Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-08-26 / 35. szám

KP. BERM. BP. TL A felszabaduló Afrika képeiből —Gyermek a gyógyító orvos előtt (MTI foto) lllliiilt!llttil:llllil!l:l!l!ll!ll!l<lll;lllilji:i!l!l]l!lllí|!ll|í|l|l|l|!|||!|||||!|||||||||||||il!|l|||||||||||||||l|!|||!|i|||||||:|i|i|i|!|i|||[|[|!|;|i|i|j|:|;| Káldy Zoltán püspök Siazaérkezett Párizsból Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának évente tartani szokott ülése idén Párizsban folyt le augusztus 7—17-ig. Mint már hírt adtunk róla, az ülésen részt vett Káldy Zoltán püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Taná­csának alelnöke is, dr. Bartha Tibor református püspökkel, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnökével és dr. Kenéz Ferenccel, a tanács főtitkárával együtt. A Központi Bizottság magyar tagjai vasárnap, augusztus 17-én este érkeztek haza. Káldy Zoltán püspököt aki feleségé­vel együjt járt Párizsban, a ferihegyi repülőtéren Koren Emil püspökhelyettes, Fülöp Dezső egyetemes főjegyző és Friedrich Lajos lelkész fogadták. @jak LzaíL... Uram, bizonyosra veszem, hogy az irgalmas samaritánus nemcsak elvitte a sebesültet a vendégfogadó házba, nemcsak pénzzel támogatta, hanem írt neki később levelet is, mert értett valamit a felebaráti szeretethez. Uram, taníts meg a felebaráti szeretet levél útján és levélben gyakorolt művészetére. Szentjeid közül sokan nagy levelezők voltak. Éjszakákat áldoztak arra, hogy sercegő tollal bátorítsanak, reményt keltsenek, hitet erősítsenek, örömet szerezzenek. szeretetet gyújtsanak. Segíts meglátnom, hol vár valaki tőlem levelet. t Uram, ajándékozd nekem azt a kegyelmet, hogy minden levelem szívem egy darabját vigye. Hiszen bennünket, gyermekeidet voltaképpen arról kellene felismerni, hogy szeretjük egymást — levélen keresztül is. S. ahogy Pál, a nagy levelező írja, igazában levél kellene, hogy legyünk mi magunk is: ;,Krisztus levele,” „nem tintával, hanem az élő Isten Leikével írva”. Paul Roth írása IMÁDKOZZUNK .János 9,24—38 Mennyei Atyám, napról napra oly sok ajándékoddal ve­szel körül, mégis mikor a bűn, a betegség és a mindennapok kísértése körül vesz, sokszor üresnek érzem magamat és fá­rasztónak az életemet. Ingerült vagyok embertársammal szem­ben és szolgálatom is robottá válik. Te emberekkel vettél kö­rül kegyelmesen, hogy ne maradjak magamra, mégis a magá­nyosság érzése fog el gyakran; kétségeskedem és a szolgálato­mat is már már elhagyom. Bocsásd meg, hogy nem tudok fel­vidulni, hinni és erőt nyerni, pedig bizonyságok fellegei és jó­ságod ezer észre sem vett jele vesz körül. Könyörülj rajtam és taníts meg hinni. Istenem, Te Jézus Krisztusban gyermekedül hívtál el és teljes szeretetedet nyújtottad felém. Gyógyítsd meg szemem, hogy meglássalak. Köszönöm ígéreteidet, hogy aki elkezdetted a jó dolgot, véghez is viszed. Istenem, aki felfoghatatlan magasságban lakozol, köszö­nöm, hogy gondviselésemre bíztad értékeidet: a világot és em­bertársaimat. Köszönöm, hogy mint gyermeked megdicsőíthet­lek hitemmel. Köszönöm, hogy a ki elérhetetlen vagy, az em­bereket itt hagytad számomra, hogy legyenek testvéreim és az értük való fáradozás kitöltse életemet. Köszönöm, hogy fel­adatokat adsz, hogy hittel meggyőzzem azokat és előbbre vi­gyem a világot vele; hogy munkát adsz, amely Téged szolgál, mikor az embereknek szolgál. Dicséret és hála minden jótéteményedért, amit életem ed­digi idején adtál. Őrizz meg két kezedben kegyelmesen, hogy hitem jó gyümölcsöket teremjen életemben és mindennap ör­vendezhessek benned. Ámen. Egy levél három 1. „Ezeket írtam nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében” — hangzik az első mondat. János apostol akkor — émberí számítás szerint —" már túl­jutott élete délén. Keze meg­nehezedett, látása' is homályo- sult már, de távolról is fele­lős szeretete eme bizonyság- tétel sorait rótta léveiébe. És én azt hiszem, hogy e levél első olvasóinak szívét nem is a közlés újdonsága fogta meg, hanem e sorokon keresztül megnyilvánuló keresztyén szol­gálat fölismerése; a szeretet alkalmas módon való meg­élése. Miképp is lenne külön­ben felismerhető, hogy Krisz­tusé vagyok, ha nem tanús­kodna arról keresztyén szol­gálatom? ! Ennek az igehely­nek helyes megértésén keresz­tül Isten Szentlelke indítta­tást adhat nekünk is, az alkal­mas módon való keresztyén szolgálatra. Hétköznapjaink hozzák elénk az illusztrációt. Mozik és a televízió híradója, valamint képes újságok közölték a moszkvai Béke Világkongresz- szus képanyagát. Ezeken a felvételeken számos egyházi férfi is látható volt. Ezt a jó- akaratú emberek — egyházon belül és kívül egyaránt — szí­vesen szemlélték. Mert ez így is van rendjén. Nem szűkíthetjük le az Ige mondanivalóját arra, hogy csak azt kiáltjuk: „Békiiljetek meg az Isten­nel.” Meg kell élnünk Jézus ama tanítását is: „Azért ha a te ajándéko­dat az oltárra viszed, és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának va­lami panasza van ellened, hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat és menj el, elébb békülj meg a te atyádfiával és azután el­jővén, vidd fel a te aján­dékodat.” (Máté ev. 5,23—24.) Az Igére figyelő szív ezt úgy értheti — és mi ezt úgy is értettük —, hogy keresnünk kell a békesség útját; állást kell foglal­nunk az emberek és nemze­tek megbékélésének ügye mellett; — néven nevezve pedig — most az atomrob­bantások eltiltása, az ál- . talános és teljes leszerelés kérdésében. Ily módon is elő kell segítenünk a föld minden népe számára a békés, boldog jövendő ki­alakítását. Amikór erről, mint keresz­tyén szolgálatról beszélünk, akkor egyesek a homlokukat ráncolják és a Bibliában kez­denek lapozni. Jó, hát akkor üssük fel a Bibliát. Lukács evangéliuma 12. részének 57. versében, ahol Jézus a békes­ség keresésére tér rá, szem­rehányóan ezeket mondja: „Mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, hogy mi az igaz?” él, s amelyik még a végítéle­tet is kárhozta tás nélkül éli át. Az örökéletet, mint min­dig érvényes életfolytatást, Máté evangéliuma 25. részé­nek végén Jézus ■ szavai így idézik elénk: „Éheztem és en­nem adtatok, szomjuhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok en­gem, mezítelen voltam és fel­ruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, . fogoly . vol­tam és eljöttetek hozzám ... bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtetek eggyel az én legkisebb atyám­fiái közül, énvelem cseleked- tétek meg.” Ez az Istennek tetsző istentisztelet, ez a min­dig érvényes életfolytatás, te­hát a legáltalánosabban kife­jezve: az emberek javát szol­gáló élet. Cselekvő szeretet, mely kész óemberét legyűrni, odaáldozni másokért. így se­gít, eltűr és megbocsát. Ezt a szent liturgiát Jézus Krisztus végezte szeplőtelenül. Mély­sége és valósága: magára vet­te a keresztet, váltságul adta életét érettünk, amikor még bűnösök voltunk. Ilyen mély­ből és" messziről kapja a ben­nünk felfakadó szeretet-forrás töltését. Krisztus-hitünkben tehát előre el van készítve a jócselekedetre való készsé­günk, az emberek iránti meg­értés és előlegezett szeretet; valamint a bizakodó élet. így olvassuk az Igében: „ha csak azokat ■ szeretitek, akik titeket is", a ti igazságötök .„mennyivel több” a farizeu­sokénál? Bizony a jóindulat és a jó tapasztalat is mag, amelynek vetésre, csírázásra időre és nö­vekedésre van szüksége. Az embereknek tehát sok jó ta­pasztalatra van szükségük, amíg bennük is termést hoz a jó. Ennek jeleit bizakodva látom itt is, amott is, de még többen reménykedem. Hisz máris mennyi borút eloszlat­tak az igazabb társadalmi rend és a megkörinyebbedett munkaviszonyok. Ilyesminek a megvalósulásában tehát ro­konszenvező lélekkel tu­dunk segíteni! A Krisztustól vett szeretet azonban nem elégszik meg csupán a testi és anyagi vonatkozású se­gítséggel, hanem az örök élet áldásaira is felhívja a figyel­met. A napokban vonaton utaz­tam. A nyári melegben egy­kedvűen néztük az arató kom­bájnokat, a kapáló munka­csapatokat és a mellettünk el­vonuló táj képét. Egyszer azonban valaki felkiáltott: Nini, a Mátra! Ekkor mind­annyiunk szeme a távoli hegy körvonalaira szegeződött. Egyesek tartósan nézték, ta­lán emlékek, gondolatok és elhatározások születtek a lel­kűkben. Mások viszont közöm­bösen tovább fordították a fejüket. Azzal számolnunk kell, hogy bizonyságtételünk szava nem mindenkinek köti le a figyel­mét. Emiatt sem búsulni, sem ítélkezni nincs okunk. Hisz Jézus olyan szeretettel tölt meg, amely nem emberek kedvére, hanem javára szol-, gál. 3. A levél harmadik mon­data: „Higgyetek az Isten Fiának nevében.” Ebben az az igény jelent­kezik, hogy az Igéből vett in­díttatás formázni akarja éle­tünket. Azt akarja, hogy hi­tünk megtalálja a helyét a vi­lágban. Luther Márton mon­dotta egyik prédikációjában: „Sok keresztyén eltéveszti a dolgot: Isten felé mutogatja a cselekedeteit és emberek felé a hitét. Pedig sem Isten nem tud semmit sem kezdeni cse­lekedeteinkkel, sem az embe­rek hitünkkel. Isten felé hi­tünkkel forduljunk, emberek felé pedig cselekedetekben mutassuk meg hitünket.” Vannak emberek, sőt pap- társaim is, akiknek igen sok nehézségük van a világban. Úgy vettem észre, hogy ezek az emberek rendszerint itt té­vesztik el a dolgot. Bizonyos, hogy nem talált helyére az a hit, amelyik útban van és folytonosan • beleakadnak a különben jószándékú emberek is. Fel kell ilyen esetben ten­nünk a kérdést: megtalálta-e hitünk a helyét, ha csak foly­tonos nehézségeket terem? Rá fogunk jönni, hogy ezek azok az esetek, amikor az ige tör­vénnyé vált és nem evan­gélium, megkötöttség lett és nem szabadság. Így járnak azok az emberek, akik nem veszik észre, hogy a Biblia leikétől térnek el, amikor az- írás betűit ismételgetik, ha­dakoznak vele és így folyto­nos feszültségeket támaszta­nak maguk körül. Pedig az írás nem arra való, hogy az­zal másokat citáljunk az Örök Bíró elé, hanem, hogy az min­ket állítson Isten színe elé. Móra Ferencnek van egy verse az aranyszőrű bárány­ról. A juhász a bárányt le­vágta. Utána azután elindult, hogy tettéről számot adjon Mátyás király előtt. Útközben ürgelyukra szúrta a botját, rátette a kalapját és mintha máris a király előtt állna, el­kezdte a mentegetőzést. Ekkor megérezte, hogy szavai nem igazak, cselekedetéért felelni fog. Útjában ezt többször megismételte. így amikor vé­gül a király elé állt, beval­lotta az igazat és kegyelmet talált. így állunk mi is földi étün­kön az Ige elé ismételten, hogy megtisztuljon látásunk, szívünk és ajkunk, hogy az Örök Bíró előtt irgalmat talál­junk. Higgyünk — ez tehát azt jelenti: vegyük komolyan Isten Fiának nevét, hozzánk intézett szavát, az Igét. Mégse úgy bánjunk \ele, hogy az el­válasszon kortárs • luktól, ha­nem hogy kiválasszon minket Isten boldog országa számára. Virágh Gyula Az igazság felismeréséből így találtunk rá korunk egyik nagy keresztyén feladatára, szolgálati alkalmára: ez pedig az emberiség fennmaradásáért, jólétéért és békességéért való jószolgálat. 2. A levél második mondata: „Tudjátok meg, hogy örök éle­tetek van.” Érted-e ezt? Nem azt mond­ja, hogy örök életed lesz, Ha­nem, hogy van! Vagyis nem­csak a halál utánra kell vár­nod, hanem már most, itt a földön megélned. Örök élet, az Istennel való élet. Hitből eredő olyan élet­folytatás, melynek gyümöl­cseivel minden kor szívesen Albert Sekiceitxer a moszkvai Literaturnaja Ga- seta körkérdésével kapcsolat­ban azt a nyilatkozatot tette, hogy az atomháborúnak sem­mi értelme nincsen, mert egyetlen kérdést nem tudnak vele eldönteni, milliók pusz­tulása mellett. Az államfér­fiaknak azt ajánlja* hogy köl­csönösen bízzanak egymásban és írják alá a leszerelésről szóló megállapodást. Ritka esemény színhelye volt az oslói dóm­templom. Ugyanazon a vasár­napon egyszerre három püs­pököt iktattak be hivatalába: Dagfinn Hauget (Tunsberg), Per Juvkam-t (Björgvin-Ber- gen) és Monrad Nordcrval-t (Észak Helgoland) szentelték püspökké. ^egégazulásunkról A mai epistola keresztyén életünk központi kérdése, a hit által való megigazulás kérdése elé állít bennünket: Azt gondolhatnánk, hogy ez a kérdés számunkra, evangé­likus keresztyének számára már eldöntött kérdés. Ha azonban meggondoljuk, hogy a katolicizmus az üdvösséget szerző jó cselekedetek hang- súlyozásával, a különfélé szekták pedig lényegtelen vat lásos magatartás előtérbe he­lyezésével milyen hatást gyaé kordnak híveikre, nem lesz felesleges újból és újból szem­benéznünk ezzel a kérdéssel; Mit kell cselekednem, hogy üdvözöljek? A keresztyén embernek ez a kérdése ma ebben a megfogalmazásban áll elénk: mit kell cseleked­nem, hogy megigazul jak, hogy bűnbocsánatot kapjak? Igénk erre a kérdésre Áhrahám és Dávid példájával adja meg a választ. Abrahám hite és nem cselekedetei alapján lett igazzá, Isten előtt. Dávid is csak azért érezhetett boldog­ságot (ti. üdvössége bizonyos­ságában), mert bűneit megbo­csátotta Isten. Ők tehát mind­ketten a hit által megigazuló ember példaképei számunkra. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy helytelen, logikátlan kérdésünk ilyen feltevése is: mit kell csele­kednem? Helyesen ezt kell kérdeznünk: mit tett Isten a mi üdvösségünkért? Mindazt megcselekcdte Ö, amit mi nem tehettünk meg. Egyszülött Fiát adta, hogy a golgotái ke­reszten meghaljon a mi bű­neinkért. Csak ebben lehet bíznunk, csak ebben kell hin­nünk és megbocsáttatfak bű­neink, van üdvösségünk. , Lehet, hogy valaki számá­ra nem kielégítő a megigazu- • lás kérdésének ez a „hittel” való megoldása. A természe­tes ember önmaga szeretné megoldani ezt a kérdést. Tud­ja, hogy cselekedetével került Isten haragja alá és veszítet­te el igazságát, és most cse­lekedeteivel szeretné vissza­szerezni is azt. Ezért kérdez-: te a törvénytudó Jézustól; „Mit cselekedjem, . hogy az. örök életet elnyerjem?” És ezért tették fel Péternek is az első pünkösdi prédikáció hallgatói a kérdést: „mit cse­lekedjünk?” Az egész középkor folya­mán azon törte magát a ke- .-esztyénség, hogyan találhat­ná meg az üdvösség útját. Okoskodásával ezer meg ezer feltételt szabott, de sohasem lehetett biztos üdvösségében. Ha teljesített ezer feltételt, feltámadt a kétség, hátha ezer és egy lenne szükséges? Isten elküldötte Luthert, aki nem okoskodott, hanem alázatosan és örömmel elfogadta azt, amit az Írás mondott: Higgy az Űr Jézusban és üdvözölsz! Azóta milliók találták meg ebben megigazulásuk.at, bű­neik bocsánatát, üdvösségü­ket. Ha ebben keressük, meg­találjuk mi is! Petor János

Next

/
Thumbnails
Contents