Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-06-03 / 23. szám
A FÖLTÁMADOTT MEQJELENÉSE1 6. „Tanúim lesztek. A TANÍT FELADATAT leginkább az jellemzi, hogy személye teljesen háttérben marad, viszont annál fontosabb a való tényállás felderítése, az ügy, amelyről szó van, s amely mellett minden egyéb eltörpül. Jézus rendkívül fontos szerepet szán övéinek, „tanúinak” a megváltás jóhírének terjesztésében. Krisztus utolsó megjelenése a tanítványoknak csupa közvetlen és közvetett parancs, utalás arra: hogyan kell a Megváltó hírnökeinek a szent feladatra felkészülniük és azt betölteniük. Vegyük sorra a tanítványság támpilléreit. FEGYELEM. Jézus az egyháznak Ura, s nem beosztott tanácsadó, vallási szakértő, akit annyira kell csak komolyan venni, amennyire akarjuk. ö választottjainak parancsokat ad. Ezek persze nem afféle rideg intézkedések, hanem felszabadító lehetőségekre tárnak kaput, hogy ami nem telnék ki belőlünk, arra erőt adjon nekünk Jézus Szava, mert az teremtő ige. Így Krisztus nemcsak „rendelkezik”, hanem az engedelmesség lehetőségének légkörét teremti meg körülöttünk. Ez természetesen fokozna felelősségünket s a tanítvány! tanúskodás igéinek Súlyt ad, miután a „hírnököt” élkötelezte a szent lehetőségek valósággá élésére. Tanúskodásunk akkor hiteles és meggyőző, ha a teremtő ige. a krisztusi parancs áldott lehetőségének felszabadultan Csel. 1, 1—12 ők is mindent embertársaikért, akiknek szolgálatára rendelte őket Isten. Ez Krisztus tanúinak a „beosztása”: mindent azokért, akikért Uruk meghalt és feltámadott. Ez következik abból az élő közösségből, amelyet Ö munkál bennünk naponta. Így lesz átütő erejű a megtérésre és ebből eredően jócselekedetekre hívó igehirdetés és óv meg bennünket lelki gőgtől s vezet a közösség gyakorlásának útjára. Amíg a világ világ lesz, a Feltámadott a vele közösségMegbecsilltetésünk engedelmeskedünk, azaz a hit és szeretet belső fegyelme határozza meg magatartásunkat. ÉLŐ KÖZÖSSÉG. Krisztussal, aki él, aki egyházának élő feje. Akik tehát vele tényleg kapcsolatban vannak, nem lehetnek „holtak”, hanem a hit engedelmes elevensége jellemzi őket. Ö él — ez a keresztyén hit közepe, indítórugója, éltető princípiuma. Ahogyan Jézus tanítványaival föltámadása után is „összejött” — pontosabban fordítva: együtt étkezett velük, azaz asztalközösséget vállalt kevéssel azelőtt megfutott és szétszéledt nyájával, hogy pásztorokká tegye őket, s ahogyan ő mindent vállalt az emberekért, úgy vállaljanak ben élők tanúskodásában és szeretetében „jelenik meg” azoknak, akiket életre hív. JÓZANSÁG. Ez bibliai értelemben többet jelent az erkölcsileg és eszmeileg tiszta gondolkozásnál és életfolytatásnál — a biblikus józanság, az Istenre figyelés rendít- hetetlensége. A tanítványok esetében — a fent megjelölt igében — ez például azt jelentette, hogy le kell számolniuk hitükkel összekevert politikai váradalmaikkal, azzal a politikai messiánizmussal, amely a Krisztusban, azaz a Fölkentben, az eljövendő Királyban Izráelnek, Isten népének evilági naggyá tevőjét akarta látni s Izráel országának helyreállítását valahogy úgy képzelte el, hogy az az egykori dávidi birodalom tökéletessé javított kiadása lesz, amelyben a legyőzött pogá- nyok porig alázkodnak Isten népe előtt. Az efféle hamis váradalmakat Jézus következetesen leleplezte és visszautasította. „Nem tartozik rátok tudni az időket és alkalmakat, amelyeket az Atya teljhatalmának tartott fenn” — szabadabb fordításban így hangzanék Krisztus intése. „Hanem: vesztek erőt!” ERŐ. Erről mondja Pál, hogy „nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben”, azaz annak a szent hatalomnak gyakorlati érvényesülésében, amely a keresztyéneket szüntelenül mozgósítja a ta- nítványi engedelmességre. Ezt az erőt nem valamiféle lelki erőfeszítéssel érik el a keresztyének, nem saját kegyességük eredménye, hanem a Szent Lélek ajándéka. A mi dolgunk az, hogy ezt az erőt, szent aktivitást naponta kikönyörögjük magunknak, s ha hittel kértük és ezért meg is kaptuk, akkor éljünk vele bátran, azaz engedjük érvényesülni magunkban, cselekedeteinkben, s ez az erő oldja fel bénultságunkat, tétovasá- gunkat, önmagunkkal bíbelődő magunkbaroskadtságun- kat és vessen bele a szolgálat sodrába, mert másképp nem lehet keresztyénséget tanulni. Ez az erő robbantja fel életünk korlátjait és sorompóit, hogy egyéni és egyházi szűklátókörűséget, betokozódott- ságot, merevséget, előítéletet levetve a Krisztus hatalmas erejével járjuk a szolgálat útját. Annakidején így tárult világnyi szélességűre a látóhatár az addig sok dologban kicsinyes, önző és rövidlátó tanítványok előtt. Krisztus feltámadott! Krisztus él! Világgá kiálthatjuk az evangéliumot! Tanúskodhatunk róla! Nem is álltak ott sokáig „égbe nézve”. Krisztus „mennybe ment”, átlépett abba a világba, amelyre nem érvényesek az anyag, tér és idő törvényei. Mindenki számára hozzáférhető, aki vágyakozó hittel keresi. Mindenütt jelen van. Az éltető Szent Lelket adja egyházának: a fegyelem, közösség, józanság és erő Lelkét. A ma keresztyénségé- nek sem az a feladata, hogy bizonytalan szemmel égre Tévedjen, hanem hogy az élő Ür tanújának bizonyuljon, cselekvő felelősségérzetben és szeretetben, az evangélium tiszta hirdetésében és megélésében. Mintha csak azt mondaná Isten, aki mindent elkészített: Tessék — lehet tanúskodni! Rajtad akarom, ma keresztyén embere és egyháza, megmutatni, kiábrázolni, kézzelfoghatóan illusztrálni, mit jelent keresztyénnek, Krisztus tanújának lenni! Koszorús Oszkár Életünk erőfeszítései nemcsak anyagi eredmények elérésére irányulnak, hanem lelki eredményeket is szeretnének felmutatni: pl. igényeljük életünk értékének elismerését, megbecsülését. Megbecsültetésünket sem parancsszóval, sem hatalmas- kodással nem vívhatjuk ki. Ezzel legfeljebb félelmet válthatunk ki embertásainkból, de a félelem nem jelent megbecsülést. Jézus sohasem tanított hatalmaskodásra, hanem szolgálatra. Jézus az evangélium továbbadásának szolgálatát bízza tanítványaira. (Lk. 24,48.) Isten örök szeretetéről kellett bizonyságot tenniük, amely az Egyszülöttet keresztre juttatta és felmagasztalta. Arról kellett tanúskodniok, hogy „az Isten országa... igazság, békesség és a Szentlélek által való öröm”. (Róma 14,17.) Nekünk, a tanítványok utódainak, ugyanaz a feladatunk: bizonyságtevő szolgálatban élni felebarátainkért. A felebarátokon keresztül szolgálni Krisztusnak igazságban, békességben, a Lélek örömében. Bizonyságot kell tennünk arról, hogy Isten személyválogatás nélkül szerető Atyánk, Aki minden bűnösért a Golgotára adta egyszülött Fiát. Nekünk azért kell fáradoznunk, hogy az emberek között megszűnjék a származásra, a foglalkozásra és egyéb szempontra tekintő megkülönböztetés, s fehérek és színes bőrűek testvérként szeressék, és becsüljék egymást. Azért kell küzdenünk, hogy az igazság győzedelmeskedjék minden területen. Mert nem csupán az az igazság, hogy minden ember egyformán vétkes Isten szine előtt, hanem az is igazság, hogy minden embernek egyformán joga van az élet legdrágább kincseihez, a kenyérhez és a szabadsághoz. Tusakodnunk kell azért* hogy a békesség ne csupán a családi otthonok szűk kis köreiben maradjon meg, hanem az egész teremtett föld minden lakója örülhessen békés élete alkotásainak. Arra kell törekednünk, hogy. minden arcon kiviruljanak az öröm rózsái. S meg kell mutatnunk a lélek által való tiszta öröm maradandó, sírig és síron túl is elkísérő boldogságát. Az ige mondja: „... aki; ezekben szolgál a Krisztus»-! nak, kedves Istennek, és az: emberek előtt is megpróbált.”- (Róma 14,18.) Kühn Ernő Néhány adat a franciaországi lutheránusokról A franciaországi lutheránus egyház belmissziói főtitkára, Albert Greiner (Párizs) lelkész nemrégiben előadást tartott Münchenben. Előadásának témája a protestantizmus mai helyzete Franciaországban. Az előadás megmutatta, hogy a franciaországi lutheránusok — a maguk 0,6 százalékával — nagyon elenyésző kis szórvány a szinte kizárólag katolikus országban. A 47 milliónyi lakosságú Francia- országban a protestantizmushoz mintegy 800 ezren tartoznak. Az evangélikuns-lutherá- nus: keresztyének a protestantizmusban is kisebbséget képeznek, számuk megközelítőleg 325 ezer, ebből 275 ezren Elzászban élnek, míg a többi 50 ezer szétszórva. Francia- ország többi részéh. A TÜKÖRBEN Torz emberi arcok TÖREKEDJÜNK A mai vasárnapi levélbeli szentigének van egy felhívása: Törekedjünk! „Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók.” Időszerű ez az ige, mert Sokszor hallunk „perfekt” keresztyénekről, akik úgy ahogy vannak, készen vannak az örökéletre; olyan mellveregető keresztyénekről, akiknek nagyképűsége nem kisebb a farizeusok nagyképűségénél és pénzimádata nem marad el a kőt hamis tanú pénzszeretetétől! Azt mondja Pál apostol: Törekedjünk! Alázatosan mindennap törekedjünk, igyekezzünk! Jól ismerjük dogmatikánk azon alaptételét, mely szerint a megváltást maradék nélkül Jézus szerezte, mégpedig nem arannyal, sem ezüsttel, hanem az ő szent és drága vérével. Ez a rendkívül fontos alaptétel nem zárja ki az engedelmességre szóló parancsot. Jézus sokszor parancsolja, hogy legyetek béketűrők, szeressétek felebarátaitokat. Legyetek izgalmasok stb. A megváltó# elfogadásának tényét éppen azzal lehet ellenőrizni, hogy engedelmesek vagyunk-e minden jóra és igazra! igazságra, Szenti H rk keresztyén Törekedjünk az békességre és a által való örömre! Az engedelmes ember nem részrehajló, a segítés szempontjai közé nem helyezi el a vallási, politikai, faji különbségtevést! Törekedjünk a békességre! Boldogok a békességre igye- kezők, mondja Jézus egy alkalommal. Helyesebb fordítással: Boldogok, akik szerzik, csinálják a békességet! Törekedjünk a békességre otthon, munkahelyünkön és tegyünk meg mindent a világ békéjéért is! A Szentlélek által való öröm az, amikor engedelmességben járunk. Az engedelmesség által végzett sok jó, örömöt okoz. Törekedjünk naponként az igazságra, békességre, szere- tetre! Luther 95 tételének egyike a naponkénti megtérést parancsolja. A naponkénti megtérés feltételezi — mondja Luther egy másik helyen —, hogy egyszer döntő elhatározással kerestük a Krisztust. A Krisztus megtalálásának tényéből következik, hogy törekvő keresztyének legyünk! Fülöp Dezső A Házaspárról mindenki azt mondta, hogy ideális házaséletet élnek. A szomszédok a bérházban, a rokonok és családtagok. Ünnepnapokon vagy esténként együtt lehetett látni őket és a már nyolcéves gyermeküket, a kislányt. A kereset nem nagy, a feleség nem dolgozik, a lakás helyesen kicsi, az igények mérsékeltek, a boldogság — végtelen. Ideális. Egy napon a Boldog Férj névtelen levelet kap a hivatalába. Valamiképpen ez állt benne: Uram, önt megcsalja a felesége. Ha biztos akar lenni benne, menjen el ekkor és ekkor délelőtt ide és ide... A Férj fanyar mosollyal, de teljes nyugalommal elteszi az írást levéltárcájába. Este, otthon, már megették a vacsorát, a gyerek is lefeküdt, s akkor a Férjnek eszébe jutott a levél. Különben már el is felejtette. Azt mondja a Boldog Asszonynak: Nézd mit írt nekem rólad valami szamár ... És odaadja a levelet, de olvassa tovább az újságot... Mit csinál ilyenkor egy megvádolt, ártatlan asszony? Sír vagy toporzékol, vagy elsápad és kétségbeesik, ki hogyan. Most pedig? Mit is mondott a Férj? „Nézd, mit írt rólad valami szamár..És mit mondott erre a Boldog Asszony? Ezt: — Te szamár... hát te nem tudod, hogy az illető már hét éve a szeretőm... ? Egy pillanat alatt lett boldogtalan a Boldog Férj. És abban a pillanatban az a kis leányka, aki már édesen aludt ágyában, megkezdte az elvált szülők gyermekének keserű, sírós sorsát... * Özvegy asszony, talán 35 éves. Három nagy fia van. Férje meghalt a 2. világháborúban s azóta neveli, oh, de milyen kegyetlen körülmények között neveli gyermekeit. A legidősebb már az érettségi előtt áll. Három fiú mellé apa is kell. De ki vállal három fiút egy asszonyért? Amíg kicsik a gyerekek, addig még csak megy. De később? Lehet, hogy megverik azt az idegent, aki bekerült közéjük. Mégis úgy van, hogy mutatkozik kérő is, kettő is. De akkor... a legidősebb fiú jeleneteket rendez. Féltékeny az anyjára, a szemével vadul néz a kérőre, a szomszéd szobában hangos, durva megjegyzéseket tesz. Kibírhatatlan, ordí- tóan kibírhatatlan. És megoldhatatlan a helyzet. Ha ilyen családba valaki beköltözik, az belépett a pokolba. * Csak hallgattam egész nap. Nem is írtam le mindent, miért fájjon a feje másnak is? Emberek, akik beszéltek, emberek, akik hallgattok, emberek, í ükről szó van! Hol vesztettük el a szívünket? * „Tiszta szivet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg énbennem” — mondom hangosan az éj sötétségébe és az élet sötétségébe az 51. zsoltár szavaival. Bálint Gábor A kicsi lutheránus egyház Franciaországban 1906 óta, amikor az egyháznak az államtól való szigorú különválást bekövetkezett, teljességgel önmagára utalt. Nincs egyházi adó és az evangélikus egyháznak, kezdve a temploonépíté- sen, a teológusok utánpótlásának biztosításán át, egészen alkalmazottai fizetéséig, minden anyagi eszközt híveinek áldozatkészségéből kell előteremtenie. Az egyház vezetőség ge éppen ezért szigorú tak»-. rékosságra kényszerül. Egy evangélikus lelkész fizetése ma Franciaországban kb. any? nyi, mint egy gyors- és gép-: írónőé. Mindezek ellenére —: állapította meg az előadó —^ a franciaországi lutheránus egyház sokrétű feladatát be? tölti és nem lebecsülendő sze? repet játszik Franciaország szellemi és vallási életében; IMÁDKOZZUNK Lukács 24, 44—49. Dicsérem neved, Istenem, aki mindent jól végzel és üdvös* ségemre teszed még azt is, ami nem látszik előttem kívánatos* nak. Köszönöm életem magaslatait, amikor közeledben lehe? tek és mindent megértek, de köszönöm mélységeit is, amikor homállyal és sötéttel küzdve, csak hitem köt Hozzád, Köszö* nőm Neked Jézust, hogy ő itt volt és Benne életem minden mélységét és tévedését szereteted le tudta győzni és jóra tudta fordítani. Köszönöm, hogy a Jézus Krisztusban bűneim bocsánatát hirdeted nekem az Anyaszentegyházban és adod Szentlelke^ ígéretét; hogy bűnbocsánatodat szüntelen megújítod az igében és a szentségekben és anyszentegyházadat újra mindig létre hozod. Megköszönöm a bizonyságtevők fellegeit, akiket kezdettől fogva mindig adtál és mind azokat, akik által tanítasz és ne* vélsz engem. Megköszönöm azokat, akik egyszerűbbek és meg- vetettebbek voltak nálam és mégis megmutattad, hogy bizony« ságaid ők és nekem kell tanulnom tőlük. Bocsásd meg, hogy sokszor nyakas és öntelt voltam, és nem akartam a nálam ki« sebbektől tanulni, akiket pedig Te küldtél hozzám. Örömmel megértem akaratodat, hogy azért váltottál meg, hogy ne önmagámé legyek, hanem embertársaimé, hiszen To sem tartottad meg önmagadnak dicsőségedet. Köszönöm, hogy fel tudsz használni engem is, mert nem teremtetted egyikünk életét sem oktalanul és mindenkit felhasználsz és el kívánsz küldeni az emberek szolgálatára. Felajánlom magam, hogy viselkedésem, embertársaimhoz való türelmem békeszeretetem és igazságosságom szolgáljon Téged. Szeretnénk hordozni egymás terhét és segíteni levenni azt minden elnyomott válláról és küzdeni minden ellen, ami nem jó, nem igaz és nem áldott életünkben. Adj erőt, hogy mindennapi munkával, hűségemmel, helytállásommal szolgálhassak és tehessek bizonyságot szeretetemmel nagy szerete- tedről. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, június 3-án. Deáktér de. 9 (úrv) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv) Dr. Gerhard May du. 6. Dr. Keke> András Fasor de. fél 10 Koren Emil de. 11. du. 6, Blázy Lajos Dózsa Gy. u. fél 10 UIlol út 24. de. fél 11. Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57/b de. 10 (szlovák) Dr. Szilády Jenő, de. 12. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 9. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. (úrv) Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Takács József du. 5. Szeretetvendégség Detre László Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. fél 12. Takács József Zugló de. 11. Boros Károly Gyarmat u. fél 10 Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly Fóti út de. 11. (úrv)Gádor András Váci út de. 8. (úrv) Gádor András Frangepán u. fél 9. Nagy István Újpest de. 10. Pesterzsébet de 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rákospalota MAv telep de. 8. Bolla Árpád Rákospalota de. 10. Bolla Árpád Rákospalota kistemplom du. 3. Kökény Elek Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rá- koscsaba de. 9. Békés József Rá- kosh*gy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél U és du. fél 3. Eécsikapu-tér de. 9. (úrv) Bár- dossy Tibor de. 11. (úrv) Várady Lajos du. 7. Schreiner Vilmos To- rockótér de. 8. (úrv. de. fél 9. V.A- rady Lajos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10 (úrv) Fülöp Dezső du. 5. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Zoltai Gyula du. fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél H. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Károlyi Erzsébet Kelenföld de. 8. Dr. Rezsssv Zoltán de. 11. Dr. Re- zessy Zoltán du. 3. Cantáté est. Németvölgyi út de. 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontal Róbert Budafok de. 11. Visontal Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Visontal Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel dg. 11. (úrv.) Mezősi György du. 7. Mezősi György. ZENÉS ÁHÍTAT a Deák téren. Június 10-én, pünkösd vasárnapján a délután 6 órakor tartott istentiszteleten a Deák téri templomban zenés áhitat lesz. Előadásra kerül: Bach: Preludium és fuga, Buxtehude: Szóló kantáta, Bach: Christ lag in Todesbanden kantáta. Händel: Orgonaverseny. Közreműködnek: Ruzicska Márta szoprán, Peskó György orgona, Lu- theránia ének- és zenekar. Belépődíj nincs, offertó- riumot tartunk. Tegnap nem csináltam semmit. Nem dolgoztam. Csak hallgattam. Egész nap csak hallgattam. Embereket hallgattam, akik beszéltek. Ma is, közöttünk élő, létező emberekről. Es én csak hallgattam, nem csináltam semmit. Néha kérdeztem valamit, de különben cigarettáztam, feketekávét ittam, bort is ittam, de semmit sem dolgoztam, csak hallgattam. S amikor este lefeküdtem, azt sóhajtottam a sötétségbe, hogy „jaaaaj”... Nagyon fájt ez a „jaaaaj”... Más ordított volna, vagy sírt volna, mint mindig, amikor rettenetesen összeszorul a szíve a csalódástól és a tehetetlenségtől. Egész nap hallgattam, de ebben a hallgatásban talán jobban el lehet fáradni, mint az erdőírtásban.