Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-04-17 / 16. szám

„János, maradj le kicsit. Szólnom kell veled. Nem bí­rom ezt a feszültséget, ami bennem van. Ügy érzem itt magam, mint d kalitkába zárt vadmadár: indulnék, tennék valamit, de mozdulni sem merek, mert érzem, hogy tö­rött szárnnyal hullanék. Te nem érzed? Ugyan, nézz hátra! Nézd, milyen éles a falak körvonala a holdfény­ben. Milyen valószínwtlenül mély és félelmetes, ahol nem hull reá a fény. Komor ez a város, mintha fenséges titkot rejtene. Tudom, igen, a Szentek Szentje, ahol a Magasságos lakozik, ott van a falak mö­gött. De nem lehet, hogy at­tól volnának ilyenek az ut­cák, a házak, sivár önhittsé­gükben —, az emberek rideg szabályaik között, csontos mu­tatóujjukkal, merev formatar­tásukkal. Nem, a Magasságon én nem ilyennek hiszem, mint ez a szent város. Itt nincsenek lágy hullá­mok, mint a Genezáreten. Azokon járni is tudtam az Ö szavára. Itt nincsenek zöld lankák, mint Kapernaum mel­lett. Azok a csodálatos ke­nyérdarabokat rejtették. Itt minden csupa kemény­ség és ellentét. Itt vagy zaj van, vagy fagyasztóan néma csönd. Itt nem lebegnek a le­vegőben dallamok, mint ott­hon. Olyan ez a város, mint egyetlen nagy viharfelhő. A nagyok szava benne a villám s a tömegzúgás a dörgés. Vagy fojtó a néma csönd s akkor érzem, hogy robajjal dől mindjárt össze valami, mint régen a Siloám tornya. Nem, nem erről akarok be­szélni. De oly nehéz hozzá­kezdeni. Jó, hogy kissé elma­radtunk. Látod, most olyan így messziről dicséretük dal­lama, mint otthon, amikor zsoltárokkal köszöntöttük a? esthajnali csillagot. 'Szinte lá­tom a sabbath gyertyafényét. Micsoda ünnepek voltak azok gyermekkoromban! Anyám ünnepi ruhát öltött én meg azt képzeltem, hogy minden előesten egy-egy kővel tovább építem a békesség bevehetet­len várát. A gyertyák fénye épp úgy vibrált, mint itt a holdfény a fák alatt, vagy mint az imént ott a felház­ban, a páskavacsora alatt. Igen, erről akartam veled szólni, 'Azt mondtam az előbb, hogy ebben a városban vagy zaj van, vagy néma csönd. Ebben az estében mindkettő benne volt, pedig csak halk szavakat váltottunk. Nem érzed, János, hogy va­lami a levegőben van? Ez a város mindig ilyen feszült volt, de ez most valami más. Nem. először veszek részt páskavacsorán s ismerem az emlékezés csodálatos szépsé­gét és nagyságát a vacsora minden mozzanatában. De most egyes szavak úgy maga­sodnak a többi fölé, mint ott­hon a Hebron, amikor hajnal­ködös pirkadaton a korai napfény megcsillogtatja fen­séges csúcsát. Mindenben volt valami érthetetlen, de annál kevésbbé tudom elfelej­teni. Emlékszel, mindjárt az ele­jén, amikor Ö mosta meg a lábainkat. Hogy szégyelltem magam! S látod, megint lein­tett. Majdnem, mint Cezárea Filippinél, amikor aggódó sze- retetemre letorkolt: távozz tő­lem, Sátán! Most meg azt mondta: „te most nem érted!" Valóban, nem értettem. Mint ahogy azt sem, amit Júdásról mondott. Azért is szóltam ne­ked, kérdezd meg, miről is van tulajdonképpen szó. Bo­csáss meg, hogy akkor zavar­talak, de a nyugtalanságom egyre nőtt. Emlékszel? „Ez az én testem __ez az én vé­re m ..." — úgy hatottak rám ezek a szavak, hogy szólni sem tudtam a döbbenettől. Percekbe telt, amíg fölocsud- va, az áldozati bárány s Ke­resztelő szavai bennem egy­másra találtak. Azt hiszem fönséges pillanatokat éltünk át: a beteljesedés küszöbén vagyunk! De hogyan?! Akkor mindenesetre úgy éreztem, helyére zökken minden: Esaiás és Keresztelő, páska­vacsora és engesztelő áldozat - minden. Csak az érte való aggódás maradt, mint eddig, sőt növekszik. Te, János! Itt csak rémek lesnek ránk, minden utcában sejtelmek bolyongnak. Vissza kell vinnünk öt Galileába, csak múljanak el az ünnepek! De addig minden bajtól meg kell Öt védenünk. Nagyon erősnek érzem ma­gam, János. Ne félj, te se!" * Igaz, volt egy fénylő pontja Péter emlékeinek: — amikor döbbenten állt meg a nyitott sír előtt. Ezen kívül azonban súlyosan meghatározta őt Jé­zus szava: „most nem érted." Ugyanaz a holdfény nem sokkal később alvó tanítvá­nyok bozontos arcán bujkált, míg Ö amott imádkozott. Köz­tük volt Péter is. Ott vibrált arcán holdfény­ben a két szó: „Nem érted" — akkor is, amikor Jézus pa­rancsára hüvelyébe ejtette hősködő kardját. Ha a korai pirkadat fátyol­szerűvé nem tompította volna a holdfényt, ugyanaz a sugár kakasszókor Péter könnyein bukdácsolt volna. Remegve bújt el a tanítvá­nyokkal együtt ő is. A tóparton — éppen hazai vizek mellett — elsőnek éri hűtlenségen Mestere, s a par­ti hullámok sem a Hallél-éne- ket verik vissza, hanem a há­rom vádló kérdést: szeretsz-e engem ? De eljött a pillanat, amikor nem visszamaradva beszélge­tett Jánossal a telihold ezüs­tös fénye mellett félelmetes városfal és lapos lombú euka­liptusz-fák között, míg „dicsé­retét énekelve, kimentek az Olajfák hegyére", hanem tor­nácra állva szólott a sokaság­hoz Arról, amit immár meg­értett. Öt is megértették akkor mintegy háromezren. Koren Emil Az utolsó vacsora Köszöntés Németországból A Német Demokratikus Köztársaság Keresztyén Demokrati­kus Uniójának vezetősége a következő levelet intézte a Ma­gyar Egyházak Ökumenikus Tanácsában résztvevő protestáns egyházakhoz: „A Keresztyén Demokratikus Unió vezetőségének és el­nökségének nevében és a saját nevünkben is legjobb kívánsá­gainkat fejezzük ki a Magyar Népköztársaság protestáns egy­házai felé az önök népének a fasizmus igája alóli felszabadu­lása 15. évfordulója alkalmából. Nem emlékezhetünk meg erről a napról anélkül, hogy saját népünk vétkére ne gondolnánk. De annál is inkább örü­lünk, hogy népeink a békesség fenntartásáért és az új szocia­lista társadalmi rend kialakításáért együttesen küzdöttek az elmúlt 15 év során és egymással egyre mélyülő igazi barát­ságra jutottak. Csodáljuk az önök népének az újjáépítésben elért nagy sikereit, melyekben az önök egyházai és keresztyén hívei tekintélyes részt vállaltak. Kezdettől fogva nagy érdeklődéssel kísértük az önök egy­házainak útját, mert láttuk, hogy azok az új társadalmi rend­ben az ember szolgálatára kaptak elhivatást. Egynek érezzük magunkat önökkel abban a felismerésben, hogy ez az új tár­sadalmi rend a keresztyének számára is tevékenységük új le­hetőségeit tárta fel. Ügy gondoljuk, hogy Magyarország felszabadulásának 15. évfordulóját megünnepelni anélkül nem lehet, hogy szem előtt ne tartanánk a veszélyt, amelyet a világot már egyszer a sza­kadék szélére taszító erők ma Nyugat-Németországból egész Európára akarnak zúdítani. Mint keresztyének, ebben az ügy­ben különösen érdekeltek vagyunk, hiszen korunk reakciós erői, miként azt Iwand professzor nem régen nagyon találóan írta, a kereszt jegyében ugyanazt akarják elérni, amit a horog­kereszt jegyében nem sikerült megvalósítaniok. A keresztyén- séggel való eme visszaélés elleni küzdelem fontos része azok­nak a fáradozásainknak, melyekkel az igazi keresztyénség ki­alakítására törekszünk a szocializmusban. Köszöntjük önöket és egyházuk további útjára gazdag áldást, a magyar népnek pedig további nagy sikereket kívá­nunk igaz tisztelettel: Gerald Gutting s. k. August Bach s. k. főtitkár elnök 1960. április 4.’’ Debrecenben ülésezik a Prágai Keresztyén Béke­konferenciának a Keresztyén Béke-Világgyüiést előkészítő Bizottsága Az Evangélikus Élet hasábjain több ízben adtunk már hírt arról, hogy a Prágai Keresztyén Békekonferencia 1961-ben tartja béke-világgyűlését. Ezt a gyűlést előkészítő bizottság legközelebbi ülését április 20—24. napjain Debrecenben tartja. A magyar protestantizmus küldöttein kívül részt vesznek ezen a bizottsági ülésen a világ minden részéből érkező egyházi vezetőemberek és professzorok. Mézes éneke (5. Móz. 32,1-13., 35-43.) Figyeljetek ti egek, hadd szóljak! A föld is hallja meg számnak mondásit! Esőként szitáljon a tanításom! Harmatként hulljon a mondásom! Mint a permet zsenge fűre, záporeső a pázsitra: Az ŰR nevét úgy hirdetem... Istenünknek dicsőséget adjatok! Kőszikla Ő! Cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes Ő! Megbántották korcs fiai, görnyedt, hamis, konok fajta: Így fizettek ti az ÜRnak? — óh bolond és esztelen nép! Nem Atyád ő, ki teremtett, ki alkotott, erőssé tett?! Emlékezz az ősidőkre, gondolj csak a ha jdankorra. kérdezd atyád: megmondhatja, véneidet: majd elmondják: mint adott részt a Felséges, osztotta fel a sok népet és megszabta határait Izraelnek száma szerint. És az ÜRnak osztályrésze, lett a Jákob, az ő népe, az ő kimért öröksége. Puszták földjén akadt rája, zord vadonban, sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, s óvta mint a szemefényét. Mint a sas röppenti fészkét, fiókái fölött repdes, evezőtollán emeli, szárnyát rájwk kiterjeszti: Az ŰR őket így vezette és más Isten nem volt vele. Földi magaslatokra vezette, mező termésével etette: szopjál mézet kősziklából, \ és olajat kovaszirtből! Enyém a bosszú, a megtorlás, ha lábuk megtántorodik. sőt közel van vesztük napja, rohan, ami rájuk vár! Megítéli az ŰR népét, megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy ernyed a kéz, s véget vár vezér és vitéz. De megmondja: Hol vannak az isteneik és a „Szikla”, melyben bízva bizakodtak?! Akik ették véresáldozatuk haját és megitták italáldozatuk borát? Nosza, rajta! Segítsenek! Rejtsenek el benneteket! Lássátok, hogy én vagyok én s rajtam kívül Isten nincsen! Én ölök és feltámasztok, összezúzok és gyógyítok — nincs kezemből menekvés! Ha kezem az égre emelem, örökké élek én. zengem! Ha villogó kardom élesítem s kezem az ítéletre vetem, megbosszulom ellenségimet, gyűlölőimnek is megfizetek. Vérrel részegítem a nyilam, jóllakatom hússal a kardom, vérrel az elesettekből és foglyokból, az ellenség vezérinek az üstökéből. Ti nemzetek, dicsérjétek az ő népét! Megtorolja ellenségén szolgáinak vérét. Bosszút áll, de meg is bocsát, fölmenti népét és országát. Fordította: Dr. Pálfy Miklós A Sajtóosztályon kapható Biblia 60,­Ft Üjszövetség (kötve) 20,­M Üjszövetség (fűzve) 12,­9» Énekeskönyv (kötve) 40,­99 Énekeskönyv (műbőr) 50,­99 Énekeskönyv (új rész) 13,­•> Imakönyv (Raffay) 25,­99 Imakönyv (Jávor) 20,­99 Imakönyv (Groó) 12,­99 Nagypéntek Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, úgy véle­kedvén, hogyha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meg­A NAGYPÉNTEK ÜNNEPÉT sokféleképpen lehet meg­ünnepelni. Lehet úgy ünnepelni ezt a napot, hogy Jézus Krisztust lélekben végigkísérjük a fájdalmak útján és meg­állunk a golgotái út minden állomásánál. Ez az út az utolso vacsoránál kezdődik és folytatódik a Gecsemánei kertben, tiiiíü Jézus verítékezve és gyötrődve így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár...” Majd a sötét­arcú poroszlókat látnánk, amint jönnek fegyverekkel es bo­tokkal, hogy megkötözve elvigyék a főpap udvarába, ahol több­ször is kihallgatják. Ezen az udvaron találkoznánk Péterrel, aki átkozódva tagadja meg Mesterét. Másnap, nagypénteken kora reggel Pilátushoz érnénk és mennénk Jézussal a gyötrel- mes szenvedések útján egészen addig, amíg a koponyák hegyén nem látnánk szörnyű kínjait. És a véres keresztfától néznénk vissza önmagunkra, hogy feltegyük a nagy kérdést: Miért? A nagypénteket lehet úgy is ünnepelni, hogy az ige szólít meg bennünket. . Most nem a keresztfától jutunk el magunkig, az igétől érünk el Jézus halálának értelméig. PÁL APOSTOL mondta el ezeket az igéket, akinek küz­delmes életét feltételezhetően ismerjük. Tudjuk róla, hogy ami­kor a damaszkuszi út után hűséggel Jézus szolgálatába áll, egymás után alapítja a virágzó gyülekezeteket! Többek között a korinthusi gyülekezetét is ő szervezi. Ebben a gyülekezetben később ellentétek támadnak, vádolják Pál apostolt is! Pál apostol a szeretet „diplomáciájával” válaszol és terelgeti a barátot is, az ellenséget is Jézushoz. Minden védekező sora mögött az a gondolat áll, hogy nem ő a fontos, hanem az, aki meghalt érettünk. A Krisztus iránti szeretet szorongatja és nem hagy nyugtot néki, hogy mindenki, aki a levelet olvassa, vagy hallgatja, jól megértse és megtanulja, hogy Jézus azért halt meg mindenkiért, hogy akik ebből a halálból élnek, ne ma­guknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és fel­támasztatott! Pál apostol tudta, hogy lehet az életet holtan élni és lehet a halálból új életet kezdve élni! Mi volt Pál apostol életének titka? Az, hogy bukdácsoló életét megérintette a Jézus Krisztus! Az, hogy élete eljutott az élő Jézus Krisztushoz, aki a keresztfán értünk meghalt és feltámasztatott. És ettől kezdve többé nem engedte el Jézus kezét. EZ AZ ERŐFORRÁS elegendő volt néki az élet kemény harcának megvívásához és elég volt az üdvösségre! Emberi módon, emberi szavakkal beszélünk akkor, amikor azt mondjuk, hogy a keresztfa erőforrás. Nem tudjuk ezt más­képpen mondani. Persze több is ennél: az üdvösségünket je­lenti, de erőforrás is a földi élet útjain! Aki csak magának él, aki csak magát szereti, nem törő­dik másokkal, nem akarja másoknak a javát, boldogulását, előremenetelét, elzárja, eldugaszolja a kereszt erőforrását! Ezt tudta Pál apostol, ezért merjük mondani, hogy a damasz­kuszi úttól élete végéig a nagypéntek és a feltámadás útjait járta! Ezért hirdette, hogy Jézus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott! MIT JELENT JÉZUSNAK ÉLNI? Azt jelenti, hogy éle­tünk minden kicsiny és nagy feladatát úgy oldjuk meg, min­den munkánkat úgy végezzük el, hogy ahol dolgozunk, ott mindig több legyen a Krisztusból' Ügy buzgólkodjunk, hogy ahol vagyunk, ott több legyen a Krisztusból és a krisztusi szeretetből! Ezután hát ne magunknak éljünk, hanem annak, aki éret­tünk meghalt és feltámasztatott! Fülöp Dezső NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: I. MÓZ, 1, 31. - Jézus Krisztus feltámasz­tása Isten nagy műve. Húsvétkor megkezdődött a világ újjá- teremtése. A Krisztusban megújuló világról elmondható: íme, Igen jó! - Jel. 1, 18; Ez. 37, 1-14; Mk. 1-8; Zsolt. 16, 8-11. HÉTFŐ: EZS. 55, 8—9. — Húsvét csodája megmutatja Isten hatalmát és bölcsességét. Az üres sírnál nyilvánvalóvá vált a bűn csődje. Krisztus feltámasztása Isten győzelme, s a mi feltámadásunk záloga. — Jn. 6, 40; Csel. 2, 22—32; Mk. 16, 8—13. KEDD: EZS. 12, 2. — Húsvétkor bebizonyosodott, hogy Jézus a mi Urunk, Szabadítónk és oltalmunk. Akik bíznak benne, megszabadulnak a félelemtől, hirdetik az evangéliumot, s örömmel zengik a megváltás dicséretét. — Lk. 24, 34; Csel. 13, 16-33; Mk. 16, 14-20. SZERDA: EZS. 26, 9. — Az Isten után sóvárgó emberi szív vágya valóra válhat: találkozhat a feltámadott élő Jézussal. Aki hittel keresi Jézust, örömmel tapasztalhatja, hogy Jézus is keresi őt. — Jn. 20, 15; Csel. 3, 12—20; Zsolt. 68, 1—21. (Mk. 16, 17-18.) CSÜTÖRTÖK: PÉLD. 3, 3. — A golgotái kereszt egyszerre hirdeti Isten kérlelhetetlen igazságát és nagy irgalmát. A hús­véti üres sír pedig végtelen hatalmát és nagy dicsőségét. Bol­dog, aki eljut erre a felismerésre, élő, húsvéti hitre! — Jn. 20, 16; Csel. 8, 26-40; Zsolt. 68, 25-36. (Mt. 28. 18.) PÉNTEK: JER. 17, 7-8. - A keresztyén ember - húsvéti ember. Bizodalma az Ür és reménye. Nem fél s nem retteg. Élete gyümölcsöző az emberek javára és Isten dicsőségére. — Rom. 8, 13; Mt. 28, 16-20; Zsolt. 116, 1-9; II. Kor. 4, 8-10. SZOMBAT: ZSOLT. 22, 11. — Istennek öröktől fogva meg­van a terve velünk. Az ő szent akarata, hogy legyünk igaz gyermekei. Szerető Atya módján gondot visel rólunk, míg majd egykor hozzá eljutunk. — Rm. 8, 29; Jn. 20, 1—9; Zsolt. 116, 10—19. (II. Kor. 4, 13.), I. Móz. 32, 22—31. Táborszky László ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1960. április 15-én, nagypénteken Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- scher Károly de, 11. (urv) dr. Kékén András du. 5. Passió Trajtler Gábor du. 6. (úrv) Káldy Zoltán Fasor de. 8. (úrv. ist. tiszt.) ifj. Blázy Lajos de. 11. (úrv.) Koren Emil este 7. Passió, úrv. ifj. Blázy Lajos Üllői út 24. de. 11. Kardos József du. 6. Grün- valszky Károly Karácsony S. utca de. 10. Grünvalszky Károly du. 6. Kardos József Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/4l2. Grünvalszky Károly este 7. Kardos József Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. (úrv.) Rédey Pál du. 6. (úrv.) Rédey Pál Külső Üllői út du. 5. Kőbánya de. 10. <úrv^ Veöreös Imre este 7* Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly este 6. Passió Fóti út 22. de. 11. (úrv.) Gádor András, este 6, (úrv.) Gádor András. Váci út 129. de. 8. (úrv.) Gádor András du. 6. (úrv.) Nagy István Üjpest de. 10. (úrv.) Blázy Lajos du. fél 7. (úrv.) Blázy La­jos Pesterzsébet de. 10. (úrv.) este 7. (úrv.) Soroksár-Üjtelep de. fél 9. (úrv.) Rákospalota MÁV telep de. fél 9. (úrv.) Bolla Árpád Rákospalota nagytemplom de. 10. (úrv.) Kökény Elek, este fél 7. Passió, úrv. Kökény Elek Pest­újhely de. io. (úrv.) Kürt^ssy Kálmán este 7. (úrv.) Kürtössy Kálmán Sashalom de. 9. (úrv.) Karner Ágoston Rákosszentmihály. de. fél 11. (úrv.) Karner Ágoston du. 7. (úrv.) Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Schreiner Vilmos de; 11. (úrv.) Madoc,sai Miklós este 7. (úrv.) Várady Lajos Óbuda de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső este 7. (úrv.) Fülöp Dezső Tarcsay Vilmos u; de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Zoltai Gyula este fél 7. Zoltai Gyula Pesthideg- kút de fél 11. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 9. Ruttkay Elemér Diana út de. fél 9 (úrv.) Sztehlo Gábor Kelenföld de. 8. (úrv.) Kendeh György de. 11. (úrv.) Kendeh György du. 6. Passiói úrv. Kendeh György Németvölgyi út 138. du. 5. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. (úrv.) Visontai Róbert du. 6. dr. Benes Miklós Nagytétény du. 4. Visontai Róbert Csillaghegy de. 11. Csenel de. 11. (úrv.) Mezősi György du$ 6. Passió Schreiner Vilmos*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents