Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-05 / 23. szám
lEP. BERM. BP. W, Pünkösdi tanulságok Pünkösd a „legnehezebb” ünnepünk, mert a legérthetetlenebb. Karácsony, nagypéntek, húsvét, mennybemenetel ünnepe minden titokzatosságuk és ész felettiségük ellenére le- írhatóbb, körvonalazhatóbb eseményeket rejtenek mélyükön. Pünkösd a Szentlélek kiáradását foglalja magában, s ez az esemény — eltekintve a kísérő jelektől: szélzúgás, lángnyelvek — annyira megfoghatatlan, hogy nem sokat tud vele kezdeni sokszor a templomlátogató sem. Nem pünkösd dogmatikai tartalmát próbáljuk most itt kifejteni; ez nem vezércikk-téma. De szeretnénk rámutatni néhány olyan következményre, amely pünkösdből származik, és nyilvánvalóvá teszi, hogy mennyire belevág ez az ünnep egyházunk mindennapjaiba és egészen időszerű kérdéseket érint. 1. Pünkösd — a legélesebb tagadása minden lelki kényszernek. A Krisztus-hitet egyedül a Szentlélek ébresztheti bennünk. Ezt az evangéliumi igazságot sokszor félretette az egyház. Valahányszor uralkodni akart a lelkeken és nem szolgálni nekik, megtagadta pünkösdöt. Valahányszor erőltetett embereket vallásos állásfoglalásra — akár megtorló intézkedésekkel, mint az inquizíció idején, akár külső előnyökkel, mint a „keresztyén kurzus” napjaiban —, a Szentlélek ellen dolgozott. Amikor lélektani eszközökkel próbált megfélemlítést kelteni és a pokol fenyegetésével alkalmazott lelki kényszert, ez sem volt kevésbé pünkösd-ellenes ténykedés, mint Galilei pörbefogása természettudományos felfedezéseiért. Adjunk hálát Istennek, hogy ma Isten kényszerít bennünket, hogy tartsuk tiszteletben pünkösdöt, és minden külső vagy belső erőltető eszközről lemondva, egyedül a Szentlélek titokzatos, meggyőző munkájára hagyatkozzunk. A „lelkiismereti szabadság” mai értelmezése segít bennünket, hogy jobban engedjük pünkösdöt érvényesülni, és. félretegyük emberi erőlködésünket mások pszichológiai hatásokkal történő megnyeréséért. Nem tenné jól például az az édesapa és édesanya, aki gyermeke keresztyén nevelését a példaadáson s a bizonyságtevő szón kívül családi rendszabályokkal próbálná végezni. 2. Pünkösd — kiemelése az igehirdetést központba állító csendes egyházi munkának. A pünkösdi történet leglényegesebb mozzanata — egy prédikáció. Péter pünkösdi igehirdetése azért is tanulságos, mert alig megy túl annak leírásán, amit Isten Krisztusban cselekedett. Nincs benne semmi szi- porkázás, szónoki fogás, lélektani trükk, csak a Krisztusesemény megmutatása. Egyházunkban évek óta tartó folyamat az egyszerű vasárnapi istentisztelet jelentőségének fokozódása, a látványosabb gyülekezeti rendezvények rovására. Amikor a gyülekezeti élet egyszerűsödésének folyamatát szemléljük, ez pünkösd oldaláról nézve azt jelenti, hogy egyre jobban kell bíznunk a Szentlélek láthatatlan munkájában, amely a „szürke istentiszteleteinken” végbemegy. Egyházunkban különben állandó erőfeszítés folyik az igehirdetések „javításáért" — azért, hogy a keresztyén igazság, az időszerűség és életközelség szempontjából jó prédikációk hangozzanak el. Ez a lelkészek felelőssége. Ugyanakkor a hívek feladata, hogy megbecsüljék az igehirdetést, hálásan vegyék és azzal a bizalommal, hogy a Szentlélek az elhangzó, sokszor talán fakó emberi szavakon keresztül hitet munkál a hallgatók szívében. Az evangélium kincse cserépedényben van, amint egyik megelőző vasárnap hirdette számunkra. Egyszerű gyülekezeti életünk cserépedénye a Szentlélek erejét hordozhatja, ha úgy tetszik Istennek! 3. Pünkösd — megvalósító rugója az egységnek. Hiba lenne, ha a keresztyénség szétszakadozottságát történetietlen szemmel néznénk. A különböző felekezetek kialakulásának történeti okai voltak, s ha ezeken az okokon részben túlhaladt is az idő, történeti örökségük ma is megszabja az egyházak lelkiségét és életét. A történetileg kialakult különbségek, sajátosságok nem törölhetők le egyszerűen az egyházak arcáról. De annál nagyobb lehet szemünkben az újra meg újra megvalósuló pünkösdi csoda: ott, ahol a Szentlélek igazi Krisztus-hitet ébreszt, ebben a hitben találkoznak egymással a legkülönbözőbb egyházak tagjai. Hiszem a szentek közösségét — ezzel a pünkösdi tekintettel kell ápolnunk a keresztyénség testvériségét. Pünkösdtől egyenes szálak vezetnek az emberiség egységéhez is. A Szentlélek által gyújtott Krisztus-hitben ugyanis ledőlnek az ember és ember között meredezö válaszfalak. Olyan szeretetve tágul szívünk, amelybe minden nép és minden faj belefér. Különösen napjainkban jó és hasznos a keresztyének számára ennek a pünkösdi tanulságnak levonása. Manapság élelhalálkérdéssé vált az egymás mellett élés. A kicsivé lett világon, a haditechnika fejlődésének fokán, az atomkorszakban a jelen történelmi szükségessége parancsolja, hogy megtaláljuk egymás kezét. Amikor erre minden látó szemű embert oktat a perc sürgetése a világ feszültségei közepette, hogy maradhatnánk el ettől, mi keresztyének, akiknek a Szentlélek külön leckét adott az emberszeretetbőlV Nemcsak ezek a pünkösdi tanulságok vannak. De ebből a háromból is látható, hogy az „érthetetlennek” tartott pünkösdi ünnep mennyi mai konkrét útmutatást tartalmaz. Annál is inkább így van ez, mert éppen a Szentlélek világosítja meg az egyház előtt Isten régi igéjét új fényben. A Szentírás abban a pillanatban lesz friss, modern könyvvé, amikor a Szentlélek a mai mondanivalót, a mai tájékozódást, a mai útirányt hozza elő belőle a keresztyén ember és az egyház számára. „A Szentlélek elvezet majd titeket minden igazságra” (János 16, 13.). „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezetnek” (Jel. 3, 22.). ÖSKERESZTYÉNEK—MAI KERESZTYÉNEK (Csel. 2, 38-47.) Isten Lelkének a kitöltését ünnepli ma az _ egész keresztyénség. Ünnepeljük mi is — talán hideg szívvel, ünnepi öröm nélkül. Ünnepeljük az egyház megszületését, amelyben ma olyan kevés az őszinte vágyakozás a Szentlélek áldása után. Pedig ma azért kell ünnepelnünk, hogy nagyon is tisztán lássuk és értsük: Mit jelent a híveknek és a gyülekezeteknek, hogy a Szentlélek elküldésével betört ebbe a látható világba az Isten világa. Azután ébredjünk tudatára annak, hogy mennyire rászorulunk ma a Szentlélek igazságra elvezető munkájára! Valljuk be, hogy mennyire nem vagyunk keresztyének pünkösd nélkül! Figyeljünk azért Péter apostol hatalmas beszédének a befejező részére, amelynek hatására megszületett az első keresztyén gyülekezet és lessük el, hogyan munkálkodott ebben a gyülekezetben a Szentlélek, milyen életet teremtett benne?! És azután vessük egybe ezt az új életet a magunk életével, lássuk meg a megdöbbentő különbséget és döntsünk: megmaradjon-e ez a különbség? Az első keresztyének fog- Iatatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Azt keresték és kutatták meg nem lankadó vágyakozással, hogy mit tett és tesz Isten az emberért és mit kíván az embertől. Ebben a tudományban keresték az útmutatást a leggyakoribb életkérdésekhez is. Nem győztek csodálkozni az Isten titkain, csodáin és égtek a vágytól, hogy mind közelebb kerüljenek Istenhez. Csak magától értetődik, hogy fogla- Iatosak voltak a könyörgésekben: Istent keresték, Istenre bukkantak mindenütt az életben, világkormányzó és történelemformáló akaratát ismerték fel a maguk életében és a gyülekezet közösségében. Ezért tartottak ki egy akarattal a templomban. Az első keresztyén pünkösd után csodák, jelek mutatták, hogy közöttük jár az Isten. Ma a gyülekezetekben olyan kevesen imádkoznak azért, hogy a Szentlélek teremtsen fiakat Adám gyermekeiből! Ma ami keményszívűségünk sokszor elzárja az utakat a csodatévő isteni hatalom elől! Ma olyan kevesen kíváncsiak megtudni, hogy mit tett Isten az emberrel és mit kíván az embertől! Az imádkozásban és a könyörgésekben megfáradva, csak természetes, hogy elhanyagoljuk a templomot is! Hiszen miért keressük vasárnap az Istent, ha nem vágyódunk utána a hétköznapokon?! Csodálatos volt ebben az első gyülekezetben az is, hogy hogyan gyűltek egybe az emberek. „Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak és mindenük közös volt." Eladták a vagyonukat, hogy így enyhítsék azoknak a szükségét, akiknek semmijük sem volt. Házanként összegyűltek és kenyeret adtak az éhezőknek. Nem arról van itt szó, mintha kommunista társadalmi rendet akartak volna kialakítani. De az a tény, hogy felébredt lelkűkben a közösségtudat, a ielelősségtudat, amely az embert emberré teszi a társadalomban és ami kötelessége az embernek embertársával szemben, ha az Isten színe elé viszi a vagyon, a birtok s általában az emberi javak dolgát! Az őskeresztyén életnek utolsó vonása, hogy kedvességet találva a nép előtt, dicsérték az Istent. Az Űr pedig minden napon szaporította a gyülekezetét az üdvözülőkkel. Tudjuk, hogy ez a kedvesség, ez a jóindulat nem tartott sokáig. De a Szentlélek valóságos jelenlétét bizonyítja, hogy „megcsodálták“ ezt a gyülekezetét. Ma a keresztyén egyház nem tűnik fel kedvesnek. Nem kelt sem gyűlöletet, sem jóindulatot. Ma sokszor úgy látjuk, hogy a keresztyén egyház a saját képének a valóságos ellentétére torzult: inkább hátráltatja, semhogy elősegítené, hogy gyarapodjék az üdvözülőkkel! Az őskeresztyénség élete azért volt istenes élet, tiszta élet, örömteljes élet, szeretet- ben megittasodott élet, mert az “Űr Jézus Krisztus élt közöttük és elküldte Szentlelkét közéjük. Az új élet az isteni Lélek munkája volt és ettől az élettől azért válik el olyan élesen a mai keresztyénség élete, mert kivonta magát a Szentlélek megújító, megigazító hatása alól. AZ OLASZ PROTESTÁNSOK KÉSZÜLNEK AZ ÖLI M- PIÁSZRA. Az olaszországi protestánsok a Rómában augusztusban megrendezésre kerülő nyári olimpiai játékokkal kapcsolatban előkészületeket tesznek a külföldi vendégek fogadására. Az olasz protestánsok szövetsége egy brosúrát készít, amely felvilágosítást nyújt az olasz protestantizmus munkálkodásáról és Róma olyan térképét tartalmazza, mely valamennyi protestáns templomot és istentiszteleti helyet feltüntet. Róma központjában a Szövetség egy fogadó- és felvilágosító központot szervez a külföldi protestánsok szolgálatára. Reméli a Szövetség, hogy magában az olimpiai faluban egy kápolnát is létesíthet. Az olimpia alatt a római valdens templomban Nem kéri s ezért nem kapja a Szentleiket! Döntenünk kell! A gyakori elcsüggedést, megfáradást az imádkozásban a Szentlélekért, nem lehet azzal a kegyes színezetű lemondással lepleznünk, hogy hiszen, mi a földön élünk és ez a világ a maga egészében sohasem fogja magába fogadni a mennyet. Mellet verő megalázkodás nélkül, a megfeszített Krisztus előtt nincs pünkösd! Mert, aki nem ismeri fel és nem ismeri el, hogy a kereszt ítéletet mondott egész lénye és élete felett, az nem fog könyörögni a Szentlélekért sem, hogy megtisztítsa egész életét! Péter apostol első igehirdetésére megrendültén kérdezték az emberek: Mit cselekedjünk?! Akkor nyitunk utat a Szentiéleknek a magunk és a gyülekezetek életében, ha őszinte kérdéssel kérdezzük mi is, amit ők kérdeztek. És a válasz hozzánk is csak így hangozhatik: Térjetek és ke- resztelkedjetek meg! Nálunk is csak az Istenhez térés után kezdődhetik el a Szentlélek áradása az életünkbe és csak akkor teheti az életünket olyanná, mint az első keresztyénekét:. Boldog, tiszta, áldozatkész, felelős és örömteli életté! Mert mindez a záloga annak, hogy az Ür velünk is, üdvözülőkkel, szaporította a gyülekezetét. Dr. Pálfy Miklós ökumenikus istentiszteletet tartanak. * A FÜLÖPSZIGETEK EGYHÁZAI AZ ATOMFEGYVERKEZÉS ELLEN. A Fülöpszi- geti Egyházak Szövetsége Carlos P. Garcia államelnökhöz intézett határozatában követeli a kormánytól: foglaljon állást a leszerelés és az atomfegyver-kísérletek megtiltása érdekében. A határozat aláhúzza, hogy a háború szöges ellentétben áll a szeretet, a testvériség és békesség keresztyén örömüzenetével, és hogy a Fülöpszigeti Alkotmányban a háborút, mint a politika eszközét, kifejezetten elítélték. Végül arra emlékeztet a Szövetség, hogy az Egyházak Világtanácsa is, melynek a Szövetség tagja, ismételten állást- foglalt a háború és az atomfegyver-kísérletek ellen. JÖVEL SZENTLÉLEK ISTEN Jövel Szentlélek Isten, Tarts meg minket igédben: Ne legyünk setétségben, Maradjunk igaz hitben. Szenteld meg mi szívünket, Világosítsd elménket, Hogy érthessük igédet, Tanító mesterünket. Adj isteni félelmet És világos értelmet; Igéddel taníts minket, Gerjeszd föl mi szívünket. Vigasztald meg elménket, Mindenben segíts minket; Erősítsed hitünket, Távoztassad bűnünket. Hogy téged az Atyával És az ő szent Fiával Dicsérhessünk mindnyájan Itt és a mennyországban. (Keresztyén Énekeskönyv 286. ének) Külföldi egyházi hírek A Lélek árama Korszakokat és világrészeket átfogó és egész jövendőnket jelentősen meghatározó felfedezés az elektromos áramnak vezetékeken való továbbítása s világításra, fűtésre, gépek meghajtására felhasználása. Még az atomenergiának teljes mértékben békés célú felhasználása esetében is lesz szerepe a világító, fűtő, mozgató elektromosságnak. A keresztyén ember számára a Szentlélek árama jelenti azt az erőt, amely világosságot áraszt, melegít és mozgat. Ma már egyre többen élvezik az elektromosság áldásait. Mind több és több község kapcsolódik be az elektromos hálózatba. Nemcsak egyesek kiváltsága a villanylámpa és ezzel együtt sok elektromos berendezés, hanem a széles tömegeké. A pünkösd csodája és nagy ajándéka is éppen ez. Nemcsak egyeseké a Szentlélek, hanem mindenkié. A pünkösdi nagy Lélek-áradás előtt is volt Szentlélek, kapták próféták és apostolok, de pünkösdtől nem csupán övék a l élek, hanem mindenkié. Sokszor csak akkor értékeljük igazán az elektromosságot, ha néha hosszabb vagy rövi- debb időre elalszik a villany, rövidzárlat vagy áramszolgál- ‘ tatási hiba miatt. Megköny- nyebbülten lélegzőnk fel, ha újra rendben van minden. Pünkösd ténye azt a boldog valóságot jelenti a számunkra, hogy a Szentlélek nemcsak , egy-egy rövid Időre látogat meg minket, hanem lakozást, szállást vesz bennünk, velünk t marad örökké. (Ján. 14,6.) Ahol elektromos áram ke- i ring a vezetékekben, ott megváltozik az élet. Világosság gyullad az éjszakában, melegít a villanytűzhely, villanyvasaló, működnek a villanymotorok, minden munkára lendül. A Szentlélek árama is ilyen erőforrás számunkra. Megvilágosít Krisztus felől, azaz Krisztusnak hitben való helyes megismerésére vezet el. A fázó, félő tanítványokat a Krisztus szeretetének melegével tölti el és bizonyságtételre forrósítja át. Szolgálat kezdődik az egyházban egymásért és a világért. Vajon nem erre a pünkösdi Lélekrc van szüksége mindnyájunknak? A Szentlélek Cristennek hozzánk való jöveteléért kell könyörögnünk, hogy ne csak egyesek kapják, hanem mindnyájan teljünk meg Vele, ne csak rövid időre jöjjön el közénk, hanem maradjon közöttünk, bennünk és világítson meg, gyújtsa meg bennünk a hit szikráját és mozgasson meg bennünket buzgó szolgálatra egymásért és a világért. Vető Béla