Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-04-22 / 17. szám
A halál legyőzője Jel. 1,17—18. Az élők világán az elmúlás uralkodik. A pompás virág elhervad, az ifjú megvénhedik, ereje lehanyatlik: az élet utolsó állomása a koporsó. Minden élő a halál hatalmában van. „Mindent megemészt a sír, a halál” — énekeljük a gyászos igazságot. Milyen rettenetes valóság ez, amikor nemcsak elméletileg állítjuk fel ezt a tételt, hanem szeretteink, ismerőseink és barátaink sírjánál kell ennek igazságát megállapítanunk, vagy a magunk koporsójától választ el talán csak egy lépés! Minden porcikánk tiltakozik ellene, mégis naponként a halál révén állunk. Bizony a legnagyobb hatalom a világon a halál — a legerősebb emberi kötelékeket is könyörtelen kézzel szaggatja szét! Legnagyobb diadalát mégis akkor ülte a halál, amikor az Élet Fejedelmét, Jézust hatalma alá gyűrte! Meghalt, aki maga halottakat támasztott fel! Nain kapujában és Lázár sírjánál Ö volt a hatalmasabb, Nagypénteken mégis a Halál diadalmaskodott: Jézus meghalt a kereszten! Nemcsak az emmausi tanítványok csalódott élete volt kilátástalan, a reménytelenség éjjele borult az egész világra. Céltalan az egész élet, ha egyszer úgyis a halálé az utolsó szó. Ebbe a sötétségbe ragyogott bele a húsvéti evangélium fénye: Jézus nincs a sírban, él! Először bátortalanul, a hihetetlen ténytől szinte szólni is alig merve terjed a hír szívtől szívig: néhány gyenge asszonyon kezdve Péteren, Jánoson, majd a többi tanítványon át milliók boldog bizonyságtételéig: Krisztus feltámadott, bizonnyal feltámadott. Aki halott volt, él! Ez a húsvéti tény lett hitünk alapjává. Nem halott Urunk van, noha halott volt, hanem élő! Halott Krisztus nem tudna rajtunk segíteni, hiába is kiáltanánk hozzá. Ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a mi prédikálásunk, de a , ti hitetek is. Ámde Krisztus feltámadott, és zsengéje lett azoknak, akik elaludtak — mondja Pál apostol. Isten eljövendő világának fénye sugárzik a húsvéti üres sírból, annak az új világnak ragyogása, amelyben az Isten letöröl a szemünkről minden köny- nyet, ahol nem lesz halál és gyász. A feltámadott Jézus Krisztusban való hitnek csodálatos ereje van. Eloszlat a szívből minden félelmet: legyőzött ellenségtől, a haláltól hogyan félnénk, amikor a halál legyőzője a mi Urunk? Szeretteink elmúlása fáj ugyan, de nem sírunk reménytelenül, mert a Feltámadottban való hit reménység is az Istenben. A halál világában az élet követeiként járunk, az Istenben reménykedő hitnek a derűje és bizakodása sugárzik életünkből: meglátszik rajtunk, hogy élő Urunk van! Krisztus feltámadott! Legyőzte a halált. Detre László e>»göe^4PgD©>!DgO©>!DfDg>íC>gD«»jOfö«>4e>§Ü®34C>£Ög^ HÍREK — Húsvét mindkét ünnepén z oltárterítő színe: fehér. Húsvét első ünnepének oltári igéje: Jn 20, 1—10; szószéki igéje: Jel 1, 17—18. Délutáni ige szabadon választott. — Húsvét hétfőjének oltári igéje: Jn 11, 21—27; szószéki igéje: I Kor 15, 21—23. Délután szabadon választott ige. — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petőfi Rádióban 1962. április 22-én, húsvét vasárnap reggel fél 8 órakor. Igét hirdet D. dr. Vető Lajos püspök. UZON LÁSZLÓT beiktatták Kelenföldön. XJzon László volt szolnoki lelkészt kelenföldi tisztségébe virágvasárnapién, április 15-én ünnepi istentisztelet keretében iktatta be Vá- rady Lajos budai esperes. A beiktatásról mely alkalommal a lelkészek és hívek zsúfolásig megtöltötték a kelenföldi templomot, lapunk legközelebbi számában részletes beszámolót közlünk. « PAPI BÉKEGYŰLÉS BUDAPESTEN• A budapesti evangéliumi, orthodox, izraelita és unitárius lelkészek részére április 12-én papi békegyűlés volt Budapesten, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának rendezésében. Előadást tartott Vég László miniszterhelyettes: A szocialista országok gazdasági együttműködése címen. A nagy érdeklődéssel kísért tanulságos előadást számos hozzászólás követte. HIRDETMÉNY A Délpesti Református Egyházmegye által meghirdetett kórusmű pályázaton 30 pályázó vett részt. A beérkezett pályaműveket az egyházkerületi egyházzenei albizottság és az egyházmegye küldöttsége bírálta felül és a következő határozatot hozta: A 368. énekre az első díjat nem osztotta ki. Második díjjal jutalmazta a „Cantate Domino canticum novum” pályaművet. Felkérjük a mű szerzőjét, közölje nevét és címét az esperesi hivatallal (Nagykőrös). x A 369. ének első díját az „Emlékezzünk régiekről”, a második díját pedig a „Veni Creator Spiritus” jeligéjű pályaműveknek ítélte oda. A jutalmazott pályamunkákon kívül dicséretben részesíti a bizotság az alábbi jeligékkel benyújtott pályázatokat: „Énekeljetek az Ümak új éneket”, „Énekeljetek az Úrnak,” és „Jövel Uram Jézus” (azonos szerző művei), „Fényes mennyország”, „Pünkösdi könyörgés” I. és II., „örökélet” I. és II., „Veni” (az elsőnek beküldött műre vonatkozik), „Istené a dicsőség” I- és II., „Golgota” I. és II. Az egyházmegye elnöksége és énekügyi bizottsága testvéri köszönetét mond a pályázatban résztvett valamennyi pályázónak. Megköszönjük munkájúkat, az egyházzene iránti szeretetüket, amit* örvendetesen mutat az a tény, hogy szerény pályázatunkra az ország minden részéből ilyen nagy számban és komoly színvonalat képviselő munkákkal jelentkeztek. Isten áldása legyen mindannyiok életén és munkásságán. A DÉLPESTI REFORMATUS EGYHÁZMEGYE ELNÖKSÉG-E JÓ ÉLN Állandó húsvéti öröm I. Kor 15,21—23. Még fülünkbe csengenek Krisztus feltámadását hirdető szavak s szívünkben visszhangzik a húsvéti angyali szózat: nincs itt! Feltámadott! De ma már az ünnep második napját mutatja a naptár. S az ünnep második napja — ez emberi gyarlóság — többnyire már nem „igazi” ünnep. Eddigre egy kicsit megfakultak az ünnepi szavak, érzések és egy kicsit bele is fáradtunk az órák csöndes múlásába. Hiába, ez így van, ezzel — mert emberek vagyunk — számolnunk kell. 1 A húsvétnak mégis van valami varázsa, ami nem fakulhat meg, nem múlhat el 24 vagy 48 óra után s ez az élet szereteté- nek ujjongó öröme. Pontosan az az örömhír, amelyet az emlékezetes hajnal óta hirdet Isten népe: Krisztus feltámadott s mi is feltámadunk! Mai igénk százados szavai kissé idegenül hathatnak ugyan, de a bibliai Ádárn, az „első” ember nevének említése ma is azt juttatja az eszünkbe, amit a régieknek. Azt, hogy emberi sorsunkhoz, egész valónkhoz, éppen úgy mint születésünk pillanata, kikerülhetetlenül hozzátartozik halálunk órája. Hozzánk tartozik, de mégsem tragikus befejező akkordként, hanem a másik „első” ember — Krisztus — feltámadása után örökéletünk zálogaként. „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megelevenít- tetnek” — írja Pál az korinthusiaknak, összefoglalva, megfogalmazva az egyház örömteli hitét, Megváltójához kapcsolódó mélységes bizodalmát. Ez a hit, ez a bizodalom pedig nem lehet csak néhány ünnepi óra egyre jobban fakuló varázsa. Nem lehet, mert akkor nincs is értelme húsvéti hitünknek. Nem lehet, mert az élet nekünk sokkal drágább — legyen az akár múlandó vagy örökéletünk — mintsem, hogy csak néhány szót, néhány órát szentelnénk szépségének, értelmének kutatására, megbecsülésére. S az az ajándék is sokkal, de sokkal nagyobb, amit Krisztustól éppen húsvét napján kaptunk, mintsem hogy csak két napon át emlékeznénk rá. V Ezért végtelen a húsvét ünnepe s ezért végtelen, naponként () megújuló öröme. Fakuljanak meg bár az ünnepi hangulatok, (i váljanak emlékké a szavak, de az, amit a húsvéti evangélium ó hirdet nékünk, maradjon mindennapi kísérőtársunk, hitünk, ó örömünk múlhatatlan forrása. b Vámos József ó A tavasz illata, a májusi kék ég is elmondja, hogy szép az élet és jó élni, de igazán a húsvét hirdeti meg, hogy érdemes élni! Húsvét napján az élet örömhimnusza szólal meg, melynek halál volt az ára: az élet szép és jó élni. Az ünnepel jól húsvétkor, aki boldogan hallgatja a húsvéti harangszót, és felszabadult, boldog szívvel örül az életnek. Jól és helyesen ünnepel az, aki fölibe emelkedik minden gondnak és bajnak, mert győzelmes erő birtokában van és ez a győzelmes erő legyőzi és elfelejteti a gondokat és bajokat. Húsvét napján kimondjuk az ünnepi alaptételt: Mindenki szeretne örülni az életnek! Ezért meg kell szüntetni itt a földön és a kozmikus világmindenségben minden egzisztenciális bizonytalanságot. Egzisztenciális bizonytalanságot jelentenek a nukleáris fegyverek és bombák. Ezeket tehát vagy meg kell semmisíteni, vagy békés célok szolgálatába kell állítani. Mint hivő emberek azt tanítjuk és hirdetjük, hogy a húsvéti evangélium nem az, hogy el kell hinni valami hihetetlent, hanem a húsvéti evangélium az, hogy Krisztus él és ma is találkozhatunk, kapcsolatba kerülhetünk vele. És mivel Jézus él, mert meggyőzte a halált, hirdeti az egész emberiségnek, hogy semmisítsenek meg minden életet fenyegető és egzisztenciális bizonytalanságot jelentő nukleáris fegyvert. Jézus lényéből következik, hogy ő az élet és nem a halál barátja. Mindenki szeretne örülni az életnek, ez azt is jelenti, hogy teljes, boldog béke legyen a földön. A béke kérdése az emberiség életkérdése. Mindennap élvezzük a béke ajándékait! De mi lenne akkor, ha a béke helyett vihar, halálos háború közelednék a hajlékunk felé. A béke életkérdés, mindnyájunknak, akik most a földön élünk egzisztenciális kérdése! Mindnyájunknak a nagy kérdése azért, mert az emberiség nagy családjában életre-halálra összetartozunk! Amikor valahol a háború rettenetes vihara dúl, ott nincs otthon, nincs boldogság, nincs munkalehetőség, nincs kenyér.. Húsvéti kérdés a béke kérdése azért is, mert a béke a hitünk kérdése. Itt a földön minden összetartozik, tehát nem lehet azt mondani, hogy a béke a politikusok problémája, nekem semmi közöm sincs hozzá, nekem egyetlen problémám van és ez az üdvösség! Akik így beszélnek, azok a farizeusok szemellenzőjével járnak itt a földön. Az üdvösségünk döntő kérdésünk, de amíg itt a földön élünk, a béke alapvető problémánk! Ezért a békemozgalom mögé kell felsorakoztatni mindazokat, akik akármilyen meggondolásból, tudatosan, vagy tudatlanul, de meg akarják akadályozni egy újabb világháború kitörését. Isten gyermekei két oknál fogva is kivehetik részüket ebből a munkából. Az egyik ok az. hogy nekünk tudnunk kell, hogy aki fegyvert fog, annak fegyver által kell elpusztulnia. A másik ok: a történelem és a tapasztalat egyaránt azt tanítja, hogy az emberiség nagy kérdéseit és problémáit nem lehet háborúval megoldani. A háborúk nyomán nemcsak pusztulás, szenvedés és nyomorúság fakad, hanem gyűlölet is. Mindenki szeretne örülni az életnek, tehát kötelességünk mindent megtenni azért, hogy a népek vezetői a nagy kérdések megoldására üljenek össze azzal az elhatározással, hogy ne a háború kitörését, hanem a béke ügyét szolgálják. Mi pedig éljünk jól és szépen a mi drága hazánkban. Tartsunk szívesen teljesítendő kötelességünknek minden olyan munkát és tevékenységet, mellyel népünk és államunk felemelkedését és jobb jövőjét szolgálhatjuk. Húsvét van, az élet szép és jó! Fülöp Dezső HÉTRÓI—HÉTRE Élet < Jel. U 18. Az élet szent és nagy dolog. Isten az élet Istene és Jézus Krisztus az élet fejedelme. Jézusnak egyik legnagyobb igényű kijelentése ez volt: „Én vagyok az élet...” Isten az embert bővölködő életre, szabadságra, tiszta örömre teremtette. És mindent megadott, hogy az ember ezekkel az ajándékokkal élni tudjon. De valami rettenetes baj történt az emberrel, elveszett az öröme és életének szárnyaló lendülete elakadt. Belépett az ember életébe a bűn, és ezáltal az ember megkötözött emberré lett. A bűn következtében a háború, a gyűlölködés és irigység kötözte meg az embert. De a bűn leghatalmasabb és legnagyobb következménye a Halál lett, A feltámadott Krisztus legyőzte a bűnt és feltámadásával úrrá lett a halál felett! „És az Élő, pedig halott voltam, és íme élek örökkön- örökké Ámen...” Jézus örökkön-örökké él. Legyőzte a halált és kárhozatot. Ezzel újra jogaiba léptette a szabadságot, a bővölködő életet és a boldog reménységet. Húsvét ünnepén feltesszük a nagy kérdést: Hogyan viszony lik Isten a bűnös emberhez? Ügy, hogy a bűnös ember megszabadításáért elküldte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, Hogy megszabadítson minket a bűntől és örökéletet adjon. Isten tehát nem a megsemmisítését akarja az emberiségnek, hanem annak megmentését. Igénk szerint, Jézus kezében van a halál kulcsa, ez pedhg azt jelenti, hogy legyőzte a halált, orvnak minden hatalmát és az élet pártjára állt. Isten az élet Istene és Jézus az életet adö Megváltó. 'NA PR ÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT. 73, 24; L KOR. 15, 4. — Jézus <3? Bizonnyal feltámadott! örvendezzünk! Az ember Jézus Krise* tusban, az ő halála és feltámadása által Isten kedves gyermeke. A Feltámadott azt hirdeti nékünk: a bűn, az átok, a halál már legyőzetett. Krisztus feltámadásával az új, örök élet let nyilvánvalóvá Mk. 16, 1—8; Jn, 20, 1—18. HÉTFŐ: ÉZS. 8, 17; KM. 5, 2/b. — A halál legyőzetett, Krisztus feltámadott. Nem az enyészet, az elmúlás vár ránk, hanem az örök élet Nem a kárhozat, hanem a kegyelem. Nem Isten átka, hanem áldása. A Feltámadottba vetett hit által vaq menetelünk az Atyához. Lk. 24, 13—35; Ja, 20, 19—23. KEDD: ZSOLT. 12, 2; I. JN. 5, 12. — Nem azért a miénk ag örök élet, mert hiszünk. Hitünkkel csak elfogadjuk azt az örök életet, amivel Krisztus megajándékoz minket A Krisztussal járó élet nem Jézust utánozó élét hanem a Krisztus indulatával cselekvő élet. Lk. 24, 36—47; Jn. 20, 24—3L SZERDA: JER. 32, 40; JN. 21, 17/a. — Jézus az irántunk való szeretetét abban mutatta meg, hogy az életét adta értünk. Ügy szeretett, hogy életét feláldozva szolgált. Jézust szeretni azt jelenti: magamat egészem néki adom. £pi CseL 3, 12—20; Jn. 21, 1—14. CSÜTÖRTÖK: DÁN. 3, 28; AP. CSEL. 12, Z — Jézus Krisztus megtartó, megőrző, megmentő szeretetét soha nem tudjuk sem .megfogni”, sem „felfogni", de naponként megtapasztalhatjuk, hogy Ö az, aki megtartónk. Várjuk tőle meg- tartatásunkat! Mt. 28, 16—20; Jn. 21, 15—17. PÉNTEK; ZSOLT. 32, 1; JN. 21, 17/b. — Krisztus szeretete nem valami „csinált dolog”; Egész lénye: szeretet. Isten és ember felé irányuló szeretetünk forrása: Jézus. I. Pét. 3, 18—22; Jn. 21. 18—19. SZOMBAT: EZS. 50, 10; LK. 24, 29/b. — Urunk velünk van! Jelenléte mindig örvendezővé tesz. Békessége nyugalmat ad. Ahol Jézus van, onnan menekül a bűn, gonoszság, embertelenség, félelem és halál. L Pét. 2, 1—10; Jn. 21, 20—25. Nagy István Tavaszi dicséref 65. zsoltár) V karmesternek. Dávid zsoltára. Ének. Céged illet az áhitatos csend s a dicséret, i Isten, a Sionon, léked adják meg a fogadalmakat, íi meghallgatod az imádságot, nindenki teeléd járul, tűneim erőt vettek rajtam; lűtlenségeinket te födözd el! íoldog, akit kiválasztasz s közel vonsz magadhoz, iogy pitvarodban időzzék — ladd teljünk be házad javaival, templomod szentségével! félelmetes csodákkal felelsz nekünk, mert igaz vagy, zabadító Istenünk, ti bizodalma vagy a föld széleinek a messzeségbe vesző óceánnak, ii felállítottad a hegyeket, hiszen erős vagy hatalom övez, J lecsillapítod a tenger zúgását, habok morajlását a sokféle néptörzs hadi csörtetését. félnek is jeleidtől a szélek lakói! Megörvendezteted keletet s nyugatot: neglátogatod a földet s bőséggel árasztod el, gencsak meggazdagítod, sten folyója tele van vízzel; negadod gabonájukat: így rendelted el. íarázdáit megöntözöd; göröngyeit fellazítod, áporokkal meglágyítod, termését megáldod. lóságoddal megkoronáztad az évet: >laj csöpög, ahol jártál. Csöpög a pusztai pázsit, üdámság övezi a dombot, v. uhnyájba öltözik a rét. mzatáblák borítják a völgyet; ijjonganak és énekelnek. — HALÁLOZÁS. Id. dr. Bruckner Győző ny. egyetemi tanár, a volt miskolci evangélikus jogakadémia dékánja életének 85. évében április 6- án Budapesten elhunyt. — Síkos Gyula nyugalmazott zalagalsai evangélikus lelkész 73 éves korában március 26-án Domonyban elhunyt. A szomszédos lelkészek és hálás hívek nagy sokasága kísérte el utolsó útján az Úrnak szelíd, alázatos és szolgálatra mindig kész szolgáját. Az igaznak emlékezete áldott. — Régi orgonái, rosszat is, sipo kát vennék. Cím a fiadéban. — Dolgozó leány személyzeti sKM bát keres. Cím a kiadóban. r
