Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-04-02 / 14. szám

jr Ss ei/citt a iaiMiiz... LUKÁCS EVANGÉLIUMA „ISTEN ORSZÁGA KÖZÖTTETEK VAN” OLYAN TÉL MÜLT EL FELETTÜNK, amelyen, azt hittük, elvérzik az egész nem­zet. Egy esztendőn keresztül — a nagy háború hat évéből — hadszíntér volt hazánk. Városaink felett már 1944 áp­rilisában megjelentek a halált* hozó ezüstmadarak. Nyomuk­ban füstölgő romhalmazzá lett századok kultúrája, em­berek vagyonkája, iskolák, kórházak, templomok és gyá­rak. Itt templom égett porig, ott csak a tornya dőlt le, vagy a tetőzetét szakította fel a háború koncoló kése. Itt szét­zúzott iskola padjai kiáltottak a megelevenítő élet, a gyer­mekkacaj után, ott ÁBC-s könyvek néma lapjait for­gatta a romok között kerge- tőző huzat. Itt kórházi ágyak összegubancolódott tetemei, ambulanciák műszerroncsai hirdették, hogy nincsen gyó­gyulás, ott betegek nyögése és a tétlenségre kárhoztatott or­vosok fájdalma hullámzott. Itt temető a föld, ott a há­ború visszamaradt szörnyete­gei, a kilőtt tankok hullái előtt ágaskodnak az addig szelíd pejkók, vagy deresek. Itt szövevényes drótakadá­lyok, ott spanyollovak, lövész- árkok húzták meg az élet ha­tárait. Itt egy kémény maradt csupán meg a gyárból, ott még az sem. BÖRTÖN ÉS TEMETŐ volt egyszerre az ország. Olyan volt az a tél, amelyre a nem­zet életében alig akadt példa. A háborút vesztett fasiszták­nak eszeveszett védekezése, visszavonulás, vér, könny, ok­talan pusztítás mindenütt a lábuk nyomán. Nem volt me­ző szinte, amelyet nem túrtak fel lövészároknak, rét, ame­lyet nem aknásítottak el, vasútvonal és híd, amelyet nem robbantottak fel. Az egész ország a hazaáruló bel­ső és a német fasizmus külső ellenségének harapófogójában vonaglott. Megszabadulni tő­lük és megszabadulni a félel­mes, mindent maga alá te­mető háborútól, ez volt a nemzet egyetlen vágya ezek­ben a napokban. Szovjet ka­tonák sírhalmai jelzik, milyen nehéz volt és hosszantartó a fasiszták kiűzése az országból. Egy ilyen drámai, katasztro­fális „utolsó felvonás” után jött 1945 TAVASZA. Az ak­náktól megtépázott csonka fák újra rügyezni kezdtek, a bombatölcsérek oldalán kivi­rágzott a pitypang, a romos városokban és falvakban a szél a szabadság levegőjét hozta és az emberek elkezd­ték az új életet. ÜGY KEZDŐDÖTT, hogy nem hallatszott már az ágyúk tompa döreje, vagy az aknák sivító hangja. A paraszt ki­ment a- földre, a lavaszi kék égre nézett, mélyet szívott a friss áprilisi levegőből, aztán ekéjét mélyen belehasitotta a földbe. Üj kenyérre van szük­ség. Ügy kezdődött, hogy a munkás bement a gyárba, szemével megsimogatta a po­ros gépeket, eltakarította a romokat, olajat kerített elő, megkente a kerekeket és fel­zengett az élet, a termelés muzsikája. Üj cipőre, szegre, lábosra van szükség. Ügy kez­dődött, hogy ismeretlen embe­rek fogtak egymással kezet és lapátok, csákányok mun­kája nyomán a városok nél­külözhetetlen vérkeringése, a közlekedés megindult. Nem lehet örökké gyalog járni. Ügy kezdődött, hogy a lelkész is, a hívei is a templomon le­mérték a háború borzalmát, félelmetes valóságát. Letöröl­ték a padokról a port, el­hordták a romokat. A szél ugyan ki-be járt az ablakok nyílásain, de az orgona meg­maradt sípjain felhangzott az ősi zsoltár: Térj magadhoz, drága Sión ... TAVASZ VOLT. Olyan ta­vasz, amely a népek életében nagyon ritkán fordul elő. Szá­zadok, de legalább is hosszú évtizedek váratnak ilyen ta­vaszra. Ezt a tavaszt egy nemzet évszázadok, évtizedek óta várta. Ügy volt, hogy itt éltünk Európa közepén, de Európá­hoz alig volt közünk. Valójá­ban abban az állapotban a távoli Ázsia valamelyik zugá­ban is élhettünk volna. Ügy volt, hogy nálunk is a XX. század közepét mutatta a tör­ténelem nagy óramutatója, de az idő csak járt felettünk. Valójában százados késésben volt. Ügy volt, hogy emberek­nek neveztek benünket, de az emberi méltóságot kevesen ütötték meg nálunk, mert em­ber és ember között nagy volt a különbség. Azon a tavaszon megválto­zott körülöttünk a világ és sikerült nekünk is megvál­tozni. Ami ezután történt, azt álomban is nehéz elképzelni. Csak szabad nép képes erre! Berzsenyi ezt így fogalmazta: „Szabad nép tesz csuda dolgo­kat ...” A főúri kastély hadi­szállás volt. Felgyújtották a németek. Árván terült el a sok ezer hold. És jöttek a szabad parasztok, hogy a kenyér alá kiki megmunkálja évszázadok álmát, a földet. A gyáros nyu­gatra menekült, vitte, amit tudott. A kapukról lekerültek a régi cégérek és a munkások a sajátjukban kezdtek hinni és dolgozni. Nagy akarással együtt feszültek az izmok és újjászületett romjaiból az or­szág. SAJÁT ERŐNKBŐL, saját áldozathozatalból, saját aka­ratból. Eleget téve emellett nemzetközi kötelezettségeink­nek, megbánva mindazt, ame­lyet elődeink vétkeztek, meg­adva mindazt mindenkinek, ami az élet elemi szükségle­teihez kell először, azután annyit és olyan mértékben, amennyi kellett, illetőleg amennyi erőnkből telt. Csak szabad nép képes erre! Egy ekkora veszteség után, ilyen mélyről elindulva, ilyen ma­gasra tömi, csuda. Kivívtuk Európa és a világ ámulatát. Ma megbecsült helyünk van az emberiség nagy családjá­ban. APRILIS 4-E FELSZA- BADULAS VOLT. Felsza­badultunk emberi méltóságra, megbecsülésre. Elmaradottsá­gunkból kinőttünk, művelő­dünk és egyre felvilágosodot- tabbak vagyunk. Van célunk és van hozzá akaratunk és erőnk. Öntudatosan, biztosan építjük a holnapot. Isten, a történelem Ura, megítélte a tegnapot. Magunk is sokat szenvedtünk érte. A belé vetett hittel fogadjuk nemzetünk jólétét, sok-sok eredményét. Hogy biztos a munkánk, az egzisztenciánk, hogy egyformán emelkedünk és egyformán részesedünk a közös eredményekből. EZEN A NAPON MEGEM­LÉKEZÜNK A MÜLTRÖL. Arról, hogy miként őrlődött népünk nagy tömege a társa­dalmi és szociális igazságta­lanság malomkövei között. És összehasonlítjuk a megtett utat a korábbi évtizedek út- jával. Ez az tjt eredmények­ben gazdag. Főként, ha nem felejtjük, honnan indultunk el. Az egyház népe ebben a szabad hazában folytatja sa­játos egyházi munkáját. Te­gyük hozzá nagy hálával: szabadon. A MI EGYHAZUNK SZÁ­MARA IS a szabadság űj le­hetőségeket kínált 1945-ben. Éltünk is azzal, hogy lélek­számúnktól függetlenül egyen­lő elbírálásban, megbecsülés­ben részesültünk. Sok romot kellett eltakarítanunk. Kívül is, a telkekből belülről is, hogy ezzel a szabadsággal élni tudjunk. Hogy beleillesz­kedjünk az új idők társadal­mába, az új idők életritmu­sába. És ha ezen a téren van­nak is még hiányosságok, ne­hézségek, egyre jobban legyűr­jük azokat. Ilyen évfordulók mindig indítsanak hálára. Isten nagy szeretetét élvezhettük abban, hogy a halál madarai helyett békegalambok röpdösnek fe­lettünk, lövészárkok helyett barázdákat szántunk, acél­szörnyetegek helyett traktorok zúgnak, a romok eltakarítása helyett lakásokat építünk, a gyermekeink iskolába járnak, az orvosok gyógyítanak, a gyárakban termeljük a min­dennapi élethez szükséges esz­közöket — és van munka egyformán minden ember szá­mára, aki csak dolgozni akar. Hidak feszülnek át a folyó­kon, gyorsvonatok szágulda­nak keresztül az országon. Pezseg, lüktet az élet. A sza­bad élet, amelyre hosszú időn keresztül várt a mi népünk. A mélyből, talán a legmé­lyebbről vetett bennünket partra a történelem sodrása és biztosak vagyunk abban, ha nem szabad levegő vesz bennünket körül, megfulla­dunk, vagy legalább is még mindig fulladoznánk. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. őr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és Kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői üt 84. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztályi telefon: 142—074. Előfizetést ára egy évre W. - Ft. fél évre 3«,— Ft Csekkszámla: 20412.—VII! Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 612152® - Zrínyi Nyomda, Bp. Az első három evangéliumot, Máté, Márk és Lukács evangé­liumát „szünoptikus evangéliu­moknak” szokták nevezni, mert közölt anyaguk nagyrészt megegyezik és egymás mellé téve, együtt olvashatók (synop­sis = együttnézés). Lukács evangéliuma közli a három szünoptikus között a legtöbb önálló anyagot. Közlésének két­ötöde nem található meg Má­ténál és Márknál. ISTEN ORSZÁGA - ÖRÖK ÉLET János evangéliuma külön áll. Nemcsak anyagában közöl sok újat — főleg Jézus beszé­deiből —, hanem új kifejezé­sekkel, fogalmakkal, képekkel találkozunk. János evangéliu­ma nem használja például a szünoptikusokra annyira jel­lemző „Isten országa” kifeje­zést, helyette bőven találko­zunk viszont az „örök élet” képzetével. Jézus ilyenkor ma­gára mutat: En vagyok az élet. Vagy: aki hisz énbennem, örök élete van. Az egybevetés világos látásra segít. Se az örök életet, se Isten országát nem szabad vala­mi túlvilági, halálutáni létnek tekinteni. Az örök élet és Isten országa is, nem valami meghatározott időpont a jövőben, hanem elsősorban magával Jézus személyével áll szoros ösz- szefüggésben. Ahol Jézus van, ott az ember visszakapja Istent; azt mond­hatja: Én Istenem! — Ez az örök élet. Ahol Jézus van, ott tudatosan Isten hatalmában — „országlása alatt” — él az em­ber, neki szolgál boldogan, tel­jes odaadással legprofánabb tevékenységében, legkülönbö­zőbb helyzetekben is. JELENVALÓ, VAGY ELJÖVENDŐ? Isten országa és Jézus személye közötti szoros ösz- szefüggést nemcsak akkor ál­lapíthatunk meg, ha János evangéliuma felől közeledünk Lukácshoz. Az összetartozás magából Lukács evangéliumá­ból is megállapítható. A 17. rész 20—21. versében Jézust az őt provokáló, kérdésekkel ost­romló, beugratni akaró fari­zeusok körében találjuk. Nem ritka eset. Mo6t is szeretnék a „nyulat kiugratni a bokor­ból”. Ezt kérdezik: mikor jön el Isten országa. Az ő figyel­mük valami szenzációs tör­ténelmi fordulatra irányul, egy bizonyos politikai, zsidó­nacionalista ádventizmus fűti át szívüket, forrósítja át agyukat. A jövőt kutatják, történelmi jelekből akar­nak jósolni, akárcsak az a mai ember, aki figyelmével rá­tapad a különféle rádióadások híreire és a világpolitika egé­nek csillagjárásaiból próbál következtetni, jósolni a jövőre vonatkozóan. Vannak is jósla­tai, s ezekhez — akárcsak a farizeusok — szívesen venne jézusi, bibliai alátámasztást Jézus az ilyenfajta politi­kai ádventizmussal kap­csolatban a jelen fontos­ságára hívja fel a figyel­met. önmagára mutat Jelenlétére figyelmeztet: „Is­ten országa közöttetek van!” (A régebbi fordítás szerint: „bennetek” — nem pontos!) Nem valami ismeretlen, fan­tasztikus és szenzációs, bor­zongásokkal teli jövő, amely­nek lehetőségeit és részleteit az emberi fantázia színezi ki, hanem már most Jézus jelen­léte hozza a nagy fordulatot, igényli a kortársak döntését. JÉZUS ES AZ APOKALIPTIKUSOK A jelennek ez a hangsúlyo­zása nem jelent Lukácsnál va­lami jövőtlenséget, perceknek élést. A 22. verstől a 37 -ig tartó szakaszban a tanítvá­nyokkal beszél a jövőről. El­mondja nékik, hogy a történe­lem bármennyire változatos, fordulatos, eseményekben gaz­dag folyamat is, valami dön­tően újat, magát a megváltást nem hozza el. A történelem végére mutat rá. A változatos események vonalán futó em­beri történelem végére nem katasztrófa, nem az isteni és istenellenes erők gigászi harca tesz pontot. A történelem vé­gén az „Ember Fia és az ő napja” áll. A tanítvány végső jövője nem valamely borzon­gást keltő dátum. A jövő, a vég maga Jézus és az ő napja. Emelt fővel (21:28!) mehetnek a történelem útján, annak fé­lelmetes és örvendetes jelei között előre. Csak ezt a véget, ezt a szép véget! — Madách Adámjával ellentétben — ne akarják, ne tudják valahogy elfeledni, örömteli napok ró­zsafelhőin és válságos napok ködén át is lássák szüntelen, és ennek megfelelően, tehát bizakodva és felelős józanság­gal. nem valami történelmi pá­nik martalékaiként — visel­kedjenek a történelmi esemé­nyek között. A döntés ideje most van. ö hozta el. A jelen feladatai elől nem lehet és nem szabad egy fantasztikusan elképzelt jövő igézetébe belemenekülni. A JÖVENDŐ SZÉPSÉGE, A JELEN NAGYSÄCA Jézus nemcsak a jövőnek, a történelem végső kimenetelé­nek szépségére mutatott rá, hanem a jelen nagyságára. Lu­kács evangéliumának sajátos­sága a szünoptikusok között, hogy ez utóbbit nyomatékkai húzza alá. Ma lett idvessége ennek a háznak! — hallja vá­ratlan vendégének ajkáról a Jézust házába fogadó Zákeus. Ma velem leszel a paradicsom­ban! — így fordul a kereszten egyik sorstársához, egy elítélt­hez. Az égi hírnök is azt mondja karácsony éjszakáján a pásztoroknak: Született nék- tek ma a megtartó. Első nyil­vános fellépése alkalmával a kapernaumi zsinagógában egy Ezsaiás-tekercsből olvas fel néhány mondatot és mikor azt behajtja, így kezdi beszédét: Ma teljesedett be az írás a ti hallástokra. Jézus Krisztus naggyá, fontossá teszi a jelent, a má-t, számunkra. Hálásak vagyunk Lukács evangélista iránt, amiért Jé­zusnak ezeket a „má”-val kap­csolatos szavait összegyűjtötte és megőrizte. Jóval Jézus halá­la és feltámadása után írta evangéliumát. Múlt időt hasz­nál és úgy számol be Jézus tet­teiről és szavairól. Amit Jézus tett s tanított, az történelemmé vált. De mondhatjuk azt, hogy elmúlt? A „ma” érvényben van, nem múlt el, de ezt meghallani hal­ló füllel, megérteni, következ­ményeit levonni — nem embe­ri érdem. Titok. Isten munká­ja. Ezért beszél annyiszor Lu­kács a Szentiélekről és munká­járól. Az összefüggést a mi je­lenünk és Jézus „má”-ja kö­zött Ö teremti meg. A Szentlé­lek működésének gyakori em­lítése és eljöttének világos körvonalakban történő meg­rajzolása szintén többlet Lu­kács evangéliumában Máté és Márk közléséhez képest. KONTAKTUS A Szentlélek tartja kapcso­latban, kontaktusban Jézust az Atyával. Nem saját ötletei és programja szerint jár el. „Az Urnák lelke van énraj tam .. (4:18) — mondja működése elején. Nem valami emberke­rülés indulata, hanem a Lélek viszi a pusztába, a magányba. Gyógyításában, szavainak ere­jében ez a kontaktus válik Atlanta (USA). Tömegesen tartóztatják le az USA déli államaiban azokat a lelkésze­ket, és egyetemi hallgatókat, akik csatlakoznak a helyi faji megkülönböztetési törvé­nyek elleni tiltakozáshoz. At­lantában Georgia állam fővá­rosában 77 egyetemi hallgatót és 8 lelkészt, Lynchburgban (Virgina állam) 6. Rock Hűi­ben (Dél-Karolina) 4 egyetemi hallgatót vetettek börtönbe. Az atlantai diákok a fekete, illetve fehér állampolgárok számára fenntartott éttermek­ben és kávéházakban ún. „sit- ins” (ülj be) tüntetést rendez­tek és ezért a „törvénysze­gésért” róttak rájuk 30 napi fogházbüntetést. A diákok be­börtönzése után 8 atlantai protestáns lelkész — 7 fekete és 1 fehér — folytatták to­vább a diákok étterem-tünte­tését, mire őket is bebörtö­nözték. A tömeges letartóztatások az USA-ban élénk tiltakozást váltottak ki. Martin Luther King, az ismert néger lelkész tiltakozó nyilatkozatában vé­nyilvánvalóvá. „Az Űr ereje volt vele, hogy gyógyítson” (5: 17). Egyszerű vándorprédiká­torként jár faluról falura, vá­rosról városra, de a Lélektől kényszerítve. „Jézus pedig visszatért a Lélek erejével Ga- lileába és elterjedt a hír felőle az egész környéken” — írja Lukács (4:14). Jézus megígérte tanítványai­nak, hogy a földről való távoz­ta után ennek a kontaktusnak ők is részesei lesznek. Pün­kösdkor nem történt más, minthogy maga Isten terem­tett kontaktust a megdicsöült Jézus és tanítványai között. A kontaktus jelenti erejüket. Utolsó megjelenésekor ezt mondja nékik a feltámadott Mester: „Imé elküldöm nektek azt, amit az én Atyám ígért néktek; ti pedig maradjatok a városban (Jeruzsálemben), míg erőt nem kaptok felülről” A tanítvány, vagyis az egyház, nem általános érvényű igazsá­gok aprópénzreváltásával, ha­nem ebből a kontaktusból, a Mesterével, mint fejével való kapcsolatból találja meg ak­tuális mondanivalóját. ..A Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket, mit kell mondanotok” (12:12). Ezzel a kontaktussal számolni szabad és számolni kell. „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiai­toknak jó ajándékokat adni. mennyivel inkább fog a ti mennyei Atyátok Szentleiket adni azoknak, akik tőle ké­rik?” (11:13.) A KERESZTYÉN EMBER ÉS AZ IDŐ Hogyan él a mai keresztyén ember az időben a) számára juttatott idővel? Röviden két szóval lehet válaszolni: 1. Józanul. Szembeszáll műi­den rémlátással, például azzal is, hogy a háború szükségsze­rű, az atom-katasztrófa feltar­tóztathatatlan. Ha ugyan visz- szatekint életére és az emberi­ség eddigi történetére, látja a sok mulasztást, szorongatja a vétkek következménye, de — ha szabad így kifejezni — ínég jobban látja a történelem kö­zepén Jézus Krisztus kereszt­jét. Ezért kérheti, megkaphat­ja Isten Szentlelkét s vele hi­tet bűnei bocsánatában. így lesz számára a Szentlélek a jó­zanság Leikévé. 2. Felelősen. Szembeszáll minden közönnyel és cstigge- déssel. Az emberiség ugyan nem válthatja meg önmagát, de az emberi tevékenység, az emberi erőfeszítés — például a háború elhárítására is! — nem hiábavaló, nem reménytelen a földön. Ha ugyan előre tekint, maga előtt látja életének vé­gét, a koporsót és lehetettel* észre nem vennie, hogy mind­az, ami emberi, az elmúlás íté­lete alatt áll, de — ha szabad így kifejezni, ismét még job­ban látja a feltámadott és élő Jézus Krisztust, aki jön, hogy mindent újjá tegyen. Ezért kérheti és kaphatja meg Isten Szentlelkét s vele reménységet a test feltámadásában. így lesz számára a Szentlélek a szere­tet Leikévé. Rendezett múlt. Biztof jövő Ezek teszik lehetővé a boldog és értelmes jelent. Benczúr László delmébe vette a diákokat. A diákok helyesen jártak el — mondja —, mikor nem tar­tottak tiszteletben olyan tör­vényeket, melyeknek alapja jogtalanság, a letartóztatott protestáns lelkészek kijelen­tették: „Reméljük, hogy né­pünk szive és értelme fellá­zad a lebecsülés és a faji megkülönböztetés elten.” A Winston-Salen-i (Északi Karolina) tanítóképzőben El­ton Cox kongregacionalis tű- lelkész felhívta a néger diá­kokat rombolják te a hagyo­mányos „tabukat” és további tüntetésekkel harcoljanak egyenjogúságukért, látogassák a „fehér” templomokat, mozi­kat és színházakat (Pray- ins = imádkozz benne és Watch — ins = szemlélj ben­ne), fürödjenek a nyil­vános (fehér) fürdőintézetek­ben (Swin — ins = ússz ben­ne) küldjék a gyermekeket á nyilvános (fehér) játszóterekre (Play — ins = játssz benne) és használják a nyilvános (fe­hér) temetőket (Bury __ins = = temess benne). Lelkészeket tartóztattak le Amerikában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents