Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-07-29 / 31. szám
Az ausztriai evangélikus egfhéz püspöke D. G. MAY püspök magyarországi látogatásáról hazájába visszatérve levélben (kereste fel egyházunk püspökeit. D. DR. VETŐ LAJOS püspöknek küldött levelében többek között ezt írta: „Nagy várakozással érkeztem Magyarországra. A tapasztaltak felülmúlták várakozásomat. Feleségemmel együtt különösen gazdag, benyomásokkal teli napokat éltünk át... ...Szeretnék hálás köszönetem mellett a magyar egyház felülmúlhatatlan vendégszeretetének és minden szeretetre- méltóságának kifejezést adni. Kívánom személyesen önnek és egyházának Isten gazdag áldását.. KÄLDY ZOLTÁN püspökhöz írt leveléből az alábbiakat közöljük: „ ... még egészen telve vagyunk a magyarországi sok benyomással. A legerősebb benyomással volt ránk az összehasonlíthatatlanul szép Budapesttel való találkozás 30 év után, a vendégbarátság, amelyet oly túláradó mértékben élveztünk, a szívélyesség és melegség minden találkozás során. Valóban testvéri szeretet volt, amivel találkoztunk. De mindez a tulajdonképpeninek csak kerete volt: mélyen betekinthettünk magyarországi testvér egyházunk életébe. Amit a Te mély bényomású beszámolódból és beszélgetésből nyertünk, amit a vezető emberekkel, a budapesti lelkészekkel, a Deák téri gyülekezettel való találkozásokban, az Akadémián, és nem utolsósorban a Diakóniában láttunk és hallottunk, igen sokoldalú-} szívet megragadó és megható kép. Van abban valami sajátos, hogy a magyar és az osztrák egyház, amely'ugyanazon Habsburg-uralkodók alatt évszázadokig elnyomás és üldözés hasonló sorsát szenvedte el, ma különböző külső körülmények között, mégis annyi közös vonással bir. Nemcsak a közös evangélium és a közös hitvallás az, amely drága nekünk, az... az az elszánt akarat is: az embernek egy változó világban az evangélium meg nem rövidített igazságával szolgálni. Az, ami Új-Delhiben egyesített bennünket: az egész ökumenikus keresztyénség s általában az emberiség szétszakíthatatlan sorsközösségének megtapasztalása, újra jelentkezett az egyházaink mély keresztyén és emberi összekapcsoltságában, a határok, a társadalmi és nyelvi formák különbözősége ellenére. Ez fokozza felelősségünket: küzdeni minden ellen, ami ezt az egységet fenyegeti. Kihasználtam az alkalmat, hogy a burgenlandi esperes- ségi ülésen (Konvent) azon az istentiszteleten, amelyet tartanom kellett, és beszámolómban is, a magyarországi testvéregyház üdvözletét tolmácsoljam. Az Egyetemes Egyháztanácsban részletes beszámolót tartottam■. Tegnap este egy fogadáson alkalmam nyílt arra, hogy fesztelenül beszámolhassak köztársasági elnökünknek, kancellárunknak és helyettes-kancellárunknak Magyarországgal kapcsolatos benyomásaimra vonatkozó sok és érdeklődő kérdésük során. Egybehangzóan helyeselték, hogy az egyházak közvetítői a szorosabb emberi kapcsolatoknak... ... Legyetek bizonyosak affelől, hogy mi Reátok és a ti egyházatokra, annak tagjaira közbenjáró imádsággal gondolunk. Isten áldjon meg benneteket tisztségetekben és szolgálatotokban. Isten ajándékozza meg egyházatokat fáradhatatlan igehirdetőkkel és. az evangélium hűséges hitvallóival. Amidőn mi holnap áhítattal imádkozzak és énekeljük a Veni Creator Spiritust, akkor imádságunkban belefoglalunk titeket is, és a ti egyházatokat, hogy a Szentlélek a mi szeretett egyházainkat mind Ausztriában, mind Magyarországon és az egész világon a helyes úton vezesse. Hálás szeretettel: D. C. May püspök” flz egyházak lézus Krisztus parancsolata szerint szolgáljanak a világban Milliók ügyéért Láttuk az életet ígérő jövőt Dr. Margarete Hoffer grázi Üitoktatónő az Országos Béketanács vendégeként két napot hazánkban tartózkodott. Dr. Margarete Hoffer részt vett a moszkvai leszerelési és béke világnagygyűlésen. Otban hazafelé látogatott meg bennünket. Lapunk munkatársának elmondotta, hogy mint evangélikus hitoktatónőnek régóta szívügye az emberiség békevágya.. A nemzetközi keresztyén békemozgalomban aktívan dolgozik. Hasonlóképpen a Prágai Keresztyén Béke- konferencia munkáját is támogatja. Mint hivő teológus, a Szentírás kinyilatkoztatása alapján érzi szükségét annak, hogy a béke ügyéért mindent megtegyem A moszkvai nagygyűlés éppen ebből a szempontból volt jelentőségteljes számára. Nagy élménye volt, hogy a moszkvai gyűlésen együtt lehetett neves egyházi személyiségekkel örömét fejezte kj, hogy magyarországi látogatását is programjába vehette. Sajnos, a magyar evangélikus egyház életét a rövid idő alatt nem tudta teljesen megismerni. Sok figyelemmel kísérte eddig is a magyar evangélikus egyház munkáját és tevékenységét. Tudja azt, hogy egyházunk eleven és szolgálatában hűséges az evangéliumhoz. Nagy élményt jelentett dr. Margarete Hoffemek az, hogy egyházunk az evangélium hirdetése mellett nyitott a jövő kérdései felé. Hogy a fejlődésben levő társadalmi rendbe pozitíve tud beilleszkedni. Az a társadalmi rend, amely hazánkban kialakult, megszüntette a társadalmi különbözőségeket, a javak igazságos elosztásával az egyenlőség elvét valósította meg. Ebben a helyzetben a magyar evangélikus egyház is jó szolgálatokat végezhet a maga sajátos egyházi módszereivel. Dr. Margarete Hoffer reménykedik abban, hogy a két szomszédos állam evangélikus egyházai is a jövőben szorosabbra fogják fűzni kapcsolataikat. Erre vonatkozólag jelentős kezdetnek tartotta dr. Gerhard May osztrák evangélikus püspök magyarországi látogatását. „Fölemelem a szívemet föl, föl a piros napkorongig még annál is magasabbra a messzenéző édesanyák aggódó tekintetéig. Fölemelem a szívemet mert riasztó csúnya nagy fekete madarak félelmetes árnya sötétlik. Segítsetek levágni a keselyük szárnyát. Szólok is a komoly tekintetű munkásoknak jól markolják meg a kalapácsot és sújtsanak az embervérszivó ezer karú Polipra. A parasztoknak azt mondom vigyázzanak a gyújtógatókra néhol valami gazember csóvát dobjon a hajló szőke búzába. A külügyminisztereknek is szólok legyen már végre foganatja az egyszerű emberek akaratának. A hadvezéreket emlékeztetem puskaropogásnál sokkal szebb a rigófütty. A tudósoknak azt mondom, ne bombát csináljanak az atomból, de zúzmarás keméity teleken melegítsék a dermedt földgolyót. Kiáltok a költőknek énekeljenek szüntelenül és legyenek a világ lelkiismerete. Követelem az Istentől álljon elébe a Gonosznak, mert a jóakaratú embereknek falat kenyérként kell a tiszta bizonyosság, hogy ne riassza szívünket a Rém, a nyüszítő félelem lidérce s egyszer már nyugodt életünk legyen”. (Pákolitz István, baranyai költő „Békét” című verséből) (Folytatás az 3. oldalról) El is húzódott alaposan a tárgyalás: késő este érkeztünk vissza Moszkvába. Azt hiszem eléggé megmutatja ez a pár szó is, hogy bizony volt ilyen sajátos szín, de nem óhajtott rikítóvá lenni a béke-kongresszus egészében, hanem az egyházi emberhez illő szerénységgel kínálta fel sajátos szolgálatait. 3. A kongresszus egyik döntő határozata: „Cselekedni!” Mit jelent ez a magyar egyházi békemunka továbbfejlesztésére nézve? Helyesen érzékelteti Szerkesztő Ür ezzel a kérdéssel a határozat parancsoló jellegét. Ez alkalommal én éppen ezért nem is foglalkozom a határozat tartalmával, hiszen nyilvánvaló, hogy az evangélikus testvéregyház a maga sajátos hitvallási elveinek mérlegére teszi ezt a fontos deklarációt és érdeméhez méltóan foglalkozik is majd vele. így tehát csak a feltett kérdésre felelek, mégpedig az egyházi ember véleményét nyújtva. V A hit cselekedeteink indítéka, cselekedeteink pedig hitünk valóságának bizonyságai. Azaz, nem lehet csak hinni tétlenül, s nem lehet cselekedni csak vaktá- ból. Amikor hitben értékeljük és elfogadjuk a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus felhívását, azután tettek következnek. Egyházaink vezetői nyilván és megfelelő módon latolgatják majd a békeszolgálat időről időre mutatkozó aktuális feladatait. Azokat, amelyek a Prágai Keresztyén Béke- konferencia folyamatos szolgálatában végzendők, azokat, amelyeket az Egyházak Világtanácsa testvéri közössége elé kell tárni, — s nem utolsó sorban azokat —, amelyeket itt hazánkban kell elvégeznünk. Tudjuk, hogy a történelem Ura napról napra elkészíti az alkalmakat s aztán azért adja nekünk, hogy jószándékát, emberséges terveit az ö segítségével kivitelezzük. Korántsem kívántam ezzel elködösíteni a konkrét teendőket, amelyek nagyon is ismertek. Ezek a szavak inkább arra utalnak hangsúlyosan, hogy nincs kész recept, olyan mesz- szire ívelő program, amelyet gépiesen kellene óráról órára teljesíteni, s ezzel mintegy letudni a kötelezettséget. Másról van szó: sokkal több őrömmel, leleményességgel, magabiztosabban, határozottabban kell az ez után következő időkben ilyen irányú szolgálatainkat betölteni, any- nyival is inkább, mert immár nemcsak a hit erejével, hanem a látás meggyőző érveivel is bátorít bennünket Isten. a Deák téri Szépülő fővárosunkban új házak, sőt új lakóépületek nőnek ki gombamódra a földből. A sokat emlegetett „foghíjak” beépülnek és a régi házak egyre nagyobb számban új ruhát öltenek. Ma már fővárosunknak nemcsak fekvése szép, hanem utcái, parkjai, házai is szépek. Szépül a belváros is, sokhelyütt sortatorozás folyik, s egyre több műemlék- jellegű épületet renoválnak, így a felfrissítés után ezek az épületek újak és mégis olyanok, mint régen, régiek és mégis újak. Ebben a szépülő városképben nem lesz csúnya folt többé Deák téri templomunk. Nem hullik már vakolata s nem éktelenkednek többé a csúnya repedések oldalán. Nagyon szépen haladnak a serényen dolgozó munkások az 1. osztályú műemléknek nyilvánított, Pollack Mihály tervezte épületen. Három szakaszban folyik a munka: 1. Statikai megerősítés az épület szilárdítására. Nagyrészt a templom tetőterében, vonóvasakkal húzzák ösz- sze, illetve fogják össze a „kinyílni” készült falakat. Minden vízszintes irányú nyomástól meg akarják szabadítani így az 4. Mi volt a Iegmeghatóbb élménye a kongresszuson? Azt mondják, hogy egy cseppnyi vízben benne van az egész tenger. Most azt a cseppet kellene kiemelni, amely a tengernyi élmény legmegha- tóbb eseményét ízlelteti. No van is ilyen. A hét közepén, egy, méreteiben leírhatatlan, nagyszerű szórakoztató program résztvevői voltunk a kongresszusi teremben. Tudni kell, hogy ennek a színpada jelenleg a világon a legnagyobb. A budapesti Erkel Színház színterének mintegy háromszorosa az a hely, ahol a mostani pergő, tarka program lefolyt. Voltaképpen a Szovjetunió népei mutatták be jelenetekben, zenében, szavalatban, táncban, dalban képességeiket, azonban nem hivatásos művészek, hanem különböző üzemek, szak- szervezetek kultúrcsoportjai- nak szereplésén keresztül. Azt azonban nem lehetett észrevenni, hogy ezek az alkalmasint föllépők voltaképpen csak amatőrök, mert az, ami elénk tárult, a legkényesebb nyugati ízlések várakozását is túlszárnyalta. Magától értetődő, hogy a nagy programot egy ilyen interjúban nem lehet részletesen ismertetni s én csak a záró jelenetre utalok most. Az utolsó percekben minden előadó — több mint ezer szereplő — vonult be a színpadra és lelkesen éljenezte a kongresszus résztvevőit, és viszont. Egyszerre aztán a gigantikus színpad szereplőinek sora középen ketté vált és egy sudár termetű, talpig hófehérbe öltözött, szép szőke asszony jött a nézőközönség felé, karján egy ugyancsak pátyolat- ban fehérlő, kicsi fiúcskával; Nem mondott és nem tett semmi egyebet, csak bájosan mosolygott és gyermekévéi együtt integetett a közönségnek. Az estét betöltő számtalan művészi alkotás között mégis ez volt a legmegrendí- tőbb jelenet, mert ebben tükröződött leginkább a valóság; az igazság és a szépség. Hiszed ő volt az édesanya, aki nemcsak megszülni, gondozni, felnevelni akarja gyermekét, hanem látni és . biztosítani akarja azt is, hogy az élet békésen folytatódjék. A viharzó taps vaslapéban egyesült, háttérbe szorult az ezernyi kiváló művész és a kongresszusi terem hatezerfőnyi közönsége reményteljes, boldog köny- nyek között látta a kis gyermekben a maga fiát, leányát; abban a ragyogó szép asszonyban pedig feleségét, édesanyját. Az életet ígérő jövőt. Hát ez a csepp — ez a könnycsepp — kívánkozott most ki a tengerből annál a befejező kérdésnél, amely azt vetette föl: mi volt a legmeghatóbb élményem. templomot épületet, hogy csak a függőlegesen lefelé ható erők működjenek a tartófalakra. Ehhez a munkához tartozik, hogy a tetőtérben levő, páratlan érde- kességű fafüggőszerkezetet megjavítják, az alkalmatlanná vált faanyagot kicserélik. Eddig több, mint 35 m3 fát használtak fel. 2. Külső tatarozás, beleértve a tetőfedést is. Templomunk új, szépkivitelű lábazatot kap. A tetőfedését vörösréz lemezekkel oldják meg. Ez azt jelenti, hogy ezentúl nem kell 5—6 évenként mázolni az 1200 m2 tetőfelületet. A nagy munkára jellemző, hogy államunk 12 tonna (1 vagon!) vörösréz lemezt utalt ki erre a célra, ami a velejáró munkákkal együtt kb. 1 millió forintba kerül! 3. Belső felújítás. A bennső falfelületek festése s az aranyozás érintetlenül hagyása mellett lekerülnek a mennyezetről a, reflektorok, a stílushoz nem illő búrás-lámpák s helyettük rejtett neoncsövek adják majd a fényt a csillárokkal és a falikarokkal együtt. Az oltárképet is rejtett reflektor világítja majd meg s így a jólsikerültneli IMÁDKOZZUNK János 3,5—8. Mennyei Atyám, bevallom, hogy nem vagyok tökéletes, ahogy parancsoltad, hanem naponta sokféleképpen vétek ellened és embertársaim ellen. Legszebb cselekedeteim mögött is ott húzódik a hiúság és az önszeretet. Annyira elfogult vagyok önmagam iránt, hogy bűneimet legtöbbször észre sem veszem; egyedül Te ismered szívem titkát. Megvallom, hogy ragaszkodás él bennem régi életemhez, önigazságomhoz és bűneimhez is. Oldozz fel, hogy vágyakozzam új életre. Beszédem, tetteim tegyenek bizonyságot megújulásomról. Kérlek, tedd alkalmassá telkemet igazságra, önmagam ismeretére, embertársaim megértésére és szeretetére. Üjíts meg, hogy régi énem melengetése nélkül, valóságos életemben látszék meg, otthon gyöngédségemen, munkámban, hűségemen, pihenésemben, tiszta örvendezésemen új teremtésed. Segíts meg, hogy az emberek között folytatott életemben se legyek szolgája régi megkötözöttségeknek és visszahúzó erőknek, hanem szolgáljam megújult szívvel én is a körülöttem levő világ megújulását. Ámen. Megnyugtató, hogy világszerte növekszik azoknak a tábora, akik felismerik: a háború, a fegyverek nem oldhatták, és nem is oldhatják meg soha a vitás kérdéseket, mert: aki szelet vet, vihart arat, aki fegyverrel akar a másik felett uralkodni, maga is fegyver áldozatává lesz. Különösen igaz ez ma az atombombák fenyegető árnyékában. Akik most Moszkvában tárgyaltak, felismerték ezt a veszélyt. Oszoljék el a borús felhő fejünk felett s virradjon nyugodt, biztonságos holnap gyermekeinkre. Allinger János lelkész Hidas Győr-Sopron megye lelkészei azon a héten tartották nyári értekezletüket Sopronban, amikor Moszkvában megkezdődött a béke-világkongresszus. Akik Moszkvában beszéltek a mi nevünkben is szóltak. Érvelésüket alátámasztotta a háborús sérülésekből újjáépült soproni házak hosszú sora. Győr-Sopron megye lelkészei megbízó levelet adtak népünk moszkvai képviselőinek az egyértelmű, hangos és bátor szólásra a teljes leszerelés mellett, mivel valljuk Luther Mártonnal: „A győzelem sem adja vissza, amit a háborúban elveszítünk.” Reformátorunk szerint is többet ér e g y tehén áldott békében, mint kettő háborús időkben! Weltler Rezső esperes Sopron Mindnyájunk vágya csak az lehet, hogy az Isten képmását hordozó egyvérből teremtett emberiség ne váljék tömegpusztító fegyverek áldozatává, ne legyen földünk pusztasággá, temetővé, hanem az általános leszerelésben nyíljék meg az emberiség előtt a béke korszaka. „Teremjenek a hegyék békességet a népnek.” (Zsolt 72,3.), hogy az ember, aki annyiszor könnyhulla- tással vetett és aratott háborúk félelmei között, ezután örömmel vessen, arasson és éljen. Imádkozunk a békéért, megvalósulásáért és az ennek érdekében folyó hathatós tárgyalásokért. Szimon János lelkész Ecseny A Világ évente 120 milliárd dollárt költ fegyverekre és 50 millió ember nem vesz részt a békés termelésben, mert vagy katona, vagy fegyvereket gyárt. A békemozgalom kiszélesedésében prófétai igöt beteljesedését látom: „Az t)r bíráskodik sok nép felett és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszökéseket és nép népre kardot nem emel és hadakozást többé nem tanul”. (Ezs 2,14.) „Az ívet, kardot és háborút el- törlöm a földről és bátorságos lakozást adok nékik.” (Hős 2. 17.) „Kimennek Izrael városainak lakói és feltüzelik és felégetik a fegyvereket...” (Ez 39,9.) Meggyőződésem, hogy mi a próféciák beteljesedése nagyszerű korszakának emberei vagyunk. Persze ez sürgető parancs minden jóakaratú emberhez, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a mában, amint a moszkvai békefelhívás mondja: Álljunk be azok közé, akik a maguk helyén a leszerelésért és a békéért harcolnak. Hiszen, nincs messze az a náp, amikor az emberiség megszabadul a nukleáris halál rémétől. Pásztor Pál lelkész Diósgyőr-Vasgyár Abban látom a konferencia jelentőségét, hogy világmegmozdulás. Ezért okvetlen meghozza a maga gyümölcseit. A gyümölcsök kérdésében pedig úgy látom, hogy a bizalom és a megértés a legfontosabb, vagyis szűnjék meg az egymás ellen való támadás lehetősége. Ne terreat homo á terra. Zsolt. 10, 18'b. A másik drága gyümölcs a boldog békés építés korszaka, amit a béke és a leszerelés megnyithat. Zátonyi Pál lelkész Csabacsűd Csengődi evangélikus gyülekezetünk templomépítő gyülekezet. Aki építkezik, az a jövőre gondol. Népünk, gyülekezetünk békét remél és akar. Több mint tíz éve épül templomunk, nem sokára használatba kerül. Még gondolni is szörnyűség arra, hogy egy bomba pillanatok alatt porrá és hamuvá égethetné templomunkat, otthonainkat, családainkat. Templomok, iskolák, gyárak, vízierőművek, családiházak épülnek országszerte és világszerte. Azt akarjuk, hogy megmaradjanak. Mint keresztyének valljuk, hogy ennek útja az általános és teljes leszerelés és a béke minden nép számára. Szentpéteri Péter lelkész Csengőd A béke, melyért napjainkban világméretű kiáltás történt, amelyért világméretű küzdelem folyik, lutheri felfogás szerint a mindennapi kenyér tartozéka. Imádkozunk érte minden nap és küzdünk érte minden nap. A keresztyén ember nemcsak él az áldással, hanem Isten iránti hűséggel felzárkózik a vele kapcsolatos munkához is, mert tudja, hogy minden ilyen munkájára érvényesen áll az ígéret. „A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban”. , Boros Lajos lelkész Somlószőllős Renoválják
