Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-01-07 / 2. szám

f Ökumenikus imahét 1962. január 14-21-ig A magyarországi evangéliumi egyházak 1962. január 14— 2l-ig tartják az egyetemes imahetet, csatlakozva a keresztyén- ség világcsaládjának ahhoz a népes táborához, amely ezekben a napokban könyörög az Űrhoz. Szeretettel ajánljuk a lelkipásztoroknak és gyülekezetek­nek az alábbi programot, melyet ökumenikus munkabizottsá­gunk állított össze. Szerkesztői arra törekedtek, hogy gyüle­kezeti istentiszteletek, ökumenikus összejövetelek és magános áhítatok tartására is alkalmas vezérfonalat adjanak. A java­soltakhoz igazodásunkkal azonban arról szeretnénk bizonysá­got tenni,. hogy egynek tudjuk magunkat mindazokkal, akik egy szívvel-lélekkel, a meghallgattatás reménységével együtt könyörögnek azért, hogy Isten áldása lehessen egyházainknak minden olyan jó szolgálatán, amelyet híveinek üdvösségéért, az emberért, az emberiség békéjéért és szebb holnapjáért végez itt a földön. „Egy a test és egy a lélek, miképpen el- hivatústoknak egy reménységében hívattatok el is; egy az Űr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten és mindenkinek Atyja, Aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik(Ef. 4, 4—6.) Budapest, 1962. január. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának Elnöksége ÖSSZEFOGLALÓ TÉMA: AZ EGYHÁZ A SZOLGALATBAN „Én ti közöttetek olyan vagyok, mint aki szolgál.” (Lk. 22, 27.) Első nap Január 14., vasárnap KRISZTUS KÖVETÉSÉBEN »Az embernek Fia azért jött, hogy szolgáljon” (Mt. 20, 28.) Bibliai rész: János 13, 1—17. Krisztus tanítványai azért ütköznek meg Uruk „szolgai formája” láttán, mert ők maguk vonakodnak a szolgálattól. Ha már Jézushoz kötötték sorsukat, szívesebben járnának vele az ünnepeltetés és az uralkodás útján, mintsem alázat­ban és szolgálatban. De az embernek Fia azért jött, hogy szol­gáljon és csak úgy követhetjük őt, ha mi is szolgálunk min­den testvérünknek, személyválogatás nélkül. ADJUNK HÁLÁT Isten egyszülött Fiáért, az Ö szeretetéért, alázatáért, önfel­áldozásáért; kereszthaláláért és feltámadásáért, mellyel bűn­bocsánatot és örökéletet szerzett; hűségéért, amely a szolgáló szeretet példaképe, hogy az ő szeretete az ember iránti szol­gálatban teljesedett ki; mindazokért, aikiknek szolgálhatunk. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL értetlenségünket és hálátlanságunkat Krisztus szolgálata iránt; szolgálattól való vonakodásunkat és önzésünket, mely- lyel annyiszor megtagadjuk Mesterünket; azt a tévelygésün­ket, hogy sokszor a szolgálat alól való felmentésünkért imád­koztunk, ahelyett, hogy szolgálatunk betöltéséhez kértük volna az Ö erejét. KÖNYÖRÖGJÜNK Isten Szentlelke ajándékáért; önzésünkből és kényelemszerete­tünkből való megtisztulásunkért; alázatért, hogy követhessük Őt az ember-szolgálat útján; tiszta látásért; a szolgálat örö­méért, melyet az Ür ígért az Ő követőinek. Második na® Január 15., hétfő A MEGSZENTELÖDÉSBEN ^Krisztus önmagát adta (az egyházért), hogy azt megszentelje” (Ef. 5, 25.) Bibliai rész: Efézus 5, 21—33. Az egyház azért szent, mert Krisztus jegyese. Kereszt- halálában magára vette övéi minden gondját. A benne hívők azzal hálálhatják meg az Ö elhívó^ kegyelmét, ha életük tör­vényéül fogadják el Krisztus akaratát. Az egyház szentsége naponkénti engedelmességben válik valósággá. A keresztség- ben mindnyájunk életében személy szerint is kiábrázolódik Urunk megtisztító, megszentelő akarata. Amikor Pál apostol Krisztus és az egyház egymáshoz tartozásával veti egybe a legbensőségesebb emberi kapcsolatot, a házasságot — ezzel minden emberi viszonyulást is az áldozatvállalás és hűség krisztusi mértéke alá helyez. ADJUNK HÁLÁT Krisztus szeretetéért, amellyel az egyházat szerette és önmagát adta azért; megszentelő kegyelméért, amellyel naponként tisztít a Néki való engedelmességre; az egy közönséges ke­resztyén anyaszentegyházért, amely a szent keresztség által egy ugyanazon ígéret és elhívás részese; a szeretet, önfeláldo­zás és hűség minden ajándékáért — ma különösen azért, amelyeket a házasságban és a családban adott Isten szá­munkra; a tágabb értelemben vett nagy családért, népünkért, amelyben élünk; azokért, akik hazánk élén felelősséget hor­doznak, s mindazokért, akik ebben a nagy családban mind­nyájunk javán munkálkodnak. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL I Önzésünket és hűtlenségünket, amely Isten legszentebb aján­dékait is megrontja; engedetlenségeinket és gyakori felelőt­lenségünket a ránkbízottakkal szemben; mindazt a bűnünket, amivel egyenként és együtt embertársainkat megbántottuk, szeretetükkel visszaéltünk, bizalmukat eltékozoltuk. KÖNYÖRÖGJÜNK Isten kegyelméért, hogy újítsa meg szövetségét velünk; gyó­gyítsa meg és bocsássa meg azokat a sebeket, amelyeket a mi bűneink okoztak; tisztogasson tiszta családi életre, hitvestársi hűségre, a családtagok egymás igaz megbecsülésére; hogy NAP ROL-NAPRA VASÁRNAP: ÉZS. 40, 26; RŐM. 4, 17/b. — A hit arra az. Istenre tekint, aki szertetből életet teremt. Dicsőségét zengi a természet csodás világa, őt magasztalja a mosolygó gyer- (' mekarc, a viruló élet. A Teremtő, Jézusban mindent újjá is teremt. Lukács 2, 41—52; Ján. 3, 31—36. HÉTFŐ: II. SÄM. 12, 13; LUKACS 15, 21. — A keresztyén ember felismeri bűnének nagyságát, elveszett voltát. Jézus Krisztusban ugyanakkor megtapasztalja Isten bűnbocsátó sze- retetét, ami által újra gyermekévé fogad. Márk 1, 1—8; Ján. 4, 1—14. KEDD: ZSOLT, 72, 11; MÁTÉ 2, 1—2. — Jézus nevére meghajol övéinek térde. Az egyház népe magasztalást mond a Békesség Fejedelmének, Tanácsosnak, erős Istennek. Márk 1, 9—15; .Tán. 4, 15—26. SZERDA: II. KRÖN. 15, 7; JEL. 2, 3. — Jézus azért jött, Isten áldja meg a nagy családnak, népünknek vezetőit, hogy bölcsen kormányozzanak és siker koronázza a békéért foly­tatott fáradozásukat; áldja meg a nagy családnak, népünknek minden tagját, hogy becsületes, hűséges, szorgalmas munkával eredményre jusson népünk nagy erőfeszítése, a szocializmust építő terve; áldja meg a népek nagy családját, hogy a jó- akaratú, békességszerető embermilliók vágya teljesüljön és megvalósuljon az általános és teljes leszerelés gyümölcseként a földön az Isten által is akart béke. Harmadik nap ' Január 16., kedd A BIZONYSÁGTÉTELBEN „Krisztust prédikáljuk, magunkat pedig mint a ti szolgáitokat” (2. Kor. 4, 5.) Bibliai rész: 2. Korinthus 4, 5—7. Isten arra rendelte egyházát, hogy az Ö szeretetakaratá- nak tanúja, az evangéliumnak hírnöke legyen. Az egyház tehát a Krisztus prédikálására küldetett. Nem önmagát kell iga­zolnia, vagy önmagának elismerést szereznie, hanem Isten di­csőségét hirdetnie minden tevékenységével. Különösen vonat­kozik ez a beszéddel való bizonyságtételre, a prédikálásra. Ebben kísért meg leginkább bennünket a hivalkodás bűne. Bármilyen fontos pedig a hírnök személye és tevékenysége, övé csupán a „harmadik hely”. Az elsőség Krisztusé, Akit hirdet. A második hely a hallgatóké, akiknek az örömhírt köz­vetíti. A hírnök csupán szolgája ezeknek, törékeny cserép­edény. Minél alázatosabban tudja ezt, annál ékesebben tün- döklik a rábízott kincs: Isten dicsőségének ismerete annak a Krisztusnak orcáján, Akinek hírnökéül elküldetett. ADJUNK HALÁT a ránkbízott evangéliumért, amelynek bűneink és erőtlensé­günk ellenére is hirdetői lehetünk; az igehirdetés megújulá­sáért, az ige iránti engedelmesség ajándékáért; azért a ke­gyelemért, hogy Isten Szentlelke egyre inkább ránevel ben­nünket az egyház szolgai formájának megértésére. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy sokszor eltúloztuk a magunk jelentőségét, megfelejt­kezve arról, hogy Isten szeretete jóhírének hírnökei vagyunk csupán; magunkat prédikáltuk nemegyszer, holott azt a Krisz­tust kell hirdetnünk, Akinek kegyelméből élünk mi magunk is; eltakartuk Krisztust a magunk fontosságának bizonyítga- tásával és ezzel inkább taszítottuk, semmint vonsottuk kört nyezetünket. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy Isten üzenete el ne sikkadjon a mi kezünkön; Isten fordítsa figyelmünket az O ügye: az ember java felé; neveljen bennünket üres szavak helyett beszédes cselekede­tekkel való bizonyságtételre. Negyedik nap Január 17., szerda A KEGYELMI AJÁNDÉKOKKAL VALÖ SAFARKODASBAN „Ügy szolgáljatok egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” (1. Pét. 4, 10.) Bibliai rész: L Péter 4, 8—11, Kétségtelenül vannak közöttünk különbségek. A nagy pa­rancsolatból folyóan azonban né azt nézzük, ami egymástól elválaszt minket, hanem azt a jót tartsuk szem előtt, amiben egymásért, népünkért, annak boldogulásáért, a népek javáért, békés jövendőjéért közösen fáradozhatunk. ADJUNK HÁLÁT a különféle kegyelmi ajándékokért; azért, hogy Isten minden­kit megajándékozott valamilyen talentummal, készséggel, ké­pességgel, tehetséggel, hogy ilyenformán mindenki kivegye a maga részét abból a munkából, amely embertársa javát, népe felemelkedését és az emberiség békéjét előbbre viszi; a szeré­téiért, amely egybeköt; az egymás hite által való épülés min­den drága ajándékáért; a magyar evangéliumi egyházak test­véri közösségéért; azokért az üzenetekért,' amelyeket együtt vettek az igéből és amelyekről együtt tehettek bizonyságot az egyházak együttesében minden ember javára; gyülekezeteink együtt mondott imádságaiért ezekben a napokban; az egymás iránti szeretet, gyöngédség és figyelem minden megnyilatko­zásáért. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL szűkkeblűségünket, türelmetlenségünket, rideg, fölényes és közönyös magatartásunkat; azokat a cselekedetbeli és mulasz- táxbeli bűnöket, amelyek a történelem és Isten színe előtt vá­dolnak minket; hogy az Istentől kapott talentumunkat, meg­bízásunkat sokszor nem az ember, az emberiség és a népek javára használtuk fel, hanem azokkal kárukra visszaéltünk; hogy bár Isten hosszútűrő kegyelmével bűneinket megbocsá­totta és a felszabadulásban új utat nyitott az egyház szolgá­lata számára is és igéjével újra és újra erre az útra terelge­tett, önmagunk hamis féltéséből mégis sok volt bennünk a vonakodás és visszahúzás az Ö akaratával szembeni meg nem értés és engedetlenség. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy Isten Lelke által újítsa meg egyházait, köztük egy­házunkat, benne gyülekezetünket és mindnyájunkat, hogy mindenkor szeretettel szolgálhassunk; azért, hogy ne legyünk engedetlenek Isten kötelezésével szemben; azért, hogy ki-ki a neki adott kegyelmi ajándék szerint hasznosan járuljon hozzá azoknak a céloknak eléréséhez, amelyekért hazánkban minden jóakaratú ember összefog; azokért a nemes törekvé­sekért, amelyeket a Prágai Keresztyén Békekonferencia írt a zászlajára, amikor a karácsonyi evangélium Isten ígéretének megvalósításáért szállt síkra: „És a földön béke...” (Folytatjuk) hogy szolgáljon, adja életét sokakért. Élete az ember és meny- nyei javát munkáló szeretet. Keresztyén embernek lenni azt jelenti: munkálkodni mások javára. Örömöt, békességet, sze- retetet, megértést és üdvösséget munkálni. Márk 1, 21—28; Ján. 4. 27—30. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 136, 23; LUKACS 18, 7. — Istennek felénk irányuló' jóságát és szeretetét bizonyítja: megemlékezik rólunk. Gondoskodik rólunk. Gondja van reánk. Fiát adta értünk hogy éljünk általa. Máté 4, 12—17; Ján. 4 31—38. PÉNTEK: V. MÖZ. 10, 13—19; I. KOS. 10, 24. — A szere­tet megnyilvánulása, hogy Isten Fiát ajándékozta a világért. Az Atyának és Fiúnak lelke tanít meg minket élni nem ön­magunkért, hanem másokértris. Zsid. 2, 14—18; Ján. 4, 39—42. SZOMBAT: ZSOLT. 17, 7; MÁTÉ 8, 13. — Az emberi tör­ténelembe belépő Jézus, Isten Atyai szívéről, bűnöst hazaváró szeretetéről, üdvösséget munkáló irgalmáról tanúskodik. Éle­temet és üdvösségemet Isten atyai kezébe helyezhetem bizo- dalmas hittel. Lukács 10, 21—24; Ján. 4, 43—54. Nagy István Világosság fiaiként Ef. 5,8—14. Vízkereszt ünnepén az ige úgy mutatta be nekünk Jézus Krisztust, mint a világ Világosságát Arra szólított fel ben nünket, hogy vigyük életünket az Ö világosságába. A Vízke­reszt ünnepe utáni első vasárnap igei üzenete közvetlenül kap­csolódik ehhez. Jézus Krisztus közelségében részesei lehetünk az O vita gosságának. Az evangéliumi szent leckében szinte azonosít ja magával az Öt követőket: „Ti vagytok a világ világossága.’ Levélbeli igénkben pedig Pál apostol a gyülekezethez, mint < „világosság fiaihoz” szól. Persze ez a mi életünkben csak ak­kor lesz valósággá, ha Jézus Krisztus fénye: tisztasága, szere tete, igazsága, békéje teret nyer az életünkben és kiszorítja r sötétséget: a bűnt, gyűlöletet, igazságtalanságot, békétlenséget A keresztyénségbe való beleszületés, vagy Krisztus nevének vi­selése nem minősít bennünket a világosság fiaivá. Sajnos elő fordult és még ma is előfordul, hogy magukat keresztyénnek valló emberek és közösségek a sötétséget képviselték azzal s természet Szerint érvényesülni kívánó világossággal szemben, amit sokszor nem hivő emberek képviseltek. Ezért szükséges az apostol feszólítása: „minit világosságnak fiai, úgy járjatok!” A világosságban való megmaradásért ál­landó belső tusakodást kell folytatnunk egyéni életünkben és az egyháznak, mint a világosság hordozására rendelt közösség­nek az életében. Határozott, kemény küzdelmet kell folytat­nunk a sötétségnek minden maradványa ellen. Ilyeneket em­leget Pál a megelőző versekben: paráznaság, tisztátalanság, fös­vénység, bolond beszéd, bálványimádás. De ezeken kívül is sok más megnyilatkozási formája lehet és van a sötétségnek, h keresztyénség sok helyen még ma is össze van szövődve olyan társadalmi rendszerekkel, amelyek megpróbálják továbbra is fenntartani a gyarmati rendszert, a kizsákmányolást,' akadá­lyozzák a tudomány terjedését és háborúkat készítenek és folytatnak önző érdekeik biztosítására. És a keresztyénségnek még mindig nem egyértelmű az állásfoglalása a sötétségnek ezekkel a cselekedeteivel szemben. Világosság és gyümölcs, sötétség és gyümölcstelenség sze­repelnek egy nevező alatt igénkben. És ez azt jelenti, hogy a Krisztushoz tartozó életnek olyan következményei vannak, amelyek hasznosak, jók. A sötétségre pedig éppen az jellemző, hogy nem hoz semmi jót az emberek számára, sőt ellenkező­leg, bajt és veszedelmet rejteget. A világosság fiai nyilván .azok, akiknek az élete, állásfoglalása, munkája, magatartás^ hasznára, javára van embertársaiknak. Az egyház azoknak az embereknek a közössége, akik a Tőle nyert világosság alapján és segítségével élnek ilyen hasznos életet. Életük világossága jóságban, igazságban és valóságban nyilatkozik, nyilvánul meg. (9. v.) Ezek az átfogó fogalmak megint az egyes meg­nyilvánulási formák sokaságát ölelik át. A mindennapi élet­ben aztán a feladatokhoz való hozzáállásunkban, az emberek közötti magatartásunkban és az élet által felvetett kérdésekre adott válaszainkban szavakat, cselekedeteket jelent. Minden szavunknak és cselekedetünknek az értékét lemérhetjük azon­ban ezen a mérlegen: mit használ másoknak. így nem lehet kétségessé számunkra, hogy mai életünk is olyan nyilatkozatokat és olyan cselekedeteket követel az egy­háztól és az egyes hivő embertől is. ami minden embernek, az egész emberiségnek jó. Ha -a világosság fiaiként akarunk járni, élni népünk és az emberiség közösségében, akkor min­den szavunk és cselekedetünk az életet munkálja, a békét erő­síti, a jólétet célozza, a haladást segíti, a boldogabb jövőt építi; a világosságot terjeszti. Mezősi György HÉTRŐL—HÉTRE Az ige testté lett... János 1? 14. Isten a karácsonyi csodában, Egyszülött Fiának emberré léteiében és a világba való elküldésében a legnagyobb aján­dékkal ajándékozta meg az embert. Ez a nagy ajándék, ragyo­gott fel karácsony éjszakáján nemcsak a betlehemi pásztorok, hanem az egész világ számára. Erről a nagy ajándékról tanít minket az ige az új esztendő elején, amikor lépteinket egy új esztendő új útjára irányítjuk, s előre nézve azt kutatjuk, vajon milyen lesz számunkra ez az új év. Jó most meghallanunk Isten igéjét, amikor azt mondja: Isten új kapcsolatot teremtett az emberrel. Jó, hogyha nem feledkezünk meg erről, jó, ha mindig szemünk előtt van ennek, a kapcsolatnak a jelentősége. Isten Jézus Krisztusban kitárta azt a kaput, amelyet a bűn, a hitetlenség és a szere- tetlenség bezárt. Isten megtette a legnagyobb lépést az ember felé. A harag, a büntetés, az ítélet helyett Egyszülött Fiábar megsimogatta keménnyé kérgesedéit szívünket, s meggyújtottt benne a hit és szeretet tüzét. Isten ezzel az új kapcsolattá., megteremtette a lehetőségét annak, hogy meghalljuk igéjét, hogy megtaláljuk Öt, megtaláljuk önmagunkat és rátaláljunk a másik emberre, a testvérre, a felebarátra. Az ige erről a kapcsolatról még elmondja azt is, hogy: Istennek az emberrel való új kapcsolata a kegyelem kap­csolata. Ebben a szóban válik igazán kinccsé az, amit Jézut Krisztus hozott a világba: KEGYELEM. Kegyelemre van szük­ségünk akkor, amikor Isten 'élé állunk könyörgésünkkel. Ke gyelemre szorulunk akkor is, amikor dicsőítjük és magasz­taljuk Öt, mert nagyon gyarló a mi emberi Szavunk Ister, magasztalására. Kegyelemre szorulunk akkor, amikor az éle. helyes útját keressük, de kegyelemre van szükségünk akko: is, amikor önmagunk látása miatt nem látjuk mefi^nagyor sokszor a másik embert. Mindig kegyelemre van szükségünl és Isten Jézus Krisztusban ezért adta nekür.k c kegyelmet. Harkányi László ISTENTISZTELETI REND Istentiszteleti rend Budapesten, 1962. január 7-én Deák tér: de. 9 (úrv.) Hafen- scher Károly de. 11 (úrv.) dr. Ké­kén András du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. Blázy Lajos de. 11. Koren Emil du. 6. Blázy Lajos Dózsa Gy. út 7. de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 10. For dór Ottmár de. 11. Fodor Ottmár Karácsony Sándor u. de. 10. Grün- valszky Károly Rákóczi út 57-b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/412. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán utca de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. (úrv.) Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veöreös Imre Zugló de. 11. Szabó István Fóti út 22. de. 11. Nagy István Váci út de. 8. Nagy István Frangepán u. de. fél 9. Gádor András Üjpest de. 10. id. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Sorok­sár Újtelep de. fél 9. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalot Kis templom du. 3. Pestújhely de 10. Kürtössy Kálmán Sashaloi de. 9. Karner Ágoston Rákosszeni mihály de. fél 11. Karner Ágoston Bécsikapu tér de. 9. Várady La jós de. 11. Schreiner Vilmos este Bárdossá Tibor Torockó tér át fél 9. Fülöp Dezső Óbuda de 9, Csengődy László de. 10, Fülö Dezső, du. 5. XII., Tarcsay Vilmo u. de. 9. Szelényi Zoltán de. 11. Zoltai Gyula este fél 7. Rutt- kay Elemér Pesthídegkút de. fé 11. Rutlkay Elemér Budakeszi de 8. Zoltai Gyula Kelenföld de. 8 Rezessy Zoltán de. 11. Rczess:, Zoltán du. 6. Vámos Józse é met völgyi út de. 9. Vámoi ű :sef Albertfalva de. 7. Visonta •bért Nagytétény du. 3. Visonta- : .Tóért Csillaghegy de. fél 10. Cse- I pel de. 11. du. ß. 'S ¥

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents