Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-03-05 / 10. szám
feífttt Sí*, ft i szívek is érjenek össze... A levegőben már a tavasz illata terjeng. Az utcánk sarkán is megjelent a tavasz első hírnöke, a didergő hóvirág és a bundás barka. Sőt a minap a Múzeum-kert fáiról is vagy ötször hallottam: pipitér, pipitér, nyitni-kék, nyitni-kék. Kerestem is a pajkos kis madarat, nem siet-e az órája, hiszen még csak március eleje van. A hűvös szél azonban megborzolta a csupasz ágakat és odébb kergette, mert a következő pillanatban már egészen más irányból jött a hang. A természet órája azonban nem csal. Ügy látszik, idén korán beáll a tavasz, mint ahogyan korán van idén böjt is, húsvét is. A szél, ha hűvös is, mégis csak böjti szél és ha lesz is még tél, az már csak végső próbálgatása lesz a dermesztésnek. Jön feltartózhatat- lanul a tavasz. Tpiőkerülnek a tavaszi szerszámok. Nyesőkés, ágfűrész. Ge- 1J reblye fésüli a kövérre duzzadt rögöt és halomba gyűjti a. gyökeret, kórót. Fanyar füst csípi a szemet. Ásó nyoma ad helyet magnak és dugványnak. Kiskertek születnek a házak táján és talán a húsvéti locsoló legények gomblyukaiba jut már ibolya, nárcisz. A melegebb sasokban kotlós gubbaszt. Kosara terhes a leendő élettől. Még néhány nap és sárga kis vattacsomók új színe fogja tarkázni az udvart. De nemcsak a természet, a háztáj érzi a tavasz jöttét. Készül az egész ország. Esemény ez is, mint sok annyi más, ha nem is lobogózzuk fel hozzá házainkat. Űj munkakezdés új nagy eseménye fez a tavasz. Meg kell vetni az új kenyér ágyát. Az ország egésze, apmja-nagyja kenyeréről van szó, amelyet végtelen földjeink, lankás dombjaink fognak ontani és amely mögött ott dobog a paraszti-munkás szíve. iLL ár most, az első napok első „kapavágásai”-nál eldől, hogy ,, milyen színű és milyen ízű lesz ez a kenyér. Az emberek ebben az évben új és talán számukra szokatlan módon fognak az első lépésekhez. Üj családok új közösségek új harcostársaivá és tagjaivá lettek. Megnőtt a. föld, megnőtt, a .felelősség, megnőtt az egymásrautaltság tudata. Ebben a megnövekedett új kezdetben és helyzetben sok-sok szem előtt vizsgázik mindenki, hogy mennyire ember, mennyire érzi beletartozónak magát abba a nagy családba, amelyet népnek, nemzetnek nevezünk. Az első lépések szakítanak már a tegnappal és olyan lel- ki/letet, magatartást igényelnek, amely minden tekintetben magasabb erkölcsi értéket képvisel. A tegnap az „én” sorsom, az „éri” bukásom, vagy az „én” emelkedésem volt. Azt tettem, ami „nekem.” volt jó, vagy az „én” hasznomat hajtotta. Ma a „mi” eszmei és erkölcsi többlete lép életünkbe. A „mi” kenye- rüriki a „mi” földünk, a „mi” hazánk és a „mi” népünk sokat emlegetett kifejezése most igy lett valósággá minden embe: számára. A közös fáradozás már az első erőbevetésnél „mindnyájunk” hasznát fogja eredményezni. Űj szivek is születnek. Az átalakulás talán a szivekben érik leglassabban. Sok napfényre, mosolyra, szcretetre, bizalomra és megértésre van szükség, hogy a szivekben is beérjen az új vetés. De ez úgy van, ahogyan már szóltunk róla, hogy a jó munkának, az a feltétele: hogy a szivek is összeérjenek, ne csak a földek. A falu társadalma nem cserélődött ki. Ugyanaz a Kovács János, ugyanaz a Kiss Péter fog egymás mellertt élni és dolgozni, csak földjeik között nincsen már barázda. Es a föld is ugyanaz. Ha itt a szivek együtt dobognak, ha itt a mosoly, szeretet, bizalom és megértés rezonanciára talál, ha itt a föld, amely megérzi az emberi szívek odaadását — együtt dobban a szívvel, akkor csodák születnek. Es ezen a tavaszon erre a kettős csodára várunk. Az emberi szívek találkozására és az elmaradhatatlan eredményre. J/an nekünk keresztyéneknek is e téren a keresztyén emberek felé mondani- és tennivalónk. Mi azt valljuk, hogy emberé a munka, Istené az áldás. De ennek az „egyenletnek” a második fele úgy értelmezhető és csak úgy igaz, ha az első oldala is maradéktalanul igaz. Tehát Isten áldására csak akkor számíthatunk, ha az ember ténylegesen helytáll a munkában. Hogyan is várhatnánk másként Isten áldását? Ebben az új szituációban is ugyanannak az Istennek az áldása kiséri az ember munkáját. De a munka legyen igazán munka. Es ezt a keresztyén embernek kiváltképpen tudnia kell. A keresztyén hit, keresztyén becsület, keresztyén helytállás és odaadás is most vizsgázik. Milyen keresztyén~az, aki sopárikodással, dologkerüléssel várja Isten áldását? A hit, a bizalom tudja a zsoltár szavait: emberé a munka, Istené az áldás, és ezzel a tudattal áll szolgálatba, munkába. A z ember-, a föld- és a munkaszeretet hamar a helyére állít minden embert. Es mi azzal a bizakodással nézünk erre a tavaszra, hogy ott állnak helyükön az emberek. Az új formák között, ahol csak a határ más. Végtelen. Mint a jövő. A lehetőségek ezer ígéretével, ezer áldásával. Űj embercsapatok közös munkája fogja meghódítani a földet is, a jövőt is. Mert a. jövő így lesz a mienk, azt is meg kell hódítani. Ember-, föld-, munkaszeretet és Isten áldása, ez a sorrend ennél a kérdésnél. Es ebbe a sorrendbe Isten parancsolata állít bele bennünket. Jó azzal a hittel és tudattal elindulni, hogy a böjti langyos szelek a mi szíveinket is felelősségre buzdítják, hogy bennünket is helyünkre■ állít Isten igéje a munkában és cselekvésben és hűséges helytállásunkat áldása kiséri. Tekintsünk kora iavassza.1 így ki az ablakon, simogassuk igy meg szerszámainkat, és a földet, amely a mindennapi kenyér Ígéretét rejti magában. Redey Fái Aggodalmaskodás nélküli kötelességteljesítés LUTHER NYOMÁN 1539-ben Luther Márton Witteiibergben I. Péter 5, 5—í> alapján prédikált. Kikelt az ellen, hogy sokat aggodalmaskodunk s emiatt nem teljesítjük kötelességeinket. Elítélte a római egyház ereklyetiszteletét és rámutatott arra, hogy az apostolok az emberiségre nem koponyáikat és csontjaikat hagyták örökségül, hanem a szívüket. Péter apostol nagyon szép hitvallást hagyott ránk, amikor megírta: „Minden gondotokat, öreá vessétek, mert ö gondot visel rólatok". Ez valóban szép prédikáció, mondja Luther. Péter apostolnak a szívéből jött. „Sok, szenvedésünk éppen onnan van, hogy aggodalmaskodva, gondokban vergődünk. Pedig Isten azt mondja: .Eredj, végezd kötelességedet, s a gondot hagyd énreám!’ Isten a legnagyobbat vette magára, a gondot. Mást is tudna ehelyett csinálni. Meg tudná büntetni emberek nélkül is a gyilkosokat és más gonosztevőket. Tudná a szomorúakat vigasztalni, a fel- fuvalkodottakat' dorgálni. Mindezt azonban rajtunk keresztül alkarja cselekedni. Viszont mi nem végezzük kötelességeinket. „Lusta kutyák vagyunk, amelyek csak híznak és párnákon henyélnek, a tálból kieszík a jó falatokat s nem akarnak ugatni, mint Ézsaiás mondja (56:10 és köv.)”. Sokan azért félnek kötelességeiket teljesíteni, mert azt gondolják, hogy ebből még több bajuk lesz. Pedig az a helyes, ha nem aggodalmaskodunk, hanem teljesítjük kötelességünket, és „sarka ntyüs csizmával megyünk a dolgunk után”. „Ha nem lennénk olyan Üristen, Mennyei Atyánk! Te nagy hatalommal és dicsőséggel, bölcsességgel és méltósággal ruháztad fel egyszülött Fiadat, a mi megváltó Jézus Krisztusunkat. Ö azonban minden külső dicsőségtől megüresitette magát, hogy hirdesse szent országod evangéliumát és meghaljon a golgotái kereszten bűneink bocsánatáért. Hálát adunk ezen -a vasárnapon azért, hogy Jézus Kriszlusta, falánk kutyák, Isten sok mindent el tudna velünk végeztetni”. „Bezzeg a török csupa kitartás és szorgalom s ugyanúgy a pápa is. Csak mi nem teszünk semmit, csak mi akarunk mindnyájan párnákon ülni. Ha félsz attól, hogy szidalmazni fognak, semmire- kelö fajankó vágj'. Nem szabad törődnünk azzal, hogy kö- telességteljesitésünknek mik lesznek a következményei, haragudni fognak-e az emberek ránk, vagy sem. Azt kell gondolnunk, hogy: mit érdekel mindez engemet; én nem azért fogtam bele, hogy dicsérjenek”. Legyen tehát úgy', ahogyan Isten akarja. A mi dolgunk a türelmes munka, a gondokat pedig bagy'juk öreá. így kel] az embernek akkor is viselkednie, amikor gyöngének érzi magát, vagy halálos veszedelemben van. Erre tanít bennünket. Péter igazi „ereklyéje”, ez a szent ige. Addig élek, ameddig Isten akarja. Nem az én aggo- dalmaskodásom tart életben. Isten az ö Fiát áldozta értem. Rá tekintek akkor is, ha meg kell halnom. Megvigasztalódva mondhatom majd: Jó utat, kedves lélek! így akar a Szentlélek Péter útján békességgel és vigasztalással megajándékozni. Tehát mindent tegyünk meg és viseljünk el, s közben mégis vidám legyen a szivünk, mely ■mindent istennek ajánl és azt mondja: megteszem, ami rám van bízva. Ebből ugyan bajom is lehet, de erömhöz képest vállalom • azt is.- Ha meg is kell halnom. Istennek ajánlom telkemet, hogy minden gontus személyében és életében feltártad az igazi lelki nagyság titkát, s így minket is tanítasz az uralkodásról való lemondásra s a szolgálat készséges örömére. KÖnyőrgünk, vezess minket is Szentlelked és igéd világosságával a sze- retetben szívesen szolgáló élet útján, hogy igy belső békességünk legyen, embertársainknak javára lehessünk, szavunk és életünk pedig dicsőítse a Te szent evangéliumodat. A Jézus Krisztus által. Amen, dom egyedül az övé legyen. — Mi .azonban fordítva járunk el. Engedjük, hogy rágjanak és maradjanak gondjaink, Közben pedig lemaradunk, úgyhogy semmit sem intézünk el jól. Mert ha sokat is aggodalmaskodunk az eső, vagy á napfény miatt, ebből még nem lesz eső. se napsütés. Szántsuk a földet és így imádkozzunk: ..Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a Földön is.” A parasztok sok aggodalmaskodása, de másoké is az ördögtől van. Munkára és türelemre vagyunk hivatva. Ezt a kettőt akarjuk tehát tenni: dolgozni és tűrni. A harmadikat, az aggodalmaskodást Istenre bízzuk. Nincs jobb dolog, mintha frissen végezzük munkánkat, ha pedig valami kellemetlenség ér, vidáman elszenvedjük. Ehhez Luther szerint értenünk kell. A mindenható Istennek abban telik öröme, ha gondjainkat reá bízzuk. ..Neki erős a nyaka, dobjátok rá gondjaitokat”. Ha az ember értene ehhez a gondtalansághoz, milyen boldog lenne az élete! „Nem is olyan régen Rómába és más búcsújáróhelyre futottunk s így akartunk szabadulni , gondjainktól. Mennyibe . került mindez! Én is ezért lettem szerzetes, s. ha a világ végére kellett volna mennem, oda is elfutottam volna. Pedig Isten maga jön hozzánk anélkül, hogy egyetlen fillérünkbe kerülne, hogy gondjainkat magára vernie.” Ha igazán akarjuk Pétert látni, de nem a koponyáját, hanem a szivét, akkor szívleljük meg, amit mond: szabaduljatok a gondoktól. Minél többet bízunk Istenre, ő annál jobban örül neki. Az, aki fél és aggodalmaskodik, nem bírja teljesíteni kötelességeit. De aki azt mondja: „Reád bízom gondomat, Uram. A Te nevedben neki vágok. Ha pedig bajom lesz, hát azt is el fogom viselni”, — az ilyen ember sok jót tud tenni, mert „a nagy kő (az ő hitetlensége, aggodalmaskodása és okoskodása) most már. Úristenünk nyakán csüng és olt jó helyen van”. „A gond nem a szívünkbe való, hanem Űristenünk hátára." „Ha olyan embereink lennének, akik teljesítik kötelességeiket, semmink se hiányozna. Vannak olyanok, akik csak a tejfelt akarják leszedni, de nem akarnak a sárba lépni. Pedig Isten a gyöngesé- günkön keresztül akar nagydolgokat cselekedni. Így fogadott el engemet is prédikátorrá, aki pedig szúnyog és vízhólyag vagyok és akit ő valamikor a semmiből teremtett. Ugyanúgy mindnyájunkat a magáévá fogadott, akik pedig mindnyájan semmik vagyunk: ma élünk és holnap meghalunk.” Ilyenformán prédikált Luther Márton 1539-ben. Az apostolok földi maradványai („ereklyéi”) helyett megmutatta szívüket. A hamis vallásosság helyett gondtalan bizakodásra, szorgalmas kötelességteljesítésre, az elkerülhetetlen szenvedés türelmes vállalására tanított. Erre tanít minket is, ma is. Dr. Vető Lajos Holland pacifisták az atomfegyver hollandiai elhelyezése ellen (Hága) „Kerk en Vrede” (Egyház és béke) néven keresztyén pacifisták Hollandiában közös bizottságot alkotnak s most ez a bizottság a hollandiai egyházakhoz fordult, hogy világos szót mondjon az atomfegyver kérdésében. A hollandiai pacifisták hazájuk egyházaitól azt kívánják, hogy „közvetlen és konkrét módon foglaljanak állást abban a kérdésben, hogyan lehet vagy lehetett etikai és morális alapon megindokolni a tömegpusztító fegyverek Hollandiába szállítását és azok felhasználását”. Hasonlóképpen tiltakoztak lelkiismeretükre hivatkozva a véderő-kötelezettség ellenzői Hollandiában a NATO-atom- fegyvereknek az országban való elhelyezése ellen. Tiltakozásukat írásban juttatták el- az egyházakhoz -és az .ország nagyobb újságaihoz. Az atomfegyver-telepeket — mondja ez az irat — a parlament, tudta nélkül létesítették. Ez az eljárási mód pedig a tiltakozók álláspontja szerint ellentmond az igazi demokráciának. MEGHALT WENDEL KARDINÁLIS München (ADN). Wendel kardinális, München-Freising érseke, aki a Német Szövetségi Köztársaság legmagasabb rangú katona püspöke, Szilveszter este 59 éves korában Münchenben meghalt. Közvetlenül szilveszteri prédikációja után szívszélhűdést kapott. IMÁDKOZZUNK Isten iiáránya „Krisztus ártatlan Bárány” — énekeljük minden úrvacsoraosztáskor a böjtben különösen is gyakran. Megszokott kép. Böjti képzeteink között kitörölhetetlenül ott van az „ártatlanság szent Báránya”. Pedig voltaképp rajtunk is beteljesedett böjt harmadik vasárnapjának első üzenete, Esaiás próféciája (53:3): „nem gondoltunk vele”. Rá még csak-csak, de vele nem. El vagyunk foglalva böjti önmagunkkal. Amolyan bűnök szennyét kereső lelki nagytakarításfélének gondoljuk csupán a böjtöt, amikor „magunkba kell néznünk” s azon igyekszünk, hogy velünk történjék valami. A böjtben kétségtelenül ez is benne van, de csak mint következmény, gyümölcs. A moszkvai Tretyakov Galériában látható Ivanov égés* falat betöltő hatalmas müve: Krisztus megjelenik a nép előtt Hú$z , évig készült a kép s hatszáz részlet-tanulmány kellett hozzá, míg befejeződött. Megrázóan nagy mü. Hatalmas előtéralakjai, a Keresztelő János köré gyűlő emberek húsz év alkotási ideje alatt rengeteget változtak. Keresztelő feje előtanulmányában is világhírű. Prófétai jövőlátás ég a szemében s ajkáról szinte halljuk — ami mai vasárnapunk második üzenete —: íme Istennek ama Báránya... De a reális valóságok, emberek, arcok és indulatok fölött csak prófétai messzeségben sejlik a szó s Jézus alakja kicsi és távol van. Nem tárgya, csak csomópontja a képnek. Ezzel a kicsi alakkal hamar készen volt a művész. Vázlatai mutatják. Igaz a kép. Akkor is így történt a Jordán partján. A barány-kép ismerős volt — de ki értette igazán? A tömegből csak két jánosi tanítvány s ők is csak másnap, amikor újra hallották. Vajon nem az a baj. hogy túl sokat íoporgunk a magunk vélt bajai körül? S azon töprengünk, hogy mi történt velünk? Pedig Vele, a názáreti Jézussal történt valami. Erről szól a böjt. Az ártatlan bárány páskaáldozatának útjára lépett. S ez prófétai szó. Péter a harmadik üzenettel (I. Pét. 1:18) a prőfétaság azon értelmében szól, amely feltárja és értelmezi a szívben meglevő, de kuszáit, vagy elfödött valóságot. „Hiszen tudjátok ..Megfordul a kép. Ö lesz a cselekvés, a történés. Mozgalmas böjti, uagyheti események színezik alakját. Minden övele történik. De mi kerülünk a csomópontba. Atmelegszik Péter utolsó mai szava: érettetek. K. E.
