Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-09-24 / 39. szám
(Cf1. BÉft’Vt fe#. It ORSZÁGOS E VANG É L I KU S HETILAP XXVII. ÉVFOLYAM, 39. SZÄM 1961. szeptember 24. ÄRA: 1,40 FORINT Egyházunk népe szeretettel köszönti D. M. Mitzenheim püspököt 1961. szeptember 19. ==* A Ferihegyi repülőtéren a bukaresti repülőgép érkezését jelzik. Kedves vendéget várunk. Fogadására megjelentek az ökumenikus Tanács elnöksége nevében DR. BARTHA TIBOR püspök, az ökumenikus Tanács elnöke, D. DR. VETŐ LAJOS püspök, KÁLDY ZOLTÁN püspök az evangélikus egyház, SZAMOSKÖZI ISTVÁN püspök a református egyház képviseletében. Az állam részéről jelen van a fogadáson DR. OLT KÁROLY, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és VERES PÁL, az Állami Egyházügyi Hivatal osztályvezetője. A Német Demokratikus Köztársaság képviseletében WILHELM MEISSNER rendkívüli és meghatalmazott nagykövet jelent meg. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának Irodáját DUSICZA FERENC, a Református Konvent tanácsosa, TÖTH KÁROLY, a református külügyi osztály vezetője és GÁDOR ANDRÁS, az Ökumenikus Tanács titkára képviselik. Kedves vendégeink érkeztek. DR. M. MITZENHEIM tartományi püspök, akit magyarországi látogatására elkísért fia, ÜARTMUT MITZENHEIM és HINTZERSTERN lelkész. Érkező vendégeinket meleg szavakkal dr. Bartha Tibor püspök fogadja a vendéglátó ökumenikus Tanács nevében. A magyarországi ökumenikus Tanács tagegyházainak lelkészei és hívei mély érdeklődéssel tekintenek D. M. Mitzen- keim tartományi püspökkel való személyes találkozásuk elé. Mert protestáns híveink előtt nem ismeretlen D. M. Mitzenheim személye és munkássága. Lapunk, az Evangélikus Elet, tájékoztatása alapján úgy ismerjük D. M. Mitzenheim püspököt, mint akinek már ÍS33—1945 közötti időben, még püspöksége előtt, mint lelkésznek, lelkiismereti ügye volt az evangélium csorbítatlan és élegyítetlen hirdetése. Amiért csakhamar összeütközésbe keltett kerülnie az akkori egyházkormányzattal és a nacionalizmus képviselőivel. Ebben az időben D. M. Mitzenheim az állandó intrikák középpontja volt. Ez intrikák azt célozták, hogy nemcsak a gyülekezettől, de az egyházi szolgálattól is élválasszák őt. A német fasizmus idején az a meg nem alku- pás határozta meg magatartását, mely sem ígéretekre nem hajlott, sem fenyegetésektől meg nem riadt. A fasizmus összeomlása után 1945. május 2-án vette át a thüringiai egyházi vezetőség elnökségét. 1945. decemberében püspökké választották. 1947. október 19-én a jénai teológiai fakultás díszdoktori címet ajándékozott neki „a tévtanítással szembeni ellenállás és a lutheri hitvallás alapján történő egyházi építő munkája elismeréséül". Mindig az evangéliumi forrást tartotta annak, amiből az egyházának merítenie kellett. Egyik legelső rendelkezése volt, hogy a bibliát, az énekeskönyvet és Luther Kis Kátéját kell az igehirdetés, illetve az evangéliumi tanítás alapjául tenni. Sohasem vallotta magát politikusnak. De újra meg újra hangsúlyozta, hogy elő kell segíteni a keresztyének helyes tájékozódását az államhoz való helyes viszony kiépítésében. Hangsúlyozta, hogy a keresztyén ember nem kötheti magát egy bizonyos államrendhez. Az Isten igéjének minden társadalmi rendben és minden társadalmi rendtől függetlenül pré- dikáltatnia kell. Elítélte azt a „keresztyén magatartást", mely a szocialista országok, így a Német Demokratikus Köztársaság új rendjével szemben előítéleteket táplál s az evangélium hirdetését összeköti az antibolsevizmussal, illetve az antiszocia- lizmussal. Világosan kimondotta, hogy a keresztyén ember a szocialista felsőséggel szemben is elvileg engedelmességgel és lojalitással tartozik. Ez a lojalitás nem feltétel nélküli szer- vilizmus, hanem a keresztyén embernek az a kötelessége, mely figyelmezteti öt, hogy teljesítse kötelességét az állammal szemben és mindenütt emberiességre és békére törekedjék. 1958-ban tárgyalások folytak az NDK kormánya képviselői és az NDK-ban élő evangéliumi keresztyén egyházak képviselői között. A tárgyalásokat egyházi részről D. Mitzenheim püspök vezette. E tárgyalások eredményeképpen született meg az 1958. június 21-i ismert Kommüniké. Ebben többek között ez áll: „Az NDK-ban élő evangéliumi egyházak képviselői kijelentették, hogy az egyház a neki adott eszközökkel a népek közötti békét szolgálja és ezért elvileg is egyetért az NDK és annak kormánya béketörekvéseivel. A keresztyének hitüknek megfelelően teljesítik állampolgári kötelességeiket, a törvényesség alapján. Tiszteletben tartják a szocializmusba való fejlődést és hozzájárulnak a nép életének békés fejlődéséhez. A Kommünikében foglalt eme álláspontot Mitzenheim püspök nemcsak hazájában szolgálta, hanem azt hazájának határain túl, a Szovjetunióban, Finnországban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, legutóbb Romániában tett látogatásai alkalmából is, személyes érintkezései és szolgálatai során, kép viselte. Haladó magatartása kiváltotta a német egyházi és politikai reakció támadását, ami legszembetűnőbben abban nyilatkozott meg, hogy legutóbb már nem újították meg az EKD tanácsában mandátumát. A Németországban és ezzel együtt a Németországi Evangéliumi Egyházakban bekövetkezett legutóbbi fejlemények közepette Mitzenheim püspök a teljes Szentírásban foglalt evangéliumhoz kötött lelkiismeretével töretlenül járja annak a felismert igazságnak útját, hogy az egyházat a világ iránti szolgálatra rendelte az Isten. Örülünk, hogy körünkben köszönthetjük őt. Áldja meg Isten D. Mitzenheim püspök és munkatársai magyarországi látogatását, hogy ez a látogatás is szolgálhassa egyházaink és népeink kölcsönös megértésének elmélyítését és egymás hite által erősödjünk abban, hoga egyházaink betölthessék az emberiség mai legégetőbb kérdésében: a háború és béke kérdésében Istentől eléjük rendelt feladatukat. D. Mitzenheim püspök magyarországi látogatásának eseményeiről lapunk következő számaiban nyújtunk olvasóink izámára tájékoztatást. „Legyen a ti beszédetek: Úgy, úgy, nem, nem“ D. Dr. Vető Lajos püspök igehirdetése a Teológiai Akadémia tanévnyitó istentiszteletén Alapige: Máté 5 37. Szentigériket a Hegyi Beszédből vettem. Abból a részből, melyben Krisztus Urunk az esküvésről beszél. Sokféleképpen értelmezik az egzege- ták ezt az igét. Sokszor éppen az ellenkezőjét hozzák ki annak, mint ami a tulajdonképpeni értelme. A legrokonszenvesebb előttem az a magyarázat, hogy Krisztus tanítványainak azért nem kell esküdniük, mivel nekik mindig Isten előtti felelősséggel kell szólniok, tehát csak igazat szabad mondaniok. Ennek felel meg ez az ige is: „Hanem a ti beszédetek legyen: úgy, úgy, nem, nem”, vagyis: egyértelmű és félreérthetetlen. Tehát, ha azt mondjuk „igen”, az valóban igent jelentsen, s ha azt mondjuk, hogy „nem”, az csakugyan nemet jelentsen. A lelkésznek a tulajdonképpeni munkaeszköze a beszéd. Ezért is fontos a felolvasott igére sokszor gondolnunk. Most is ennek a tanévnek a kezdetén, amikor a professzorok beszéddel fogják tanítani Akadémiánk tanulóifjúságát arra, hogy valamikor beszéddel végezzék lelkészi hivatásukat. Fontos, hogy már itt, az Akadémia falai között is a professzorok és a tanulóifjúság beszéde egyértelmű legyen. Mondhatnám azt is, világos állás- foglalást és útmutatást jelentsen. Már az ótestamentom helyteleníti és Isten ellen való súlyos bűnnek minősíti a kétfelé sántikálást. Krisztus Urunk megmondotta, hogy nem szolgálhatunk két Urnák. Bibliánk végén pedig döntésre hív fel Isten igéje, hogy legyünk vagy hidegek, vagy melegek. Mindez összhangban van alapigénkkel és ugyanazt mondja más szavakkal, hogy a mi igenünk legyen igen, ha nemet mondunk, az legyen csakugyan nem. A világos beszédnek az a feltétele, hogy világos legyen a gondolkodásunk. A zavaros beszéd zavaros lelkületre, nem tiszta és nem határozott gondolatokra vall. A világos és értelmes beszéd feltétele, hogy mindenekelőtt a lelkűnkben világosság legyen s gondolataink legyenek tiszták és kidolgozottak. Igenünk akkor lesz világos igen ha lelkünk mélyén mondtunk mindenekelőtt igent valamire és nemet akkor tudunk igazán mondani, ha a lelkünk mélyén is igazán nemet mondottunk. Egészen világosan azt is mondhatnánk, hogy beszédünkben nem szabad hazugságnak előfordulnia s az igazságot kell szólnunk. Mindez azért nem lehet másként, mi vei Krisztus Urunk maga az igazság. És O maga az igaz beszéd, a Logos, az isteni kinyilatkoztatás. Róla akkor tehetünk igazán bizonyságot, ha világosan, kétértelműség nélkül beszélünk. A teológusokat, lelkészeket kötelezi Krisztusban nyert hivatásuk az igazság szeretetére és szólására, a világos állásfoglalásra és bizonyságtételre. így legyen ez mind a profesz- szorok, mind a tanulóifjúság körében ebben a tanévben is, s az ilyen gondolkodásban és beszédben gyakoroljuk magunkat. Konkréten a legkényesebbnek tartott példán tudnám illusztrálni, mit jelent a Hegyi Beszéd felolvasott intelme teológus és lelkészi életünkben. Ez pedig az, hogy hogyan kell állástfoglal- nunk az emberiség mai nagy politikai kérdéseiben, közelebbről a béke és a szocializmus ügyében. Az elmúlt másfél évtizedben sok szó esett a béke és háború kérdéséről. Nemcsak nálunk, Magyarországon, hanem másutt is, az egész földkerekségen, mindenféle világnézetű és politikát képviselő emberek körében. Ugyanígy a XX. század legnagyobb témáinak egyike a szocializmus. A kettőről mi, magyarországi evangélikusok már néhány év óta egyszerre szoktunk beszélni. Volt olyan idő, amikor a békéről ködös általánosságokat hangoztattak nálunk is, főleg egyházi területen. Egyesek nagy súlyt helyeztek arra, hogy ugyanarra a fogalomra két szavunk is van: béke és békesség. Azt mondták némelyek, hogy ez nem mindegy és hogy mi a békesség hívei és munkáiéi vagyunk, a béke viszont politikai fogalom, mely kívül esik a lelkész és az egyház életkorén, ha a lelkész hű marad hivatásához és az egyház csak egyház akar maradni. Tipikus példája ez a játék a béke és békesség szavakkal, a Krisztustól megkövetelt egyértelmű beszéddel való szembehelyezkedésnek. Látszik ez abból is, hogy sok más nyelvben nincs is két szó a béke, vagy a békesség fogalmára. Ma azonban már egyházunkban általánossá lett a béke kérdésében való egyértelmű állásfoglalás. Valljuk, hogy a „minden értelmet felülhaladó békesség” sincs ellentétben a világbéke fogalmával, hanem azt elősegíti és munkálja. Azzal is leszámoltunk, hogy egyházi életünket a szocializmust építő Magyar Népköztársaságban éljük és folytatjuk, s a szocializmus építésében népünket támogatjuk akkor is, ha világnézeti tekintetben tisztában vagyunk a különbséggel, mely minket a szocializmus élharcosaitól, a kommunistáktól elválaszt. Éppen a békesség szeretete teszi lehetővé nagymértékben egyiittmunkálkoúásunkat velük. Hiszen nemcsak elvileg van úgy, hanem a történelem is igazolja, hogy a kapitalizmussal szükségszerűen járnak együtt a háborúk, míg a szocializmusnak a lényegéből folyik a világ békéjéért folytatott küzdelem. Egyébként is, noha az egyház nincs társadalmi, I gazdasági és politikai rendszerekhez kötve, csak helyeselni tudjuk a népet felemelni törekvő szocializmust azzal a kapitalizmussal szemben, melynek lényege az aranyborjú imádata, a Mammon Krisztustól megítélt szolgálata. Amikor tehát mi a békére és a szocializmusra igent mondunk, akkor ez nem üres szó, hanem gondolkodásunkkal is egyező beszéd. Ez a gondolkodásunk pedig a helytelen, régi felfogásokkal való nehéz és kemény leszámolásból született. Egyházunk nagy munkát végzett ezen a téren az elmúlt tizenöt esztendő alatt. Tisztázta az evangélikus keresztyénségnek a szocializmushoz és a békemozgalomhoz való viszonyát. Korábban is az volt gyakran az érzésem s ez az érzés most még erősebb, hogy éppen ezen a téren olyan szolgálatot végeztünk, mely a jövő egyházának az útját határozza meg az egész világon, amelyből egyre jobban kiszorul a kizsákmányoló . Mam- mon-imádat hatalma és egyre jobban tért hódít .az ember és a nép jólétével, . szellemi és anyagi felemelésével törődő szociális gondolkodás. íme, így mondunk egyházunkban igent és nemet politikai tekintetben, az emberiség mai legnagyobb kérdéseivel kapcsolatban, A leghatározottabban nemet mondunk az embertelen kizsákmányolásra, mely a háborút is jó üzletnek tekinti. A leghatározottabban igent mondunk a szocializmusra, mely az ember és a nép békéjén és felemelésén fáradozik. Ezekben a kérdésekben legyen tehát ilyen világos a gondolkodása és a beszéde Teológiai Akadémiánknak, a professzoroknak és a hallgatóknak egyaránt. Legyen ilyen világos és határozott az állásfoglalása, tanítása és beszéde Akadémiánknak minden más kérdésben is. Kerüljük az úgynevezett doktor-kérdéseket, ami alatt diák-korom ban a német egyetemeken azokat a kérdéseket értették, amelyekre nem lehet világos és egyértelmű választ adni, tehát mindegy, hogy milyen eredményre jut velük kapcsolatban a doktori disszertációját író teológus, vagy filozófus. A vizsgálóbizottság így is, úgy is kénytelen lesz azt elfogadni. Ellenben foglal kozzunk a lényeges kérdésekkel a stúdiumok minden szakában, s a professzorok neveljék és tanítsák világos eredményekkel, bizonyos igazságokkal egyházunk lel- készjelöltjeit és rajtuk keresztül egyházunk egész népét is. Az igazságnak a szeretete. keresése és terjesztése legyen Akadémiánk legfőbb célja és feladata ebben az új tanévben is. így lesz áldás a mun káján. így áldja is meg Teológiai Akadémiánkat, annak professzorait, idősebb és leg újabb hallgatóit az, Aki az Igazság és az Élet és Aki egész életre szólóan mondja I nékünk ma is: „A ti beszé- ; ídetek legyen úgy-úgy, nem- i nem.” Ámen. Ne csak szóval Nagy ajándék a szó, a be* széd. Ebben ölt testet a gon* dolat. Ebben lép ki a meg* ismerhetetlen mélységeiből vagy magasságaiból. Ebben nyílik meg a másik ember titkainak zára előttünk. Vé* gül ebben tudunk mi, emberek egymással kapcsolatot teremteni, kapcsolatban maradni, együtt élni. Talán igazán csak akkor tudnék megbecsülni a nyelv, a beszéd értékét, ha megnémulnánk. Hisz az ember mindig akkor ismeri meg igazán valaminek vagy valakinek az értékét, ha már elvesztette. Sajnos, a szó, a beszéd a bűn következtében nem csupán kapu és kapocs többé* hanem álarc, maszk, mely mögé oda lehet rejteni azokat a gondolatainkat, érzéseinket, melyek szégyenletesek, elítélendők és amelyeket, nem akarunk megmutatni az embereknek. A szó, a beszéA tehát a megtévesztés eszközévé süllyedhet. Közülünk talán mindenki el tudná panaszolni, mennyi fájdalma ék csalódása volt már az életben a hazug szó következtében. Népek, nemzetek történelme azt tükrözi, hogy mily nagy károk, veszteségek, vereség és elnyomás érte őket az adott szó szentségének semmibevevése következtében. Ha a szavak, a beszéd álarccá lesznek, elvesztik hitelüket. Még azok a szavak is, amelyek tele vannak nyájassággal, kedvességgel és valódi szeretettel. Nem elég már a szó, a beszéd, még ha úgy csöpög is a szeretettől.. Nem elég a szöcsatározás, a véget nem érő tárgyalás, bs> annak nincs megnyugtató eredménye, ha még mindig nem született meg és soha sem születik meg a népek, közti egyezmény a békés egy-, más mellett élésről, az általános és teljes leszerelésről.. Kellenek hát már a tettek, a szeretet cselekedetei. Erre a cselekvő, tettekben is megmutatkozó , szeleteire vár az ember. A beteg, akinek kell a pohár víz, a magános, akinek kell a társ, a becsapott, akinek kell a részt vevő szívű barát, a szomor- kodó, akinek hiányzik a vigasztalás. Erre várnak a fehér- és színesbőrű, a kizsákmányolt, az elnyomott, az éhező, a rongyos, a szeretetben szegény gyarmati emberek és népek. Nem szabad, hogy hiába várja a ma embere ezt a valódi, tettekben megmutatkozó szeretetet. És főképpen nem szabad, hogy tőlünk, keresztyén emberektől, akik Krisztus barátainak és hűséges tanítványainak valljuk magunkat, hiába várja. Ez nemcsak szégyenletes, hanem kárhoza- tos is lenne számunkra. Fel hát az első keresztyénekhez hasonlóan, a szeretet gyakorlására. De ne csak szóval.., Maróti János
