Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-09-11 / 37. szám

Felebarátom, aki „messze van” IDŐSZERŰ ÉS KERESZ­TYÉNI DOLOG beszélnem arról a felebarátomról, aki „messze van” tőlem. Elsősor­ban azért, mert a valamikori messzeség igen nagy közelség ma számomra. Ügy szoktuk ezt mondani, hogy „kicsi lett a föld”. De nemcsak földraj­zilag igaz ez a megállapítás, hanem az emberi „közös sors” szempontjából is. Boldogulni vagy elpusztulni az egész em­beriség csak együtt tud. A csónak nemcsak az egyház jelképe, hanem az emberiségé is. Benne ülünk abban az egy csónakban valahányan! Együtt élünk vagy együtt pusztulunk el, ha nem tudjuk a „távolit” közelinek tudni és a közös sorban egymásra ta­lálni! A fenti igazságot érezték meg és igyekeznek a gyakor­latba átültetni azok a poli­tikusok és közgazdászok is, akik síkra szállnak a gazdasá­gilag és főleg iparilag fejlet­len országok megsegítéséért és még a saját életszínvona­luk terhére is keresik Ázsia és Afrika elmaradott népeinek a boldogulását. A józan ész parancsa ez! AMIKOR AZONBAN mi, keresztyének beszélünk arról a felebarátról, aki „messze van”, akkor mi még mélyeb­ben gondolkodunk. „Ki az én felebarátom?” Az írástudók, tehát az okos emberek teszik fel Jézusnak ezt a kérdést. És Jézus hasonlatban válaszol erre a kíváncsi érdeklődésre. Az irgalmas samaritánus pél­dázatát mondja el nekik. Nem törődik azzal, hogy megbot­ránkoztatja őket. Nem érdekli az a gyanú, hogy példázatával porig alázza a kegyeseket, a fölöttébb igazakat, a temp­lomban elől ülőket, az Isten színe előtt öntelten imádkozó- kat. Bátran elmondja, hogy a megvetett, a hazafiak előtt és kegyesek szemében pogány- nak számító samaritánus ka­rolja fel a rablók kezébe ju­tott szerencsétlent, ö volt ir­galmas hozzá. Ö fogadta azt a férfiút, aki „messze volt” tőle, felebarátjává. Ö lett min­den ember irgalmas feleba­rátjává. A jézusi példázat nyomán azonban még tovább kell mennünk. Maga Jézus Krisz­tus az irgalmas samaritánus ősképe. Ö jött el hozzánk, hogy közel hozza az emberek­hez Isten irgalmas szeretetét. Ö lépett szorosan mellénk iga­zi felebarátként, ő vette ma­gára minden ember terhét és hordozta egészen a kereszt­halálig. Nemcsak a kegyese­két, nemcsak azokét, akik közel voltak hozzá, hanem -sokakét”, mindenkiét, azokét is, akik „távol estek” tőle. JÉZUS AZONBAN NEM ELÉGSZIK MEG azzal, hogy a példázatát megértsük. Kö­vetel tőlünk és parancsol ne­künk ebben a példázatban is. Emberi és keresztyén lelkiis­meretünknek szegezi a kérdé­seket: Hogyan tudtuk eddig emberileg elnézni, hogy a föld lakosságának mintegy kéthar­mada nem rendelkezik elég betévő fadattal? Hogy a be­tegség, a munkanélküliség ti­zedeli őket és megszégyenítő művelet!enségben tengetik az életüket? Hogy az emberiség gazdag erőforrásait és termelt energiájának nagy részét — mennyi pénzt?! — hadifelsze­relésekre költi, vagy éppen a ma is nyomorgó és éhező gyarmati népek kiszipolyozá­sára? Hogy mi keresztyének is mindig csak magunkkal törő­dünk és nem volt szavunk azok mellett a felebarátaink mellett, akik „messze élnek” tőlünk?! A SZOCIALISTA NÉPEK nagy családjában napról nap­ra tanulgatjuk, hogy mit je­lent azokért élnünk és dolgoz­nunk, akik velünk egy csó­nakban vannak. És egyre job­ban értjük azt is, hogy évszá­zadok súlyos mulasztásait és vétkeit kell jóvá tennünk Ázsiában, Afrikában és Dél- Amerikában a „távoli” feleba­rátok iránt. De nem elég, hogy ezt a magatartásunkat mi keresztyének csak észokok­kal tudjuk megindokolni. Bel­sőleg kell felszabadulnunk az „irgalmas felebarát” küldeté­sére. Belsőleg, egész embersé­günkkel kell „közel” kerül­nünk a „távoli” felebaráthoz, hogy a cselekedetünk, a segítő kéz és szív ne szennyeződjék be újabb bűnökkel és hátsó gondolatokkal. Az irgalmas samaritánus „könyöri'detességre indult”, amikor látta a segítségre szo­ruló felebarátot. A segítséget magától értetődőnek tartotta. Józanul és praktikusan lát munkához. Nem fontolgat, nem hálára gondol, nem az anyagi áldozat nagyságát, hanem cselekszik, mert a „tá­voli” felebarát embertársává magasztosult a szeretetben. Jézus ezekkel a szavakkal fe­jezi be ,.a távoli felebarátról” szóló példázatát: „Eredj el. és te is aképpen cselekedjél” (Lk 10, 37). Dr. Pálfy Miklós TEST ÉS LÉLEK E HETEKBEN AZ EMBE­REK nagy részének érdeklő­dése Róma felé tekint. Nyolc­ezer . ifjú ember méri össze erejét és ügyességét az olim­piai játékokon. A világ min­den tájáról és minden népé­ből való ifjúság Verseng a bajnoki babérért. Ez az érdeklődés a keresz­tyén embert sem hagyja érin­tetlenül. Pedig a keresztyén- ség története során sok téves nézet kapott lábra a test ér­tékeléséről, az emberi test és lélek viszonyáról. A középkori egyházban az önsanyargató szerzetesi életeszmény volt az ural­kodó. Kolostorok falai közé zárkóz­va, böjtölve és virrasztva akar­ták a „testet” megfékezni, hogy a lélek annál szabadabban szárnyalhasson Istenhez. A protestáns keresztyén- ségben is sokszor úgy te­kintettek az emberi test­re, mint az ember ala- csonyabbrendű részére. A test a lélek börtöne, nyűg és kölönc, minden bűnök és kísértések fészke és forrása — tanították. El kell nyomni, háttérbe kell szorítani. A test ápolása, erőinek, képes­ségeinek fejlesztése idegen gondolatnak tűnt sok keresz­tyén ember előtt. Pedig ép­pen fordítva áll a dolog. A test és lélek ellentétbe állítása, az ember életének két részre,— testi és lelki részre való felbontása nem keresztyén, nem bib­liai gondolat. A pogány, görög bölcselet tanítása ez. Platon görög bölcselő és követői voltak azok, akik szerint kibékíthetet­len ellentétben van az ember testi és lelki világa. Ezért szerintük a lelket meg kell szabadítani a test lehúzó, anyagias világából. Minden rossznak forrása az, hogy test­ben élünk, hirdették. MINDEZ SZÖGES ELLEN­TÉTBEN VAN A BIBLIA TANÍTÁSÁVAL. A Szentírás világos tanúsága szerint Isten az embert úgy teremtette, hogy az emberben a test és lélek, az anyagi és a szellemi világ felbonthatatlan egységben van. „Formálta az Űr Isten az em­bert a föld porából és élet lehelletét lehelte belé. Így lett az ember élő lénnyé.” (Az Ótestamentom fordításának a Bibliafordító Bizottság által készített új szövege.) Ez pe­dig azt jelenti, hogy az ember csak testben teljes, igazi em­beri ember. Felbonthatatlan az ember testi-lelki életének az egysége. Az ember éppen mint „test” igazi, élő em­ber. Erre mutat a Biblia szóhasználata is: sokszor a „test” szót használja akkor, amikor azt akarja mondani, hogy „ember”. Erre csak néhány példát ho­zunk fel a sok közül: „Az Űr szent nevét áldja minden test örökké” (145. Zsolt. 21. v.), ...,,kiöntöm telkemet minden testre” (Joel 2,28), — „Meg­látja minden test az Istennek szabadítását” (Lk 3,6). — E bibliai mondatokban a test szó mindenütt az jelenti: ember. AZÉRT AZT, AMIKOR AZ ÖRÖKKÉVALÓ IGE EM­BERRÉ LESZ, egy ember életében jelenik meg, az Új­szövetség e szavakkal fejezi ki: „Az ige testté lett...” (Ján 1,14). A bűn az egész embert megrontotta, testestül-lel- kestül. Éppen nem áll az, hogy csupán a test a bűn martaléka s a lélek mint valami isteni szikra, tisz­tán és szeplőtlenül ma­radt volna meg bennünk. Sőt inkább az ún. „lelki bű­nök” irigység, gyűlölség, ha­zugság, stb. a bűnnek különö­sen veszedelmes, mert fino­mabbnak tetsző formái. Éppen ezért Jézus Krisztus megvál­tói műve az egész embert sza­badítja meg a bűn fogságából és teszi Isten engedelmes szol­gájává. Pál apostol arra inti a rómabeli keresztyéneket, hogy „testüket” — vagyis egész emberi mivoltukat — szánják oda Istennek kedves áldozatul (Róma 12,1). Ugyan­ennek a levélnek a 6. fejeze­tében pedig arról ír, hogy a Jézus Krisztussal közösségben élő ember adja oda „tagjait”, vagyis egész testi-lelki valóját Istennek szolgáló szerszámá­ul. Testünk, emberi életünk hordozója pedig éppen abban találja meg legmagasabb ren­deltetését, hogy a „Szentlé­lek temploma” lehet. Vagyis az a terület és eszköz, ahol és amely által Isten elvégzi a maga munkáját az egyes és a közösség javára. AZ EMBER TESTI-LELKI EGYSÉGÉT MEGÉRZIK A SPORTOLÓK IS. Köztudo­mású, hogy a sportban elért teljesítmények nemcsupán at­tól függenek, hogy mennyi an­nak a sportolónak az izomere­je, testi felkészültsége, hanem igen nagy mértékben attól is, hogy milyen a lelki felkészült­sége. Győzniakarás, türelem, kitartás, áldozatkészség, fegyel­mezettség nélkül nem lehet senki sportember. S mennyire hozzátartozik az igazi sport­hoz az önzetlenség, a közös­ségi szellem, a mások megbe­csülése, a bajtársiasság, az ön­uralom. Csak az a nemes ver­sengés ma, amit nem szennyez be anyagi érdek, üzleti szel­lem, szenzációhajhászás, mint az ún. professzionista „sporto­lás” világát. Az igazi sport testet lelket erősítő élmény és látvány. A keresztyén ember abban a tudatban vesz részt a sportban is, hogy testi ké­pessége, ereje Isten aján­déka. Az ezzel való sáfár­kodás Istennek tetsző fel­adat és szolgálat lehet. A keresztyén ember örül annak, amikor a világ ifjúsá­ga olimpiai vagy más hasonló versenyeken méri össze ere­jét és ügyességét, s nem a vé­res csatatereken. A háború, a vérontás, s éppenséggel az atomháború az emberi test és élet szörnyű meggyalázása, a teremtő Isten remekművének megsemmisítése. Azt reméljük, hogy az olimpiai játékok al­kalma is elősegítheti a népek közötti megértést, a békés együttélés szellemének meg­erősödését, a békés, építő ver­sengés gondolatát. Groó Gyula Tessedik-emlékklállífás Tessedik Sámuelnak, a ha­ladószellemű jeles szarvasi evangélikus papnak, a szakok­tatás úttörőjének, a kiváló re­formpedagógusnak, alföldi me­zőgazdaságunk nagy fejlesztő­jének és eredményes falugon­dozónknak kíván emléket emelni a Mezőgazdasági Mú­zeum patinás falai között szep­tember 12-én du. 5-kor nyíló, nagy népnevelőink híres iskola- alapítása 180., halála 140. év­fordulója alkalmából rende­zett kiállítás. Ezen nagy gond­dal és szakszerűen megrende­zett kiállítást bizonyára mind­azok meg fogják tekinteni, akik részleteiben is meg akar­nak ismerkedni egyházunk büszkeségének sokirányú, küz­delmes, de eredménydús mun­kásságával. HÍREK. „ZERGELÄB” ötven év körüli férfi lassú léptekkel megy az utcán. Az arca még síma, a szeme még csillog, csak — úgy látszik — a lábai léptek már bele a hat­vanas évek fárasztó hegyolda­lára ... Fiatal férfi siet el rugalma­san mellette. Az öreg utána néz. — De jó neki! Sóhajt fel benne az irigység. — Ha ne­kem ilyen „zergelábam” lenne! Ebben a pillanatban a fia­tal megfordul és azt mondja: — Tessék! Cseréljünk! Az öreg nem érti a dolgot. Viszont érzi, hogy most egy­szerre könnyebb lett a járása. Percek alatt az utca végére ér. Se lát, se hall, csak rohan előre. Élvezi a .^zergelábat”. A sarkon úgy megy át, hogy egy belcanyarodó autó elüti. Ott fekszik az utca kövén. Ve­ríték és vér önti el a testét. Már hallja a mentőautó sziré­náját, amikor — felébred! Megtörli homlokát az ágy­ban és felsóhajt: — Mégiscsak mindenkinek a maga lába a jó!!! Azután felkel és elégedetten elindul a munkahelye felé ... <F.) • — SZENTHÁROMSÁG ün­nepe utáni 13. vasárnapon az oltárterííö színe: zöld. A va­sárnap oltári igéje: Mt. 6, I— 8; szószéki igéje: Csel. 14, II- 22. * — ÉRD. Augusztus 28-án ünnepi istentisztelet kereté­ben iktatta hivatalába Selme- czi János esperes az érdi gyü­lekezet új tisztikarát és pres­bitériumát A gyülekezetben délután szeretetvendégséget tartottak. — IKLAD. Hirosimára em­lékezve augusztus 7-én béke­gyűlést tartottak Ikladon. A bűnbánati és könyörgő isten- tisztelet után a gyülekezet a templom kertjében hallgatta meg Bókay Jánosné ország- gyűlési képviselő beszédét. A bűnbánat komor szavai után reménységet erősítő volt az a távlat, amelyet a képviselő beszéde nyitott a félelemnél­küli boldog életre. — A FEJÉR-KOMAROMI egyházmegye lelkészi munka- közössége Budapesten, 1960. szeptember 15-én délelőtt 10 órakor tartja legközelebbi ülé­sét. * — BUDAPEST-ANGYAL- FÖLD. A gyülekezet szeptem­ber 18-án, vasárnap délután 5 órai kezdettel szeretetven­dégséget tart. A szeretetven- dégségre ezúton is hívja és várja barátait és az érdeklő­dőket a gyülekezet. — MEGHALT Szőnyi Ist­ván. 66 éves korában álmá­ban érte a halál Szőnyi Ist­vánt, egyik legnépszerűbb Kossuth-díjas festőművészün­ket, a Képzőművészeti Főis­kola szeretett kiváló tanárát. Könnyű kézzel, tökéletesen csiszolt rajztudással és tüne­ményes színérzékkel ontotta jellegzetesen derűs, harmo­nikus, egyénien hangulatos tájképeit, interiúrjait, alakos kompozícióit. Még befejezhet­te utolsó képét — Rézkarcok ciprusokról —, melyre olasz- országi útja ihlette. — Elhunyt Magyar Gé^a, a száki evangélikus gyülekezet nyugalma­zott lelkésze augusztus 28-án, életének 78. évében. Augusztus 30-án temették el a tóvárosi te­metőben. „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. (Jób 19,25) — Német és francia nyelvokta­tást, írógép-másolást vállalok szep­tember 1-től. Cím a kiadóban. — Jó állapotban lévő íróasztal eladó. Megtekinthető Bp. XIII. Fóti út 22. Evangélikus lelkészi hivatal. — .Evangélikus lelkész mérnök lánya részére Budapesten bútoro­zott szobát kerese. — Idősebb nyugdíjas nő lakást kaphat takarításért, esetleg Idő­sebb férfi ápolásáért Rákosszent- mihályon. Cím a kiadóban. — Budapesten, vagy peremén egyedülálló, idős, korrekt asszony­hoz ágybérletre menne kifogásta­lan volt tisztviselőnő. Cím a kiadó­ban. — Jólelkű családnál üres szobát keres magányos szolid, intelligens dolgozó nő. Telefon: 127—036. Élő hittel! „Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekedett irgalmasságot; és diadalmaskodik az irgalmasság az ítélet fe­lett. Mi haszna, atyamriai, ha valaki azt mondja, hogy neki van hite, cselekedetei pedig nincsenek? Vájjon megtarthatja-e öt a hit? Ha pedig a mi atyánkfiái, férfiak vagy nők ruhát­lanok és szűkölködnek a mindennapi eledel nélkül, és azt mondja nekik vaiívki- köziUeíek: Menjetek el békességgel, me­legedjetek és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mi annak a haszna? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Jakab 2,13 —17. Jézus Krisztus nyitott szemmel nézte az emberek életét s azt akarta, hogy tanítványai se legyenek a földtől elvonatkozó rajongók. Főpapi imádságában így könyörög értük: „Atyám, nem azt kérem tőled, hogy vond ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” Nem elvonuló oszlopszentelcké akarta tenni övéit, hanem azt akarta, hogy benne élve a vi­lágban, legyenek a mennyei Atya akaratának cselekvői.— Lelkek orvosa volt, de nem volt érzéketlen a testi nyomo­rúságok hordozói iránt. Lélek kenyerét kínálta az emberek­nek — de nyújtotta feléjük a test kenyerét is, ha arra volt szükségük. Nem a fellegekben járt, hanem a földön. Tudta, mit jelent éhezni és szomjazni, szenvedni és sírni, szűköl­ködni és emberibb élet után sóvárogni. — Az emberért jött, az embert szerette, az embernek szolgált. A teljes embert — áld lélek és test elválaszthatatlan egységben — ragadta meg mentő szereteíévei és emelte fel a mélyből. Jézus tanítványa ma sem lehet senki enélkül a kettős látás nélkül. Éhezés, mezítelenség, emberi nyomorúságok előtt nem lehet szemet hunyni. Ha igaz hitünk van, ezt a drága kincset aprópénzre kell váltanunk: a szeretet cselekedeteinek aprópénzére, hogy jusson abból mindenkinek, akivel az élet- úton találkozunk. Keresziyénségünk hitele függ attól, hogy hitürik szere­tetté válik-e, s szeretetünk cselekedetekben lesz-e megtapasz­talhatóvá! Az igazi hit tevékeny erő. A legnagyobb győzelem: az ön­magunk feletti győzelem forrása. Önzésünktől megszabadítva minket alkalmassá tesz a másoknak szolgáló életre. Kinyitja szemünket arra, hogy észrevegyük a szolgálat lehető­ségét és szükségességét és erőt ad ahhoz, hogy meg is tegyük mindazt, amit felebarátunk életsorsának felemelése, előbbre- j’itíatása érdekében megtehetünk. Az igazi hit nem tűri el a „begubózkodást”, a rajongó elzárkózást mindattól, ami földi, testi, emberi. Az igazi hit önzetlen, áldozatos, szolgáló szere­tetben állít oda minket a másik ember mellé. Az igazi hit igenli a jót és örömmel részt vállal abból a küzdésből, mely az ember egészségéért, nagyobb kenyeréért, békés életéért, emberibb sorsáért folyik a világban. Az igazi hit nem vár jutalmat a jó munkálásáért s nem azért teszi, hogy dicséretet nyerjen érte. Nem koldus-filléreket osztogat, hanem egész önmagát adja oda a jó szolgálatára, Annak di­csőségére, aki mindhalálig szerette és örök szeretettel szereti az embert. Az egész embert! Krisztus gyülekezete csak ilyen tevékeny, szolgáló hittel élve a világban nem lesz hűtlenné Mesteréhez! Blatníczky Jenő NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: I. MÖZ. 3:15.—AP. CSEL. 3:15. — örvendez­zünk! Beteljesedett az Isten ígérete, amit az „ős-evangélium­ban” tett. A meghalt és feltámadott Krisztus, aki asszonytól született, győzött a Sátán és bűn felett. Urunk halálával békes­séget szerzett Isten és ember, ember és ember között. Ézs. 58:7—12, II. Kor. 4:13—18. HÉTFŐ: ZSOLT. 51:15.—MÁRK. 1:15. — Jézus Krisztus­ban Isten szeretete nyilvánvalóvá lett minden ember számára. Ö áll ajtónk előtt és zörget, hogy belépve szívünkben meg­tisztítsa azt minden bűnétől. Ma ha szavát halljuk, ne legyen kemény a szívünk. — Jakab 2:1—13, II. Kor. 5:1—10. KEDD: ZSOLT. 62:7,—LK. 17:5. — Jézus kezébe gyer­meki bizalommal teszem le életem. — Máté 10:40—42, II. Kor. 5:11—17. SZERDA: ZSOLT. 40:12.—JAKAB 5:11. — Isten irgalma és kegyelme tartja az embervilágot. Irgalmas szeretetével óvja, hogy önmaga gyilkosává ne legyen. Isten kegyelmét hirdeti a kereszt. Márk. 12:41—44, II. Kor. 5:18—21. CSÜTÖRTÖK: EZSAIAS 61:10.—ROM. 13—14. — Jézus bűnné lett értem, hogy váltsága által ingyen kegyelméből igaznak fogadjon el az ítélő Isten. Filemon 1—25, II. Kor. 6:1—10. PÉNTEK: JER. 32:18, 19.—I. KOR. 3:7. — Erőnk, hitünk, akarásunk és szándékunk mit sem ér, ha a hatalmas Isten nem építi az egyházat, gyülekezetei, s az egyes keresztyén „lelki templomát”. Zsid. 2:11—18, II. Kor. 6:11—7:1. SZOMBAT: ZSOLT. 71:18,—JÁNOS 19:28—27. — Uram, mindig maradj velem! Majd ha éltem napja egykor nyugodni tér, s rám tátja sötétlőn torkát a hideg sír, Uram, ne hagyd el akkor se, megváltott gyermeked! Máté 25:31—46, II. Kor. 7:2 7' Nagy István iiiiiiiiiniiiittiiitiiiiiiiiiij'iiiiwiiiiiiiiiitíliiiiiifiHiiiiiiiiiiWiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniii'iiiiiiiiiiiitiiiiiitittiiii ISTENTISZTELETI REND 6 Budapesten, 1960. szeptember ll-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. fél 10 ifj. Blázy Lajos, de. 11 Koren Emii, du. 6 Koren Emil. Dózsa Gy. út de. fél 10 Koren Emil. Üllői lit 24. de. fél 10 Kardos József, de. 11 Kardos József. Karácsony Sándor u. de. 10 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57,b. de. 10 (szlovák) dr. Szilárdy Jenő, de háromnegyed 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán út de. 11 Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Ká­roly du. 4. Szeretetvendégség. Rákosfalva de. 8 Szabó István Gyarmati u. de. fél 10, Boros Károly. Fóti út 22. de. 11 Nagy István. Váczl út 129. de. 8 Nagy István. Üjpest de. 10 Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Sorok- sár-Üitelep de. fél 9. Rákospa- lota-MAV-telep de. fél 9. Rákos- palota-NagytempIom de 10. Rá- kospalota-Kistemplom du. 3. Pest­újhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9 Kamer Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. ll Várady Lajos, este 7 Schreiner Vilmos, Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Öbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Vámos Jó­zsef. XII. Tarcsay V. u. 11 de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11 Rutt- kay Elemér, este fél 7 Károlyi Erzsébet. Diana út de. fél 9 Zol- tai Gyula. Pesthidegkút de. fél 11 Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8 Reuss András (szuppl.) de. 11 Reuss András (szuppl.) du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. 8 dr. Benes Mik­lós. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 Mezősi György* du. 6 E'arcza Béla. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszt a szerkesztóo^ottság Főszerkesztő- D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség é9 ktadóhivatalj Budapest. VIII.. Üllői út 24. Telefon- 142—074 Előfizetési ara egy évre 60,— Ft* fél évre 30.— Ft Csekkszámla 20412.—VIII. Árusítja a Magvar Posta 10 000 példányban nyomatott 607791/2 — Zrínyi Nyomda, Bp.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents