Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-05-15 / 20. szám

Valamit a dzsessz-muzsíkárol ARCKÉPEK GERHARDTFÁÍM r* ’ V pr ■ Wf t| " l 1 ÉNEKESKÖNYVÜNKBEN több, mint egy tucat ének Gerhardt Pál szerzeménye. Ezek közül nemrég, a böjti időszakban, vagy nagypénte­ken a szívünkhöz nőtt és ta­lán legközismertebb éneket énekelték gyülekezeteink: „Ö fő vérző sebekkel”. Cantate vasárnapján emlékezzünk meg az evangélikus énekköltészet egyik legkiemelkedőbb alak­járól, Gerhardt Pálról. Ritka nehéz és fájdalom­mal teli korszak, nagyon so­kat szenvedett ország gyer­meke. Élete első felét a har­mincéves háború sóhajoktól, jajszóktól űzött sötét felhői árnyékolták, a második fele a lutheri tanításért folytatott személyes és szívós harc je­gyében égett el. A költő min­dig érzékenyebb az emberi szenvedés, a sors csapásai iránt, mindig izgatottan kere­si a rosszból a kivezető utat, az ihlet szárnyain hordozza az erkölcsi szépet és jót. Ger­hardt Pál költő volt. Az evan­gélikus lelkész mindig együtt érez a néppel, hivatása sze­rint a nép szolgája. Sorsa egy vele, osztozik bánatában, örömében, a hit és remény­ség csillaga által vezetve küzd a jobbért, emberibbért, igazabbért. Gerhardt Pál léikész volt. Ez a két sajátos­ság határozta meg jellemét: költő és lelkész volt. Ami pe­dig körülvette: démoni hábo­rú, pusztítás, emberi gonosz­ság és álnokság, szenvedélyes harcra ingerelte a békéért, a jobbért, az igazságért. 160’7-BEN, GRÄFENHE1- NlCHEN-ben született. Atyja vendéglős volt és igen korán árván hagyta a családját. Az édesanyját két évvel később temetik és a 10—12 éves gyermek egyedül kénytelen iskolát keresni, tanulni, ön­magát fenntartani. Csak 1628-ban kerül a wittenbergi egyetemre. Lelkészi állás hiá­nya miatt ott is marad tizen- öt évig. Ezek az évek azok, amikor 'Németországban a gyógyíthatatlan és kihever- hetetlen háború tombol. Vá­rosok és falvak égnek porig, pestis- és kolera-járvány nép- telenít el egész tartományo­kat. Minden túlzás nélkül ál­líthatjuk, hogy kegyetlensé­gében, kivéve az utolsó há­borút, szinte páratlan volt a történelemben. Lehetetlen tú­lozni azt a nyomort, amelyet a német birodalom gyámol­talan parasztjai kénytelenek voltak elviselni ebben a zord időben. Fosztogatás, gyújto­gatás, öldöklés, éhhalál, jár­vány, sőt még emberevésről is tud a történelem. Az er­kölcsi gátlás megszűnt, he­lyébe az elvetemültség vad kitörése lépett. Mint házita­nító dolgozik ebben az idő­ben hősünk Wittenbergben, mélyen megrendülve a hazá­ja népét sújtó szenvedéstől. 1643-BAN KERÜL BER­LINBE. Ebben az időben mintegy 6000 lelkes kis vá­roska ez. A kipusztított tar­tományokban, az elnéptelene­dett városokban, megszűnt falvakban nem jutott lelkészi álláshoz. Itt is nyolc évig házitanítóskodik, de ez idő alatt fakad fel benne a vallá­sos líra forrása. A fájdalmas emberi sebekre, a megtapo­sott szíveknek keresi a gyógy­írt. A vigasztalás, a gondvi­selésbe vetett hit hangjai szólalnak meg költeményei­ben. A Nikolai-templom kán­tora szerzi a muzjikát hozzá és ugyancsak ő jelentet meg énekeskönyvében tizenkét éneket költeményeiből. (Ezek közül a „Most nyugosznak az erdők” c. ismerős nálunk.) A meleg dallamú, mélységes hittől átitatott énekek rövi­desen a gyülekezetek közkin­csévé válnak. Amikor Mit- tenwaldenbe kerül lelkész­nek, írja meg a leghíresebb passio énekét, az „Ö fő vér­ző sebekkel” címűt. (Ez a költeménye az énekeskönyv hatodik kiadásában jelent meg, amelyre igen rövid idő alatt került sor.) Valahány­szor az oltár elé lén. a tö­viskoronás fő és elődjének szörnyű vége, akit egy fosz­togató katona gyilkos golyója öl meg az oltár előtt, em­lékezteti és születnek e so­rok: „Szívem benned remél. Hitemmel átölellek, Ki így lial: él, az él!” (177. ének 7. verse) 1657-BEN A BERLINI NI- KOLAI-TEMPLOMBA hívják meg a költőt. Jóval túl va­gyunk a harmincéves hábo­rún. (1618—1648.) A westfá- liai béke után a mintegy 350 állam szövetségéből felbuk­kanó állam Poroszország. Ezt az államot úgy gyártották. Európa I. Frigyesig, majd utódáig, Nagy Frigyesig, fel sem figyelt erre a néptelen, nem sokat ígérő és szétszórt örökségből álló államra. Fri­gyes Vilmos, aki a Nagy Vá­lasztó néven ismert a törté­nelemben, alkotja meg a mo­dern állam csíráját. A dinasz­tia nem tartozik a tehetség­telenek közé. (Bevezetik a tüzérséget, amikor pl. az még új, elfogadják a lutheránus vallást, amikor az már biz­tosan áll a lábán, a kálvi- nizmust is, hogy a szorgal­mas francia hugenottákat befogadhassák, akiket hazá­jukban üldöznek és akiknek letelepítése általános betele­pítési programjukhoz tarto­zik, a lutheránus alattvaló­kat kényszerítik a protestan­tizmus eltérj formáinak nem­csak megtérésére, de velük való egyesülésre (uniós törek­vés stb.). GERHARDT PÄL, AZ EVANGÉLIKUS PAP-KÖLTÖ hitvalló, szembetalálja magát Frigyes Vilmos, a Nagy Vá­lasztó erőszakával. Ez időben MEGRENDÜLTÉN ÉRTE­SÜLTÜNK a Bruchsal mel- lettti autóúton (Németország) történt autószerencsétlenség­ről. A szerencsétlenség alkal­mával életét vesztette a „Buchenwald Prédikátorá­nak”, az 1939. júliusában a koncentrációs táborban meg­gyilkolt Paul Schneidernek két fia. Harmadik fiát pedig evangélikus diákok nem lá­togathatják a wittenbergi egyetemet, felfüggesztik a hit­vallási iratok érvényét. Egy­házi küzdelmek, felekezeti villongásoktól terhes a leve­gő. Intézkedései nyomán a lutheránus teológusok kinyi- latkozzák, hogy hűek marad­nak hitvallásukhoz, nem ír­ják alá a Választó rendelte reverzálist. Gerhardt Pálnak emiatt el kell hagynia berlini állását Nem fiatal már. Sok családi tragédia és fájdalom rövidíti meg életét. Hat gyer­meke közül ötöt temet el és végül feleségét is. De gyü­lekezete hűséges marad. Egy­szerű iparos emberek fognak össze a városi tanáccsal és kérik Frigyes Vilmost, en­gedje vissza lelkipásztorukat a gyülekezetbe. Nem sokáig marad ezután itt. 1669-ben még egy ajtó nyílt ki szá­mára: Lübben-ben lesz ve­zető lelkész. Az évek csendes, dolgos munkában telnek. Költemé­nyeit tovább zenésíti Crüger, a hűséges barát és muzsikus. A sok-sok költeményből 120-at énekelnek a német gyülekezetek különböző éne­keskönyvekből. 1676-ban hunyja le szemét a gyüleke­zetek költője: Gerhardt Pál. Közel 300 esztendő telt el azóta. Cantate vasárnapján emlékezzünk azokra, és köz­tük Gerhardt Pálra, akik énekeinket szerezték, akik hite által ma is sokan épül­nek a gyülekezetekben. Rédey Pál életveszélyes sérülésekkel szállították a kórházba. * NÉGEREKET NEVEZ KI A PÁPA ÉRSEKKÉ. A pápa rö­videsen két színesbőrűt nevez ki érsekké. Az egyik Mada gaszkár, a másik az Elefánt­csontpart érseke lesz. Ezeket az érsekségeket eddig fehér érsekek igazgatták. Olykor nagyon messze tud esni az alma a fájától. A pus­kaport például a kínaiak fe­dezték fel és igen jámbor cé­lokra, tűzijátékok rendezésére alkalmazták. Mikor az euró­paiak vették használatba a puskaport — sajnos, eléggé is­meretes mindnyájunk előtt —, lényegesen módosult alkalma­zásának célja. Ha nem is ennyire végzete­sen, de hasonlóan alakult a dzsess,-muzsika sorsa is. Ere­detileg az Amerikába hurcolt, rabszolgának eladott négerek népi és egyházi muzsikája volt. Ezekben a néger népdalokban a néger-sors, hontalanság hangja szólalt meg. Vágyódás egy olyan haza után, ahol a né­ger nem robotol és nem kell, hogy fájjon a szíve csak azért, mert néger. Még fokozottabb hatása volt a későbbi dzsessz kialakulására a négerek „lelki­énekének”, a spirituálénak. A spirituálé az igehirdetés hatá­sára született meg a néger gyü­lekezetekben. Forró és mély át­éléssel szólalnak meg benne a bibliai történetek. Különös hangsúly kerül azokra, ame­lyek Isten szabadító munká­járól szólnak. Az egyiptomi szabadulásról szóló énekben , sürgetik az „öreg fáraót”, bo­csássa el népét az egyiptomi szolgaságból. A Józsiiéról szóló énekben ujjonganak Je­rikó falainak leomlásán. Az átélés heve legerősebb a Jé­zus kereszthaláláról és vissza- iöveteléről szóló spirituálék­ban. Közülük — a „Cantate Domino” ökumenikus ének­gyűjtemény közvetítésével — a ..Vaiba lennék hív keresz­tyén” és a „Láttad-e, amikor megfeszítették” c. spirituálék váltak nálunk szélesebb kör­ben ismertté. Ebből az észak-amerikai né­ger népi és egyházi muzsiká­ból alakult ki a dzsessz, mint szórakoztató és táncmuzsika. A rabszolgák éneke 70 eszten­dő leforgása alatt, a dzsessz közvetítésével, meghódította _a világot. Hogy mi a dzsessz? — Azt nemigen lehet sza­vakkal meghatározni. Louis Armstrong, a híres néger dzsessz-muzsikus szerint, „ha valakinek meg kell magya­rázni, hogy mi a dzsessz, az sohasem fogja azt megérteni.” Egy svájci egyházi folyóirat, a „Kontakt”, februári számát a dzsessz-problémának szen­telte. Körkérdést intézett az olvasókhoz. A beérkezett vála­szok — amint várható is volt — pro és kontra nyilatkoztak. Csend,háborítás, macskazene, szervezett lárma, bálvány, torz- utánzat — mondják a dzsessz ellenzői. Az a kérdés, hogyan használjuk; az igazi dzsessz éppen olyan értékes, mint a klasszikus muzsika; ugródesz­ka a magasabb muzsika felé: a mai iparosodott társadalom­ban élő ember életérzésének kifejezője; ha mindazok, akik szeretik a dzsesszt, nem lehet­nének keresztyének, kevés ke­resztyén lenne a földön — vallják a dzsessz-kedvelők. Az egyik olvasó így ír: „Örülök, hogy egyszer majd az égben muzsikával és énekkel is di­csérhetjük az Urat. Hogy ott majd dzsesszt is játszanak? Ügy gondolom, hogy a meny- nyei muzsikához köze’ebb ál! például Bach muzsikája, mint a dzsesszé.” Magunk részéről a követ­kezőket kíséreljük meg mind­ehhez hozzáfűzni: 1. Először is: ajánlatos kü­lönbséget tenni a spirituálé s annak mai formája, a „gospel- song” (ige ének), valamint az igazi dzsessz és a sláger-ipar sok selejtes terméke között. 2. Örülünk annak, hogy — bár a mi fiatalságunk között is vannak dzsessz-rajongók — olyan mérvű dzsessz-őrülettel (dzsessz-klubok, önkívületig, összerogy ásig, görcstől szorí­tott hangon énekelt, üvöltött és táncolt dzsessz), mint ami az ún. nyugati városokban el­harapódzott, nálunk nem lehet találkozni. 3.. A dzsessz sok tekintet­ben hasonlítható az alkohol- fogyasztáshoz. Van ember, fő­leg fiatalember, aki számára az önkívületet, az élet való­sága elől valami „festett égbe” menekülést jelent. Az ilyen­ben megölheti minden más muzsika iránti érdeklődését és általában eltomoítbatja ér­zékeit a nemesebb és fino­mabb emberi benyomások iránt. 4. A keresztyén embert se­gíti a dzsesszhez való viszo­nya kialakításában Isten élő beszédével, az Igével való kapcsolata, mert ismeri életé­ben a termékeny csend jelen­tőségét, nem igényli, hogy szüntelen valami lárma vegye körül. Mivel életéhez hozzá­tartozik természetszerűleg az Istent dicsérő ének, figyelem­mel tud hallgatni és élvezni minden földi muzsikát, nem keres abban sem mennyorszá­got, sem poklot. Füle lesz a hallásra és kedve, készsége HULTGREN ÉRSEK ELO­RE GONDOSKODÖ TANÁCS­KOZÁSOKAT KEZDEMÉ­NYEZ. Gunnar Hultgren svéd érsek országának egyházi és oktatásügyi minisztériumához azzal a javaslattal fordult, hogy a két minisztérium vé­gezzen vizsgálatot az egyház háború esetén való tevékeny­ségéről. Sürgősen meg kel­lene vizsgálni azokat a kér­déseket, hogy háború esetén milyen feladatok elé kerül­nének a lelkészek, vajon erre elegendő lelkész lenne-e ahhoz, hogy maga is énekel­jen, maga is muzsikáljon, fő­leg másokkal együtt. 5. Nem hisszük, hogy helyes irányba terelnénk gyülekezeti éneklésünket, ha akár dallam­vonalban, akár ritmusban, akár harmonizálásban dzsessz- szerű elemeket érvényesíte­nénk egyházi énekeinkben. Ezért tartózkodtunk énekes­könyvünkbe ilyen jellegű éne­kek felvételétől. A spirituálé a néger gyülekezetek istentisz­teletén Istent dicsérő ének, nálunk torz utánzat, szükség­telen stílustörés lenne. Benczúr László és hogyan lehetne őket el­osztani. Amennyiben ezeknek a kérdéseknek a tisztázására nem kerülne sor, mondta az érsek, háború kitörése esetén az egyház nagyon meggondo­landó helyzetbe jutna anélkül, hogy lehetősége volna a tőle elvárt követelményeknek ele­get tenni. Ezért bizottság ala­kítását javasolja, amelyben lelkészek, s a katonai és pol­gári védelem képviselői tár­gyalnák meg ezeket a problé­mákat. (A fenti hír kiértékelését lásd a vezércikkben.) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1960. május 15-én Deák tér de. 9. (urv.) dr. Kékén András, de. 11. (urv.) Hafenscher Károly, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. Sülé Károly, de. 11. Koren Emil, du. 5. Szeretetvendégség: Szilády Jenő dr. Dózia Gy. út de. V2IO. Koren Emil. Üllői út 24. de. y210. Grünvalszky Kárily, de. 11. Grünvalszky Károly, du. 5. Szeretetvendégség: Trajtier Gábor. Kará­csony Sándor u. de. 10. Kardos József. Rákóczi út 57, b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 3/412 Kardos József. Thaly Kálmán u. de. 11. Rédey Pál, du. 6. Drenyovszky János. Külső Üllői út du. 5. Kőbánya, de. 10. Takács József. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. V2I2 Takács József. Rákosfalva de. V2I2. Fóti út 22. de. 11. Nagy István. Váci út 129. de. 8. Nagy István. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rákospalota MÁV telep de. fél 9. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kisiemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Madocsay Miklós, de. 11. Várady Lajos, du. 6. Cantate-est Vá- rady Lajos. Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9. Vá­mos József, de. 10. (urv.) Fülöp Dezső, du. 5. Vámos József. larcsay V. u. de. 9. Zoltai Gyula, de. 11. Zoltai Gyula, Budakeszi de. 9. Károlyi Erzsébet. Pesthiidegkút de. fél 31. (konf.) Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. (urv.) Kendeh Gyöngy, de. 11. (urv.) Kendeh György, du. 6. Rezessy Zoltán. Ném.tvllgyi út 138. de. 9. Rezessy Zoltán dr. Albertfalva de. 7. dr. Benes Miklós. Kelenvölgy de. 9. dr. Benes Miklós. Budafok de. 11. dr. Benes Miklós. Nagy­tétény du. 3. dr, Benes Miklós. Csil.aghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Vámos József. Külföldi egyházi hírek Vallásszabadság az önálló afrikai államok alkotmányában A „Schule und Mission” (Iskola és m-'sszió) című újság ér­dekes összeáUFás' közöl arról, hogy a kü'önbö’ő önállóvá lett afrikai állomon nl' ot’"ó'ivóh:in hogyan tükröződik a val- lá-s-ohndsög k- -’ő Ebből az összeállításból mutatunk be néhányat az alábbiakban. LIBERIA. Az alkotmány I hajtó bizottság elnöke, a vég­bevezetésében többek között' ez all: „Mi, a nemzetközösség népe Afrikában. Libériában mélységes hálával ismerjük el Istennek jóságát, aki minket a keresztyén hit áldásaival és a politikai, vallási és polgári szabadsággal megajándéko­zott.” Az első cikkely hangsúlyoz­za, melyek azok a szabadság- jogok, melyek a Libériái Köz­társaság minden polgárát meg­illetik. Az alkotmány szerint mindenki egyformán szabad­nak és függetlennek születik és meghatározott természetes, az ember lényegéhez tartozó és elidegeníthetetlen jogokkal rendelkezik. Ezek között a jogok között feltünteti: örülni az életnek és szabadságnak és azokat megvédelmezni; bizton­ságra és boldogságra töre­kedni. Az alkotmány a továb­biakban kijelenti: „Mindenki­nek természetes és elidegenít­hetetlen joga, hogy Istenét lelkiismerete parancsa szerint tisztelje, ebben öt senki ne akadályozza és ne háborítsa. Mindenki, aki békeszeretően viselkedik és másokat vallási cselekményeiben nem akadá­lyoz, igényt tarthat arra, hogy a törvény őt is megvédje sa­ját vallása szabad gyakorlásá­ban. Egy keresztyén hitvallás sem lehet kizárólagos privilé­gium, sem nem részesülhet előnyben más hitvallások ro­vására. Sokkal inkább vala­mennyinek egyformán türel- mességet kell tanúsítania; semmiféle vallásos bizonyít­ványt nem kell igényelni, mi­kor valami polgári hivatal be­töltéséről, vagy valamely pol­gárjog gyakorlásáról van szó.” AETHIÖPIA. Az alkotmány leszögezi:,, A császárság val­lása annak az aethiópiai orto­dox egyháznak a vallása, amely a IV. században Szent Márk tanítása alapján jött létre. Ezt az államvallást az állam anyagilag támogatja. A császárnak az aethiópiai orto­dox vallást mindig el kell is­mernie. Minden vallásos cse­lekményben szerepelnie kell a császár nevének.” Az állam­tól és az ortodox egyháztól való szoros függőség ellenére az alkotmány 40. cikkelye en­gedélyezi: „Mindenki, aki Aethiópiában lakik, szabadon gyakorolhatja választott vallá­sát és hitét, szertartásai elő­írásai szerint, természetesen azzal a feltétellel, hogy nem sérti a nyilvános rendet és erkölcsöt és vallásával nem él vissza politikai célok, vagy más egyéb cél érdekében.” ERITREA. A legnagyobb nyomatékkai garantálja a val­lás- és leikiismeretszabadsá- got. Az alkotmány az Isten­ben való hiten nyugszik, „Aki a mindenség Ura”. A törvény­hozó testület .tagjai a végre­rebajtó bizottság titkárai és a bírák „Isten, a Mindenható” előtti esküvel lépnek hiva­talukba. Van azonban ezen­kívül más olyan esküforma is használatban, mely a más hiten levő esküttevőnek felel meg. EGYIPTOM. Az ideiglenes alkotmány 1953. február 10-én második cikkelyében minden egyiptomi számára garantálta a törvény előtti egyenlőséget. A negyedik cikkely biztosí­totta a vallásszabadságot és megígérte a vallásos szertar­tások szabadságának védelmét mindaddig, amíg az uralkodó szokásokkal ellentétbe nem kerülnek és a nyilvános ren­det és erkölcsiséget nem sér­tik. Az 1956-os új alkotmány az izlámot tette államvallássá. Arról azonban, hogy az el­nöknek milyen vallásúnak kell lennie, az alkotmányban nincs szó. LIBIA. Államvallása az izlám. A királynak muzlim- nak kell lennie. A törvény előtt mégis vallásra, hitre, fajra, nyelvre, anyagi hely­zetre, rokoni kapcsolatokra, politikai és társadalmi véle­ménykülönbségre való, tekin­tet nélkül mindenki egyenlő. A 192. cikkelyben kifejezetten garantálja az alkotmány, hogy a nem müzlim vallásúakra is tekintette] van. DÉL-AFRIKAI UNIÓ. Az alkotmánylevél dátuma: 1909. szeptember 20. Az alkotmány első cikkelye így hangzik: „Az Unió népe elismeri a Minden­ható Isten szuverénitását és vezetését.” Az egyes polgárok vallásszabadságát nem korlá­tozzák. 1934 óta azonban számtalan politikai korlátozást vezettek be a fehérek érdeké­ben. Ennek sajnálatos követ­kezményeiről napról napra ol­vashatunk a világsajtóban. GUINEA. A fiatal köztársa­ság kifejezi alkotmányában „a teljes összhangot az Egye­sült Nemzetek alapokmányá­val” és az egyetértést az em­beri jogok általános kinyilvá­nításaival. Proklamálja min­den állampolgára számára az egyenjogúságot és szolidari­tást, tekintet nélkül fajra, nemre és vallásra. Az alkot­mány első cikkelye megálla­pítja: „Guinea demokratikus, népi, és szociális köztársaság GHANA. Alkotmánya m; - az előkészítés állapotába!; van. A 9. cikkely tervezel . választási jogot készül biztc ■ sítani minden polgárának, val­lási, faji és nemi különbözl: tés nélkül. SUDAN. Ideiglenes alko: mánya kifejezi a töl vény elől:: egyenjogúságot mindenki sz. ■ mára és garantálja a moder: állam szokásos szabadság- jogait. Végleges alkotmány: még csak most készül. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

Next

/
Thumbnails
Contents