Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-03-06 / 10. szám
I KP. BÉRM. ÉP, % MESSZIRE LÁTÓ HIT Az állam Istentől van és a mi javunkra van Dr. Vető Lajos püspök nyilatkozata a Dibelius püspök által felvetett kérdésben a Magyar Rádió németnyelvű adása számára Amikor e mondatot leírjuk, valami kibékíthetetlen ellentétet érzünk benne. „Látó hit”, — nem olyasmi ez, mint a fából vaskarika? Hiszen a hitre éppen az a jellemző, hogy nem „lát". Ahogyan a zsidókhoz írott levél szerzője vallja: „A hit pedig bizodalom azokban. amiket remélünk és meggyőződés a nem látott valóságokról’’ (11,1). A hit ott kezdődik, ahol érzékszerveink nem adhatnak bizonyosságot, ahol szemünk már nem lát semmit. A hit az a mozdulat, amivel Péter kilép a hajóból és jár a vízen, — a vízen, amelynek pedig „nincsen gerendája". A hit az a bizodalom, amellyel Isten karjába vetjük magunkat, — Isten karjába, akit ugyan szemünkkel nem láthatunk, csak hívó szavát hallhatjuk: Jöjjetek én- fiozzám mindnyájan ... És mégis lehet egy bizonyos képes értelemben a hit „szeméről” beszélni, lehet messzire látó, — pontosabban mesz- szire néző — hitről beszélni. Mert a hit, az igazi hit, vagyis az Istenben való gyermeki bizodalom, éppen nem vak, nem t,vakhit”. Sőt éppen abban van az ereje, hogy akkor is és ott is lát, amikor és ahol a szem, a szív, az értelem sötétben tapogat, nem talál semmit. Ebben az értelemben mondja Pál apostol, hogy „nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (II. Korinthus 4,18). Az igazi hit tehát csakugyan egészen messzire tekint: pillantása túlszárnyal időn és téren, áttöri ezeknek korlátáit és behatol Isten titkaiba. Nem elégszik meg azzal, ami közvetlen előtte van, hanem felemeli szemét és valóban nagyon messzire pillant: Isten örök ígéretei, az Ő országa, Krisztus Urunk visszajövetele felé. Meglátja Isten hatalmát, szeretetét és dicsőségét, — ott is, ahol mindez szemmel egyáltalában nem látható. Mint amikor erősen rövidlátó, szinte félvak ember, szemüveget kap s egyszerre feltárul előtte az addig csak homályosan, elmosódottan, bizonytalan körvonalakban sejtett, vagy éppenséggel láthatatlan világ minden szépsége és újsága. Ahogyan megnyílt Elizeus próféta szolgájának szeme és meglátta az addig láthatatlant: Isten hatalmas erejét (II. Királyok 6,15—17). A hit nem kevesebbet lát, hanem sokkal többet! Ezért az igazán hivő ember sohasem lehet rövidlátó. Valóban vaksi, vakhit, tehát álhit, hamis hit, nem igazi hit az, amely nem lát tovább az orrúnál. Azt szokták mondani: akkora Istene van valakinek, amekkora hite van. Ebben a mondásban az az igazság, hogy annyit láthat meg valaki Isten mindenható hatalmából, végtelen irgalmasságából, buzgó szereletéböl, amekkora hite van. Némely ember szűk hasa- dékon kémlel csak ki aggályosán; nyilván kevesebbet láthat meg Isten terveiből és ígéreteiből, mint aki bátran széles ablakot tár és messze tekint ki rajta. Mindebből néhány nagyon gyakorlati dolog következik. Ahogyan tágul a hitünk látóhatára, úgy fér egyre több ember bele. Ügy is felteheU jük a kérdést: kik felől vagyunk bizalommal, úgy, hogy Istenre tekintünk? Csak családunk néhány tagját fogja át hitünk pillantása? Megakad a hitünk gyülekezetünk határánál? Csak a magunk egyházára nézve bízunk Istenben? Vagy át tudja ölelni hitünk pillantása az egész emberiséget? Belefér hitünkbe az egész világ? Ügy látja-e hitünk, hogy az egész mindenség Isten kezében van, — látja-e hitünk, hogy Isten dicsőséges hatalma és irgalmas szeretete átöleli az eget és a földet? Hogyan nézünk az emberre, minden emberre? Meglátjuk-e az Atya szeretett — Jézus Krisztusban nagyon szeretett — gyermekét minden embertestvérünkben? Mert ha igen, akkor ennek nagyon gyakorlati következményei vannak. Hadd soroljunk fel ezekből a gyakorlati következményekből néhányat. A messzire néző hit — türelmes. Nem aggodalmaskodik és nem türelmetlenkedik. Tudja, hogy Isten kezében van az idő és a jövendő. Tudja, hogy Isten előtt „egy pillanat any- nyi, mint ezer esztendő és ezer esztendő egy pillanat. Évszázadokban tud gondolkodni. A messzire néző hit — tág- szívű és nem szűkkeblű. Tudja, hogy az Atya házában sok hajlék van és Isten szívébe minden ember belefér. Nem csigaházba húzódó, gyanakvó és elzárkózó tehát, hanem nyitott szívvel, tárt ajtóval van mindenki felé. S a jó munká- lásában szívesen jár együtt minden emberrel. A messzire néző hit — bizakodó és derűs. Hogyne lenne az, hiszen nem a maga erejére és erényeire épít, hanem Isten erejével számol. A felhők mögött mindig ott tudja a napot. Isten napját, amely mindenekre egyformán süt. A messzire néző hit — hálás és örvendező. Nemcsak a mát látja, hanem hálát ad a tegnap ajándékaiért is és örömmel tekint a holnap elébe. Hálára és örömre való okot talál ott is, ahol a kishitűség panaszkodik és zúgolódik. A messzire néző hit — nem kicsinyes, hanem nagyvonalú. Nem akad fenn útjának minden göröngyén, hanem távoli célokat lát meg. Isten kezéből nagyszerű feladatokat vállal. Tud felelősséget vállalni az egész emberiséget érintő nagy kérdésekben. Hiszen Isten nemcsak az én gyülekezetem Istene, hanem minden népek Atyja. S nagy terveiben valahol rám is akar bízni valamit. A messzenéző hit — Krisztusban látja önmagát és a világot. Ügy, ahogyan hitünk és reménységünk szerint lesz egyszer: teljes békességben önmagával és az Atyával. S ennek a ragyogó látomásnak a fényében szemléli már most is. S ennek a látomásnak az elkötelezésével végzi szolgálatát, a reá eső /részt abból a feladatból, hogy Isten irgalmas szeretetének ereje már most is minél jobban áthassa a világot. Annyira tudja áthatni, amekkora ajtót neki hitünkben nyitunk. A messzenéző hit éppen azért észre veszi a nagyon közeli feladatokat. Az itt és most szolgálatait, amelyekben magát gyakorolhatja. Groó Gyula A - magyarországi evangélikus egyház története 400 év óta szoros kapcsolatban áll és állt mindig a német reformációval. Nagy érdeklődéssel halljuk és olvassuk ma is a németországi egyházi híreket. Hiszen a reformáció tulajdonképpen egyházi, vagyis egyetemes keresztyén ügy, s nem csupán egy nép dolga, nem is a Luther Márton által a reformációt elkezdő német népnek a dolga, hanem az hozzá tartozik például a magyar protestantizmushoz is. A magyar evangélikus egyház a második világháború után is azon fáradozott, hogy a német evangélikus egyházzal a testvéri kapcsolatokat felvegye és fenntartsa. A német és a magyar egyházak küldötteinek sok kölcsönös látogatása az utóbbi években erről bőségesen tanúskodik. Ilyenformán német hallgatóink számára könnyen érthető, hogy minket most meglehetősen nyugtalanítanak a hírek, arról a heves vitáról, amelyet Dibelius Ottó berlini püspöknek a felsöbbségről- szóló írása váltott ki. A Lilje püspökhöz intézett alapirattal és Dibelius Ottónak a zsinat előtt tartott végrendeletszerű beszédével együtt, olvastam a különböző idevágó nyilatkozatokat. Kénytelen voltam elégtétellel megállapítani, hogy a németországi hittudósok meglehetősen egyértelműen, újból megerősítik mint helytállót, Luther és a többi reformátorok és hitvallások értelmében a Római levél 13. fejezetének hagyományos magyarázatát, nevezetesen, hogy a keresztyének az állami felsőbbség, illetve az álSZÄZHATVANÖT ÉVE SZÜLETETT PÁKH MIHÁLY Dobsinán, Gömör megyében. Szülei egyszerű iparosemberek voltak, akik nagy szegénységükben csak mások segítségével tudták tehetséges fiukat taníttatni. Az anyagi nehézségekkel való küzdelem korán kijutott Pákh Mihálynak, már középiskoláit is csak úgy tudta elvégezni, hogy közben állandóan magántanítást folytatott jobbmódú családok gyermekeinél, így tudott a pozsonyi evangélikus teológiai akadémián is két évet tanulni. Közben apja meghalt s nagy szegénységben levő özvegy édesanyján kellett segítenie azzal, hogy tanítói állást vállalt Dobsinán. Csak két év múlva gyűjthetett össze annyit, hogy tanulmányait folytatni tudta Pozsonyban, ahol azután kitűnő eredménnyel végezte el a teológiát. Segédlelkészi évei után rozsnyói lelkész lett, ahol magyar, német és szlovák nyelven hirdette Isten igéjét. IGEHIRDETÖI SZOLGÁLATA messze földön híressé tette nevét. Sajnos, nem maradtak ránk prédikációi, de a kortársak véleményéből az a kép alakul ki, hogy igehirdetései nemcsak a tartalom gazdagságával, hanem az életre alkalmazott előadásmódjával is kitűntek. Kiváló lelké- szi szolgálata elismeréséül több egyházközség is versenyezett Pákhért, míg végül is lami törvények iránt engedelmességgel tartoznak, mivel az állam Istentől van és a mi javunkra van. Egyébként csodálom a püspök magas kora iránt tanúsított tiszteletet, amellyel a zsinat — mindenesetre megnyugtatva Dibelius Ottónak azon ígéretétől, hogy már csak egy évig akar hivatalban maradni — a még nagyobb botrány kitörését igyekezett elkerülni. Ebben én az elnéző szeretet keresztyén tapintatát látom, nemcsupán Dibelius püspök felé, hanem az egyház népét illetően is. Néhány megjegyzést mégis aktuálisnak tartanék Dibelius Ottó nyilatkozatával kapcsolatban. Először is szeretném a németországi hittestvérek figyelmét arra a fontos körülményre irányítani, hogy az ő küzdelmes vitáik a világ más evangélikus keresztyénéit is érintik, tehát minket is, Magyarországon. Másodszor, hogy mi, egyházunk fennállása óta a legnagyobb kincsnek Isten igéjét tartjuk és ehhez lényeges cikkelyként tartozik Róma 13 a felsöbbségről, úgy, ahogyan azt az apostolok és a reformáció korától értelmezték. Harmadszor, a keresztyének a demokratikus állam törvényeit annál inkább kötelesek becsülni s azoknak engedelmeskedni, mivel mini az ilyen állam polgárai, tulajdonképpen ők maguk is részt vesznek a törvényhozásban és a kormányzásban. Számomra személy szerint teljesen érthetetlen az az állítás, hogy a keresztyén ember számára a zsarnoki monarchia törvényeinek a megtartása könyaz iglói gyülekezet meghívását fogadta el. A tizenhárom szepesi városi esperesség előbb alesperesévé, majd esperesévé választotta, 1848-ban pedig a legnagyobb kitüntetés érte, püspökké választották a tiszai egyházkerület gyülekezetei. EGYÉNISÉGÉRE JELLEMZŐ fényt vet egy harca és egy barátsága. Nagy szenzációt jelentett Gömör megyében, hogy Pákh Mihály szembe mert szállni Szcitovszky rozsnyói római katolikus püspökkel egy reverzális-kérdés kapcsán. 1848 előtt anyakönyvi ügyben az evangélikus lelkészek is a római katolikus püspökök fennhatósága alá tartoztak. Pákh nem fogadott el utasítást Szcitovszkytól, hanem evangélikus egyházunk érdekeit szolgálta magatartásával. Szcitovszky, aki később az 1848-as vívmányok ellenfelévé vált, s a Habsburgok oldalára állt, a helytartótanácsnál feljelentette Pákhot. Az ügyből csak azért nem lett semmi, mert már az idők előrehaladtak a vallásszabadság kimondása felé. Ez a Pákh—Szcitovszky-vita előre vetette máris a két különböző táborba tartozó ember ellentétét. A másik jellemző eset: Pákhnak Petőfivel való barátsága. 1845-ben Petőfi három hétig volt Pákh Mihály vendége Iglón. Felvidéki útjáról Petőfi riportot írt „Üti jegyzetek“ címmel a Franken-, nyebb lenne, mint a demokratikus államé. Hogy „az Isten kegyelméből való“ királyok milyen emberek tudtak lenni, azt mi, Magyarországon nagyon is jól tudjuk s az evangélikus ke- resztyénség, de egész népünk is, 400 éven át, miattuk rettentő sokat szenvedett. Negyedszer: Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy Dibelius Ottó állásfoglalásában egy elavult restauratív és ezért profasiszta gondolkodás- mód is nyilatkozik meg, amit már a katonai lelkigondozásnak a bevezetése Nyugat-Né- metországban és a Szövetségi Köztársaság atomfegyverekkel való felfegyverzésére irányuló bonni törekvések támogatása is világosan, felismerhetővé tesz. Ez a gyűlölködő revanspolitika a valódi mozgató rugója az ő állásfoglalásának. Ezzel a veszélyes háborús politikával a keresztyének egyáltalán nem érthetnek egyet, de a népek se általában, mint a mi népünk se, mely békében építi az országot és az 1956. évi szomorú tapasztalatok után minden reakciós, fasiszta, restauratív intrikát szívből megvet. Csak lőgikusan végig kell gondolni, mire irányul az olyan állás- foglalás, mint Dibelius Ottóé': új világháborúra, mely ellen a keresztyének is teljes meggyőződéssel és teljes erővel kötelesek hadakozni. És végül arra kérjük a németországi evangélikus keresztyéneket, hogy velünk együtt imádkozzanak azért, miszerint az Egyház Ura adjon több valóságos embersze- retetet a keresztyének szívébe mindenütt, Németországban is és Magyarországon is, hogy a keresztyénség egysége és az emberiség békéje általunk is előmozdíttassék. burg által szerkesztett „Életképek“ című folyóirat 1845. évfolyamába. Pákh Mihályra vonatkozó ■ szavai így hangzanak: „Azért siettem el Késmárkról Iglóra, a XVI szepesi város egyikébe, mert van ott egy család, mely engem már rég kívánt ismerni, és én azt viszont. — Kedves, patriarchális család! Nem foglak én elfelejteni téged." Petőfi sorai mutatják, hogy Pákh mennyire kereste a nagy költővel való találkozást és barátságot. Ebből joggal lehet következtetni, hogy Pákh egy úton kereste Petőfivel a nemzeti függetlenség kivívását és hazánk felvirágoztatását. EGYHÄZKORMÄNYZATI TEVÉKENYSÉGE elé nagy reményekkel néztek az őt püspökké választó gyülekezetek. A püspökválasztás 1848 nyarán zajlott le. Jól tudták a gyülekezetek, hogy olyan emberre van szükség a magyar evangélikus egyház tiszai egyházkerülete élén, aki az egyházat és hazát jól szolgálja a sorsdöntő időben. Pákh Mihály a nagy márciusi vívmányokat is szívből üdvözölte s közismert volt hazafias meggyőződése. A gyülekezetek igen nagy szótöbb • séggel választották püspökké, míg Pákh 100 szavazatot kapott, addig az egyik jelölt 18-at, a másik pedig csak 6-ot. A kortársak ezt a Pákh által képviselt irány melletti tüntetésnek tekintették. Az (folytatás a i, oldalonj ISTEN —----VO LT AZ, AKt KRISZTUSBAN a/iegbekeÍteite magAval A VILÁGOT II.,KOR. ! 5„I9, ) Teéretted Böjt küszöbén, ott állunk: mi is a Jézust körülvevő tanítványok seregében. A. Mester most is útra készül, hogy egyedülálló szolgálatát betölthesse. De ez az útraké- szülés már nem a mindennap megismétlődő áldott szolgálat útja. Valami más, valami rendkívüli út, amelyre most lép, amelyre most kell elé indulnia Isten elhatározó akaratából. Ez a világmegváltás golgotái útja. Meg is mondja világosan övéinek, hova indul és mi vár reá ezen az utolsó úton Jeruzsálemben: szenvedés« megöletés, feltámadás. És ez már a főpapi szolgálat bejelentése, nem csupán egy népért, vagy nemzetért, hanem mindnyájunkért, az egész bűnbe merült világért. A zsidó főpap is közvetítő volt Isten és emberek között és esztendőnként, a nagy engesztelő ünnepen, bement a szentek szentjébe, hogy az egész népért bemutatott áldozatával és imádságával mcg- békéltesse Istent és elhárítsa népe felől az ítéletet. Az Ür Jézus, a mi főpapunk, nem visz áldozati bárányt az oltárra, de Keresztelő János már így mutat reá: „Íme, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bű-: neit!" Igen, nekünk olyan főé papunk van, aki mint Istennek báránya, önmagát áldozta fel és mutatta be engesztelő áldozatul a Golgota „oltárán"« hogy megbékéltesse a meny- nyei Atyát tékozló gyermekeivel és mi ítélet helyett az ö engesztelő áldozatából kegyelmet nyerve, .élvezhessük a bűnbocsátó kegyelem örömét, az atyai szeretet áldását, az örökélet boldogító bizonyosságát. A zsidó főpap engesztelő áldozatát esztendőnként meg kellett ismételni. A mi örökkévaló főpapunk engesztelő áldozata örök érvényű. Ő is bement a szentek szentjébe, de nem a kézzel csinált templom szentélyébe, hanem golgotái áldozatával „áthatolt az egeken“ és a kegyelem királyi székében, Isten jobbján ülve, ma is közbenjár érettünk, Isten megtartó, bűnbocsátó kegyelméért esedezve. — Mert csak Ö ismeri az emberek fiait. Csak Ö tudja, mennyi bűnös kísértés hálója vesz körül bennünket, aki maga is megkísértetett hozzánk hasonlóan mindenben, mint Ember Fia. — Ezért indul meg szíve, látva gyarlóságainkat, bűnös, botladozó életünket. Ezért emel szót és esedezik érettünk az Atyánál. Tanulj meg bizalommal imádkozni, hogy örök főpapunk közbenjáró esedezésére irgalmat és kegyelmet találhass. Szállj magadba a böjt küszöbén. A keresztfa „oltárához" induló Jézus szeme reád tekint és főpapi áldozatának vérével beleírja szívedbe: Teéretted! Palotay Gyula Pákh Mihály püspök
