Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-29 / 5. szám
? Aki helyét átadta Krisztusnak Keresztelő János a neve. Az evangéliumok részletesen megírják már születésének körülményeit is. Apja pap volt a jeruzsálemi templomban s ott áldozatokat mutatott be. Anyja is papi családból származott. Csodák vették körül már születésekor, sőt születése előtt is. Apja, anyja példásan betartotta ősi vallását. Erre nevelték Jánost is. János később nagy hatású prófétai személyiséggé fejlődött. Benne sokan a Messiás érkezését közvetlenül megelőző isteni küldöttet, sőt némelyek magát a Messiást látták. Azt is mondották, hogy Illés próféta tért vissza benne. Valóban nagy vallásos egyéniségnek kellett lennie. Illés volt a legnépszerűbb próféták egyike, aki az írások szerint nem halt meg, hanem akit élete végén tüzes szekér vitt fel Isten mennyországába. A biblia nyomán erről nagy költőnk, Ady Endre így ír: O «Az Or Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sújt és szeret: Tüzes, gyors szíveket ad nekik. Ezek a tüzes szekerek...’' Keresztelő János is ilyen tüzes szívű, vallásos ember volt. Rendkívül szigorú, aszkéta életmódot folytatott. Kint élt a sivatagban. Ruhája durva teveszőrből volt. Sáskával és erdei mézzel táplálkozott, ami akkor szigorú böjtölésnek számított. Részegítő italt sose ivott. Távol az akkori civilizáció minden kényeimétől, úgyszólván az emberi társadalmon kívül, állandó lemondásban igyekezett vallásos meggyőződésének megfelelően vezekelni. A légi egyházban Keresztelő Szent Jánosnak nevezték. Amennyiben a mi evangéliumi hitünkkel összeegyeztethető lenne, ha valaki, akkor Keresztelő János valóban megérdemelné, hogy szentnek nevezzük. Kíméletlenül és személyválogatás nélkül ostorozta kora bűneit, nemcsak a népet, hanem annak vezetőit is. Mérges kígyók fajzatainak nevezte őket. Hirdette, hogy a Messiás érkezése az utolsó ítélet napja lesz, amikor Isten haragja sújt le a bűnösökre s mint a pelyvát, olthatatlan tűzzel égeti meg. Mert a Messiás majd nem vízzel, hanem tűzzel fog keresztelni. Akik prédikációja nyomán megrémültek, bánták és meggyónták bűneiket, azokat a Jordán folyó vízében megkeresztelte. Vallásos meggyőződéséért csakhamar börtönbe került, majd vértanú- halált kellett halnia, mivel a királynak is szemére vetette erkölcstelenségét, mire az lefejeztette. Ez Keresztelő János rövid élettörténete. Az evangéliumok szerint tehát ő készítette elő a Messiás- Krisztus fellépését, aki a názáreti Jézusban csakugyan meg is érkezett. Miként fogadta Keresztelő János á megérkezett Messiás- Krisztust? Az ige szerint nagy örömmel, örömét lakodalmi örömhöz hasonlítja. Öröme a boldog vőlegény barátjának öröme. Megjött, akit várt, akinek előhírnöké volt. És várta szerénységgel is. Túlbuzgó tanítványai őbenne látták a mégprófétált Messiást. János azonban isfnételten kijelentette, hogy nem ő a Krisztus. Szent élet. és népszerűség jellemezte. Nagy alázatosság és szerénység kellett tehát ahhoz, hogy megőrizze tárgyilagosságát' és ne tekintse magát Messiásnak. De a legmegka- póbb, hogy Krisztust felismerve, a Keresztelő szükségesnek tartotta a saját visszavonulását, Neki alá kell szállnia, mint ahogyan lenyugs^ik a nap alkonyaikor. Krisztus megérkezett, az ő küldetésének vége. Ű arra se méltó, hogy Jézus saruit lehúzza. Már csak annyit tehet Isten közeledő országáért, hogy lelép a történelem színpadáról s eltűnik. És ő ezt örömmel teszi. Jézus azt mondotta róla, hogy az asszonytól születettek között nincsen nagyobb ember a Keresztelőnél. Működésének megkezdése előtt maga is felkereste Jánost és megkereszteltette magát vele. Később is égő és fénylő fáklyának nevezte. Miért tartotta János mégis szükségesnek, hogy a teret egészen átengedje Krisztusnak. Miért kellett neki alászállnia ahhoz, hogy a Krisztus növékedjék? Miért nem tartotta magát arra se méltónak, hogy Jézus saruinak szíját megoldja? A magyarázatot maga Krisztus Urunk adja meg. Kijelenti ugyan, hogy a Keresztelőnél nincs nagyobb a próféták s egyáltalán az emberek között. De kijelenti azt is, hogy Isten országában még az is különb a Keresztelőnél, aki a leges-legkisebb. Ebben benne van minden prófétának,- egyáltalán' minden vallásnak a lehető legteljesebb leértékelése. Aki az Isten országában van, az Mózesnél is, és Ézsaiásnál, és Jeremiásnál, és Illésnél is sokkal különb. Voltak, akik azzal magyarázták Jánosnak ezt a kijelentését, hogy a Keresztelő kételkedett, vajon Jézus-e a Messiás. Amikor börtönbe került, feltette , a kérdést, Jézus-e a Messiás, vágy tovább kell várni rá. Kételkedése miatt mondotta volna tehát Krisztus Urunk Isten országának legkisebbjét is' különbnek nála. Ennek azonban ellent mond az, hogy Krisztus Urunk Keresztelő Jánost ez után a kérdése után sem tekintette ingadozó nádszálnak, melyet a szél ide-oda hajtogat. Különben is Jézusnak az a kijelentése, hogy János a legkisebbeknél is kisebb az Isten országa polgáraihoz képest, vonatkozik minden más nagy vallási személyiségre is, aki megelőzte Jézust: Mózesre és minden prófétára is, nemcsak Keresztelő Jánosra. A magyarázat tehát ez: Jézus Krisztus annyira egészen újat hozott erre a világra, hogy ahhoz képest Keresztelő János, valamint Mózes és az összes próféták vallása értéktelennek és semmisnek bizonyult, amikor krisztus megjelent. „A próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala” — mondotta Krisztus Urunk. És valóban a különbség és az ellentét a régi és az új között különösen a Keresztelőhöz képest szemléltethető. Éppen azt, amit a Keresztelővel kapcsolatban olyan nagyra tartottak, az üdvösség szempontjából értéktelennek minősíti Jézus. Ezt tette az eredeti újtestamentomi keresztyén- ség is. Jézusig azt tartották, hogy az embernek ki kell erőszakolnia üdvösségét. Be keli tartania a vallást, böjtölnie, imádkoznia kell. lemondásban és nélkülözésben kell élnie. Ugyanilyen fontos, hogy áldozzon, bűneit meggyónja, megtartsa a szombatot s egyéb vallási ünnepeket stb. Ha ezt nem teszi, már a földi életben is bűnhődnie kell, halála után pedig eT'“”hozik és a pokolba jut. Jézus ezzel szemben egészen új utat járt tanítványaival együtt. Meg is kérdezték tőle: mi az oka, hogy Keresztelő János tanítványai gyakorta böjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is, az ő tanítványai pedig esznek és isznak? A farizeusok méltatlankodva kérdezték Jézus tanítványaitól: Miért cselekszi- tek azt, amit szombatnapokon nem szabad cselekedni? Magát Jézust is támadták azért, hogy ünnepnapon gyógyított. Jézust „falánk és borivó ember”-nek. mondták. Az áldozásról az volt a véleménye, hogy Isten emberszeretetet kíván, nem áldozatot. Tudjuk, hogy az igazi, ősi keresztyén- ségben meg is szűntek az áldozati szertartások. Csak jóval később, pogány hatás fa alakították át Rómában az úrvacsorát miseáldozattá. Akiket pedig a vallásos hívek, mint tisztátalan emberekgt gondosan elkerültek, azokkal Jézus barátkozott. Ezek voltak az úgynevezett bűnösök, a vámszedők és a pogáriyok, annak a kornak á páriái, a társadalom kitaszítottjai. Ez volt pozitíve a legnagyobb újdonság Jézus Krisztus viselkedésében. Nem ítélte el és nem vetette meg azokat, akiket a vallási arisztokrácia, a „kiválasztottak”, vagyis a farizeusok megvetettek és lenéztek. Hanem szeretettel és szívesen időzött köztük. A Keresztelő ostorozta a bűnösöket. Jézus Krisztus bűnbocsánatot hirdetett. Erre hatalmazta fel tanítványait is. Nem rémitette az embereket se a bűnnel, se a pokollal, se a kárhozattal, legkevésbé Istennel. Hanem a bűnt megbocsátotta, a poklot s annak fejedelmét, a Sátánt legyőzte. Csak a szívtelen gazdagokat tartotta örök kárhozatra méltóknak. Istenről pedig azt tanította, hogy Ö a mi mennyei Atyánk, aki tökéletes szeretet és örök jóság. Ez volt az új Jézusnál. Ezért kellett meghalnia a golgotái kereszten. Apostolai azonban Megváltónk halálában páratlan engesztelő áldozatot ismertek fel, mely egyszer s mindenkorra megszabadította az emberiséget a kárhozattól s fölöslegessé tett mipden további áldozást, ami pedig minden vallás központi lényege. „Íme az Istennek báránya, alá elveszi a világ bűneit” — mondotta Keresztelő János Jézusról. És Jézus Krisztus valóban „elvette”, megtörte és semmivé tette a bűn vallási hatalmát. Erre ótestamentomi felfogás szerint csak Istennek van joga, hatalma és illetékessége. Jézus Krisztus éppen ezt az isteni teljhatalmat gyakorolta, s ezzel ruházta fel tanítványait és egyházát is. Ez volt tehát a merőben új Jézus Krisztus megváltói művében. Annyira új és más, hogy érvénytelenné tett mindent, amit az ember valaha is tett és mondott, gondolt és hitt vallási téren, üdvössége érdekében. Ez azonban a .jövőre nézve is így lett. Jézus Krisztus semmiképpen sem akart a vallások megmentője, foltozgatója lenni. Éppen keresztelő Jánossal kapcsolatban jelenti ki. hogy ha valaki új anyagból akar varrni foltot az ócska ruhára, csak sietteti az ócska ruha pusztulását Nem jött ugyan a törvény és a próféták eltörlésére, hanem azok betöltésére. A törvény és a próféták lényegét azonban a szeleteiben nyilatkoztatta ki, mégpedig a valóságos emberszeretetben. Ezért volt a bűnösök és a vámszedók barátja, s ellensége a vallásos és szívtelen farizeusoknak. Keresztelő János csakhamar belátta, hogy a názáreti Jézus példájával és tanításával az ő vallása összegyeztethetet- len. És hogy Jézus Krisztusnál az igazság, Neki tehát félre kell állnia, vissza kell vonulnia. Sohasem volt köny- nyű belátni, hogy nincs igazunk. Még nehezebb félreállni és visszavonulni, hogy másnak adjuk át helyünket, akinek igaza van. De a Keresztelő ebben is páratlanul nagy jellem volt. Nem akarta akadályozni Isten országa eljövetelét, az igazság győzelmét, amit Jézus Krisztus hozott magával. Azzal fejezte be Krisztus eljövetelének előkészítését, hogy helyét átadta a várva várt és végre megérkezett Messiásnak. Pál apostol a szeretet himnuszában ezt írja: „mikor Volt édesanyámnak egy régi kendője. Kínálhatnám bárhol, nem lenne vevője. Színehagyott, kopott, a rojtja elszakadt, bizony hordás közben még szögbe is akadt. Mosolyogtam rajta, kértem, hogy ne hordja. — Jó nekem — mondta — jó, ez a régi fajta. Egyszer később történt, tán néhány év múlva ... vártunk a vonatra hallgatásba hullva. Én összeborzongtam, elfogott az álom: anyám mellettem ült. kendője a vállon. Levette, rámtette. Ölelt felkarjával, s ha kell, harcol értem az egész világgal. Mindenható szent Isten! Te minket ezen a vasárnapon is hívogatsz az evangéliummal Megváltónkhoz, a Jézus Krisztushoz, aki maga a legtisztább evangélium. Kérünk, ébreszd fel hívogató szavaddal a bizalmat iránta. Hiszen Megváltónk éppen a bűnösök, a megvetettek, a betegek, a gyászolók barátja, amilyenek mi vagyunk. Jézus Krisztus, Te em- berszeretetedben mutattad meg az igazán hívők közösségének, az örök anyaszentegyháznak alapkövét, amelyre üdvösségünket építenünk kell. Kérünk, értesd meg velünk, hogy nincsen más fundamentum, amelyre az egyházat és üdvösségünket építeni lehetne, egyedül ez a drágakő, Te magad, a Te határtalan, isteni szereteted. Könyörgünk, őrizz meg minden tévelygéstől bennünket, mely más alapkőre akarja helyezni az egyházat gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig fléríiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat... Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet”, így a nagy apostol. És ma általánossá kezd válni a keresz- tyénségben az a felfogás, hogy a vallási kiskorúságnak vége, a nagykorúság állapotába érkeztünk. Ez az új korszak Jézus Krisztussal kezdődött, majd évezredes visszaesés és tévelygés után a reformációval folytatódott. Végre vallási téren is elhagynánk a gyermekhez illő dolgokat s ennek megfelelően Jézus Krisztus és a keresztyénség igazi jelentőségének hitében és tudatában, a tökéletes megváltás örömében és valóságos emberszeretetben élnénk! D. dr. Vető Lajos kmdait Hogy történt, nem tudom. A vonat beszaladt, s anyám kiskendője a vállamon maradt. Én Pestre jöttem, Ö nem cserélte mással, kendő nélkül ment el őszi lombhullással. Azóta az élet ha bántani akar. kopott kiskendője anyámnak betakar. Tán más is mosolyog, mint egykor én rajta, míg mondom: jő nekem ez a régi fajta. Sokszor elgondoltam, hogy nincsen gyermekem kire hagyom majd én féltve őrzött kincsem. Csípős szelek fújnak, hideg idő járja ... féltőn ráborítom az egész világra. és építeni üdvösségünket. Add nekünk a tisztánlátás lelkét, hogy világosan értsük meg, ez nemcsak lehetetlen, hanem kárhozatos dolog is. És mert Te irgalmasságot akarsz és nem áldozati szertartásokat, könyörgünk, indíts minket ezen a vasárnapon is embertársaink szeretedére. Erősíts minket, hogy mindenekért, akikkel egy közösségben, egy hazában élünk, örömest munkálkodjunk, Buzdíts minket arra is határtalan embersze- reteteddel, hogy az egész földön minden nép és minden ember békéjét odaadóan keressük. Krisztus Urunk, Te azért indultál el a szenvedés golgotái útjára, hogy békét■ szerezz minden embernek, minden teremtménynek az egész világnak. Dicsőítünk ezért a végtelen szeretetedért. Ezért a szeretetedért kérünk, áldd meg mai ünneplésünket is. Ámen. Mindennapos keresztyénség A mai vasárnappal, hetvened vasárnapjával az egyházi esztendő új szakaszához érkeztünk el. A most következő három vasárnap a böjti időre készit fel bennünket, hogy hittel tudjuk végigkísérni Urunkat a szenvedés útján. A mai vasárnap szentigél arra tanítanak, hogy a keresztyén fclet hasonlít a mindennapjainkhoz. Amint a munkától megfáradva esténként levetkőzünk, ugyanígy van levetkőzés a keresztyen életben is, és amint reggelenként magunkra öltjük a ruhánkat, ugyanígy van a ke-, resztyén életben felöltözés is. Le kell vetkőznünk a régi eletet! Az evangéliumi igeszakasz két példát tár a szemeink elé. Az együk Máié élete. Ott ül megszokott he-- lyén. a vámszedő asztalánál egészen addig, amíg Jézus Krisztus el nem hívja tanít-, ványul. Le kell vetnie régi’; életét, meg kell válnia a vám beszedésétől., A másik példát a történetben szereplő fari-, zeusok adják. Tőlük önteltségük, gőgjük levetkőzését ~ várja Jézus Krisztus. A mai vasárnapon Jézus .Krisztus nekünk mondja: Le ‘ kell vetkőznünk a régi éle- - tünket. A levélheti ige ezt - így mondja: „Levetvén azért ‘ minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmazást.” Amikor az ige háromszor is említi „minden” bűn levetkőzését, akkor azért teszi, hogy aláhúzza: a régi élettel a régi bűnnel nem le* hét alkudozni. Fel kell öltöznünk az új életet! Ezt öltözle fel Máté akkor, amikor Jézus nyomdokába lépett. Meghallotta, hogy Jézus Krisztus a bűnösökért . jött a földre és át- • forrósodott a szive. Megindult az új utón, a hit és a szolgálat útján. Az xíj életet kell nekünk is felöltöznünk. Ez Péter apostol szerint az ige tiszta, hamisítatlan tápláléka után való vágyódást jelenti. De fel kell öltöznünk az új életet abban az értelemben is, hogy nekünk lelki házzá. Isten hazává kel! felépülnünk. Ha valaki velünk beszél, szavainkból Isten szavát hallja, s ha valaki velünk találkozik, a kegyelmes és megváltó Atyává! legyen találkozása. És fel kell öltöznünk az új életet az emberek irányában is. Ez az új élet itt nyitott szemet és nyitott szívet jelent. Észre kell vennünk, hogy a másik ember szeretet- re vágyik, s várja azt, hogy a szívünk minden szeretőiével melléje álljunk. Várja, hogy a kezünk megtalálja az övét és lépteink együtt kop- panjanak az élet útján. Bárcsak a mi életünkben is megtörténnék a minden bűn levetközése és az új élet ' felöltözése Isten dicsőségére és embertársaink örömére! Harkányi László . cAtujám Gyarmathy Irén IMÁDKOZZUNK
