelmes Krisztus azt is megmondta neki, hogyan foly­tassa tovább az életet. Így vall erről Agrippa király előtt: „A mennyei jelenés iránt nem voltam engedetlen.” (Ap. Csel. 26,19.) Ekkor vetet­te alá magát egy olyan hata­lomnak, amelyet eddig nem ismert el, s vált olyanná, mint akiket eddig elítélt és üldö­zött. Attól fogva tanúskodha­tott arról: „Aki megbizonyít- tatott hatalmasan Isten Fiá­nak a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisz­tus felől. Aki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmesség­nek okáért, minden pogányok között, az Ö nevéért.” (Rm. 1,4—5.) * A FELTÄM ADOTTN AK UTOLSÓ MEGJELENÉSE EZ, melyben az idők végezetéig érvényes útmutatást kap a hivő. A megtért Pál engedi magát a gyülekezetbe vezet­tetni. Minden igazi megtérés M. talpra állít, embertársak felé irányít, közösségbe vezet. Egy­bekapcsol kortársakkal, akik mellé testvérré születtünk. Az ebből sarjadó feladatoknak el­lenállni annyi, mint Jézussal szembefordulni, a mennyei in­dítás iránt engedetlennek len­ni. Isten akarata, szava, igéje az élet viszonylatai között mindig cselekvésre indít. A pünkösdi prédikáció hallgatói is így kérdezősködtek: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, fér­fiak”. (Ap. Csel. 2,37.) Nem „majd” az örökkévalóságban, hanem itt és most. Az új élet­be indulás sokszor a legnehe­zebb körülmények között megy végbe. A vak, kiszolgál­tatott Pál már nem alapoz­hat a saját erejére. Így tud a kegyelem befogadójává lenni. A Feltámadott viszont előre szokta rendezni választottjai­nak útját. Nemcsak Pál indult el az emberek felé, hanem Isten is küld őfeléje embere­ket Ezt meglátni, felismerni, az eseményekből következő feladatokat vállalni: ez a ke­gyelemre támaszkodó élet út­jai Itt találunk rá hivatásunk­ra: „Hordozza az én neve­met.” (Ap. Csel. 9,15.) Kelj fel... és indulj útnak embertársaid felé — ez a Fel­támadott parancsa ma is gyü­lekezetéhez. Vírágh Gyula (EPD) Érdekes képet fest a spanyol vallási és társadalmi helyzetről a „UEtolile du Ma­tin” című lap nemrég meg­jelent hosszabb cikkében. Nem is lehet egységes neve­zőre hozni a vallási és szociá­lis helyzetet, mert maga a spanyol lakosság erősen ke­vert és olyan területeken la­kik, amelyek éghajlat, élet- színvonal és munkafeltételek szempontjából rendkívül el­térnek egymástól. A város és a falu közti eltérés is jóval nagyobb Spanyolországban, mint más országokban. Spa­nyolország a nagy ellentétek hazájának mondható, ha a helyi hagyományokat és min­den vidék eltérő népszokásait is figyelembe vesszük. Azt is őszintén meg kell mondani, hogy Spanyolország szegény ország és még ott is találkozik az ember a legna­gyobb szegénységgel, ahol az életszínvonal magasabb az átlagosnál és virágzó ipar van. A kézzel végzett munka 50 , százaléka esik a mező- gazdaságra. Ehhez járuil még az is, hogy aránytalanul osz­lanak meg az ország kincsei, ami azután hallatlanul meg­nehezíti a gazdasági-társadal- mi helyzetet. Szerfölött nagy az osztályellentét. Az egyik oldalon, helyesebben a társa­dalom gúlájának a csúcsán helyezkedik el a katolikus egyház, a hadsereg és a ne­messég, amelynek birtokában van a földbirtok és az ország java. Mellettük, illetve alat­tuk találjuk a parasztokat, napszámosokat és munkáso­kat. Az iparvárosokban vi­szont kialakulóban van egy bizonyos középosztály, amely­nek az lenne a feladata a spanyol társadalomban, hogy egyensúlyt hozzon létre. A szegénységnek és a gaz­dasági ellentétnek a népréte­gek között megvan a maga vallásos kihatása is. A katolikus egyház a polgár­sággal szövetkezett. Ez meg­figyelhető volt a spanyol pol­gárháború idején is, amikor a katolikus egyház szembe­helyezkedett a néppel. A munkásság joggal tartja ezért az egyházat polgári intéz­ménynek. A mai spanyol munkás nem bízik és nem re­ménykedik egyházában, nem­csak azért, mert nem tudta megvédeni, sem érdekeit kép­viselni, hanem elsősorban azért, mert az egyház kife­jezetten a munkások ellensó- gévé vált. Még azok is, akik pedig nem helyezkednek ki­fejezetten szembe az egyház­zal, azon a véleményen van­nak, hogy a vallás csak arra jó, hogy „álomba ringassa” őket. 1951-ben maga a valencei érsek végzett kutatást a mun­kások között s megállapít­hatta, hogy a spanyol mun­kás törekvéseinek a meghiú­sított nemcsak a kegyurak­ban és a többi gazdagokban látja, akiknek a társadalmi, politikai és gazdasági elő­jogait a fasiszta hadsereg vé­delmezi, hanem a római ka­tolikus egyházban is. A mun­kásság 75 százalékát vallásta­lannak találta.' „A spanyol munkás nem hisz sem Isten­ben, sem a Jézus Krisztus­ban ... Szerinte a vallás az asszonyok és gyermekek dol­ga; általában eltűri, hogy a felesége és gyermekei vallá­sosak legyenekAz 1954-ben végzett kutatások azonos ered­ményekkel jártak. Könnyen megállapítható azoknak a szá­ma, akik csak felületesen is törődnek az egyház dogmái­val. A helyzet komolyságát akarja a cikk gyöngíteni, amikor ezt írja: „Helytelenül járnánk azonban el, ha ateiz­mussal vádolnánk meg a spa­nyol proletariátust; vallás- ellenessége inkább arra vezet­hető vissza, hogy sokszor kel­lett csalódnia az egyházban. Sok munkás kimondottan egy­házellenes, de nem vallásta­lan. »Hiszek Istenben, de nem az egyházban« — mondja.” Mi a helyzet a spanyol pol­gárság körében? A polgárság az egyház legerősebb támjisza. A polgári család általában vallásos. Az anya és a gyer­mekek aktívan vesznek részt a katolikus egyház életében s ezt a családfő sem veszi rossz néven tőlük. De itt is arról kell beszélnünk, hogy az utóbbi esztendők rendkí­vül kedvezőtlenül alakultak a katolikus egyház szempontjá­ból. Az egyház a polgárság körében is vereséget szenve­dett, mert nem a római ke- resztyénség eszméi irányítják és formálják a polgári csa­ládi életet, hanem a katolikus egyház idomult a polgárság érdekeihez. Nem a katolikus egyház tette keresztyénné a polgári családi életet, hanem maga az egyház polgáriasult el! Az egyéni kegyesség sok igazságtalanságot takar, mert igen sok polgár lelkiismeret- fúrdalás nélkül zsákmányolja ki a munkásságot s közben rajongó katolikusnak vallja magát az egyházban. Az értelmiségi réteg kisebb­ségben van ugyan a spanyol társadalomban, a nép élete szempontjából azonban nem becsülhető le a szerepük. A katolikus egyház szempontjá­ból azért jelentős ez a réteg komoly problémája, mert egy­re inkább kivonják magukat az egyház vezetése alól. A legtöbb esetben nem szakíta­nak ugyan nyíltan az egyház­zal, az aktív vallásos élet azonban nem érdekli őket és egyre inkább arra a meggyő­ződésre jutnak el, hogy teljes egészében elvetik a katolikus hierarchiát. Elsősorban az el­len tiltakoznak, hogy az egy­háznak ellenőrzési joga le­gyen afelett, amit mondanak vagy hirdetnek. Különösen is fontos volt az a körkérdés, amelyet a madridi és murciai egyetem hallgatóihoz intéz­tek. A válaszok többsége azt hangoztatta, hogy nem lehet a szabadkőművességet fele­lőssé tenni a polgárháborúért és nem igaz, hogy a protes­tantizmus föllazítja a családi életet. A hallgatók többsége követelte a tanbeli szabad­ságot. P. JÓ KEZDET Német teológiai hallgatók Magyarországon Magyarországi Evangélikus Egyházunk állandó törekvése, hogy a külföldi evangélikus egyházakkal, teológiákkal és gyü­lekezetekkel minél szorosabb testvéri kapcsolatokat teremtsen és tartson fenn. Különösképpen is alkalmas eszköz e cél el­kéréséhez kölcsönös látogatásokkal megismerni egymás egyházi életét, teológiai törekvéseit, lelkészképzését és mindazt, arai egyházi szempontból és az egyháznak a világért végzett szol­gálata tekintetében figyelemre méltó. Egymás megismerésének és a barát! kapcsolatok elmélyí­tésének szempontjából jó kezdetet jelentett, hogy dr. Schmauch Wcmer greifswaldi teológiai professzor vezetésével egy hetet töltöttek hazánkban egyházunk vendégeiként a greifswaldi, rostocki, haliéi és jénai teológiai fakultások hallgatói: tíz teo­lógus és egy tanársegéd. Két napig a Debreceni Re­formátus Teológiai Akadémia vendégei voltak, ahol meghall­gatták Szabó László profesz- szor előadását a magyar pro­testáns teológiai gondolkodás fejlődéséről a felszabadulástól napjainkig. Megtekintették a kollégium nagykönyvtárát, meglátogatták a Biogal gyógy- szerárugyárat, résztvettek az akadémiai istentiszteleten. Schmauch professzor részt- vett a debreceni evangélikus gyülekezet vasárnapi isten- tiszteletén is. Debrecenben már korábban is volt és pré­dikált s most is igen meleg testvéri szeretettel fogadták a hívek a gyülekezet előtt mon­dott rövid köszöntését. A többi négy napon az Evangélikus Teológiai Aka­démia vendégei voltak német evangélikus barátaink. Két előadást hallgattak meg az Akadémián. Az egyiket dr. Ottlyk Ernő dékán tartotta áttekintést adva a magyar­német evangélikus kapcsola­tokról. A másikat dr. Pálfy Miklós prodékán tartotta az evangélikus egyház életéről a Magyar Népköztársaságban Meglátogatták a Budapesti Református Teológiai Akadé­miát is, ahol dr. Kádár Imre professzor a magyar protes­táns egyház történetét ismer­tette velük. Alkalmuk volt éppen meg­tekinteni a Budapesti Ipari Vásárt, Budapest nevezetes­ségeit, majd egy napot töltöt­tek a Balaton mellett és el­ragadtatással gyönyörködtek a magyar tenger szépségeiben Balatonszárszón, Tihanyban és Balátonfüreden. A sok baráti és hivatalos együttlét láthatóan mély be­nyomást tett német testvé­reinkre. Külön is meg kell említenünk, hogy Debrecen­ben dr. Bariba Tibor refor­mátus, Budapesten pedig Káldy Zoltán evangélikus püspök is meleg szeretettel fogadta őket és elbeszélget­ték velük egyházaik életéről és feladatairól: Jó kezdet volt — állapítottuk meg közösen, amikor június 1-én elbúcsúztunk egymástól. A viszontlátásra majd a Német Demokratikus Köztársaságban kerül sor, amikor a ml hall­gatóink visszaadják ezt a látogatást. Dr. P. M. Dr. W. Schmauch greifswaldi professzor „Kánaáni nyelv” A kánaáni nyelv olyan be- Szédforma, amelyben valaki- merev egyházi-bibliai szava­kat és fordulatokat használ, pl.: „Jézus Krisztus vére”, „Is­ten Báránya”, „bűn”, kegye­lem” stb. E szavakat pedig abban a hitben használja, hogy pusztán'elhangzásuk, ki­ejtésük* következtében törté­nik is valami. Mi más ez, mint a saavak mágiája, vagy filológiai hagyománytisztelet? A keresztyénségnek is, mint minden hivatásnak, vagy fog­lalkozásnak, megvan a hatá­rozott szókincse. E szókincs tárgyiasan és személytelenül használható mindaddig, míg meghatározott dolgokhoz fű­ződik. Ha azonban szellemi tartalmat akarunk kifejezni vele, csak akkor szabad hasz­nálnunk, ha valoszerűvé tud­juk tenni azt, amit az a bi­zonyos szó jelent A beszelő keresztyén embernek világo­san kell látnia, értenie, meg­élnie azt amit mond — de legalábbis becsületesen töre­kednie kell erre. Sőt úgy kell szólnia, mint akit elsősorban érint mondanivalója. Aki így szól, annak nincs szüksége merev kifejezésekre, lemond­hat minden kliséről. Újdon­ságként tesz bizonyságot ar­ról, ami őt áthatja. Aki csak merev szakkifejezé^ket hasz­nál, azt bizonyítja, hogy az ügy nem érintette őt mélyen. Merev a beszéde, mert belül maga is megmerevedett. Elő­re készített sablonok szerint beszél. A halál ilyen merev. A beszéd merevsége az élet merevségét jelenti. A merev­ség, üresség és pusztaság szí­vesen használ klisészerű for­dulatokat. Az ilyen „igazhi- tűség” halott hitet mutat. Vonzó feladat a hagyomá­nyos szavakat és fordulatokat új életre kelteni. Az ember így magával ragadja hallga­tóit a megtapasztalás útjaira, Csak akkor használjuk a ré­gi, tiszteletre méltó szavakat, ha teljesen világos az értel­mük. Csak így lehet a sza­vaknak élete és hatása. (Kirchenblatt) Manikam püspök 65 éves Rajah G. Manikam indiai püspök a Lutheránus Világ- szövetség három alelnökének egyike, 65 éves; Manikam, a Madras-i Cud- dalore-ban született. Tanul­mányait Amerikában és Ang­liában végezte s 1929-ben tért vissza Indiába, hogy ott az Andhra Keresztyén Kollégium­ban, Gumturban felolvasásokat tartson. 1937-ben egyik titká­ra lett az indiai, burmai és ceyloni Keresztyén Nemzeti Tanácsnak.l941-bem a tanács végrehajtó bizottsági titkára lett és ebben a minőségében részt vett a tamibárai (India) és a wytbi (Kanada) missziói konferencián és az Egyházak Világtanácsa amsterdami és Rolle-i (Svájc) nagygyűlésén. 1947-ben egy küldöttség élért meglátogatta Angliát, Dániát; Svédországot és Svájcot. Martikaim püspök az indiai, pakisztáni és burmai Keresz­tyén Tanács főtitkára lett ké­sőbb. Ezenkívül a Kelet- ázsiai Bizottság elnöke. 1956-ban. Tranquébar püspö­kévé választották, s akkor e tisztségeitől megvált. Ö India evangélikus-lutheránus tamul egyházánank negyedik püspö­ke. De az első indiai ebben a tisztségben. 1957-ben a Luthe­ránus Világszövetség Végre­hajtó Bizottságába választot­ták, ahol egyike a három al- elnöknek. 1954 januárjában az indiai evangélikus-lutheránus 1 szövetség ai nőkévé lett. ISTENTISZTELETI REND Pünkösd vasárnap, június 10-én Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. ll (úrv.) Káldy Zol­tán, ‘du. 6 Egyházzenei áhítat, Káldy Zoltán. Fasor de. fél 10 Blázy Lajos, de. 11 Korén Emil, du. 6 Koren Emil. Dózsa György u. de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél ll (úrv.) Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. de, 9 (úrv.) Grünvalszky Károly. Rá­kóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de 12 (úrv.) Grün­valszky Károly. Thaly Kálmán, u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 (úrv.) Rédey Pál, du. 6 Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Im­re. Utász u. 'de. 9 (úrv.) Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. í’őti út de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci út de. 8 Gádor András. Frangepán u. de. fél 9 Nagy István. Újpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Ujte- lep de. fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Rákospalota- MAV-telep de. 8 (úrv.) Kökény Elek. Rákospalota de. 10 (úrv.) Kökény Elek. Rákospalota-Kis- templom du. 3 Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 úrv. Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11 és fél 3. Bécsikapu tér de. 9 (gyermek) Bárdossy Tibor, de. 9 (úrv.) Schreiner Vilmos, de. 11 (úrv.) Vá- rady Lajos, du. 7 Schreiner Vil­mos. Torockó tér de. 8 (úrv.) Vá- rady Lajos, de. fél 9 Várady La­jos. Óbuda de. 10 (úrv.) Fülöp De­zső, du. 5 Fülöp Dezső. Xíl. Tar- csay Vilmos u. de. 9 Zoltai Gyula, de 11 Zoltai Gyula, du. fél 7 Ká­rolyi Erzsébet. Diana út de. fél 9 Filippinyi János. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Budake­szi de. 8 Ruttkay Elemér. Kelen­föld de. 8 Uzon László, de. 11 Uzon László, du. 6 dr. , Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kclenvölgy de. 9i Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert, Nagytétény de. 8. Alber falva de. 7 Visontai Ró-* bért. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11 (úrv.) Mezősi György* du, 7 Mezősi György. Pünkösd hétfő, Június 11-én Deák tér de. 9 (úrv.) német, dr. Nagy Gyula, de. 11 (úrv.) dr. Ké­kén András, du. 6 Trajtler Gábor. Fasor de. ll dr. Benes Miklós. Ka­rácsony Sándor u. ,de. 9 Grün­valszky Károly. Rákóczi üt 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő. Thaly Kálmán u. de.' 10 Szirmai Zoltán, de. 11 (úrv.) Szirmai Zol­tán, du. 6 Szirmai Zoltán. Kőbá­nya de. 10 Veöreös Imre, du. 7 Ta­kács József. Utász n. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 Szabó István. Rákosfalva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. dé. fél 10 Szabó István. Fóti út de. 11 (úrv.) Nagy István. Váci út de. 8 Nagy István. Frangepán u. fél 9 Gádor András. Újpest de. 10 Korén Emil; du. fél- 7 lelkésziktatás. Pester­zsébet de. 10. Soroksár-Ujtelep die. fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Rákospalota-MAV-telep de. 8. Kökény Elek. Rákospalota de. 10 (úrv.) Kökény Elek. Rákospa- lota-Kistemplom du. 3 Kökény Elek. Rákosszentmihály du. fél 7 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Ka-raer Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosüget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11 és fél 3. Bécsikapu tér de. 10 (német) Vá­rady Lajos, de. 11 (úrv.) Bárdossy Tibor, du. 7 Bárdossy Tibor. To­rockó tér du. fél 7 közös protes­táns istentisztelet, Schreiner Vil­mos. Óbuda de. 10. Vámos József, du. 5 Vámos József. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. ll Ruttkay Elemér, du. fél 7 Zoltai Gyula. Pesthidegkút de. fél 11 Zoltai Gyula. Kelenföld de. 11 dr. Rezessy Zoltán, du. 6 A pünkösdi történet olvasása. Uzon László. Németvölgyi út du. 5 A pünkösdi történet olvasása. Dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. ll Lábossá László, I

Next

/
Thumbnails
Contents