Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-12-23 / 52. szám
XXVII. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM 1963. december 33. KP. BÉRM. BP. 73. INDEX 35311 Mi emberek — a karácsony boldog gyermekei — kétezer esztendőn keresztül talán már mindent elmondtunk a karácsonyról. Elmondtuk róla, hogy a karácsony az ajándékozás olyan alkalma, amikor a legközelebb lépnek hozzánk az emberek és legközelebb lép hozzánk az Isten. Elmondtuk róla, hogy a karácsony az otthon ünnepe, amikor a szeretet szép szobájában mindenki megtalálja egymás* és tiszta szemek tükrözik tó egymásnak rendelt boldogság Örömét. Elmondtuk azt äs, hogy a karácsony a béke ünnepe, mert a szeretet olyan erő, amelyik a nyugodalmas élet csendes pásztortiizét tudja felgyújtani a betlehemi pásztorok énekével. Szürke szavaink vajon val- lanak-e valami újat, amikor azt mondják, hogy a karácsony több, mint ajándék, több mint otthon, több mint a békesség hangulata, a karácsony — a szeretet napsütése. Minden karácsonykor átmelegíti az ember szívét ez a mondat: olyan jó, hogy szeretet is van a világon. Hivő emberek karácsony estéjén külön megköszönik Istennek, hogy szeretetet is teremtett. Hogy ezzel a gyönyörű érzéssel felhúrozta minden embernek a szívét. Hogy ezt a szeretetet beleszőtte az édesanyánk szívébe, a párunk boldog álmaiba, az emberek és a munkatársaink mosolyába. Valóban a szeretet napsütése olyan fény, hogy messze világít. Napokat, esztendőket, sokszor egy egész életet beragyog a fénye. Valaki így vallott róla, amikor megkérdezték, hogy mi volt a legszebb az életében: — már a karácsonyestékért is érdemes volt élni! A szeretet napsütésében ez a második mondatunk: — milyen jó, hogy engem szeretnek! A karácsony minden kedves készülődésében, kellemes meglepetésében, ünnepében és emberi átölelésében ez a boldog bizonyosság van: engem szeretnek! Helyesebben és pontosabban: — engem szeret az Isten! Hiszen minden ezért történt az első karácsonyon, mert Isten szerette a világot és szerette az embert. A karácsonyfa és később a keresztfa Isten örök vallomása szívének sze- retetéről. Milyen jó elmondani, hogy engem szeretnek örökkévaló szeretettel, el nem múló örök karácsonnyal. Végül olyan jó elmondani a karácsonyi szeretet napsütésében, hogy én is szerethetek! Lehetek valakinek az öröme, szeretete és meglepetése. Lehetek én is valakinek, a világomnak és ezen az úton az egész világnak fénye, vidám mosolya, békéje és boldogsága. — Milyen jó, hogy én is szerethetek! Hogy én magam is lehetek ilyen élet- és világszépítő meleg napsütés! Karácsony van. És én ezért a napsütésért imádkozom: hogy soha sehol senki ne rontsa el senkinek a békéjét, az örömét, a karácsonyi napsütését. ce» A sxezitet napsütést „Cur deus homo?" — Miért fett Isten emberré? Boldog, szép ünnepeket: i A KARÁCSONY ÉRTELMÉT KÖZEL KÉTEZERÉVES keresztyén teológiánk abban foglalja össze, hogy Jézus Krisztusban Isten emberré lett. Amikor a tudományban a Földközéppontú világképet a Nap-középpontú világkép cserélte fel, majd rohamosan feltárult a végtelen világmindenség s kiderült; hogy Naprendszerünk is csupán elenyésző paránya a határtalan csillagvilágnak — siralmas önzésnek tűnt fel a kinyilatkoztatás lényege, Isten embdrrélétele, s ezzel együtt az, hogy Földünk és rajta a tiszavirág életű ember bármiféle jelentőséggel bírna. A legutóbbi évek felfedezései a csillagászat és az űrhajózás terén még nagyobb távolságokat, lehetőségeket és méreteket tártak fel a mindenségből. Eközben azonban egyre erősödik az a rendkívül fontos felismerés, hogy az élet és különösen az olyan magas szellemi képességekkel bíró élőlény, mint amilyen az ember, a végtelen világmindenségben rendkívül ritka és nagyon értékes jelenség. Szinte bizonyos ma már, hogy naprendszerünknek még egy olyan bolygója, melyen a földi emberhez hasonló értelmes lény élne, nincs és nem is lehet. Lehetetlen ugyanis az, hogy magasabb rendű élet fejlődhessék ki olyan bolygókon, hol az éjszakák lényegesen hidegebbek a sarkvidéki télnél, a nappalok pedig sokszorosan melegebbek, mint a legforróbb szaharai dél. A vízzel és a levegővel is baj van másutt, pedig ezek nélkül élet és élőlény elképzelhetetlen. A legközelebbi égitest .amelyik a földhöz hasonló életkörülményekkel bír, több, mint tíz fényévnyire van tőlünk, pedig a fénysugár másodpercenként háromszázezér kilométernyi-,útat tesz meg. Persze az se bizonyos, hogy van-e ott .élet és az emberhez hasonló értelmes élőlény. Az evangéliumnak az az üzenete tehát, hogy a mindenség teremtője és fenntartója: Isten az ember Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki magát itt ezen a Földön, ma már nem tűnik fel önző nagyzolásnak. Hol, ha nem az emberben? — ez a helyes álláspont. A karácsonyi evangélium nekünk ma különösképpen is fontos tanulságokat hirdet. Először is újra megtanuljuk, hogy EZ A FÖLD ÉS RAJTA AZ EMBER KIMONDHATATLANUL NAGY ÉRTÉK. A mai ember ugyanazt az igazságot tanulgatja nagyszerű tudományos felfedezéseivel, mint amit a karácsonyi evangélium kétezer év óta,hirdet: az élet, az emberélet, az ember páratlan értékét. Micsoda nagy megbecsülése az embernek, ennek a földi élőlénynek, hogy Isten az ember Jézus Krisztus személyében öltött testet! Ebből a hitből következik a keresztyén erkölcsi- ségnek sok-sok szabálya, ez az alapja a felebaráti szeretetnek, embertestvériségnek, a felelősségnek, amellyel földi életünket élnünk kell. Ez a mi hitünk az isteni kinyilatkoztatásból származik és nem szorul tudományos megalapozásra. Mégis örülünk, hogy különböző utakon ugyanahhoz az igazsághoz jut a hit és a tudomány: az emberi élet páratlan értékének felismeréséhez. A második tanulsága a karácsonyi evangéliumnak az, hogy FÖLDI LAKÚHELYÜNKET ISTEN KÜLÖNLEGES GONDVISELÉSE ÉS SZERETETE VESZI KÖRÜL, S AZT NEKÜNK IS MEG KELL BECSÜLNÜNK. Végtelen távolságok és végtelen erők vannak a mindenségben, görög szóval: a kozmosz-ban. Ezek a „kozmikus” távolságok és „kozmikus” erők olyan mérhetetlenül nagyok, hogy mi, földi méretekhez szokott emberek, alig vagyunk képesek azokat megérteni. Valami halvány sejtelmünk támadt a kozmikus erőkről akkor, amikor az atomenergia rettenetes erejéről értesültünk. Ezt az erőt a tudomány korunkban fel tudta szabadítani, mert eddig szinte hét lakat alá volt rekesztve. A Nap évmilliárdokon át ontja melegét kifogyhatatlan bőséggel: mert ilyen kozmikus erők, atomenergiák alkotják. Olyan nagy erők ezek, hogy Földünkről az életet percek alatt le tudnák perzselni, ha rászabadulnának. Pedig erre ma már — sajnos — van lehetőség. Ezért nem lehet eléggé elítélni azt a könnyelmű játékot, mely a nukleáris fegyverek előállítása, kikísérletezése, felhalmozása terén folyik, s végső pusztulással fenyegeti az emberi életet. A harmadik karácsonyi tanulság az, hogy MINDEN EMBER TESTVÉRE A TÖBBINEK. TEHÁT SZERETETBEN ÉS BÉKÉBEN KELL ÉLNÜNK A FÖLDÖN. A karácsonyi evangélium ezt az igazságot már akkor meghirdette, amikor a betlehemi mezőkön először harsant fel az angyali ének: „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és a földön békesség. .Ma ezt az evangéliumot jobban értjük és jobban szeretjük, mint bármikor is a megelőző korokban. Megta nultuk, hogy a béke: élet, és hogy CSAK A BÉKESZERETÖ EMBERISÉGNEK VAN JÖVÖJE! Ezerkilencszázhatvankettő karácsonyán szívünkben a hála örömével ünnepelünk. Köszönjük Jézus Krisztust, aki elhozta számunkra is a kiengesztelődés és a béke evangéliumát. Hálát adunk azért, hogy szeretteinkkel együtt a mostani karácsonyi külső és belső békességben ünnepelhetjük; ki tudja, így lesz-e jövő ilyenkor is?! Hálát adunk azért is Istennek, hogy mi mai emberek, a huszadik század második felében, jobban tudjuk becsülni és oltalmazni a békét, mint ahogyan azt a huszadik század első felében szüléink tették és tehették. Hálát adunk azért is, hogy a békéért ma már sokat tehetünk minden békeszerető néppel együtt. Ezen a karácsonyon a béke gyümölcsei és ajándékai vesznek körül, a béke szépsége és öröme ragyogja be ünnepeinket és lelkünket. Egész egyházunk a hála énekét zengi a betlehemi angyalok szavával: DICSŐSÉG AZ EMBERRÉ LETT ISTENNEK! Dr. Vető Lajos Karácsony az ajándékok ünnepe. örömtől pirulnak az arcok, s a szemünk melegebben fénylik. Valami fűt belül. Ajándékozzuk meg egymást több szeretettel, mélyebb megértéssel, tisztább önzetlenséggel, nagyobb odaadással, igazabb jósággal, tartósabb örömmel. Hiszen ezeknek az ajándékoknak legnagyobb szépsége az, hogy visszasugároznak. Szebb lesz általuk az életünk s szebb a világ. Isten is szépnek akarta ezt a világot. Pásztorszemekben sugárzott vissza az angyalok szent, zengő kórusa: dicsőség a magasságban... Szép volt, mert zajló lelkeken ömlött el az ajándék: az emberek között jóakarat ... Szép volt, mert boldog rabságra fűzte a szíveket: a földön békesség ... Szép volt, mert vajúdó sóhajtól lett terhes a betlehemi karácsonyéj, s a felnövekvő léptek golgotás útra vittek, de virág fakadt a léptek nyomán, s nem engedjük el többé a jóakaratba és békességbe vetett hitet és reménységet. Sugárzódiék vissza s fényesediék a világ az emberek között jóakarattól és békességtől! Szép ez a karácsonyi örömökkel teljes világ. Szemünk a legnagyobb aiándéktól fényesedik, a forrás fényétől: egyszülött Fiát adta... Boldog, szép ünnepeket! SZERKESZTŐSÉG dicsőséq A MAQASSÄQBAN ISTENNEK ÉS A FÖLDÖN BÉKESSÉQ ÉS AZ EMBEREK KÖZÖTT JÓAKARAT LVKÁCS, l, M
