Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-02-28 / 9. szám

Vili, parancsolat i NE IÉGY FELEBDRŰTOD ELLEN HNMIS TNNÚBIZONYSAGOT Uram, Istenem! Kérlek, tisztítsd meg szívemet, hogy em­bertársaimat őszintén szeressem. Tisztítsd meg nyelvemet, hogy soha senkiről ne mondjak rosszat. És tisztítsd meg akarato­mat is, hogy rendíthetetlenül szolgáljam az igazságot, fele­barátom javát. Ámen. Isten felebarátunknak nem­csak az életét, a házasságát és a vagyonát védi, hanem a be­csületét is. Mert, bár sokszor nem gondolunk rá, mégis tud­nunk kell, hogy a becsület mindnyájunk számára élet- szükséglet- Akinek nincs be­csülete a társadalomban, a fa­luban. az emberek között, az tulajdonképpen elveszett em­ber, aki alól előbb-utóbb vég­leg kicsúszik a talaj. S mi­vel mi emberek nagyon köny- nyen gázolunk embertársaink becsületébe és ilyen módon életüket alapjaiban veszélyez­tetjük, ezért Isten ebben a parancsolatban arra utasít, hogy mindent tegyünk meg! felebarátunk becsületének! megvédése érdekében. Hogyan történjék ez? A bíróság előtt Az igazságszolgáltatás gépe­zete szüntelenül munkában van. A bírósági tárgyalásokon vádlottak és vádlók, ügyészek és védők beszédeiből kell a bírónak megállapítania az igazságot. Nehéz munkájában nem nélkülözheti a tanúk vallomását. A tanú feladata, hogy elmondja a valóságnak megfelelően, amit hallott, vagy látott. Szavának döntő súlya és jelentősége van. Az egész tárgyalás menetének irányát befolyásolja, az ítélet mérté­két enyhítheti, vagy súlyos­bíthatja a tanú. szava. Ezért figyelmezteti a bíró a tanút vallomása előtt, hogy a ha­mis tanúzást a törvény bün­teti. Nekünk ezen felül az Örök Bíró szavára kell figyelnünk, aki ebben a parancsolatban világosan megparancsolja, hogy ha tanúként a törvény elé idéznek, a leggondosabban kell ügyelnünk, hogy mindig a színtiszta igazságot mond­juk. Se többet, se kevesebbet annál, amit hallottunk, vagy láttunk. Mert képzeljük el, milyen súlyos következménye van a hamis tanúzásnak. Aki tanúvallomásában csak egy hajszálnyira is eltér az igaz­ságtól, az megnehezíti, vagy esetleg lehetetlenné teszi az igazságszolgáltatást. Hamis vallomásával vagy enyhíti a vádlott büntetését, ami a köz­nek nem használ, vagy pedig súlyosbítja, ami pedig ember­telenség. Mindenképpen go­nosz dolog a hamis tanúsko­dás, mert félrevezeti és hazug­ságra, hamis ítélethozatalra kényszeríti azt a szervet, amelynek Istentől adott fel­adata az igazság érvényesí­tése. A bíróság előtti tanúvallo­más esetén legyünk tudatában szavaink, vallomásunk döntő jelentőségének. Ne tegyünk vádlott felebarátunk ellen ha­mis tanúbizonyságot. Vallomá­sunkban ne befolyásoljon se a vádlott személye, se hamis könyörület. Csak egy vezes­sen: az igazság mindenekfelett való szolgálata. Isten ezt kí­vánja minden tanútól, mert a bíróság igazságos ítélete csak megbízható tanúk vallomásán alapulhat. A nagy kísértés Miért van az, hogy feleba­rátunkról szívesebben halljuk meg a rosszat, mint a jót? Miért van az, hogy ember­társunk bűnét, hibáját szíve­sen tárgyaljuk meg távollété­ben egy harmadikkal? Miért van az, hogy beszélgetés köz­ben nagyon ügyesen teszünk valakire egy-egy alattomos, gonosz megjegyzést és ez ne­künk élvezetet okoz? Ezek mögött a kérdések mögött fe­leletként szívünk romlottsága rejtőzik. Kain-indulat van bennünk. Utunkban van a má­sik. Nem szeretjük. Szívesen félretolnánk az útból. Ügy ár­tunk hát neki, ahogyan tu­dunk. A becsületét igyekszünk tönkretenni. Egy-egy elejtett szóval alakítjuk, torzítjuk azt a képet, amit az emberek róla maguknak megalkottak. Tud­juk, hogy ezzel nagyon sokat árthatunk neki. S ugyanakkor, amikor a másikat kisebbítjük, úgy gondoljuk, hogy mindez saját dicsőségünket, emberi értékünket növeli. Mert a szí­vünk mélyén gonosz indulat bujkál, önmagunkat szeret­nénk minden áron naggyá tenni, felmagasztalni s a má­sik embert kicsinnyé tenni, megalázni. S ha ez nem sike­rül másképpen, hát igyek­szünk megtépázni a jó hírét, aláásni a becsületét, lerontani a hitelét. így próbáljuk go­nosz célunkat elérni. Ezt a gonoszságot műveli az, aki felettesének névtelen leveleket írogat munkatársá­ról és minden rosszat elmond róla felelőtlenül. Ezt teszi az az ember, aki a másikról el­suttog egyet s mást a felet­tesének úgy, hogy a vádlott mit sem tud erről s így vé­dekezni sem tud. Ez a gonosz indulat van minden „fúrás” mögött, amikor embereket szakmai, erkölcsi, vagy poli­tikai síkon lehetetlenné tesz valaki, aki ilyen módon sze­retne kiemelkedni a szürke­ségből. Isten megparancsolja, hogy ez ellen a nagy kísértés ellen keményen küzdjünk. Feleba­rátunkat ne rágalmazzuk, alattomosan ne vádoljuk, há­ta mögött meg ne szóljuk, be­csületében ne kisebbítsük. Higgyük el, hogy a másik megalázása révén nem növel­hetjük magunkat. Közösségi életünkben minden vonalon egészséges, üde levegőnek kell uralkodnia. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha figyelemmel leszünk embertársunk becsü­letére és minden körülmények között az igazságot szóljuk. Vagy jót, vagy semmit Egymás életét jobban ismer­jük, mint a .magunkét. Egy­más hibáit, bűneit, tévedéseit is. Ha éles szemünk felfedezi a másik életében a rosszat, nem szükséges hallgatni róla. Feltárhatjuk, napvilágra hoz­hatjuk, megbeszélhetjük. Csak­hogy ilyen esetben mindig vessük fel a kérdést: Hogyan tudok használni, segíteni em­bertársamnak a bűnétől való megszabadulásban? Ügy nem, ha a háta mögött, titokban, alattomosan beszélek róla egy harmadikkal. Ha mondjuk, egy ismerősöm házaséletének nehézségeit a szomszédasszo­nyommal megtárgyalom, ki­nek lesz ebből haszna? Plety­ka lesz belőle és rágalom. Is­merősöm körül mérgezett lég­kör keletkezik. Mindenki alat­tomosan suttogni fog róla, benne pedig bizalmatlanság támad és keserűség. Ha min­den áron fel akarjuk tárni embertársunk bűnét, tegyük ezt vele folytatott négyszem­Az emberi élet végső hatá­rain járó lelkészeinkről keve­set beszélünk. Még kevesebb szó esik azokról, akik Isten kegyelméből megérték lelkész- széavatásuk 50-ik, sőt 60-ik évfordulóját és már évek óta nyugalomban vannak. Sokan nem is tudják, hol vannak, akik több mint félévszázaddal ezelőtt kezdték lelkészt szolgá­latukat magyar evangélikus egyházunkban. Félévszázados szolgálat pedig nagy idő. Vannak közöttük, akik ma is felveszik a Luther-kabátot és hirdetik az igét a hosszú élet útján sok küzdelemben meg­próbált és megtisztult hittel és sok-sok szolgálat gyakorlati tapasztalataiban kiforrott élet­bölcsességgel. Sokan dolgoznak még. Lelki kincseiket minde­nütt osztogatják, ahol megfá­radt testtel, de mindig• kész lélekkel szolgálni tudnak. Van, amit csak ők tudnak, mert sok minden van, amire nem a betű tanít meg, hanem hosszú évtizedek tapasztalatai során át az élet. Nekünk pedig szük­ségünk van arra, amit ők tud­nak és mondanak. Sokszor a fülembe cseng egy-egy érté­kes tanítás, amit a szolgálat­ban előttem járó ősz lelkész­társamtól hallottam. Megemlítem neveiket, hogy legalább lélekben elébük áll­hassunk, akik bennünket taní­tottak, neveltek, akik az örök igét annyi vágyakozó szívnek hirdették, akikkel a szolgálat­ban egy ideig együtt munkál­kodtunk és akik után mint kö­vetkezők haladunk. 1892-től 1909-ig történt lelkészavatá­suk sorrendjében sorolom fel neveiket. A zárójelben levő számok azt mutatják, hogy közti beszélgetésben. Mondjuk el neki magának szeretettel az igazságot, azt, amit életé­ben kifogásolunk. Tárjuk fel előtte keresztyén őszinteséggel cselekedeteinek sötét rugóit és biztassuk, hogy Jézus őt is meg tudja szabadítani. Az ilyen bizalmas, őszinte beszél­getéseknek gyakran meglepő­en jó hatásuk van. Ha pedig társaságban emle­getik embertársunk hibáit, te­regetik rosszindulatúan a „szennyesét”, próbáljunk a védelmére kelni. Ha ő maga nem tud védekezni, mivel nincs ott, vegyük mi a védel­münkbe. Keressünk egyénisé­gében, életében olyan mozza­natokat, amelyek éi-tókesek, szépek, jók. Ezek említésével próbáljuk ellensúlyozni azt, amit a többiek rosszindulat­tal mondanak róla. S ha vég­képpen nem tudunk jót mon­dani valakiről — hallgassunk. Vagy jót, vagy semmit — ez nemcsak a halottakkal szem­ben kötelességünk. Sokkal in-- kább az élőkkel szemben. A nyelvünkkel könnyen és súlyosan vétkezhetünk. Fele­barátunk becsületét tehetjük tönkre és a hazugság diadalát segíthetjük elő. Pedig ha ne­künk drága a becsületünk, úgy embertársunknak is drá­ga. Ha nekünk jól esik, ha egy minket becsmérlő társa­ságban valaki a védelmünkre kel. úgy felebarátunknak is kimondhatatlanul jól esik ez. Tegyük meg az embereknek azt, amit tőlük elvárunk ma­gunknak. Annál is inkább, mert Jézus Krisztus, a mi Megváltónk, az Atyánál szün­telenül közbenjár értünk, bű­neinket menti, botlásainkat el­fedezi, hibáinkat takargatja. Ha Urunknak ez az irgalmas szolgálata sokat jelent ne­künk, akkor cselekedjünk mi is hasonlóképpen az emberek­kel. Sok erő és sok önfegyelem, de mindenekelőtt sok szeretet kell ennek a parancsolatnak a megtartásához. Aki ezen a területen nem tud győzni, an­nak a kegyessége minden bi­zonnyal halott kegyesség. Is­ten azt akarja, hogy közösségi életünkben — egyházi éle­tünkben is! — tiszta, üde le­gyen a levegő, az emberek be­csüljék egymást, egyenesek, megértők legyenek egymás­hoz, vigyázzanak egymás be­csületére, jó hírére és minden tekintetben az igazság talaján álljanak. Ebben mi keresztyé­nek is sokat segíthetünk, ha készek vagyunk engedelmes­kedni Istenünknek. hány évvel ezelőtt történt a lelkésszé avatásuk. Sárkány Béla (67), Hollóssy Kálmán (65), Gömöry János (63), Smid István (61), Berecz Gábor (59), dr. Prőhle Károly (60), Som mer Gyula (60), Németh Sá­muel (58), Mohr Henrik (57), Takács Elek (56), Vértesi Zol­tán (56), Németh Károly (55), Bartos Pál (54), Magyar Géza (54), Németh Gyula (54), Szalay Mihály (54), Csermák Elemér (54), Szabó István (54), Bakay Péter (53), Görög Ernő (53), Ró- na.y B. Gyula (53), Tóth, József (53), Zemann Mihály (53), Ha- niffel Sándor (53), dr. Deák János (52), Ihász László (52), Ihász Mihály (52), Szimoni- desz Lajos (52), Duszik Lajos (52), Kakas E. József (51), Kiss Samu (51), Mogyoróssy Gyula (51), Petró Elek (51), Schultz Aladár (51), Bohár László (51), Gyarmathy Ferenc (50), Fá­bián Imre (50), Honéczy Pál (50), Molnár Gyula (50). Egyetemeink évente arany- és gyémántdiplomákat adnak nemcsak megemlékezésül, ha­nem a tisztelet és megbecsü­lés kifejezéseként. Mi — lel­készek és hívek — ezúton kö­szöntjük evangélikus egyházi nyilvánosságunk előtt a lel- késszéavatásuk 50, sőt 60 éves fordulóját megért lelkészein­ket és további életükre Isten áldását kérjük. Egyházegyetemünk Elnöksé­ge a megemlékezés mellett az­zal is igyekszik kifejezésre juttatni tiszteletét és megbe­csülését, hogy megajándékoz­za a több mint egy félévszá­zaddal ezelőtt felavatott lelké­szeket, Cs. Gy. HÍREK. 1 — Ötvened vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A va-' sárnap oltári igéje: Jn 4, 19—30; szószék! igéje I. Kor 1, 18—25. — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi-rádióban március 6-án, reggel 8 óra­kor. Igét hirdet: Gádor And­rás Budapest-angyalföldi lel­kész, — A A^asi egyházmegyéből. Vas megye protestáns lelké­szei kéthavonként rendszere­sen találkoznak a szombat- helyi TIT klubhelyiségében a magyar sajtó és közélet vezető személyiségeivel, ve­lük kötetlen formában esz­mecserét folytatnak a bel- és külpolitika kérdéseiről. Eddig bevezető tájékoztatókat Ma- tolcsy Károly (Magyar Nem­zet), Horváth Sándor (Me­gyei Tanács VB elnökhelyet­tes) és Márton Miklós (Fi­gyelő szerkesztője) tartottak. Legutóbb meghívták a lel­készek Káldy Zoltán püspö­köt, a Lelkészi Munkaközös­ség Országos elnökét. Káldy Zoltán püspök: „A gyüleke­zet új életformájának kiala­kulása társadalmunkban” té­máról tartott előadásával élénk eszmecserét indított meg. Az előadás érdekessége az, hogy az országos elnök behatóan áttanulmányozta a vasi lelkészi munkaközösség tagjainak idevonatkozó sok részlettanulmányát. Szabó Lajos exegetikai ta­nulmánya és Ittzés Gábor W. Elértről szóló megemlékezése szerepelt még a tárgysoroza­ton. — A Tolna—baranyai egy­házmegye lelkészi munkakö­zössége február 29-én hétfőn tartja legközelebbi munkaülé­sét Szekszárdon, a gyüleke­zeti teremben. Áhítatot tart és úrvacsorát oszt Csepregi Béla. C. F. Weizsecker: Die Geschichte der Natur című könyvét ismerteti dr. Schlitt Gyula. Prőhle Károly teoló­giai akadémiai tanár Agen- da-tervezetét ismerteti. Hoz­zászól a tervezethez Weiler Henrik. „A békebizottság hí­rei” címen tájékoztatót ad Sólyom Károly. Az ülés be­fejezéséül az esperes tart tá­jékoztatót. HELYREIGAZÍTÁS. La­punk február 21-i, 8. számá­ban a „Hogyan olvassuk a Bibliát” cikkben technikai okok következtében tárgyi tévedés került. „Néha segít­ségre is szükségünk van; ar­ra, hogy mások megmagya­rázzák, mint Kandakénak, aki...” helyett a helyes szö­veg ez: „Néha segítségre is szükségünk van, arra, hogy mások megmagyarázzák mint Kantiakénak, a szerecsenek királyasszonyának udvari fő­embere esetében, aki. 3.” — TISZTŰJlTÁS. Az Óbu­da-újlaki gyülekezet felügye­lőjévé Schreiner Józsefet, másodfelügyelőjévé Pohorely Bélát választották. — CSALÁDI HÍREK. Özv. Né­meth Ferenené, szül. Kun Júlia 72. életévében Nagykanizsán meghalt. Nagyatádon temették el február 16-án. Az elhunytban Fónyad Pál- né, a nagykanizsai lelkész felesége édesanyját gyászolja. — Pavalacs András, a csabdi egy­házközség hűséges felügyelője feb­ruár hó 14-én elhunyt. Temetése február hó 18-án volt Budapesten. A temetés szolgálatát Németh Géza csabdi lelkész látta el. — Bálint Benedek, komádi pres­biter elhunyt. Életének 77. évében, házasságuk 51-ik évében hívta haza őt az életnek és halálnak Ura. 30 évig volt az egyházközség presbi­tere. Február 13-án a gyülekezet nagy részvétele mellett temet­0I — VEGYES HfREK. Értelmiségi házaspár két gyermekkel megbíz­ható, gyermekszerető mindenest keres. Mojnár erdőmémök, Mátra- füred. Petőfi u. 12. — Képkereteket kizárólag vallá­sos képekhez készít, javít (nem Blonde!) Csiger képkeretműhely. Budapest, XIII. Lőportár u. 7. Te­lefon- 424—147. EVANGÉLIKUS elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIH.j Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60.4146/í — Zrínyi Nyomda, Budapest Tarjáni Gyula YVTYYYTYYYTTVTTYTVYTYYYYYTVTYTTYTTVTYYYYYYYYYYYfYYYTYrrYTYTYTj Emlékezzünk legöregebb lelkészeinkre A keresztről való beszéd „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ha­talma. Mert mcgírattatott: Eltörlöm a bölcsek bülcseségét és az értelmesek értelmét elvetem. Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vltázója? Nemde bolondsággá tette Isten e világ bölcseségét? Mert miután az Isten bölcseségében a világ nem ismerte meg a bölcseség által az Istent, az Isten jónak látta, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kivannak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek. Ml pedig Krisztust prédikáljuk, a meg­feszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pe­dig bolondságot, ámde maguknak az elhivatottaknak, mind zsidóknak, mind görögöknek Krisztust, Isten hatalmát és Is­ten bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embe­reknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.” (I. Kor. 1,18—25.) A nagypénteki kereszt egyre inkább előrevetíti árnyékát és az egyház népe a böjti napokban elindul a kereszt felé. Erről, a nagypénteken komoran felmagasló keresztről szól mai szentigénkben Pál apostol. Oltárainkat ugyan még nem borítja lila oltárterítő, de Isten szava már előre figyelmeztet; fciöjt előtt se felejtsétek, hogy mit jelent, miről prédikál, miről tesz bizonyságot a Megváltó keresztje! A kereszt, amely az ember előtt könnyen válik vallási és logikai képtelenséggé, bot­ránnyá, de amely — mindenek ellenére — Isten erejét hirdeti mindnyájunk számára. A vallásos ember számára (most általános értelemben használva a vallásos szót) ott és akkor válik elfogadhatatlanná és képtelenséggé Krisztus áldozati halála, amikor a „miért éppen így, miért nem másképp?” kérdés válik alapvetően félreértetté. Mert ez a kérdés azt a hitet rejti magában — és éppen itt lesz hitetlenséggé —, hogy Istennek ezer más eszköz is rendelkezésére állhatott volna és állhat ma is, amely kézzel­foghatóan, szemmel láthatóan bizonyítja hatalmát. Egy új,- minden előzőnél hatalmasabb csoda — mondatja az emberrel ez a hit — sokkal „alkalmasabb”, sokkal elfogadhatóbb, ered­ményesebb lett volna. A Vörös-tengeren való átkelés, a pusztai vándorlás sok-sok csodája, ékesen szóló bizonyítéka annakj hogy Istennek van hatalma, van ereje, de a nagypénteki tör­ténés hogyan tehet erről bizonyságot? „Ha Istennek fia, száll­jon le a keresztről!” — halljuk a szenvedéstörténet csúcspont­ján és ez a mondat azóta is, mind a mai napig is, kísért. A gondolkodó ember számára az isteni üdvterv, a kereszt eseményeinek „logikátlansága” jelent logikai képtelenséget. A „miért éppen így, miért nem másképp?” kérdés, itt azt fir­tatja, hogy miért ezen az abszurd módon és miért nem ésszel is megmagyarázható módon, a gondolkodás szabályainak meg­felelő eszközökkel történt minden. A kétszer kettő szabálya örök, s mindenki számára világos, közérthető, de az a híradás, hogy valaki — az Isten — saját fiát, végeredményben saját magát, áldozza fel bűntgyűlölő haragjának eloltására: ez nem magyarázható, ésszel nem bizonyítható. S mindkét vélemény így igaz. Egy új csoda, az üdvterv esetleges ésszerűsége sokkal „alkalmasabb", „elfogadhatóbb” lett volna és lenne az ember számára. Hogy Isten mégsem eze­ket az utakat, módokat választotta, éppen ebben rejlik embert mentő üdvtervónek nagysága. Mert a keresztről való beszéd, Jézus Krisztus áldozati, bűntörlő haláláról szóló evangélium. Isten üdvösségadó akaratát hordozza. Azt az akaratot, hatal­mas erőt, amely egyedül képes az ezer hibával, bűnnel meg­terhelt embert üdvösségre, örök életre vezetni, juttatni. S teszi ezt nem egy esetben az ember akarata ellenére. Néhány nappal böjt előtt ez az ige arra int, kér, hogy vegyük komolyan üdvösségünk zálogát: a nagypénteki keresz­tet és fogadjuk el a róla szóló híradást annak, amivé Isten teremtette: az ő üdvösséget teremtő, hatalmas erejének! Vámos József NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: — NÄHUM 1, 3. — Isten hosszú tűrése nem azt jelenti, hogy jóságával visszaélhetünk. Isten a bűnt nem hagyja büntetlenül. A kegyelmi időt azért adja, hogy a bűnös­nek módot nyújtson a megtérésre. Lk. 13, 8—9; I. Kor. 13, 1—13; Mk. 8, 27-38. HÉTFŰ: — ZSOLT. 32, 2. — Isten, Jézus Krisztus érdeméért bocsátja meg bűneinket, és fogad gyermekeivé minket. Boldog ember az, aki az Üdvözítő keresztfájára hittel tekint. I. Pét. 2, 1; Lk. 13, 31-35; Mk. 9, 1-13. KEDD: — V. MÓZ. 6, 5. — Istent az féli és szereti, az bízik Benne, aki az Ű parancsolatait, rendelkezéseit megtartja és azok szerint cselekszik. Legyen szívünkben mindig Isten pa­rancsolata. Szolgáljunk az Urnák és engedelmeskedjünk fíeki. II. Thess. 3, 5; Lk. 9, 18-23; Mk. 9, 14-29. SZERDA: — ZSOLT. 86, 7. — A mi Urunk maga biztat, hogy az élet bajai, csalódásai és kísértései között hívjuk Öt segítségül. Isten meghallgatja könyörgésünket. Csel. 12, 5; Joel 2, 12-19; Mk. 9, 30-37. CSÜTÖRTÖK: — NEH. 9, 27. - A Mindenható saját népét is megalázza, ha elfordul Tőle és a bűn útjára téved. De ha népe bűntudatra ébred, porig alázkodva megbánja vétkeit, meghallgatja és megbocsát őnéki. II. Kor. 7, 6; Lk. 9, 57/b—62; Mk. 9, 38-50. PÉNTEK: — II. KRÖN. 14, 10. — Bármennyire gyengének érezzük magunkat az élet harcaiban, ha hittel imádkozunk Istenhez, ö erőt ád és megsegít. Rm. 10, 12; Ézs. 58, 5—12; Mk. 10, 1-12. SZOMBAT: — JER. 33, 9. — Izrael népe a vétkei miatt a babiloni fogságba vettetett. Amikor a nép megtért, Isten meg­bocsátotta bűneit. Ha hiszünk Jézus Krisztusban, a bűn rab­ságából mi is megszabadulunk. Mk. 6, 45—52; Mk. 10, 13—16; I. Móz. 22, 1—14. Bandi István ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN. 1960. FEBRUÁR 28-AN Deák tér de. 9 Trajtler Gábor, de. 11 dr. Kékén András, du. 6 Ha­fenscher Károly. Fasor de. fél 10 Sülé Károly, de. 11 ifj. Bl^y La­jos, du. 6 ifj. Blázy Lajos. Dózsa Gy. út de. fél 10 ifj. Blázy Lajos. Üllői út 24. de. fél 10 Grünvalszky j Károly, de. 11 Grünvalszky Ká­roly. Karácsony S. u. 31—33. de. 10 Kardos József. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 Kardos Jó­zsef. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky Já­nos. Külső Üllői út du. 5. Dre­nyovszky János. Kőbánya de. 10 Takács József. Utász u. de. 9 Veö- reös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Karner Ágoston, du. 6 Karner Ágoston. Gyarmat u. fél 10 Boros Károly. Rákosfalva de. fél 12 Boros Károly. Fóti út 22, de. 11 Dorn Vilmos. Váci út 129. de. 8 Dorn Vilmos. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Sorok- sár-üjtelep de. 9. Rákospalota- MÁV-telep de. fél 9. Kákospalota- Nagytemplom de. 10. Rákospalota- Kisíemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9 Várady La­jos, de. 11 Schreiner Vilmos, du. 7 (egyházzenei áhítat) Várady La­jos. Torockó tér de. fél 9 Schrei­ner Vilmos. Óbuda de. 9 Vámos Jó­zsef, de 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. Tarcsay Vilmos u. li. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Ká­rolyi Erzsébet. Diana út de. fél 9 Zoltai Gyula. Pesthidegkút de. fél 11 Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8 dr. Rezessy Zoltán, de. 11 dr. Re- zessy Zoltán, du. 6 (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) Kendeh György. Budafok de. 11. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11, du. 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents