Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-09-24 / 39. szám

A keresztyének egysége János ev. 17, 20-16. Jézus a főpapi imádságában a tanítványok számára azt kéri Istentől, amire nékik szükségük van, de nincs birtokuk­ban: Krisztus népének egységét. Felekezetek egységéért és egy gyülekezetben élők egységéért könyörög. Urunk tudja, hogy az ember egységes: a bűnben. „Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká let­tek, nincs aki jót cselekedne, nincsen csak egy is.” Az ember bűne: nem szereti Istent teljes szívéből, mindennél jobban. Mert nem szereti Istent, nem szereti a másik embert, feleba­rátját úgy, mint önmagát. Nem javát szolgálja, hanem meg­károsítja, nem életét védi, hanem életére tör. Az ember egységes abban, hogy Jézus örök életet adó sze- retetét minden emberre kiárasztotta. Jézus kegyelme minden emberre elhatott. Akarata az, hogy az egész világ örök életet nyerjen és ismeretére eljusson. Sze- retete a föld végéig terjed és minden embert magához ölél. A bűn szétszór, Jézus szerelete egyesít. A bűn egymás ellen tá­maszt, Jézus szeretető megbékéltet. Jézus megismerteti velünk az Istenhez és az emberhez vezető utat Az egész világ bűnét hordozó Jézus önmagában egyesit Magához vonja a tagadó Pétert, a bizonytalankodó Tamást, a bűnös asszonyt, egyéni érdekeit kereső Zákeust, az elrontott életű latort Könyörög az egyház egységéért Igéjének tiszta hirdeté­séért Igével és szentségekkel szolgáló egyházáért Azért hogy tanítványai a szeretet szóvivői legyenek, békességet terjesztők és nem viszály szítok. Imádságában az egész embervilágért is könyörög. Ezért a mi embervilágunkért is, amelyik aggódó félelmek között jár a harmadik világháború szörnyű poklának határánál. Legyen egységes az ember az élet megmentésében és ne az elpusztítá­sában. Könyörög, hogy minden ember megismerje azt, akit Isten szabadítóul adott nékünk: a Krisztust Jézus könyörög, hogy a bűnben való egysége után az ember legyen eggyé abban a Jézusban, aki az élet Fejedelme, akiben a bűn és annak következménye a halál legyőzetett A tanítványoknak eggyé kell lenni a Mester Jézusban.-„Egy a ti Mesteretek: Jézus”. Ez azt jelenti: van valaki, ak! megtanít megismerni magamat Aki ismer engem. Van valald aki mellettem jár, tanácsol, oktat és nevei. Nevel a hitben való egységre. Arra a hitbizonyosságra, amelyik már nem saját hitélményeimre épít nem a fellángolá­sokban reménykedik, nem a megtérésre hivatkozik, hanem arra a Jézusra tekint, aki értem bűnösért halt meg, s feltáma­dott Nevel arra a bizonyosságra: nem adatott a földön más név, mint a Jézus neve, amely által kell nékünk megtartat­nunk. Nevel a szereitetben való egységre. A szeretetben, amely kiűzi a félelmet. Szeretetben megtanít közeledni a másik felé. Kiűzi az önzést, s megtanít mások terhét hordozni. A szeretet lakatot tesz minden rágalmazó ajakra. A szeretet minden bűnt elfedez. Megbocsát és legyőzi az irigységet Nevel és tanít igéje által Isten ismeretére. Nem olyan Isten-ismeretünk van, amely legendák elbeszéléséből, valami különös látomás által, vagy csodák által alakult ki bennünk. Istennel az a. Krisztus ismertet meg minket, aki látta az Atyát aki ismeri Istent, aki maga a valóságos Isten. Hirdetett igéjén keresztül megszólít, maga elé állít Istenhez vezet Az engedelmes, mindhalálig engedelmes Jézus akarata az, hogy az övéi, akikért meghalt, akikért vérét hullatta, ott legye­nek vele az örök életben. Áldott a Jézus, aki összegyűjti népét a négy világtájról az ő országában, amelyet készített minden népek számára. Nagy István HÉTRŐL—HÉTRE Mi jó az Isten szemében? Mikeás 6,8t, A megrettent lelkiismeretnek van olyan vágya, hogy sze­retné bűn — adósságának nagy összegű számláját Istennél ki­egyenlíteni, és a felebarát megkerülésével Öt sűrűbb templom- bajárással, hosszabb imádkozással, nagyobb templomi ajándé­kokkal vagy egyházi adományokkal, egyszóval „Isten felé irá­nyuló” jó cselekedetekkel kiengesztelni. — Istent azonban „ap­rópénzzel” nem lehet kifizetni. Isten nem is várja tőlünk ezt a lehetetlent, ö ezt már megoldotta a kereszt áldozatában, amellyel Krisztus mindent kifizetett, jóvátett javunkra. Mit kíván hát akkor tőlünk? „Az emberek felé irányuló” jó cselekedeteket. Azt, hogy ne csak magam számára kívánjam az igazságot, hanem igazságot akarjak embertársaim számára és hogy ne csak igazul éljek, hanem az emberi együttélés min­den területén igazságosan cselekedjek. Azt várja, hogy ne csak a magam számára igényeljem az irgalmasságot, hanem a gyó­gyító szeretet cselekedeteivel boldogítsam másik embert. Végül pedig, hogy mindezt fennhéjazás nélkül, a hangoskodás mellőzésével, Krisztuséhoz hasonló szelídséggel és az alázatos­ság csendességében műveljem. Ha Isten iránti gyermeki hitből és hálából fakadnak, ak­kor ezek a cselekedetek igazi, Isten felé irányuló jó cselekede­tek is Üdvözítőnk tanítása szerint, aki Máté ev. 25,40 v.-ben ezt mondja: „Bizony mondom néktek, amennyiben megcseleked- tétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem csele­kedtetek meg”. Ez az, ami jó Isten előtt. M. J. ISTENTISZTELETI ^Prédikál a pap”, — jünk prédikációt hallgatni” —, gyakran lehet efféle monda­tokat hallani a gyülekezetek­ben. Nos, ha „a pap prédikál­na” csupán, ezért ugyan nem volna érdemes elmennünk az istentiszteletre. Emberi böl­csesség, akár milyen szépen csengő-bongó, ékesen cifrázott emberi beszéd meghallgatá­sáért kár volna odatömünk magunkat. Hanem — amint ezt legutóbbi cikkünkben mondottuk — a prédikációban Isten kíván szólani velünk. Ez már nagy dolog, sőt ez lé- iekzetelállítóan hatalmas do­log. Isten beszédét meghall­gatni megyünk az istentiszte­letre. Isten üzenete szólal meg a prédikációban. Hogyan megy ez végbe? Minden prédikáció előtt fel­olvassa az igehirdető a ^textust”. A TEXTUS: néhány vers, egy hosszabb-rövidebb szakasz a Bibliából. Legtöbb­ször arra a vasárnapra, vagy ünnepnapra „az egyház által kirendelt” bibliai szakasz, pe- rikópa. Közel másfélezer éve an­nak, hogy az egyházban kialakult ez a rend: min­den vasárnapnak és ün­nepnapnak van egy evan­géliumi (a négy evangé­liumból való) s egy epis- tolai (valamelyik apostoli levélből való) „szent lec­kéje”. Ezeknek a bibliai szakaszok­nak a jegyzékét megtaláljuk énekeskönyvünk végén „vasár­nap és ünnepi szent leckék” «nmen. Ez az un. „óegyházi perikóparend” (perikópa azt Jelenti: kiszabott szakasz). A blecke” megjelölés a latin blekcio” (olvasmány) szóra utal. — Vannak az óegyházin kívül más perikóparendek is; az egyház felváltva használja őket. S az is előfordulhat, hogy a lelkész maga választ ki egy bibliai szakaszt a prédiká­cióhoz. Mindenképpen van azonban a prédikációnak textusa; mert éppen ennek a textusnak, a bibliai szakasznak, illetőleg a benne rejlő üzenetnek kell a prédikációban megszó­lalni. De hát miért nem elég ma­gát a textust, a bibliai szö­veget felolvasni a szószéken? Miért keü erről, — helyeseb­ben: ezt — még prédikálni is? Néha úgy tűnik: némelyik bib­liai szakasz oly felségesen egy­szerű s annyira világosan ért­hető, hogy egyszeri hallásra szíven üt bennünket. Jó, ha ez így van, de nem mindig van így. S ez az utóbbi a ter­mészetes. Ne feledjük: amit a Bibliában, az Űjtestaman- tomban — maradjunk most csak ennél —, találunk, az voltaképpen kétezer év előtti prédikáció. Mert ezzel a cél­zattal írtak leveleket és evan­géliumi iratokat az apostolok: hogy igét hirdessenek. Vagyis, hogy Isten üdvözítő üzenetét hirdessék a maguk kora em­bereinek. Jeruzsálemi és an- tiókiai zsidóknak, efezusi és korinthusi görögöknek, róma- beli rómaiaknak, araboknak, egyiptomiaknak és perzsáknak is. Ökori embereknek, zsidó és görög nyelven, annak a kornak a gondolkodásmódján szóló igehirdetés akart lenni az Űjtestamentom. Abban, amit Pál és Márk, Péter és János, Jakab és Lu­kács mondott, Isten szólt an­nak a komák az embereihez. Az apostoli prédikációban Is­ten igéje ragadta meg az apostolok hallgatóit. Ennek az apostoli prédikációnak Isten igéjévé kell válni a ma em­bere számára is, — mint aho­gyan Isten igéje volt az apos­tolok kora óta minden emberi nemzedék számára Hogy azonban ez megtörténhessék, le kell bontani azt a fa­lat, amit közel kétezer esztendő irdatlan távolsá­ga emelt az akkor szóló apostol és a ma hallgató gyülekezet közé. A ma emberének nyelvén, gon­dolkodásmódján, a ma élő embert célba véve kell megszólalni az egy­kori apostoli igehirdetés­nek. Ügy kell megszólal­ni egy ma élő Igehirdető ajkán, hogy benne Isten mostani népét, a magyar- országi evangélikusokat, a budapesti, pécsi, kondoro- si stb. gyülekezetét ragad­hassa meg Isten élő beszé­de. Ezért nem elég felol­vasni a textust, a bibliai szakaszt, hanem azt prédi­kálni is kell. Isten örök üzenetét bele kell hirdetni a most élő valóságos emberek szívébe. Bizony ez roppant feladat. Teljes odaadással, elméjének minden erejével, szívének egész forróságával kell fára­doznia az igehirdetőnek azon, hogy ezt a feladatot elvégez­hesse. S bizony sokat kellene imádkozni a gyülekeztnek azért, hogy az ige hirdetőjének munkája hiábavaló ne legyen. Mert az is nyilvánvaló, hogy ez a feladat meghaladja emberi erőnket. Istennek magának kell síkra szállnia, Szentleiké­vel, hogy az apostoli szó a ma prédikátorának ajkán az ö igé­jévé, személyhez, szívhez szóló üzenetévé válhassék a ma embere számára. Egy nagy igehirdető szerint három cso­da kell ahhoz, hogy ez meg­történhessék. Először Isten lelkének meg kell nyitnia az igehirdető fülét és szívét, hogy megérthesse a Bibliában Is­ten üzenetét Mert csak az hirdetheti az üzenetet, aki előbb maga is meghallotta. Azután Isten Lelkének meg kell nyitnia az igehirdető aj­kát hogy a ma gyülekezete számára érthetően tudja hir­detni a megértett igét Végül Isten Lelkének meg kell nyit­nia a gyülekezet fülét és szí­vét, hogy megérthesse és befo­gadhassa a prédikációt úgy, mint Isten neki szóló igéjét. Ebből Is nyilvánvaló, hogy miért nem lehet — és nem. is ma is megláthatja Istennek a népe, hogy mi az, amit Is­ten kíván az ő gyermekeitől. Világos szavaiból nyilvánvaló, hogy Istennek nem elég az égőáldozat, Neki Cselekedetek kellenek. Három igét is hasz­nál a próféta, amikor erről beszél: „cselekedjél... szeres­sed ... járj..Mit kíván tő­lünk az Isten? Az Ige sze­rint hármat. L Először is azt, hogy cse­lekedő az igazságot! Azaz légy jó. Minden áldozatnál nagyobb dolog jónak lenni. Minden áldozatnál nagyobb dolog jó testvérnek lenni, Is­ten gyermekét látni, vállalni és szeretni minden emberben. Az az „Istennek tetsző áldo­zat”, ha megtagadva maga­mat, a magam önzését, indu­latát, az Isten akarata és kí­vánsága szerint tudok jó len­ni abban a közösségben, aho­vá Isten teremtett és küldött engemet. 2. Istennek az a második kívánsága az Ige szerint, hogy légy irgalmas! Az ir­galomhoz nemcsak jó szív, hanem jó szem is szükséges. Az irgalmas szamaritánus meglátta, hogy hol kell segíteni. Ez az irgalmasság meglátja a szenvedést, az el­esettet felemeli, a bajban le­vőt segíti és mindenütt és szabad — ma például a szó­széken egyszerűen felolvasni valamely régebbi igehirdető prédikációját. Sem Luther, sem Bornemisza Péterét, sem Székács Józsefét, — de még valamely húsz év előtti ige­hirdetőét sem. Mert ők a ma­guk kora emberének prédikál­tak. A ma emberének pedig nekünk, mai igehirdetőknek kell prédikálnunk. Tanulnunk lehet és kell is sokat atyáink igehirdetéséből. A ma érvé- nyes isteni üzenetet azonban a most élő igehirdetők nemze­dékének kell megtalálni. Istentiszteleti rendünkben a prédikáció textusán kívül még több alkalommal is hangzik el bibliai szöveg. így az ún. „be­vezető ige”, azután a „kegye­lem igéje” („Ügy szerette Is­ten a világot...”) s a di­csőítés („Dicsőség a magassá- gos mennyekben __”), az ol­tá r előtt felolvasott „lekció”, amely evangéliumi szakasz, ha a szószéki textus levélbei) és levélben szakasz, ha a szó­széki textus evangéliumi, va­lamint a textus felolvasását megelőző ún. apostoli üdvöz­let is (,.Kegyelem néktek...”), a szószék! imádságot követő dicsőségmondás, végül az ol­tár előtt mondott ároni áldás („Isten népe, áldjon meg té­ged az Űr...”). Űrvacsorai is­tentiszteleti rendünkben el­hangzik a feloldozás és az úr- vacsora szereztetési igéje is. Mindezekben szintén Isten drága igéje szól hozzánk. Mindezek nem pótolhatják azonban az igehirdetést, a pré­dikációt. Azért az ige egyháza a reformáció egyháza, mert íprédikáló egyház. Groó Gyula mindig ott kötözi a sebeket, amikor és ahol arra a legna­gyobb szükség van. 3. Istennek az a harmadik kívánsága, hogy légy aláza­tos! Minden igazi áldozat és minden igazi irgalom együtt jár az alázat meghajtó mozdulatávaL Az irgalmas szamaritánus meghajolt és odahajolt a szükségben szen­vedő embertársához és úgy segített rajta. Ez volt az ő szép és igazi áldozata: így hajolt meg az Isten akarata előtt. Isten népe akkor jár jó úton, a békesség és az üdvös­ség útján, ha imádkozva bol­dogan cselekszi, szereti és jár­ja a maga közösségében az Istennek tetsző igazság, irgal­masság és alázatosság útját. Matnz Pál PESTÚJHELY. Vasárnap, szeptember 24-én délután 6 órakor gyülekezeti est lesz. Igét hirdet Karner Ágoston lelkész. •- AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA fel­vételi bizottsága szeptember 14-én D. dr. Vető Lajos püs­pök elnökletével tartotta ülé­sét. A bizottság a már koráb­ban felvett I. évesek sorába felvette ifj. Kendeh Györgyöt. HÍREK, Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnapon az ol­tárterítő színe: zöld. A vasár­nap oltári igéje: I Kor 12, 12—26; szószéki igéje: Jn 17, 26—26. Délutáni igéje: Ezs 2, 1-5. *- SCHWEITZER ALBERT LEVELE Bartha Tibor püs­pökhöz. Az ökumenikus Ta­nács vendégeként nemrégen hazánkban járt Gerald Göt- ting, a Német Demokratikus Köztársaság Keresztyén De­mokrata Uniójának főtitkára a nyár folyamán ismét meglátogatta Lambareneben Schweitzer Albertet, a világ­hírű tudóst, művészt, ember­barátot, orvos-misszionáriust. Gerald Götting tolmácsolta Schweitzer Albertnek, a Ma­gyarországi Egyházak öku­menikus Tanácsa tagegyházai­nak köszöntését. Ebből az al­kalomból Schweitzer Albert az alábbi levelet intézte a Magyarországi Egyházak öku­menikus Tanácsa elnökéhez, dr. Bartha Tibor református püspökhöz: „Kedves Püspök Űr! Itt ül mellettem Lambare- neben Götting és azokról a uapokról beszél, melyeket Ma­gyarországon töltött. Én már tudtam valamit erről, s most tóle hallom, milyen nagysze­rű napok voltai: azok. Na­gyon jó dolog önökkel együtt lenni. Tőle tudom, hogy mi­lyen szimpátiával viseltetnek irántam. Ez nagyon meghat engem. Nagyon szívesen men­tem volna magam is az el­múlt években egyszer Ma­gyarországra. Azonban né­hány európai tartózkodásom túl rövid volt ahhoz, hogy ezt lehetővé tegye. De a magyar egyház iránti érdeklődésem, amelynek sok nehézséget kel­lett átélnie, nagyon élénk. Ezért nagyjelentőségű szá­momra mindaz, amit Götting elmesélt. Lambareneben minden jól megy. Csak az a probléma, hogy a kórház évről évre sző­kébbnek bizonyul, és minden évben a száraz időszakban (júniustól októberig) új épüle­teket kell, hogy emeljek a meglevőkhöz. Ebben az év­ben kettőt építettünk, egyiket szellemi fogyatékosok részére. Ez az épület már a harmadik, az ilyenfajta betegek számá­ra. Annyival is inkább hoznak hozzánk szellemi fogyatékoso­kat, mert máshol nincsen ilyen intézmény. A helyzet, amelyben ezek a szerencsét­len betegek vannak, nagyon szomorú. A legszlvélyesebben köszön­ti önt és a magyarországi protestáns lelkészeket hive Albert Schweitzer” — A BORSOD—HEVESI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szeptember 18-án tartotta munkaülését Miskolcon. Irásmagyarázat (Kiss Kálmán) után Tarjáni Gyula tartott előadást: Krízi­sek a házaséletben címen. Pásztor Pál és Pintér Károly „Lelkipásztori naplómból” mu­tattak be szemelvényeket. Dorn Vilmos ismertette a Prágai Keresztyén Békekonfe­rencia teológiai bázisát. Vi- rágh Gyula előadása: Nyitott szemmel és esperest előterjesz­tések után dr. Weiszer Elek tartotta a záróáhitatot. — IDOS BAJDIK MARTON szeptember fO-én ünnepelte csa­ládja körében jó egésszégben 81. születésnapját, Nagykátán. Ked­ves testvérünk számára továbbra is isten áldását, jó egészséget kí­vánunk. — TELJESEN EGYEDÜLÁLLÓ tisztviselőnő albérleti szobát ke­res bútorral vagy anélkül. Cím a kiadóban. . — Szakadt, régi IRHABUNDÄK újjáalakítása, legújabb modellek szerint. SZÖRMEBUNDAK alakí­tása, javítása. Bart szűcs, VII. Lenin krt. 23. udvarban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D, dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő ás kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kíadóhlvatau Budapest. Vili. üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztályt telefon' 142—074. Előfizetési ára egy évre 60. — Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 615527/2 —r Zrínyi Nyomda, Bpest Budapesten, 1S6L szeptember 24-én. Deák tér de. 9. (urv) Trajtler Gábor de. 11. (urv) dr. Kelten András dU. 6. HáfensCher Károly Fasor de. fél iá. Koren Emil dé­li. Koren Emil du. 5. Szeretet- vendégség Dózsa György út 7. de. fél 10. Üllői út 24. de. fél. 10. Fódör öttmár de. 11. (urv) Fodor Ottmár Karácsony Sándor u. dé. 10. Grttnvalszky Károly Rákóczi út 27 b de. 10. (Szlovák) dr. Szt- lády Jenő de 3/412. Thaly Kál­mán de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10 Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. Szabó István Rákosfalva de.. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Szabó Ist­ván Fóti út de. 11. Nagy István Váci út 129. Nagy István Frange- pán u. de. fél 9. Gádor András Újpest de. 10. Blázy Lajos Pest­erzsébet dé. 10. Soroltsár Újtelep de. fél 9. Rákospalota Máv telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosli­get de. 10. Rákoskeresztúr de. féd 11. du. fé] 3. Pestújhely dé. 10. Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmi­hály de. Ni 11. Karnar Ágoston. Bécskiskapu tér dé. 9. BárdóSSy Tibor de. 1L Várady Lajos esté 7. Bárdossy Tibor Torcckó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda dé. 9. dé. 10. du. 5. Vám-s Jó­zsef Xll. Tarcsay Vilmos <L de. 9. Lábossá László de. 11. Lábos­sá László este léi 7. Ruttkay Ele­mér Pethidegkut de. fél 11. Zol- tai Gyula Diana út de. fél 9. Ká­rolyi Erzsébet Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11 dr. Re- zcssy Zoltán du. 6. (urv) Kendeh György Németvölgyi út de. 9. Kendeh György Nagytétény de. 8. Kelenvölgy de. 9. Visontal Ró­bert Budafok de. 11. Visontai Ró­bert Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 1L NAPRÓL-NAPRA VASARNAP: ÉZS. 40,29; ROM. 15,13. «- Istenben bízni: öröm és békesség. Ha az igén keresztül állandó kapcsolatban maradunk Istennel, akkor 0 a Szentlélek ereje által megerősít megfáradásunk és erőtlenségünk napjaiban is. — Jer. 7,21—28; L Tim. 2,8—15. HÉTFŐ: 5. MÖZ. 8,5; JAN. 6,44. — Mennyei Atyánk szán­déka: egyre közelebb kerüljünk Hozzá. Még a fenyítése is ezt a célt szolgálja. — Mat. 12,1—8, I. Tim. 3,1—13. KEDD: PÉLD, 3,7; FIL. 2,12. — Bölcsőnktől koporsónkig kell elnyerni az örök életet. Krisztus mindent elkészített, raj­tunk áll, elfogadjuk-e vagy nem az üdvösséget. — Mát. 15,1—9; 1, Tim. 3, 14—16. SZERDA: ÉZS. 43,2; 1. PÉT. 5,10. — Isten gondos mennyei Atyánk. Nem hagy magunkra veszélyben sem, sőt előre fölké­szít, hogy megállhassunk Mellette. — Mát. 17,24—27; L Tim. 4,1-5. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 95,6-7; J.lN. 10,27-28. - Van Pász­torunk! Mint az Űr nyája, engedelmesen figyeljünk Jézus sza­vára és kövessük öt. — 1. Kor. 9,19—23; 1. Tim. 4,6—11; Lk. 10,17-20. PÉNTEK: DÁN. 6,27; JÄN. 335. — Nem a „véletlen”, nem is a „sors”, nem emberek vagy anyagi érők mozgatják a törté­nelmet. A világ kormánykereke Krisztus kezében van. — Jel. 12,7-12; 1. Tim. 4,12-5,2. SZOMBAT: ZSOLT. 89,50; RÖM. 734-25. - Isten Szaba- dítónak küldte Krisztust, hogy bűn, nyomorúság, halál ne árt­sanak nekünk. Őrá bízzuk életünket! — 2. Móz. 23,20—26; 1. Tim. 5,3-16; Lk. 12.15-2L L H. B. Igazság, irgalmasság, alázatosság Mikeás 6, 8 Mikeás próféta írásaiban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents