Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-05 / 23. szám
KESZŐHIDEGKÜT EMLÉKEZTETŐ Ha most jó másfél évszázadot álmodhatnék át visszafelé, s Keszőhidegkút gyülekezetének megalakulásáról írnék gyertyavilágnál nagybaju- szosan, csokornyakkendősen és lúdtollal helyszíni riportot, a szavak bölcsőjében három nevet ringatnék: Keszőhidegkút, Szárazd és Belecska. Mert ennek a három szomszédos községnek evangélikus népe eredetileg egy gyülekezet volt. Helyesebben: egy burokból született ikrek voltak, s fogták is egymás kezét egytestvéri szeretettel. Egyformán léptek, egyformán hittek. Mivel azonban nem álmokban élünk, hanem valóságokban — az ige szerint „látásokban“ — s nem lúdtollal írok, hanem gépen kopogok, s lámpámban, noha fénykúpja gyakran talál könyvek fölé hajolva, régi időkbe elmerülten, nem gyertyaszál ég, hanem Krypton-égő, — nem ringathatok hármas ikreket a szóból- esőben. Sőt, mi több, Krypton-égő világít a keszőhidegkúti paro- chián és templomban is. Hiába oltom el az idillien kedves parochia-ámbituson a villanyt s szívom be a koranyár zamatos levegőjét, csendjét, a kerti mahónia édeskés-nehéz illatát, nem léphetek vissza a múltba. Szinte érzem a falu mai ütemű lélegzését. Ebben a községben, ahol immár a közösben gazdálkodnak, nem álmokat álmodni hajtják le fejüket az emberek esténként, hanem új erőre pihentető egészséges alvásra, hogy másnap az új nap valóságát építsék. Nem beszéltem a papon kívül senkivel a faluban. Aludtak mind, amikor néhány késő esti órát itt tölthettem mahónia-illattól terhes levegőben. De a templom üresen is elmondta nekem, hogy ez a gyülekezet egyetlen nagy, ösz- szetartó család. Ki tudja, ki akarták-e fejezni ezt a templomépítő ősök 1795-ben, amikor a régi imaház helyett ezt a szép istenházát emelték —, de ahogyan összebújik ebben a templomban oltár, padok, szószék, kórusok, az az egymás mellé bújó, könyv fölé hajoló családot juttatta eszembe. A „család” tagjai itt a bibliai alakok is, a kórus mellvédjén, s a könyv, ami fölé hajolnak, Arról szól, Aki „la- kozék mi közöttünk“ (Ján. 1:14). Bizonnyal lakozik most és őközöttük. Összehajló család volt ez a nép akkor is, amikor úgy erezték, külön vezetnek útjaik. Próbálkoztak ugyan hajdanán úgy, hogy — parochiát építvén mind Keszőhidegkúton, mind Szárazdon — a lelkész egyik évben itt, a másikban ott lakott. A folyamatos költözés ütemét a pap nyilván megunta, megült egy helyen, s a másik filia papot választott. így önállósult akkor Szárazd. De a gyülekezetek nem engedték el egytestvér kezüket s az összeházasodás képe ma is a hármas bölcső egységét mutatja. Belecska megmaradt mindig az egybölcsőben. Bár itt meg más bajok voltak. 1907-ben ugyan megépítették az addig iskolában tartott istentiszteletek új otthonául gyönyörű templomukat — s ez összetartó erejüket mutatja —, mégis, a század elején a szekták beleszaggattak a testvérkéz-szo- rításba. Persze a való oka ennek meg az, hogy volt lelkész, aki szektásnak tartotta azt, áki Bibliát olvasott, s a csendőrök ennek nyomán sokakat zaklattak a hívek közül. De új lelkész jött, új vezetés, s hogy mennyire megszűnt ez a baj is, mutatja az hogy a gyülekezet mai lelkésze a belecskai filiából nőtt ki. Ez a család, míg összehajolt, be is zárta az ajtókat. No, nem a templomajtókat és nem kinyithatatlanul. De olyan gyülekezet ez ahol a század elején a pap gyermekkorában még nem tudta, hogy Isten magyarul is ért. Tolna megye kellős közepén akkoriban ez nem is tűnt különösnek. Inkább csak ma csodálkozunk kissé az ilyen elszigetelődő gondolkodáson. Mintha , a világtól húzódtak volna félre ezek a szorgalmas svábok, hogy maguknak éljenek. Az Országút is csak a falu szélébe szeletel bele. Még a templomtornyot sem látni róla, pedig ott magasodik a középen. Azt hiszem, ezt a szót: ökumené nem nagyon ismerhették ezen a kies helyen. Bár akkor általában alig is ismerték. Ha most egy ihúlt századi bajszos és lúdtollat hegyező riporter „szaktárs“ ülne mellettem, nemcsak az írógépen csodálkozna, hanem azon is, ha megmondanám neki: idetelepült ám vagy 40 lélek Felső- szeliből. Tősgyökeres magyarok, s lám nem kell elnémeAZ ÉG-HÁZAKNAK ÁLLÁST KELL FOGLALNIOK. Az Egyesült Államok Metho- dista Püspökeinek Tanácsa Denverben (Colorado) tartott egyetemes konferenciáján sík- raszállt azért, hogy az egyházaknak az időszerű szociális, gazdasági és politikai kérdésekben is joga van állást foglalni. Ezt a jogot — hangsúlyozza a Tanács további nyilatkozata — akkor is igényelnie és gyakorolnia kell az egyháznak, ha fennáll annak a veszedelme, hogy egyes esetekben hibázhat, mert ez a jog elengedhetetlen alkotó eleme igehirdetési megbizatá- sának. A püspök-konferencia ugyanakkor óvta az egyházi konferenciákat és bizottságokat attól, hogy az egyházakról szól, vagy azokhoz intézett nyilatkozataikban „reprezentatív jogosultságuk” határait túllépjék. tesedniök sem ahhoz, hogy Istent értsék, sem ahhoz, hogy hidegkútiakká váljanak. Mert igen sokan vettek irányt háború után a régi eredet: Darmstadt vidéke felé. Az ittmaradt kevesek pedig megpótlódtak eme felsőszeliekkel. fgy is csak huszada ma az egykori létszámnak a gyülekezet, de a családias összetartás változatlanul fűti a szíveket. Hisszük, azzal a meleggel, amit így nevezünk: Szentlélek tüze. Hiszen ez a család a Könyv fölé hajol. Koren Emil A BURMÁI ÁLLAMVALLÁS A BUDDHIZMUS. A buddhizmust nyilvánítják Burma államvallásává. Az ezzel kapcsolatos problémák megvizsgálására U Nu első miniszter a közeli hónapokban tanácsadó bizottságot nevez ki. A kormány mindenekelőtt meg akarja adni a nembuddhista vallású kisebbség számára a lehetőséget, hogy esetleges fenntartásait bejelenthesse és nyilatkozhassék, hogyan szeretné látni jogai biztosítását. A keresztyén felekezetek vezető képviselőivel való személyes tárgyalások lehetővé tételére a bizottság felajánlotta, hogy Burma 40 városába kiküldi képviselőit. A bizottság kinevezésével U Nu első miniszter azt az ígéretét teljesíti, melyet annak idején a választási kampány alatt ígért választóinak. Aki uralkodni tud teste és értelme fölött, az erős és bölcs ember. Ehhez minden feltétel adva van. Kezemet úgy mozgatom, ahogy akarom, engedelmeskedik parancsaimnak. Szememet nyitva tarthatom, ha tetszik az elém táruló kép, és ha nem, becsukhatom s akkor kialszik körülöttem a világ. Gondolataimat kormányozhatom, képzeletemnek határt szabhatok, figyelmemet pedig mint a reflektor- fényt odairányíthatom, ahová akarom. Szabályként mondhatjuk: ami tudatos, az hatalmam alatt áll. Uralkodni tudok emlékeim felett is. Amit el akarok felejteni, úgy elfelejtem, mintha sohasem lett volna, amit megakarok jegyezni, úgy bevéshetem emlékezetembe, hogy mindig olyan élesen látom, mint először. Az Emlékezés azért fontos lelki tulajdonság, mert az ember végül maga is olyanná lesz, mint amilyen emlékeket hordoz magában. Ha mindig szép, tiszta és jó dolgokra emlékezünk, magunk is átalakulunk lélekben és testben tisztákká, széppé és jóvá. Aki bűnös, vagy gonosz, Vagy durva emlékeket hordoz magában: olyanná lesz nemcsak lelkileg, hanem testileg is. Pál apostol emlékezteti a korlnthusiakat arra az időre, amikor először hirdette közöttük az evangéliumot. Milyen csodálatos napok voltak azok, amikor az apostol először járt közöttük és hirdette nékik az (I. Kor. 15:1—2) igét. Könnyes szemmel, belső megrendültséggel és mégis jövőt látó reménységgel hallgatták Krisztus keresztfái haláláról és feltámadásáról szóló bizonyságtételét. Emlékezteti az éjszakai összejövetelekre, ahol a Krisztushoz tért hívek először gyülekeztek közös imádságra. Emlékezteti őket az első úrvacsoravételre, amikor remegő szívvel vették magukhoz Krisztus testét és vérét, meg az első szeretet- vendégségre és arra, hogy hogyan ábrázolódott ki egész életükön a feltámadott Krisztus hatalma. Az új élet örömével szolgáltak a világban és a szeretet és segítés leikével fordultak embertársaik felé. Milyen boldogok voltak azokban a dicsőséges és csodálatos napokban. Fénylő napok voltak azok! Természetes, hogy amíg emlékezetükben hordozták az evangéliumot, Krisztus halálának és feltámadásának a bizonyosságát, bűneik bocsánatát, az üdvösség reménységét és az embertársaiknak való szolgálat örömét, nem volt baj. Ezek a hatalmas emlékek megőrizték őket az eleséstől és a kísértéstől. De jaj, ha elfelejtették volna, amit hallottak és átéltek, jaj, ha a Krisztus keresztje és a nyitott sír helyett és az emberi mentő- szolgálatra való indíttatás helyett hiábavaló dolgokkal rakták meg az emlékezetüket. Akkor erejük elvész, akkor nincs menekvésük, akkor minden hiába. Ezért szinte kínos KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A protestáns egyházak lelkipásztorai támogatják a szocializmus hékeövezetének erőfeszítéseit Befejeződött a Hazafias Népfront II. Országos Kongresszusa Túlzás nélkül állítható, hogy a Hazafias Népfront II. Országos Kongresszusa az egész magyar nép kongresszusa volt. Hiszen a május 27-28- án tartott kétnapos tanácskozás alapvető társadalmi kérdéseit nemcsak a kongresz- szus több mint ezer résztvevője vitatta meg, hanem a kongresszust megelőző és előkészítő helyi bizottságokban és üléseken több mint félmillió ember foglalt azokban állást, mégpedig további milliók, az egész dolgozó magyar társadalom képviseletében. És mert népünk ügye egyházunk ügye is, egyházunk megtisztelő alkalomnak tekinti, hogy képviselői részt kaptak nemcsak a kongresszusi előkészítő munkában és a különféle bizottságokban, — például a budapesti küldöttjelölő értekezleten ott volt Káldy Zoltán püspökünk is, akit a kongresszus budapesti bizottságának tagjául is megválasztottak, továbbá Fülöp Dezső óbudai és Grünvalszky Károly józsefvárosi lelkész, de magán a kongresszuson, sőt a kongresszusi elnökségben is ott láthattuk az egyházi embereket, köztük Vető Lajos püspököt is. Az elnöki emelvény mögött az egész falat beborító zászló- dísz és magyar címer, rajtuk három jelszó: a szocializmusért, a békéért, a hazáért. Ez az a három jó, melyet zászlajára írt a Hazafias Népfront-mozgalom, melyért magét küzdőtársnak felajánlani egyházunk is nemcsak feladatának, de kötelességének tekinti. Dobi István elnöki megnyitója után a Hazafias Népfront elnöke, Kállai Gyula mondotta el beszédét. Visszatekintett arra a küzdelmes, megpróbáltatásokkal teljes, de mégis győzelmes hat esztendőre, mely a Hazafias Népfront első kongresszusa óta telt el. Szólott arról a bizalomról, mely alapul szolgált a népi hatalom megszilárdításához. Nagyszabású beszédében kitért az állam és az egyház kapcsolataira is és a következőket mondotta: „Javultak népi államunk kapcsolatai az egyházakkal is. Az állam biztosítja az egyházak hitéleti tevékenységének teljes szabadságát, s kérésükre megadja számukra a szükséges anyagi támogatást. A gazdag, virágzó szocialista Magyarország felépítésében a hívők és a nem hívők egyaránt részt vesznek a munkásosztály társadalmi vezetésével. Ez alakítja ki az állam és az egyházak gyümölcsöző együttműködésének közös frontjait. Az egyházak tevékenyen részt vesznek népünknek a béke megőrzéséért folyó küzdelmében. Az egyházak körein belül is egyre inkább erősödik az a felismerés, hogy a dolgozó nép szolgálata magasztos és üdvös dolog. Mi úgy gondoljuk, a papság számára nem megalázó, hanem felemelő érzés azt a népet szolgálni, amely rendre sorra felszámolja hazánk elmaradottságát, a hajdani szegénységet, amely virágzó ipart, fejlődő mezőgazdaságot, gazdag szocialista társadalmat teremt és a világ élenjáró népeinek sorában küzd a békéért és az egész emberiség társadalmi előrehaladásáért. Mi úgy gondoljuk, hogy az az egyházi ember, aki részt vesz a küzdelemben, nem az egyházától távolodik el, hanem a néphez, a dolgozó nép hazájához kerül közelebb. A Hazafias Népfront kongresszusán ezért szeretettel üdvözöljük a haladó egyházi embereket, főpapokat és papokat, akik megértve korunk szavát, a Népfrontban, a Békebizottságokban. a helyi tanácsokban, a Parlamentben, a szószéken és egyebütt népünk szavát és akaratát követve, kiveszik részüket nemzetünk nagy történelmi feladatainak megoldásából." Kállai Gyula beszéde után Ortutay Gyula tartotta meg főtitkári beszámolóját. Megállapította, hogy a különböző társadalmi osztályok, rétegek jó együttműködésének alapja a Népfront-mozgalomban a teremtő szocialista hazaszeretet. A Népfront-mozgalom fejlődött, tekintélye megnövekedett. Az országban 3441 bizottságban 130 000 bizottsági tag és mintegy 250 000 aktivista működik. Az emberek megértették, hogy személyes tennivalójuk van a béke védelmében. „Ha erősek vagyunk, jól dolgozunk, eredményeket érünk el, akkor a béke kilátásai erősödnek“ — mondotta. A felszólalásokból kiemelkedett Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának felszólalása. Felvázolta a Népfront-mozgalom húsz éves történetét, megállapította: „Az időszerű feladatok változnak de nem változik, állandó kötelezettség marad az, hogy nagy nemzeti feladataink mielőbbi és legjobb megoldása érdekében tömörítsük és mozgósítsuk mindazokat a honfitársakat, akik szívükön viselik a nép, a haza sorsát, akik készek azért dolgozni harcolni. Ez a Hazafias Népfront múltja, jelene, egyben bíztató jövője is." A magyarországi protestáns felekezetek nevében dr. Bar- tha Tibor református püspök szólalt fel. Többek között a következőket mondotta: „A néppel együttélő és együttérző lelkipásztorok döntő többsége, híveink sokasága egyértelműen és bizalommal áll a magyar nép vezetői mögött, és megtiszteltetésnek tartja, hogy a magyar nép boldogulásáért és egybeh az emberiség javáért, békességéért folyó fáradozásokban része lehet. Mi az élet tényei alapján ismertük fel a szocializmus és kommunizmus törekvéseinek erkölcsi értékét, mélységes humánumát. Azt a tényt, hogy a szocializmus a magyar nép számára emberibb életet, a Duna-medence népei számára megbékélést, testvériséget. az emberiség számára békességet és jövendőt jelent. Felismertük a magyar társadalmat vezető munkásosztály erkölcsi értékét. Ezért teljes bizalommal és szeretettel követjük azokat az embereket, akik büszkék arra, hogy népüket szolgálhatják — akik egyetlen kanál ételt sem kívánnak megenni, ha a másik ember éhezik. Teljes bizalommal és szeretettel követjük azokat, akiknek vezetésével népünk elérte — történelmében először —, hogy nincs munkanélküli az országban, s hogy nyolcmillió ember élvezi hazánkban az ingyenes orvosi ellátást. Teljes bizalommal és szeretettel követjük azokat, akik a magyar paraszt számára emberibb életet, emberhez méltó öregkort tudnak teremteni. A protestáns egyházak lelkipásztorainak döntő többsége helyesli és megtisztelő feladatának tartja, hogy segítheti a szocializmus békeövezetének erőfeszítéseit. Különösen nyilvánvaló lett ez előttem akkor, amikor az elmúlt napokban, minden különösebb egyházkormányzati organizáció nélkül, a lelki- pásztorok spontán foglaltak állást, híveik tanításában, velük folytatott beszélgetéseikben a háborús fenyegetés amerikai politikája ellen és a Szovjetunió miniszterelnökének állásfoglalása mellett“ A kongresszuson megválasztották a Hazafias Népfront új Tanácsát, majd az újonnan választott tanács első ülésén megválasztotta az Országos Elnökséget és az ügyvezető Elnökséget. Az Országos Tanácsnak tagja lett Vető Lajos püspök, Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet fő- szerkesztője, egyetemes felügyelő, Darvas József Kos- suth-díjas író az írószövetség elnöke, a Déli Egyházkerület felügyelője is. Mihályfi Ernő és Darvas József tagja az Országos Elnökségnek is és Darvas József egyike az ügyvezető alelnököknek. Kállai Gyula zárószavaival ért veget a kongresszus ülése. Az ünnepi alkalom véget ért, hogy meginduljon a fáradságot nem ismerő lelkes munka, a hétköznapok munkája, a Népfront kongresszuson is kijelölt célokért; a szocializmusért, a békéért, a hazáért. Legyen rajta Isten áldása és tegye egyházunkat ü és a Népfront tisztségre választott egyházi embereinket is alkalmassá a szent célok szolgálatára. gonddal és erős hangsúllyal emlékeztet az apostol: Eszetekbe juttatom az evangéliumot. Mi is átéltük újra, virágvasárnap, nagypéntek és húsvét ünnepét. Az ünnepek sorozata hatott reánk. Isten nagyszerű tettei megráztak bennünket. De hát elmúltak az ünnepek, jöttek a szürke egyhangú hétköznapok. Itt a tavasz figyelmet lekötő, vágyat ébresztő szépségével. Szinorgiájával. Ezen a napon eszetekbe idézem a nagypénteki és húsvéti látomásokat. Mikor Jézus szenvedett és meghalt tavasz volt akkor is. És itt tudta hagyni ezt a szép világot — Teérted. Ha látod a tavaszi zöld füvet, jusson eszedbe a Golgotha pázsitja, ahol Krisztus vércseppjei festették pirosra a virágokat. Emlékezz a nyitott sírra és ne feledkezzél meg róla, vagyis arról, hogy Isten kegyelmes szeretete folytán megtört a halál hatalma és azóta életünk folytatódik a síron túl is. A tiéd és szeretteidé is. Az ünnepek alatt úrvacsorát vettél, bűnbocsánatot nyertél. Hát Isten szeretete nem indít szolgálatra és szeretetre, mindenféle szolgálatra az emberek között? Magatartásunkon és életünkön meg kell látszódnia annak, hogy nagypéntek és húsvét nem múlt el fölöttünk nyomtalanul, hanem Isten nagy szeretetének a tényei arra indítanak, hogy ennek az új és szép világnak szószólói, megvalósítói legyünk embertársaink javára és ledúci üdvére, gyakorolván a felebaráti szeretetet. Az az erős és bölcs ember, aki emlékei felett tud uralkodni. Hatalmadban áll elfelejteni, vagy megőrizni a nagy ünnepek emlékeit. Ha elfelejted, Téged is elfelejt az Ür. Ha megőrződ, át fognak világítani az arcodon, megszépítik és megszentelik életedet és emlékezni fog reád a te Urad is. ' h, Matuz László Sulyok Imre orgonaversenyének bemutafój'a A Zeneakadémián az idei orgonahangversenyek sorozatát egy orgonaversenyművek- ből álló zenekari est zárta íe. Ez alkalommal mutatták be Sulyok Imre orgonaversenyét. A Budapest-kelenföldi gyülekezet karnagyának és orgonistájának, Sulyok Imrének nevét, lapunk olvasói jól ismerik. A szélesebb közönség a rádióból hallja nevét, hangszeres és kórusművei gyakran kerülnek ugyanis a rádió műsorára. Most Orgonaversenyét isrriér- tük meg. Nagy műve is hű tükre egyéniségének, s ez az egyéniség szólal meg a modern zenei megoldásokon keresztül. A mű a magyar népi dallamkincs és a korálszerű harmonizálás alkotóelemeiből épül egységes egésszé. Feszültséget hordoz magában kezdő akkordjaitól a végső hatalmas kibontakozásig. Annak ellenére, hogy zenekedvelő közönségünk többsége nem szokott még hozzá a modern orgonaművekhez, Sulyok Imre alkotását mégis nagy örömmel és tetszéssel fogadta. Köszönjük Kopeczky Alajos orgonaművésznek és Margittay Sándor karmesternek, hogy a sikerhez felkészüléssel és művészi tolmácsolással hozzájárultak. SVÉDORSZÁG. Lund püspökévé az 56 éves dr. TheOl. Martin Lundströmőt nevezték ki. Lundström 18 éven át egy fiúinternátus igazgatója volt és most a múlt évben meghalt Nils Bolander püspök utóda lett. (g.) UGANDA. Az ugandai anglikán egyház a közeljövőben önállóvá lesz. Dr. Fischer canterbury érsek 1961-ben szándékozik Ugandába menni, hogy az ugandai egyház első érsekének a folyamatosságot (successio) átadja, (g)
