Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-02-04 / 6. szám

Űj-Delki-ben voltunk A testvér köszöntésével IV. A harmadik nagygyűlésen Köztudomású, hogy az Egy­házak Világtanácsa 1948-ban alakult meg Amsterdamban. Hat év múlva, 1954-ben, az amerikai Evanstonban tartot­ták a Második Nagygyűlést. A Harmadik Nagygyűlésre — ugyancsak hat év elteltével — az indiai Üj-Delhiben került sor. Az európai és az ameri­kai kontinens után most Ázsia területén folyt a Nagy­gyűlés munkája. Már itt em­lítjük meg, hogy a hat év múlva tartandó Nagygyűlést két ország is meghívta, és­pedig Etiópia (Addisz-Abébá- ba} és Ausztrália (Melbourne- be). Majd a Központi Bizott­ság dönt a két meghívás egyikének elfogadása felett. ÜJ-DELHIBEN a Harma­dik Nagygyűlés az ún. V1GYAN BHAVAN-ban tar­totta üléseit. Ez az épület Üj- Delhi egyik legmodernebb épülete, amelyben állandóan konferenciák folynak. Alig le­hetett volna jobb helyet ta­lálni a nagygyűlés számára, mint ezt az épületet. Minden szempontból kitűnően felsze­relt helyiség. Nagy előadó termében — földszinten és karzaton mintegy kétezer embert lehet elhelyezni. Min­den ülőhelyre mikrofon van beszerelve, mely lehetővé te­szi, hogy minden résztvevő a maga helyén szólalhat fel. Fülkagyló is van minden he­lyen, hogy az előadásokat min­denki azon a nyelven hallgat­hassa, amely számára á leg­megfelelőbb (német, angol, francia, orosz, hindi). Ha va­laki fel akart szólalni, az előtte álló mikrofon gombját megnyomta, mire kis piros lámpa jelezte, hogy egyfelől- a tolmácsok be vannak kap­csolva, másfelől a nagy hang­szóró, amely sugározta a fel­szólalást. Mivel minden elő­adás szövegét a rendezőség az előadás megkezdése előtt né­met, angol vagy francia nyel­ven kiosztotta, lehetővé vált az, hogy pl. valaki német nyelven hallgassa az előadást és ugyanakkor angolul olvas­sa az előtte fekvő szöveget. Ez a nagyszerű felszerelés azonban nemcsak a nagy­teremben volt meg, hanem a bizottságok és albizottságok számára rendelkezésre bocsá­tott kisebb termekben is. Bár a konferencián több „hivata­los nyelv” volt, mégis a fel­szólalók túlnyomó többsége angolul beszélt. A HARMADIK NAGYGYŰ­LÉS legmutatósabb része a november 19-én, vasárnap délelőtt tartott megnyitó isten- tisztelet volt. Mivel a részt­vevők nem fértek volna el a Vigyan Bhavan nagytermében sem (hiszen több mint két­ezren voltak jelep), a meg­nyitó istentiszteletet a Vigyan Bhavan melletti réten emelt sátor-„palotá”-ban, az ún. SHAMIANA-ban tartottuk. Ennek a hatalmas, több ezer embert befogadó sátorpalotá­nak „mennyezete” és oldal­falai” sok-sok, gyönyörű sző­nyegből volt j,építve”. A dele­gációk — az angol ÁBC-rend- je szerint, a Vigyan Bhavan folyosóin gyülekeztek és onnét vonultak át a Shamiánába. A magyar delegáció előtt a Hong-Kongból jött protestán­sok mentek, mögöttünk pedig az indiaiak népes csoportja. Festői látvány volt a 198 dele­gáció felvonulása. A fényké­pészek, a fiimezők százai igyekeztek megörökíteni a je­lenetet. Közben a nézők közül állandóan hozzánk futottak és kérdezték, hogy honnét valók vagyunk. Nagyon sok­szor kellett elismételni: „Hun­gary” (Magyarország). A részt­vevők nagy többsége palást­ban, Luther-kabátban, a szi­várvány minden színét kép­viselő papi öltözékekben vo­nultak fel. Különösen „a szí­nes népek” voltak élénk színű — piros, sárga, lila — öltö­zékekben. A legnagyobb ér­deklődés talán a szovjetunió­beli ortodox egyház 16 tagú delegációját kísérte. Ez abból is kitűnik, hogy a másnap megjelent napilapok első he­lyen az ő csoportjuk fényké­peit közölték. AZ ISTENTISZTELETEN az igehirdetést egy burmai lelkész tartotta. Két énekkar felváltva énekelt: egy indiai és egy „fehér”. Mindenki szá­mára felejthetetlen marad, hogy evangélikusok, reformá­tusok, anglikánok, ortodoxok, metodisták, baptisták, ó-kato- likusok és más kisebb protes­táns felekezet képviselői, mi­lyen erővel imádkozták együtt a MIATYÁNK-ot. Valamit megtapasztaltunk abból — bármilyen országból jöttünk, bármilyen nyelven beszéltünk és bármilyen volt a bőrünk színe —, mit 'jelent az Apos­toli Hitvallásnak ez a mon­data: „Hiszek egy keresztyén Anyaszentegyházat,' szentek­nek közösségét.” Ugyancsak november 19-én, resztyénség előtt mint va­lami elérendő ideál .az egy­háztörténelem egyetlen mö­göttünk levő korszaka sem, mert minden időben újra és újra meg kell keresnie a keresztyénségnek mind nyugaton, mind keleten azt az életformát, amely­ben leginkább tud Jézus Krisztus világosságának hordozója lenni. Miközben az előadásnak ezt a részletét hallgattam, arra gondoltam, hogy az elmúlt év­tizedben hányszor marasztal­vasárnap hangzott el a Har­madik Nagygyűlés főtémájá­ról: „Jézus Krisztus, a világ világossága” — az előadás, melyet D. Gottfried Noth drezdai evangélikus püspök tartott. Előadásában több olyan részlet volt, amely ko- rrioly figyelmet érdemel. Most csupán néhány sort idézek belőle: „Jézus azt mondja: én vagyok a világ világossága. Nem lelkes tanítványok ado­mányozták neki ezt a méltó­ságot, nem mi ültetjük őt trónra, hanem a tanítványok­kal és az egész világgal együtt ott állunk az előtt1 az ígéret és az előtt az igény előtt, amelyet ő fejez ki... Éppen egyháza számára ma­rad ő az egyetlen világosság. Ha az egyház ettől eltér, ha nem marad meg alázatosan az Ö követésében, a saját hitvallását hazudtolja meg. Akkor önmaga támaszt igényt, ahelyett, hogy Krisztus igé­nyét képviselné. Akkor elke­rülhetetlenül áldozatul esik a más emberekkel szembeni gőgnek... A keresztyénség ki van téve annak a kísértésnek, hogy maga lépjen a Krisztus helyébe... Nagyon könnyen létrejöhet olyan vélekedés, hogy a keresztyénségnek az,,áj élete” a világ világossága, amelyre a többieknek meg kell térniük. Meg kell' azon­ban látnunk, hogy mindaz ami eközben történik, törté­netileg meghatározott és kor­látozott és ki van téve az emberi bűn rontásának. Ezért a világ egyetlen térsége vagy egyetlen korszaka sem normatív a többi számára. Nem lehet a ke­resztyénségnek valamely nyugati formáját vala­mely keleti forma ellen, sem pedig egy múltbeli formát egy jelenkori ellen kijátszani”. Számunkra ezek a mondatok jelentősek voltak, mert olyan gondolatokat képviseltek, amelyeket a magyar protes­tantizmus az elmúlt 10—15 évben gyakran hangsúlyozott Éspedig közelebbről azt, hogy nem lehet az „igaz keresz­tyénség” mértékéül a nyu­gati keresztyénség életformá­ját venni és nem állhat a ke­Előtérben a nagygyűlésre felvonuló japán küldöttség tagjai haladnak, mögöttük a magyar delegáció. Balról jobbra: Dr. Ottlyk Ernő ev. teológiai dékán. Kenéz Ferenc ref. esperes, ökumenikus főtitkár, Dr. Bartha Tibor ref. püspök, Káldy Zoltán ev. püspök és Szamosközi István ref. püspök EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETEK ÉS LELKÉSZEK NÉMETORSZÁGBAN ' A Német Demokratikus Köztársaságban 7800 evangé­likus gyülekezetben 6060 lel­kész működik. (A római ka­tolikus világi- és szerzetespa­pok száma 1433. A berlini püspökség területén 239 lel­kész! és lelkigondozói állomás van.) ták el nyugaton a magyar protestantizmust, mert nem volt hajlandó a keresz­tyénség életformájának mér­tékéül elismerni a nyugati életformát és idehaza is, hány lelkésszel, presbiterrel és gyü­lekezeti taggal kellett meg­vívnunk a magunk harcát, és­pedig olyanokkal, akik min­den áron a nyugati keresz­tyénség formáit, munkamód­szereit akarták érvényre jut­tatni Magyarországon is. Most végre egy világméretű keresztyén nagygyűlésen hangzott el: „Nem lehet a keresztyénségnek valemely nyugati formáját valamely ke­leti forma ellen, sem pedig egy múltbeli formát egy je­lenkori ellen kijátszani." A NAGYGYŰLÉS MEG­NYITÁSÁHOZ hozzátartozott néhány üdvözlés átadása is. Alexij moszkvai patriarcha a nagygyűléshez intézett üzene­tében felhívta az egyházakat, hogy a jóakartú emberekkel összefogva segítsenek meg­szabadítani a világot és benne az ejfész emberi­séget a háborútól. Hang­súlyozta, hogy az embe- riséghek az alapprob­lémája ma a béke meg­őrzése és megszilárdítása. Az egyházaknak is azért kell munkálkodniuk, hogy az álla­mok vezetői kezdjenek tár­gyalásokat a teljes leszerelés egyezményéért, valamint a vi­lág más problémáinak meg­oldásáért. Az etiópiai ortodox patriarcha■ üzenetében azt mondotta, hogy Dél-Afrika faji megkülönböztetést fenn­tartó politikája veszélybe so­dorta a keresztyénséget Afri­kában. A keresztyénség nem csupán azért járatta le magát Afrikában, mivel az a „fehér ember vallása” volt, hanem azért, mert ezek a fehér em­berek Krisztus tanításával szembeni magatartást tanúsí­tottak igen gyakran. Athena­goras konstantinápolyi pat­riarcha az egység és a világ­béke szükségességét hangsú- súlyozta. Ezzel megkezdte munkáját a nagygyűlés és folytatta 18 napon keresztül. Káldy Zoltán A legújabb statisztikai ada­tok szerint a Németországi Evangéliumi egyházban a tar­tományi egyházak főhivatású lelkészeinek száma az elmúlt évben 13 368 volt, míg más lelkigondozói beosztásban 907- en működtek. A segédlelké­szek' száma 1049 — a lelkészi hivatalokban nem teológiai végzettségű munkatársak szá­ma 428 volt. Nyugállományú lelkészek és lelkészjellegűek száma 3167. Tíz éves az Ortodox Egyház lapja, az Egyházi Krónika Jézus Krisztus egyháza egy. Egy a fő, Jézus Krisztus, mi pedig mindnyájan tagjai va­gyunk. Hosszú századok pe­regtek le az idő homokóráján, ámíg Jézus Krisztus egyháza ezt a hitvallást újra maga elé vette és bűnbánattal tekin­tett vissza az egyház eddig megtett útjára. A szétszakí- tottság, az egyenetlenség, a széthúzás sötét foltjai éktelen­kedtek Krisztus egyházának ábrázatán. Mennyi vétek nyomja a lelkiismeretet „pro és contra”, mennyi démoni erőnek engedelmeskedve tud­tuk egymást átokkal, vádak­kal elmarasztalni és ugyan­akkor Jézus Krisztus nevét vettük ajkunkra. Sőt, sokszor az Ö nevében cselekedtünk leggonoszabbul. A magyar evangélikusság különösen régóta figyelte az ortodox egyház tevékenységét és Isten iránti hálával emlé­kezett meg azokról a szolgá­latairól, amelyeket az evan­gélium ügyében végzett. Az emberiségért cselekedett jó szolgálata pedig mindenkor tanulásra serkentett. Azt is tudtuk, hogy élnek, itt közöttünk is, — ha ugyan elszprva, — ortodox hívek, akik nemzetiségüknél fogva az orosz, a szerb, a román egyház tagjai. Ma ezek közül a magyar ortodox egyházat köszöntjük kedves jubileuma alkalmából. A „magyar orto­dox egyház” — egyházi fő­hatósága a moszkvai pat­riarchátus. Alexij patri­archa 1949-ben engedélyezte az összes szertartás és liturgia magyar nyelvű használatát. Ez időtől fennállt az az igény, hogy az ortodox híveket ma­gyar . nyelvű teológiai és hit- buzgalmi irodalommal ellás­sák. Úttörő munkát végzett ezen a téren Kopolovits Iván, a jelenlegi eperjesi fővikárius. Éppen tíz éve, 1952-ben je­lent meg először az orthodox egyház havi lapja, az Egy­házi Krónika. Nem nagy példányszámban és nem hi­valkodva (hiszen a hívek szá­ma is alacsony), de egyszerű­ségében és meleg hanghordo­zásában az evangéliumot szol­gálja. Ez a kis alakú egyházi új­ság kapcsolja össze a szór­ványban élő ortodox egyház' híveit a nagyvilágban éiő és sok helyütt jelentős tömegű I testvéregyházakkal. Krónika, és így jellegénél fogva tájé-1 koztatást ad arról, hogy mi történik Moszkvában és Kon­stantinápolyban, Alexandriá­ban és Bukarestben, Belgrád- ban és Prágában vagy Varsó­ban, az ortodox egyház metro­polisaiban. Ez az újság pótolja elsősor­ban a magyar nyelvű teoló­giai irodalmat. (Ez ideig ugyan megjelent magyar nyel­ven a Liturgikon 1955, Imakönyv 1956, és Ef- chologion, «ágenda» 1959.) Ezért találkozunk hasábjain a különböző' liturgiák eredeté­vel és leírásával. Ezen felül bőven csordogál forrásából a hitbuzgalom, á keresztyén hit az ősei példája nyomán. Az orthodox egyház hívei nem mindenütt ilyen alacsony létszámúak, mint Magyaror­szágon. Szava a világkeresz- tyénségben sem jelentéktelen. Munkájára figyelnek és a népek között végzett jó szol­gálata igen komolyan esik latba. Nem utolsósorban az a munka, amelyet a békéért és megbékélésért folytat. Az orosz ortodox egyház, a moszkvai patriarhátus e téren szép példáját adta a keresz­tyén állásfoglalásnak, az evangéliumi magatartásnak. Ugyanilyen értelemben szól­hatunk az Egyházi Krónikáról is, amely a békemunkábaq hűséges odaadással vesz részt. És végül, amilyen mérték­ben összefűzi híveit a földke­rekség ortodox tagjaival az Egyházi Krónika és elmélyíti a Krisztusban való összetarto­zás testvériességének tudatáig ugyanolyan mértékben fára­dozik a keresztyén egység, az ökumené ügyéért is. Üj-Delhi óta az ortodox egyházak nagy része az ökumenikus mozga­lom tagja. De itt megemléke­zünk arról is, hogy az orto­dox egyházzal mindenütt talál­kozunk, ahol az evangélium jó szolgálata és Isten ember­szerető munkája folyik. Ezért láttuk ott az ortodox testvé­reket Prágában is, a Keresz­tyén Békevilággyűlés munká­jában. Köszöntjük tíz éves jubile­uma alkalmából az Egyházi Krónikát a testvér köszönté­sével. Kívánjuk, hogy Jézus Krisztustól rábízott szolgála­tát végezze továbbra is hű­séggel. Fáradjon a jövőben is a mindnyájunkat szorongató nagy ügyért, a béke ügyéért adáadással. Köszöntjük szer­kesztőjét, dr. Berki Ferizt és munkatársait, munkájukra a mindnyájunk munkáját elbí­ráló Isten áldását kérjük. Rédey Pál Meghalt Theoklitos érsek Theoklitos athéni érsek, akit 1957-ben választottak a görög- országi ortodox egyház prí­másává, január 8-án, 71 éves korában Athénben elhunyt. Theoklitost 1931-ben szen­telték püspökké, 1944-ig az Aighioni és Kalavrytai kerü­leteket gondozta, majd Athén­be kerüléséig a Patrasi kerü­letet. Fáradhatatlanul szorgal­mazta annak a pán ortodox konferenciának összehívását, mely az elmúlt év szeptembe­rében ült össze Rhodoson. Lapzártakor értesültünk, hogy az elhunyt Theoklitos érsek utódaként Iakovos püs­pököt Attika és Megara met- ropolitáját választották Athén és egész Görögország érseké­vé. A görögországi egyház püspöki-kollégiumának 61 metropolitájából 58-an vettek részt a titkos szavazással megejtett választáson. Jelen volt Gregorios Cassimatis kul­tuszminiszter is. Iakovos érsek 69 éves. 1918- ban szentelték pappá és hosz­szú éveken át az érsekség ma­gántitkáraként szolgált. 1936- ban szentelték Attika püspö­kévé. 1958-ben ő képviselte a görögországi egyházat a moszkvai ortodox püspök­konferencián. NYUGDÍJASOK Barátoméknál együtt él a népes családdal mindkét nagymama. Mindketten nyug­díjasok. Fekete • mellett beszélgettünk. Mái' a máso­dik csészét kínálták. Feltűnt, hogy ők is elfogadták. Eddig egy csésze fekete is rossz lel­kiismeretet ébresztett ben­nük. Hiába, olcsóbb lett a kávé — gondoltam. De nem. ök másképp magyarázzák. December közepén a buda- pest-pasaréti nyugdíjasok kö­rében előadást hallottak kör­zeti orvosuktól ezen a címen: hogyan éljen a nyugdíjas. Pompás előadás volt, Ö báto­rította fel feketekávé-ivásra a két ' nagymamát. Nyugdíjasok köre? Igen — magyarázták élénken — klub- helyiségünk is van. Hetente kétszer rendezünk klub-napot. Televíziót nézünk, rádiózunk, könyvtár áll rendelkezésünk­re... és magunk főzzük a feketét, fgy jobban megy a beszélgetés. Húszan-huszon- öten jövünk össze egy-egy al­kalommal. De havonta egy- egy előadást is beiktattunk. A második előadáson közel száznegyvenen vettek már részt. Mind nyugdíjasok a környékből. Januárban az Or­szágos Nyugdíjintézet elnöke tartott előadást. Csodálkoz­nak, hogy nem hallottam ró­la. Hiszen az újságban is hir­dették. Már csak azért is ér­tesülhettem volna összejöve­teleikről, mert egy nyugdíjas evangélikus lelkész — dr. Gyimessy Károly — fejt ki oda­adó tevékenységet a szerve­zés munkájában. tott. Most már őt kérem, me­séljen valamit. Szívesen te­szi. — A Hazafias Népfront körzeti munkájában bukkan­tunk rá — mondja —hogy mennyi nyugdíjas él körze­tünkben s arra is, hogy nem vettük őket eléggé figyelem­be. „Nyugdíjasok a béke szol­gálatában” — jelszóval keres­tük fel őket. Magunk is meg­lepődtünk az érdeklődésen. Petőfi édesapjának, a „vén zászlótartó”-nak alakja állt lelki szemünk elé. Tudod — mondja —, én is nyugdíjas vagyok. A nyugdíjas úgy érzi, hogy munka nélkül nem tud élni. Lelki frisseségét erősíti, ha szerény keretek között is, de tehet valamit. Ügy gon­doltuk, hogy a béke ügye olyan zászló, amelyet mi is tarthatunk és tartanunk kell. A társas együttlételí meghitt alkalmain túl, szabad időn­ket értékesíteni tudjuk és akarjuk népünk szolgálatában és a béke frontján is. A nyugdíjasokban egy em­beri élet munkája során és tapasztalati nyomán rengeteg szakmai tudás és gyakorlati tapasztalat halmozódott fel, amit nem lehet teljes nyuga­lomba helyezni. Tárgyaláso­kat kezdeményezünk üzemek­kel és más szervekkel, hogyan tudnánk, ha csekély mérték­ben is, de hasznos szolgála­tot végezni. Legutóbbi ülé­sünk alkalmával felhívással fordultunk valamennyi nyug- díjashóz. — Kezembe adja a felhívás szövegét. Egy ilyen szakaszra vetődik a tekinte­tem: „Az nem baj, hogy öre­gek vagyunk! Utánpótlásunk lesz. Ha jó példával elölj árunk az élen; követőink is lesznek” Károly bácsi a hetvenedik év küszöbére lép már. Az éle­tet nem úgy nézi, mint a vo­natot, amelyből ő kiszáll s most már nélküle robog to­vább. Nem unja tanulni a leckét, hogy az élet szolgálat, s a szolgálat nincs évszámok­hoz kötve. Derűs, gyakorla­tias, segíteni kész ember. Nyugdíjas állapotában is fel- . találta magát. Ha ebben má­soknak is segít, jó munkát végez. Benczúr László SVÉD IRÖNÖ KAPTA AZ ALBERT SCHWEITZER IRODALMI DÍJAT Az Albert Schweitzer-iro- dalmi díjat Edita Moris, a Párizsban élő svéd írónő nyer­te el „V irágok Hirosi­mában” című könyvéért. Az Írónő hat hónapi hirosímai tartózkodás után írta meg könyvét. Edita Moris Hirosi­mában az atombomba fertő­zött betegei számára otthont alapított. * PAAVALI ÉRSEK A FINNORSZÁGI ORTODOX EGYHÁZ FEJE meghívta Finnországba Athenagoras konstantinápolyi ökumenikus patriarchát. Az érsek, aki az Egyházak Világ­tanácsa New Delhi-i nagygyű­léséről visszautaztában láto­gatott el Konstantinápolyba, átnyújtotta Athenagorasnak a Szent Bárány érdemrend nagy keresztjét. Károly bácsi? Hiszen majd­nem naponta találkozom ve­le. Milyen szerényen hallga-mindig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents