Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-03-05 / 10. szám

c Jézus példázatai J Két imádság — két szív — két válasz Lukács 18,9—14. A FARIZEUS ÉS A VÁM- SZEDÖ példázatát olvasva, életem első hittankönyvének egyik képe jut az eszembe. Magam előtt látom a kép egyik sarkában felemelt fej­jel, égrenéző tekintettel, a magabiztos farizeust. Ott áll az őt megillető helyen, a temp­lom főhelyén. De a kép má­sik sarkában, a templom ho­mályában ott látom a resz­kető lábú vámszedőt is. Föld- reszögezett tekintettel, bocsá­natkérőn áll Isten házában. Milyen más ez a két ember, mennyire más az életük, de mennyire más a megjelenésük is. Mennyire más az az imád­ság, amely felhangzik ajku­kon, s mennyire más a szí­vük, amelyből szárnyrakél imádságuk. Jézus példázatában kétféle ember áll előttünk. Nemcsak külső emberi mérték szerint kétfélék. Kétféle az imádsá­guk, s kétféle a szivük is. KÉT IMÁDSÁG Jézus szavai szerint a fari­zeus imádsága életének fedd­hetetlenségéről beszél. Köny- nyen azt mondhatnánk, hogy végre itt van egy ember, aki felemelt fejjel állhat nemcsak az emberek, hanem Isten szí­ne elé is. Végre itt van egy ember, aki mindenben eleget tesz az ige követelésének, megtartja a törvény rendel­kezéseit, s úgy éli életét, hogy kedves legyen Isten előtt. Jé­zus szavai mégis elmarasztal­ják ót. Nem állhat meg Isten színe előtt az olyan ember, aki csak magáról, a maga nagyszerűsé­géről, feddhetetlenségéről, éle­iének tisztaságáról tud beszél ni. De nem állhat meg Isten színe előtt az ember akkor sem, ha a maga életét mindig a másik ember életével ha­sonlítja össze, a másik kárá­ra. Nagyon emberi gondolat az. ami megszólal a farizeus Ilmájában: „Nem vagyok olyan, mint egyéb emberek ...” Vajon nem hasonlítunk-e nagyon sokszor a farizeushoz, amikor másokat lenézünk, semmibe veszünk? Bizony nem kedves az az imádsá­gunk, amelyben nem teszünk mást, mint önmagunkat di- csérgetjük. Pedig erre az em­ber nagyon is hajlamos. Amikor imádkozunk, nem a magunk mértéke, hanem Isten mértéke alá is kell állanunk. Éppen ezért állítja elénk Jé­zus a farizeus imádságát. Ha mi is szoktunk így imádkoz­ni, ismerjünk magunkra, s szabaduljunk meg ettől az ön­telt, gőgös, hamis magabiztos­sággal átitatott imádkozástól. Mennyivel más a vámszedő imádsága! Egyszerű szavakat rebeg csak Isten felé, de imádsága bizonyság bűneiről, isten irgalmáról és a kegye­lembe vetett reménységéről. Megtanulhatjuk ebből az imádságból, hogy Isten nem szép szavakat, hangzatos mondatokat vár tölünk, hanem szívünk őszinte kitárását. Tudunk-e így Isten elé állni és tudunk-e ilyen őszintén imádkozni? Mert az imádság nemcsak szó, hanem ennél sokkal több. KÉT SZÍV Az imádság mindig a szív állapotát mutatja. De nagy különbség van szív és szív között! Az emberi szív külön­bözőségéről beszél Jézus pél­dázata is. Az egyik a farizeus szíve. imádsága azt fejezi ki, hogy minden látszat ellenére na­gyon távol áll Istentől. Kül­sőleg. betű szerint talán tör­vénytisztelőnek látszik, de az a mód, ahogy az embereket lenézi, s magát imádságában is a többi ember fölé emeli, kifejezésre juttatja, hogy szíve s lelke mélyén nem Isten az Cr, hanem a bűn. Mert fakadna-e ilyen szeretetlen imádság szívé­ből akkor, ha meghallotta volna Isten szavát, amely a felebarát szeretetére serkent? Vallásossága — amely semmi­képpen nem nevezhető hitnek önteltség, önmaga körül forgó vallásosság csupán. Nem hallotta meg Istennek azt a szavát, amely a törvénynek nem betű, hanem lélek és lé­nyeg szerinti megtartására serkenti Isten gyermekeit. Hányszor esünk mi is a fa­rizeus bűnébe, amikor külső­leg Isten gyermekeinek lát­szunk, de a szívünket hitetlen és szeretetlen gondolatok töl­tik el, Meg kell szabadulnunk szívünk bűnétől, hogy Jézus Krisztus szava a farizeussal együtt el ne marasztaljon. Hogy milyen szivet akar Jézus Krisztus, erre példa a vámszedő, aki nagyon világo­san és őszintén látja bűneit, kárhozatra méltó voltát. De hite bűneink meglátása mellett Isten kegyelmére, a maga kicsisége mellett, Isten csodálatos hatalmára te­kint. Ez a hit vezeti el a teljes kétségbeesésen túl Isten sze­retető, bűnbocsánata, feloldo- zása felé. Bárcsak ilyen hit töltené el a mi szívünket is, hogy a magunk elveszettségén túl megtalálnánk az Isten szí­ve felé vezető utat. KÉT VÁLASZ A farizeus — bár erről ki­fejezetten nem szól a példá­zat — bizonyára éppen olyan felemelt fejjel ment el Isten házából, mint ahogy Isten elé állt. Jézus mégis azt mondja, nemcsak a farizeusról, hanem az egész farizeusi magatartás­ról, hogy aki magát felma­gasztalja, megaláztatik. Vagy­is, aki magát nagyon sokra tartja, annak Isten egyszer nagyon kézzel foghatóan és nagyon keservesen megmutat­ja kicsiségét, nagyszerűsége helyett minden hibáját, bot­lását és mulasztását. A vámszedő imájáról ellen­ben azt mondja Jézus Krisz­tus: „Megigazulva méné alá az ö házához”. Isten igent mondott bocsánatkérésére, alá­zatosságára, hitére. Bűnös szí­vét megigazította, igazzá tet­te és megújította, alázatos meghajlásából felemelte. Mert Isten előtt az, „aki megalázza masát, íelmagasztaltatik”. Ha megelevenedik szemünk előtt Jézusnak ez a véldázata, könyörögjünk Istenhez, hogy imádságunk, szivünk, hitünk és életünk kedvességet talál­jon Előtte, s Isten színe elől elindulva mindig az ő szere■ tétének világosságában élhes sünk. Harkányi László * S Jézus, szenvedésedről (A Keresztyén Énekeskönyv 181. sz. éneke) Jézus szenvedésedről Mostan elmélkednem, Erőt, áldást mennyekből Lelked adjon nékem. Jelenj meg most szivemnek Ama nagy kínodban, Mellyel voltál lelkemnek Orvosa holtodban. Add látnom sebeidet, Kínos fájdalmidat, Meg veret teles ed, Gyaláztatásidat, Csúf töviskoronádat S más szenvedésedet. Megváltó nagy munkádat S minden érdemedet. De ne csak kínod tudjam, Okát is megértsem, Segélj ezt megfontolnom Töredelmes szívvel Ne hagyj, téged bántanom Üjabb vétkeimmel. Kedvelnem hogy is lehet A bűnt, gonoszságot, Melyért Krisztus sebeket Szenvedett s csúfságot. Ha bűnöm miatt rettent Kárhozat gyötrelme, Jézus, érdemed megment, S nem árthat sérelme. Szenvedésed telkemet Méltán megnyugtatja; Akit Isten így szeret, Azt el nem hagyhatja. Ö add. hogy keresztemet Békével viseljem, Engedelmességedet Örömmel kövessem. Szerelmedért szerelmet hírek. — Böjt 3. vasárnapján az oltárteritő színe: lila. A vasár­nap oltári igéje: 1. Pét 1,17—20; szószéki igéje: Jn 1,29—36. Dél­utáni igéje Ézs 53,2—7. Hogy te gúnyt s halált, Uram. Néked én adhassak Szenvedtél énértem. Oka annak én vagyok, Én és tenger vétkem, Fájdalmid ezért nagyok; S célja; üdvösségem. Buzgó hittel tégedet Holtomig áldjalak. Birken Zsigmond (1626-1681.) Niemöller: Meg kell változtatni Nyugat-Berlin státusát Berlin (ADN) Dr. Niemöller | a nyugat-berlini bírósági és Márton, a hessen-nassaui egy- szenátusi körötr» amik™­házkerület elnöke nyomatéko­san szót emelt Nyugat-Berlin státusa megváltoztatása ügyé­ben. Szerinte csak ezzel lehet végetvetni a jelenleg fennálló „jogtalanság-szituáció”-nak. Niemöller abban a levélben formulázta meg álláspontját, melyet Paul Schulznak, a nyugat-berlini Német Béke­társaságba küldött, a Társaság tagjai ellen irányuló üldözési kampány alkalmából. Nieínöller egyházelnök leve­lében nyilvánvaló célzást tett körökre, amikor megállapította: „Az utóbbi időkben a (nyugat-) berlini bí­róságokról ugyan minden el­képzelhető jogtalanságot fel tudok tételezni, de a szerzett tapasztalatok alapján most már igazán semmiféle igaz­ságra nem számíthatok. Ezek a letartóztatások minden eset­re világos bizonyságai annak, hogy a Nyugat-Berlin jelen­legi státusa így nem marad­hat. Itt még demokráciáról beszélni is merész vállalko­zás.” ISTENTISZTELETI REND Budapest, 1961. március 5-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. fel 10 Koren Emil. de. 11 Koren Emil, du. 6 ifj. Blázy Lajos. Dózsa György út de. fél 10 ifj. Blázy Lajos. Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. Karácsony Sándor u. 31. de. 10. Rákóczi út 57,b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de 3/412. Thaly Kálmán u. de. 10 Drenyov- szky János, de. 11 (úrv.) Rédey Pál, du. 6. Szeretetvendégség: Me­zősi György Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9 (úrv.) Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 Reuss András, du. 6 Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Re­uss András. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Nagy István. Váci út (úrv.) Gádor András. Frangepán u. 43. fél 9 Nagy István. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Bencze Imre. Soroksár-Üjtelep (úrv.) de. fél 9 Bencze Imre. Rá­kospalota, MÄV-telep de. 8. Rá­kospalota, Nagytemplom de. 10. Rákospalota, Kőtemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 11 Várady Lajos, este 7 Madocsai Miklós. Torockó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Várady La­jos. Óbuda de. 9 Grosschmidt Iván, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Grosschmidt Iván. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Zoitai Gyula, de. 11 Zoitai Gyula, este fél 7 Káro­lyi Erzsébet. Budakeszi de. 8 Rutt- kay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albert­falva de. 7 Visontai Róbert. Ke- lenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Nagytétény du. 3 dr. Benes Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 Mezősi György, du. 6. — A TESTVÉR EGYHÁZ KÖRÉBŐL. A református egy­ház egyetemes konventje feb­ruár 16-án és 17-én ülésezett. Györy Elemér püspök, az el­telt konventi évkör lelkészt elnöke ismertette a zsinati egyházalkotmányi bizottság­nak a már korábban a zsinat elnöksége elé terjesztett ja­vaslatát, hogy a konvent vá­lassza meg elnökségévé az or­szágos zsinat elnökségét. A megejtett titkos szavazás ered­ményeként dr. Bartha Tibor tiszántúli püspököt a zsinat lelkészi elnökét az egyetemes konvent lelkészi elnökévé, dr. Erdei Ferenc tiszántúli fő- gondnokot az országos zsinat világi elnökét az egyetemes konvent világi elnökévé egy­hangúlag megválasztották. Ezzel megvalósult a négy re­formátus egyházkerületnek az a többször kifejezett kívánsá­ga, hogy a református egy­ház két vezető testületé a Konvent és a Zsinat egyesül­jön. Az elmúlt év őszén a re­formátus püspöki értekezlet ezt már egyhangúan kimon­dotta: „A Konvent feladatkö­rét is a Magyarországi Refor­mátus Egyház Zsinata, mint törvényeink szerint az orszá­gos református egyház legfel­sőbb törvényhozó és intéz­kedő testületé gyakorolja. A püspölcök és főgondnokok ér­tekezlete a kitűzött cél eléré­sére első lépésként tekinti an­nak megvalósítását, hogy a Zsinat és a Konvent elnöksé­ge azonos legyen... A Zsi­nat elnöksége választassék meg a Konvent elnökségéül; a Konvent tagjaiul pedig a Zsinati Tanács tagjait küld­jék ki az egyházkerületek.” A Konvent lelkészi alelnö- kévé Szamosközl István püs­pököt, világi álelnökké dr. Búza László főgondnokot; Bé- kefi Benő egyházkerületi fő­jegyzőt és Kulcsár Dezső egy­házkerületi főjegyzőt lelkészi jegyzőkké, dr. Üjszászy Kál­mán gyűjteményi igazgatót és dr. Ungváry Antal egyházke­rületi világi főjegyzőt világi jegyzőkké, dr. Gaál István ügyészt pedig jogtanácsossá választották. Öt szákbizottsá­got alakítottak és megválasz­tották annak tagjait. * — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A Pest megyei egyházmegye lelkészi munkaközössége feb­ruár 15-én ülést tartott Buda­pesten. Űrvacsorai szolgála­tot végzett, majd esperes! tá­jékoztatót adott Detre László. A lelkészek Marschalkó Gyula vezetésével az új énekekből tanultak, majd meghallgatták Gálát György előadását Mo­dersohn életéről. Keveházy László ismertette a „Bizony ságok fellege” című könyvet, Vancsó József vezetésével vasárnapi igeszolgálatra ké­szültek fel a gyűlés részt­vevői. — A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége február 24-én tartotta Balassagyarmaton ez évi első munkaülését. Közös igehirde­tésre készülés és úrvacsoraosz­tás után (Matuz Pál) Gartai István számolt be az egyház időszerű kérdéseiről, az Orszá­gos Esperesi Értekezletről és az egyházmegye lelkészj mun­kaközössége ez évi munkater­viről. Előadást tartott id. Har­mati Béla ..Hitvallásos önkri­tika” címen. — CSEPEL. A gyülekezet február 12-i szeretetvendégsé- gén „Ami a világ keresztyén- ségét foglalkoztatja” című so­rozatban Rédey Pál ferenc­városi lelkész tartott előadást „Gyarmati kérdés és keresz- tyénség” címen. — FERENCVÁROS. Ozv. Csorba Károlyné 78. születés­napja alkalmából két ezüst gyertyatartót ajándékozott a gyülekezetnek. Most már hat gyertyatartója van a ferencvá­rosi gyülekezetnek az oltárán, mind a hat gyülekezeti hívek adománya. — MÁRCIUS 5-ÉN délután 6 órai kezdettel szeretetven­dégség lesz a ferencvárosi gyülekezetben. A szerefetven- dégségre a gyülekezet tagjait, érdeklődőket szeretettel hiv ezúton is a gyülekezet. Elveszi a világ bűneit Jn. 1, 29—30 Keresztelő János a feléje közeledő Jézusra mutat és ajkán elhangzik a nagy prófétai ige: „Íme az Isten Báránya, aki el­veszi a világ bűnét!” — A böjti időszakban minden igehirde­tés odacsatlakozik a Keresztelő bizonyságtétele mellé. Minden igehirdetéssel Őrá akarunk mutatni: a Bárányra, a bűn elvevő­jére. Jézus, Isten Báránya — tehát áldozat. Mert a kifejezés az Ötestamentum világába utal, ahol a báránnyal rendszerint mint az áldozat kiválasztott eszközével találkozunk. Isten ha­tározta meg ezt az eszközt és módot. S mikor Jézusról van szó, akkor is erre kell gondolnunk. Isten választotta ki öt magá­nak, hogy legyen eszközévé, végrehajtójává elhatározásának, a világ megváltásának. S Isten választotta ki ezt a módját is a megváltásnak, hogy Jézus áldozatával szerezze meg a vált- ságot. Jézus, Isten Báránya elveszi a bűnt. A bűn elvétele érde­kében lett Jézus áldozattá. Ahogy az Ötestamentum kultuszá­ban is képletesen rárakták az áldozati bárányra a nép bűneit és így hajtották ki a pusztába, vagy helyezték oda az áldozati oltárra — így került rá Jézusra is a világ bűnterhe, hogy el­vigye. eltávolítsa azt azokról, akik vétkeztek, akikre a bűn súlyaként az ítélet nehezedett. Akikért az áldozat történt, azok többé nem hordozzák vétkeik súlyát, megszabadultak tőle. Jézus, Isten Báránya, az egész világ bünterhét elvette. Megváltói áldozata nem korlátozódott néhány emberre, még- csak Izrael népére sem, hanem egyetemes megváltást hozott az egész világ számára. Általa Isten nem néhány embert akart kiragadni a bűn szövevényéből és a halál mélységéből, hanem az egész emberiségért nyújtotta ki mentő atyai kezét, hogy mindeneknek biztosítsa az élet és üdvösség lehetőségét. Isten Krisztus áldozatában végrehajtott mentőterve hálára ösztönöz. Mert más úton nincs megváltás-, nincs szabadulás a bűntől és ítélettől. Krisztus áldozata bűnbánatra ösztönöz, mert ma is biztos szabadulást jelent a bűn kötelékéből, biztos megkönnyebbe- dést bűneink terhétől, biztos menekülést az ítélettől. Krisztus áldozata emberszeretetre ösztönöz, mert rádöb­bent az emberi élet értékére és felkelti bennünk a legszentebb indulatot, a minden áldozatra kész, mentő szeretetet. Krisztus áldozata reménységet táplál bennünk a világ felől, hogy abban a jónak, tisztának, igaznak, békességesnek kell győznie. Hiszen Isten Krisztusban már elhatározta ezt felőle s teljességre is juttatja a Krisztus Jézus napjáig. Hála, bűnbánat, emberszeretet és reménység kapcsol ben­nünket össze Jézus Krisztus áldozatában Istennel, megmentő mennyei Atyánkkal és a velünk együtt megváltott testvéreink­kel, az emberekkel. Mezősi György HÉTRŐL—HÉTRE Adományává formál bennünket Mt. 20, 28 Hogyan szabadxilhatunk meg az önhittségtől? A tudatos, vagy tudatalatti beképzeltségtől? Hogyan válik a keresztyén ember emberré, testvérré, felebaráttá, áldássá az emberek kö­zött? Erre a kérdésre válaszol ennek a hétnek az igéje. Először is Jézusra kell figyelnünk. Ö nem azért jött, hogy egy új vallással, egy tisztultabb, fejlettebb hittel, az igazi istenfogalommal, a szerető mennyei Atya képzetével ajándé­kozza meg az emberiséget. Nem ő adta nékünk ajándékba az Istent, hanem az Isten adta ajándékul nékünk őt. Ha vallás­alapítóként jött volna, hódító lett volna. Ö azonban szolgálatra jött. Hagyta, hogy az Atya adja őt az emberiség szolgálatára. Ahogy az Atya adta Jézust az embereknek, úgy adta Jézus is önmagát. S ahogy magát adta, úgy adja valamennyiünket Nem azért tesz tanítványaivá, hogy hatalmaskodjunk, hanem hogy minden embernek javára munkálkodjunk. „Valamint az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja az ő életét sokakért.” A keresztyén önteltség akkor kezdődik, amikor feledjük, hogy Jézus Krisztus velünk akarja megajándékozni a világot és nem nekünk kell őt propagálva, másokkal versengve Vele megajándékoznunk az emberiséget. Nem mi adjuk őt a világ­nak, hanem az Atya. A keresztyén józanság ott kezdődik el, ahol belátjuk: nem vagyunk adományozók, hanem mi magunk vagyunk az adomány. Mikor Jézus bennünket az embereknek ad, mássá is tesz, ajándékává formál. Úgy ad oda bennünket, mint a másik ember testvérét, felebarátját, hogy észrevegyük a másikat, hogy megértsük és együttérezzünk vele, hogy segít­sünk néki mindabban, amire szüksége van. Hogy mi mássá legyünk, hogy mi áldás, ajándék legyünk, és ne teher a mások nyakában, ne ötödik kerék a szekérben — ezért adta őt nékünk az Atya és adta önmagát váltságul sokakért. Benczúr László NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT. 145, 2; II. KOR. 1, 24. - A hit ör­vendezésre és hálaadásra indít. A? Isten szeretetet elfogadó hit nyomában az Istennel megbékélt szív öröme terem. Istent magasztaló hálánknak gyakorlatilag embertársaink szolgálatá­ban adjuk bizonyságát. Ef. 5, 1—9; Lk. 17, 20—37. HÉTFŐ: EZS. 40, 15; JN. 12, 28. — A teremtett világ hatal­mas Istene, életünknek Ura Jézus Krisztus által azért váltott meg, hogy egészen az övé legyünk. I. Pét. 1, 13—21; Lk. 18, 1—8. KEDD: ZSOLT. 45, 7; RM. 11, 33. — Istennek üdvösségün­ket szerző munkája felette áll minden emberi elgondolásnak. Aláhajló szeretete megérinti és fogva tartja életünket, de ezt a szeretetet értelmünkkel felfogni és szavakkal kellőképpen kifejezni soha nem tudjuk. Mk. 6, 7—13; Lk. 18, 9—17. SZERDA: ZSOLT. 32, 8; EF. 5, 2. — Isten jól látja bűnein­ket, mégis szeret minket. Nem taszít el, hanem megbocsátó szeretettel új élet útjára hív. Jn. 10, 17—25; Lk. 18, 18—30. CSÜTÖRTÖK: EZS. 64, 7; EF. 2, 10. — Életünket Isten teremtő kezéből feladatok teljesítésére kaptuk. Jézus Krisz­tussal való közösségben megújulva kapunk erőt rendeltetésünk betöltésére. Ap. Csel. 18, 1—11; Lk. 18, 31—43. PÉNTEK: EZS. 40, 2; I. PET. 1, 18—19. — Jézus Krisztus vére váltságunk ára. Az ár, melyet Krisztus értünk adott, örökké érvényes, értékét soha nem veszíti el; ugyanúgy a vált- ság is örök. I. Kor. 4, 9—16; Lk. 19, 1—10. SZOMBAT: ZSOLT. 69, 33; JN. 1, 50. — Isten nem tér ki előlünk, ha álhatatosan, teljes szívből keressük. Megtalálni Öt egyedül Jézus Krisztusban lehet, Benne újítja meg életünket. Ézs. 49, 1-6; Lk. 19, 11-28; Jn. 6, 1-15, Szekeres Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents