Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-08-12 / 33. szám

KÖZÖSSÉGEs felelösségvAllalAsban

Örimagyarósd temploma száz éves

A keresztyén szó

az evangélium alapján állja meg a helyét!

(Folytatás az 1. oldalról)

mindenekkel...”. Tehát az egyháznak és az egyes keresztyéneknek az emberiség mai problémái között „cselekeniük kell a jót.” Ez a „jó” igénk szerint „a Krisztus törvényének betöltése”. Tehát mind annak a továbbadása, amit Krisztus mondott és cselekedett. Krisztus evangéliumát és cselekedetét pedig mindenekelőtt a szeretet határozta meg. Tehát a szere- tetet kell ma élnünk és úgy betölteni a Krisztus törvényét. Ezt a szeretetet pedig nem lehet pótolni sem szóval, sem tanítással. Az egyház hajlamos arra, hogy a szeretetről tanítást adjon, ahelyett, hogy kisebb és nagyobb körökben éppen azok között a kérdések között gyakorolja a szeretetet, amelyekkel a mai emberiség foglalkozik. Jó felfigyelnünk arra, amit Luther mondott: „A jónak a kezünkben kell lennie és nem a szívünkben”, és azt se felejtsük el, hogy nem azok „a jócselekedetek” amelyeket Istennek teszünk, hanem amit az embereknek. Krisztus korában a „jó” cselekvésén elsősorban az alamizsna adását értették. A pillanatnyi segítés a rászorulón. Az egyháznak ma is el kell végeznie az olyan „jócselekvés"-t is, amely néha egy pohár víz adásában, máskor özvegyek és árvák meglátogatásában nyilvánul meg. De ezen ma túl kell mennünk.

AMIKOR AZ EMBERISÉGET EGY ATOMHÁBORÚ FENYEGETI, és még vannak a világon a gazdaságilag elmaradott országokban rosszul táplált és éhező emberek, amikor nemzetközi feszültségek állnak fenn, akkor az egyház részéről a „jócselekvés” nem merülhet ki együttérzésben, vagy valamiféle alamizsna osztásban, hanem együtt kell munkálkodnia azokkal, akik meg akarják valósítani a békét és a népek gyümölcsöző együttműködését. Az egyház ezeket a nagy feladatokat önmagában nem tudja elvégezni. Nemcsak azért, mert a világ jelentős része nem keresztyén, hanem azért is, mert minden ember összefogása szükséges hozzá. Mint hívő keresztyén embereknek örömmel kell prédikálnunk az evangéliumot, végeznünk kell az imádság szolgálatát és eközben kell együttmunkálkodnunk más felfogású és világnézetű, de jóakaratú emberekkel.

Igénk szerint a „jó”-nak a cselekvésében nem szabad „megrestülnünk”. Tehát, lankadatlan szorgalommal és kitartással kell munkálkodnunk azért, hogy megvalósuljon az Istenakarta béke, és a népek barátságban való együttélése. Sajnos, bizonyos keresztyén körökben pesszimizmussal néznek minden olyan erőfeszítést, amelyet akár az emberiség, akár az egyház vegez a béke és népek barátsága érdekében. Emlegetik azt, hogy béke csak akkor lesz, amikor majd Jézus Krisztus visz- szajön. Dehát addig ne tegyünk semmit? Addig nézzük, hogy eluralkodjék felettünk a bűn, a megnemértés, a háború szelleme? Nekünk minden időben harcolnunk kell a bűn ellen, és ezt a győzelem reményében tehetjük. Hiszen Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért, és feltámadott a mi megigazulá- sunkra. Tehát a győzelem földjén járunk, amikor munkálkodunk az Ö erejével az emberek között és az emberekért.

Hangsúlyos az igének ez a része is: „Azért amíg időnk van, cselekdjünk jót..Tehát amíg időnk van! A jó cselekvésének ideje lejárhat! Vannak olyan helyzetek, amikor minden úgy összekuszálódik, hogy alig-alig lehet már megoldást és kibontakozást találni. Ilyen esetben csökken a „jó” cselekvésének lehetősége és eredményessége. Amikor pl. hullnak a bombák városra és falura, családi hajlékokra, amikor édesanyák szívéről szakítják le a frontokra induló fiatalokat, altkor már nagyon nehéz a békét munkálni,, akkor már az indulatok diktálnak. Ezért sürgős, hogy az emberiség ma találja meg a béke útját, és a népek baráti kezet nyújtsanak egymásnak. Most kell szólni a béke és a barátság érdekében! Most kell cselekedni a hábrú ellen! Most kell megtalálni az együttélés lehetőségét! Most kell tékozlóan szeretni! Most kell forrón imádkozni! Most kell evangéliumot, örömhírt prédikálni! Valaki egyszer sírva panaszolta nekem, hogy mélyen megbántotta az édesanyját, és aztán elutazott. .Mire újra hazatért az édesanyja már halott volt. „Tudod — mondotta nekem — a tíz körmömmel kiásnám a sírból, hogy bocsánatot kérjek tőle, de már nem lehet’. Valóban így van: vannak alkalmak, amelyekét, ha nem használunk ki, soha nem jönnek vissza. Még most van időnk a „jó” cselekvésére, de használjuk ki ezt az időt!

Pál apostol, majd Luther erősen hangsúlyozta, hogy az üdvösséget nem „emberi érdem” alapján nyertük el, hanem ingyen kegyelemből. Hitből! De hitünk valódiságának meg kell mutatkoznia a „jó” cselekvésében. Erre vonatkozik igénknek ez a drága ígérete: „A maga idejében aratunk, ha meg nem lankadunk”. Ez a mondat az örök élet felé irányítja figyelmünket. Az üdvösség reménységében végezhetjük hát munkánkat itt a földön embertársaink javára. Ez adjon erőt a lankadatlan munkára,

A Világifjúsági Találkozó is alkalmul adatott nekünk is arra, hogy segítsük a népek békéjének és barátságának ügyét. Ne múljék el ez az alkalom sem, szorgalmas és hűséges munkánk nélkül. Legyünk egyek a népek békéjéért és barátságáért való imádságban, szólásban és cselekvésben. Szóljunk és cselekedjünk abban a bizonyosságban, hogy „munkánk nem hiábavaló az Urban”.

Káldy Zoltán

IMÁDKOZZUNK

Máté 5, 43-48

Istenem, jóságod egészen körülvesz engemet, és szereteted ezer jelével takarsz be. Erről beszél a gyümölcsöt adó föld, az eső cseppje, amely a falevélen ül, és a reggel fénye, amely szétomlik a tájon. Köszönöm, hogy jóságod elhordoz engemet, és jobb sorsot^ adsz, mint amit megérdemelnék. Köszönöm, hogy Jézus Krisztus hordozta a bűn terheit, és így jelentette ki lényedet; hogy benne visszahívtál magadhoz. Csak merítenem kell az élet vizéből és enyém teljes kegyelmed.

Megvallom neked bűnbánattal, hogy nem vagyok igazán gyermeked, mert az én életem nem hasonlít a tiedhez. Féltékenyen őrzöm, ami az enyém, és ugyanakkor keveset gondolok másokra. Sokat követelek másoktól, és kevés az, amit én adok. Bevallom neked, hogy kevés áldás sugárzik belőlem mások felé, és szavaim és cselekedeteim nyomán nem terjed szét körülöttem a megértés, a béke, a szeretet és az öröm.

Tudom, hogy jobban a tiednek kell lennem. Kérlek Istenem, vonj magadhoz, világosíts meg és szentelj meg, hogy én ne úgy legyek a tied, mint az öntudatlan természet, mint ahogy tieid a rónák és a nagy hegyek; hanem, mint aki megért, és szerétéiből önként követ. Segíts meg, hogy tudjam szeretni, amit teremtettél, és akit, Istenem, te is szeretni tudtál.

A körülöttem levő nagy világban tudom, hogy annyi a tennivaló az emberek között, hogy több béke, tiJbb egészség, több öröm legyen. Használj fel engemet, hogy ott legyek, ahol az emberért tenni kell valamit.

Te elfogadtál engemet Istenem, aki nem értettelek. Megnyertél és hazahívtál, gyermekeddé tettél a Jézus Krisztusban. Hadd adjam tovább én is hitemmel, életemmel és e világban való szolgálatommal is szeretőiedet. Ámen.

VAS MEGYÉBEN, AZ ŐRSÉG TERÜLETÉN, erdőko- szorúzta dimbes-dombos vidéken fekszik Örimagyarósd. Körmend felől elindulva öri- magyarósdra, szépen ápolt fenyőerdők között vezet az út. A langyos nyári szél fenyők, bükk és tölgyfák egészséges illatát hozza az utazó felé. Az úton néha menekülő nyu- lak és vágtató szarvasok húzlethez tartozó pajtában tartanak istentiszteletet

1802-ben a gyülekezet iskolát és tanítólakot építtet 1805-ben a hívek gyönyörű szálfákat hordanak össze és ebből készül el a zsúptetős imaház.

1840-ben önálló lesz a gyülekezet. Fennmaradt annak a küldöttségnek a névsora, akik a gyülekezet képviseletében

nak át. Az éneklő madarak dala pedig különösen is vonzóvá és kedvessé teszi az egész tájat.

Örimagyarósd lakosságának legnagyobb része evangélikus, Augusztus 12-én van az őrimagyarósdi evangélikusok boldog nagy ünnepe, a templom fennállásának 100 éves fordulója.

A régi szép templom fényképén két dolog látszik. Az egyik, hpgy az Őrség erdői szinte egészen a templomig érnek. A másik: Örimagyarósd lakossága szorgalmas, dolgos nép, íme a templom előtt igavonó állatok sietnek, melyeket egy kislány hajt szorgalmasan. Dunántúl régi községeiben óregek szokták mondogatni: Imádkozzál, dolgozzál, szeresd hazádat és bölcsességben is buzgólkod j ál.

Az őrimagyarósdi gyülekezet 1840-ben alakult újjá. Addig a körmendi gyülekezetnek volt a filiája. Körmend hozzávetőlegesen fél évszázadon át gondozta örimagya- rósdot.

vesznek részt Körmenden azon a tárgyaláson, ahol Örimagyarósd kérte anyásítását.

1842- ben elfoglalja állását a gyülekezet első lelkésze: Lipóth Mihály.

1843- ban épül meg a lelkészlakás.

Az ellenreformáció idejében nagy ünnepek alkalmával szekerekre ült a falu ap- raja-nagyja és mentek a Vas megye területén levő legközelebbi artikuláris templomba, Nemescsóba. A gyülekezet régi vágya, hogy egyszer kőtemplomuk legyen, 1862-ben vált valóra.

Szegény és kicsi volt a gyülekezet, de 18 éven át gyűjtöttek otthon és a Dunántúli Egyházkerület gyülekezeteiben a mostani szép nagy templomra. Volt olyan év, amikor a gyülekezet minden munkaképes tagja nagy áldozatot hozott a templomért.

Örimagyarósd ma is szinte teljesen evangélikus község és ugyanakkor szórványközpont is.

BIZTOS ADATOK VANNAK ARRA, hogy a reformáció komoly hódításokat végzett Szőce—Öriinagvarósd környékén. A XVIII. század közepe táján evangélikus gyülekezetek voltak Szőce, Zalaháshágy és Orimggya- rgsd. Kiss Bertalan püspök 1632-ben Tormai Jánost avatta fel szőcei lelkésznek. Szőce és Zalaháshágy gyülekezetek önállóságát Eszterházy László földesúr szüntette meg.

1796-ban Űrimagyafósd leánygyülekezetté alakul. És ettől az Időtől kezdve a gyülekezet tagjainak áldozatkészsége és hithűsége ragyog a gyülekezet történetének minden lapjáról.

Pár év múlva egy bérházat vesz a gyülekezet, ebben tantermet rendez be és az épüMa a gyülekezet minden tagja egy szívvel és egy lélekkel ünnepel, örülnek ujjongó szívvel szép templomuknak, az orgonához beszerelt villanyfujtatónak. örülnek annak, hogy Isten megtartotta a gyülekezetét és templomát.

— Örül a gyülekezet népe annak, hogy ma a Magyar Népköztársaságban» szabadon és békében dolgozhatnak és építhetik otthonaikat, a gyülekezet épületeit rendbehozhatták és hitüket szabadon gyakorolhatják.

Az ország evangélikus népe ezt olvasva ma bizonnyal örimagyarósdra gondol és együtt örül az ott lakó evangélikusokkal.

Fülöp Dezső

B, Amritananda,

Buddhista Világszövetség alelnöke, látogatást tett egyházunknál. Megtekintette a Teológiai Akadémiát és a Podmaniczky- könyvtárban szívélyes beszélgetést folytatott Koren Emil püspökhelyettessel és Harkányi László egyetemes főtitkárral.

(Folytatás az 1, oldalról)

közvetítenie kell Isten kegyelmének eszközeit, nevezetesen Isten igéjét és a szentségeket. Ezt egyházunk kifogástalanul elvégzi. Persze, különböző jellegű gyülekezeteink vannak, amint azokról Járjps Jelenések könyve is beszél.

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN EGYHÁZUNK nagy anyagi károkat szenvedett, templomok, lelkészlakások, egyházi épületek pusztultak el, de elmondhatom, hogy Isten segítségével a károkat helyreállítottuk, építkezünk, renoválunk, hogy az egyház gbben a vonatkozásban is rendben legyen.

FONTOS EGYHÁZUNK LEGUTÓBBI ESEMÉNYEI KÖZÜL az is, hogy bevezettük a szlovák liturgiát és hogy befejezés előtt áll biblia- fordításunk. Eddig az istentiszteleteken a bibliétinát (a cseh bibliafordítás nyelvét) használtuk. Majdnem minden évben kiadjuk a Zpevník-et és a Tranosciust, Még nem ért meg az idő arra, hpgy egységes szlovák énekeskönyvet adjunk ki, de ezen is fáradozunk. Egyházunk folyóiratokat is kiad: az Evanje- licky posol spod Tatier, Cir- kevnó listy és a lelkészek használatára igehirdetési vázlatokat. Közszeretetnek örvend a Tranpscius-naptár.

Ezenkívül minden évben bi»

adunk olyan könyveket, amelyek a legszükségesebbek az Istentiszteleti élet számára.

SZERVEZETI SZEMPONTBÓL a Csehszlovákiai Szlovák Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház két kerületre, nyugatira és keletire oszlik, s három püspöke van Bratislava, Zvolen és Kosice székhellyel. Gondolom, hogy ezek kapcsolataink következtében ismerős dolgok.

SZERETNÉM MEGEMLÍTENI, hogy a mi EVANGÉLIKUS NÉPÜNK is részt vesz HAZÁJÁNAK ÉPÍTÉSÉBEN. Nem lehet elmondani mindazt, ami szemeink előtt valósult meg az utolsó pár esztendő alatt: új áruházak, kórházak, iskolák, vízi erőművek, fürdők; és hogy milyen magasra emelte a mai embert a maga munkája és mennyire fokozta életszínvonalát. Az egyházszeretet nem érvényesülhet a hazaszeretet és a nép iránti szeretet nélkül. Jelentős dolognak tekintjük, hogy egyházunk helyesen érti a saját békeküldetését. A béke életkérdés. Ezért nálunk Isten igéjének hirdetése a békesség hirdetése. A lelkészek részt vesznek a békegyűléseken, konferenciákon és nyíltan vállalják ezeket a feladatokat. Ebben támogatnak bennünket a hívek is.

3.. Egyházaink és népeink a két világháború között és alatt, akkori vezetőik helytelen politikája miatt, nem voltak jó viszonyban. A felszabadulás és a szocializmus azonban lehetővé tette a jó viszony kialakítását. Hogyan nézi Püspök Űr egyháza ennek a jó viszonynak alakirvsát

BEVALLOM, NEM SZÍVESEN beszélek azokról az időkről, amikor egyházaink között nem voltak jók a kapcsolatok. Hadd szégyenkezzenek ezért a történelem előtt azok, akik ezért felelősek! A népeknek mindig azon kell lenniök, hogy ápolják azt, ami őket összekapcsolja. A mi egyházunk nagyon szívesen fogadta a tényt, hogy a felszabadulás után a szocialista társadalomban megtaláltuk egyházi téren is az utat, amelyen kö- közelebb kerültünk egymáshoz. A mi egyházunk jól látja, hogy ebből esak áldás származihatik a mi egyházainkra és a mi népünkre is. Kiemelem azt a tényt, hogy a mi magyar nyelvű híveink is lelkesedéssel fogadták az egyházaink jó kapcsolatainak hírét és ahol csak találkoztam itt Magyarországon hivő evangélikusainkkal, akik tudnak szlovákul, szintén örültek ennek. Ez a kor tehát egyházunk száméra nagyon jelentős abból a szempontból, hogyan közeledhetünk egymáshoz, hogyan érthetjük meg egymást és hogyan tudunk egymásnak segíteni. Aki ismeri a mi közelmúlt történetünket, el tudja képzelni, ipüyen nagy dolog az, amikor szlovák püspök Magyarországon nyaral. A mai helyzetben pedig milyen magától értetődő dolog ez! És megfordítva is. Nálunk örömmel olvassák az Evangélikus Életet, a Lelki- pásztort, amelyeket szeretettel küldtök meg nekünk, hogy tájékozottak legyűrne életetekről. Hiszem, hogy a mi egyházi folyóiratainkat is szeretettel veszitek kezetekbe, hogy a jó szomszéd a jó szomszédról mindent tudjon. Biztosítalak Benneteket újra, hogy a mi egyházi kapcsolataink nem csupán a püspökök dolga, hanem egész népünké, a mi egész egyházunké, örülök, hogy a sajtó útján egész egyházam üdvözletét tolmácsolhatom és a saját üdvözletemet is, mint további munkánk koronáját.

4. Éppen Püspök Űr magyarországi tartózkodása alatt a nemzetközi békcmozgalomban több jelentős eseményre került sor. Mint evangélikus püspök^ hogyan értékeli a népek közötti béke további biztosítása és megszilárdítása szempontjából ezeket a eseményeket?

— TARTSATOK SZEMETEK ELŐTT, kérlek, hogy amikor a legutóbbi béke- eseményekkel kapcsolatban álláspontomat kifejezésre juttatom, a szónak, amit a püspök kimond, Krisztus evangéliumának az alapján kell megállnia a helyét. Bibliai módon nagyon könnyű bizonyságot tenni a békéről, mint az emberi közösség fontos tényezőjéről, de nem szabad azt elferdíteni, vagy az élettől elvonatkoztatni. A béke támogatja az életet. A legjobb matematikusnak sem sikerült mindezideig kiszámítania azokat a károkat, amelyeket az idézett elő, hogy a világ nem élt békében. Emberek millióinak a legszomorúbb tapasztalatai vannak nemcsak a háborúval kapcsolatban, hanem azokra nézve is, akik a vérontást előidézték. Szüntelenül szemem előtt lebeg e gondolatok között Istennek ez a parancsa: ne ölj! Ehhez nem lehet semmit hozzátenni, de nem lehet belőle elvenni sem. Ez a parancs azt mondja, hogy gondolkodjunk, beszéljünk és cselekedjünk <ymek a világnak a békéjéért. Nem csoda tehát, ha az egyháznak, vezetőinek és tagjainak egyaránt szüntelenül a béke oldalán a helyűk. Számomra a béke kérdése nem lehet vitakérdés, aminthogy nem lehet az Isten parancsa sem. A béke mindenki számára szükséges és ezért csak kollektive lehet azt megvalósítani. A MOSZKVAI NAGY VILÁGKONGRESSZUS a bizonysága annak, hogy az a nép, amelyik a béke ügyét a kezébe vette, már elég erkölcsi és anyagi erővel rendelkezik ahhoz, hogy fegyverletételre kényszerítse mindazokat, akik az új háborúban látják a ma» guk menedékét. A HELSINKI-1 IFJÚSÁGI VILÁGTALÁLKOZÓ világos és hatalmas bizonyság az egész világ számára, hpgy az ifjúság békés jövőben akar élni és együtt akar örvendezni szerte a világon. Szilárdan hiszem, hogy a világ máris készül a legnagyobb fesztiválra, amikor már nem kell félnie a háborútól, hanem minden nép örömmel köszönti a béke új korszakát. Örülök, hogy ebben együtt vagyunk a testvér magyar evangélikus egyházzal és annak püspökeivel és sok más testvéregyházzal a világon. Mindehhez még hozzá kell fűznöm, hogy egyedül a béke menti meg a világot és minden jóakaratú embert felhívok arra, hogy buzgón fáradozzanak annak mielőbbi megvalósulásán.