Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-11-18 / 47. szám

A beteljesedés evangéliuma

Jel. 21, 6—8.

A fenti címet jegyezhetnénk fel János apostol mennyei jelenéseiről írott könyve 21. fejezete fölé, amiből az egyházi esztendő utolsóelőtti vasárnapjának alapigéjét választotta egyházunk. E fejezetben az apostol szemei előtt beteljesedett valóságként mutatta meg Isten azt, amire most még csak vágyakozik a gyülekezet.

A gyülekezet vágya Isten Ígéretén alapul. Ö határozta el és hozta népe tudomására, hogy új eget és új földet teremt és ebben az új világban új élettel ajándékozza meg a megmentett embert. ígéreteinek megvalósulását mutatja meg Jánosnak látomás által.

A látomásban Isten azért részelteti az apostolt, hogy rajta keresztül a gyülekezeteknek az Ígéretekben való reménysége megerősödjék. Isten teljességre viszi megkezdett munkáját. A keresztfán Jézus végszava: „Elvégeztetett” (Jn. 19, 30.) és szentigénkben az újjáteremtést hírül adó hatalmas „Meglett” ige között mélységes összefüggés van. Ott megkezdette, itt befejezéshez juttatta Isten embermentő, üdvözítő tervét. Jézus megváltói halála és feltámadása az alapja annak a reménységnek, hogy Isten letörői a szemünkről minden könnyet, hogy elveszi a halál hatalmát és akkor nem lesz gyász, sem kiáltás, sem fájdalom.

Az ige világosan tárja fel előttünk Isten tervét és célkitűzését. Olyan élettel akarja megajándékozni az embert Jézus Krisztus érdemeiért, amelyben nincs jelen többé semmi, ami az élet megrontására és megszüntetésére tör. Jézus Krisztus halála és feltámadása óta nyilvánvaló, hogy Isten milyen határtalan szeretettel és határozottsággal munkálja az ember tökéletes boldogságát célzó tervét. Törvényének és evangéliumának — szent igéjének — és világkormányzó munkájának eredményeképpen mindig közelebb és közelebb kerülünk Isten ígéreteinek gyönyörűséges beteljesedéséhez.

Ez a beteljesedést hirdető evangélium arra biztatja a gyülekezetét, hogy tökéletesen bízzék Isten megváltó munkájában. Maradjon meg és mindjobban erősödjék meg bennünk a vágyakozás a bűn, halál, szenvedés, fájdalom nélküli új élet után. De ösztönöz is ez az ige. Ahogy Isten e látomással kapcsolatosan Jánost munkatársává avatja az alapigénket megelőző vers: ,,írd meg!” — felszólításával, úgy hívja ma is a gyülekezetei, hogy a Benne hívők az Ö szeretetével és határozottságával küzdjenek minden ellen, ami az életet megronthatja, vagy megszüntetheti, A beteljesedés reménységével szívünkben bátran és határozottan küzdjünk az emberi élet minél teljesébb, boldogabb és békésebb kibontakozásáért.

M.

ISTENTISZTELETI REND

HÍREK

Budapesten, 1962. november 18-án Deák tér de. 9. (urv) Tra.j tier Gábor de. 11. (urv) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. de. 11. (urv) du. 5. Szeretetvendégség Dózsa György út de. fél 10. Harmati Béla Üllői út 24. de. fél 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 9. Grünvalszky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u de. 10 Szirmai Zoltán de. 11. Ruttkay Levente teol. szuppl. du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 5. Szeretetvendégség Utász u. de. 9. Takács József Vajda Péter u de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u; de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Nagy István Váci út de. 8. Nagy István Frangepán u; de. fél 9. Gádor András Pesterzsébet de.

10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÄV Telep de.

8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11.

Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de.

9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákoskeresztúr de. fél li. du. fél 3.

Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos de. 10. (német, urv.) várady Lajos de. 01. Schreiner Vilmos du. 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (urv) Vámos József du. 5. Fülöp Dezső XII. Tarcsay V. u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Zoltai Gyula du. fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkut de fél 11. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Barcza Béla Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. (urv) Uzon László du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél W. Csepel de. ML. du. 6.

— At egyházi esztendő utolsó előtti vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igjéje: Jn. 5, 26—30; szószéki igéje: Jel. 21.

6—8. Délután szabadon választott ige.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 18-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus egyházi félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Káldy Zoltán, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke.

— A GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége november

12-én Győrött tartotta munkaülését. Zámolyi Gyula, Bö- decs Barnabás, Riesz György, Kovács Géza, Sághy Jenő és Káldi Lajos szolgálatával.

— A SOMOGY-ZALAI EGYHÁZMEGYE lelkészei október 25-én békegyűlésen vettek részt Kaposvárott, ahol Matolcsy Károly szerkesztő tartott előadást az időszerű nemzetközi kérdésekről.

Ugyanezen a napon lelkészi munkaközösségi ülést is tartottak Fónyad Pál, Hegyháti János, Dubovay Géza, Vér- tessy Rudolf és Lágler Béla szolgálatával.

— KAPOSVÁR. November 4-én iktatta tisztségébe dr. Pusztay László espereshelyettes a gyülekezet új felügyelőjét és tisztviselőit. Gyülekezeti szeretetvendégségen az espereshelyettes Az egyház egységéről tartott előadást. Közreműködtek Balikó La- josné (ének), Wild László (zongora), Czirbusz Lenke (szavalat).

— NAGY ISTVÁN nyugalmazott igazgató-tanító, a sár- szentlőrinci gyülekezetnek 35 éven át volt kántortanítója, majd gyülekezeti felügyelője, életének 80. évében, november 2-án elhunyt. Volt tanítványainak és a gyülekezetnek nagy részvéte mellett temették el november 4-én. 1

Ha úgy tudsz beszélni, mint egy rádió, ne vedd rossznéven, ha olykor szeretnének kikapcsolni,

*

Az elbukás akkor kezdődik, amikor a Kísértő szavára azt mondjuk: talán.

— HALÁLOZÁS. Dr. Gyóni Ferencné szül. Áchim Gizella október 31-én 81 éves korában, házasságának 53. évében súlyos betegségben elhunyt. November 9-én temették el a farkasréti temetőben. Áchim Gizella Gyóni Géza költőnek utolsó élő testvére volt. „... szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn. 13,34.)

— ÖZV. BERÉNY IMRÉNÉ, az angyalföldi gyülekezet hűséges munkása, hosszú szenvedés után november 8-án az Urban elhunyt. November 12-én a megyeri temetőben temették el a gyülekezet mély részvéte mellett. „Tudom, az én Megváltóm él.”

*

— BUNDÁK, IRHÁK divatos átszabása, tisztítása, festése Somogyi szűcsnél Kossuth Lajos u. 1. Az udvarban.

— SZŐRME- és irhabundák javítása, átszabása legújabb modellek szerint. BART szűcs, Lenin krt. 23. Telefon: 222—531.

— Eladó Protestáns Szemle több évfolyama, bekötött és kötetlen évfolyamok, — Stuttgarter Jubiläums Bibel és Nachschlag Werk, nagyalakú, díszkiadás, Meres- kovszkij-sorozat. Benkő István- né, Rákospalota, Pozsony u. 39/a.

— Kétmanuálos pedálos szívólégrendszerű gyakorló-harmónium kifogástalan állapotban hatezerért eladó. Vecsés. Evangélikus Lelkészi Hivatal.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074

Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VM. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott

625681/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató

Szívesen álmodik nagy tettekről az, aki kicsikre is lusta,

•

Önnön sorsunkon néha úgy meghatódunk, hogy minden részvétünket magunkra tékozoljuk.

HÉTRŐL—HÉTRE

ítélőszék előtt

2. Kor. 5,10.

Isten kinyilatkoztatása nem hagy kétséget afelől, hogy lesz még egy második találkozásunk Krisztussal. Valóban, minden lépésünkkel a Krisztussal való nagy találkozás felé megyünk.

Ez a második találkozás azonban egészen más lesz, mintr az első volt. Mint ítélőbíró jön el majd Krisztus, s előtte meg kell jelennünk.

Krisztus ma még rejtett hatalma és mindenek felett íxíR5 Ür:volta akkor mutatkozik meg teljességében.

A Krisztussal való másik találkozás napja minden titok kiderülésének ideje lesz. Öelőtte semmit sem rejtegethetünk. Hiszen a szíveket és veséket — azaz az ember legrejtettebb részeit is tökéletesen látja. A gondolatokat is ismeri. A szív legbelső indulatát is tudja. Az isteni ítélőbíró előtt minden napfényre derül. Amit emberek előtt eltitkolhatunk, amire itt a földön más ember talán sohasem jön rá, ott lelepleződik. Nem lesz többé titoktartás, nem lehet bűneinket takargatnunk. Krisztus ítélőszéke előtt vétkeink lelepleződnek, és kendőzés nélkül kell állanunk előtte.

Ítélete igazságos lesz. Isteni igazsággal ítél.

Ki-ki aszerint veszi ítéletét, „amiket a testben cselekedett — vagy jót vagy rosszat.” Krisztus ítéletében aszerint kapjuk a jutalmat és büntetést, ami földiéletünkben, történt velünk.

Pál apostol és vele együtt minden igazán hivő keresztyén ember — minden gyarlóságuk ellenére — mégsem néz rettegéssel Krisztus ítéletére. Sőt vágyakozva néznek e találkozóra, mert tudják, hogy Krisztus isteni igazságának mérlegén milyen nagyon sokat nyom a kegyelem. Nem félnek, mert hiszik és vallják, hogy Krisztus szíve nem kőkemény bírói szív, hanem tele van irgalmassággal. Hiszen ő nemcsak bíró, hanem Megváltó is, s akik benne bizakodnak, Reá bízzák ítéletüket itt e földön is és hisznek az ö bűntörlö váltsághalálábam, azok az ítélőszék előtt sem szégyenülnek meg.

Bárdossy Tibor ,

NAPRÖt—NÄPRÄ

VASÁRNAP: JEREMIÁS SIRALMAI 3, 22; ZSIDÓK 4. te

— Isten hosszútűrő kegyelme javunkat akarja. Bizalommal járulhatunk hozzá, Ö kész megbocsátani a hozzá iérőneta. Máté 25, 31—46; Jelenések 14, 14—20.

HÉTFŐ: MIKI AS 4, 1—2; MÁTÉ 6, 10/a. — Isten országa Jézusban eljött hozzánk, ö mégis így tanított imádkoznie „Jöjjön el a Te országod!;..” Már itt az ő vezetése alatt élhetünk, de Isten országának teljessége csak a halálunk után, ea üdvösségben következik. Dániel 5, 1—30; Jelenések 15, 1—8.

KEDD: JÖB 14, 1; 1. KORINTHUS 7, 29. — Fut egyik nap a másik után — rövid az életünk. Használjuk föl jól ezt a rövid életidőt! Jézus akar ebben a segítőnk és útmutatónk lenni. Zsidók 10, 26—31; Jelenések 16, 1—2L

SZERDA: JÓB 9, 10; MÄRK 4, 9. — Isten csodált a bivS szem látja. Érzéke van arra, hogy a világ változatos jelenségeit és életének dolgait Isten cselekedetei szerint vizsgálja. Lukács 13, 1—9; Jelenések 17, 1—18;

CSÜTÖRTÖK: 2. MÓZES 20, 12; LUKACS 2, 52. —.

A szülők és elöljárók iránt engedelmességgel és tisztelettel tartozunk Isten törvénye szerint. így lehetséges a jó rend és az emberi együttélés. Lukács 21, 11—19; Jelenések 18, 1—20.

PÉNTEK: EZÉKIEL 37, 23—24; 1, JÁNOS 3, 24. — Ha valaki szeret valakit, hallgat a szavára. Aki szereti Istent, az megtartja parancsolatait, ezzel mutatja meg, hogy a mennyei Atya fia. Ezékiel 14, 12—23.

SZOMBAT: 1. KRÓNIKA 22, 19; 2. PÉTER 1, 10. — Istenhez térni azt jelenti: Isten akaratát keresni teljes szívből. Rendszeres igyekezet szükséges ebben: imádság, igével való élés, a keresztyén közösség keresése, Űrvacsora-véteL 1. Péter 4, I—It; Jelenések 19, 1—10.

L H. B.

Albrecht Go«««

Nyugtalan éjszaka

xm

Ürvacsoravétei után mégegyszer leütünk.

Baranowski megkérdezel JVan még egy

kis időnk?”

„Van, miértT*

„Talán, mivel a békét említette — írhatnék még valakinek”.

„Kinek?” (Sejtem, hog® látnék akar írni -most).

„Hát — a H off ma nmén ak”.

„Jó. Írjunk neki”.

írok, $ ő diktálja. „Közlöm veled, — -nem: Közölnöm kell veled sajnos, hogy ma reggel agyonlőnek. A lelkész úr itt van velem. Ű majd bővebben is ír neked. Köszönöm, hogy fáradtál velem. Sajnálom, hogy így történt. Gondolj néha a fiadra —”

S az aláírás: Fedor.

„S a megszólítás hol marad, bajtárs? Minden levélnek van megszólítása.”

Egy kis habozás után odaírja; Kedves Anyáml

(S arról, hogy ez a dolog a ,.kedves anyával” mint áll, most ne essék szó).

„Maradj most csendben. Én majd veled megyek és veled maradok, egészen végig”.

„Egészen végig” — ismétli gépiesen. „Gyorsan vége lesz? Jól eltalálnak majd?”

„Légy nyugodt, úgy lesz”.

Tekintete körbejárt a zárka falán. (Jöhetne már a hadbíró, gondoltam magamban). Azután elővette a levéltárcáját, amiben akadt még egy két holmi, amit nem vettek el tőle. Két képet mutatott. „Ez ő”, mondta. Ljuba volt. Amatőrfelv étel s nem is valami jól sikerült, de az arc olyan volt, akiért hajlandó egyet s mást kockáztatni az ember. „Hiszen majd meglátja. Ez meg a kisfiú. Micsoda stamm gyerek. Kár...”

Széttépte a képeket.

E pillanatban, ahogy a képeket széttépte, olyan volt, mint aki visszavonhatatlanul elszakadt az élettől s mindentől, ami kedves benne. Egyszeresük felállt, hozzám lépett, s két kezét a vállamra tette, majd megölelt s megcsókolt, miközben ezt mondta: „Köszönöm, köszönöm, köszönöm”.

Mind a két kezével megragadta a kezemet, magához vonta s ezt suttogta: „Milyen jó meleg a kezed”. Mintha nem is az az ember lett volna, aki még tegnap este ott állt k többiek között. Visszanyert egy darabot az

eddig elmulasztott életből, s ez az utolsó óra nem is volt olytm szegény.

„S a levél felől ne aggódj, arról gondoskodom”, — ennyit tudtam még mondani, amikor léptek hallatszottak a folyosóról. Mindketten hátraléptünk; — a búcsú megindult pillanata, amely testvérekké tett bennünket, nem tartozott idegen szemek elé. Az ajtó felnyílt s két tábori csendőr lépett be, az úgynevezett láncos ebek, (Láncos ebeknek a nyakukban láncon hordott félholdalakú szolgálati jelvényükről nevezték a német tábori csendőröket. A ford.) kezükben géppisztoly. Mögöttük a hadbíró jött be, tábori díszben, rohamsisakban. Kurtán tisztelgett felém, s Baranowskihoz fordult, aki mereven, üres tekintettel állott a prices előtt.

„Fedor Baranowski! A következőket kell közölnöm: Az ukrajnai hadsereg parancsnoka elutasította kegyelmi kérvényét.

Az ítélet végrehajtandó.

E határozat értelmében mai napon az ítéletet golyó által végrehajtják. Fogadja fegyelmezetten az ítéletet és haljon meg mint katona”!

Sarkon fordult és kiment. Baranowski nem mozdult.

A tábori csendőrök hozzáléptek és megbilincselték. Most az egyik őr, egyébként jóindulatú fickó, lépett be zsebkéssel, hogy amint ilyenkor a katonai rendtartás megkövetelte, eltávolítsa az elítélt egyenruhájáról a vállapokat s a felségjelvényt. A szakaszvezetői rangjelzést már előbb eltávolították, lefokozásakor. A felségjelvény nem akarózott lejönni, még tartotta pár varrás. Mindenki ideges és türelmetlen volt s az őr végül is letépte, egy darab szövet is velejött. „Ember, nem tud vigyázni!” horkant rá az egyik csendőr.

„Mindegy mán” —, mondta az s ez a bajor tájszólásban mondott pár szó, szinte gyengéden és szomorúan hangzott ezen a rideg reggelen.

Egészen más hangnemben fordult most a csendőr Baranowskihoz: „Figyelmeztetem, hogy a leghalványabb szökési kísérletre azonnal fegyvert használok”.

Baranowski nem válaszolt. Szeme a távolba meredt; szívében azonban felengedett a dermedtség.

9

Utolsó jelenet az őrszobában.

„Hová küldjük a holmiját? Adott meg valami címet?”

Válaszoltam helyette: „én tudom a címet”.

„Akar egy csésze kávét?"

Baranowski bólintott: „Igen, kérek”.

A törzsőrmester: „Nyissák ki a kézibilincset”.

A tábori csendőr: Szabályellenes”. Egy pillanatnyi habozás után: „Na, nem bánom, hiszen úgy sem lehet baj belőle. Egyszer már úgyis megjárta, mi?”

A kézibilincset még egyszer felnyitják, az elítélt néhány korty kávét iszik.

„Egy darab kenyeret?”

„Köszönöm, nem kérek”.

„Egy cigarettát?” — Most egyszerre előzékeny mindenki. Ilyen koldúsfillérekkel akarjuk ilyenkor megváltani az adósságunkat, azt hogy élünk.

Künn az utcán felbúgott egy motor. A kísérő őrizetből beszólt valaki: „Indulási”

Baranowski egy hamutálcába tette a fé- ligszivott cigarettát s szinte nyugodtan ke- zetfogott mindenkivel,. mint aki hosszú útra indul, s mialatt újra rátették a bilincset hozzám fordult: „Velünk jön, lelkész úr?

„Igen, én is jövök”.

A pirkadat most váltott nappalra. Az éjszakai vihar elült. Nyugati szél legyintett arcon, esőszagot hozva.

Az udvaron egy őrmester intézkedett:

„Szánjatok fel hátul azzal az emberrel”, — hallottam épp, amint kiléptem, hogy odaszőtt az egyik csendőrnek, de az őrség egyik embere halkan ellenvetést tett: „Az mégsem megy,... hiszen ott hátul rakták fel a koporsót is”.

Megértettem: a temető-egység kocsija veit ez, amely a koporsót szállította.

„Lelkész úr, a hadbíró úrral megy a személykocsiban?”

„Nem, Baranowskival maradok”. _ ■

„Jó, a teherkocsiban elől van hely négy személy számára”.

Felülünk, a csendőrök, Baranowski és én. A kocsi elindul. A hadbíró személykocsija már előrehajtott. A tábori csendőrök hátradőlnek az ülésen s megkönnyebbülve, hogy eddig minden simán ment, a maguk módján próbálnak az elítélttel szót váltani.

„Micsoda buta história” — kezdte az egyik. S a másik hozzátette: „Na, fel a fejjel. Egyszer úgyis mindnyájunknak fűbe kell harapni”.

Az álmatlan éjszaka fáradtsága egyre jobban jelentkezett. Ez a „fel a fejjel” is végtelenül felbosszantott. Közben azonban gyorsan haladtunk, egy darabig az országúton, amelyen tegnap jöttem, azután letértünk a terepre és úttalan-utakon bukdácsoltunk. Hirtelen egy tisztáson feltűnt előttünk a katonai ceremónia komor képe: szürke rohamsisakok és fénylő derékszíjcsatok csillantak meg a reggeli napfényben. Baloldalt állt fel a kivezényelt század, közepén a kivégző osztaggal, jobbra néhány tiszt állt s előtérben egy facölöp. A kocsi megállt, kiszálltunk. Baranowski, aki az egész úton egy szót sem szólt, lassú léptekkel a cölöphöz ment. Ott bekötötték a szemét.

A hadbíró őrnagy — a rendtartás előírása szerint — megismételte az ítéletet és annak végrehajtási utasítását. Kegyetlenül hosszú ideig hangzott most ez a szöveg. A felolvasó hangja gépies volt és részvétlen, de nem volt bántó.

A tisztek csoportja közelében álltam, de nem néztem feléjük. így összerezzentem* amikor hirtelen Kartuschke hangját hallottam, am.ely élesen hasított a reggeli levegőbe: „A tábori lelkész urat illeti a szó.” (Folytatjuk)

Ford: Groó Gyula