Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-10-22 / 43. szám

A HIT — REMÉNYSÉG Szemelvények a Zsidókhoz írt levél 11, 19, 26-27 verséből Légy segítségül nekünkl Mk. 9, 14—29. Az Újszövetség csodaleírásai között sajátságos helyet fog­lal el a mai evangéliumi szentlecke. Amazok „zökkenőmentes­ségévei” szemben itt vita, zűrzavar és Jézus feddése teszi élet­szerűen hitelessé a feljegyzést. Az Újszövetség nem idealizálja a Jézust körülvevő tanítványsereget, mint ahogy az Ószövet­ség sem a hitben atyákat. A csoda megtörténik. A beteg fiú meggyógyul. Jézus kö­nyörül rajta. De közben kibontakozik előttünk a tanítványok hitbeli gyengesége. Az evangélium 6. része ugyanis számot ad arról, hogy Jézus tanítványait felruházta az ördögűzés, gyó­gyítás kegyelmi ajándékával. A lehetőségük tehát a cselek­vésre megvolt. Jézus feddéséből és felvilágosításából kitűnik, hogy a ta­nítványok tehetetlensége hitetlenségükből és Istennel való kapcsolatuk megszakadásából származott. (19. és 29. v.) A Jézushoz tartozók — a keresztyének — mindig akkor válnak tehetetlenné és nyomában botránkoztatóvá is, ha hiány­zik belőlük Uruk iránti teljes bizalom és a hozzá fűző imádsá- gos kapcsolat. S végül is üres apológiában merül ki vallá­sosságuk. Gyakran tapasztaljuk ezt manapság is, Sokszor nem ismer­jük fel Jézus hatalmát és nem bízunk benne mindendkfelett, pedig az igében és az élet eseményeiben feltárul embermentő szeretete és mindeneket-jóvégre kormányzó hatalma. Persze ennek oka lehet az is, hogy mi másképpen képzeljük el Jézust, mint a világmindenség urát és üdvözítőjét. S ha Jézus nem önző elképzeléseink szerint uralkodik és végzi az emberek szabaditását és boldogítását, akkor bizalmatlanná válunk iránta. Botránkozásra adunk okot, hogyha nem élünk azokkal a kegyelmi ajándékokkal, amiket Urunktól kaptunk és azzal a belső erővel, amivel övéit felruházta. Mindig ez történik, ami­kor a benne való hit nem érik bátor cselekvéssé. A bizonyta­lankodás és cselekvőképesség napjaink égető kérdéseiben — amikor emberek ezrei és milliói várják elnyomásból, ki- zsákmányoltságból, gyarmati igából, elmaradottságból felsza­badulásukat és a népek sokasága igaz, tartós békére vágyik — a hitbeli meggyengülés jele. Jót tenni, a jóban segíteni, az igazságról bizonyságot tenni, békét munkálni — erre Jézus nemcsak világos tanítást ad a mái élő keresztyénségnek, hanem az erőt és a lehetőségeket is megadta a cselekvésre. Ha a döntés és nyomában a Jézus nevében való segítés elmarad, akkor Urunk iránti bizalmunk hiánya mellett, a hozzá fűző kapcsolat hiánya is fennáll. Nem élünk azzal a lehetőséggel, hogy a magunk és a világ ügyeit eléje vihetjük az Ö biztatása alapján. Többet kell imádkoznunk, elsősorban ezekért a sokakat érintő kérdésekért: a békéért, a népek sza­badságáért, boldogulásáért, haladásáért, az igazság győzelmé­ért. Élnünk kell azzal a biztatással és paranccsal is, hogy a népek vezetőit is imádságba foglalhatjuk — hogy felismerve a helyes utat, az emberiség nyugodt és megelégedett életét tartsák szolgálatuk céljának és ezért mindent meg is tegyenek. De köEben észre kell vennünk az egyes embert is, aki az élet valamely esetével kapcsolatban segítségre szorul: a betegeket* gyászolókat, vigasztalásra, erősítésre, tanácsra szorulókat Érettük is sokat kell könyörögnünk. Az imádság nemcsak Isten által biztosított lehetőség az Ö segftségülhívására, de a személyes kapcsolat folytán a belső megerősödés lehetősége is a cselekvőképes, jót munkáló ke­resztyén életre. Mezősi György ...................................................... HÉ TRŐL—HÉTRE Hűség és becsület n. Tim. 2, S. Pál apostol munkánk hűséges és becsületes elvégzéséré int bennünket. Erre inti elsősorban Timotheust, de az igék keresztül mindnyájunkat. A fejezet még így kezdődik: „Te”! Ti. Timotheus. „Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Jézus Krisztusban való kegyelemben.” De az 5. vers, tehát heti igénk, nem egyes szám második személyben beszél, hanem általánosságban: „Hu pedig küzd is valaki...” stb. Pál apostol ezt a képet a min­dennapi hűséges munka becsületes elvégzésére érti! A munkát kétféleképpen lehet elvégezni! Lehet úgy dolgozni, hogy a szívünk nincs velünk a mun­kában. Ilyenkor a munka könnyebb oldalát keressük, rend­szerint az eredmény rovására és alig várjuk, hogy vége le­gyen a munkaidőnek. Az így dolgozó emberek szokták író­asztalukat rendetlenül hagyni, vagy munkagépüket elfelejtik letakarni és a kisebb szerszámok is szanaszét maradnak. És lehet úgy is dolgozni, hogy a szívünk ott van a munká­ban. Ilyenkor munkavégzés közben azt tartjuk szem előtt, hogy amit készítünk, az minőségi munka legyen. Munkánk végeztéveí íróasztalunk rendezett, vagy a gépünk ápolt marad. Valamikor az ivarban ismerték ezt a kifejezést: Tisztes ipar. Csak el kell kezdeni azon a munkahelyen, ahol dolgo­zunk, a tisztes munkát, vagyis hűséggel és becsületesen kell dolgozni. Timotheusnnk az volt a feladata, hogy az igehirdetésben végezzen minőségi munkát. Az Istenben hivő embereknek ott kell hűséggel és becsü­letesen dolgozniuk, ahova őket Isten állította. Fülöp Dezső ISTENTISZTELETI REND Ismét a hit nagy fejezetével foglalkozunk. A fejezetből csupán három verset raga­dunk ki. Ezeken a verseken keresztül a hitnek egyik új oldala kerül reflektorfénybe: A hit — reménység. A hitnek azt a sajátos tu­lajdonságát értjük ezen, amely Isten jövőben teljesedő ígére­teit tudja megragadni. Hit re­ménység nélkül csonka, szár- nyaszegett. Nem is nevezhető többé hitnek, ha csak a kéz­zelfogható és érzéki, szemeink­kel látható dolgokra irányul. Ezekhez nem szükséges a hit... A hit természete egé­szen más. Hitben járni annyit jelent, hogy látom a hit lát­noki szemeivel a láthatatlant. Hit és reménység szorosan összetartoznak. Pál apostol az I. Korinthusi levél 13, 13.-ban így összegezi végső megálla­pítását: „Most azért megma­radt a hit, remény...” A hit­ből fakadó reménység a ke­resztyén ember életének a kí­sérője élete utolsó leheletéig. A keresztyén hit valóságát fejezi ki ez a megállapítás: „Amíg élek remélek!” A hit ótestamentumi hősei közűi Ábrahám, a választott nép ősatyja és Mózes, aki né­pét az egyiptomi szolgaság­ból kivezette, áll most elénk. Mindkettő húsból, vérből va­ló ember volt, mint mi. Ezért példakép számunkra hitük re­ménysége. E két történeti sze­mély hitének reménysége túl­mutat azon a korszakon, mely­ben éltek. Az első keresztyé­nek megértették, hogy az Ótestamentum is Jézus Krisz­tust prédikálja. Ha az Ószö­vetséget helyesen akarjuk ér­telmezni érdemes Augustinus óegyházi atya meghatározásá­ra figyelni. „Újtestamentum az O-ban rejtőzik el, ötesta- mentum az Új-ban nyílik fel.” Minden ószövetségi ígéret elő­re mutat a Krisztusban tör­tént beteljesedésre. A REMÉNYSÉG MEG NEM SZÉGYENÍT Isten Ábrahámnak, egy gyermektelen öreg embernek emberi értelemmel felfogha­tatlan nagy ígéreteket adott. Nagy nép atyjává teszi, neki adja örökségül az ígéret föld­jét és az ö magjában áldat- nák meg a föld minden nem­zetségei. Istennek ez az ígérete Izsák­iam beteljesült. Az ígéret hor­dozója, a kis fiú, szépen ser­dült idős szüleinek örömére. Eifckor Isten szinte emberfe­letti próbára teszi Ábrahám hitének bizodalmas ragaszko­dását és engedelmességét. Azt parancsolja neki, hogy áldozza fel az ígéret hordozóját, szívé­nek drága kincsét, az egyetlen fiát. Ábrahám nem tanácsko­zik „testtel és vérrel”, nem hallgat apai'ösztönére, jólehet mélységesen megdöbben a ^kegyetlenül” nehéz követelés hallatára, mégis, szó nélkül vállalja e súlyos, atyai szívé­nek oly kimondhatatlanul ne­héz megterhelését. Ha ezt meg- Cselekszi, amit Isten paran­csol neki — mondja a termé­szetes emberi ész — akkor életének nincsen értelme és reménysége szertefoszlik. Áb­rahám hitének nagysága itt mutatkozik meg. Hite szárnyra kél. Reménységgé válik. Isten ígéretében oly erősen hitt, hogy meg volt győződve ar­ról, hogy Isten ígéretét meg nem szegheti soha. Hitte, hogy istennél minden lehetséges íMt 19, 26) Egyetlen fiát, az ígéret hordozóját még a ha­lálból is vissza tudja hozni a mindenható Űr, mert ígéretét Soha meg nem töri. Remény­sége nem szégyenítette meg. Visszakapta gyermekét. A zsidókhoz írt levél nyo­matékosan hangsúlyozza, hogy példaképpen nyerte vissza fiát Izsók története példa a ma élő gyülekezet számára is. Ar­ról beszél nekünk, hogy a fel­áldozott Egyszülöttet, Jézust, visszakapja a gyülekezet. Hi­tünk reménysége előre tekint az eljövendő Ürra. Arra az időre, amikor a megöletett Bá­rány teljes dicsőségében újra visszajön. A hit reménységé­nek van még egy bizonysága: a halottak feltámadása az utolsó napon. Az apostoli hit­vallásban így valljuk e re­ménységet: hiszem a test fel­támadását.” A REMÉNYSÉG ERŐSSÉ TESZI A SZIVET A másik példakép Mózes. Mö reménysége van, Isten megígérte a szabadulást és ,az örökséget választott nő­jének. Mózes állhatatosan csak erre tekint. Tengernyi kísértés környékezte. A fáraó palotájának királyi pompája tárva állt előtte. Hírnév, ha­talom, dicsőség, tömérdek kincs és a léha életmód el­puhíthatta volna szívét. Hité­nek reménysége legyőzte az alacsony ösztönöket, szívét erőssé, önmegtagadóvá tette. Habozás nélkül választott. Nem a gazdagságot, dicsősé­get választotta, hanem vál­lalta a sanyargatott, elnyo­mott rabszolgaságban élő né­pével a sorsközösséget. Ezzel a döntésével kellemetlenséget, megaláztatást, üldözést és gya­lázatot vállalt magára. A re­ménység volt egyetlen erőfor­rása. Pedig még nem volt látható tárgya reménységének. Isten eljövendő jutalmat ádó ígéretére tekintett. Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant. (11,27) Példakép Mózes reménysége is. Előre mutat az Újszövetség felé az ő története is. Részese lett Krisztus sorsának. A reménység látja meg az üdvösség eljövendő dicsfényét. Magyarországi evangéliumi egyházaink szolgálatában im­már hagyományossá vált a reformációról való közös meg­emlékezés ökumenikus refor­mációi emlékünnepély tartá­sával. Ezidén a Magyarországi Egyházak ökumenikus Taná­csa a közös reformációi emlék- ünnepélyt a Budapest-Kálvin téri református templomban tartja minden magyar evan­géliumi egyház közreműködé­sével október 29-én, vasárnap este 6 órai kezdettel. A reformációi emlékünne­pély sorrendje: 1. „Erős vár a mi Iste­nünk ...” Énekli a gyülekezet. 2. Imádkozik: Nagy József, a Magyarországi Baptista Egy­ház alelnöke. 3. Igehirdetés: Tartja Káldy Zoltán, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. De egyoldalúan látnánk, ha azt gcmdolnánk, hogy a re­ménység a földi életünkre nem vonatkozik. Mózes konk­rét új hazát remélt népének. Mi is a hit reménységével tekinthetünk a- világ népeit kínzó nagy ellentétek békés megoldására. A reménység erős szivűvé, döntéseiben ha­tározottá teszi Isten népét. A reformáció hónapjában gon­doljunk Luther élő remény­ségére is. Az Erős vár a mi Istenünk kezdetű énekünk 4. versének végén ott izzik Luther hitének boldog re­ménysége: „Miénk a menny őröltre”. A nagy szívű embe­rek, a hit hősei a hit remény­ségével vállalják népükkel a jelenben a sorsközösséget és az eljövendő javakra tekin­tenek. Bátrak és erős színűek. A hit: reménység. Tekint­sünk így a hit nagy fejeze­tére. Legyen számunkra bol­dog bizonyosság, hogy a re­ménység meg nem szégyenít. Merjünk bátor elszántsággal tekinteni hitünk Fejedelmére, Jézusra, aki elkezdte bennünk a jó munkát és be is végzi azt Garami Lajos 4. Énekel: a „Lutheránia” vegyeskar: a) Sweelinck (1562—1621) 121. Zsoltár b) Bárdos Lajos: Az Úr­istent magasztalom... Vezényel: Weltler Jenő. 5. Ünnepi beszédet mond: Szamosközi István, a Duna- melléki Református Egyház- kerület püspöke. 6. Énekel a Kálvin kórus: a) Händel: Messiás orató­riumból Halleluja kórus b) Schütz: Jézusé a dicső­ség ... Vezényel: Kupay Dénes. 7. Befejező imádságot és áldást mond: Hecker Ádám, a Magyarországi Methodista Egyház szuperintendense. 8. 90. Zsoltár: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” Énekli a gyülekezet. Az ökumenikus reformációi emlékünnepélyre egyházaink népét ezúton is szeretettel hívjuk és várjuk. HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Zsid 12, 1—6; szó­széki igéje: Márk 9, 14—29. Délutáni igéje: Hős 2, 17—22. * A TESTVÉREGYHÁZ ÉLETÉBŐL Folyó évi október 12-én tar­totta közgyűlését a Dunamel- léki Református Egyházkerü­let. A közgyűlés kiemelkedő eseménye Szamosközi István­nak, az egyházkerület püspö­kének jelentése volt. A jelen­tés felmérte és ugyanakkor kijelölte az egyház szolgálatát az egyház határain belül, de az egyház határain túl is, né­pünk és az emberiség mai sorsdöntő kérdéseiben, örven­detes számunkra, a jelentés­nek az a része, amely a test­vériség és megbecsülés hang­ján foglalkozott az evangéli­kus egyházzal való szoros kapcsolat és együttműködés feladataival és tényével. Evangélikus egyházunkat a közgyűlésen Káldy Zoltán püspök, dr. Ottlyk Ernő Teo­lógiai Akadémiai dékán, Ko­ren Emil püspökhelyettes, Vá- rady Lajos esperes, Csákó Gyula püspöki titkár és Gádor András felelős szerkesztő kép­viselte. Evangélikus egyhá­zunk nevében Káldy Zoltán püspök köszöntötte a közgyű­lést és annak elnökségét és kívánt jó munkájára Istentől gazdag áldást. • PÉRIKÖPA REND AZ 1961- 52. EGYHÁZI ESZTENDŐRE Egyházunk püspökei az 1961—62. egyházi esztendőre ismét a magyar perikópa rend használatát tették kötelezővé. Ebben az egyházi esztendőben a magyar perikópa rend epis- tolai igéi alapján kell prédi­kálni, az oltárnál pedig az evangéliumi igéit kell felol­vasni. A délutáni istentiszte­leteken az igehirdetés szaba­don választott textus alapján történik . • — KÖZLEMÉNY. A Luthe­ránia Énekkar ezúton is közli, hogy az október 29-re tervbe­vett hangversenyt az ökume­nikus reformációi emlékünne­pélyre való szolgálata követ­keztében később, december 3-án, advent első vasárnap­ján tartja meg. — LELKÉSZIKTATÁS. Ok­tóber 15-én templomszen­telés ünnepi alkalmának szín­helye volt a fonyódi protes­táns templom. Kettős ünnepet ünnepeltek ezen a napon. A templomépítés 25 éves jubi­leumi ünnepségét és a gyüle­kezet lelkészének KARDOS JÓZSEFNEK, valamint a gyü­lekezet új presbitériumának beiktatását. Az ünnepi isten- tisztelet szolgálatait Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke végezte. * — SEGÉDLELKÉSZ-ÁTHE- LYEZÉS. Az Egyetemes El­nökség Drertyovszky Jánost október 1-től segédlelkészi minőségben könyvtárosi szov- gálattal bízta meg. * — BUDAPEST-KŐBÁNYA. Október 15-én szeretetvendég- ség voU a gyülekezetben, me­lyen dr. Ottlyk Ernő, Teoló­giai Akadémiai dékán, tartott előadást a magyar reformáció történetéről. Teológusok mű­ködtek közre szavalattal, ének­és zeneszámokkal. * — PESTÚJHELY. A gyüle­kezetben október 22-én, dél­után 5 órakor gyülekezeti est lesz. Előadást Vámos József lelkész tart. A gyülekezeti es­tet szeretetvendégség követi. * — Kereszthúros, páncéltőkés zongora eladó. Cím a kiadóhiva­talban. — Szakadt, régi IRHABUNDAK újjáalakítása legújabb modellek szerint. SZÖRIMEBUNDAk alakí­tása, javítása. Bart szűcs, VII. Le­nin krt. 23. Udvarban. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Saltóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D, dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és Kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatan Budapest. Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon; 142—887 Sajtóosztályi telefon; 142—074. Előfizetési ára egy évre 60, - Fx. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 616079/2 s- Zrínyi Nyomda, Bp. Budapesten, 1961. október 22-én Deák tér de. 9. (urv) Trajtler Gábor de. 11. (urv) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. Blázy Lajos de. 11. Blázy Lajos du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 10. Fodor Ottmár de. 11. (urv) Fodor Ottmár Kará­csony Sándor u. de. 10. Boros Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/4 12. Thaly Kálmán út de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Rédey Pál du. 6. Szeretetvendégség: dr. Pál- fy Miklós Kőbánya fle. 10. Takács József Utász u. de. 9. Takács Jó­zsef Vajda Péter u. de. fél 12. Ta­kács József Zugló de. 11. Szabó István Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István Fóti út de. 11. Gá­dor András Váci út 129. de. 8. Nagy István Frangepán u. de. fél 9. Gádor András Üjpest de. 10. id. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Rákospalota Máv-Telep de. 9. Rákospalota Nagy templom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békén Jó­zsef Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Árva István teol. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 10. (német, úrv.) Várady Lajos de. 11. Csákó Gyula este 7 Bárdossy Tibor. Torockő tér de. fél 9. Schreiner Vilmos. Óbu­da de. 9. Vámos József de. 10. Fülöp Dezső du. 5. Szebik Imre teol. XU. Tarcsay V. u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Zoltai Gyula este fél 7. Zenés áhítat: Szelényi Zoltán. Pesthidegkút de. fél 11. Szegény! Zoltán. Diana út de. fél 9. (úrv.) Ruttkay Elemér. Kelen­föld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. dr. Rezessy Zoltán du. 6. Ken- deh György. Németvölgyi út 138. de. 9. Kendeh György. Nagyté­tény de. 8. Visontai Róbert. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. H. Lábossá László, du. 6. Lábossá László, NAP RÓL-NAPRA VASÁRNAP: MAL. 3, 20; KOL. 2, 9. — Urunk magához akar minket gyűjteni, amint a kotlós is szárnya alá gyűjti kis­csirkéit, hogy Nála-találjunk eligazítást. — Ézs. 51. 9—16; Mik. 1, 1-4; 2, 1-5. (Eí. 5, 5—7.) HÉjTFÓ: ÉZS. 25, 8; 1. KOR. 15, 26. — A keresztyénség haláltmegvető hit. Élő Urunk erősebb a halálnál. Nem kell fél­nünk az enyészet hatalmától, mert Krisztus föltámaszt és örök életre kalauzol. — 1. Kor. 9, 24^-27; Mik. 2. 6—13. (Róm. 16, 17-18.) KEDD: MIK. 7, 9; 1. TESSZ. 5, 5. - Jézus a vüág Vilá­gossága. Aki Öt követi, nem járhat a bűn, a rossz sötétségé­ben, hanem a jó és igaz krisztusi fényében kell tájékozódnia. — 2. Kon 10, 1—6; Mik. 3, 1—4, 8—12. (Lk. 13, 25—27.) SZERDA: ZSOLT. 121, 3; EF. 5, 15. - Életútunkon minden botlástól meg akar menteni minket Isten. Ragadjuk meg Krisztusban felénk nyújtott segítő kezét — Róm. 14. 4—12; Mik. 4. 1-8. (Mát. 25, 31, 33.) CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 44, 9; EF. 1, 16. - Ne fogyjon el sose ajkunkról Isten dicsérete. Az Ür kegyelme segített a mai napig, hálátlanság volna elfeledkeznünk jótéteményeirőL — 1. Kor. 9, 13-18; Mik. 5, 1-8. (Ef. 2, 14.) PÉNTEK: EZS. 25, 9; 1. KOR. 1, 30. - Krisztus biztos tá­masza életünknek. Hű marad akkor is, ha mi hűtlenkedünk. Anyagi javak, emberek elmúlnak, az Ö segítsége örök, — Lk. 22, 31—38; Mik. 6, 1—8. (Kol. 1, 21—23.) SZOMBAT: ÉZS. 6, 8; 1. KOR. 4, 1. - Isten üzenete em­beri közvetítőkön keresztül ér hozzánk. Írásban vagy szóban, igében vagy prédikációban mennyei Atyánk üzen. Könyörög­jünk, hogy áldja meg Isten az ő igéjének hirdetését közöttünk és adjon engedelmes követeket, akik készséggel beállnak szol­gálatába. - 1. Kor. 7, 29-31; Am. 1, 1-2; 3, 3—8. (1. Kor. 12, 6.) Mát. 18, 21-35. L H. B. IMÁDKOZZUNK Köszönjük Neked, Istenünk, a régi idők, letűnt századok bizonyságtevőinek emlékét, amely körülvesz bennünket az egyházban. Énekeskönyvünkből, régi imádságokból, az egyház­történet lapjairól sugározzák felénk Reád mutató hitüket. Áldj meg bennünket, hogy a már előrement keresztyén nemzedékek és a Biblia embereinek példája biztasson bennün­ket is az életben nekünk rendelt helyen való hűséges meg­állásra, feladataink elvégzésére, türelemre megpróbáltatások­ban, hitünk és reménységünk megtartására halálunk órájáig. Segíts, hogy miközben majd az elkövetkező hetekben a temető­ket járjuk, a porladó ősök keresztyén élctküzdelmcből is me­ríthessünk erőt saját élethelyzetünk boldog vállalására. Legfőképpen pedig add, hogy Jézus Krisztust soha sze­münk elől ne veszítsük. Az Ö halála és feltámadása vegye el minden csüggedésünket, s adjon nekünk bizodalmát a további életre és szolgálatra. Hadd tapasztaljuk meg Általa, hogy ha szenvedés ér is életünk folyamán, abban is a Te atyai szere­teted nyilatkozik meg. Te dorgálsz, fenyítesz bennünket, mint szerető édesapa a fiát, hogy különb emberek legyünk és annál jobban belekapaszkodjunk a Te kegyelmedbe. Tégy mindezzel életpályájukat bizakodva futó emberekké, akik nemcsak saját boldogságukat és üdvösségüket keresik, hanem vállalják a küzdelmet embertársaikért, a világ békés, jövőjéért, emberibb társadalom kialakításáért. Ámen. Ökumenikus reformációi emlékünnepély

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents