Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-09-17 / 38. szám

KP. BÉRM. BP. 72.

ORSZÁGOS EVANGÉLI K US H ET I L A P

XXVII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1961. szeptember 17.

ABA: 1,40 FORINT

A jó tetszés emberei

Kiesi lett a világ — közhellyé vált mondat ez már. Valamikor az izgatta az embereket, hogy mi történik a szomszédban s volt idő, amikor békés poharazgatás, vagy délutáni kuglófos kávézgatás közben beszélgettek az emberek távoli országokban folyó háborúk kósza híreiről. Ma közel jött minden s ha valahol ezen a földgolyóbison történik valami, annak nemcsak híre jut el fülünkig sok milliárd rezgésen át, hanem szivünkig és idegeinkig jut el s érezzük, hogy sehol semmi jelentős nem történhet, amely egy kicsit — vagy nagyonis — ne lenne a mi ügyünk. Tyitov körülrepüli a Földet — az ember ügyét látjuk benne. A franciák újra atomot robbantanak a Szaharában — az ember ügye remegtet meg benne. A biztonság, az erő és a tudás súlyos szavai hangzanak el Moszkvában az atomrobbantások dolgában — az ember ügye szólal meg benne. Kicsi lett a világ: a mi ügyünkké lett. Mintha az ablakunk alatt történne minden. A világot betöltő méretekig nagykorúsodott az ember.

Ezért vagyunk érzékenyek, fontolgatjuk mély remegéssel és beszélünk izgatottan olyan dolgokról, amelyek térben távolinak, középszerű gondolkodással közömbösnek tűnnek, valójában pedig közeli és izgalmas dolgok. Tudjuk, mi van mögöttük: a mi ügyünk.^

időben jócskán mögöttünk van már az utolsó háború. Közel

fél emberöltő választ el tőle. Gyermekeink, sőt fiataljaink nem is emlékezhetnek rá. Iszonyatában mégis oly közel van, hogy nem csodálkozunk, ha Yoshio Inoue japán professzor a mai japán közvéleményt úgy jellemzi, mint amiben benne él a „háború undora”. Nekünk is minden okunk megvan erre az érzésre. Nekik — akiknek történelmét örök időkre beárnyékolja az első gigantikus füst-gomba — még inkább. Már befejeződött akkor a mögöttünk levő háború, amikor Ilja Ehren- burg visszaemlékezéseit még kísértette annak a kijevi kisleánynak az arca, aki amikor a német katonák élve temették, felsírt a gödörből: „miért dobtok homokot a szemembe7” Ez a „homokot szóró” azóta gigantikussá nőtt a fejünk fölött s kísérteties alakja rádioaktív hamut szór felénk. Az atomháború réme ez. Most épp a Szaharában kísérleteznek hozzá s tengerentúl tapsolnak. De az emberiség kinőtt már a gyermekcipőből s hangja elhatározó döntéssé ércesedett. Van erő, amely megragadja a „homokot szótő1 kezet. A napokban a szovjet kormányfő ismét rámutatott arra, hogy nyugaton Franciaország kezét semmiféle korlátozásokkal nem kötötték meg az atomrobbantásokkal kapcsolatban s ez azt a célt szolgálja, hogy egyoldalú katonai fölényre tegyenek szert. Ezért hangsúlyozta: „éppen a világbékéről, a más országokról és más népek életéről való gondoskodás kényszerűéit bennünket arra, hogy meghozzuk a szükséges intézkedéseket, amelyek magukhoz térítik az agresszív erőket, megértetik velük, hogy háború útján nem érhetik el céljaikat.” Ebben a nyilatkozatban az az erő mozdul, amely képes megragadni a „homokot szóró” kezet. U' lőzö számunkban három szót olvastunk ezen a helyen: ^ józanul, fegyelmezetten, reménységgel Ezt a történelmi tényt s napjaink eseményeit is így nézzük: józanul, fegyelmezetten, reménységgel. így mondanám: bizalommal. Olyan dolgok ezek, amelyek Luther öröksége szerint a józan ész döntéseire tartoznak. Noha bőven tudnánk igei intelmeket idézni az yegy vérből teremtette emberiségnek „elébe adott élet és halál” kérdésében, az Isten által akart és munkált „békességről valljuk, hogy ez a kérdés a keresztyén hivő számára is B józan ész döntésére tartozik.

Józan eszünket pedig a bizalom tölti be. Igen, a keresztyén bmber a bizalom embere. De kiben bízik a hivő ember?

Vannak, akik erre a kérdésre azonnal így felelnek: emberekben semmiképpen, egyedül Istenben. Ez így igaz. Mégis azt mondom, hogy akik a fentebbi összefüggésben hangoztatják ezt a tételt, az számukra egy egyáltalán nem hitbeli kérdésnek menekülő vonala. Politikai magatartásukat akarják belementeni és rejteni egy kegyes tételbe.

Sokkal őszintébben húzódnak el a kérdés elől azok, akik úgy vélekednek, hogy túl kuszáitok a dolgok s majd ha tisztázódnak, akkor döntenek abban, hogy kiben bízzanak. Ez persze egyrészt gyáva visszahúzódás, másrészt nem a valóság látásából ered, mert nem a dolgok kuszáitok, hanem az emberi vélekedések s éppen azokban kell bízni, akik a dolgokat a maguk egyszerű valóságában látják s becsületesen döntenek. Harmadrészt éppen Isten iránt bizalmatlanság és hitetlenség. Mintha a történelem Ura kivonult volna a történelemből s nem tartaná kézben a világot.

A keresztyén ember jellemzője, hogy az ige által: lát. Nem valami panteista, természeti, vagy bármi módon fellazított teológiával, hanem azzal a lutheri józansággal és bizalommal, amely a „mindeneket javára magyarázás” reménységével megtalálja szerte a világon a jóakarata embereket. Mert tudja, hogy egyre többen vannak, a.kik szemben állanak az ember- pusztító őrülettel. Vogel teológiai professzor karácsony angyali üdvözletének „jóakaratú emberek” kifejezését így fordítja: „a jótetszés emberei”. A hivő ember, amikor a józan észre tartozó dolgokban igyekszik döntésre jutni, azt keresi, hogy milyen döntés találkozik Isten jótetszésével. Vajon milyen kimarjult teológia és elvetélt hit kellene ahhoz, hogy Isten jótetszését a nukleáris kísérletek, a radioaktív felhő, tömegek Oktalan pusztítása, a „homokot szóró” felemelt kezében lássuk? Szerte a világban jóakaratú emberek kezét keressük és fogjuk, akik fékezni akarják azt, ami bűn (mert a bűnnek nem lehet semmit a javára magyarázni) és előresegíteni azt, ami jó. Hadd idézzünk Vogel professzor igehirdetéséből. „Isten ébreszti és akarja a jóakaratot, és — efelöl ne legyünk kétségben — jótetszése megnyugodhat olyan embereken is, akik a békénél: akárcsak egészen kis jóakaratát is valóra váltják, szemben azokkal, akik Isten kegyelmét közönséges frázissá teszik, s tunyaságuk és szeretetlenségük elpalástolására használják. De mégsem lehet fát koronástul ültetni. Gyökere nem bennünk és jó akaratunkban van, hanem Isten szeretjében, amely persze ott is megtalálja és szolgálatba állítja eszközeit, ahol mi azt lehetetlennek tartjuk. Az, ami minket ébreszt, vigasztal és erősít, nem az, ami bennünk van. és tőlünk származik, hanem Istennek az a jótetszése, jóakarata, amelynek napja megfoghatatlan módon ragyog felettünk.”

Koren Emil

A keresztyén ember közösségi magatartása

ii.

KÖZÖSSÉG A MUNKÁBAN

Az emberi élet elöbbrevite- lének, az emberekkel való szolidaritás vállalásának és a felebaráti szeretet gyakorlásának legkövetkezetesebb formája az emberi munka területe. Isten parancsa: „Töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá” (1 Móz 1,28), azt a kitüntetést adja az embernek, hogy Isten munkatársa lehet, az ember közreműködhet a világ átformálásán és megújításán. A teremtő Isten végtelen jóságától indíttatva, az embernek értelménél fogva elegendő eszközt bocsátott rendelkezésére ahhoz, hogy a világot megismerje és a maga javára formálja. Ez azonban nem hull magától az ölünkbe, hanem

a megismerésre és átformálásra való törekvés egyike azoknak a feladatoknak, amelyeket Isten az ember elé kitűzött. Az isteni kinyilatkoztatásba ▼etett hittel együtt adva van a természet önfeltárásának megbízhatóságába vetett hit is.

A természetbe az ember a megfigyelés és a kutatás útján egyre mélyebb bepillantást nyer. Ugyanakkor egyre világosabban ismeri fel az emberi társasélet összefüggéseinek törvényszerűségeit is. Ez a meggyőződés arra a követelményre vezet, hogy az embernek fáradhatatlanul kell küzdenie Istennek, s az általa teremtett természetnek és az emberi közösségi életnek az egyre mélyebb megismeréséért. A keresztyén ember tehát igenli a tudomány haladását s a szakadatlan törekvést a haladás értelmében.

Isten akarata az, hogy

csak munkával lehet legyőzni a természet erőit és az emberek javának és előmenetelének szolgálatába állítani.

Ennyire szoros összefüggés van a munka és a jólét között. Mert

Isten nem az ember kikapcsolásával, hanem az emberi értelem és kéz felhasználásával is végezni akarja gondviselő és világfenntartó munkáját,

így fűz egybe minket, keresztyéneket, az emberi élet megjavításáért folytatott küzdelem egy nagy, átfogó közösségbe, a munkának a közösségébe, az emberi élet előbb- revivésének a közösségébe*

KÖZÖSSÉG A TERMELÉSBEN

A természet meghódításának és az ember szolgálatába állításának sokszínű és szerteágazó munkája nem is képzelhető el másként, csak úgy, ha az emberek egymással ösz- szefognak, erőiket egymás segítségére fordítják, tudásukat és tapasztalataikat kicserélik és javaikkal közös célt munkálnak. A világtörténelem bizonyítéka annak, hogy mennyi jó és nagy eredmény született az emberiség élete folyamán a jó célok érdekéiben való összefogásból.

Az emberi szolidaritás vállalásának a gazdasági élet területén is meg kell mutatkoznia.

A keresztyén ember élete kiszakíthatatlanul beleszövődik a társadalmi és gazdasági környezetbe. Sem a keresztyén ember, sem az egyház, sem az egyház teológiája, sem az

Mitzenheím püspök Magyarországra látogat

Szeptember 19-én Magyarországra érkezik a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa vendégeként dr. M. Mitzen- heim németországi tartományi püspök és kísérete. Mitzcnheim püspök a német evangélikus egyház kiemelkedő személyisége, aki egész munkásságával arra törekszik, hogy a német evangélikus keresztyénség felismerje és betöltse feladatát népe szolgálatában és az emberiség nagy kérdéseinek megoldásában.

Mitzcnheim püspök részt vesz és előadást tart szeptember 21-én, csütörtökön délelőtt II órakor a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának nagygyűlésén, a Budapesti Református Teológiai Akadémia dísztermében (Budapest, IX. Ráday u. 28.).

A nagygyűlés kegyelettel emlékezik meg Káldy Zoltán püspök előadásában Muraközy Gyuláról, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának augusztus 31-én elhunyt főtitkáráról.

Szeptember 22-én este 7 órakor Mitzenheim püspök a Deák téri templomban prédikál ökumenikus istentiszteleten.

Mindkét alkalomra ezúton is hívjuk a gyülekezetek lelkészeit, azok munkatársait, presbitereit és a gyülekezeti tagok seregét.

>8>^C>Soe^^DK>eWD8^*MD*>ft^*0!ß*>ßB^e>^D«Dlßo*0SD^^

IMÁDKOZZV/NK

Kok 3, 3-7.

Jézus Krisztusunk! Dicsérünk Téged halálodnak titokzatos munkájáért: a keresztfán a ml önzó. hitetlen életünk is meg- feszíttetett. Tapasztalni ezt nem tudjuk, sót inkább bűnösségünk jeleivel találkozunk napról napra. De hihetünk abban, hogy megtörtént, és hálásan ujjonghatunk új, örök életünknek. Eltakarják ugyan előlünk bűneink, de a feltámadás napján nyilvánvalóvá válik. Amikor majd Téged, visszajövő diadalmas Urunkat, megpillantunk, szent örökéletünk is láthatóvá lesz, amelyet megszereztél számunkra a golgotái kereszten.

Addig is add. Krisztusunk, hogy szembe tudjunk szállni gonosz kívánságainkkal, szenvedélyeinkkel. Különösképpen ments meg bennünket a kapzsiságtól. Mutasd meg nekünk, hogy az anyagi javak halmozása bálványimádásra vezet: földi értékeinkben bízunk — ahelyett, hogy bizalmunkat Beléd vetnénk; földi javainkon csüngünk görcsösen — ahelyett, hogy a Te szereteted lenne legdrágább számunkra. Engedd, hogy életünkben a mi Mennyei Atyánk legyen egészen Istenünk!

Vedd ki szívünkből az irigységet és a másik ember javainak megkívánását. Tégy bennünket megelégedetté a magunkéval, és tégy önzetlenné, hogy mások érdekét előmozdítsuk, így áldj meg bennünket, hogy már most éljünk valamit a nekünk ajándékozott és egykor majd teljességre jutó új, örök életből. Amen. '

egyház lelkipásztori szolgálata ki nem kerülheti az emberi együttélés alapvető kérdéseivel való foglalkozást.

Természetesen, amikor a gazdasági élet kérdéseihez közeledünk,

a Bibiliát nem tekinthetjük olyan törvénykönyvnek, amelyben minden előforduló esetre részletes szabályozást találunk. De Isten mindennel ellátott minket világi feladataink gyakorlásában is, mert nekünk adta a hit és ész ajándékát. A világi élet kérdései józan megítélést igényelnek. A keresztyén emberben is meg kell lennie annak a bátorságnak, hogy értelmét használja. A világi dolgokra vonatkozókban ez nem lehet másként, de ezt sem cselekszi hitétől függetlenül.

A termelőmunkának közösségekbe való összefogása, az összehangolt együttes munka, amelynek célja

az egyéni és a közösségi érdek egyaránt történő szolgálata, nemcsak nem ellenkezik a hit és ész feltételeivel, hanem különösen alkalmas lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az ember Istentől kapott rendeltetését ennek keretében valósítsa meg.

Az összefogásban rejlő erő mindig hatalmasabb, mint az egyes ember ereje. Keresztyén felelősséggel, jó lelkiismerettel kell állnia a keresztyén embernek minden jó ügy érdekében való emberi összefogás mellé.

Az ilyen összefogásban hatalmas erők rejlenek, nagy erkölcsi értékek valósulnak meg. Az összeférhetetlenségnek, veszekedésnek, széthúzásnak és más egyéb közösségellenes bűnöknek nem lehet tétlen szemlélője a keresztyén ember. Hasonlóan kell megítélnie a gondatlan kezelést, aminek következtében nagy értékek mennek tönkre, a lopások különféle nemeit, a bércsalásokat, a hanyag és felelőtlen munkavégzést, a kapun belüli vagy kívüli dologkerülést,

A keresztyénség közösségi magatartást kíván és a közösség szolgálatára hív minden keresztyént a krisztusi felcbaráti szeretet parancsa.

Ezen a téren nem kell semmi különlegeset sem tennie a keresztyén embernek ahhoz, hogy segítse társadalmunk fejlődését, s máris olyan szolgálatot végez, amely kedves Isten és emberek előtt, s amely .mélyen benne gyökerezik egyházunk ősi tanításában és magatartásában.

összefoglalva az elmondottakat, a keresztyén ember előtt világosnak kell lennie annak, hogy őt Isten az embertársakkal való közösségre teremtette. Isten az önmagával való közösségben hatalmas erőt nyújt az embertársakkal való közösség élésére. Az egyház, a keresztyén gyülekezet az a hely, ahol a „hitből-hitbe” szóló evangélium erőt ad és felindít a szeretetben munkálkodó hit jó cselekedeteinek végzésére, A keresztyén ember . közösségi magatartásának, közösségi lelkületének át kell hatnia az egész életét, láthatóvá kell lennie annak, hogy Isten őt közösségre teremtette embertársaival.

Dr. Otflyfc Ernő

Képmutatók

A biblia minden parancsáénak van értelme. Isten nem ok nélkül adta a parancsolatokat!

Isten megparancsolta, hogy ne lopjon senki emberfia ezen a világon. Isten azért adta ezt a parancsot, mert vannak, akik szeretik eltulajdonítani azt, ami a másé. Amiért nem ők dolgoztak, fáradtak. A lopásra nincs semmiféle mentő magyarázkodás.

Isten megparancsolta, hogy mások családi életébe tilos a beletiprás! Ne paráználkodj, mondja a biblia egyik parancsa. Isten azért adta ezt a parancsot, hogy megtartsuk.

Isten megparancsolta, hogy ne öljünk, ne gyilkoljunk. Isten azért adta ezt a parancsot, mert vannak, akik szeretnek gyilkolni és készülnek a gyilkosságra. Az életet nem mi adtuk, nem is vehetjük eh

Isten parancsa, hogy szeressük a békességet. Isten azért adja a békesség es élet parancsát, mert vannak háborút gyújtogatok, akik jobban szeretik a háborút, mint a békék

Isten parancsa, hogy ne legyünk képmutatók! Ne legyünk képmutatók sohasem. Akkor sem, amikor alamizs- nálkodunk, vagy imádkozunk. Népünk nyelve szerint azok a képmutatók, akik szembe mc- zes-mázosak, hátulról pedig rosszakaróink. Eszerint a képmutatók nem egyenes emberek, hanem hazugok, ravaszok. Csakhogy Istent nem lehet becsapni, félrevezetni

Keresztyén életünket nem élhetjük úgy, hogy minden nap megyünk ugyan templomba, minden nap tartunk csendes órát, de minden nap ártó szándékkai segítő készség nélkül megyünk el embertársaink mc.iett és minden jó ügyet meglékelünk cinikus mosollyal és rosszakarattal.

A keresztyén ember képnra- tatás nélküli ember! Nyíltszívű, egyenes ember! Ugyanazt mondja fent is és lent is. Szavai mögött nincs rossz- indulat. Nem ölel át senkit úgy, hogy egyik kezével veregeti felebarátja hátát, másik kezével pedig tört szúr beiéi Ugyanabból a szájból nem lehet hideget és meleget egyszerre fújni!

Ne legyünk képmutatók se Isten, se az emberek előtt.

Fülöp Dezső

SZÁMADATOK AZ OROSZ

ORTODOX EGYHÁZRÓL

Alekszej patriárcha a közelmúltban statisztikai tájékoztatást adott az oroSz ortodox egyházról. E szerint az orosz orotodox egyháznak 37 püspöksége van a Szovjetunió területén és 22 egyházi szerve külföldön, közöttük a három exarchátus: az észak- és dél- amerikai; a nyugat-európai és a közép-európai. Az orosz ortodox egyházhoz a Szovjetunióban 20 000 gyülekezet (SÍ 40 szerzetes- és apácakolostor tartozik. 73 főpappal és 30 09Ö lelkésszel rendelkezik.

>