Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-11-04 / 45. szám
„Ti magatok is Isten templomai vagytok...” A REFORMÁCIÓ SZÜLŐFÖLDJÉN (2) Találkozás a német valósággal A berlini Ielkészkonferencia külföldi résztvevői megtekintették a Brandenburgi Kaput. A képen a balról a harmadik D. dr. Vető Lajos püspök, mögötte jobbra dr. Ottlyk Ernő dékán. NEM ISMERIK MINDENÜTT AZ ORSZÁGBAN ezt a szlovák eredetű szót: „nos- tyina”. Az Észak-Pest megyei és nógrádi evangélikus falvakban azonban jól ismerik. Nevezetes nap. A templom felszentelésének évfordulója. A szomszéd falvakból, messzi vidékekről összejön ilyenkor a rokonság. Alig akad család, ahol ne lenne vendég. A •„hostyina” is vendégséget jelent tulajdonképpen. A csővári egyházközség november 21-én, vasárnap tartotta templomszentelési emlékünnepét. Az idei ünnepséget nevezetessé tette, hogy közel 20 000 forintos költséggel megújította a gyülekezet 138 éves temploma belsejét. Űjra mázolták a padokat, festették a falakat, az orgonát is kitisztíttatták. „Szép a templomotok — mondotta Káldy Zoltán püspök, igehirdetésében —, de legszebb az benne, hogy tele van.” DOMBTETŐN ÁLL A TEMPLOM. Egyik harangja már 1742 óta hívogat istentiszteletre. Meredeken kapaszkodik fel az út a templomhoz; Népviseletbe öltözött, sokszoknyás leányok állnak sorfalat. Amíg közöttük halad a püspök, énekelnek: „Velem vándorol utamon Jézus ;.: ” Pohánka Ödön lelkész és dr. Patay Pál felügyelő köszöntik a bejáratnál a püspököt és a Pest megyei Egyházmegye esperesét. Detre Lászlót. Az oltárt körülveszik a leányok. Középen egyikük fejét gyöngykaláris díszíti, menyasszony. Jövő héten lesz az esküvője. — Lelkész úr nem először jár Magyarországon. Hogyan látja mai életünket a régebben, elsősorban az 1957-ben látottakkal összehasonlítva? — Nemcsak én voltam Magyarországon, de jár't már itt a feleségem is. 1946-ban a budapesti dán konyhák vezetőnője volt. így mindkettőnknek sok jó barátja van a magyarok között, akikre szeretettel gondolunk és nagyon örültünk annak, hogy D. dr„ Vető püspök úrtól most szívélyes meghívást kaptunk. Együtt a feleségemmel először vagyok Magyarországon. Szeretem a magyar evangélikus egyházai. Ezt mutatja az is, hogy az istentiszteleten nem megyek az oltár elé anélkül, hogy el ne imádkoznám magyarul Luher Márton sekrestye-imádságát, amit Sopronban tanultam. Nagy örömömre szolgált, hogy az elmúlt vasárnapon magyar istentiszteleten prédikálhattam és úrvacsorát oszthattam. Mindig szerettem Magyar- országot, de az a reakciós rendszer, amelyet fiatal teológus koromban itt láttam, November elsejét általában halottak napjaként tartjuk számon. Le kell szögeznünk, hogy nem a mi egyházunk tanításából, hanem katolikus testvéreink ünneprendjéből nőtt ki szinte népszokássá az a kegyeletes vándorlás, ami ezekben a napokban a temetők felé visz sokakat. Az evangélikus egyház igehirdetése az egyházi esztendő utolsó vasárnapján foglalkozik a halál, I feltámadás, örök élet kérdéseivel s azt a vasárnapot nevezzük örök élet vasárnapjának. De tudjuk, hogy november első napjaiban felekezet- különbség nélkül virágozzák — ELŐFIZETŐINK GYELMÉBE! Lapunkat, Evangélikus Eletet időnként befizetési lappal ellátva küldjük szét, hogy az esetleges hátralékosok, vagy akiknek előfizetése lejárt, zavartalanul beküldhessék az előfizetési díjat. Technikailag megoldhatatlan, hogy csak a hátnalékoFóton tanult falusi kántor szólaltatja meg az orgonát. Hibátlanul játszik. A kollekta- imádságot énekli a lelkész. Ezen a vidéken énekes liturgia honos. Szép, de sok minden kikopott már belőle. Hiányzik pl. az Apostoli Hitvallás elmondása. A Miatyán- kot a szószéken imádkozza a lelkész. AZ IGÉT I. KOR. 3, 16-17. ALAPJÁN HIRDETI A PÜSPÖK. Először arról beszélt, hogy miért szent a templom. Mind személyesebbé válik szava. Ti magatok is templom vagytok. Az egész gyülekezet és mindegyikőtök külön-külön. Isten Lelke lakozik bennetek. Milyen nagyon szeret az Isten, mikor azt mondja a bűnös embernek: templom vagy, benned lakozom. Isten Lelke azonban azért lakozik bennünk, hogy elvégezze munkáját. Erőnek a Lelke a Szentlélek. Azt akarja, hogy erős emberek legyünk, teherbírók. A mai keresztyén nemzedéknek meg kell találnia az erő Lelkét, mert nagy feladatok várnak ránk. Ö tart meg a hitben, de a szeretetben is, mert a Szentlélek a szeretet Lelke is. Az a szeretet, amelyet ő ad nekünk, nem keresi a maga hasznát. Megtanít mélyen, forrón, megbocsátóan, nagyon Szeretni. Nem engedi, hogy halogatók legyünk. Sürget a szeretetre. Ma, mikor sok minden azon fordul meg, hogy ledobják-e a bombát, mine kém, a dánnak, soha nem tetszett. Jó, hogy végre eltűnt! Bámulom azt a nagy előrehaladást, amely Magyarországon 1957 óta — mikor utoljára jártam itt — történt. Budapest oly szép lett, hogy alig ismertem rá. — Hogyan látja egyházunk, egyházi vezetőink, püspökeink szolgálatát? — Káldy püspök úrral az utóbbi években is többször találkoztam. Ö mindig azt hangsúlyozza, találjuk meg az egyház útját az új életben, mert a szolgáló egyháznak a nép mellett és a béke mellett van a helye. Igen helyesnek tartom ezt a megállapítást. Nincs helye többé (és soha nem is volt) az uralkodó egyháznak. Az egyház legyen szolgáló és az embereket szerető egyház. Magyarországon az a meggyőződés töltött el, hogy a magyar- országi evangélikus gyülekezetek külön-külön is ezt tekintik feladatuknak. — Milyen benyomást szerzett lelkészeink teológiai munkájáról és teológiai fejlődéséről? kor a béke megőrzéséről van szó, nem lehet vár- niok a keresztyéneknek a szeretettel. A szeretetet sürgősen el kell kezdeni mindjárt a legszűkebb környezetünkben, a faluban is. Ha vannak közietek, akik nem beszélnek egymással, ne halogassátok a dolgot. Kérjetek egymástól és adjatok egymásnak bocsánatot. — A Szentlélek arra biztat, hogy értelmesen és józanul gondolkodjunk. A józanság Lelke. Együtt kell gondolkodnunk azon, hogyan töltheti be egyházunk feladatát, hogyan élhet az emberek boldogulása javára. Azt a keresztyént, aki megrontja a templomot, megrontja az Isten. Bárcsak senkit se kellene Istennek köztetek megrontania azért, mert üres, erő nélküli, szeretet nélküli és józanság nélküli emberré lett! Az istentisztelet után külön beszélgetett még a püspök az összegyűlt presbiterekkel. A délutáni istentiszteleten Detre László esperes és Benczúr László püspöki titkár szolgált. A templomdombbal átellenes hegy tetején várrom. 1550-ben rombolta le a török. Régmúlt dicsőség emléke. Alatta visz el az országút Vác felé. Rendszeres autóbuszjáratok, villanyvilágítás, rádió, televízió kapcsolja be az egykor eldugott falut az ország vérkeringésébe. Ügy láttuk, hogy a gyülekezet is a jövő felé vivő utat keresi. Benczúr László — Az a benyomásom, hogy dolgoznak! Az egyik teológiai tanár mondta nekem, hogy mindennapi szükségletté vált a magyarországi evangélikus egyházban a teológia művelése. Meggyőződtem arról, hogy a teológia Magyarországon nem teória — mint sok más helyen —, hanem az egész életet átgondoló tevékenység. Üj teo- I lógiai eszmélkedést indított el a Prágai Keresztyén Béke- konferencia is. örvendetes, hogy a magyar lelkészek szív- vel-lélekkel részt vesznek ebben a munkában. Mi Dániában hasonló teológiai problémákkal küszködünk s kívánatos volna, hogy az egyházak még jobban elmélyüljenek annak gyakorlati megvalósításában, hogyan szolgáljanak az épülő új világban. — Mit tehetne a dán evangélikus egyház (általában az észak-európai evangélikus egyházak) azért, hogy egyházaink jó kapcsolatai mélyüljenek? — Az én egyházamnak csakúgy, mint a magyarországi evangélikus egyháznak, az az elkötelezése, hogy Krisztus uralkodjék a szívünkben és új erővel szóljon Isten igéje gyülekezeteinkben. Hitben legyünk munkatársai egymás örömének. Ebben a szellemben tudjuk mélyíteni kapcsolatainkat. Nagyon fontosnak tartom a személyes kapcsolatokat, örültünk annak, hogy másfél évvel ezelőtt Koppenhágába látogatott Káldy püspök és két munkatársa. Kívánatos, hogy egyházaink tanuljanak egymástól. Minden magyar testvérünknek, aki hozzánk jön, ezt mondom: Isten hozott! — Mit tehetne a dán evangélikus egyház azért, hogy Kelet és Nyugat népei között a bizalom létrejöjjön és elmélyüljön? — Tagja vagyok a dán békemozgalomnak. Világiaknak és keresztyén békemozgalmaknak is. Mint ilyen, vallom: sok a tennivalónk. Talán nem is azt kell hangsúlyozni, hogy minden embernek harcolnia kell a háború ellen. Sokkal inkább azt szeretném hangsúlyozni, hogy nekünk, keresztyéneknek még külön felelősségünk is van: küzdenünk kell a feszültség ellen és pozitívan kell viszonyulnunk minden emberhez. Ne legyünk mi csak valami vagy valaki ‘ellenesek, hanem éljünk és dolgozzunk az ember -ért, vagyis legyünk „pro” (-ért)-jellegű építő emberek. „Ahol beszélgetnek egymással az emberek, ott nem lőnek egymásra.” Ennek a lapidaris megállapításnak döntő jelentősége volt az elmúlt esztendőkben és van ma is a világtörténelem menete szempontjából. A lapunk legutóbbi számában ismertetett Lelkészkonferenciára vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a konferencia párbeszédet folytatott résztvevői ócskavasként akarják kiselejtezni a hidegháború fegyvereit. Elsősorban az egyházakon belül olyan sok félreértést, rosszindulatot, megnem- értést és gyűlölködést szító hidegháború eszközeit. Mert ezzel nemcsak az egyházat, a gyülekezeteket és lelkészeket terelik vissza igazi küldetésük ié*s felelősségük igyakorlásá- ra, hanem egyik legszentebb feladatukat töltik be a világbéke szempontjából is. Ez a mélyen evangéliomi és testvéri gondolat hatotta át Bickel- haupt elnök szavait, aki a konferenciát ezekkel a mondatokkal zárta be: Ügy hiszem mindannyiok nevében beszélhetek, amikor azt mondom, hogy a bizalom és szerződések alapján létrejött békés rend hívei vagyunk. Ennek a mi népünkre nézve a jelenlegi helyzetben konkrét jelentősége és egyenesen létfontosságú szerepe van. Ez adja kezünkbe azt a kulcsot, amely meg tudja nyitni az ajtót Kelet és Nyugat között, a Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között, a két német állam polgárai között. Ez a lelkészkonferencia egy darab egyház volt Isten és a világ színe előtt. Nem volnánk egyház, ha csak önmagunk körül forognánk önigazságunk és vélt feddhetetlenségünk tu- datában.De akkor sem volnánk egyház, ha a világnak igyekeznénk tetszeni. Az egyház tagjaiként hivattunk el a szolgálatra. Odafordulásunk Istenhez és odafordulásunk a világhoz, a testvérhez erre az elhívásra adott válaszainknak két egymástól el nem különíthető része.” Ezekben a szavakban benne van a német evangélikus keresztyén ember nagy felelősé- ségtudata egyházáért, annak a jövőjéért. Egyház lenni a szocializmusban s közben a szolgálat és küldetés új útjait megkeresni és azokon a hitnek bátorságával járni! De benne van a német evangélikus keresztyén ember nagy felelősségtudata saját népének a jövője, holnapi sorsa iránt. A német nép legnagyobb problémája ma a kettéosztott- sága. Két német állam: a nyugatiban a kapitalizmus gazdasági rendszere telített formában, a keletiben a szocializmus alapjainak a lerakása folyik a szorgos német nép munkája nyomán. A nyugatiban a régi német szellem elburjánzásának a világos jelei és tényei s amelynek csak egy egész világos ideológiai és politikai koncepciója van: az antikommunizmus. A keletiben új embertípus, a Goethe óta elfelejtett és eltemetett nemes humanizmust valló ember- és társadalmi típus van kialakulóban. Olyan állam, amelyben a reformáció korának és annak nyomdokain naggyá nőtt humanista eszmék örökségét őrzik és ápolják. Ezt a két államot ma jelképesen, de a valósiágban is a „berlini fal” választja el egymástól 1961 októbere óta. Bármerre megy az ember Berlinben, a Friedrichstrasse környékén, mindenütt szemébe ötlik az a betonfal, amelynek mindkét oldalán német embe-' rek élnek, dolgoznak, szeretnek. Emberileg sajnálatos lehet az a fal ott Berlinben. De éppen az a nyugatnémet szellem, amely pl. a berlini lelkészkomferencián részt vett püspököket (Vető, Vantula, Katlovszky) megtámadta, mert ezt a falat az önvédelem és szükségszerűség falának merték nevezni, amely többek között a szomszédos népi demokratikus országokat is védi a nyugatnémet militarizmus ellen —, az a szellem kényszerítette a falon innen élő németeket annak a falnak a megépítésére. Mert az a fal nem az égből pottyant oda, hanem a nyugatnémet és nyugat-berlini helyzet hozta létre. Németország kettészakítá- sa nélkül nem lenne Berlinben az a fal! A jaltai és potsdami egyezmények minden Németországra vonatkozó megállapodását félredobva, 1948-ban külön pénzreformot hajtottak végre a nyugatiak által megszállt Nyugat-Német- országban és Nyugat-Berlin- ben s ezzel gazdaságilag elválasztó falat húztak a két megszállt övezet közé. 1949- ben megalakították az amerikaiak kívánságára a nyugatnémet Szövetségi Köztársaságot, majd 1954-ben a NATO tagállamává avatták és 1958- ban megszavazták a nyugatnémet hadsereg atomfölszere- lési programját. Mindaz, amire a fentiek alapján az NDK kormánya kényszerült, védelmi intézkedés volt Bonnak az ellen a nyíltan hangoztatott célja ellen, hogy egy X-napon az NDK-t lerohanja és bekebelezi. A tárgyalásokra vonatkozó minden javaslat süket fülekre talált Bonnban, de azokban a nyugati vezető egyházi körökben is, amelyek ma a tényeket elhallgatva vagy elferdítve, „sirató falAz igazság nem kér meghívót. * Aki jócselekedeteit szá- montartja, az tulajdonképpen hitelbe, tette a jót. * A legtöbbször nem tudatosan vagyunk igazságtalanok, hanem egyszerűen csak azért, mert lusták voltunk nak” használják a berlini falat. És egyházi szempontból talán nem rakták le a berlini fal alapkövét azok az emberek, akik 1957-ben „önkényesen” egyoldalú szerződést kötöttek Ade- nauerrel a katonalelkészségre vonatkozólag, akik a lutheri teológiát meghamisítva, könyveket és cikkeket írtak az NDK fel- sőbbsége ellen, akik minden kérés és józan ész ellenére Berlinben tartották meg a német Egyházi Napokat, akik egy betűt sem szóltak vagy írtak a német újrafelfegyverzés ellen. Visszatekintve a múlt bűneire és mulasztásaira, nem tudja megérteni senki, hogy miért a „keleti felet” kárhoztatják annak a falnak a meglétéért?! A felelősség alól senki sem vonhatja ki magát. Elsősorban azok nem, akik a két német állam közeledéséért,- egyesüléséért, a tárgyalások szellemének az érvényesüléséért vajmi keveset tettek! Dr. Pálfy Miklós kellően igénybevenni értelmünket és lelkiismeretünket. * Aki a szemével is hazudik, az süllyedt a legmélyebbre. * Az idő alkalom arra, hogy javunkra változzunk meg. Halottkultusz, vagy hálás emlékezés ? FIaz fel elhunyt szeretteikre emlékező emberek a sírokat. A mi szívünket ilyenkor a hálás emlékezés tartja fogva. Nem a nosztalgia, a keserűség, a döbbenet, vagy a magány érzése uralkodik bennünk, hanem a hálás emlékezés. Nem csinálunk kultuszt elhunyt szeretteinknek. Sírok mellett állva az örökélet reménysége, Jézus Krisztus feltámadásának hite él bennünk. A hantok alatt nyugvó szeretteinkre nézve pedig ezt a rövid, egymondatos imádságot ajánljuk az emlékezőknek: „Urunk, köszönjük, hogy nékünk adtad, amíg közöttünk járt.” sok lapjába, vagy csak azoké- ba tegyünk befizetési lapot, akiknek lejárt az előfizetése. Ezért azok is csekklapot kapnak, akiknek előfizetése rendezett. Kérjük ez utóbbi testvéreinket, hogy ez esetben befizetési lapjukat tegyék félre és annak idején, ha esedékessé vált, előfizetésük megújításánál használják fel. Beszélgetés Zeuthen Mogens dán lelkésszel Hírt adtunk arről, hogy Zeuthen Mogens dán lelkész, feleségével együtt több napot töltött Magyarországon. Valamikor a soproni Teológiai Fakultáson is töltött egy évet, jól megtanult magyarul, sok barátja és ismerőse van Magyarországon. Elutazása előtt lapunk munkatársa beszélgetést folytatott Zeuthen Mogenssel. A Keresztyén Békekonferencia elnöksége tiltakozott Amerika Kuka-ellenes politikája ügyében HROMÁDKA dékán, a Keresztyén Békekonferencia elnöke és J. N. ONDRA lelkész, főtitkár október 24-én nyilatkozatot adtak ki a kubai blokád ügyében. A nyilatkozatot megküldték KENNEDY elnökhöz, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, az Egyházak Világtanácsához, valamint a Református és Lutheránus Világszövetséghez. Ezen kívül a Keresztyén Békekonferencia Folytatólagos Tanácsadó Bizottságának valamennyi tagja és a Prágába akkreditált összes külföldi sajtóügynökségek megkapták a nyilatkozatot. Jordánia Jeruzsálem! archeológusok megtalálták a bibliai Sichem város maradványait. Sichem csaknem nyolc évszázadon át vallási középpontja és fontos közigazgatási központja volt az északi izraeli királyságnak. Története a Krisztus születése előtti 1900. évig követhető nyomon. A Bírák könyve 9. fejezetében olvasható, hogyan pusztította el Abimelek Sichem városát. Csaknem kilenc hétig tarDél-Amerika A dél-afrikai presbiteriánus egyház ez év márciusában hívta életre azt a „pionir- gyülekezetet”, amelyben faji megkülönböztetés nélkül élnek a hívek. Most egy, a fokvárosi presbiteriánus egyetetottak az ásatások Nablus közelében, Ammantól mintegy 70 kilométerre északnyugatra. Az archeológusok egy széles utcára bukkantak, amely az alsóvárosból vezetett a templomhoz. Ezenkívül találtak egy masszív oltárt, melyen egy hatalmas lapos kő feküdt. Ez az oltár egy pompás építészeti remek közepét alkotta. Ezenkívül négy különböző korszakból származó házakat is fedeztek fel. mes zsinathoz betel iesztett jelentés a kezdeményezést „teljes sikerű”-nek mondja. Minden vasárnap este összejön a gyülekezet és minden feszültség nélküli, szabad légkörben folyik az istentisztelet.
