Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-01-28 / 5. szám

Szentírás-tudomány L A TEOLÓGIA - ha helye­sen művelik — IZGALMAS TUDOMÁNY. Érdekessége sokszor ugyan nem tűnik ki, de ez a mi hibánk. Unalmas fejtegetéssé lesz, ha ellaposít- juk a benne rejlő érdekfeszí­tő kérdéseket, vagy száraz, elvont módon tálaljuk, úgy hogy elmegy tőle a regények­hez és újságcikkekhez szokott mai ember kedve. Olyan teo­lógiai írásmű, amely a kér­déseket a máguk elevenségé­ben ragadja meg, meghúzza a vonalakat a mai életig, s közben ötletes, szemléletes stílussal íródik, feltétlenül le­köti az ilyen kérdések iránt érdeklődő nagyközönség fi­gyelmét is. Ha valaki egyhá­zunk tagjai közül még nem nagyon talált érdekfeszítő teo­lógiai írást, ez nem jelenti ‘azt, hogy a teológia a papok elvont tudománya, csak azt, hogy még nem volt találkq- zása az igazi teológiával. A TEOLÓGIA JELENTŐ­SÉGE különösen megnőtt ma, a mi számunkra, akik benne élünk a nagy szocialista tár­sadalmi átalakulásban. A szo­cializmusban élő egyház ugyanis merőben új úton jár, kitaposatlan ösvényen, ahol különösen is szükség van a mélyebb körültekintésre. De az egész világon az élet fej­lődése, korunk lüktetése az egyházat új helyzet elé állítja, amelyben nem elegendők a régi, patinás mondatok. Nem rágódhatunk állandóan el­múlt századok által felvetett teológiai kérdéseken, amikor a mi korunk, a mai élet zaj­lik körülöttünk. Az egyház helyes tájékozódását a XX. században a teológia mai mű­velésével érhetjük el. A teo­lógiai munka keresi meg az időszerű feleleteket a 'felve­tendő új , kérdésekre, Isten örök igéjéből. Baj lenne egyházunk szá­mára, ha teológiai mun­kánk csak utána kullog­na az eseményeknek és nem járna elől iránymu­tatással egyházunk életé­ben. Érdemes megfigyelni mai egyházi vezetőink megnyilatkozásait: milyen nagy mértékben foglal he­lyet azokban teológiai megokolás, helyes jeléül annak, hogy az egyház útkereséséhez a teológia megállapításai egészen döntő jelentőségűek. Most az, a feladat áll előt­tünk, hogy a teológiai munká­nak alapvető, területét, az úgynevezett bibliai teológiát bemutassuk körképben olva­sóinknak. Az ószövetségi és újszövetségi teológiai kutatás­nak is az időszerűség szem­pontja adja meg az újdonság ízét. Azt gondolná valaki, hogy a Biblia olyan régi könyv, aminek tudományos feldolgozásához a korok vál­tozásának nincs köze. Ez a gondolat azonban csak hozzá- nemértőnek juthat eszébe. A Szentírással foglalkozó tudomány nagyon is érzi az „idők szelét” és a mai­ság követelményét, sőt így mondhatjuk: szép le­hetőségeit. A Szentírás-tudomány új­donságát két körülmény hozza magával. Az egyik: A TUDOMÁNYOK FEJLŐ­DÉSE. Mindaz a világi tudo­mány, amely a Biblia meg­értésénél nélkülözhetetlen, a kutatások révén újabb ered­ményekre jut. Az ókori tör­ténelem, vallástörténelem, ré­gészet, nyelvészet előrehala­dása mind segítséget nyújt ahhoz, hogy a Szentírást több kritikával és jobban megért­sük 1959-ben adták ki nálunk például az akkor még csak egy esztendeje Hamburgban megjelent, tehát egészen friss könyvet, Ceram: A régészet regénye című munkáját. Eb­ben beszéli el írója, hogy századunk huszas éveiben Wolley nevezetű archeológus kezdett ásatásokat Ábra hám egykori hazájában, az Ószö­vetségben is említett Ür vá­rosa helyén. Az Úr-beli ki­rálysírok alatt, tizenkét méter mélységben agyagrétegre akadt. Ez a réteg teljesen tiszta volt, cserepektől, sze­méttől mentes, és két és fél méter ■ vastag. Ilyen természe­tes hordalék jelenlétére csak azt a geológiai magyarázatot lehet adni, hogy itt valamikor szörnyű árvízkatasztrófa pusz­títhatott. Welley megállapí­totta, hogy az itt beigazoló­dott óriási vízáradat a bibliai „özönvíz” lehetett. Természe­tesen ez az özönvíz nem ir­totta ki az egész emberiséget. Jó figyelmeztetést kapunk itt is arra, hogy a Biblia nem történelem­könyv, amelynek adatai minden esetben pontosak lennének, hanem bizony­ságtétel Istenről ebben az esetben az Isten gondviselő kegyelméről, amely az óriási vízáradat után új élet lehetőségét adta meg a Földön. A Szentírással közvetlenül foglalkozó, egyházi tudomá­nyok magukban nézve is nagy arányú fejlődésen mentek ke­resztül, s ez is megadja a „bibliai teológia” újdonságát. Ma már például kokkal pon­tosabban tudunk kibontani egy-egy bibliai fogalmat, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt. Jobbak, megbízhatóbbak a tudományos eszközeink és tovább építhetünk megelőző korok teológiai eredményei­re, mélyebbre áshatunk a Szentírásban. Példaképpen csak egy hatalmas teológiai vállalkozásra mutatunk rá, a német nyelven az utolsó ne­gyedszázadban folyamatosan megjelenő Kittel-féle újszö­vetségi teológiai szótárra. Ez tartalmazza az Újszövetség összes olyan szavait, amelyek­nek vallási és teológiai tar­talma van. Ezekről a szavak­ról tanulmányokat közöl, ame­lyek sorra veszik a szó jelen­tését a világi görög irodalom­tól és filozófiától kezdve az Ószövetségen át az Újszövet­ségig, feltűntetve azt is, hogy az egyes újszövetségi köny­vekben hogyan színeződik kü­lönbözőképpen a szó tartalma. Itt van például ez a szó: „Jó”, úgy is mint melléknév és úgy is mint főnév. A XX. századnak említett nagysza­bású teológiai munkája vé­gig kíséri e fogalom, a „jó” jelentését a különböző görög filbzóíiai rendszereken keresz­tül, amely a humanista érte­lemben vett jóságot fejezi ki, a Szentírás gondolkozásáig, ahol ez a szó kifejezetten az Isten jóságát fejez ki, azután pedig a jónak Isten által mun­kált cselekvésre indít ben­nünket. A másik körülmény, ami magával hozza a Szentírással foglalkozó teológiai munká­nak újszerűségét, a mai sze­münk. Mi nem a világtól elvo­natkoztatva tanulmányoz­zuk a Bibliát, hanem azok között a nagy kérdések közepette, amelyeket az emberiség és az egyház jelen élete felvet. A Szentírás egyes igazságaira nem egyformán vetődik hang­súly a különböző korokban. Néha egyik, máskor másik mondanivalója kerül előtérbe. S ez a színpadi mozgó reflek­tor-fényhez hasonló változa­tosság, amely rávillan az egyik témára s azután tova­villan egy másikra, amint múlnak az évtizedek, — nyil­ván nincs a Szentlélek Isten akarata nélkül. Élő Istenünk van, aki ujjával mindig új helyre mutat a Széntírás lap­jain, ahogyan fut életünk és történelmünk, — közben ma­gasra tartva a központi igaz­ságot: Krisztusban megjelent atyai szeretetét. így vált izzó bibliai kér­désünkké ezekbe» évek­ben a reménység, a béke, az ember, a teremtés, a fejlődés, a történelem és üdvtörténet értelmezése. A teológia ezen ágának, a Szentírás-tudománynak alap­vető jelentősége van a teoló­gia többi ágára és általában az egyház' életére, szolgála­tára nézve. A reformáció egy­házában senki sem mondhat ki egyetlen mondatot sem., amelyet ne tudna igazolni a Bibliából. Hitüúknek és taní­tásunknak egyetlen forrása és irányítója a Széntírás, ezért van a „bibliai teológiának” elsőrangú, döntő szerepe a teológiai tudományok között. Bibliaolvasásunkról A bibliát a világon sok .száz millió ember olvassa. A mi hazánkban is sokan olvassák rendszeresen a bibliát. Szeret­nénk pár cikkben foglalkozni azzal a gondolattal, hogyan olvassuk jól a mi szent köny­vünket. Mert nem mindegy, hogy a bibliát hogyan olvas­suk és mit értünk abból, amit olvasunk. Aki a bibliát hely­telenül olvassa, esetleg' egé­szen mást ért a szövegből, mint aki jól, hittel és meg­felelő módón olvassa azt. Rögtön elöljáróban elmond­hatjuk egyik legfontosabb alapelvünket, azt, hogy az egyes részeket az egész biblia alaptanításainak szemszögéből kell olvasni. Ha ezt a fontos elvet figyel­men kívül hagyjuk, egyes ré­szeket, vagy könyveket nem értünk meg. Ha például a Prédikátor könyvét csak úgy önmagában olvassuk, akkor kínos ellentétek támadnak bennünk. Mert semmiképpen nem tudjuk megérteni a „min­den hiábavalóság” cinikus fi­lozófiai elvét. Vagy ugyan­csak ebből a könyvből nem tudjuk megérteni azt a meg­állapítást,- hogy Isten fiem is­merhető meg. Ha azonban az egész könyv figyelembevételé­vel olvassuk a Prédikátor könyvét, akor a babilóniai fogság hátteréből kiindulva, jól megértjük az író szomorú lemondását: Elhagyott az Úr, minden hiábavalóság. Külön­ben a biblia egybehangzó ta­nítása, hogy nem hiába­valóság a munka, a szép családi élet, a szorgalom, hűség és legfőképpen az Istennek való engedelmes­ség. Ennek az elvnek a.figyelembe- vételével jövünk rá, hogy míg más vallásrendszerekben az ember keresi az Istent, addig a Szentírásban mindez fordít­va van: Isten keresi az em­beri! Míg ..más,, vallásrendsze­rekben az ember akarja Is­tent a maga képére formálni, addig a Szentírás arra tanít, hogy Isten át akar formálni bennünket a Jézus Krisz­tus által a maga hasonla­tosságára. Rájövünk, hogy a Szentírás által meghirdetett hit és más vallások között kiegyenlíthe- tetlen különbség van. Elsősor­ban azért, inert a keresztyén- ségen kívüli vallások néma is­tenekről tudnak, Isten pedig beszélő Isten, ezért személyes Isten is. Mi olyan Istenben hi­szünk, aki szól, beszél és felelőssé teszi azokat, akik benne hisznek. Felelőssé tesz a hitünkért, szolgála­tainkért, munkánkért. Az Istenben hivő embernek a felelősséget nagyon átélő embernek kell lennie. A fenti elv legfőképpen azt a döntő nagy kérdést veti fel, hogy milyen viszony van köz­tünk és az Isten között. Luther Márton Bűnbánati sermójában mutat rá erre leg­élesebben. Isten és a köztünk levő viszonyt a bűn rontotta meg és . ezt a bűnt egyedül az Isten bocsáthatja meg, a Jé­zus Krisztus által. Ez tulajdonképpen az evan­gélium, az örömhír, a jó hír Isten részéről: Jézus legyőzte a bűnt, az ördögöt és a halált és ezzel i minket elveszett és megítélt embereket megszabadított. És még valamit! Ez az élv megtanít arra is, hogy a bib­lia nem „papirospápa”, aho­gyan ezt ellenfeleink valami­kor hirdették. Ez alatt azt ér­tették, hogy a biblia nálunk olyan szerepet tölt be, mint a katolikusoknál a pápa. Csak ki kell nyitni és már mondja .is a megfellebbezhetetlen íté­letet.' Mi nem így nézünk a bib­liára! Fülöp Dezső HÍREK. 1 — Vízkereszt ünnepe utáni : negyedik vasárnapon az ol­tárterítő színe: zöld. A vasár­nap oltári igéje: Mt 14, 22—33; szószéki igéje: Kol I, 15—30,- Délutáni igéje: szaba­don választott. ' * — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petőfi Rádióban 1963. február 4-én reggel fél 8 órakor. Igéi hirdet: Várady Lajos buda­vári esperes-lelkész. * — BUDAPEST JÓZSEF­VÁROS. A Budapest-József­városi Egyházközség január 14-én tartotta szokásos havi s zeretetvendégségét, amely­nek műsorában művészi ének­számokkal szolgáltak: Moldo- ványi Mária operaénekesnö, Kiss J. László, Orbán András és Pálmai Béla, az Állami Operaház művészei és Moldo- ványi István karnagy és ve­gyeskara. Szolgálatukat a gyülekezet nagy hálával fo­gadta. — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉG JELÉTÉBŐL. A lelkészi munkaközösségek országos választmánya Káldy Zoltán püspök, a lelkészi munkaközösségek országos ve­zetőjének elnökletével január 17-én a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában iUcsézett. Az ülés a lelkészi munkakö­zösségek ez évi témáinak megállapításával foglalkozott. — A Győr-soproni egyház­megye lelk'észi munkaközös­sége január 25-án Győrött tar­totta ezévi első értekezletét az alábbi programmal: XJrvacso- ráosztás (Lukácsy Dezső), így prédikáltam legutóbb (Baráth József), így prédikálok leg­közelebb (Ferenczy Vilmos), A békemozgalom legújabb hí­rei (Foltin Brúnó), A Króni­kák I. könyvének, új fordítása (Rusznyák Ferenc, Kovák Elek), a vallás keresztyén kritikája és értékelése (Sü- meghy József), Ismerjük meg egymást (Felpéc). Esperest ■bejelentések. — SZÜLETÉS. Simonfay' Ferenc csak vári gondozó lel­késznek és feleségének Heriszt Erzsébetnek 1961. december 13-án megszületett harmadik kislányuk: Krisztina Anna. — HALÁLOZÁS. Özv. Gyu- rátz Lászlóné, született Hor­váth Rozália, a néhai Gyu- rátz Ferenc dunántúli püspök sógornője, a kis komáromi gyülekezet legidősebb és haj­dan buzgó . alapító tagja ja­nuár 9-én 92 éves korában el­hunyt. Gyászolják: leánya, özv. Déry Ernőné és a komá­romi gyülekezet. „Aki hisz énbennem, ha meghal is él.” — Csernusák Olga, az Evan­gélikus Élet hűséges olvasója Pápán 1961. december 20-án elhunyt. „Én élek, és ti is élni fogtok.” ISTENTISZTELETI REND Budapeten, 1962. január 28-án. Deák tér de.. 9. (urv) Trajtler Gabor ■ de. ll. (urv) dr. Kékén András du. 6. Haíenscher Károly Fasor de. íél 10. Blázy Lajos tie. 11. Blázy Lajos tiu, 6. Korén Emil Dózsa György út 7. de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 10 Grün- valszky Károly de. 11. (urv) Grün- valszky Károly Karácsony Sándor u. de. 10. (urv) Fodor Ottmar du. 5. Vallásos délután Rákóczi úí 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/4 12. Fodor , Ottmar Tűidy Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Récley Pál du. ti. Szirmai Zoltán Zugló de. 11. Sza­bó István Rákosfaiva de.. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél. 10. Szabó István Fóti út de. 11 Gá­dor And, ás Váci út de. 3. Gádor ; AndrᣠFrangcpán u. de. fél 9. Nagy István Újpest de. 10. Blá­zy Lajos Pesterzsébet de. 10. So­roksár Újtelep de. fél 9. Rákos­palota MAv telep de. 8. Rákos­palota nagytemplom de. 10. Rá­kospalota kistemplom du. 3. Rá­koscsaba de. 9. Békés József liá- kosLegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10..Kürtösy Kál­mán'Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton. Rákosszentmihály de. íél 11.- Bécsikapu tér de. a. B'árdosy I Tibor de. 11. Groó Gyula este 7. Bárdosy Tibor Toroekó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Harkányi László de. 10. (urv) Fülöp Dezső du. 5. Fülöp De­zső XII. Tárcsay /Vilmos u. de. 9. Szelényi Zoltán de. 11. Szélényí Zol­| »i tán este fél 7. Károlyi Erzsébet Diar na út de. fél 9. Zoltai Gyula Pesthidegkut de. fél 11. Zoltai Gyula Kelenföld de. 8. * (urv) Vá­mos József de. Jl. (urv) Vámos József du. 6. (urv) dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezes y Zoltán Nagytétény de. 8. •'Kelen völgy' de. 9. Visoníai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert C i lc ghegy de. fél 10. Csepel de. 11. du. 6. A teremteti világ urának szolgálatában (KoL 1, 15-30.) Ha karácsony felől közeledünk ehhez az igéhez, akkor legelőször is az örvendeztet meg, hogy Jézus Krisztus: „képe a láthatatlan Istennek” (15. v.). Tehát az, hogy a. mi Urunk látható Isten. Mert az első karácsonynak is az volt a legna­gyobb öröme, hogy ami után úgy sóvárgott addig a világ, az Benne valóra vált: Isten megmutatta magát, atyai arca kegyelmesen rámosolygott a világra. Ennek örültek akkor a páisztorok és a napkeleti bölcsek, ez volt az öröme később az agg Simeonnak is és még később sokaknak, hagy láthatják Öt,. az erhbertestbe öltözött Istent. Örüljünk ennek mi is! Hiszen látható Isten a mi szá­munkra ás. Ne zavarja örömünket, hogy nem tartozhatunk űrünk kortársai közé, hiszen isteni dicsősége akkor is el volt rejtve, közülük is csak azok láthatták meg Benne az Isten „teljességét”, akik hittel tekintettek fel Reá. Aki hisö Benne, az előtt viszont ma is megvilágosodik, hogy öröktől fogva való" Isten a mi Urunk: „ö előbb volt mindennél és minden Őbenne áll fenn.” Őbenne lakozik az Isten teljessége. Az anyaszentegyház népének élő feje van a Jézus Krisztus­ban. Hiszen „ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül”. Előtte térdre kényszerült a halál is: kiszabadult börtönéből, dicső­ségesen feltámadott. De jelenti azt is, hogy dicsőségéből az Anyaszentegyház tagjai is részesülnek. Hiszen a fejnek kö­zössége van a test minden tagjával. Ezt a közösséget Urunk' soha nem tagadta meg egyházától, hanem világosan arról be­szélt, hogy feltámadása dicsőséges előképe mindazok feltáma­dásának, kik az Ö élő testéhez, az Anyaszentegyházhoz tar­toznak. Maradjunk hát Vele közösségben! Legyünk élő tagja Anya- Szentegyházunknak, hogy mindig boldogan énekelhessük: „Jé­zus él, én is . Vele”. , „Mindenek Őáltala és Öreá nézve teremtettek;... és minden Őbenne áll fenn.” Tehát nemcsak az egyháznak élő feje, hanem az egész teremtett világnak is dicsőséges Ura az, akit mi boldogan vallunk urunknak. Személyének és munká­jának kozmikus, vagyis az egész világot átfogó nagy jelentő­sége van. „...tetszett az Atyának, hogy... őáltala békéltes­sen meg mindent magával... keresztjének vére által— min­dent, ami csak- van, akár a földön, akar a mennyekben”. Te­hát erre használta fel a mi Urunk az ő világraszóló nagy ha­talmát; a békéltetés szolgálatára, arra, hogy tulajdon vérével állítsa helyre az egész mindenség isteni rendjét. Tégy meg te is mindent, ami csak tőled telik, a teremtett világ Urának szolgálatában: a békéltetés szolgálatában. Kutas Elek HÉTRŐL—HÉTRE Jöjjetek és lássatok Zsoltár 66, 5. A megelőző versekben a zsoltáríró felhívja a föld népeit, énekeljenek Isten nevének dicséretet. Majd azzal az igével folytatja, mely e heti magatartásunkat megszabja: „Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait, csodálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain!” ■ Nem szeretném, ha valaki félreértene abban, amit most mondok: minden történelmi korszaknak á maga ablakán át kell rálátni Isten igéjére. És ez a mi számunkra azt jelenti, hogy mi sokkal többet olvasunk ki ebből az igéből, mint akik először hallgatták az Isten iránti hálát éneklő zsoltárost! Mi Istennek bIván dolgáról és cselekedetéről is tudunk, melyet akkor még nem tudtak, csak titkon sejtettek! Mi tudjuk, hogy Isten dolga a kereszt és Isten cselekedete a megváltás, A kereszt szemszögéből azt kell mondanunk, hogy Jézus vére tud segíteni rajtunk. Nem a kaini vér a segítőnk! Nem a vérontás, nem a. háborúk. Nem az öldöklés, nem a pusztítás hanem az ártatlan vér, az áldozat, a jóakarat és segíteni aka­rás. Jézus régen eldöntötte, hogy a szeretet jobb, mint a gyűlölet! Jézus arra is megtanított minket, hogy békességben élni jól b, mint gyilkolni egymást! Isten cselekedete volt a megváltás. Ami azt jelenti, hogy engem, és minden elveszett és megítélt embert Isten a Krisz­tus által megváltott. Vagyis megszabadított a bűnnek, ör­dögnek és halálnak hatalmából. Nemcsak a csillagok fényében keressük tehát Isten végé- remehetetlen hatalmát, hanem elősorban a kereszten és a megváltásban. F. D. N AP RÓL-N APR A HÉTFŐ. ZSOLT. 97:19. II. THESS. 3:3. - - Nekünk állan­dóan Istenre hagyatkozó bizodalommal kell élnünk. Tudjuk: életünket az Ür őrzi. Gondoskodó szüreteiével naponként min­dennel bőven ellát. Jézus Krisztus érdemeiért bűnbocsánatot, életet, üdvösséget ad. Életünkön át kell sugározni az Atya megtartó kezét érző gyermeki örömnek. Lk. 12:22—32. Jn. 7:25—36. . KEDD. ÉZS. 51:11. JEL. 21:4. — Az élet Istene az örökké­valóságban olyan országot készít népének, ahol betegség, halál, gyász, fájdalom nem boríthat felhőt az .övéire. — Erre az Is­tenre tekintve munkálkodik a keresztyén ember, hogy a há­ború ördöge ne okolhasson mérhetetlen szenvedést, gyászt, fájdalmat az Isten által äzeretett és megváltott embervilágnak. - Jer. 8:4—7. Jn. •7:37^-52. SZERDA. ZSQLT. 13:6. LK. 9:43—43. — Isten csodálatos nagysága abban van, hogy szeretetéből a világmindenség kicsi égitestére eljött Jézus által. Viselte betegségeinkét, bűnbocsá­natot hozott. Jer. 5:20—24. Jn. 7:58—8:11. CSÜTÖRTÖK. ÉZS. 48:17. II. KOR. 5:9. — Istenünk tanít minket járni a szeretet útján: Szeretni Istent és szeretni a fele­barátot. Tanít szolgálni: szolgálni a felebarát, az embervilág javát. Tanít járni az Isten iránti engedelmességben. Ap. Csel. 28:1—6. Jn. .R-19—90. PÉNTEK, JER. '51:50. II. KOR. 5:8. - A meghalt és feltá- I madott Jézus az örök élet reménységével ajándékozott meg minket. Az örök életre tekintő bizodalom nélküli keresztyén- ség nerp keresztyéni;!,;. Szemünk arra a Jézusra néz. aki az övéinek helyet készített' országában. Rm. 7:14—25/a. Jn. 8:21—30. SZOMBATÉ. NÉH. 9:31. MTí. 3:17. — Isten irgalmassága ab­ban van, hogy a ‘bűnösök-vt adta keresztre Fi.it. hogy hangoz­hassák a bűnbocsánat örömhíre. —Könyörülő atyai szívét ab­ban mutatta meg, hogy megkereste, az elveszettet, hazavitte a , mésszesz: ’.adtat, a betegek orvosává, erőtelepek erejévé, a mú- \ landóság és a halál martalékainak életté és feltámadássá lett. I Hős. 2:17—22. Jn. 8:31—36. Nagy István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents