Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-07-30 / 31. szám

Egy katedra korul

Barth Károly báseli teológiai professzor, a világ protestantizmusának nagy tanítója, ez év májusában töltötte be hetvenötödik életévét. Erről annak idején lapunkban is megemlékeztünk. Időközben annak is híre kelt, hogy Barth ez év szeptemberétől kezdve nyugalomba vonul. Nem megy fel többé báseli katedrájára, nem tart egyetemi előadásokat többé, hanem dolgozó- szobájának csendjében írja nagy Dogmatikájának további köteteit — amíg Isten engedi.

Mindeddig semmi rendkívüli nincsen a dologban. Egy idős professzor nyugalomba vonul, katedrája megüresedik. Be kell tölteni. Itt kezdődik a bonyodalom. Az egyetem teológiai kara és az egyház szak- bizottsága egyhangúlag dr. Helmut Gollwitzer berlini teológiai tanárt javasolta Barth megüresedett katedrájára, a báseli egyetem rendszeres teológiai tanszékére. Ám alighogy híre ment, egyházi és világi sajtóban, lapok hasábjain és élőszóban megindult a hajsza, a hírverés és hangulatkeltés, a rágalmazás és befeketítés Gollwitzer profeszor jelölése ellen;

Ugyan miért? Talán bizony teológiai, hitbeli, vallási, egyházi indító okokból? Talán Gollwitzer professzor könyveiben és élőadásaiban valamiféle eretnekség található? Talán tanítása ellenkezik valamely részében a Szentírással, a hitvallási iratokkal? Szó sincs róla! Legádázabb ellenségei is kénytelenek elismerni, hogy a professzor munkásságában bibliai megalapozottság és hitvalláshűség tekintetében nincsen semmi kivetnivaló. Talán hiányzik Gollwitzerből a kellő tudományos felkészültség és elmé- Jyültség? Szó sincs róla! Évek sora óta a berlini Teológiai Kar megbecsült tanára. Tudományos felkészültségét

könyveinek, cikkeinek, tanulmányainak hosszú sora fényesen igazolja. Neve, jó híre ismert nemcsak szűkebb hazájában, Németországban, hanem Európa — sőt mondhatjuk bátran — világszerte, a protestantizmus, sőt az egész keresztyénség körében. Hiszen éppen ezért esett a báseli egyetem illetékeseinek választása őreá. akkor, amikor Barth Károly örökösévé, utódává, a nagyhírű katedrára épp őt szemelték ki. Bizony válogathattak a protestáns teológia legfényesebb nevei közül. Nem ok nélkül tették, hogy végül is, megfontolt latolgatás után, Gollwitzer professzor meghívása mellett döntöttek.

De hát akkor mi a kifogás Gollwitzer professzor ellen? Mi hibát találtak benne gán- csolói, mi az a „bűne”, ami miatt teljességgel alkalmatlannak találják arra, hogy a báseli egyetem megüresedett katedráját elfoglalja?

Világosan megmondják ezt a támadó cikkek. „Gollwitzer — a prágai békekonferencia egyik vezető embere.” „Gollwitzer — azt merészelte állítani, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban éppolyan szabadon lehet hirdetni az evangéliumot, mint Nyu- gat-Németországban — talán még szabadabban.” „Gollwitzer — bírálatot gyakorolt Dibelius püspök felett.” „Írásainak antimilitarista tartalma van — élesen bírálja a Nyugatot, de megértő a Kelet iránt.” „És most ez az ember kerüljön Svájc legjelentősebb teológiai tanszékére Ebben a szellemben nevelődjenek a leendő lelkészek Báselben! Még elgondolni ír rettenetes!”

Ez hát a szörnyű vád Gollwitzer ellen. Erről a politikai aggodalomról tanúskodnak a többi cikkek is, a német „Badener Tagblatt” és a svájci „Weltwoche” és a „Reformatio”, meg a „Neue Zürcher Zeitung” hasábjain. Ez utóbbi politikai lapban nem átallott maga Brunner Emil profesz- szor is síkra szállni Gollwitzer jelölése ellen. Szemére hányják e cikkek Gollwitzer- nek, hogy „az atomfegyverkezés elleni gyümölcstelen (!) vitában való részvételével bizonyságot tett harcos pacifizmusáról és antimilltarizmusá- ról.” „Megválasztása esetén elborítanának bennünket az idegen eredetű antimilitariz- raus hullámai és a protestáns

tömegek még jobban elidegenednének az egyháztól!

Mindenesetre megdöbbentő, hogy tisztára politikai

— és milyen politikai!

— szempontok vezérlik azokat, akik Gollwitzer báseli professzorsága ellen kczzel-lábbal tiltakoznak. Mert íme, az a professzor nagy „bűne”, hogy a béke embere, s nem a háborúé, hogy felemelt« szavát a hidegháború és az atomfegyverkezés ellen, hogy Isten igéjében kötött lelkiismcretére hallgatva tiltakozott az atomhalál lovagjainak uszítása ellen, és szót emelt a népek megbékélése és békés

együttélése mellett.

Kétség sem férhet ugyan keresztyén hitének komolyságához és tudományos képzettségéhez — ezt ellenségei is kénytelenek elismerni —, mindez azonban mit sem számít:

a béke embere nem alkalmas, sőt veszedelmes a báseli teológia katedráján.

Ezért tört ki hát a vihar egy katedra körül: íme a béke és háború, az élet és. atomhalál kérdésében való színvallás dolgában hull most le az álarc sok „keresztyén” emberről s tűnik ki a vallásos köpönyeg alól a politikai lóláb.

örvendeni kell annak, hogy vannak más hangok is. Így a báseli „Nationalzeitung” szerkesztője bátran emelt szót lapjában Gollwitzer mellett. Megállapítja, hogy

éppen azért, mivel oly sok magát keresztyénnek nevező, sőt lelkész és teológus is akad, aki nem az evangéliumon tájékozódik, hanem számítás, érdek és félelem vezérli tetteit, van nagy szükség olyan emberekre, mint Gollwitzer. A derűs hit prédikátora ő s így is él. Éppen ezért megbotránkoztató a farizeusok számára. Kényelmetlen próféta, aki felemeli intő szavát az emberiség érdekében s nem hagy nyugtot azoknak, akik restül úsznak az árral. „Vajon nem éppen ez a nyugtalanító, kérdéseket felvető, ösztönző valóban prófétai szó-e a teológus igazi hivatása, akinek a valóság világában kell helytállnia, ahelyett, hogy szaktudományának elefántcsonttornyába vonulna vissza?”

veti fel a kérdést Künzli szerkesztő. S megállapítja: Gollwitzer meghívásának eldől tén lehet majd lemérni, hol is áll ma a nyugati keresztyénség.

S a „Kirchenblatt für die reformierte Schweiz” című egyházi lap, melynek közlése nyomán a fenti hírt ismertetjük, hozzáteszi:

Hol marad az egyetemi szabadság s a tudomány szabadsága — amit Nyugaton oly büszkén szoktak emlegetni —, ha egy professzor meghívása azon múlik, vajon ugyanúgy viszonyul-e az úgynevezett „kommunista veszélyhez”, mint az uralkodó „közvélemény”? Ezek a módszerek és elvek veszedelmesen emlékeztetnek az amerikai McCarthyzmusra, amelynek szégyenletes emléke még élénken emlékezetünkben él —

fejezi be a haladó szellemű svájci egyházi lap.

Mindehhez annyit kell még hozzátennünk: érthető a béke ellenségeinek riadalma. Hiszen

már Barth Károly is eléggé kényelmetlen volt számukra a báseli katedrán.

Annak idején bátor fasisztaellenes kiállásával kínosan érintette a svájci „semlegesség” finomkodó nyárspolgárait. A háború után sokszor számon kérték tőle: miért nem üzen most ugyanolyan határozottan hadat a „kommunista veszélynek”, amint ezt annak idején a nácizmus ellen tette? A válasza egyszerű volt: mert erre nincsen oka.

Hát még milyen rossznéven vették tőle, hogy nagy szeretettel, megértéssel és rokonszenvvel fordult a magyarországi protestáns egyházak megújulása felé, s azt tanácsával, buzdító, tanító szavával is támogatta.

Gyakran foglalt félreérthetetlenül állást a béke dolgában. Az egyházi békemozgalom vezetői: Niemöller, Hromadka, Vogel, Diem, Gollwitzer, V/olf, Kloppenburg stb mind az ő tanítvány: és baráti köréhez tartoznak.

Barthot roppant nemzetközi tekintélye miatt nem merték olyan nyíltan támadni — bár támadták eleget — kényelmetlen teológiai és az abból szervesen folyó politikai állásfoglalása miatt. Most azonban, utódja kiválasztásánál, érthető, hogy nem szeretnék, ha olyan valaki kerülne katedrájára, aki folytatja az ő vonalvezetését. Ezért áll hát a harc Gollwitzer jelöltségével kapcsolatban, Barth megüresedett katedrája körül.

HÍREK.

— Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Zsid 3, 13—14; szószéki igéje; Jn 15, 1—5. Délutáni igéje: II Mózes 32, 4-10.

*

A MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS BÉKEMOZGALOM meleghangú levélben üdvözölte a Prágai Keresztyén Béke-Világgyűlést. Az üdvözletét 74 országos és megyei vezető írta alá. A Prágai Keresztyén Béke-Világgyülés nevében Hromádka professzor és Ondra lelkész aláírásával választávirat érkezett. A táviratban megköszönték az üdvözletét és a közös fáradozásra Isten áldását kérték.

*

MEGHALT BÖKAY JANOS

1961. július 17-én, 69 éves korában meghalt Bókay János, az ismert író. Bókay Jánosnak szoros kapcsolata volt az evangélikus egyházzal is, miután hosszú időn keresztül az Evangélikus Egyetemes Egyház fordító irodájának volt vezetője.

Egyházunk népe előtt főként az 1951-ben megjelent „31 Zsoltár” fordítással, valamint lapunkban közölt cikkeivel vált ismeretessé. Bókay Jánosban a Budapest- Deák téri egyházközség presbiterét gyászolja.

A magyar olvasóközönség színdarabjai, regényei és novellái után ismeri. Puccinival, a nagy zeneköltővel való személyes ismeretsége és barátsága ihlette meg őt utolsó művének, a Bohémek és pillangók című regényes életrajz megírására.

Színművei ismeretesek szinte valamennyi európai színpad közönsége előtt és ezáltal hazájának szerzett őszinte megbecsülést. Irodalmi tevékenysége, egyházi szolgálata köszönetünket és együttes részvétünket váltja ki. Bókay lánosban gyászoljuk a melegszívű embert, a megragadó stílusú írót és egyházának önzetlenül szolgáló testvérét.

*

— BEZI-ENESE. A hívek önkéntes adakozásából a gyülekezet több ezer forintos költséggel megjavíttatta és átfestette a bezi templom orgonáját, valamint aranyoztatta az oltárt. A lelkészlakás körül pedig több mint 50 méter hosszúságú kerítést építtetett. Az enesei templom harmóniu- mát a hívek önkéntes adakozásból készülnek megjavíttatni.

*

— HALÁLOZÁS. Saguly Leonóra, néhai Saguly János pitvarosi esperes leánya Aszódon 65 éves korában július 8-án elhunyt.

— özv. Kovács Istvánná, szül. Horváth Krisztina 80 éves korában elhunyt. Temetése Körmenden volt 1961. július 15-én. Az elhunytban Horváth György acsádi énekvezető nagynénjét gyászolja. Az igaznak emlékezete áldott.

— özv. Simon Mihályné, szül. Molnár Eszter, lapunk régi olvasója, 72 éves korában május 29-én hosszas betegség , után Téten meghalt

*

— Egyházfi szoba-konyhás budapesti szolgálati lakását elcserélné megegyezéssel kétszobás főbérleti lakásra. Egyházfi szolgálatot vállaló evangélikus vagy református egyháztag ajánlatát Bp. X., Kápolna u. 14. címre.

— Szabadrendelkezésű szobát, vagy albérletit keres idősebb házaspár. Cím a kiadóban.

— Vízvezetékszerelő kisiparos tanulót keres, budapesti vagy pest- környéki lakost. Szántó István, Újpest, Kossuth u. 17.

— Szakadt, régi irhabundák újjáalakítása legújabb modellek szerint. Szőrmebundák alakítása, javítása. Bart szűcs, VII., Lenin krt. 23. udvarban.

— GÖDÖLLŐN, kertes házban, augusztus hónapra két gyermekes háztartásom vezetésére idősebb nőtestvért keresek. Radóné, Gödöllő, Ady Endre u. 41.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és Kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivalaj: Budapest, Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon-. 142—887 Sajtóosztályi telefon- 142—074.

' iőflzetési ára egy évre 60.- Fx. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott

Groó Gyula

100. ZSOLTÁR

Ujjongjatok földi népek A mennyország Istenének,

Szolgáljátok vidám dallal,

Boldogsággal, diadallal.

Ő az, aki megalkotott,

Megsegített, meghallgatott,

Mj vagyunk a kedves nyája,

Kinek e föld a tanyája.

A kapuin menjetek be,

Hála égjen szívetekbe’,

Köszönjétek meg a kegyét,

És áldjátok dicső nevét.

Mert nagy az Ö kegyessége,

Száll nemzetről nemzetségre,

Hűséges és véghetetien Irgalomban, szeretetben.

Fordította: Bókay János

>SWDSÖ&HDSD®>£>8Ö

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1961. július 30-án

Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher Károly de. 11. (úrv) Hafenscher Károly de. 6. Hafenscher Károly Fasor de. 11. Koren Emil Dózsa György Út 7. de. fél 10. Koren Emil üllői út 24. de. fél 10. de. 11.

(úrv) Karácsony Sándor u. de. 10. (úrv) Rákóczi út 57/u. de. 10. (Szlovák) dr. Szilády Jenő de. hnegyed 12. Thaly Kálmán út de. ll. Plédey Pál du. 6. Rédey Pál Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. léi 12. Zugló de. 11. Szabó István Rákosfalva de. 8. Szabó István Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István Fóti út de. 11. Nagy István Váci út 129. de. 8. Nagy István Frangepán u. de. fél 9. Újpest de. 10. id.

Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom de. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston.

Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos de. 11. Schreiner Vilmos este 7.

Várady Lajos Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9.

Vámos József de. 10. (úrv) Füiöp Dezső du. 5. Vámos József XSI.

Tarcsay Vilmos u. de. 9. Benczúr László de. 11. Benczúr László este fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. dr. Rezessy Zoltán" du. 6. (úrv)

Kendeh György Ncmeívö;gyi út de. 9. (úrv) Kendeh György Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillag- J------------—------—----------------------------he

gy de. fél 10. Csepel de. 11. 1 614445/2 — Zrínyi Nyomda, Bp.

Több gyümölcsöt!

Jn. 15, 1-5,

Minden jó gazdálkodásnak az a célja, hogy a szántóföldi több gabona, a kertekben több gyümölcs teremjen. Min annyian ismerjük tapasztalatból vagy legalábbis híradást

azt az erőfeszítést, szorgalmas tevékenységet, gondos műnk lást, amit parasztságunk Is folytat a közös gazdálkodás el nyeit is felhasználva hazánk szántóföldjein és szőlőskertjeibe a több termés érdekében.

Isten, mint életünk gondos, szerető gazdája hasonló módc tesz meg mindent azért, hogy életünkben minél bővebbe jelenjenek meg azok az életmegnyilvánulások, , amelyeket < akar látni és amelyek nemcsak hasznosak, hanem öröi érvényűek is. A több termés érdekében von bennünket közö. ségbe Jézus Krisztussal.

Ez a közösség az ige által jön létre. Az igében szabad meg bennünket Isten a hiábavaló terméketlen élettől, vagy magunk és mások számára káros életmegnyilvánulásoktc amikor Jézus Krisztus érdeméért megbocsátja bűneinket t mulasztásainkat. Ugyancsak az igében ajándékoz meg a Kris: tussal való közösségben a Lélek erejével, amely alkalmass tesz bennünket cselekedni azt, ami jó és hasznos.

Isten munkáját az igében folyamatosan végzi. Mindig töb és több gyümölcsöt akar látni. Igéjével állandóan tisztít c állandóan erősít. Életünk annál inkább bővelkedik jó gyümö csőkben, minél jobban kerül az ige hatása alá és így folyt matosan érvényesülhet benne a bűnbocsánat és a Krisztussá való közösségben a Lélek ereje.

A gyümölcstermés lényegét János evangéliuma 15. része nek következő verseiben Jézus Krisztus a szeretet nagy pa rancsának megvalósulásában határozza meg. A szeretet meg nyilvánulásairól Pál apostol ír költői szépséggel a korinthu siakhoz írott első levelében. Csak néhányat megemlítve belől is látjuk, hogy a szeretet megértő türelmet, így a békéssé munkálását, az egyéni érdekkel szemben a másik ember, ; közösség hasznának keresését; a hamissággal szemben az igaz ság érvényesítéséért folytatott bátor küzdelmet és a jónak győ zelmébe vetett rendíthetetlen reménységet jelent.

Legyünk hát meggyőződve róla, hogy a békéért, hala dásért, igazságért, az emberi javak igazságos elosztásáért, min den emberi élet megmaradásáért, szebb és gazdagabb kitelje sedéséért folytatott küzdelmünket az egész emberiség jó, sze rető és gondos gazdája, Isten munkálja bennünk az ige álta. és a Jézus Krisztussal való közösségben.

Nem szabad azonban sohasem megelégedetteknek lennünk önmagunkkal, az eddig elvégzett szolgálatokkal, a teljesített isteni parancsokkal. Isten mindig több és több gyümölcsöt kíván látni a mi életünk szőlővesszőjén is. Engedjük hát. hogy igéjében felfedje a rosszul végzett szolgálatot, az elmulasztott alkalmakat. Igéje üzenetével világítsunk rá a? egyéni önzésre, a békételenség gyökereire, az Igazságtalanság megnyilatkozásaira, a gonosz erők tevékenységére. Hadd érvényesüljön Isten tisztító akarata.

Az igének engedelmeskedve járja át életünket, egyházunk szolgálatát Isten békét, örömöt, megelégedést munkáló Lelkének ereje. Így maradhatunk Krisztussal közösségben és így teremhet életünk mindig több és több örökre megmaradó gyümölcsöt. Mezősi György

HÉTRŐL—HÉTRE

A HÁLA SZAVA

Ef. 3, 14-15.

A keresztyén tanítás egy-egy alaptételét sokféleképpen ki lehet fejezni. Elmondhatjuk szóban, kifejezhetjük írásban. Bonyolult szellemi építményt rakhatunk össze a Szentírás egyetlen mondata alapján és elmagyarázhatjuk egészen egyszerűen ugyanazokat a szavakat. Kinek-kinek a vérmérséklete, adottsága szerint. A lényeg — végeredményben — nem is a kifejezési formán, a külsőségekben van, hanem abban, amit el akarunk mondani, amiről beszélni akarunk: a belső tartalom. S ez nem változhat sem a szóáradatok után, sem pedig a szinte néma szótlanságban.

Pál ezen a helyen a kevés szó — szerintem mindig meggyőzőbb — útját választja, amikor hitet tesz Krisztusról. Krisztusról, Aki számára, s a keresztyén ember számára a mindent jelenti. A legtöbbet, amit Isten nyújt az embernek, az egyháznak. S mivel ezt így hitben felismeri, mit is tehetne mást, mint hogy térdet hajtva köszönti Istent, imádja jóságát, szeretetét, végtelen irgalmát.

Ez a mozdulat sohasem hiányozhat a keresztyén ember életéből, a mi életünkből. Mert van mindig okunk, hogy hálát adjunk a Jézus Krisztus Atyjának, mindannyiunk mennyei Édesanyának.

N APRÓL-N APR A

VASARNAP: I. MÖZ. 32, 26; EF. 6, 24. — Isten áldásáért

könyörögjünk! Az ünnepnapi igehallgatásunkat Isten mindig gazdagon megáldja Leikével, ha éhezzük és szomjúhozzuk az O igéjét. I. Kor. 10, 1—13; Ap. Csel. 17, 16—34.

HÉTFŐ: I. KIÉ. 18, 21; JÁN. 12, 26/a. — Jézus Krisztus az Ür Szolgája. Szolgálatának „eredménye” a bűnök bocsánata. Ö nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ö szolgáljon és életét váltságul adja a bűnös emberért. Préd. 9, 13-18; Ap. Csel. 18, 1-17.

KEDD: JER. 6, 16; KOL. 2, 6. — A keresztyén embernek Krisztus követségében kell járnia a világban. Azzal az indulattal és azzal a szolgálattal kell élnie és szolgálnia, amely indulat és szolgálat lakozott Urában, a Krisztus Jézusban. Péld. 16, 1-9; Ap. Csel. 18, 18-28.

SZERDA: DÁN. 9, 5; ROM. 6, 22. — Dániel bűnbánati imáját olvasgatva, mintha a mi bűneinket sorolta volna fel ez a kegyes ószövetségi személyiség! Hiszen vétkeink és gonoszságaink, hitetlenségünk és gyengeségeink miatt jogosan ítéli meg életünket és keresztyénségünket az élet és egyház Ura. Jak. 3. 13—18; Ap. Csel. 19, 1-7.

CSÜTÖRTÖK: I. SAM. 2, 7; JÄN. 4, 34. - Legyen meg az Or akarata! Nem elég, ha ezt a Miatyánkban elmondjuk, hanem ismerni és látni is kell, hogy mi az Atya akarata, ö megalázza a büszke embert és felmagasztalja azt, aki hisz Őbenne és Fiában, aki az ö küldetésében járt itt a földön. I. Kir. 3, 16-28; Ap. Csel. 19, 8-22.

PÉNTEK: ÉZS. 41, 17; JÄN. 4, 14. — Jézus Krisztus az örök élet vizét adja az igazságot szomjúhozónak. A samáriai asszonnyal történő beszélgetés óta „buzog” ez a forrás és életeket formál újjá. Mt. 10, 16—23; Ap. Csel. 19, 23—40.

SZOMBAT: I. KIR. 8, 27; EF. 2, 2Ó, 22. — A keresztyén hit az „egyetlen” alapkövén épül: Jézus Krisztus áldozati halálán. Az első bizonyságtevők hite nem nyugodott más fundamentumon, mint a miénk. Az első gyülekezetek szeretetközös- sége Krisztus-hitből fakadt. Lk. 12, 54—49; Ap. Csel. 20, 1—16; Lk. 19, 41—48. k-á