Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-08-26 / 35. szám
KP. BERM. BP. TL A felszabaduló Afrika képeiből —Gyermek a gyógyító orvos előtt (MTI foto) lllliiilt!llttil:llllil!l:l!l!ll!ll!l<lll;lllilji:i!l!l]l!lllí|!ll|í|l|l|l|!|||!|||||!|||||||||||||il!|l|||||||||||||||l|!|||!|i|||||||:|i|i|i|!|i|||[|[|!|;|i|i|j|:|;| Káldy Zoltán püspök Siazaérkezett Párizsból Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának évente tartani szokott ülése idén Párizsban folyt le augusztus 7—17-ig. Mint már hírt adtunk róla, az ülésen részt vett Káldy Zoltán püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának alelnöke is, dr. Bartha Tibor református püspökkel, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnökével és dr. Kenéz Ferenccel, a tanács főtitkárával együtt. A Központi Bizottság magyar tagjai vasárnap, augusztus 17-én este érkeztek haza. Káldy Zoltán püspököt aki feleségével együjt járt Párizsban, a ferihegyi repülőtéren Koren Emil püspökhelyettes, Fülöp Dezső egyetemes főjegyző és Friedrich Lajos lelkész fogadták. @jak LzaíL... Uram, bizonyosra veszem, hogy az irgalmas samaritánus nemcsak elvitte a sebesültet a vendégfogadó házba, nemcsak pénzzel támogatta, hanem írt neki később levelet is, mert értett valamit a felebaráti szeretethez. Uram, taníts meg a felebaráti szeretet levél útján és levélben gyakorolt művészetére. Szentjeid közül sokan nagy levelezők voltak. Éjszakákat áldoztak arra, hogy sercegő tollal bátorítsanak, reményt keltsenek, hitet erősítsenek, örömet szerezzenek. szeretetet gyújtsanak. Segíts meglátnom, hol vár valaki tőlem levelet. t Uram, ajándékozd nekem azt a kegyelmet, hogy minden levelem szívem egy darabját vigye. Hiszen bennünket, gyermekeidet voltaképpen arról kellene felismerni, hogy szeretjük egymást — levélen keresztül is. S. ahogy Pál, a nagy levelező írja, igazában levél kellene, hogy legyünk mi magunk is: ;,Krisztus levele,” „nem tintával, hanem az élő Isten Leikével írva”. Paul Roth írása IMÁDKOZZUNK .János 9,24—38 Mennyei Atyám, napról napra oly sok ajándékoddal veszel körül, mégis mikor a bűn, a betegség és a mindennapok kísértése körül vesz, sokszor üresnek érzem magamat és fárasztónak az életemet. Ingerült vagyok embertársammal szemben és szolgálatom is robottá válik. Te emberekkel vettél körül kegyelmesen, hogy ne maradjak magamra, mégis a magányosság érzése fog el gyakran; kétségeskedem és a szolgálatomat is már már elhagyom. Bocsásd meg, hogy nem tudok felvidulni, hinni és erőt nyerni, pedig bizonyságok fellegei és jóságod ezer észre sem vett jele vesz körül. Könyörülj rajtam és taníts meg hinni. Istenem, Te Jézus Krisztusban gyermekedül hívtál el és teljes szeretetedet nyújtottad felém. Gyógyítsd meg szemem, hogy meglássalak. Köszönöm ígéreteidet, hogy aki elkezdetted a jó dolgot, véghez is viszed. Istenem, aki felfoghatatlan magasságban lakozol, köszönöm, hogy gondviselésemre bíztad értékeidet: a világot és embertársaimat. Köszönöm, hogy mint gyermeked megdicsőíthetlek hitemmel. Köszönöm, hogy a ki elérhetetlen vagy, az embereket itt hagytad számomra, hogy legyenek testvéreim és az értük való fáradozás kitöltse életemet. Köszönöm, hogy feladatokat adsz, hogy hittel meggyőzzem azokat és előbbre vigyem a világot vele; hogy munkát adsz, amely Téged szolgál, mikor az embereknek szolgál. Dicséret és hála minden jótéteményedért, amit életem eddigi idején adtál. Őrizz meg két kezedben kegyelmesen, hogy hitem jó gyümölcsöket teremjen életemben és mindennap örvendezhessek benned. Ámen. Egy levél három 1. „Ezeket írtam nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében” — hangzik az első mondat. János apostol akkor — émberí számítás szerint —" már túljutott élete délén. Keze megnehezedett, látása' is homályo- sult már, de távolról is felelős szeretete eme bizonyság- tétel sorait rótta léveiébe. És én azt hiszem, hogy e levél első olvasóinak szívét nem is a közlés újdonsága fogta meg, hanem e sorokon keresztül megnyilvánuló keresztyén szolgálat fölismerése; a szeretet alkalmas módon való megélése. Miképp is lenne különben felismerhető, hogy Krisztusé vagyok, ha nem tanúskodna arról keresztyén szolgálatom? ! Ennek az igehelynek helyes megértésén keresztül Isten Szentlelke indíttatást adhat nekünk is, az alkalmas módon való keresztyén szolgálatra. Hétköznapjaink hozzák elénk az illusztrációt. Mozik és a televízió híradója, valamint képes újságok közölték a moszkvai Béke Világkongresz- szus képanyagát. Ezeken a felvételeken számos egyházi férfi is látható volt. Ezt a jó- akaratú emberek — egyházon belül és kívül egyaránt — szívesen szemlélték. Mert ez így is van rendjén. Nem szűkíthetjük le az Ige mondanivalóját arra, hogy csak azt kiáltjuk: „Békiiljetek meg az Istennel.” Meg kell élnünk Jézus ama tanítását is: „Azért ha a te ajándékodat az oltárra viszed, és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat és menj el, elébb békülj meg a te atyádfiával és azután eljővén, vidd fel a te ajándékodat.” (Máté ev. 5,23—24.) Az Igére figyelő szív ezt úgy értheti — és mi ezt úgy is értettük —, hogy keresnünk kell a békesség útját; állást kell foglalnunk az emberek és nemzetek megbékélésének ügye mellett; — néven nevezve pedig — most az atomrobbantások eltiltása, az ál- . talános és teljes leszerelés kérdésében. Ily módon is elő kell segítenünk a föld minden népe számára a békés, boldog jövendő kialakítását. Amikór erről, mint keresztyén szolgálatról beszélünk, akkor egyesek a homlokukat ráncolják és a Bibliában kezdenek lapozni. Jó, hát akkor üssük fel a Bibliát. Lukács evangéliuma 12. részének 57. versében, ahol Jézus a békesség keresésére tér rá, szemrehányóan ezeket mondja: „Mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, hogy mi az igaz?” él, s amelyik még a végítéletet is kárhozta tás nélkül éli át. Az örökéletet, mint mindig érvényes életfolytatást, Máté evangéliuma 25. részének végén Jézus ■ szavai így idézik elénk: „Éheztem és ennem adtatok, szomjuhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, . fogoly . voltam és eljöttetek hozzám ... bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtetek eggyel az én legkisebb atyámfiái közül, énvelem cseleked- tétek meg.” Ez az Istennek tetsző istentisztelet, ez a mindig érvényes életfolytatás, tehát a legáltalánosabban kifejezve: az emberek javát szolgáló élet. Cselekvő szeretet, mely kész óemberét legyűrni, odaáldozni másokért. így segít, eltűr és megbocsát. Ezt a szent liturgiát Jézus Krisztus végezte szeplőtelenül. Mélysége és valósága: magára vette a keresztet, váltságul adta életét érettünk, amikor még bűnösök voltunk. Ilyen mélyből és" messziről kapja a bennünk felfakadó szeretet-forrás töltését. Krisztus-hitünkben tehát előre el van készítve a jócselekedetre való készségünk, az emberek iránti megértés és előlegezett szeretet; valamint a bizakodó élet. így olvassuk az Igében: „ha csak azokat ■ szeretitek, akik titeket is", a ti igazságötök .„mennyivel több” a farizeusokénál? Bizony a jóindulat és a jó tapasztalat is mag, amelynek vetésre, csírázásra időre és növekedésre van szüksége. Az embereknek tehát sok jó tapasztalatra van szükségük, amíg bennük is termést hoz a jó. Ennek jeleit bizakodva látom itt is, amott is, de még többen reménykedem. Hisz máris mennyi borút eloszlattak az igazabb társadalmi rend és a megkörinyebbedett munkaviszonyok. Ilyesminek a megvalósulásában tehát rokonszenvező lélekkel tudunk segíteni! A Krisztustól vett szeretet azonban nem elégszik meg csupán a testi és anyagi vonatkozású segítséggel, hanem az örök élet áldásaira is felhívja a figyelmet. A napokban vonaton utaztam. A nyári melegben egykedvűen néztük az arató kombájnokat, a kapáló munkacsapatokat és a mellettünk elvonuló táj képét. Egyszer azonban valaki felkiáltott: Nini, a Mátra! Ekkor mindannyiunk szeme a távoli hegy körvonalaira szegeződött. Egyesek tartósan nézték, talán emlékek, gondolatok és elhatározások születtek a lelkűkben. Mások viszont közömbösen tovább fordították a fejüket. Azzal számolnunk kell, hogy bizonyságtételünk szava nem mindenkinek köti le a figyelmét. Emiatt sem búsulni, sem ítélkezni nincs okunk. Hisz Jézus olyan szeretettel tölt meg, amely nem emberek kedvére, hanem javára szol-, gál. 3. A levél harmadik mondata: „Higgyetek az Isten Fiának nevében.” Ebben az az igény jelentkezik, hogy az Igéből vett indíttatás formázni akarja életünket. Azt akarja, hogy hitünk megtalálja a helyét a világban. Luther Márton mondotta egyik prédikációjában: „Sok keresztyén eltéveszti a dolgot: Isten felé mutogatja a cselekedeteit és emberek felé a hitét. Pedig sem Isten nem tud semmit sem kezdeni cselekedeteinkkel, sem az emberek hitünkkel. Isten felé hitünkkel forduljunk, emberek felé pedig cselekedetekben mutassuk meg hitünket.” Vannak emberek, sőt pap- társaim is, akiknek igen sok nehézségük van a világban. Úgy vettem észre, hogy ezek az emberek rendszerint itt tévesztik el a dolgot. Bizonyos, hogy nem talált helyére az a hit, amelyik útban van és folytonosan • beleakadnak a különben jószándékú emberek is. Fel kell ilyen esetben tennünk a kérdést: megtalálta-e hitünk a helyét, ha csak folytonos nehézségeket terem? Rá fogunk jönni, hogy ezek azok az esetek, amikor az ige törvénnyé vált és nem evangélium, megkötöttség lett és nem szabadság. Így járnak azok az emberek, akik nem veszik észre, hogy a Biblia leikétől térnek el, amikor az- írás betűit ismételgetik, hadakoznak vele és így folytonos feszültségeket támasztanak maguk körül. Pedig az írás nem arra való, hogy azzal másokat citáljunk az Örök Bíró elé, hanem, hogy az minket állítson Isten színe elé. Móra Ferencnek van egy verse az aranyszőrű bárányról. A juhász a bárányt levágta. Utána azután elindult, hogy tettéről számot adjon Mátyás király előtt. Útközben ürgelyukra szúrta a botját, rátette a kalapját és mintha máris a király előtt állna, elkezdte a mentegetőzést. Ekkor megérezte, hogy szavai nem igazak, cselekedetéért felelni fog. Útjában ezt többször megismételte. így amikor végül a király elé állt, bevallotta az igazat és kegyelmet talált. így állunk mi is földi étünkön az Ige elé ismételten, hogy megtisztuljon látásunk, szívünk és ajkunk, hogy az Örök Bíró előtt irgalmat találjunk. Higgyünk — ez tehát azt jelenti: vegyük komolyan Isten Fiának nevét, hozzánk intézett szavát, az Igét. Mégse úgy bánjunk \ele, hogy az elválasszon kortárs • luktól, hanem hogy kiválasszon minket Isten boldog országa számára. Virágh Gyula Az igazság felismeréséből így találtunk rá korunk egyik nagy keresztyén feladatára, szolgálati alkalmára: ez pedig az emberiség fennmaradásáért, jólétéért és békességéért való jószolgálat. 2. A levél második mondata: „Tudjátok meg, hogy örök életetek van.” Érted-e ezt? Nem azt mondja, hogy örök életed lesz, Hanem, hogy van! Vagyis nemcsak a halál utánra kell várnod, hanem már most, itt a földön megélned. Örök élet, az Istennel való élet. Hitből eredő olyan életfolytatás, melynek gyümölcseivel minden kor szívesen Albert Sekiceitxer a moszkvai Literaturnaja Ga- seta körkérdésével kapcsolatban azt a nyilatkozatot tette, hogy az atomháborúnak semmi értelme nincsen, mert egyetlen kérdést nem tudnak vele eldönteni, milliók pusztulása mellett. Az államférfiaknak azt ajánlja* hogy kölcsönösen bízzanak egymásban és írják alá a leszerelésről szóló megállapodást. Ritka esemény színhelye volt az oslói dómtemplom. Ugyanazon a vasárnapon egyszerre három püspököt iktattak be hivatalába: Dagfinn Hauget (Tunsberg), Per Juvkam-t (Björgvin-Ber- gen) és Monrad Nordcrval-t (Észak Helgoland) szentelték püspökké. ^egégazulásunkról A mai epistola keresztyén életünk központi kérdése, a hit által való megigazulás kérdése elé állít bennünket: Azt gondolhatnánk, hogy ez a kérdés számunkra, evangélikus keresztyének számára már eldöntött kérdés. Ha azonban meggondoljuk, hogy a katolicizmus az üdvösséget szerző jó cselekedetek hang- súlyozásával, a különfélé szekták pedig lényegtelen vat lásos magatartás előtérbe helyezésével milyen hatást gyaé kordnak híveikre, nem lesz felesleges újból és újból szembenéznünk ezzel a kérdéssel; Mit kell cselekednem, hogy üdvözöljek? A keresztyén embernek ez a kérdése ma ebben a megfogalmazásban áll elénk: mit kell cselekednem, hogy megigazul jak, hogy bűnbocsánatot kapjak? Igénk erre a kérdésre Áhrahám és Dávid példájával adja meg a választ. Abrahám hite és nem cselekedetei alapján lett igazzá, Isten előtt. Dávid is csak azért érezhetett boldogságot (ti. üdvössége bizonyosságában), mert bűneit megbocsátotta Isten. Ők tehát mindketten a hit által megigazuló ember példaképei számunkra. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy helytelen, logikátlan kérdésünk ilyen feltevése is: mit kell cselekednem? Helyesen ezt kell kérdeznünk: mit tett Isten a mi üdvösségünkért? Mindazt megcselekcdte Ö, amit mi nem tehettünk meg. Egyszülött Fiát adta, hogy a golgotái kereszten meghaljon a mi bűneinkért. Csak ebben lehet bíznunk, csak ebben kell hinnünk és megbocsáttatfak bűneink, van üdvösségünk. , Lehet, hogy valaki számára nem kielégítő a megigazu- • lás kérdésének ez a „hittel” való megoldása. A természetes ember önmaga szeretné megoldani ezt a kérdést. Tudja, hogy cselekedetével került Isten haragja alá és veszítette el igazságát, és most cselekedeteivel szeretné visszaszerezni is azt. Ezért kérdez-: te a törvénytudó Jézustól; „Mit cselekedjem, . hogy az. örök életet elnyerjem?” És ezért tették fel Péternek is az első pünkösdi prédikáció hallgatói a kérdést: „mit cselekedjünk?” Az egész középkor folyamán azon törte magát a ke- .-esztyénség, hogyan találhatná meg az üdvösség útját. Okoskodásával ezer meg ezer feltételt szabott, de sohasem lehetett biztos üdvösségében. Ha teljesített ezer feltételt, feltámadt a kétség, hátha ezer és egy lenne szükséges? Isten elküldötte Luthert, aki nem okoskodott, hanem alázatosan és örömmel elfogadta azt, amit az Írás mondott: Higgy az Űr Jézusban és üdvözölsz! Azóta milliók találták meg ebben megigazulásuk.at, bűneik bocsánatát, üdvösségüket. Ha ebben keressük, megtaláljuk mi is! Petor János
