Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-06-10 / 24. szám

\

KP. BÉRM. BP. n.

A Szentlélek teremti az egyházat

PÜNKÖSD a feltámadt Jézus Krisztus által küldött Szentletek kitöltetésének és a keresztyén anyaszentegyház születésének ünnepe. A kettő szorosan összefügg. Isten Szentlelke teremtette és teremti az egyházat. Az igaz egyház el sem képzelhető Isten Lelke nélkül. A Szentlélek — az ősi egyetemes hitvallások szerint — örökkévaló Isten ugyanúgy, mint az Atya és a Fiú. Nem az első pünkösdkor jelent meg először, hiszen öröktől fogva létezett. Már az Ószövetség is szól Róla (Zsolt 15,13; És 63,10), de az első pünkösdkor vált nyilvánvalóvá hatalma. Az Ószövetség is ír gyülekezetről, de az első pünkösdkor született meg a Jézus Krisztusban hívők gyülekezete, maga a keresztyén anyaszentegyház. Nem emberek elhatározásán múlott ez. Nem úgy történt, hogy háromezer Krisztusban hivő ember összeállt és elhatározta, hogy egyházat alapít, megindítja a keresztyénséget a maga világ- történelmi útján. Hanem úgy történt, hogy a Jézus Krisztusról szóló igehirdetés által Isten Szentlelke egybegyűjtötte a Krisztus tanítványait, megvilágosította őket’ az ige értelme felől, elvezette őket a keresztség és az úrvacsora szentségéhez. Az ige és a szentségek által hívta és hívja el a Szentlélek az egyháznak, a Krisztus testének tagjait és tartja meg őket az igaz hitben. Luther Kis Kátéjának szavaival: „A Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ö világosított meg ajándékaival, Ö szentelt meg és tartott meg az igaz hitben, ahogyan a földön élő egész egyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben.”

A SZENTLÉLEK ÉS AZ EGYHÁZ elválaszthatatlan egymástól. Ahol a Szentlélek, ott teremtő munkája egyházat szül. Ahol az igaz egyház, ott nem hiányozhat a Szentlélek. Hiszen a Szentlélek Isten Lelke (1 Kor. 12,3), aki megvilágo- sitja és megérteti mindazt, amit Jézus Krisztus mondott (Ján 14,26), elvezérel minden igazságra, azokat szólja, amiket Krisztustól hall (Ján 16,13), ezért irányítása és vezérlő szándéka azonos a Krisztuséval: „Csak az az egyház nevezhető Krisztus testének, amelyet Krisztus saját Leikével megújít, megszentel és kormányoz” — tanítja egyházunk egyik hitvallási irata, az Ágostai Hitvallás Apológiája. Ez azt jelenti, hogy Krisztus a Szentlélek által szüntelenül irányítja, teremti, pásztorolja az egyházat.

A TISZTÁN ÉS IGAZÁN HIRDETETT EVANGELIUM által vezeti és teremti a Szentlélek az egyházat. „Az evangélium tiszta tanítása” az Ágostai Hitvallás kifejezése. Voltak, akik úgy éltek vissza ezzel a tanítással' mintha a tiszta evangélium a világtól elvonatkoztatott, belső, kegyes körön futó igehirdetés volna. Sajnos, az egyházban nem minden tanítás a Szentiélektől való. Az a tanítás sem, amely a tisztán hirdetett evangéliumot valami elvont elméletté akarja tenni. Luther szerint a Szentlélek nem más, mint Isten maga, amint lehajol, odafordul az emberhez és öt vezeti a hitben. Ha az evangélium lényegét nézzük, Isten tökéletes embersze- retét, akkor megértjük, hogy az hirdeti tisztán és hűségesen az evangéliumot, aki feltárja a Szentháromság Isten szándékát és tervét az emberen való segítés minden vonalán. A Szentlélek erre ma különös erővel tanítja az egyházat. Nem hagyja, hogy az egyház és az igehirdetés eltérjen attól a színtiszta evangéliumtól, amely Isten embermentő akaratában jelenik meg. Ha pedig Istennek tetszett úgy szeretnie a világot, hogy az egyszülött Fiát adta érte (Ján 3,16), akkor az egyháznak is úgy kell szeretnie a világot, hogy önmagát, teljes szolgálatát, egész szívét odaszánja az embereknek és az emberért. Ha Jézus Krisztus nem sajnálta istenségét odahagyni, emberré lenni, értünk meghalni és feltámadni, akkor az öt követő tanítványokat sem vezeti másfelé a Szentlélek, mint az emberért mindent vállaló szolgálatra, áldozatos felebaráti szeretette. Aki tisztán és hamisítatlanul hirdeti az evangéliumot, az el nem veszítheti a jézusi magatartás szemléletmódját, nem járhat fellegekben, szolidaritást vállal az emberrel, üdvösségét és földi boldogulását úgy szolgálja, ahogy arra a Szentiélektől kap indítást, aki ugyanazt szólja, amit Krisztustól hall.

A SZENTLÉLEK TEREMTŐ MUNKÁJA Istennek azt a cselekvését jelenti, amellyel újra meg újra egyházat, Krisztusban hivő gyülekezetét hoz létre. Az egyház Istennek a Szentietektől újjászületett népe. Az egyház azt az ígéretet kapta, hogy mindig a Szentlélek birtokában lesz, hiszen azoknak a gyülekezete, akik igazán hisznek Krisztus evangéliumában és a Szentlélek vezetése alatt élnek. Isten mindig ilyen egyházat teremt Szentlelkével, a tisztán és hűen hirdetett evangélium által. De az egyháztörténelem bizonyítja, hogy el is lehet veszíteni a Szentleiket. Vissza is lehet élni a Krisztus nevével. Ez következett be, amikor egyesek a hatalmaskodás, urallco- dás útját választották, vagy az emberi haladás kerékkötőjéül szegődtek el, odaadták magukat a visszahúzó errők eszközéül. Sajnos, nemcsak a múltban, hanem a jelenben is mutatkoznak ilyen tendenciák a világkeresztyénségen belül. A Szentlélek soha senkinek sem adott emberellenes, vagy az emberek haladását gátoló magatartásra indítást.

A LELEK GYÜMÖLCSE, munkájának eredménye, irányító hatása abban mutatkozik, hogy Jézus evangéliumához hűen hangzik az ige, Krisztus rendelése szerint veszik a szentségeket, és ezek nyomán a Krisztusban hívők élik a keresztyén szent életet, szolgálják Isten üdvösségre és földi boldogulásra irányuló akaratát, naponta végzik a keresztyén felebaráti szeretet cselekedeteit, szorgalmas munkájukkal segítik Istennek az egész emberiséget előrevivő akaratát.

Isten ezzel a jézusi Lélekkel élteti, teremti, vezérli az egyházat.

Dr. Ottlyk Ernő

Az egyházi béhemozgalom ügye előre haladt

SZÁMOSKÖZI ISTVÁN, református püspök, aki a magyarországi protestáns egyházi küldöttség tagjaként résztvett a Prágai Keresztyén Békekonferencia Tanácsának május 15—18. között tartott Karlovy-Vary-i ülésén, meginterjúvolta a Tanács néhány kiemelkedő személyiségét. A püspök az interjúkat lapunk rendelkezésére bocsátotta, ezzel is kifejezésre juttatva azt a testvéri együttműködést, mely a hazai református és evangélikus egyházat jellemzi, ugyanakkor rámutatva arra, hogy korunk legnagyobb jelentőségű emberi kérdésében: a béke ügyében minden felekezet legszorosabb összefogására és együttműködésére van szükség.

Az alábbiakban SZAMOSKÖZI ISTVÁN püspök beszélgetését közöljük

Nyikodim

KÉRDÉS: A konferencia végeztével milyen benyomása van érsek úrnak a Prágai Keresztyén Békekonferencia munkabizottságának üléséről?

FELELET: Itt is ugyanazzal a lélekkel találkoztunk, amely- lyel a megelőző PKB-konfe- renciákon, vagyis tovább fejlesztettük a testvériségnek, megértésnek és békeszerzésnek azt a sajátos lelkületét, amelyet a Prágai Keresztyén Békemozgalomban előzetesen is tapasztaltunk. A Munkabizottság mostani ülésezésével — véleményem szerint — az egyházi békemozgalom ügye előrehaladt.

Meggyőződésem, hogy a béke ügye a keresztyén emberek szívét egyre szélesebb körben ragadja meg, aminek bizonysága az is, hogy a PKB egyes országokban úgynevezett regionális konferenciákat tart.

Ügy érzem: a Karlovy-Vary-i konferenciát nemes értelemben vett ökumenikus érzület jellemezte. Az a meggyőződésem, hogy a PBK lelke a béke valóságos, tömör hadseregét hozza létre. Egy kifejezéssel érzékeltetve együttlétünket, azt mondhatnám, hogy a mostani összejövetelt is jellemezte Prága „jó aromája”.

KÉRDÉS: Mit üzen érsek úr a magyar, protestáns gyülekezeteknek?

FELELET: Azt kívánom a magyar gyülekezeteknek és

Mi, japán keresztyének, társadalmunkban kisebbségi csoport vagyunk. Az ország egész lakosságának 0,5 százalékát kitevő keresztyének nem tudnak nagy hatást gyakorolni a társadalomra. Hisszük azonban, hogy ennek ellenére is

érsekkel:

Nyikodim,

Jaroslav és Rostov érseke

benne a hívőknek, hogy hivatásuknak különféle területén és keresztyén életükben mindig törekedjenek az egész ' vi- lágkeresztyénséggel való békés érzületek ápolására. Legyenek meggyőződve arról, hogy a béke ügye ma a legfontosabb ügy az emberiség számára, s ezért a keresztyén békeszolgálat hivő életünk elsőrendű feladata.

Isten bőséges áldását kívánom egyházukra s annak minden tagjára, valamint arra a szolgálatra is', amit sajtójuk a Prágai Keresztyén Békemozgalom széles körben történő ismertetése végett kifejt.

vállalnunk kell korunk kérdéseiben a föld savának feladatát.

I. Az általános és teljes leszerelésről.

A jelenleg érvényben levő japán alkotmánynak, amely

kevéssel a második világháború után lépett törvényerőre, Japánban közhasználatú kifejezéssel a „Béke alkotmánya” a neve. Ennek az alkotmánynak 9. cikkében a következőt olvassuk: „A japán nép nem rendelkezhet katonai, tengerészeti és légi erőkkel stb.” Ez a cikkely már 15 évvel ezelőtt magában hordozta a*most oly sok vitát és reménységet kiváltó gondolatot: az általános és teljes leszerelés gondolatát. Ezt az alkotmányt a szövetségesek, azaz az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy- Britannia stb. által foganatosított megszállási időszakban és e hatalmak befolyása alatt kodifikálták. Ebből kitűnik, hogy a teljes leszerelés a második világháború után eszménye és reménysége volt az összes szövetséges nemzeteknek. Annak idején a japánok szinte valamennyien, bizonyos duzzogással fogadták ezt az alkotmányt, de néhány év múlva, a nemzetközi helyzet megváltozása nyomán egyesek már azért kezdték kritizálni, mert úgy vélik, hogy ez az alkotmány túlságosan eszményi, szinte illúzió. Az amerikai komüiny egyenesen arra gondol, hogy újra felépíti a japán hadsereget, így most a „Béke alkotmánya” ellenére Távol- Keleten a második legnagyobb hadsereg a japáni, s ezen az sem változtat, hogy ez a hadsérég a rendőri erők nevét viseli. Azonban az Egyesült Nemzetek előtt fekvő és a teljes leszerelést célzó javaslat azt mutatja, hogy a „Béke alkotmányában” eredetileg kifejezett eszmény ma az atomfegyverek fenyegetéseinek árnyékában egyáltalán nem illúzió, hanem nagyon is reális dolog. Mi, japán keresztyének. a „Béke alkotaná- nyá”-ért folytatott küzdelmünkkel amellett teszünk bizonyságot, hogy a teljes leszerelés eszméje igenis minden ország reménysége volt, s most is az a békéhez vezető út.

II; A Karácsony-szigetek térségében végzett atomfegyverkísérletekről

Mi, japán protestánsok, az evangéliumot száz évvel ezelőtt először amerikai keresztyénektől hallottuk, s azóta is mindig szoros érintkezésben vagyunk az Egyesült Államok egyházaival. E kapcsolat alapján azt hangsúlyozzuk és azt kell hangsúlyoznunk, hogy az atomfegyverek előkészítése és kipróbálása Isten akaratával való ellenkezés és rendkívül fontos akadálya a mi misz- sziónknak. Az a tény, hogy a második atombomba, amelyet Nagasakira ledobtak, véletlenül éppen az ottani katolikus templomra esett s az ottlevő gyülekezetben robbant föl és sok hívőt elpusztított — jelképesen kifejezésre juttatja az atomfegyverek igazi jellegét. Egyúttal azonban azt is hangsúlyoznom kell, hogy teljességgel elképzelhetetlen olyan érv, amely az atomfegyverek. jogosultságát igazolná vagy a velük való kísérletezés vétkét enyhítené. Aki az atomfegyverek jogosultságát próbálja igazolni, az csak arról tesz bizonyságot, hogy gondolkodása meggondolatlanul és könnyelműen derűlátó s teljességgel hiányzik belőle a realitás érzéke. Erről győz meg bennünket még mindig az a borzalmas élmény, amely a második világháború végén reánk szakadt.

IMÁDKOZZUNK

Pünkösd. — Lukács 11, 9—18.

Jövel, Szentlélek Űristen, elevenítsd meg népedet, Teremtő Szentlélek, aki a holt vizeket életre indítottad, kérünk indíts új életre minket is.

Jöjj, Világosság Lelke, hogy megismerjük önmagunkat és

felismerve bűneink súlyát, a Krisztus megtisztító kegyelme felé forduljunk. Jöjj, Tanító Szentlélek. Taníts meg Krisztus ismeretére, hogy felismerjük a benne megjelent szeretet mélységét és magasságát. Világítsd meg szentigéd titkát és ismertess meg minket a bűnbocsánat feltétlen erejével és minden értelmet felülhaladó nagyságával.

Jöjj, Vigasztaló Szentlélek, hogy a Krisztusban megjelent váltság békességet adjon szívünknek és teljes örömre indítson minket, és megtanuljuk látni ezt a világot <ss az életünket úgy, ahogy szereteted láttatja.

Jöjj, Atyának és Fiúnak Lelke, indíts új életre minket. Hívunk Téged és magunkat eszközül kezedbe adjuk. Szívünket megüresítjük számodra, hogy lehessen templomod. Tégy kicsinnyé minket, hogy nagy lehess bennünk és betölthess hittel, szeretettel és reménységgel.

*

Jövel, vezérlő Szentlélek, indíts fel minket, hogy hitünk ne legyen holt hit, hanem magunkat szeretetből oda állítsuk embertársaink mellé. Jövel, hogy életünk igazságra, türelemre, munkára, hűségre induljon az emberek iránti szeretetből és megújult szívünk tegyen bizonyságot jelenlétedről. Jövel, hogy néped az épülő világban hűségben, igazságban, szeretetben és bizodalomban éljen és mindenütt ott legyen, ahol segíteni kell a békét és a testvériséget megteremteni vagy megvédeni.

Jövel irgalmaddal, Szentlélek Űristen, hogy hitünk ne legyen puszta szó, hanem erőd megmutatása. Ámen.

A konferencia japán résztvevőjével:

A Lélek ajándékának birtokában

A keresztyén egyház születésére utalnak a mai ünnepi igék.

A Jézus távozása miatt búslakodó, a környező világtól félő tanítványok új látásra jutnak: felismerik feladatukat és küldetésüket. Megnyílnak a gondosan bereteszelt ajtók és a tanítványok kilépnek az élet forgatagába. Minden maradt körülöttük úgy, amint volt, csak ők változtak meg. Egy csodálatos élmény kiemelte mindannyiukat elzárkózott- ságukból és a világban tevékenykedő apostolokká avatta őket. Be kellett tölteniük a missziói parancs kötelezését: vinni az evangélium örömüzenetét a megfeszített és feltámadott Krisztusról. Amikor részessel lettek a Lélek ajándékának, felismerték: a Lélek útját kell egyengetniük, hogy minden ember eljuthas-. son a bűnbánat és megtérés útján a Lélek ajándékának birtokába. (Csel. 2,38.) Ezért gyakorolták messzemenően a felebaráti szeretet kötelezését, de érezték is a Lélek által teremtett közösség tiszta örömét. (Csel. 2,45—46.)

Ma ismét pünkösdöt ünnepiünk és emlékezünk a régi időkre. De ünneplésünk nem reked-e meg a múlt emlékeinek felidézésénél? Nem úgy nézünk-e az apostolok hősi kiállására, mint hűvös szoba csendjében, szaharai utazók szenvedéséről és szomjúságán ról olvasó jámbor üdülő, akinek semmi köze nincs az ott leírt eseményekhez?

A mi ünneplésünk nem lehet ilyen közönyös, mert Isten ott és akkor, az apostolok példáján mutatta meg a mi keresztyén életünk elevenné és gyümölcsözővé válásának útját.

Keresztyén életünkben nem nélkülözhetjük a Lélek éltető erejét. Enélkül keresztyénsé- günk féllábú koldus, aki nemhogy adni tudna, de mindig csak kér, s a mások könyörü- letére szorul.

De vajon hogyan juthatunk a Lélek birtokába? A bűnbánat és megtérés útját ugyan meg nem kerülhetjük, de Jézus világosan mondja, hogy Isten mindenkinek ad Szentleiket, aki kéri Tőle. (Lk. 11,13.)

Aki a Lélek ajándékát bírja, annak életében külsőképp is látható mindaz, amit benn- sejében kiformált a Lélek. Annak van mondani valója a felebarátok számára. Bizonyságot tesz, hogy az Isten gyűlöli a bűnt, amely egyéni és közösségi életünk legnagyobb ellensége, haladásunk és felemelkedésünk legnagyobb kerékkötője. De vallja azt is, hogy Jézus Krisztus megtörte a bűn hatalmát, s letaszította trónjáról életünk rabtartóját.

Aki bírja a Lélek ajándékát, az szívvel, lélekkel osztozik a felebarátainak testi, lelki gondjában s hitének munkás szeretetben adja bizonyságát. De ugyanakkor élvezi a Lélek által teremtett közösség örömét is.

Kühn Ernő