Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-01-14 / 3. szám
fP. BßtM, BF. «. XXVIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÄM. 1962. január 14. ÄRA: 1,40 FORINT A leszerelés és a német-kérdés a Béke-Világtanács stockholmi ülésen A Béke-Világtanács leg- hez és minden jóakaratul emutóbbi stockholmi ülésének plenáris ülésen a fenti címen emlékiratot nyújtott be a Nemet Béketanács. Az emlékiratban rámutatott arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság politikája a két német állam közötti békés együttélésre irányul, ugyanakkor pedig a másik oldalon e nyugatnémet kormány a fő ellenzője a tárgyalásoknak és a leszerelésnek. Az emlékirat megmutatja -a nyugat-berlini kérdés megoldásának útját, Végül a befejező szakaszában c,a katonailag semlegesített Németországról és a német békeszerződésről — mint a leszereléshez való hozzájárulásról” — szoL A történelem tanulságai és a békét fenyegető fejlemények Németország nyugati felében már 1954 óta igazolják azt a megállapítást, hogy Németországnak csak mint katonailag semleges államnak van jövője. Németország katonai semlegesítése azonban nemcsak a német nép, de éppen úgy a vele szomszédos népék számára is életfontosságú és magának a világbéké- nck szempontjából is a legnagyobb jelentőségű. Mert a bonni politikának az a célja, hogy támaszkodva Nyugat- Németország gazdasági és katonai túlsúlyára partnerei között, a nyugati országok feletti politikai hegemóniát is elnyerje, hogy aztán a NATO országok egyesített potenciáját felhasználhassa a Kelet elleni agresszió revans céljaira. A porosz—német tábornoki kar változatlan célja, hogy a német militarizmus befolyását a maximálisra növelje és minden kínálkozó lehetőséget felhasználjon arra, hogy a megfelelő pillanatban, azt saját szakállára a hagyományos hatalmi és hódító politikája számára ismét érvényesítse. Ez a nyugatnémet ultrák által céltudatosan űzött politika azzal a nagy veszéllyel fenyegeti a nyugati, a Szövetségi Köztársasággal egy gyékényen áruló államokat is, hogy a német militarizmus területi követelése egy világméretű. magfegyverekkel vívott háborúba sodorja őket. A Német Béketanács küldöttsége a Béke-Világtanács stockholmi ülésén ezért felhívással fordult a béke érdekében. a világ minden népéberéhez, hogy erőteljesen támogassák azokat a fáradozásait, melyek a katonailag semlegesített Németország megteremtésére irányulnak. Mindkét német állam katonai semlegessége ezt jelenthetné: 1. Mindkét német állam lemond az atomfegyverkezésről és az atomfegyverek gyártásáról. 2. Mindkét német állam kilép a katonai csoportosulásokból (NATO-ból, illetve a Varsói Szerződésből). 3. Valamennyi külföldi fegyveres erői vonjanak ki és azoknak a német teritóriu- mon levő támaszpontjait szüntessék meg. A katonailag semlegesített Németország messzemenő előnyei nyilvánvalóak. A kölcsönös kilépés mindkét katonai csoportosulásból egyben döntő lépés lenne egy kiterjedt magfegyver nélküli és korlátozott fegyverzetű zóna megteremtéséhez Közép Európában. Emellett hangsúlyozni kell, hogy az atommentes zóna a katonai erőviszonyokon nem változtatna valamit is, és egy államnak, vagy államcsoportnak sem hozna előnyöket. Következésképpen mindkét német állam katonai semlegesítése Európában a feszültség azonnal érzékelhető csökkentéséhez, a hidegháború leépítéséhez és az államok közötti normális viszony helyreállításához járulna hozzá. Németország katonai semlegesítése az első, fontos lépés lehetne a lépésről-lépésre történő ellenőrzött leszereléshez s elősegítené egy mindig messzebb terjedő atomfegyver-mentes zóna létrehozását Európában és utat nyitna az államok kiterjedt, világméretű leszereléséhez. A Német Béketanács küldöttségének memoranduma végül megállapítja, hogy fenti megfontolások alapján az a látásuk, hogy a mindkét német állam katonai semlegesítése, mely egyrészt a két német kormány megfelelő intézkedései, másrészt Nyugat- Berl innék demilitarizált, semleges, szabad várossá változtatása és a német békeszerződés megkötése által valósítható meg és meg is kell valósítani — hathatós német hozzájárulást jelentene az általános leszereléshez. IMÁDKOZZUNK Máté 5, 17—19 Hálát adunk Neked, Istenünk, törvényedért, a tíz parancsolatért. Különösképpen is köszönjük, hogy a mi Urunk Jézus két nagy parancsba foglalta akaratodat: szeressünk Téged és szeressük embertársainkat. Tudjuk, hogy törvényeddel nem terhelni akarod életünket, hanem jót szándékozol adni nekünk: az élet rendjét, harmóniáját, minden egyes ember javát biztosítjuk, ha betűijük szent törvényedet. Bocsásd meg nekünk, hogy gyakran áthágjuk tudva vagy tudatlanul, akarva vagy akaratlanul akaratodat. Sokszor lerázzuk magunkról, mert kényelmetlennek érezzük. Máskor meg szeretnénk ugyan megtenni, de nem tudjuk, mert ösztöneink, vágyaink kívánságaink, gondolataink más irányban visznek. Magasztalunk Téged, Krisztusunk, hogy a Te földi életedben feloldódott ez a tragikus feszültség Istenünk törvénye és az emberi természet ellenkezése között. Te egyedül voltál, aki teljesen betöltötted Urunk törvényét. Köszönjük, hogy ezt helyettünk is tetted, mert a Te érdemeid Atyánk kegyéből a golgotái kereszten a mieink lettek. Reménységgel nézünk a.z örök életre, ahol megszűnik. Istenünk, törvényed érvénye, mert nem lesz rá szükség. Mindenki magától teszi majd akaratodat. És haladással magasztalunk azért, hogy szereteted evangéliuma soha, ott sem szűnik meg, s ezért bizakodhatunk, hogy minden törvényszegésünk ellenére, a Te. bocsánatodból, megállhatunk ítélő széked előtt. Bocsánatoddal addig is szabadíts fel bennünket bűneink terhe alól, és segíts, hogy amit tudunk, tegyünk a Te akaratodból, itt a földön, embertársaink javára, népünk és az emberiség bodogulására. Ámen. „Gyülekezeteink, egyházmegyéink és egyházkerületeink nevében tisztelettel és szeretettel köszöntőm egyházegyetemünk elnökségét dr. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő urat és dr. Vető Lajos püspök urat, az egyetemes közgyűlés lelkész-elnökét. Őszinte ragaszkodással állunk mellettük az újesztendő kezdetén is és kívánunk nékik imádságos szívvel felülről való bölcsességet, világosságot és előrelátást erre az esztendőre is, egyházunk és magyar népünk érdekében végzendő munkájukhoz. De kívánunk nékik sok erőt és jó egészséget is, melyek Istennek éppen olyan drága ajándékai, mint a hit és a reménység. A munkában és felelősségben melyet hordoznak, mi is osztozunk és szíves örömest részt vállalunk az egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerületek népével és vezetőivel együtt. Külön is köszöntjük Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő urat abból az alkalomból, hogy ebben az esztendőben tölti be felügyelői szolgálatának 10-ik esztendejét. Tudvalevőleg 1952. április 17-én tartott egyetemes közgyűlésen iktatták be hivatalába. Mindannyiunk előtt közismert, hogy Mihályfi Ernőnek milyen jelentős szolgálata volt államunk és evangélikus egyházunk között megkötött Egyezmény előkészítésében. Ennek az Egyezménynek megkötése — bátran mondhatjuk — történelmi jelentőségű volt, mert egyfelől azt bizonyította, hogy evangélikus egyházunk az új körülmények között megtalálta helyét, másfelől azt is megmutatta, hogy államunk biztosítja egyházunk szolgálatát az új magyar világban. Jelentős szerepe van Mihály fi Ernőnek abban is, hogy evangélikus egyházunk nem lett a politikai reakció fészkévé és nem vált illegális politikai párttá, hanem egyház maradt, amely Isten iránti engedelmességben végzi el szolgálatát magyar népünk fejlődése érdekében is. Bár nem számít jubileumnak, mégis említésre méltó, hogy dr. Velő Lajos püspök karácsony közelében töltötte be püspöki szolgálatának 13. évét. Munkájára, püspöki szolgálata alatt szerzett tapasztalataira és jó tanácsaira szüksége van egyházunknak. Neki is jelentős a szolgálata az egyház új útjának megtalálásában és ezen az úton való járásban. Tudnunk kell természetesen azt is, hogy egyházegyetemünk elnöksége mellett szép számmal voltak olyan lelkészek és „világiak”, akik velük együtt harcoltak ezért az új úíért és velük együtt járnak is azon. Meg kellett vívni a harcot azokkal szemben, akik helytelen irányba szerették volna gyen Istennek, hogy evangélikus egyházunk a megtalált helyes úton jár azóta is, leszámítva egy kisebb csoport ellenforradalmi kisiklását. Kérjük Isten segítségét, hogy mindannyian hittel, belső bizonyossággal és bátorsággal tudjuk járni ezt az utat az 1962. esztendőben is. Előre tekintve, az új esztendőben HÁROM NAGY SZOLGÁLATI KÖRT kell állandóan magunk előtt látnunk: az egész emberiség, magyar népünk és evangélikus egyházunk körét. Tudatosan a legnagyobb körből indultam ki a kisebb körök felé, mert meg vagyok győződve, hogy a legbelső körben is úgy tudjuk jól végezni a szolgálatunkat, ha szünet nélkül szem előtt tartjuk a másik két nagyobbat is. Tagadhatatlanul legnagyobb kérdése ma az egész emberiségnek A BÉKE VAGY HÁBORÚ KÉRDÉSE. Az is kétségtelen, hogy a népek túlnyomó többsége békére, békés jövendőre és szép holnapra vágyódik. Az sem vitás, hogy az egész világon megnövekedett azoknak az .ereje, akik a békét megőrizni akarják és nem akarják egy új világháborúba sodorni az emberiséget. Viszont arról sem feledkezhetünk el, hogy még mindig vannak olyan imperialista érők, amelyek nem az egész emberiség, hanem a maguk önző érdekeit nézik. Ezért kell összefogni minden erőt a béke megoltalmazására. A keresztyén egyháznak, benne a mi magyar evangélikus egyházunknak is, hozzá kell adnia a maga erejét, ahhoz az erőfeszítéshez, amelyet jóakaratú emberek folytatnak a béke megszilárdításáért. Evangélikus lelkészek, presbiterek es gyülekezeti tagok ezt az 1962. esztendő egyetlen napján sem felejthetik el. Ezért a békéért naponta imádkozniuk és dolgozniuk kell. A másik kör: DRÁGA MAGYAR HAZÁNK. Népünk igen sokat fejlődött az elmúlt évtizedben. Ezt nemcsak akkor tapasztaljuk boldogan, ha itthon körülnézünk az országban, hanem akkor is, ha „kint”-ről, külföldről — ahol lehet összehasonlítást tenni —, nézzük hazánkat. Köszönet illeti ezért kormányunkat, és fáradhatatlanul munkálkodó népünket. Az is világos, hogy további erőfeszítésekre van szükségünk a szocializmus alapjainak lerakásához. Igen jelentősnek tartom ebből a szempontból Kádár János miniszterelnök úr beszédét, melyben a nemzeti erők nagy ösz- szefogására hívta fel a nemzetet. Az a kijelentése, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van” tulajdonképpen egy nagy hi- vogatás azok felé is, akik eddig bizonytalankodtak, esetleg passzívak voltak vagy inkább kritizáltak, mint segítettek. Igen, ezt a hivogatást meg kell hallania ma minden embernek ezen a magyar földön, hogy az összefogásban gyorsíthassuk a fejlődést. Ez a hívogatás olyan egyházi embereknek is szól, akik még nem teljes odaadással segítik népünket a haladás útján. Mi mondjuk meg világosan: a magunk helyén el akarunk követni mindent, hogy hozzájárulásunkkal segítsük népünket és népünk vezetőit az előttünk álló nemzeti feladatok teljesítésében. — Azt természetesen ugyancsak jól kell látnunk, hogy a miniszterelnök beszéde egyáltalában nem kedvez a politikai reakciónak, mellyel szemben ez a nép semmiféle engedményt nem tehet. Végül a harmadik kör, amelyben feladatunkat be kell töltenünk: EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK területe. Jézus Krisztushoz való hűségben, Neki való engedelmességben kell ebben az esztendőben is az evangéliumot hirdetnünk és a szeretetszolgálatot gyakorolnunk. Vigyáznunk kell arra, hogy evangélikus egyházunk gyülekezetei és vezetői egyenesen járjanak azon az úton, amelyre Isten rávezetett bennünket. Jelen helyzetünkben különösen két szempontra kell figyelnünk: Az egyik az, hogy senki se értse félre az egyházban a jelenlegi politikai helyzetet. F,gy pillanatig se higgye senki az egyházban, hogy olyan helyzet alakult ki, amelyben „lazábban” lehetne viselkednie azoknak, akik szeretnek a reakció irányában mozdulni. A jelenlegi helyzet egyáltalában nem kedvez a reakciónak nemcsak az egyházon kívül, de az egyházon belül sem. Aki erről el találna feledkezni, annak meg kell tapasztalnia, hogy az egyházban is változatlan keménységgel harcolunk az egyházi reakció ellen, amely lényegében politikai reakció. A másik oldalról viszont azt is szeretnénk. hangsúlyozni, hogy az egyház kormányzásában és szolgálatának betöltésében széles rétegre akarunk támaszkodni. Nem igaz az, hogy evangélikus egyházunkban csak 5—6 vagy 10 „haladó” lelkész van, aki helyesen érti az összefüggéseket és egyházunk szolgálatát az új magyar világban. Meggyőződésem szerint sokan vannak olyan lelkészeink ma már, akik jól látják egyházunk útját, készek az egyház vezetőivel együtt dolgozni, őket segíteni és magyar népünk érdekeit szolgálni. Az sem vitás, hogy még mindig van egy réteg, amely még mindig meglehetősen passzívan nézi egyházunk új útjának járását és járóit, de most őket is arra hívjuk: mozduljanak ki eddigi „topogásuk”-ból és lépjenek előre. Jó tudnunk, hogy az egyház vezetőinek tanítása az elmúlt évtizedben nem volt hiábavaló, az sok lelkész és presbiter szívében megértésre talált. Velük együtt akarunk szolgálni egyházunk érdekében és magyar népünk javára. Isten adja nékünk Szentleikének erejét és világosságát., hogy abban járhassunk az 1962. esztendőben is, és esele- kedhessük szent akaratát.” As örök élet — és földi életünk felelőssége A vízkereszt ünnepe utáni vasárnapok igéi erőteljesen tesznek bizonyságot arról, hogy Isten az ő népét komoly, felelősségteljes szolgálatra hívja el és készíti fel. Ahol az egyház jól figyel Isten akaratára és jól végzi szolgálatát, ott Krisztus dicsőségét ragyogtat- ja fel, A mai vasárnap igéi arra buzdítanak, hogy Isten akaratát vegyük komolyan és álljunk Isten akaratának szolgálatába, Mindenek előtt adjunk hálát azért, hogy Isten akarata nem titok. Isten irántunk való szeretetből nyilvánvalóvá hallhatóvá, olvashatóvá tette, — kinyilatkoztatta akaratát. Méginkább hálát kell adnunk Néki, ha arra gondolunk, hogy' már a Biblia első lapjaitól kezdve végig az Ötesta- mentomon újra és újra felcsendül Isten akaratának legdrágább és legkegyelmesebb vezérmotívuma: Istenünk az üdvösség Istene, örökéletre akarja vezetni az elesett emberiséget. Ez az akarat, a bűnös ember iránti végtelen szerétéiből fakad. Istennek ez az üdvözítő kegyelmes akarata Jézus Krisztusban lesz a hét számára egészen nyilvánvalóvá. Ö azért jött, hogy aki hisz ö benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen — ez Isten legfőbb akarata. Azért jött el Krisztus, mint a tévelygő juhok pásztora, azért adja életét és ontja ártatlan vérét, mert ez az Isten kegyelmes és üdvözítő akarata. Krisztus így engesztelte ki keresztfáig hű engedelmességével a ha- ragvó Istent és így hárít el minden akadályt örökéletünk elől. Isten üdvözítő akaratának szolgája az egyház. Ha tisztán és igazán hirdeti Isten akaratát és a szentségeket helyesen szolgáltatja ki,akkor általa Isten boldogító és üdvözítő akarata előrehalad életünkben. Itt az egyházban hív, gyűjt cs világosít meg a Szent Lélek az evangélium által. Itt tesz készségessé és alkalmassá minket az Isten a hit által arra, hogy előre haladjunk és gyarapodjunk az Ö igéjének és akaratának megismerésében és cselekvésében. Itt készít fel Jézus arra, hogy igazán az Ö tanítványai legyünk és örömmel, a hálás szív sze- releiével kövessük Öt és benne Isten akaratát. Mindez azonban csak akkor igaz ha Isten üdvözítő akaratának szolgálatába tudjuk állítani mindennapi életünket is. Ha az örökélcíet komolyan vesz- szük, hitünk parancsára készen kell állnunk arra, hogy' földi életünk, minden előttünk levő feladatát jó szívvel és készségesen megragadjuk és minden jó munkát hűségesen elvégezzünk. Schultz Jer.ő Egyházunk három szolgálati köre Legutóbbi számunkban tudatosítást adtunk Egyetemes Elnökségünk és püspökeink újévi köszöntéséről. Az egyetemes elnökséget elsőként KÄLDY ZOLTÁN, a Déli Egyházkerület püspöke köszöntötte. Szavaiban egyházunknak a felszabadulás óta végzett magatartásáról, szolgáltáról tett és jövő szolgálatát kijelölő megállapításai méltán számíthatnak széles olvasókörünk érdeklődésére. Ezért KÄLDY ZOLTÁN püspök köszöntését az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük. vinni egyházunkat. Hála le*
