Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-05-08 / 19. szám

Harmadik hitágazat Hiszek egy keresztyén Anyaszentegyházal Imádság: Szentlélek Üristen, az egyház népe di­csőit Téged hálaadásával. Jusson Hozzád tieid imád­sága az egy, keresztyén szent közösségért; az egyhá­zért. Köszöni néped, hogy az evangélium által népet gyüjtesz a világban, a világból, melyben az igehirde­tés és szentségek nyújtása által emlékezteted gyüleke­zetedet mind arra, amit Krisztus Urunk mondott és cselekedett értünk és a mi Urunk minden szolgálatá­nak áldását gyümölccsé érleled ma is. Add, hogy egy­házadban tisztán hangozzék az evangélium és néked tetszőén szolgáltassák ki a szentségeket. Add, hogy egyházad azzá legyen e világban, amivé szántad: ál­dássá az ember számára, akit Krisztusban szereteted keresett és megtalált és szolgálattá a világ számára, melyért Krisztus meghalt és feltámadott. Ámen. Az Apostoli Hitvallás har­madik ágazata szól az egy­házról is. „Hiszek a Szentlé- lékben egy keresztyén Anya- szentegyházat“, „szenteknek közösségét“. A Szentlélek, és az Anyaszantegyház elválaszt­hatatlanul összetartozik. Az első pündkösdkor a Szentlé­lek teremtette meg az egyhá­zat és azóta is ö hozza létre, mégpedig úgy, hogy az evan­gélium által hitet ébreszt és közösséget teremt. A Szent­lélek állandó munkája nélkül az egyház tönkre menne. De O az aki az egyház tagjait naponként „megszenteli és Jé­zus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben“. A harmadik hitágazat azt mondja a Szentlélek által te­remtett egyházról, hogy az „egy", „keresztyén", „szent" és „közösség“. Az egyház egy, vagyis egye­düli. Nincs más egyház sehol a világon, csak a Krisztus egyháza. Egyetlen, mert az egyetlen Krisztusnak a teste. Ügy, ahogy az Efezusi levél­ben olvassuk: „Egy a test és egy a Lélek... egy az Úr egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten..." Ez természe­tesen azt is jelenti, hogy az egyházat nem lehet ré­szekre darabolni, mert az szétoszthatatlan. Ez az egység annak a Krisztus­nak az akarata, aki így imádkozott: „mindnyájan egyek legyenek" (Jn. 71, 21.) Az egyház egyetemes ke­resztyén. Ez a megjelölés nem Krisztus követőinek általános megjelölésére vonatkozik, ha­nem a hitvallás görög—latin szövegében található „kato­likus“ szó középkori fordítása, ami azt jelenti, hogy „egye­temes“, az egész világra ki­terjedt. Az egyház tehát magába öleli a Jézus Krisztusban az egész földön hivő em­bereket, akiket egyébként a távolság, a nyelvi és faji különbség elválaszt egymástól. De magába foglalja azokat is, akik az elmúlt időkben hittek Jé­zusban. Az egyház „min­den hivő közössége“. Az egyház szent is, mert tagjai a világból „kihívattak“ és most Krisztusban vannak, az Ö uralma alatt élnek és a Szentlélek munkálkodik raj­tuk és közöttük. Nem töké­letes emberek, hanem ők is bűnösök, mégis olyanok, akik élő reménységre újonnan szü­lettek a keresztségben és na­ponként élnek bűneik bocsá­natából. Vagyis a hívők a szentek és nem a római ka­tolikus egyház által „szentté avatottak“!) Pál apostol , is „szentseknek mondja a ke­resztyéneket. Luther is így ír: „Hiszek abban, hogy van itt a földön egy szent csapat vágy közösség, amely csupa szentekből áll, amelyet egy fő: a Krisztus alatt, a Szentlé­lek hívott egybe egy hit­ben, egy érzésben és egy értelemben“. Végül azt is mondja a har­madik hitágazat, hogy az egy­ház közösség. A hívők mint Krisztus testének tagjai egy csodálatos organizmusnak ré­szei. Közösségben vannak Krisztussal és egymással. Egy­ben „közösködnek“ Krisztus ajándékaiban és egymás sze- retetében. Ha valaki a harmadik hit- ágazatbeli egyházat összeha­sonlítja azzal az egyházzal ami itt a földön szeme előtt van, azt látja, hogy az meg­közelítőleg sem olyan, mint amilyenről a hitágazatban val­lást teszünk. Az előttünk levő egyház nagyon szétdarabolt- nak látszik, hiszen számtalan felekezetre oszlik, sőt, egy- egy gyülekezeten belül is alig- alig fedezhetők fel a közös­ség jelei. A tagokon nem igen látszik meg, hogy a kereszt­ségben bűneiktől megtisztul­tak és azóta is végzi rajtuk a Szentlélek megszentelő mun­káját. Ezeket mind látva nagy a kísértésünk arra, hogy ki­mondjuk „nincs is a valóság­ban olyan egyház, amelyről a harmadik hitágazat beszél". Pedig van ilyen egyház. De ez az egyház a hitnek a tár­gya. Nem azt valljuk, hogy szemünk előtt látjuk az „egy keresztyén Anyaszentegyhá- zat“, hanem ezt: „Hiszek egy keresztyén Anyaszentegyhá- zat“. Hisszük, mert Isten az ő igéjében az egyházat ilyennek nyilatkoztatta ki. Az Ágostai Hitvallás szól arról, hogy a hívők közé sok képmutató, sőt nyilvános bűnös keveredik, akik elrejtik, eltakarják az igaz egyházat. De a hitágazat- beli egyházat mégis valósá­gosan meglevőnek valljuk és a „sömörgőzésektől“ eltorzí­tott arc mögött hitben látjuk az „egy keresztyén Anyaszent- egyház“ tiszta arcát. Ez a tiszta arc Jézus Krisztus visszajövete|éig rejtve marad, de akkor felragyog dicsőségben, mint „szent és feddhetet­len". Az, hogy az igaz egyház arca a testi szem számára rejtve van, semmiképpen sem jelenti azt, hogy ez az egy­ház ebben a világban nem is létezik, vagy hogy az min­denestül láthatatlan. A hit­ágazatban megvallott egyház letagadhatatlan valóság már itt a földön is és fel is is­merhető. Az bizonyos, hogy ez a felismerés nem az egy­ház tagjain keresztül törté­nik, mert — mint mondottuk — ezek bűneikkel elfedik az igaz egyház arcát, ellenben az igén és szentségeken ke­resztül megismerhetjük ezt az arcot. Az Ágostai Hitvallás szerint „az egyház a szentek kö­zössége, amelyben az evangéliumot tisztán hir­detik és a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki". Vagyis a hallható igén és a lát­ható szentségeken keresz­tül ismerhető fel a hit­vallásbeli egyház arca. Ahol az evangélium tisztán hirdettetik és a szentségek Krisztus szerint szolgáltatnak ki, ott van kétség nélkül az az egyház, amelyről hisszük, hogy „egy keresztyén Anya- szentegyház“. Az evangélium­ban ugyanis Isten hatalmas ereje dolgozik, hitet ébreszt és egyházat teremt. Egészen konkrété az egyház a gyülekezeti istentisztelete­ken válik láthatóvá. És szük­séges is, hogy láthatóvá vál­jék. Ez egyben azt is mu­tatja, hogy milyen nagy je­lentősége van a gyülekezet istentiszteleti életének, mert itt lesz nyilvánvaló a „hit­nek és a Szentiéleknek a szí­vekben való közössége“ az evangélium és a szentségeken keresztül. Mindezekből néhány fontos következtetést kell a mai időkre nézve levonnunk: 1. Hamis a római katolikus egyháznak az a magatartása, amellyel a hitvallásbeli „egy keresztyén Anyaszentegyhá- zat“ önmagával azonosítja és azt tartja, hogy aki nincs benne a pápa fősége alá tarto­zó római katolikus egyházban, az tévelygő eretnek, aki nem tartozik Krisztus testéhez. Ez nemcsak azért hamis tanítás, mert így az egyház többé nem a hit tárgya, hanem teljes egészében láthatóvá lesz a pápai hatalom alá rendeltség külső ismertető jegye alatt, de azért is, mert az egyház határait ember nem állapít­hatja meg. Egyedül Isten tud­ja a határokat, aki a szívek­be lát. Már pedig az egyház „a hitnek a szívekben való közössége“. Mindenesetre a római katolikus egyház sem­miképpen nem azonos „az egy keresztyén Anyaszentegyház- zal". 2. De hamis a szektáknak a magatartása is, akik a hí­vők „életszentsége“ alapján mondják meg, hogy kik tar­toznak az „igaz“ egyházhoz. Akik nem olyanok, amilye­neket ők erköcsi értelembe vett „szentekének képzelnek, azok szerintük nem tartoznak az igazi egyházhoz. Ezért mondják állandóan, hogy az evangélikus és református egyház összekeveredett a vi­lággal, úgy, hogy akik „iga­zán hívők“, azoknak ki kell a történeti egyházból szakad­niuk és el kell menniük hoz­zájuk, akik „szent” életük folytán ..Isten igazi nyáját képezik”. Csak hogy ez az út hamis és elvetendő, majd az ítélet napján maga Krisztus mondja meg, hogy kik tartoznak az ő nyájába. Erre az ítélgetésre embernek nincs joga. Ember itt a földön nem választhatja el egy­mástól a búzát és a kon­kolyt (Mt. 13,24-30!). 3. Törekednünk kell arra, hogy evangélikus egyházunk­ban az evangélium valóban tisztán hirdettessék és a szentségek Krisztus szerint szolgáltassanak ki, mert eze­ken keresztül formálja a Szentlélek Üristen egyházun­kat az Ö tetszése szerinti egy­házzá. Legyünk hálásak Isten­nek evangélikus egyházunkért és legyen számunkra drága az evangélium, a keresztség és az úrvacsora. 4. Minden olyan törekvés, amely azt célozza, hogy egy­házunkon belül valamelyik gyülekezet elszigetelje, elsze­parálja magát az összegyház- tól, vagyis az evangélikus gyülekezetek összességétől, lé­nyegében szembehelyezkedik a harmadik hitágazatban meg­vallott hitünkkel, azzal tudni­illik, hogy az egyház „egy". Ez az egység pedig mindig egyetértést is jelent a ma élő többi gyülekezetekkel és azokkal az atyákkal, akik a múltban megvál­tották evangélikus hitü­ket. 5 A „szentek közösségébe“ tartozó tagok ennek a világ­nak is polgárai. Nem mene­külhetnek el ebből a világ­ból és nem vethetik meg ezt a világot. Nemcsak azért, mert az egész világot Isten teremtette és Jézus megvál­totta, hanem azért sem, mert nem lehet éles határvo­nalat vonni az egyház és a világ közé. Az egy­házban is benne van a vi­lág. A határvonal kérdése Istenre tartozik. Ránk vi­szont az, hogy ne legyünk soha önmagunk körül for­gó, csak önmagunkkal tö­rődő egyház, hanem tö­rődjünk a körülöttünk élő világgal és tudjunk az emberekkel együttműköd­ni a szociális és gazda­sági kérdésekben, minden­ben, amely egy békés és boldog világ kiépítését cé­lozza. Mivel az evangélium népe vagyunk, nem az állandó ítél­kezés a dolgunk a világ felett, hanem a segítés, a jó dolgok előmozdítása. Káldy Zoltán Egyházunk küldöttei az NDK felszabadulásának 15. évfordulójára rendezett ünnepélyén A Német Demokratikus Köztársaság Béketanácsa a II. világháború befejezésének és a német nép felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából ünnepséget rendez, amelyre kb. 150 egyházi személyt hívott meg. Ebből 40 személy érkezik külföldi egyházak képviseletében. Május 3—8-ig a külföldi egyházi vendégek megtekintik a Német Demokratikus Köztár­saság uj létesítményeit: gyárakat, termelőszövetkezeteket, tu­dományos intézményeket, május 9—11-ig pedig papi békegyű­lésen vesznek részt Weimárban. A magyar protestáns egyházak képviseletében Káldy Zoltán evangélikus püspök, dr. Ottlyk Ernő evangélikus teológiai dékán, dr. Békefi Benő református teológiai akadémiai tanár és Mádi Gyula református püspök- helyettes vesznek részt. HÍREK — Húsvét utáni 3. vasárna­pon (Jubilate) az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári igéje: Jn 21,18—23,; szószéki igéje: II. Kor 4,7—11. — Az Evangélikus Egyház­egyetem Nyugdíjosztályának Tanácsa április 28-án tartotta Budapesten az Egyházegyetem Székházában tanácsülését. A tanács a 29. pontból álló tárgy- sorozat keretében megtárgyal­ta és jóváhagyta a Nyugdíj- osztály 1959. évi zárszámadá­sát. 1959-ben a Nyugdíjosztály bevétele 705 458,34 forint volt I szemben a költségvetésileg elő- I irányzott 606 187 forinttal. A I Nyugdíjosztály kiadása 1959- ben 604 094,44 forint volt, ke­vesebb tehát, mint az előirány­zott 606 187 forint. Budafok. A budafoki gyüle­kezet ebben az esztendőben ünnepli templomának 25 esz­tendős jubileumát A gyüleke­zet szolgálatát az egész évben ennek a jubileumnak jegyében végzi. — A Leikészi Munkaközössé­gek életéből. A fejér-komáro­mi egyházmegye leikészi mun­kaközössége május 4-én a Teo­lógiai Akadémián tartotta ülé­sét. Ez az ülés követésre méltó kezdeményezés. Kifejezésre juttatja a szoros kapcsolatra törekvést leikészi karunk és lelkésznevelő intézetünk kö­zött. Bevezető írásmagyaráza­tot dr. Pálfy Miklós prodékán, teológiai professzor tartott. Ez­után az egyházmegye lelkészei oly sok esztendő után újra teológiai hallgatókká lettek és részt vettek az újszövetségi exegézis óráján, melyet Prőhle Károly vezetett, homiletikai szemináriumban, Groó Gyula vezetésével. A Teológiai Aka­démia munkájáról dr. Pálfy Miklós prodékán, az Akadémia könyvtári munkájáról pedig Virág Jenő könyvtáros tartott tájékoztató előadást. Esperesi tájékoztató után a befejező áhítatot dr. Nagy Gyula pro­fesszor tartotta. — Somogy megye protestáns lelkészei március Sl-én vettek részt a Hazafias Népfront So­mogy megyei Bizottsága ren­dezésében tartott negyedik tá­jékoztató előadáson, melyet Galambos Sándor a Hazafias Népfront Somogy megyei titká­ra tartott. Budaörs. A budafoki gyüle­kezet szórványában, Budaör­sön, virágvasárnap meleg, csa­ládias hangulatú szeretetven- dégség volt. Zugló. A budapest-zuglói gyülekezet május 8-án, délután 4 órai kezdettel szeretetven- dégséget rendez a gyülekeze­ti teremben. Előadást tart Szalatnai Rezső író az Evan­gélikus Élet munkatársa. Erre az alkalomra ezúttal is szere­tettel meghívjuk evangélikus hittestvéreinket. — A somogy-zalai egyház­megye leikészi munkaközössé­ge március 28-án, 29-én, tar­totta értekezletét Gyenesdiá- son. Szolgáltak: dr. Pusztay László, Jakus Imre, Lágler Béla és Prőhle Károly. — CSALÁDI HÍREK: Berecz Gáborné, Bozóky Mária; Berecz Gábor volt nemeskéri jelenleg nyugalmazott evangélikus lelkész felesége hosszas szenvedés után Beleden elhunyt, 67 éves korá­ban. Húsvét második ünnepén temették el Beleden nagy rész­vét mellett Puskás Jenő beledi lelkész szolgálatával. Berecz Gá­bor testvérünknek ezúton fejez­zük ki részvétünket. Feltáma­dunk! — Jermendy Károly, a salgó­tarjáni egyházközség volt fel­ügyelője, üveggyári főmérnök áp­rilis 26-án Salgótarjánban el­hunyt. Egyházunk hűséges fiát, népgazdaságunk pedig kiváló szakemberét veszítette el benne. Az igaznak emlékezete áldott! KERESEM a „Lelkipásztor” című evangélikus leikészi szak- folyóirat első évfolyamát és a második évfolyam 1—4. számát megvételre. Értékét pénzben, eset­leg könyvcserével egyenlíteném ki. Torda Gyula evangélikus lel­kész, Domony. — Házivarrónőnek megy szabó­mesternő. KQvácsné, Pestlőrinc, Vöröshadsereg u. 136. A cserépedény dicsősége „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erő­nek rendkívüli nagysága Istené legyen és ne magunktól való. Mindenütt nyomorgatnak minket, de el nem nyomhatnak; kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk; üldöznek, de Isten nem hagy el; tipornak, de el nem veszünk; mindenkor tes­tünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, akik élünk, mindenkor ha­lálra adatunk Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen halandó testünkben.” If, Kor. 4, 7—ti. 1. A cserépedény olcsó. Tucatáru. Nem arra való, hogy valami különleges értéket tartsunk benne huzamosabb időn keresztül. Inkább csak víz, vagy tej, vagy virág kerül bele. Ha eltörik, nem törik el vele együtt a szívünk. Isten másként gondolkodik. Apostolait, prófétáit, tanít­ványait, gyermekeit ilyen cserépedényeknek látja ugyan em­beri-testi mivoltukban, tehát törékenynek, halandónak, erőt­lennek, tehetetlennek. Olyannak, mint akik nem tudják magu­kat megtartani, megvédeni se kísértéssel, se üldöztetéssel, se a halállal szemben, de... De ennek ellenére nem tekinti őket értéktelen tucatárunak, hanem valamit elrejt bennük, amitől jelentőséget kapnak, erőt, győzelmet, megmaradást és ez az - evangélium. Másként: ez Istennek dicsősége a benne hivő em­beren, a Lélek jelenléte a testben, az örök Fény a halandó arcán. Ez — elhívás, kiválasztás, kegyelem. Kifejezi azt a tényt, hogy minden apostoli szolgálat, az igehirdetés, a hit terjedése, a szeretet jócselekedetei, az áldo­zat áldásai, a megtérés és a megtérítés, a növekedés, a csoda, a gyülekezeti közösség melegsége, tehát a keresztyén élet és szolgálat bármilyen megnyilvánulása nem azért van, mert vannak csudálatos értékű „cserépedények”, mert mi és meg­annyi testvérünk kisébb-nagyobb erővel munkálkodunk az egyházban, hanem azért, mert az erőnek rendkívüli nagysága Istentől való és nem magunktól. Jaj, ha a „cserépedény”, a keresztyén ember azt gondolja magáról, hogy aranyból való s még inkább jaj, ha azt gon­dolja, hogy saját magát formálta szépnek, jónak és értékesnek függetlenül Istentől! Légy alázatos és légy hálás azért, hogy Isten felhasznál téged minden érdemtelenség ellenére. 2. Miad ennek azonban feltétele is van. Mégpedig súlyos feltétele; Amikor Pál apostol ezekben a versekben életének súlyos terheiről, megpróbáltatásairól ír (olv. II. Kor. 11, 23—30. is), akkor azt az értelmet meghaladó isteni valóságot akarja ki­fejezni, hogy Jézus szenvedésének és halálának, Jézus szen­vedéstörténetének folytatása van a saját életében. Az apostol Jézus szenvedés-közösségének részese és vele együtt a keresz- tyénségnek, Isten népének is van passio-ja. Ennek oka a sok­féleképpen kifejezhető, magyarázható, felismerhető bűn. Az egyház számára mindig a legnagyobb kérdés a saját bűne és ez éppen abban nyilvánul meg, hogy az egyház nem a passio-t, hanem a doxa-t keresi, az Isten ereje előtt való alá­zatos meghajlás helyett a saját maga dicsőségét. Jaj, annak a „cserépedénynek”, amelyik bearanyoztatja magát! Mert a fenti ténynek, nagy titoknak — Pál apostol szavai szerint — van egy másik oldala is. Aki a Krisztus passió- közösségének részese, az á Krisztus feltámadásának és dicső­ségének is részese. Jézus él a Véle való közösség tagjaiban is. Ez az az evangélium, amelyet Isten elrejtett a cserépedé­nyekben. Meghalni az «= életért! Luther a naponkénti megtérés alatt ezt az „elmúlást”, ezt a feláldozást gondolta a naponként meg­újuló szolgálatért. Csak remegő szívvel lehet erre az Igére figyelni: Jézus Krisztus azt akarja, hogy Ót rajtunk, bennünk, általunk lássa meg, ismerje meg a világ. A cserépedény fel­adata, hogy az Alkotót hordozza. Ez a dicsőségei Éppen ezért: van okunk a bűnbánatra és megalázkodásra, van okunk könyörgésre egy másik életért, van okunk a reménységre az evangélium hallatán, van célunk, szolgálatunk azért, mert Jézus Krisztus él! Jubilate Deo! örüljetek az Úrban mindenkor! Várady Lajos NAPRÓL-NAPRA VASÄRNAP: I. KIR. 8, 57. — Bízhatunk: Isten velünk van! „Erős vár a mi Istenünk!” — L Tim. 4, 10; X. Pét. 2, 11—20; Péld. 31, 10-31; I. Pét. 3, 1-4. HÉTFŐ: II. MÖZ. 34, 6—7. — Isten kegyelmes Isten. Nem sújtja ítélettel a bűnös embert, hanem Jézus Krisztusért meg­kegyelmez néki. „A te irgalmasságod van rajtam, Istenem...”- Kol. 1, 12-13; Ef. 4, 17-24; Zsolt. 143. KEDD: I. MÖZ. 15, 6. — A hit megigazít: igazzá teszi a bűnös embert Jézus Krisztus érdeméért Isten előtt. „Ki benne bízik egyedül, az soha meg nem szégyenül...” — GaL 2, 20; Ef. 4, 25-32; Zsolt. 144. SZERDA: ZSOLT. 81, 14—15. — Isten nem hagyja el soha az övéit. „Az Űr ítél s nem hagy el téged ...” — Jak. 1, 25; Jer. Sir. 16, 25-17, 12; Ezs. 65, 17-19; 23-25; Zsolt. 145. CSÜTÖRTÖK: EZS. 50, 2. — Krisztus él! A húsvéti nyitott sír az élő bizonysága Isten irgalmának. „Add, hogy végig hű maradjak ég s föld Istenéhez...” Tit. 2, 14; Csel. 17, 22-33; Zsolt. 146. PÉNTEK: I. MÓZ. 6, 8. — Az Ür szeret; azokat, akik bíz­nak Őbenne. Ezekre kiárasztja szeretetének bőségét. „Ha el­hamvad hitem mécsvilága, Szentlelkedet Uram fuvald rája .. — Róm. 11, 22; Rom. 8, 18-23; Zsolt. 147. SZOMBAT; I. MÖZ. 2, 16—17. — Isten titkai ma még el vannak rejtve előttünk, de Jézus Krisztus újraeljövetelekor miénk lesz a legdrágább ismeret: Isten országának ismerete. „Idvez légy hát egy Jézusunk, mi megváltó Űr Krisztusunk, Fő tanítónk és orvosunk, Szabadító nagy Királyunk...” — Jak. 1, 13-14; Róm. 1., 18-25; Zsolt. 148, Zsolt. 98. (k. á.) ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, 1960. MAJUS 8-AN Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 5 Hafenscher Károly, du. 6. Szeretetvendégség: dr. Ké­kén András. Fasor: de. fél 10 ifj. Blázy Lajos, de. 11. ifj. Blázy La­jos, du. 6 ifj. Blázy Lajos. Dózsa Gy. út de. fél 10 (úrv.) Sülé Ká­roly. Üllői út 24. de. fél 10 Kardos József, de. 11 Kardos József. Ka­rácsony Sándor u. de. 10 Nagy István. Rákóczi út 57/ b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. há­romnegyed 12 Nagy István. Thaly Kálmán u. de. H Drenyovszky Já­nos. Külső Üllői út du. 5. Kőbá­nya de. 10 Veöreös Imre, du. 5 sze- retetvendégség. Utász u. de. 9 Ta­kács József. Vajda Péter u. de. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly, du. 4 szere- tetvendégség: Szalatnai Rezső. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Ká­roly. RákOofalva de. fél 12. Fóti út 22. de. 11 Gádor András. Váci út 129. de. 8 Gádor András. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksá újtelep de. fél 9. Rákospalota-MAv-telep de. fél 9. Rákospalota-nagytemplom de. 10. Rákospalota-kistemolom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Sashalom de. 9 Kamer Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 11 Várady Lajos. du. 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajps. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. lo Vámos Jó­zsef, este 7 vallásos-est, Fülöp Pe-r zső. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Rutt- kay Elemér, de. 11 Ruttkay Ele­mér, este fél 7 Károlyi Erzsébet. Pesthidegkút de. fél 11 Zoltai Gyu­la. Diana út de. fél 9 Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8 dr. Rezessy Zol­tán, de. 11 dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Egyházzenei-est Németvölgyi út 138. de. 9 Kende’? 'irgy. Kelen- völgy de. 9 dr. Benes Miklós. Nagytétény de. 8 ’ mtai Róbert. Budafok de. 11 dr. B~nes Miklós, Csepel de. fél 11 Grosschqiid# Iván, du. 7 Grosschmidt Iván»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents