Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-20 / 34. szám

Mit tanítanak a Zsoltárok ? AZ EGYHÁZRÓL. — Jeruzsá­lemről, Isten városáról, Isten népének nagy ünnepeiről, a templomról és az istentisztelet szépségéről énekel a 27., 42., 46., 48, 63, 81, 84, 87. zsol­tár. Az üdvözítő Isten jelen van gyülekezetében — ez az, amiért hálát adunk, ennek örülünk, ez után vágyakozunk ezekben a zsoltárokban. Ami az izraelitáknak a Sión hegye és a templom volt, az szá­mukra Isten egyháza. Isten mindenütt a világon, ehelyen biztosít hajlékot igéjének és szentségeinek. Ez az egyház mindvégig megmarad. (Zsolt. 46, 126, 137.) A Jézus Krisz­tus gyülekezetében jelenlevő kegyelmes Isten teljességre vi­szi a zsoltárok minden hála­adását, minden örvendezését és vágyakozását. Jézusban ma­ga Isten lakozott, mégis szün­telen vágyakozott Isten után, mert ugyanakkor olyan em­ber volt, mint mi (Lukács 2: 49). Ezért imádkozik velünk együtt Isten teljes közelségé­ért és övéi közötti jelenlété­ért. Isten megígérte gyülekeze­tének, hogy jelen lesz az is­tentiszteletben. A gyülekezet tehát Isten rendelése alapján tartja istentiszteletét. A töké­letes istentiszteletet azonban Jézus Krisztus mutatta be. Az elrendelt áldozatokat önkén­tes, bűntelen áldozatával vitte teljességre. Jézus Krisztus sze­mélyében egy az Isten értünk hozott áldozata, és a mi, Is­tennek hozott áldozatunk. A mi számunkra a hálaáldozata maradt: dicsérjük Öt imád­sággal, énekkel és parancsola­tainak engedelmes élettel. (Zsolt 15. és 50.) így válik egész életünk istentiszteletté és hálaáldozattá. Az Ilyen ál­dozatban gyönyörködik Isten. Üdvösségét megmutatja a há- ládatos szívnek. (Zsolt 50:23.) Arra tanítanak tehát a zsol­tárok, hogy Isten iránt hálá­sak legyünk, és Öt a gyüle­kezetben szfwel-szájjal és lé­lekkel dicsérjük. AZ ÉLETRŐL. — A Zsoltá­rok imádkozásakor sok komoly keresztyénnek tűnt fel, mi­lyen gyakori az életért és az örömért mondott könyörgés. Néhány ember, miközben Jé­zus Krisztus keresztjére gon dőlt arra a beteges elképze­lésre jutott, mintha az élet és Isten látható földi áldásai már önmagukban kétséges javak lennének, amelyek után kár vágyakozni. Ezek a Zsoltárok ilyen jellegű imádságait va­lami alacsonyabbrendű, töké­letlen, ószövetségi kegyesség lépcsőfokának tartják, ame­lyen az újszövetség túlhalad. Gondolkozásukkal lelkiebbek akarnak lenni magánét Isten­nél. Ä mindennapi kenyérért mondott imádság a testi élet szükségleteinek egész terüle­tét átfogja. Természetes tehát, mikor az életért, egészségért és Isten jótetszésének látható jeleiért könyörgünk, ha Is­tent imádságunkban az élet teremtőjének és megtartójá­nak szólítjuk. A testi életet nem szabad megvetni. Isten azért ajándékozott meg önma­gával a Jézus Krisztusban, mert ebben az életben és ter­mészetesen a másik életben is éltetni akar bennünket. Azért adta a földi imádságokat, hogy minél inkább megismerjük, dicsérjük és szeressük. Isten azt akarja, hogy kegyesei jól éljenek a földön (Zsoltár 37). Ezt az akaratát nem helyezte hatályon kívül Jézus Krisztus keresztje, sőt megerősítette. És noha az embernek Jézus Krisztus követése közben sok nélkülözést kell vállalnia — amint a tanítványoknál is lát­juk — Jézusnak erre a kérdé­sére: „Volt-e valamiben hiá­nyotok?” így kell válaszol­nunk: „Soha!” (Lk 22:35). En­nek azonban a zsoltáros fel­ismerés az előfeltétele: „Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosz gazdagsága.” (Zsolt. 37:16.) Igazán nem lehet rossz lel­kiismeretünk, ha a zsoltárok­kal az életért, egészségért, bé­kéért, földi javakért imádko­zunk, ha a zsoltárokhoz ha­sonlóan mindezekben Isten fe­lénk gyakorolt kegyelmét, kö­zösségét ismerjük fel és köz­ben erősen ragaszkodunk ah­hoz, hogy kegyelme jobb az életnél (Zsolt. 63:4; 73:25.) A 103. zsoltár arra tanít, hogy egyetlen nagy egységnek lássuk Isten minden adomá­nyát az élet megőrzésétől kezdve el egész bűneink bo­csánatáig és lépjünk mind­ezért hálaadással és dicséret­tel színe elé. (Zsolt. 65). Jé­zus Krisztusért adja és tartja fenn életünket a Teremtő. Végső soron mikor földi ja­vainkat a halálban elveszít­jük, még akkor is az örök élet elnyerésére akar felkészíteni. Egyedül Jézus Krisztusért, az ő bíztatására szabad az élet javaiért imádkoznunk, de éret­te a legnagyobb bizalommal tehetjük. Ha pedig megkap­tuk, amire szükségünk volt, ne szűnjék meg ajkunkon a hálaadás, hogy Isten Jézus Krisztusért ilyen kegyes volt hozzánk. MEQCSELEKEDTED-É! Az igének két súlypontja van. Egyik: megcselekedted-e? Másik: Ügy cselekedted-e, aho­gyan kellett? Az ember, az igyekezet em­berévé válik, mikor a saját érvényesüléséről van szó, de a halogatásé, ha közérdekű az ügy. Mindent félretesz önma­gáért, viszont nem erőlteti meg magát másokért. Pedig az el nem végzett kötelesség ter­hes örökségként nehezedik reá. Olyan, mint a fizetetlen számla, a jóvá nem írt adós­levél. Minden percnek tedd meg a kötelességét! Az embertársi szeretet és hűség Isten paran­csa. Most, amikor még időd van! És erre mindig kell, hogy idő legyen! De úgy cselekedő meg, aho­gyan kell! Szeretjük letudni kötelességeinket, és sokszor nem érdekel bennünket; oda­való volt-e a cselekedetünk? E nyáron Olaszországban járt barátom beszél Pádua vi­lághíres templomáról, amely­be igen sok idegen ember is betér az érdekesség miatt. Emberek viszik vágyaikat és imádságaikat, s ha úgy ér­zik, hogy meghallgatásra ta­láltak, ott hagynak valamit a templomban, ami kedvenc tu­lajdonuk volt. Aranyórák, kar­kötők gyűrűk, bankjegyek, s más földi kincsek tornyosul­nak garmadába az oltár mellé elhelyezett kosarakban. Eljut-e a sok drágaság a szegények szívéig? S ha eljut, nem le­hetne-e közvetlenül megtalál­ni az utat a jó cselekvésénél az Úr legkisebbjeihez? Attól tartok, hogy a legtöbb bőkezű adakozó a templomból kijőve mindörökre elfeledkezik Isten iránti tartozásáról, vagy azt gondolja, hogy adósságát egy­szer, s mindenkorra ilyen cse­lekedettel lerótta. Nem úgy kéri Isten a cselekedeteinket, hogy önmagunkat megtarthas­suk. A cselekedeteinkből így nem kér, hanem bennünket vár mindenestül szolgálatra. Cselekedd meg hát, ne csak azért, hogy cselekedeted Je­gyen tartalékban, hanem azért, hogy egészen az övé lehess! Most azonnal, hogy a „majd” készen találjon! HÍREK Nikodémusz János Kezünknek munkáját tedd állandóvá..« Amikor ezeket a sorokat írom, rekkenő hőség borítja a pesti utcákat, az egész orszá­got. Az olvadó aszfalton ve­rejtékező emberek törölgetik arcukat, s szinte kapkodnák a levegő utón a villamosokon, autóbuszokon. A tikkasztó ká­nikula állandó beszédtéma és a beszélgetőpartnerek rendsze­rint irigykedve emlegetik azo­kat, akik a Balaton hullámai­ban hűsölnek, vagy a Mátra enyhet adó erdeinek útjain sé­tálnak. Igen, irigykedünk egy kissé, s közben mi városiak — ha nem is túlságosan ko­molyan — hajlandóak va­gyunk azt hinni, hogy a nyá­ri meleg éppen a mi bosszan­tásunkra van. A mi bosszan­tásunkra, akiknek legfeljebb az ablakukban van parányi kertjük: néhány cserép virá­guk, s akiket munkájuk ezek­ben a napokban a füllesztő falak közé köt. Persze ez azért nem egészen így van. S nemcsak azért, mert holnapra vagy holnap- utánra esetleg már a hűvös, esős időt szidjuk éppen olyan kitartóan, mint ma a káni­kulát, hanem azért is, mert nem mi, az utcákon pihegve ballagó, a városban dolgozó emberek viseljük el a nyári hőség igazi terhét. Nem mi, hanem azok, akik ma és ezekben a napokban a Martin­kemencék perzselő, több ezer fokos fortyogó acéljának hő­ségét kapják „ráadásul”. Azok, akiknek, a most szellő sem járta tágas mezőkön még arra sincs idejük, hogy letö­röljék a verejtéket az arcuk­ról. Azok — röviden szólva — | kenye­akik a mindennapi rünkért fáradoznak. A mindennapi * kenyérért, amelynek utolsó idei búza­szemeit most csépelik a ma­gas asztagok mellett. S amin. dennapi kenyérért fáradoznak azok is, akik a hőségtől nem visszatartva, értünk dolgoz­nak. — Mert a kenyér nem­csak az, amit búzából sütnek a szorgos kezek, hanem mind­az, ami táplálásunkra, szolgá­latunkra készül, s amit ép­pen ezekben a napokban úgy megköszönünk dolgozó népünknek, mint a fehér cipót, a sokféle, mosolygó gyümölcsöt. Van mit megkö­szönnünk Istennek, embernek, mert a múló napok egyre több kenyeret, kényelmet nyújta­nak át nekünk ajándékuk Áz egyre méginkább szépü­lő napjainkért való köszönet szava mellett azonban van egy kérésünk is Istenhez Az ősi zsoltárvers néhány szava adja ezt az imádságot ajkunk­ra: „ ... kezünknek munkáját tedd állandóvá... kezünknek munkáját tedd állandóvá ...” így kétszer. Éppúgy, mint a 90, Zsoltár utolsó verse teszi. De mégsem kétszer, hanem sok­szor ,számtalanszor, igaz hitből kérjünk Urunktól, hogy amit szorgos népünk fáradsága, a mi magunk munkája nyújtott és nyújt mindnyájunknak, az maradjon „állandó”. Állandó, azaz háborítatlanul a miénk, mindnyájunké. Háborítatlanul, hogy békében élhessünk a szép mindennapoknak és a még szebb holnapért. Vámos József ISTENTISZTELETI REND Budapesten 1961. augusztus 20-án Deák tér de. 9. úrv. dr. Kékén András de. 11 úrv. Hafenscher Károly du. 6 Trajtler Gábor — Fasor de. ll Koren Emil du. 6 Koren Emii *— Dózsa György út 7» de. 1/2 io Koren Emil — Üllői út 24 de, 1/2 10 Fodor Ottmár de. ll Fodor Ottmár — Karácsony S. u. 31—33. de. 10 Molitórisz János — Rákóczi út 57/B de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/4 12 Moli­tórisz János — Kőbánya, de. 10 — Utász u. de, 9 — Vajda Péter u. de. 1/2 12 — Zugló de. ll Boros Károly — Rákosfalva de. 8 Szabó István — Fóti út 22 de. ll (úrv.) Gádor András Váci út 129 de. 8 Gádpr András — Frangepán u. de. 1/2 9 — Újpest de. 10 id. Blázy Lajos — Pesterzsébet de. 10 — Soroksár-Üjtelep de. 1/2 9 — Rákcspalota-MAV telep. de. 8 — Rákospalota, nagytemplom de. 10 -p. Rákospalota, kistemplom du. 3 — Rákoscsaba de. 9. — Rákoshegy de. 10. — Rákosliget de. 10 — Rá­koskeresztúr de. 1/2 11. du, 1/2 3 — Pestújhely de. 10 Kürtös- sy Kálmán — Sashalom de. 0. Karner Ágoston — Rákosszentmi­hály de, 1/2 11 Kamer Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Bárdossy Tibor de. 10 (német) Várady La­jos 11 Schreiner Vilmos du. 7 Bárdossy Tibor Toroczkó tér de. 1/2 9 Schreiner Vilmos — Óbuda de. 9. Fülőp Dezső de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső du. 5 Fú- löp Dezső — XII. Tarcsay Vil­mos u. de. 9 Zoltai Gyula de. 11 Zoltai Gyula du. y? 7 Károlyi Erzsébet — Pesthidegkút de. 1/2 11 Károlyi Erzsébet — Budakeszi de. 8 (úrv.) — Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György de. Í1 (úrv.) Kendeh György du. 6 Kendeh György — Németvölgyi út de. Kendeh György — Nagy­tétény de. 8 — Kelenvölgy de. 9 — Budafok de. 11 — Csillag­hegy de« 1/2 10 — Csepel de. 1L Szentháromság ünnepe utá­ni 12. vasárnapon az oitárte rítő színe zöld. A vasárnap ol- tári igéje: Búm. 9, 15—16. Szó­széki igéje: Márk 10, 17—27., délutáni igéje: Ezs. 54, 7—10. ♦ Az evangélikus egyház fél­órája lesz a Petőfi Rádióban 1061. augusztus 20-án, reggel 8 órakor. Igét hirdet: D. Dr. Vető Lajos püspök. Énekek: Keresztyén Énekes­könyv 31. éneke. Karének: Heinrich Schütz: Áldjátok az urat. Énekel a Lutheránfa Énekkar, vezényel Weltler Je­nő karnagy. . HALÁLOZÁS. 1961. augusz­tus 8-án váratlanul elhunyt 66 éves' korában Fogarasi József. Temetése mély részvét meí lett augusztus 12-én volt, Bu­dapesten. Az elhunytban Fo­garasi Árpád vasasi lelkész édesapját gyászolja. Foga­rasi József hosszú időn ke­resztül a budapest-ferencváro- si egyházközség presbitere és pénztárosa volt. Az egyház község nevében Bonyhai Jó­zsef felügyelő búcsúztatta. Az igaznak emlékezete áldott! * Bmula György, a nagybán- hegyesi evangélikus egyház- község felügyelője 67 éves ko­rában, hosszú szenvedés után elhunyt. Augusztus 5-én te­mették el a nagybánhegyesi temetőben a gyülekezet nagy részvéte mellett. Az igaznak emlékezete áldott! * SVÉDORSZÁG. Stockholm­ból július 18-án kelt jelentés szerint 1962 januárjában élet­be léptetik az evangélikus népegyház gyülekezeteinek új besorolását. Az új besorolás szerint a gyülekezetek száma 1378-ról 1131-re csökken, a lelkészek száma pedig 2684- ről 2656-ra. Több kis lélekszá­mú gyülekezetei vonnak össze j más gyülekezettel, a nagy gyülekezeteket viszont kisebb gyülekezetekre osztják. * DÁNIA. A dán evangélikus egyház elhatározta, hogy a gépjárművek vezetői felelős ségtudatának ébresztésére „közlekedés-vasárnapot” tar­tanak a gyülekezetekben. A lelkészek az igehirdetés ke­retében, vagy előadás alkal­mával hívják fel a gyüleke­zeteket, hogy mindent köves­senek el a forgalom bizton- ságosabbá-tétele érdekében. A koppenhágai rádióban Willy Westergaard-Madsen püspök „Az egyház és a közlekedés problémái” címen tart elő­adást. Istentiszteletek a Balaton partján Balatonalmádiban, az evangé­likus templomban (Bajcsy-Zsiíin- szky út 27.) minden vasárnap dél­után 4 órakor, Balatonfüzfőn a református templomban minden hó*mp első és harmadik vasárnapján, délután 6 órakor. Siófokon (F0 út 93.) minden va­sárnap délelőtt 11 órakor, Balaton világoson (Alsóújtelep 31.) minden vasárnap délután 5 órakor a református testvérekkel közösen, Balatonkenesén, a református templomban a hó második és utol­só vasárnapján, délután 3 órakor, ZamárdVban (evangélikus ima­ház) 2. vasárnaponként 11 órakor és 4. vasárnap fél 5 órakor, Balatonszárszó (református temp­lomban minden vasárnap de. 10 órakor, Balatonszemesen (fatemplom) minden hónap második és negye­dik vasárnapján, de. fél 9 órakor, Balatonlellén (református temp­lomban) 1. vasárnap 7 órakor és 3 vasárnap 9 órakor, Balatonbogláron 1. vasárnap fél 3 órakor és 3. vasárnap de. fél 11 órakor, Fonyódon 1. vasárnap fél 10 és 3, vasárnap du, 2 órakor (protes­táns templom), Balatonfenyvesen 1. vasárnap li órakor és 3. vasárnap du. 4 órakor tartanak istentiszteletet. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő ás Kiadós Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivstan Budapest, VIII. Üllői öt 24, Szerkesztőségi telefon: 142—887 • Sajtóosztályi telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60. - Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412,—VIII Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott A* örök élet felé Márk 10, 17—37. A keresztyéneket mindig foglalkoztatja az igében mr szólaló kérdés: „Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyc hessem?” Hogyan jutok el az örök életre? És minden kor 1 resztyén embere ugyanazt a választ hallgatja meg, amit Jéz Krisztus a gazdag ifjúnak mondott. Jézus Krisztus válaszából mi, ma élő keresztyének is me tudhatjuk, hogy: 1. Az örök élet nem, a törvény cselekedete. Ha végignézz a gazdag ifjú magabiztos fellépését, határozott válaszát, akk meg kell állapítanunk, hogy emberi mérték szerint egy nagy: jó, törvénytudó és törvényt megtartó ember áll Jézus Kri? tus előtt. Es Jézus Krisztus még ebben a törvényt megtar kegyes életet élő emberben is talál fogyatékosságot, hib; Ennek az embernek is meg kell hallania azt a nagy külön séget, ami az Ö- és az Újszövetség között van. Ennek az ei bemek is tudomásul kell vennie azt, hogy a törvény me tartása nem vezet el az üdvösségre. Jézus Krisztus ennek megállapításnak az ellenére sem teszi feleslegessé a törvén és annak megtartását, csupán azt mutatja meg, hogy a tö vény nem üdvözít. Es ezt nekünk is meg kell hallanunk! Az, hogy vala' Isten akarata szerint él, nem érdem, hanem kötelesség, hiszi Isten minden alkalommal arra tanítja gyermekeit, hogy ö útján járjanak. Meg kell tartanunk a törvényt, eleget ke tennünk Isten parancsainak. És itt máris bizonyosság v< bennünk, mivel mi nem állhatunk olyan határozottan Jézi Krisztus elé, mint a gazdag ifjú. Az örök élet nem a törvény cselekedete — mondja Jézi Krisztus. De az ige megmutatja az örök élet útját is, amiké azt mondja: 2. Az örök élet Krisztus követése. Ez hangzik a gazdi ifjú felé, amikor Jézus azt mondja neki: „Jer és kövess er gem...” És ez hangzik ma felénk is. Krisztus követőinek ke lennünk nemcsak név szerint, nemcsak azért, mert a kereszt ség ajándékában részesültünk, hanem belsőleg, szív szerint i' Ügy kell követnünk Öt, hogy mindig Reá nézünk, hogy hal! gátunk szavára, s mint hűséges bárányok, követjük a Jó Pás: tort. Követnünk kell öt, amikor szükségünk van segítségére de nem feledkezhetünk meg Róla akkor sem, ha úgy érezzül hogy nagyon biztos lábakon járunk. Krisztus követésének útja az őrök élet felé irányítja lép­teinket. — És végül megtudhatjuk azt is, hogy: 3. Az örök élet Isten kegyelmének ajándéka. Ha Kriszta' útján járunk is. gyakran elbukunk, s ilyenkor oly Jó Ister kegyelmét, szeretetét megtapasztalni! Az elbukásban nem le sújt, nem megbüntet, hanem felemel, az erőtlenségben erőt ad a bűnből kiszakít Szentlelkével és kegyelmét állandóan reánl pazarolja. Mi emberek soha nem tudnánk eljutni az örök életre Nálunk embereknél ez lehetetlen, de „az Istennő minden le­hetséges”. ö bűnösökből igazakat teremt, kárhozatra méljőka! üdvösségben részesít. Ha az örök élet útját keressük, Isten msa igéje által meg­találhatjuk. Az örök élet Krisztus követése és Isten ajándéka. Harkányi László HÉTRŐL—HÉTRE Hűség a kicsinyben — Máté 25,40. — Sokan vannak közöttünk, akik úgy vélik, hogy keresztyén• nek lenni valami különleges állapotot jelent. Valami olyant, ami nagy elhatározásokra, látványos, „minőségi” cselekede­tekre indítja az embert. Az igy vélekedőknek Jézus Krisztus adja meg a választ, a csöndes figyelmeztetést a fenti igében. S a szavakat vala­hogy így lehet átültetni a mi mai időnkbe: Az élet többnyire apróbb dolgokból áll s a hétköznapok történései parányi események sorozata. Aki ezeket nem veszi tudomásul, aki csak a „nagy alkalomra” vár, az el­veszti a mindennapokat, az elmegy az élet mellett Elmegy mellette, mert figyelmen kívül hagyja a valóságot, azt, hogy ezek a nagyon is jelentős apróságok jelentik számunkra at életet. Es ilyen apróságokban, többnyire jelentéktelennek látszó kicsiny dolgokban kell a keresztyén embernek hűséges­nek, Megváltójához valamiképpen méltónak lenni. Igen: sok­szor csak egyetlen jó, útbaigazító szó, sokszor csak egyetlen megértő gesztus, amit el kell mondanunk, meg kell tennünk és ezzel már akkor és ott elvégeztük a ránkbízott feladatot, szolgálatot. A szolgálatot, amelyet Jézus szava: „amennyiben megcselekedtétek eggyel ez én legkisebb atyámfiai közül, én- velem cselekedtétek meg” — a lehető legtöbbre becsül, a leg­nagyobbra értékel. V. NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: II. MOZ. 33, 18; JÄN. 2, ll. - Isten dicső­sége Jézus Krisztusban mindenki száméra láthatóvá lett. Ha nem látjuk, akkor a hit hiányzik belőlünk. Isten Lelke — a kö- nyörgőt — megajándékozza hittel. II. Kor. 3, 4—9; Ap. Csel, 26, 24-32. HÉTFŐ: ZSOLT, 123, 3; II. Tess. 3, I. — Isten Lelke ad nekünk olyan szívet, amely megtelik bizalommal Isten iránt. Csak ilyen szívvel tudunk az Űrhöz fordulni! Mk. 1, 21—28; Ap. Csel. 27, 1-12. KEDD; ZSOLT. 94, H; L KOR. 1, 25. — Isten szeretete le­győzi az ember bűneit. I. Kir. 20, 1—7; Ap. Csel. 27, 13—26. SZERDA; EZS. 40, 3; JÄN. 3, 36. — Keresztyén hitünk re­ménysége az örök élet. Az Atya mindazoknak megadja ezt a reménységet, aki hisz a Fiúban. Jak. 5, 13—18; Ap. Csel. 27» .27—44. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 40, 9; JAK. 1, 22. — A hivő ember’ szüntelenül figyeli Isten akaratát, hogy azokat betöltve szoN gáljon néki a világban. Mt. 9, 35—38; Ap. Csel. 28, 1—10. PÉNTEK: ZSOLT. 19, 8; JAK, 3, 17. — Az Isten bölcsessé­géből élő keresztyén élet kedves az Űr előtt. Az ilyen élet tele van szolgálattal és gyümölcsökkel! Mk. 5, 22-43; Ap. Cseh 28, 11-16. SZOMBAT: EZS. 52, 6; JÄN. 6, 45. — Nincs más út, hogy Istent megismerjük, csak Jézus Krisztus, aki Isten szerététét és kegyelmét hozta el közénk. Ézs. 35, 5—10; Ap. Csel. 28» 17-31; Lk. 10, (23-24) 25-37. (k—áj 614976/2 — Zrínyi Nyomda, Bp.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents