Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-06-03 / 23. szám

A FÖLTÁMADOTT MEQJELENÉSE1 6. „Tanúim lesztek. A TANÍT FELADATAT leg­inkább az jellemzi, hogy sze­mélye teljesen háttérben ma­rad, viszont annál fontosabb a való tényállás felderítése, az ügy, amelyről szó van, s amely mellett minden egyéb eltörpül. Jézus rendkívül fon­tos szerepet szán övéinek, „tanúinak” a megváltás jó­hírének terjesztésében. Krisz­tus utolsó megjelenése a ta­nítványoknak csupa közvet­len és közvetett parancs, uta­lás arra: hogyan kell a Meg­váltó hírnökeinek a szent fel­adatra felkészülniük és azt betölteniük. Vegyük sorra a tanítványság támpilléreit. FEGYELEM. Jézus az egy­háznak Ura, s nem beosztott tanácsadó, vallási szakértő, akit annyira kell csak komo­lyan venni, amennyire akar­juk. ö választottjainak pa­rancsokat ad. Ezek persze nem afféle rideg intézkedé­sek, hanem felszabadító lehe­tőségekre tárnak kaput, hogy ami nem telnék ki belőlünk, arra erőt adjon nekünk Jézus Szava, mert az teremtő ige. Így Krisztus nemcsak „ren­delkezik”, hanem az engedel­messég lehetőségének lég­körét teremti meg körülöt­tünk. Ez természetesen fokoz­na felelősségünket s a tanít­vány! tanúskodás igéinek Súlyt ad, miután a „hírnököt” élkötelezte a szent lehetősé­gek valósággá élésére. Tanús­kodásunk akkor hiteles és meggyőző, ha a teremtő ige. a krisztusi parancs áldott le­hetőségének felszabadultan Csel. 1, 1—12 ők is mindent embertársaikért, akiknek szolgálatára rendelte őket Isten. Ez Krisztus tanúi­nak a „beosztása”: mindent azokért, akikért Uruk meg­halt és feltámadott. Ez követ­kezik abból az élő közösség­ből, amelyet Ö munkál ben­nünk naponta. Így lesz átütő erejű a megtérésre és ebből eredően jócselekedetekre hívó igehirdetés és óv meg bennün­ket lelki gőgtől s vezet a kö­zösség gyakorlásának útjára. Amíg a világ világ lesz, a Feltámadott a vele közösség­Megbecsilltetésünk engedelmeskedünk, azaz a hit és szeretet belső fegyelme ha­tározza meg magatartásunkat. ÉLŐ KÖZÖSSÉG. Krisztus­sal, aki él, aki egyházának élő feje. Akik tehát vele tényleg kapcsolatban vannak, nem le­hetnek „holtak”, hanem a hit engedelmes elevensége jel­lemzi őket. Ö él — ez a ke­resztyén hit közepe, indító­rugója, éltető princípiuma. Ahogyan Jézus tanítványaival föltámadása után is „össze­jött” — pontosabban fordítva: együtt étkezett velük, azaz asztalközösséget vállalt ke­véssel azelőtt megfutott és szétszéledt nyájával, hogy pásztorokká tegye őket, s aho­gyan ő mindent vállalt az emberekért, úgy vállaljanak ben élők tanúskodásában és szeretetében „jelenik meg” azoknak, akiket életre hív. JÓZANSÁG. Ez bibliai ér­telemben többet jelent az er­kölcsileg és eszmeileg tiszta gondolkozásnál és életfolyta­tásnál — a biblikus józan­ság, az Istenre figyelés rendít- hetetlensége. A tanítványok esetében — a fent megjelölt igében — ez például azt je­lentette, hogy le kell számol­niuk hitükkel összekevert po­litikai váradalmaikkal, azzal a politikai messiánizmussal, amely a Krisztusban, azaz a Fölkentben, az eljövendő Ki­rályban Izráelnek, Isten népé­nek evilági naggyá tevőjét akarta látni s Izráel országá­nak helyreállítását valahogy úgy képzelte el, hogy az az egykori dávidi birodalom tö­kéletessé javított kiadása lesz, amelyben a legyőzött pogá- nyok porig alázkodnak Isten népe előtt. Az efféle hamis váradalmakat Jézus követke­zetesen leleplezte és vissza­utasította. „Nem tartozik rá­tok tudni az időket és alkal­makat, amelyeket az Atya teljhatalmának tartott fenn” — szabadabb fordításban így hangzanék Krisztus intése. „Hanem: vesztek erőt!” ERŐ. Erről mondja Pál, hogy „nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben”, azaz annak a szent hatalom­nak gyakorlati érvényesülésé­ben, amely a keresztyéneket szüntelenül mozgósítja a ta- nítványi engedelmességre. Ezt az erőt nem valamiféle lelki erőfeszítéssel érik el a keresz­tyének, nem saját kegyessé­gük eredménye, hanem a Szent Lélek ajándéka. A mi dolgunk az, hogy ezt az erőt, szent aktivitást naponta ki­könyörögjük magunknak, s ha hittel kértük és ezért meg is kaptuk, akkor éljünk vele bát­ran, azaz engedjük érvénye­sülni magunkban, cselekede­teinkben, s ez az erő oldja fel bénultságunkat, tétovasá- gunkat, önmagunkkal bíbelő­dő magunkbaroskadtságun- kat és vessen bele a szolgálat sodrába, mert másképp nem lehet keresztyénséget tanulni. Ez az erő robbantja fel éle­tünk korlátjait és sorompóit, hogy egyéni és egyházi szűk­látókörűséget, betokozódott- ságot, merevséget, előítéletet levetve a Krisztus hatalmas erejével járjuk a szolgálat út­ját. Annakidején így tárult világnyi szélességűre a látó­határ az addig sok dologban kicsinyes, önző és rövidlátó tanítványok előtt. Krisztus feltámadott! Krisztus él! Vi­lággá kiálthatjuk az evangé­liumot! Tanúskodhatunk róla! Nem is álltak ott so­káig „égbe nézve”. Krisztus „mennybe ment”, átlépett ab­ba a világba, amelyre nem ér­vényesek az anyag, tér és idő törvényei. Mindenki számára hozzáférhető, aki vágyakozó hittel keresi. Mindenütt jelen van. Az éltető Szent Lelket adja egyházának: a fegye­lem, közösség, józanság és erő Lelkét. A ma keresztyénségé- nek sem az a feladata, hogy bizonytalan szemmel égre Té­vedjen, hanem hogy az élő Ür tanújának bizonyuljon, cselekvő felelősségérzetben és szeretetben, az evangélium tiszta hirdetésében és megélé­sében. Mintha csak azt mon­daná Isten, aki mindent elké­szített: Tessék — lehet tanús­kodni! Rajtad akarom, ma keresztyén embere és egyhá­za, megmutatni, kiábrázolni, kézzelfoghatóan illusztrálni, mit jelent keresztyénnek, Krisztus tanújának lenni! Koszorús Oszkár Életünk erőfeszítései nem­csak anyagi eredmények el­érésére irányulnak, hanem lelki eredményeket is szeret­nének felmutatni: pl. igényel­jük életünk értékének elisme­rését, megbecsülését. Megbecsültetésünket sem parancsszóval, sem hatalmas- kodással nem vívhatjuk ki. Ezzel legfeljebb félelmet vált­hatunk ki embertásainkból, de a félelem nem jelent meg­becsülést. Jézus sohasem tanított ha­talmaskodásra, hanem szolgá­latra. Jézus az evangélium tovább­adásának szolgálatát bízza ta­nítványaira. (Lk. 24,48.) Isten örök szeretetéről kellett bi­zonyságot tenniük, amely az Egyszülöttet keresztre juttat­ta és felmagasztalta. Arról kellett tanúskodniok, hogy „az Isten országa... igazság, békesség és a Szentlélek által való öröm”. (Róma 14,17.) Nekünk, a tanítványok utó­dainak, ugyanaz a felada­tunk: bizonyságtevő szolgá­latban élni felebarátainkért. A felebarátokon keresztül szolgálni Krisztusnak igazság­ban, békességben, a Lélek örömében. Bizonyságot kell tennünk arról, hogy Isten személyválo­gatás nélkül szerető Atyánk, Aki minden bűnösért a Gol­gotára adta egyszülött Fiát. Nekünk azért kell fáradoz­nunk, hogy az emberek kö­zött megszűnjék a származás­ra, a foglalkozásra és egyéb szempontra tekintő megkülön­böztetés, s fehérek és színes bőrűek testvérként szeressék, és becsüljék egymást. Azért kell küzdenünk, hogy az igazság győzedelmeskedjék minden területen. Mert nem csupán az az igazság, hogy minden ember egyformán vétkes Isten szine előtt, ha­nem az is igazság, hogy min­den embernek egyformán joga van az élet legdrágább kin­cseihez, a kenyérhez és a sza­badsághoz. Tusakodnunk kell azért* hogy a békesség ne csupán a családi otthonok szűk kis köreiben maradjon meg, ha­nem az egész teremtett föld minden lakója örülhessen bé­kés élete alkotásainak. Arra kell törekednünk, hogy. minden arcon kiviruljanak az öröm rózsái. S meg kell mutatnunk a lélek által való tiszta öröm maradandó, sírig és síron túl is elkísérő bol­dogságát. Az ige mondja: „... aki; ezekben szolgál a Krisztus»-! nak, kedves Istennek, és az: emberek előtt is megpróbált.”- (Róma 14,18.) Kühn Ernő Néhány adat a franciaországi lutheránusokról A franciaországi lutheránus egyház belmissziói főtitkára, Albert Greiner (Párizs) lel­kész nemrégiben előadást tar­tott Münchenben. Előadásá­nak témája a protestantizmus mai helyzete Franciaország­ban. Az előadás megmutatta, hogy a franciaországi lutherá­nusok — a maguk 0,6 száza­lékával — nagyon elenyésző kis szórvány a szinte kizáró­lag katolikus országban. A 47 milliónyi lakosságú Francia- országban a protestantizmus­hoz mintegy 800 ezren tartoz­nak. Az evangélikuns-lutherá- nus: keresztyének a protestan­tizmusban is kisebbséget ké­peznek, számuk megközelítő­leg 325 ezer, ebből 275 ezren Elzászban élnek, míg a többi 50 ezer szétszórva. Francia- ország többi részéh. A TÜKÖRBEN Torz emberi arcok TÖREKEDJÜNK A mai vasárnapi levélbeli szentigének van egy felhívása: Törekedjünk! „Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épü­lésére valók.” Időszerű ez az ige, mert Sokszor hallunk „perfekt” keresztyénekről, akik úgy ahogy vannak, készen vannak az örökéletre; olyan mellve­regető keresztyénekről, akik­nek nagyképűsége nem ki­sebb a farizeusok nagyké­pűségénél és pénzimádata nem marad el a kőt hamis tanú pénzszeretetétől! Azt mondja Pál apostol: Törekedjünk! Alázatosan min­dennap törekedjünk, igyekez­zünk! Jól ismerjük dogmatikánk azon alaptételét, mely szerint a megváltást maradék nélkül Jézus szerezte, mégpedig nem arannyal, sem ezüsttel, hanem az ő szent és drága vérével. Ez a rendkívül fontos alap­tétel nem zárja ki az enge­delmességre szóló parancsot. Jézus sokszor parancsolja, hogy legyetek béketűrők, sze­ressétek felebarátaitokat. Le­gyetek izgalmasok stb. A megváltó# elfogadásának tényét éppen azzal lehet el­lenőrizni, hogy engedelmesek vagyunk-e minden jóra és igazra! igazságra, Szenti H rk keresztyén Törekedjünk az békességre és a által való örömre! Az engedelmes ember nem részrehajló, a se­gítés szempontjai közé nem helyezi el a vallási, politikai, faji különbségtevést! Törekedjünk a békességre! Boldogok a békességre igye- kezők, mondja Jézus egy al­kalommal. Helyesebb fordí­tással: Boldogok, akik szer­zik, csinálják a békességet! Törekedjünk a békességre otthon, munkahelyünkön és tegyünk meg mindent a világ békéjéért is! A Szentlélek által való öröm az, amikor engedelmes­ségben járunk. Az engedel­messég által végzett sok jó, örömöt okoz. Törekedjünk naponként az igazságra, békességre, szere- tetre! Luther 95 tételének egyike a naponkénti megtérést pa­rancsolja. A naponkénti meg­térés feltételezi — mondja Luther egy másik helyen —, hogy egyszer döntő elhatá­rozással kerestük a Krisztust. A Krisztus megtalálásának tényéből következik, hogy tö­rekvő keresztyének legyünk! Fülöp Dezső A Házaspárról mindenki azt mondta, hogy ideális házas­életet élnek. A szomszédok a bérházban, a rokonok és család­tagok. Ünnepnapokon vagy esténként együtt lehetett látni őket és a már nyolcéves gyermeküket, a kislányt. A kereset nem nagy, a feleség nem dolgozik, a lakás helyesen kicsi, az igények mérsékeltek, a boldogság — végtelen. Ideális. Egy napon a Boldog Férj névtelen levelet kap a hivata­lába. Valamiképpen ez állt benne: Uram, önt megcsalja a fe­lesége. Ha biztos akar lenni benne, menjen el ekkor és ekkor délelőtt ide és ide... A Férj fanyar mosollyal, de teljes nyu­galommal elteszi az írást levéltárcájába. Este, otthon, már megették a vacsorát, a gyerek is lefe­küdt, s akkor a Férjnek eszébe jutott a levél. Különben már el is felejtette. Azt mondja a Boldog Asszonynak: Nézd mit írt nekem rólad valami szamár ... És odaadja a levelet, de ol­vassa tovább az újságot... Mit csinál ilyenkor egy megvádolt, ártatlan asszony? Sír vagy toporzékol, vagy elsápad és kétség­beesik, ki hogyan. Most pedig? Mit is mondott a Férj? „Nézd, mit írt rólad valami szamár..És mit mondott erre a Boldog Asszony? Ezt: — Te szamár... hát te nem tudod, hogy az illető már hét éve a szeretőm... ? Egy pillanat alatt lett boldogtalan a Boldog Férj. És abban a pillanatban az a kis leányka, aki már édesen aludt ágyában, megkezdte az elvált szülők gyermekének keserű, sírós sorsát... * Özvegy asszony, talán 35 éves. Három nagy fia van. Férje meghalt a 2. világháborúban s azóta neveli, oh, de milyen ke­gyetlen körülmények között neveli gyermekeit. A legidősebb már az érettségi előtt áll. Három fiú mellé apa is kell. De ki vállal három fiút egy asszonyért? Amíg kicsik a gyerekek, ad­dig még csak megy. De később? Lehet, hogy megverik azt az idegent, aki bekerült közéjük. Mégis úgy van, hogy mutatkozik kérő is, kettő is. De akkor... a legidősebb fiú jeleneteket rendez. Féltékeny az anyjára, a szemével vadul néz a kérőre, a szomszéd szobá­ban hangos, durva megjegyzéseket tesz. Kibírhatatlan, ordí- tóan kibírhatatlan. És megoldhatatlan a helyzet. Ha ilyen csa­ládba valaki beköltözik, az belépett a pokolba. * Csak hallgattam egész nap. Nem is írtam le mindent, miért fájjon a feje másnak is? Emberek, akik beszéltek, emberek, akik hallgattok, embe­rek, í ükről szó van! Hol vesztettük el a szívünket? * „Tiszta szivet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg énbennem” — mondom hangosan az éj sötétségébe és az élet sötétségébe az 51. zsoltár szavaival. Bálint Gábor A kicsi lutheránus egyház Franciaországban 1906 óta, amikor az egyháznak az ál­lamtól való szigorú különválá­st bekövetkezett, teljességgel önmagára utalt. Nincs egyházi adó és az evangélikus egyház­nak, kezdve a temploonépíté- sen, a teológusok utánpótlásá­nak biztosításán át, egészen alkalmazottai fizetéséig, min­den anyagi eszközt híveinek áldozatkészségéből kell előte­remtenie. Az egyház vezetőség ge éppen ezért szigorú tak»-. rékosságra kényszerül. Egy evangélikus lelkész fizetése ma Franciaországban kb. any? nyi, mint egy gyors- és gép-: írónőé. Mindezek ellenére —: állapította meg az előadó —^ a franciaországi lutheránus egyház sokrétű feladatát be? tölti és nem lebecsülendő sze? repet játszik Franciaország szellemi és vallási életében; IMÁDKOZZUNK Lukács 24, 44—49. Dicsérem neved, Istenem, aki mindent jól végzel és üdvös* ségemre teszed még azt is, ami nem látszik előttem kívánatos* nak. Köszönöm életem magaslatait, amikor közeledben lehe? tek és mindent megértek, de köszönöm mélységeit is, amikor homállyal és sötéttel küzdve, csak hitem köt Hozzád, Köszö* nőm Neked Jézust, hogy ő itt volt és Benne életem minden mélységét és tévedését szereteted le tudta győzni és jóra tudta fordítani. Köszönöm, hogy a Jézus Krisztusban bűneim bocsánatát hirdeted nekem az Anyaszentegyházban és adod Szentlelke^ ígéretét; hogy bűnbocsánatodat szüntelen megújítod az igében és a szentségekben és anyszentegyházadat újra mindig létre hozod. Megköszönöm a bizonyságtevők fellegeit, akiket kezdettől fogva mindig adtál és mind azokat, akik által tanítasz és ne* vélsz engem. Megköszönöm azokat, akik egyszerűbbek és meg- vetettebbek voltak nálam és mégis megmutattad, hogy bizony« ságaid ők és nekem kell tanulnom tőlük. Bocsásd meg, hogy sokszor nyakas és öntelt voltam, és nem akartam a nálam ki« sebbektől tanulni, akiket pedig Te küldtél hozzám. Örömmel megértem akaratodat, hogy azért váltottál meg, hogy ne önmagámé legyek, hanem embertársaimé, hiszen To sem tartottad meg önmagadnak dicsőségedet. Köszönöm, hogy fel tudsz használni engem is, mert nem teremtetted egyikünk életét sem oktalanul és mindenkit felhasználsz és el kívánsz küldeni az emberek szolgálatára. Felajánlom magam, hogy viselkedésem, embertársaimhoz való türelmem békeszeretetem és igazságosságom szolgáljon Téged. Szeretnénk hordozni egymás terhét és segíteni levenni azt minden elnyomott válláról és küzdeni minden ellen, ami nem jó, nem igaz és nem áldott életünkben. Adj erőt, hogy mindennapi munkával, hűségemmel, helytállásommal szolgál­hassak és tehessek bizonyságot szeretetemmel nagy szerete- tedről. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, június 3-án. Deáktér de. 9 (úrv) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv) Dr. Gerhard May du. 6. Dr. Keke> András Fa­sor de. fél 10 Koren Emil de. 11. du. 6, Blázy Lajos Dózsa Gy. u. fél 10 UIlol út 24. de. fél 11. Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57/b de. 10 (szlovák) Dr. Szilády Jenő, de. 12. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 9. Grünvalszky Ká­roly Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. (úrv) Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbá­nya de. 10. Takács József du. 5. Szeretetvendégség Detre László Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. fél 12. Takács Jó­zsef Zugló de. 11. Boros Károly Gyarmat u. fél 10 Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly Fóti út de. 11. (úrv)Gádor András Váci út de. 8. (úrv) Gádor András Frangepán u. fél 9. Nagy István Újpest de. 10. Pesterzsébet de 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rákos­palota MAv telep de. 8. Bolla Ár­pád Rákospalota de. 10. Bolla Ár­pád Rákospalota kistemplom du. 3. Kökény Elek Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sas­halom de. 9. Karner Ágoston Rá- koscsaba de. 9. Békés József Rá- kosh*gy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél U és du. fél 3. Eécsikapu-tér de. 9. (úrv) Bár- dossy Tibor de. 11. (úrv) Várady Lajos du. 7. Schreiner Vilmos To- rockótér de. 8. (úrv. de. fél 9. V.A- rady Lajos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10 (úrv) Fülöp Dezső du. 5. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Zoltai Gyula du. fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél H. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Károlyi Erzsébet Kelenföld de. 8. Dr. Rezsssv Zoltán de. 11. Dr. Re- zessy Zoltán du. 3. Cantáté est. Németvölgyi út de. 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontal Róbert Budafok de. 11. Visontal Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Visontal Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel dg. 11. (úrv.) Mezősi György du. 7. Me­zősi György. ZENÉS ÁHÍTAT a Deák téren. Június 10-én, pün­kösd vasárnapján a délután 6 órakor tartott istentisz­teleten a Deák téri temp­lomban zenés áhitat lesz. Előadásra kerül: Bach: Preludium és fuga, Buxte­hude: Szóló kantáta, Bach: Christ lag in Todesbanden kantáta. Händel: Orgona­verseny. Közreműködnek: Ruzicska Márta szoprán, Peskó György orgona, Lu- theránia ének- és zenekar. Belépődíj nincs, offertó- riumot tartunk. Tegnap nem csináltam semmit. Nem dolgoztam. Csak hall­gattam. Egész nap csak hallgattam. Embereket hallgattam, akik beszéltek. Ma is, közöttünk élő, létező emberekről. Es én csak hallgattam, nem csináltam semmit. Néha kérdeztem valamit, de különben cigarettáztam, feketekávét ittam, bort is ittam, de semmit sem dolgoztam, csak hallgattam. S amikor este lefeküdtem, azt sóhajtottam a sötétségbe, hogy „jaaaaj”... Nagyon fájt ez a „jaaaaj”... Más ordított volna, vagy sírt volna, mint mindig, amikor rettenetesen össze­szorul a szíve a csalódástól és a tehetetlenségtől. Egész nap hallgattam, de ebben a hallgatásban talán jobban el lehet fá­radni, mint az erdőírtásban.

Next

/
Thumbnails
Contents