Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-03-11 / 11. szám

Munkásokat az aratásba Az emberiség jő ügyéért küzdeni, szerves része az egyház földi küldetésének Nyikodim érsek a Prágai Konferenciáról Ä LELKÉSZEK ISTEN IGÉJÉNEK A HIRDETŐI és az egyház „szakmunkásai”. Mindkettőn hangsúly van. Egyik sem érvényes a másik nélkül. Az evangéliom hirde­tője előbb-utóbb közhelyek és vallásos frázisok ismételgeté­sébe esik, ha nincs meg a kellő teológiai szakképzett­sége. A szaktudós, a jól kép­zett lelkész óhatatlanul ele­fántcsont-toronyba húzódik vissza, ha nincs állandó érint­kezése az Isten igéjével, ha nem hiszen abban, amit a szószékről olyan szépen el­mond és „elhirdetget” a hí­veknek. Nem véletlenül mon­dom el ezt. Nemcsak a szek­ták hívei, hanem sok becsüle­tes evangélikus gyülekezeti tag is vélekedik ma úgy, hogy az evangéliom tolmá­csolása nem követel különö­sebb képzettséget és szakér­telmet. A fontos az, hogy szé­pen tudjon beszélni és ját­szani az emberek érzelmi húrjain. A többi jön magá­tól! Majd a Szentlélek meg­mondja neki, hogy mit hir­dessen! Már Luthernek is ke­ményen harcolnia kellett ez ellen a „rajongó” beképzelt­ség ellen. Mi sem szűnünk meg állandóan ismételgetni, hogy KÉPZETT PAPOKRA VAN SZÜKSÉGE EGYHÁ­ZUNKNAK is, meg a világ- keresztyénségnek is. Az élet rohamléptekben halad előre az egyházban is és a világ- keresztyénség vonatkozásai­ban is! Az egyházon kívül merész és sikeres hadjáratot indítottak a tudatlanság és elmaradottság ellen. Az em­beri tudás és ismeretanyag heggyé magasodott a világ­ban, de a teológiai tudomány területén is. Az egész világ az átalakulás vajúdó fájdalmait szenvedi: leveti régi ruháját és felöltözi az újat, a szeb­bet, amelyen különösen is ra­gyognak a tudás és szakkép­zettség gyémántkövei! Nem a középkor babonás félszegsége és hiszékenysége jellemzi ma az embert, hanem a nyíltság, a világos fő, merész ívelésű gondolkodás és mindennel kapcsolatban az igazság, a valóság, a hasznosság, az em­bert emberségében megneme­sítő kérdések fölvetése. Ma már nem is az újkorban, ha­nem az atomkorszakban, vagy éppen az űrhajózás korszaká­ban élünk, amikor belül, na­gyon belül így gondolkodik az ember a tájékozatlan, kép­zetlen és babonás embertársá­ról: „Ez akar engem »át­verni« ezekkel a dajkamesék­kel?!” Az űrhajózás korsza­kában élő és dolgozó ember a természettudományok gyer­meke, aki nyitott szívvel és éber figyelemmel kíséri az atomkorszak sok titkot föl­fedő munkáját és világképé­ben, életérzéséből is át­alakulóban van. Szemünk előtt és velünk együtt törté­nik meg egész társadalmunk, életformánk, politikai tájéko­zódásunk átalakulása. Benne emberek formálódnak át szin­te máról holnapra művelt főkké, közösségi lényekké, az új szocialista társadalom és új történelmi korszak embe­reivé? Ebben az új világban en­nek szem előtt tartásával kell az igét is hirdetnünk. Szánalmassá válhatik az a lelkész, aki mondjuk öt­ven esztendővel ezelőtti prédikációkat akarna el­mondani az evangélikus gyülekezet szószékéről. Nem a múlt értékeinek és ne­mes szándékainak a megcsú­folásáról van itt szó. Nem is arról, hogy az evangéliomot tartalmában akarnánk meg­változtatni. Öh nem! Arról van itt szó, amit az evangé­likus egyház állandó refor­mációjáról hirdetünk és val­lunk: Megvetjük szilárdan lá­bunkat a régi és igaz alapo­kon, de azután hivő és bátor emberként hirdetjük mai mó­don a régi igazságokat. HOGYAN TÖRTÉNIK EZ A MAI LELKÉSZKÉPZÉS­BEN? Csak néhány példát so­rolok fel. Amikor én az Ótes- támentom magyarázatában az Énekek Énekéről beszélek hallgatóimnak, nem titkolom el azt a tudományos felisme­rést, hogy itt régi-régi na­gyon szép világi szerelmi éne­keknek a gyűjteményéről van szó, ami azonban azért foglal­hat helyet joggal a Bibliában, mert az egynejűség és a há­zasság Isten rendelte nemes­ségét hirdeti olyan világban. amikor a nő csupán eszköz volt a férfi szemében és a többnej űség felborította a há­zasság erkölcsi alapjait. Arról is leplezetlenül beszélek, hogy Mózes 5 könyvét nem írhatta Mózes, hanem sok-sok évszá­zad gyülekezetileg megőrzött elbeszélésének, bizonyságtéte­lének a gyűjteménye. Vagy a gyakorlati teológia professzo­ra nem taníthatja ma hallga­tóit olyan külföldi lelkipász­tori és prédikációs tudomá­nyos könyvek megállapításai­ra, amelyeket a nyugati pol­gári társadalomban élő em­ber helyzetéhez mértek a szerzők. Mindig arra kell gondolnia, hogy ezek a lel­készek nem olyan emberek között fognak szolgálni, akik­kel a „köpködőn” találkozik, akik a Valéria-tel epem lak­nak, stb. Ezek az emberek ma a termelőszövetkezetek vagy állami gazdaságok, automata gyárak dolgozói és Budapest új városnegyedének a lakói. De mindezt nem tőkés, polgá­ri társadalomban végzik, ha­nem szocialista körülmények között. A keresztyén erkölcstan­nak ma nem az a leg­főbb kérdése, hogy van-e Isten, vagy sem, hanem hogy ez az Isten mit akar belőlem formálni ítéleté­vel és kegyelmével. Mind­ez nem a Bibliának a „át­értékelését” jelenti, aho­gyan sokan szeretnék „beállítani” a teológiai tudománynak ezt a mód­szerét, hanem annak a tudomásul vételét, hogy Isten éppen a Szentírás szerint időnek és térnek az Ura, aki történelmi korszakokat lezár és meg­nyit. Az idők teljességében egy nagy korszakot lezárt és Krisztussal egy újat nyitott meg. Krisztus halálával és feltámadásával egy korszakot szintén lezárt és megnyitotta az egyház történetének az új korszakát. Az Igének más és más központi mondanivalójá­ra esik közben a hangsúly és ezt felismerni, ezt kimunkál­Dr. Georges Casalis, a pá­rizsi egyetem protestáns teoló­giai fakultásának ismert nevű professzora nemrégiben egy teológus-csoport élén látoga­tást tett a demokratikus Né­metországban. Egy interjú al­kalmával, feltett kérdésekre válaszbolva, többek között ki­jelentette: A francia protestánsok problémája a jelenlegi fran­ciaországi helyzetben, egysze­rűen ez: „Abban a pillanatban, ami­kor úgy látszik, hogy az algé­riai háború a végéhez közele­dik, polgárháború kitörése fe­nyeget, melyben kétségtelenül az algériai módszerek és had­vezetés következményét kell látni. Ügy látszik, hogy ennek a gyarmati háborúnak, ame­lyet — amíg lehetett volna —, nem tudtunk elkerülni, vagy megakadályozni, most borzal­mas módon, saját népünkre és saját nemzetünkre kell vissza­ütnie. És a tragikus helyzet, melybe a keresztyének is ju­tóitok Franciaországban, az hogy látják, mint fenyegetik országuk életét napról napra a ■merényletek, gyilkosságok, becstelenségek és az erősza­kosság mindenfajta formája — és nem utolsósorban a rendőr­ség.” Casalis professzor ezután ar­ról nyilatkozott, hogy mindez jelent-e Franciaországban az egyes keresztyének számára belső konfliktust? „Kétségtelenül„ Először Párizs (ÖP) Az egyetemes imahét keretében elsőízben rendezett ökumenikus ülést a moszkvai patriarchátus nyu­gat-európai exarchátusa, Pá­rizsban. Visszatekintve az Egyházak Világtanácsa Új-Delhi-i har­madik nagygyűlésére, Bazil érsek az ortodox egyház be­lépését a Világtanácsba ki­emelkedő jelentőségű ese­ményként értékelte. ni, ezt az emberiség közkin­csévé tenni, éppen a teológiai tudomány feladata. Az élet és halál kérdése Jézus korában Is kérdése volt az emberiség­nek. Akkor a maga módján felelt arra, ahogyan azt a Szentírásban találjuk. Ma is az élet és halál kérdése előtt állunk s erre ma így felelünk. Atom vagy béke. Krisztus az életet prédikálta és meghalt érte. Megvásárolta nekünk a békét. Ezért vagyunk mi en­nek a hívei mindenütt, aho­vá az egyházban végzett szol­gálat szólít bennünket: A ka­tedrán, a szószéken, az elő­adói asztal előtt és a világ- keresztyénség fórumain!! Er­re a tudományos felismerésre akarjuk oktatni hallgatóin­kat is. MINDEHHEZ AZONBAN SZÜKSÉGES A SZENTÍRÁS ALAPOS ISMERETE. Csak a teológiailag jól képzett lelkészektől várható, hogy az igehirdetésben, lelkipásztori munkában, az emberek és a világ szolgálatában megállják a helyüket. Csak képzett és művelt lelkészek képesek ar­ra, hogy egyházunknak és gyülekezeti híveinknek jövőt tudjanak mutatni és példázni. Művelt, tájékozott egyházát és a szocializmust építő ha­záját hűségesen szerető pa­pokat kell nevelni a tudo­mány eszközeivel. Ma min­denki annyit ér, amennyit tud. Nincs szánalmasabb, mint a műveletlen és a kép­zetlen pap! Aligha képzelhető e) rosszabb eset, mintha va­laki tájékozatlan és elvész a mai világ kérdéseinek az út­vesztőjében! Nincs károsabb dolog az egyházban, mintha valaki csak magát szereti s nem azt az Urat, aki neki a I szolgálat lehetőségét adja s akin keresztül meg kell lát­nia minden emberben az em­bert. S ezt az embert egész teológiai műveltségével, tu­dásával, hitével és lelkesedé­sével Isten és a haza hűséges gyermekévé akarja nevelni. Ilyen munkásokat vár az egyház munkaterülete. is vannak, bizonyos pietista körök, akik lehetségesnek tartják a maguk számára az elkülönülést mindattól, ami kívül a világban történik. Másodszor fennáll az egyes keresztyén számára az a veszély, hogy a feszültségben ideológiai hajlama szerint fog­laljon állást vagy az egyik, vagy a másik fél oldalán. Harmadszor, vannak, akik aktív módon veszik ki részüket a fenyegető fasizmus elleni harcból. Szeretném hin­ni — jóllehet megemlítettem a pietista köröket —, hogy a leg­több keresztyén tudatában van annak, hogy a jelenlegi eseményekkel szemben nem állhatnak szemben passzív mó­don, és mint állampolgárok­nak is megvan a maguk kö­telessége. Ez természetesen megköveteli az egyesektől, hogy sokkal több időt szán­janak ezekre a dolgokra. Meg­van az a következmény, hogy a gyülekezetekben is feszült­ségek támadnak. Ez azt je­lenti, hogy az egyház egységét valamiképpen konkrétabban kell meg megélni.'’ Casalis professzor a francia- országi református egyház (ehhez tartozik ő is) állásfog­lalásáról a következőket mon­dotta: „Az összegyházi vezetőség ebben a kérdésben nem fog­lalt állást. Nem úgy azonban a Párizsi Zsinat, mely az ese­mények közepében van, és számolnia kell tagjainak és Basil érsek a továbbiakban rámutatot arra, hogy a XXIII. János pápa által nemrég ki­adott Aeterna Dei sapientia nevű enciklikában szereplő egységfogalom nagyon messze van az orthodox-egység foga­lomtól, és az orthodoxokból „meglepetést és szomorúsá­got” váltott ki. Az othodoxok számára nehéz lenne a római I konciliumon való részvétel. Mint ismeretes, múlt év őszén a görögországi Rodosz szigetén összeült az autokefál orthodox egyházak zsinatelő­készítő értekezlete, hogy ösz- szeállítsa a közeljövőben egy­behívandó összorthodox elő- zsinat tárgysorozatát. Az orosz orthodox egyház kül­döttségének vezetője, Nyiko­dim, Jaroszlav és Rosztov ér­seke, az értekezlet plénuma előtt hosszabb nyilatkozatot olvasott fel egyháza nevében, s ebben a nyilatkozatban töb­bek között szólott az egyhá­zak békeszolgálatáról, vala­mint a Prágai Konferencia munkájáról is. „Egyszerűen megmagya­rázhatatlan lenne, — mon­dotta egyebek között Nyi­kodim érsek —, ha egy olyan jelentős esemény, mint amilyen a jelenlegi ta­nácskozásunk, semmilyen kihatással nem lenne azok­ra a problémákra, amelyek oly erősen foglalkoztatják mostanában az emberiséget, az orthodox egyház tagjait, a heterodoxokat és a más- vallásúakat. Az orthodox egyház gyermekei, akik élénk figyelemmel kísérik munkájukat, reménységgel várják, hogy a történelem­nek ebben a kritikus sza­kaszában, amikor az egész emberiség sorsa forog koc­kán, mi, teljesítve a Meg­váltó Krisztus parancsát, egyházaink magas tekinté­lyének birtokában, felhívjuk a népeket és azok kormányait, lépje­nek a világkatasztrófa elhárításának egyetlen hatékony útjára, ame­lyet az érdekelt felek­nek a nemzetközi konf­liktusok mielőbbi meg­oldására irányuló békés tárgyalásai jelentenek. Ezért az orosz orthodox egyház nyomatékosan fel­hívja a jelen tanácskozást, ösztönözze a helyi orthodox egyházakat békeszerző erő­gyülekezeteinek kérdéseivel, gondjaival és aggodalmaival, így a zsinat januári rendkívü­li gyűlésén megfogalmazott egy szöveget, mely a Párizs vidéke minden keresztyéné számára egyházi útmutatást nyújt ebben a nehéz időszak­ban.” A szövegből, mint legjelen­tősebbeket, a következőket emelte ki a professzor: „A döntő ebben az üzenet­ben először is az, hogy vi­lágosan, nevén nevezi a dol­gokat, és a helyzetet úgy áb­rázolja, hogy ez az ábrázolás semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Azután abban van e szózat nagy jelentősége, hogy megmondja a keresztyé­neknek: felelőseknek kell len­niük az emberi szabadság megvédéséért és fenntartá­sáért és államuk felelős ál­lampolgárainak is kell bizo- nyulniok. Harmadszor, elítéli az elvi antikommuniz- must, mely hovatovább né­pünkben az algériai háború létjogosultságának igazolására szolgált, s szolgál továbbra is. Kimondja, hogy az a kísérlet, hogy az erőszak alkalmazását és a szükségessé vált változ­tatások megtagadását az anti- kommunizmussal akarják iga­zolni — nem egyeztethető ösz- eze az evangéliummal! To­vábbá: Egyértelműen elítéli az OAS-módszereket, és azo­kat fenyegető tirannizmusnak bélyegzi, ötödször: A ke­resztyéneket óvja az ellen­terror kísértésétől. Világosan megmondja nekik, hogy min­den politikai ténykedésüknek, még a legnehezebb körülmé­nyek között is, még — o re­mélhetőleg soha be nem kö­vetkező polgárháborúszerű vi­szonyok között is, mindig ke­resztyén tevékenységnek kell lenniök, tehát a kiengesztelő- dés tevékenységének. Mivé le­het a jelen is? — e szerint kell egy keresztyénnek ma, de még inkább holnap gondol­kodnia, és a különböző em­berek lehetséges együttélésé­nek jegyében kell politikai tennivalóját felelősségteljesen megragadnia.” feszítéseik maximális kifej­tésére, hogy minden, ren­delkezésükre álló eszközzel harcoljanak a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a tartós és igazságos béke megszilárdításáért a föl­dön.” Szólott továbbá az érsek ar­ról, hogy az egyetemes ortho­dox egyháznak is hathatósan munkálkodnia kell azon, hogy eltűnjenek végre a második világháború maradványai, a vitás nemzetközi kérdések ki­zárólag tárgyalások útján nyerjenek megoldást, meg­szűnjék a hidegháború, létre­jöjjön az általános és teljes leszerelés, a gyarmati és fél­gyarmati népek pedig elnyer­jék az őket jogosan megillető szabadságukat és függetlensé­güket. Mindez nem idegen az egyház földi küldetésétől, hanem ellenkezőleg, szer­ves része annak. Nem egy bibliai idézet utal az egy­ház békeszerző kötelessé­gére. Ezért nemcsak azok az egyházak távolodtak el az evangélium igéjétől, amelyek akarva-ncmakar- va hozzájárulnak a nem­zetközi feszültség növelé­séhez és a hidegháború szításához, hanem azok is amelyek közömbösen mennek el az emberiség eme legégetőbb problé­mája mellett. Hozzájuk is szólnak Isten igéi: „Tudom a te cselekede­teidet, hogy sem hideg nem vagy, sem forró. Bár hideg volnál, vagy forró! Így mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem forró: kiköplek a szám­ból” (Jel. 3,15-16.). Vannak azonban egyházak, amelyek példát mutatnak ar­ra, hogyan szolgálhat az egy­ház ma az egyetemes embe­riség ügyének. „A napjaink­ban közismert prágai keresz­tyén békemozgalomra gondo­lok, — mondotta Nyikodim ér­sek. — Ez a nemes szándékú mozgalom, mint ismeretes 1958-ban nyert szervezett for­mát. A Prágai Keresztyén Békekonferencia — ilyen né­ven vált ismeretessé ez a mozgalom —, egy csapásra ma­gához vonzotta sok orthodox és protestáns egyház és val­lási tényező megértő figyel­mét és közreműködését. A Prágai Keresztyén Bé­kekonferencia, Isten igé­jének a békéről szóló ta­nításából, annak értelmé­ből és jelentőségéből ki­indulva, és ihletettséget nyerve Krisztusnak a sza­badságról, valamint az emberek, a népek és az egész emberiség között megvalósítandó testvéri­ségről, békéről és szere- tetről hirdetett magasztos eszméiből, olyan utakat és eszközöket keres, ame­lyek segítségével az eb­ben a mozgalomban rész­vevő egyházak, vallási közösségek és egyes sze­mélyiségek valóban telje­síteni tudják majd béke­szerző kötelességüket, mi­vel egységbe foglalja azok ez irányú erőfeszítéseit. A Prágai Keresztyén Bé­kekonferencia külső kife­jezője a keresztyén világ belső egységének az em­beriség megbékéltetése szent ügyének szolgálatá­ban. Budapesten, 1962. március 11-én Deák tér. de. 9. (űrt') dr. Ké­kén András de. 11. (urv) Hafens- cher Károly du. 5. Trajtlej' Gá­bor du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kékén András Fasor de. léi. 10. Koren Emil de. 11. Koren Emil du. 6. Blázy Lajos Dézsa György út 7. de. fél 10. Blázy Lajos Üllői út 24. de. fél 10. Fodor Ott- már de. 11. (urv) Fodor Ottmár du. 5. Szeretetvendégség Kará­csony Sándor u. de. 10. Linder László Rákóczi út 57 b. de. 10. szlovák dr. Szilády Jenő de. 3/4 12. Linder László Tlialy Kálmán u. de. 10. Káposzta Lajos teol. de. de. 11. Káposzta Lajos teol. du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 5. Sze­retetvendégség : Muncz Frigyes Utász u. de. 9. Takács József Vajda Péter u. de. fél 12. Veö­reös Imre Zugló de. 11. Szabó István du. 4. Szeretetvendégség Rákosfaivá de. 8. Boros Károly Gyarmat u. 14. de. fél 10. (urv) Szabó István Fóti út de. 11. Nagy István Váci út de. 8. Gádor András Frangepán ú. de. fél 9. Nagy István Üjpest de. V). Blázy La­Ezt az alapvető egységet nem bontja meg az a körülmény) hogy az egyes egyházak a maguk misszióját egymástól különböző történelmi és kul­turális tradíciók közepette) különféle társadalmi-politikai rendszerekben töltik be. A keleti és a nyugati ke­resztyének a prágai ke­resztyén békemozgalom kebelén belül Isten aka­ratának teljesítése és a felsőbbrendű igazságosság győzelemrejuttatása je­gyében működnek együtt. A korunk legfontosabb prob­lémáira vonatkozó nézeteink és cselekedeteink ezen Isten­től kapott egysége összkeresz- tyén egységünk és egyezsé­günk jele. És mi hisszük) hogy az közelebb hozza hoz­zánk az egyházak annyira áhított egyesülését is.” Nyikodim érsek ezután is­mertette az 1961. évi Első Ke­resztyén Béke-Világgyűlés le­folyását, és hosszasan idézett annak, a világ keresztyénéi­hez intézett üzenetéből. Saj­nálkozását fejezte ki továbbá az érsek afelett, hogy egyes orthodox egyházak még nem vesznek részt a Prágai Ke­resztyén Békemozgalomban, „A Prágai Keresztyén Békemozgalom — folytat­ta — napjainkban legvi­lágosabb és legerősebb kifejezője ama keresztyén akaratnak, hogy a földön tartós és igazságos béke uralkodjék, és hogy az egyházak erőfeszítései a nehéz, de szent és ma­gasztos békeszolgálatuk­ban egyesüljenek. Amikor a Prágai Keresztyén Bé­kemozgalom jelentőséget méltatjuk, természetesen nem szándékozunk az egyházak békeszolgálatát kizárólag erre a mozga­lomra korlátozni. Öröm­mel fogunk üdvözölni és támogatni minden egyéb kezdeményezést, amely arra irányul, hogy a né­pek között megerősödjék a szeretet, a testvériesség és a békesség áldott esz­méje.” Ez irányú erőfeszítéseink latbavetése elháríthatatlan kötelességünk, amelynek el­hanyagolása a békéről és a szeretetről szóló krisztusi pa­rancsolat megszegése lenne) és méltán váltaná ki lelki nyájunk elégedetlenségét és helytelenítését. A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhok nagy Pásztorát örök szövet­ség vére által, a mi Urunkat, Jézus Krisztust, tegyen kész­ségessé minket minden jóra) hogy cselekedjük az Ö akara­tát, és azt munkáljuk ma­gunkban, ami kedves öelötte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség legyen mindörökön örökké” (Zsid. 13,20-21.) - fe­jezte be nyilatkozatát Nyiko­dim érsek. • Megemlítjük, hogy a rodo­szi összorthodox zsinatelőké­szítő értekezlet, az orosz dele­gáció javaslatára, felvette az összorthodox előzsinat tárgy­körébe ezt a napirendi pon­tot is: „Az orthodox egyhá­zak közreműködése abban, hogy a népek között diadal­maskodjanak a béke, a sza­badság, a testvériség és a sze­retet keresztyén eszméi.” jós Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Rákospalota Máv telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalo­ta Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákos­keresztúr de. fél 11. du. 3. Pest­újhely de. 10. Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmibály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Bárdosy Tibor de. 11. Várady Lajos du. 6. Zenés áhitat Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (urv) Fülöp Dezső du. 5. Vámos József XII. Tarcsay V. u. de. 9. Ru.tkay Ele­mér de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Zoitai Gyula Pesthidegkút de. fél II. Zoitai Gyula Diana út de. fél 9. Károlyi Erzsébet Kelenföld de. 8. (urv) Groó Gyu­la de. 11. (urv.) Groó Gyula du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvöl­gyi út de. 9. (urv) dr. Rezessy Zoltán Nagytétény de. 8. Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. H. du. 6. Dr. Pálfy Miidós Az Egyház problémái Franciaországban Ökumenikus ülés a párizsi exarchátus vezetésével Dr. Berki Feriz ISTENTISZTELETI REND

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents