Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-05-22 / 21. szám
A gyülekezet énekléséről Lecke emberségből 1. A magyar zenei élet kitűnő változáson ment keresztül. Évről évre művészek sokasága hagyja el a Zeneakadémiát, ezren és tízezren kapnak zenei kiképzést közép- és alsófokú állami iskoláinkban. A folyamat most már annyira természetes, magától értetődő, mint az írás és olvasás megtanulása. Erre a tényre figyelemmel lehet lennünk és kell is. 2. Egyházunkat éneklő egyháznak nevezzük. Ezt az állítást azonban jó lesz komolyabban vizsgálat alá vetni. Nem kell elsiratni magunkat, mintha valami történelmi tévedés áldozatává lettünk volna és csak áltatjuk magunkat, de azt sem mondhatjuk, hogy minden rendben van. Tudomásul kell vennünk az adottságainkat. így igaz, hogy a gyülekezeti éneklés tanítása lényegében csak a bibliaórákon és istentiszteleteken történik. Azt is, hogy a legtöbb gyülekezetben az orgonista-kántor csak alapfokú oktatás-tanulás után vezeti a gyülekezeti éneklést. Közöttük csak kisebb számmal vannak olyanok, akik ezt a képességet és ismeretet önszorgalomból tovább fejlesztik, főképpen az elkerülhetetlenül állandó gyakorlás által. Szórványainkban pedig többnyire nemhogy kántorok nincsenek, de harmonium sem áll rendelkezésre. A szakember hiánya azzal a következménnyel is jelentkezik, hogy gyülekezeti énekkaraink száma nem növekszik, vagy a meglevők szintje nem emelkedik. 3. Az adottságok is, de a 5,tradicionális” mylt is azt jelenti, hogy gyülekezeteink éneklése általában ma is lassú, fáradt, vontatott. Egy hosszabb éneket csak úgy tudunk elénekeltetni, ha az igehirdetés idejét rövidítjük, ha tekintettel vagyunk a szokásos egy órai időtartamra. Vagy ahhoz a megoldáshoz folyamodunk, hogy énekeink nagy részét csak első verseiben ismerjük meg. 4. Pedig híveink szeretnek énekelni. Ez az első feltétele annak, hogy éneklő egyház mivoltunkat megtarthassuk. De ennek érdekében meg kell tennünk a következő lépéseket is. Ez pedig áldozattal, azaz elsősorban tanulással jár. Nem olyan jelentéktelen az a tény. hogy énekeskönyvünkben ÜJ RÉSZ is van. Igazán nagy vétek lenne, ha az új énekeket lakattal lezártnak tekintenénk, amelyeket csak kiváltságosaknak nyitogatnak fel. Az UJ RÉSZ megjelenése óta több év telt el s ez idő sok gyülekezetben éppen annyira áldásos volt, mint amennyire sok gyülekezetben kihasználatlan. Lelkésznek, kántornak és gyülekezetnek közös felelősséggel kell vállalnia ezt a drágakedves terhet. De túl az új dallam helyes megtanulásán, változtatnunk kell az éneklés ritmusán is, vagyis sokkal tempósabban, könnyedebben, finomabban kell énekelnünk, mint az általában szokásos Végre le kell mondanunk arról, hogy „tele tüdőből” énekeljünk, nagy' hangerővel. Mivel a gyülekezetben való éneklés közösségi éneklést jelent, el kell hagynunk az egyénieskedést, a hanggal való érvényesülni, kitűnni és feltűnni akarást és bele kell simulnunk a lelki együttesbe, amelyben az éneklés mindig imádkozás is. Az éneklésünkkel Istent dicsérjük s ne magunkat dicsértessük. 5. Ez az igény nem jelent lehetetlenséget, ■ hiszen erre van sok jó példánk. Akarat kell hozzá és türelem, fáradhatatlanság és mindig újrakezdés, amellyel egyenes arányban növekszik az öröm is, annak a szépséges titoknak a felismerése, amely el van rejtve az egyházi muzsikában ősidők óta. Az jó. ha a gyülekezet szeret énekelni, de mennyivel több, ha így tud is énekelni. 6. Ebben a jó akaratban és jó szándékban segítségünkre van a magyar nemzeti zene- és énekkultúra kitűnő átalakulása is. Nemzedékek követik egymást mindig nagyobb tudással, hozzáértéssel és • igénnyel s ez a valóság beárad a templomok kapúján is. Ez éppen annyira tény, mint az is, hogy az egyházi zene a nemzeti zenekultúra szerves része. A két áramlat egymásra hat és nem képzelhető el egymás nélkül. Ezért kétszeresen fontos, hogy egyházunk valóban éneklő egyház legyen! Várady Lajos A rádió hallgatója felemelő érzéssel, meghatódottan és igaz gyönyörűséggel hallhatta március 31-én Sós György: Igaz legenda című rádiójátékát. Az élmény igazolására szemügyre vehetnők a drámát esztétikai szempontból is. Hálás feladat lenne. Most azonban főként eszmei mondanivalójára szeretnénk figyelmeztetni. Egy kisvárosban meghalt az utolsó zsidó asszony. Késő öregségére teljesen egyedül maradt. Gyermekeit, családtagjait elhurcolták, elpusztították. Szétszóródott, felmorzsolódott, eltűnt mellőle hitközsége is, papja és gyülekezete. Jólelkű szomszédasszonyai ápolták, gondozták utolsó lehelletéig. Rájuk bízza utolsó kívánságát, egyetlen hagyatékát. Kívánsága az, hogy hite szerint való pap temesse el. Ez a testámentum megoldásra váró feladt, amit sorra megkapnak a színdarab szereplői: a szomszédasszonyok, a tanácselnök, a traktoros és az evangélikus lelkész. A feladat megoldásán mérhető le a szereplők emberséges magatartása. A szomszédasszonyokat ígéretük köti a kívánság teljesítéséhez. Becsület és szívügyük ezért, s nem tágítanak a tanácselnöktől, míg az át nem veszi gondjukat. A tanácselnök, kicsinynek, jelentéktelennek látja az ügyet, amely eltörpül napi gondjai mellett aratás idején, a közellátás nehézségei közepette. De el akarja hárítani magától a feladatot elvi, ideológiai meggondolás alapján is: mi köze lehet neki vallási szertartáshoz, paphoz. Szembeke rülne meggyőződésével, tanításával. Nem tud azonban szabadulni a feladattól, mert az teljes jelentőségére emelkedik a kocsissal és a traktorossal való beszélgetése közben s mikor 'felidéződik benne 1944 véres emléke: az ártatlanok üldözése, a haláltáborok, elhatározza, hogy teljesíti a kívánságot: papot keres a temetéshez. A traktoros első hallásra könnyedén s kissé cinikusan fogadja a fejadatot. Minden módon kifejezésre juttatja, hogy semmi köze az egészhez. Nincsenek emlékei a szörnyűségekből, lelkiismerete érzéketlen a kegyelet iránt. Végül is. azonban meglátja a feladat kikerülhetetlenségét: embertársának a halála mellett nem mehet el közönyösen, tisztelettel kell megállnia koporsója előtt. A tanácselnök hasztalanul keresett zsidó papot a szertartás elvégzésére közelben s távolban, nem talált. A helybeli evangélikus lelkészhez fordult kérésével. A lelkész készséges a szolgálat elvégzésére. Nem mérlegeli a kérést felekezetiesség patika-mérlegén, nem akadályozza gyenge héber tudása: megy és teljesíti elhúnyt embertársa kívánságát. A sírnál prédikációban és imádságában, oldódik meg a feladat, ahol együtt állnak a tanácselnök és a szomszédasszonyok, a traktoros és a munkásbrigádok küldöttei. Mintegy tízen, ahogyan a rab- binisztikus törvényekben meg van írva. Muncz Frigyes ........................................................................ Kü lföldi egyházi hírek EVANGÉLIKUSOK DÉL- AMERIKÁBAN. Több mint 900 000 evangélikus él Latin- Amerikában a Luteránus Vi- szövetség legújabb adatai szerint. Az eddig egymástól meglehetős elzártságban élő, mert sokfajta eredetű — a bevándoroltak népességi ho- vatartozandósága szerint tagolt — evangélikus gyülekezetek szorosabb kapcsolatba kerültek egymással. Ez különösen a lelkészképzésben mutatkozik és abban, hogy spanyol nyelvű evangélikus egyházi (teológiai) irodalom jön létre. A nyelvi különbségek is eltűnnek lassan s helyükbe a spanyol nyelv egységet teremtő hatása lép. Az ökumenikus érdeklődés is növekedőben van ezekben az egyházakban. (Gr.) — Főzéshez kissé értő mindenesnőt keres állandó alkalmazásra a bagolyirtási üdülő. Meleg otthonra vágyó, egészséges, munkaszerető idősebb nők írjanak, . lehetőleg lelkészi ajánlással: Evangélikus Üdülő Mátraszentimre, Bagolyirtás címre. — Templomi orgona eladó. Cím a kiadóban. — Orgonaharmónium felújítása, javítása, hangolása több évi garanciával. Pokorny Károly, Üjpest, Rózsa u. 59. — Harmonium kitűnő állapotban gyülekezet részére eladó. Bp. VIII., Kiss József u. 2. f. 2. Barátságos saitámegnyilatkozások Niemölier amerikai tartózkodásáról Dr. Martin Niemöller egyházi elnök visszatért Németországba az Egyesült Államokból, ahol az amerikai gyülekezetek meghívására tartózkodott. Hét hetes amerikai időzése alatt 106 alkalommal prédikált — gyakran' tele templomokban — és számos teológiai eszmecserét folytatott. Niemöller ezenkívül felolvasásokat is tartott, részt vett lelkész összejöveteleken, és beszélt a televízióban is. Az amerikai sajtó csaknem kivétel nélkül barátságosan értékeli látogatását. * Közismert, hogy Niemöller amerikai előadásaiban felhívta a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyeket a Szövetségi Köztársaság újrafelfegyverzése, az új fasizmus és antiszemitizmus jelent, és amely Nyugat-Németország- ban árnyékot vet a demokráciára. A pozitív visszhang, amely amerikai tartózkodásával kapcsolatban megnyilvánult, azt mutatja, hogy az amerikai nyilvánosságot is mély aggodalom tölti el a nyugatnémet fejlemények láttán. A kedvező fogadtatás azonban azt is kifejezi, hogy külföldön azt várják, hogy az egyházi férfiak ott ne a klerikális mili- tarizmus képviselői legyenek, hanem — mint Niemöller is — a keresztyénség igazi képviselői és az antifasiszta ellenállási küzdelem reprezentánsai. rtl«»**««*M*««««*«****»4<*******"*"*"*"""""""'t"**""MN>'*"*MM*' ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, 1960. MAJUS 22-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) .Hafenscher Károly, du. 6 Hafenscher Ká.oly. Fasor de. fél 10 ifj. Blázy Lajos, de. 11 Sülé Károly, du. 6 ifj. Blázy Lajos, Dózsa György út de. fél 10 Sülé Károly, Üllői út 24. de. fél lo Kardos József, de. 11 Kardos József. Karácsony S. u. de. 10 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 Grün^ valszky Károly. Thaly Kálmán út de.ll Rédey Pál, du. 6 Drenyov- szky János. Külső Üllői út du. 5. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly, de. 6. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Rákosfalva de. fél 12. Fóti út 22. de. 11 Gádor András. Váci út 129. de. 8 Gádor András, du. 5 szeretetvendégség. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Sorcksár-Üjtelep de. fél 9. Rákospalota-MAV-telep de. fél 9. Rákospalota-Nagytemplom de. 10. Rákospalota-Kistemplom de. 3. Pestújhely de. lo Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos, de. 10 (német úrv.) Várady Lajos, de. 11 Madocsai Miklós, este 7 orgonaest, Várady Lajos. Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Já- •nossy Lajos, de. 11 Jánossy Lajos, este fél 7 Zoltai Gyula. Pesthideg- kút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Diana út de. fél 9 Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8 Kendeh György, de. 11 (konf.) Kendeh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Ke- lenvölgy de. 9. Nagytétény Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csepel de. 11 Mezősi György, du. 7 Schreiner Vilmos. BUDAPESTEN, 1960. MAJUS 26-AN,* ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖKÖN Deák tér de. 9 Trajtler Gábor, de. 11 dr. Kékén András. Fasor de. 11 ifj. Blázy Lajos, du. 6 Koren Emil. Üllői út 24. du. 6 Kardos József. Karácsony Sándor u. du. 6 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57 b. du. 7 Kardos József. Thaly Kálmán u. de. 11 Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. du. fél 7 Takács József. Zugló de. 11. du. 6. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti út de. 11 Nagy István. Váci út 129. de. 8 Nagy István. Üjpest de. 10 Blázy Lajos: Sashalom du. 6 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 11 Madocsai Miklós, du. 7 Schreiner Vilmos. Óbuda de. 10 Fülöp Dezső, du. 7 Vámos József. Tarcsay Vilmos u. de. 11 Zoltai Gyula. du. fél 7 Károlyi Erzsébet, Pesthidegkút du. fél 6 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 11 dr. Rezessy Zoltán, du. 6 (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi út 138. du. 5. dr. Rezessy Zoltán. Csepel de. 11 Mezősi György. EVANGÉLIKUS ELET *• A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIEU Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft# fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60.5633/2 — Zrínyi Nyomda ff Jézus követése öröm!’1 Dietrich Bonhoeffer emlékezete 15 ÉVVEL, EZELŐTT, Hús- vét ünnep után egy héttel, 1945 április 9-én végezték ki a ■ flossenbrügi haláltáborban Dietrich Bonhoeffert a németországi Hitvalló Egyház neves harcosát, a hitleri fasizmus ellen aktívan küzdő evangélikus lelkészt, teológiai magántanárt. Egy nappal előbb hozták ide és a kivégzését követő napon érkeztek meg a felszabadító hadsereg katonái. Fogolytßrsa, egy életben maradt angol katonatiszt, így ír utolsó előtti napjáról: „1945. április 8-án vasárnap rövid istentiszteletet tartott számunkra Bonhoeffer lelkész. Beszéde szívünk mélyére hatott. Megtalálta a helyén való szavakat. Alig fejezte be utolsó imádságát, mikor kinyílt az ajtó. Két titkos-rendőr lépett be. Így szóltak: Bonhoeffer fogoly velünk jön! — Velünk jön f— ezek fl szavak valameny- nyi fogoly számára csak egyet jelenthettek: a vesztőhelyet. Búcsút vettünk tőle. Hozzám lépett és így szólt: Ez már a vég, számomra azonban az élet kezdete. — Következő napon felakasztották Flosscrv- brügben.” Bonhoeffer egyik legismertebb könyvének, az 1936-ban megjelent „Nachfolge”-nak (követés) előszavában olvashatjuk ezt a sort: „Jézus követése öröm!” A rá annyira jellemző megállapítást megelőzően következő mondatok állnak: „Hová vezet azoknak az útja, akik meghallják Jézus követésre hívó szavát? Milyen döntésekre és elhatározásokra jutnak életükben? Ezekre a kérdésekre csak egy valaki képes válaszolni — Jézus Krisztus. Tőle várjuk hát a feleletet, hiszen ö parancsolja, hogy kövessük. Egyedül O tudja, hogy hová visz ütünk. A felől azonban biztosak lehetünk, hogy minden mértéket meghaladó irgalmas úton vezet.” Bonhoeffer élete folyamán két ízben került különösen olyan döntés és elhatározás elé, amelyben nyilvánvalóvá vált számára is, hogy Jézus követése csak akkor öröm, ha készek vagyunk bizonyos határozottságot, keménységet tanúsítani önmagunkkal, saját kényelmünkkel, saját elképzeléseinkkel szemben. 1933-ban a londoni német gyülekezet hívta meg lelkészéül. Ekkor jutott uralomra a nemzeti szocialista kormányzat Németországban. Éles harc indult meg az egyházon belül. A Hitvalló Egyház, az egyház megújulásáért küzdött és az ellen, hogy az egyház ne essék a nemzeti szocializmus martalékául. A küzdelem nem volt könnyű, mert az egyház tagjainak legnagyobb része úgy tekintett akkor még Hitlerre, mint a „keresztyén nyugat" védőpajzsára. A Hitvalló Egyház tábora kisebbség volt. Szüksége volt olyan emberekre, mint Bonhoeffer. Finkenwaldeban lelkészképző intézetet állítottak fel és vezetésére Bonhoeffert kérték. Ugyanebben az időben barátai indiai utat készítettek elő számára és lehetővé tették India nagy fiával, Gandivál való találkozását. A pacifista Bonhoeffer már régen vágyott erre a találkozásra és felkészült az útra, így érte a Hitvalló Egyház kérése. A lelkészképző intézet vezetését vállalta. Nem volt könnyű döntenie. Londonban is jó szolgálatokat tehetett volna. Mégis hazatért. Ebből az időből való korunk egyik legnagyobb teológusával, Barth Károllyal folytatott levélváltása. Bonhoeffer még Londonból, de már döntése után, feltárta kételyeit Barth előtt. Barth válasza egyértelmű: a harcosnak küzdőtéren van a helye. „Most igazán nincs itt az ideje — írja —, hogy Illést játszunk a fenyőfa alatt, vagy Jónásként gubbasztjunk a tökbokor árnyékában, hanem most tüzelni kell minden csőből.” Második döntése alkalmával már nemcsak vágyairól és elképzeléseiről, hanem életéről volt szó. 1939 vége felé barátai New Yorkba hívják, hogy előadásokat tartson az ottani teológiai szemináriumban. Már előzőleg, 1930-ban, egy évet töltött itt ösztöndíjasként. Barátai azért hívták, mert akkor már a háború kitörése elkerülhetetlennek látszott és szerették volna a ragyogó tehetségű Bonhoeffert kimenteni mindazokból az összeütközésekből, amelyek közé a háborút viselő Németországban kerülhet s amelyek közé a katonai szolgálatra behívás lehetősége is tartozott. Bonhoeffer engedett a kérésnek, de az Óceán másik partjára érkezte után elfogta a nyugtalanság. Ilyen bejegyzések állnak naplójában: „Miért is vagyok itt? Ha zavar támad, azonnal visszamegyek Németországba. Nem kívánok háború kitörése esetén itt maradni.” Néhány nappal később, már visszautaztakor, ezt írja a hajón naplójában: „Mióta hajón vagyok, megszűnt belső meg- osztódottságom a jövő kérdései tekintetében.” Egyik professzora még a hajóra is felkísérte. Hátha visszahozhatja utolsó pillanatban. Jól sejtette mit jelent ez az utazás Bonhoeffer számára. Valóban mit jelentett ez a visszatérés? Mi volt indítója? Átszelte az Óceánt, hogy ne kelljen fegyvert fognia és visszatért, hogy a fegyvert mégis kezébe vegye. Vállalni akarta a nehéz sorsot, amit sok millió honfitársának vállalnia kellett. A szégyenkezés és a szeretet késztette erre — írja megemlékezésében egyik barátja. Bonyolult, kusza ösz- szeütközések szövevénye közé került. Mégis felszabadultan, megújult örömmel fordult az emberek, az élet színgazdasága felé. Ebben az időben kötött házasságot. Ismét idézett könyvének egy élesen megfogalmazott tételére kell gondolnunk: „Csak a hivő ember lehet engedelmes és csak az engedelmes ember lehet hivő”. Ilyen és hasonló döntései még jobban kiemelik, hogy miért harcolt olyan elszántan az ún. „olcsó”, semmire el nem kötelező, a bűnt igazoló és a bűnöst meg nem igazító ..kegyelem" ellen. Nagy nyomatékkai hangsúlyozta, hogy csak a „drága“ kegyelem kegyelem; az „olcsó", csak afféle ma- laszt, mely az egyházat ósze- res-kereskedéssé változtatja. Bonhoeffer jómódú értelmiségi családból származott. Édesapja idegorvos, egyetemi tanár. Ma is él. Heten voltak testvérek. Rokonsága csupa tudós, egyetemi tanár, a Harnack, Delbrück, Hase, Plane családok. 1906-ban február 4-én született Breslau- ban. Most tehát 54 éves lenne. Tanulmányait nagyrészt Berlinben folytatta. Először zene- akadémiára készül, később a teológia mellett dönt. 21 éves, mikor első teológiai munkája nyomtatásban megjelent. Tanulmányai elvégzése után külföldre kerül. Segédlelkészi éveit Spanyolországba tölti. A barcelóniai német evangélikus gyülekezet ségédlelkésze. Visz- szamegy Berlinbe. Itt 1929-ben ■megszerzi a teológiai doktorátust. Utána egy éves tanulmányútra New Yorkba utazik. Az Union Theological Seminary hallgatója. Ismét Berlinbe tér vissza. Egyetemi magántanár lesz és egyetemi lelkész 1933-ig. Ebben az időben egy magyar tanítványa is van. Lehel Ferenc szombathelyi lelkész. Így jellemzi Bonhoeffert egy róla írt cikkében: „Hatalmas szál 26 éves fiatalember volt. Bár szemüveget hordott, de biztonságérzetét nem zavarta. Csupa derű, csupa egészség és sugárzó értelem az egész ember. Inkább sportember megjelenésű volt, mint papos és tudós __ Sokszor vo ltam vendége. Szerette az irodalmat, a művészetet, a zenét. Jó nyelvérzéke volt, angolul, franciául beszélt. A természettudományokban is otthon volt. . Szeretett humorizálni. Amikor tiltakoztunk a megvendégelés miatt, megnyugtatott minket: ha a kenyér nem az enyém, hanem a mienk, és együtt fogyasztjuk a kenyeret, akkor marad még ott 12 kosárral... Életem egyik legszebb kirándulásának részleteit ő dolgozta ki. Az utat Bonhoeffer ballongu— mis kerékpárján tettem meg.” 1935-ben otthagyja a londoni német gyülekezetét és a Hitvalló Egyház lelkészképző intézetének igazgatója lesz Finkenwaldeban. A keresztyén erkölcstan kérdései köréből tart előadásokat. Ezekből az előadásokból születik meg a Krisztus követéséről írt könyve. Mind több kellemetlenség közé kerül, A fasiszták megtiltják neki a tanítást. Eltiltják a szószéktől és utazási korlátozásoknak vetik alá. A Gestapo állandóan rajta tartja szemét. Közben a háború előszelét is lehet már érezni. Amerikába utazik, de visz- szatért. Halála után megjelent Etikájában van egy fejezet, amely rávilágít magatartására. A fejezet címe: Schuldübernahme. Ez azt jelenti: nem értek egyet a vétkessel, mégis szolidáris vagyok vele a vétség miatt ránehezedő terhek vállalásában. Az internáló táborból és az akasztófától is megmenekülhetett volna, ha Amerikában marad, de ebben az esetben — úgy érezte — Pilátust és nem Mesterét követte volna. Visszatérte után, a háború elején, családi összeköttetései révén, többször sikerült szabályos útlevéllel külföldre mennie. Ezt sokan nem, is értették. 1942-ben Svédországba utazott. Itt találkozott Bell chichesteri püspökkel. Fontos tárgyalásokat folytatott vele ökumenikus és politikai kérdésekről. Ekkor már kapcsolatban állt az ellenállási mozgalommal. Szerette volna megakadályozni Németország teljes lerohand- sát és előkészíteni egy új demokratikus német kormány megalakulását, amely békét kötött volna a szövetséges hatalmakkal. A Hitler főhadiszállásán elkövetett me- rényet sikertelensége után a tervek nem valósulhattak meg. (Folytatása következik) Benczúr László