Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-09-30 / 40. szám

ELÉG! L Tim. 6, 6—11. Pál apostol örömét, derűjét sokszor megcsodálták az em­berek. Akik valaha is találkoztak vele, mind úgy vallottak róla, hogy — ez az ember boldog ember! Nos, Pál apostol bol­dogságának az volt a titka, hogy az élete minden szakaszán, amikor számonvette földi élete értékeit, el tudta mondani ezt a szót: Elég! Amikor Timótheusnak levelet ír, ebben a levélben is tanítja őt az „Elég!” gyönyörű titkára. ■J Elég az élet úgy, amint minden nap megteríti előtte asz- tálát — vallotta Pál apostol —, mert ő az életét minden pillanatban Isten kezéből vette át. Elmondhatatlanul nagy dolog a szeretet szüntelen gondviselésében élni! Nem hiába mondotta valaki: Még a kenyér is jobb otthon, mert ott az édesanyám keze szeli le a számomra és az ő keze nyújtja át nekem. Milyen nagy békesség, megnyugvás, milyen megelége­dés aranyozza be napjainkat, munkánkat, örömeinket, amikor a hitünk érzi, hogy Isten keze nyújtja felénk szüntelenül az életünk szép pillanatait, kincseit, lehetőségeit és gyönyörű al­kalmait. És itt nincs kivétel és nincs megkülönböztetés: min­denki egyformán megajándékozott ember! Azért elég, amim van, mert Isten adja és Isten tudja, mire van szükségem. O Elég az élet — vallja Pál apostol —, mert vele még szol- gálni is lehet! Nemcsak nekem elég, hanem még másnak is adhatok belőle. Aki adni akar, annak mindig van helye, alkalma, lehetősége. Aki jó akar lenni, annak mindig akad olyan embere, aki felé kinyújthatja a kezét. Az élet elég a jóságra! Nincs hiábavaló ember és nincs értelmetlen élet! Csodálatos célok, gyönyörű feladatok rejtőz­nek emberekben, szívekben, mozdulatokban és munkákban. Nem hiába olvassuk az egyik híres író soraiban azt, hogy „még az ellobbant gyufaszál is érték: le lehet írni vele Istennek a nevét!” Mindenkinek a maga helyén elég az élete ahhoz, hogy szebbé tegye az életet. O Végül elég az élet — vallja Pál apostol —, mert az egész élet, a kincsünk, a kenyerünk, a szavunk, a munkánk, a mozdulatunk és a pénzünk mind olyan mérleg, amelyen min­den nap, megmérik a hűségünket és a hitünket, az embersé­günket és a reménységünket, a szolgálatunkat és a jóságunkat. Egész egyszerűen így is mondhatom: elég az élet ahhoz, hogy testvérek legyünk, mert elég ahhoz, hogy Istien gyermekei lehessünk. Emberi szótárunk egyik legszebb szava ez: „Elég!” Aki megtanulja, az hallani fogja Isten szótárának a szavát is: „Jól van, jó és hű szolgám! #4 ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1962. szeptember 30-án Deák tér de. 9 (úrv„) dr. Kékén András, de. 11 (urw) Hafenscher Károly, du. 6 Trajtler Gábor. Fa­sor de. 10 Harmati Béla, de. 11 Koren Emil, du. 6 Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10 Ko­ren Emil. Üllői út 2A de. fél 11 Grünvalszky Károly, Karácsony S. u. de. 9 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57^/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 12 Grün­valszky Károly. Thaiy Kálmán u. de 10 Szármái Zoltán, de. 11 Ré- dey Pál, du. 6 Szirmai Zoltán. Kő­bánya de. ao Takács József, Utász u. de. 9 Veöreös Imre, Vajda Pé­ter u. de. fél 10 Takács József. Zugló de. H Boros Károly. Rákos­falva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 (úrv.) Nagy István. Vá­ci út de. 8 Nagy István. FrangeJ- pán u. fél 9 Gádor András. Új­pest de. 10 Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestújely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota de. 10. Rákos­palota Kis-templom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél U Karne r Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákos­liget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11 és fél 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Sze- lényi Zoltán, de. 11 (úrv.) Várady Lajos, du. 7 Schreiner Vilmos. To- rockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 5 Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Rutt- kay Elemér, du. fél 7 Zoltai Gyu­la. Pesthidegkút de. fél 11 Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8 Csákó Gyula, de. 11 (úrv.) Csákó Gyula, du. 6 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert, Budafok de. 11 Visontai Róbert, du. 5 Szeretet- vendégség. Nagytétény du. 3 Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél KL Csepel de. 11. ü 11 Trnttwiii i!tn^tHB!{fi!iw%itiiUíiíi!)mifiiiHiiM9Kuitfüii)mi,i HÍREK,- Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnapon az ol­tárterítő színe: zöld. A va­sárnap oltárt igéje: Mt. 6,19— 21; szószéki igéje: I. Tim. 6,6—11. Délután szabadon vá­lasztott ige.- VENDÉGPROFESSZOR­KÉNT hívta meg a haliéi Lu­ther Márton egyetem hittudo­mányi kara DR. OTTLYK ER­NŐT a Teológiai Akadémia dékánját, az egyháztörténet professzorát, októbertől de­cemberig terjedő időre. Ezalatt a vendégprofesszor „A ma­gyarországi evangélikus egy­ház története” címen fogja előadásait megtartani, az egye­temi gyakorlatokon pedig a magyar-német evangélikus kapcsolatok történetét fogja tárgyalni.- PESTÚJHELY - Szep­tember 30-án, vasárnap gyü­lekezeti estet tartanak a temp­lomban. Az igét ez alkalom­mal Drenyovszky János lel­kész hirdeti.- KITÜNTETÉS - Lehel Ferenc szombathelyi lelkészt, a Hazafias Népfront megyei alelnökét, kiváló békemunká­jáért az Országos Béketanács aranyjelvénnyel tüntette ki.- A VESZPRÉMI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége október 3—4-én ülésezik Gyenesdiáson (Németh Géza, Németh Tibor, Szepesi Ist­ván, Vető Béla és Kiss János szolgálatával). — MOHÁCS — A gyülekezet szeptember 16-án, vasárnap ünnepelte a gyülekezet fenn­állásának, s egyben Ormos Elek lelkész mohácsi szolgála­tának 25. évfordulóját. — HALÁLOZÁS - Özv. Hai­szer Henrikné, szül. Wigand Mária, augusztus 17-én, 92 éves korában az Urban csen­desen elhunyt. I#tgy részvét mellett a paksi evangélikus temetőben temették el csalá­di sírboltjukba, kisfia és férje mellé, aki a paksi gyülekezet­nek 50 éven át volt kántorta­nítója. Emlékezete legyen ál­dott! „Mert nékem az élet Krisztus; a meghalás nyere­ség.” — BDNDAK-IRHÁK divatos át- szabása, tisztítása, festése SOMO­GYI szűcsnél. Kossuth Lajos u. 1., az udvarban. — SZŐRME- és 1RHABUNDÁK javítása, átszabása a legújabb mo­dellek szerint. BART szűcs, Lenin krt. 23. Telefon: 222—531. — KÉTMANUÁLOS, pedálos, nyolc sípsoros harmonium eladó „Motorhajtásos” jeligére a kiadó- hivatalban. — TEMPLOMI HARMONIUM, cselló, mikroszkóp, házi villanyo- zógép eladó. Sürgős jeligére. MAKARIOSZ ÉRSEK Ciprus elnöke, egyházfői minőségben kijelentette, hogy a sziget-állam parasztjai meg fogják kapni a ciprusi egy­házi földbirtokok nagy részét. Jelenleg a sziget megművelhe­tő területének mintegy fele képezi az állam és az egyház tulajdonát. iiiiiiimniiMiiiiHiiiiM[iiintiniiiiamiiiiiHiniiiiiinniiiiiim!m!iimiiiiiiiiiiiiii!iiiimiiii!in!iiiiimniiiiBiiiimiiunniuniiiimimniiiii)i' IMÁDKOZZUNK Máté 6, 19—21. Szent Isten, aki örök kincsekkel gazdag vagy, s azt akarod, hogy minden teremtményed részesüljön földi és örök javaidból, áldalak minden ajándékodért. Köszönöm, hogy Jézus Krisz­tusban feloldoztál, hogy bizalommal és reménységgel járjak e világban, mint otthonomban. Köszönöm, hogy hitem által min­den dolgok urává tettél és győzedelmeskedhetem az élet min­den nehézségein, hogy adtál erőt, életet és szabadságot. Aki szüntelen munkálkodói teremtményeid üdvéért és jól­létéért, segíts meg, hogy hasonlóvá legyek hozzád. Sok ember javát bíztad reám is, hitemtől függ, hogy enyéim bizakodás­sal tudnak-e a jövőbe tekinteni, adj erőt, hogy az én munkám és hivatásom által is jót tegyek és felemeljem az embert. Bocsásd meg nekem, hogy könnyen elfelejtem küldetésemet, s az eszköz miatt elfelejtem a célt: az embert. Bocsásd meg nekem, hogy aggódó és félénk vagyok, s a magam féltése fon­tosabb a rámbízottaknál. Adj tiszta szívet, hogy Téged keresselek, s akit Te szeretsz, azt szeressem: az embert. Hogy minden jó adományt tőled ve­gyek és minden az emberért érdekeljen, s ne a hiúság csillo­gása miatt. Oltalmazz meg, hogy soha a pénz hatalma előtt meg ne hajoljak, s múló földi dolgok szerelme el ne térítsen az egyenes útról és el ne vonjon a Te szeretetedtől, s ki ne oltsa belőlem az emberséget. Szabadítsd meg szívemet szereteted által a hamis mammon bűvöletéből, hogy tőled kapott igaz szívvel, értelmesen és el­fogulatlanul tudjak gazdálkodni erőmmel és javaimmal dicső­ségedre és embertársaim szolgálatára. Örök kincsem és jutal­mam legyen ismereted és szereteted. Mert egyszer minket szí­ned elé állítasz és a hűségedet megdicsőíted. Dicsőség legyen nevednek. Amen. HÉTRŐL—HÉTRE Minden gondotokkal Őhozzá! L Péter 5, 7. Emberi dolog, hogy nem szeretünk rossz üzletet kötni. Sokszor megkérdezzük, amikor valamit kémek tőlünk: mit kapunk viszonzásul, kifizetődik-e? És így van ez — sajnos — nemegyszer akkor is, amikor Isten akar tőlünk valamit. Már­pedig Neki engedelmeskedni igazán „kifizetődikf. Ezt bizonyítja igénk is. Azt kéri Isten, hogy merjük min­den gondolatunkat, dolgunkat nyugodtan rá bízni. Nem lehet olyan kérdésünk, amellyel ne mehetnénk eléje és ne kérhet­nénk tőle választ és útmutatást. „Minden” gondunk reá vet­hetjük! Nagy dolog ez! Hiszen azt jelenti, hogy van Valaki mellettünk, aki sohasem hagy el. S az ige ezt a biztatást meg is indokolja. Reá vethetitek minden gondotokat, mert néki is gondja van reátok. Sőt előbb van neki gondja rátok, s miután ezt megbizonyította, akkor mondja: ti is bízzatok bennem! Az a csodálatos Isten szavában, hogy amikor megszólít és kér, akkor ő előbb már tett valamit. Szeressetek engem — kéri. De Ő előbb szeretett. Bízzatok bennem — mondja igénkben s mindjárt hozzáteszi, mert nekem már régen gondom van rátok. Sohasem légvárra építünk, amikor Istennek engedelmeske­dünk, hanem a tapasztalható valóságra. Ez a valóság erősítsen a mai életünkben is. Sok megoldat­lan kérdése van még életünknek, mindenféle vonatkozásban. Isten most azt kéri: merjétek ma is minden gondotokat rám­vetni. Talán így is érthetjük: előttem és velem megoldani. Ez az ige azt is mondja, hogy minden kérdésünk Isten elé való és az ő gyermekeinek másképp nem is szabad megoldást ke­resni, csak Ö előtte. Ezért kell Isten minden gyermekének eggyé lenni ebben a szolgálatban és minden gondunkat együtt nagy bizalommal Istenünk elé vinni, erősen bízva az ige biz­tatásában: neki is gondja van ránk! Kökény Elek NAPRÖL-NAPRA VASÁRNAP: I. MÓZ. 24, 12; MT. 14, 19. — A mindennapi kenyér, vagy a házasság a földi, s nem az örökkévaló életnek a dolga. A keresztyén ember azonban ezeket is Istentől kéri, s az Ö kezéből veszi — hálaadással. Lk. 12, 15—21; Zsolt. 126. HÉTFŐ: ÉZS. 57, 14; AP. CSEL. 28, 31. — Isten mindig nyit utat az ember számára, hogy Jézus Krisztussal találkoz­hasson. Ez az út, az evangélium hirdetésének útja. — Nehogy botránkoztató akadályok legyünk rajta. Péld. 30, 4—9; Náhuna 1, 1—8. KEDD: ZSOLT. 40, 17; LK. 24, 53.----A templomnak azt a nevet is adhatnánk: „hálaadás háza”. Mert ott nemcsak ké­réseinket, hanem hálaadásunkat és dicsőítésünket is el kell mondanunk Istennek. I. Tim. 6, 6—12; Náhum 2, 1—14. SZERDA: JER. 32, 41; L KOR. 12, 27. — A legnagyobb jót Isten akkor tette velünk, amikor elhívott az ö egyházába, hogy ott — mint Krisztus testének tagjai — éljünk, szolgáljunk s várjuk megváltásunk napját. I. Kor. 7, 20—24; Abdiás 1—17. CSÜTÖRTÖK: ÉZS. 48, 21; JEL. 21, 6. — Békességet, bűn­bocsánatot és irgalmasságot kereső életünket Jézus Krisztus elégíti meg, s ugyancsak Ö teljesíti be az örökkévaló élet utárti vágyakozásunkat. I. Thess. 2, 9—12; Ezsdr. 1, 1—7. PÉNTEK: H. MÓZ. 23, 9; ZS1D. 13, 2. — Aki már volt ott­hontalan, az tudja, milyen a hajlék nélküli vándor sorsa; s akit egyszer elesettségében megsegítettek, az ismeri, mi a testvérszeretet. — Ne feledd: téged is jövevénységed idejét, ölelt át az Isten. II. Thess. 3, 6—12; Ezsdrás 3, 1—13. SZOMBAT: V. MÓZ. 32, 7; LK. 1, T2. — Ha visszanézel az emberiség múltjába, ne csak a véres csatákat, a gazdasági és kulturális változásokat lásd meg, hanem hálával emlékezzél arra is, hogy a történelem egy pontján Isten lehajolt az em­berhez és szövetséget kötött vele Jézus Krisztus által. Lk. 6, 20—26; Nehémiás 1, 1—11. Csizmazia Sándor A BURMÁI KÉPVTSELÖHAZ államvallássá nyilvánította a buddhizmust, noha nem-budd­hista vallási közösségek tilta­koztak ez ellen az alkotmány- módosítás ellen. A szavazás idején tilos volt a tüntetés a parlament körüli széles kör­zetben. Az újonnan hozott törvény mindemellett nem tiltja meg más vallások elis­merését. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG Teológiai Bizottsága Finnor­szágban tartja ezévi tanács­kozásait. A Világszövetség tel­jes ülését 1963-ban Helsinki­ben szándékoznak tartani. A Teológiai Bizottság által tár­gyalt témák fő tárgyai a meg- i gazul as tan és az ímáiitág Albrecht Goes ; Nyugtalan éjszaka v. Hogy a háborút Hitler végképp elvesztette, az ebben az időpontban — negyvenkettő ok­tóberében — már minden józan szemlélő előtt nyilvánvaló volt. A front Sztálingrádnál megállt, a szövetségesek afrikai partraszállása küszöbön állt s várható volt az angolok ellen­támadása Töbruknál is. Azt azonban, hogy ezt a háborút el kellett veszíteni ahhoz, hogy a jövőben csak valamennyire is emberhez méltó életet élhessünk — azt akkoriban még csak nagyon kevesen látták be. A többség még nem látott mást, mint a katonaélet indo­kolatlan kínzásait, a szabadságolások szüne­teltetését, a sok igazságtalanságot és züllött- séget s a hazulról kiszivárgó vészhíreket. Hiába akarták titokban tartani az elmebete­gek legyilkolását és a zsidóüldözést; e rém­tettek híre egyre szélesebb körben vátt is­mertté. E vacsora is, bár szűkös, de kielégítő volt, még vitték a vonatok a búzát, cukrot, olajat a kirabolt országból s a hátország jóltáplált haszonélvezői nem ismerték a szükséget. Ám ennek a teremnek is, ahol most együtt ültünk, a nyomott hangulata elárulta, hogy a sötét valóságot nem lehet sokáig eltitkolni s érvé­nyesül a kemény igazság: ebül szerzett jószág ebül vész eL 4. Szándékosan nem jelentettem be magamai telefonon a börtönben. Arra törekedtem, hogy még ma este megismerjem a halálraítéltet, másfelől azonban el akartam kerülni, hogy észrevegye ittlétem valódi okát. Tudtam, hogy ezt nem érhetem el anélkül, hogy félre ne ve­zessem. Mindenképpen azon voltam azonban, hogy az elítélt utolsó földi éjszakájának nyu­galmát biztosítsam. Elindultam a parancsnok­ság felé vezető úton visszafelé. A szél, amely délután is már erősen fújt most viharrá erő­södött. A börtön előtti oszlopon függő lámpa ide-oda himbálózott s az udvar vasajtaja időnként nyikorgóit a szél nyomására. Csen­gettem, egyszer, kétszer. Végre közeledő lép­teket hallottam. JCi az?” Megmondtam nevemet és rendfokozatomat. jelszó?” A jelszót nem tudtam. Így megismételtem, amit előbb mondottam s hozzátettem: „Épp most érkeztem Winnizából”. Az őr úgy látszik gondolkodóba esett. Ovatos és éber ember le­het. Végre kinyitotta az ajtót s egy zseblám­pával az arcomba világított. „Én vagyok az evangélikus tábori lelkész, és szeretnék Mascher törzsőrmesterrel beszélni.” „Igenis.” Követtem az őrszobába. Két asztal, öt szék, fegyverállvány, őrszolgálati szabályzat, napló, a büntetettek listája — milyen ismerős volt mindez! Ugyanez a kép egész Európában, ahova csak Hitler betette a lábát. S a levegő — fegyverolaj, komiszkenyér és emberi ki- párolgás vegyüléke — fojtogatóan emlékezte­tett arra, hogy egész Európa egyetlen óriási fogházzá lett. Az őr a mellékszobába ment. Ajtónyitáskor a kaszárnyaszobák jólismert zaja hallatszott: kártyalapok csattogása az asztalon s közben a be nem avatott számára titokzatos számolás: tizennyolc, huszonnégy, huszonhét, s időn­ként egyhangúan megismétlődő felkiáltás: „elég!”. Égy percre elült a lárma, az őr le­adta jelentését. Utána egy rekedt borízű hang: „Az égi bohóc van itt! Mi az ördögöt akarhat?” — S egy kis szünet után: „Persze, biztosan Baranowski végett. Mondd, hogy mindjárt jövök”. ,,A törzsőrmester úr mindjárt jön.” „Nincsenek most szolgálatban?” — kérdez­tem, csak hogy éppen mondjak valamit. „Igen, hat órakor van a vacsora s utána már nincs szolgálat, csak ellenőrzést tartunk időnként. Szerencsére nem sok dolgunk akad.” Az őrmester megjelent, a pálinkaszag csak úgy dőlt belőle. Egy pillanatig kedvem lett volna azzal fo- godni, hogy „az égi bohóc" maga sem jóked­véből van itt — de azután megszántam ezt a nagydarab, bárgyú embert. Ki tudja, nem keresnék-e én is az italban s a kártyában menedéket, ha foglárnak kellene lennem Proskurowban? „Azért jövök ebben a szokatlan időben” — kezdtem —, „mert mint tudja, holnap reg­gel lesz Baranowski kivégzése. Azért rendel­tek ide Winnizából, hogy őt előkészítsem az utolsó útra.” „Értem, lelkész úr.” „Már most szeretném Baranowskit még ma este megismerni. Másfelől el akarom kerülni, hogy megtudja jövetelem valódi okát. Ezt elég jókor megtudja majd holnap reggel. Azt akarom megbeszélni önnel, hogyan lehetne ezt megoldani.” Az őrmester közben szemmelláthatóan ma­gához tért. Azzal, hogy elmondtam jövetelem célját s közben az ő véleményét is kikértem az ügyben, felelősséget ruháztam reá s ez nyilván jólesett neki. Arcának bárgyú tekin­tete feloldódott s értelmesen felelte: „Ha szabad javaslatot tennem, talán tart­hatna a lelkész úr egy áhítatot, amint azt Holze lelkész úr is tenni szokta. Ezeket az al­kalmakat tartottuk már máskor is este, így nem lesz a dolog feltűnő. A fiúk csak örül­nek neki, ha megrövidül egy kicsit az éjsza­kájuk. így azután alkalma lesz a lelkész úr­nak Baranowskit szemügyre venni. Egyéb­ként rendes gyerek, mindig mondtam, kár érte. Persze, katonaszökevény, nincs mái tenni. — Akkor ilyen értelemben rendelkez­hetem?” „Jó, így rendben lesz.” „Majd összegyűjtjük a letartóztatottakar egyik nagyobb cellába, ott lesz elég hely.” „Jó lesz.” „Talán megvárná itt lelkész úr, a míg min­dent előkészítünk?” „Nem, én akarok először a cellába érkezni.” Ezt csak úgy kapásból mondtam. Csak köz­ben jutott eszembe, hogy ez mennyire meg könnyíti célom elérését. Amint majd sorbar belépnek a foglyok, mindegyik lejelentkezik : közben megmondja a nevét. Így feltűnés nél­kül megtudom, melyik Baranowski. Feltéve persze, hogy ő is eljön. A részvétel nem vol kötelező. Azonban általában el szokott min denki jönni, nem feltétlenül érdeklődésbő! hanem egyszerűen, mert ez is egy kis változc tosságot jelentett egyhangú életükben. S ugya miért ne jönne Baranowski is? A halálos íté­let miatt? Általában azt tapasztaltam, hogy c halálra ítéltek nem vették komolyan helyze­tüket, hanem inkább a kegyelmi kérvényben bizakodtak, ebben a papírlapban, amit min­dig beadtak s aminek jóformán semmi jelen­tősége nem volt. Nos, mindjárt meglátjuk eljön-e. ' A foglárok közben padokat állítottak fel s előre egy asztalt. Ezen helyeztem el a magam­mal hozott keresztet és a gyertyákat. S már hallottam is a közelgő lépteket. Az éjszaka — mert közben éjszaka lett — visz- szaverte a lépések zaját, egy petróleumlámpa pislogó lángja adott gyér világosságot csupán. Különösek a lélek s az emlékezés mélységei; néha egy zörej egy egész darab elfeledett múltat felidéz. Hol is hallottam épp ilyen visszhangzó lépteket? A beuroni kolostorban, mikor a szerzetesek a folyosón végighaladtak a sötét templomba, esti vecsemyére: Nyu­godt éjszakát és boldog véget adjon nekünk a mindenható Isten”. (Folytatjuk) Fordította: Groó Gynfa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents