Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-11-20 / 47. szám

„@see$emek szája u Öt magasztalja...” A haldokló nyár búcsúzóul meleg lehelletét árasztotta. Az aranyosra őszült fákról zizegve hullott a falevél. Jó­zsef Attila verseskötetével kezemben ültem a kerti pá­don. A szomszédos óvoda ud­varáról csilingelő gyermek­ének szállt. Ahogy hallgattam a gyermekéneket, s olvas­tam a ,Jtiazám" című verset, gondolataim a múltba száll­tak.., A kísérőm József Attila volt, izzó szemével, sok nél­külözésről tanúskodó szikár termetével. Érces hangja, — mint tárgyaló teremben a vádló szava, — csengett vé­szesen: Tudod mi volt ré­gen? „Szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, el­mebaj, egyke és sivár bűn, lelki restség, mely hitetlen csodára vár...” Fogta a ke­zem, vezetett a külvárosi al kony gázlámpás világában ahol terpeszkedett a nyomor. Nézd azt az asszonyt... Tíz órát dolgozott. Munkásasz Ezony, aki nehezein cipelte fá­radt tagjait. Otthonába a ké­ső ősz hidege húzódik be, megdermesztve gyermekeit Az asszony éhesen nyúl a főttkrumpli és darab kenyér után, s közájen sovány cse­csemőjét, — akire eddi; nyolcéves testvére vigyázott, — vonja száraz kebelére. A gyermek sír. Kevés a táplá­lás. Fázik, de nincs egy da­rab tüzelő sem. A kicsi be teg. Nincs pénz orvosra, gyógyszerre... És egyik reg­gel a sápadt édesanya hiába vonja keblére magzatát. A kis száj nem zokog többé éhesen, enni kérőn. Örökre elnémult. Parányi szíve meg­szűnt dobogni. Arcán a halál sárgarózsája bontott virágo­kat — Azután a kis kopor­sót kiséri a család. A fehér halottaskocsit szép, jól tar­tott fehér lovak húzzák. A kis gyermeket, aki életében soha nem ült kocsin vidá­man, nevetve, — viszi a ko­csi a hatalmas gyermek-par­cella felé. — Kell, hogy nagy legyen a gyermekparcella, mert e kis gyermek után hosszú sorban jönnek az Duskák, Péterkék, sok-sok emberpalánta, akit megölt a nyomor, vagy a kapzsiság ör­döge miatt a kuruzsló, a bá­ba. Felriadtam? A gyászolók zokogását, a kis csecsemőkel- | haló sírását túlharsogta a boldog gyermekéletről tanús­kodó, örvendező gyermek­ének a szomszédos óvodából. A minap a megyeri temető­ben jártam... —» Mosolygó arccal az ötven esztendeje ott dolgozó Jóska bácsi lé­pett mellém, ő, aki sok-sok kis gyermekkoporsót kísért a múltban... — igen, a múlt­ban, amikor tizenkét-pár fe­hér lóra volt szükség, s ezek­kel sem győzték hordani a Kas koporsókat. Ma, — mondja, s mosoly játszik napégette arcán, — két te­metőnek, a Megyerinek és az Ü j köztemetőnek együtt van két pár fehér lova, de még ennyire sincs szükség. Hetek, hónapok eltelnek, hogy nem kell a fehérkocsi elé fogni őket... dolgoznak velük má­sutt. — Tessék csak nézni, mutat a gyermek-parcella fe­jjé. Nem is látni frissen hán­tolt sírt. Ma ez a parcella elenyészően kicsiny. — De, hát nem is csoda, — szövi tovább gondolatmenetét. A gyermekek hófehér szülőszo­bában születnek. Már a szü­lés előtt az édesanyák állan­dó orvosi felügyelet és vizs­gálat alatt állanak. Ha dol­gozó az édesanya, akkor há­rom hónapon keresztül gyer­meke mellett maradhat, s tel­jes fizetést kap. Utána is fél évig rövidített munkaidővel dolgozik. Munkahelyén min­dent megtesznek, hogy gyer­mekét kellő gondozásban ré­szesíthesse. Orvosok, védő­nők figyelik a gyermek fej­lődését. Himlő, tífusz, vér­has? ... nem is hallottam, hogy mostanában ilyesmiben meghalt volna gyermek. A város minden részén szép napköziotthonok várják a gyermekeket. — Falun? Itt is ott is volt egy-egy ura­sági kastély, szép kerttel, ahová egykor nem volt sza­bad belépnie a zsellér és pa­raszt gyermekének, ma ott óvodák vannak. A parkokban vidám gyermekek. Ahol meg ilyen nem volt? Ott építettek újat! Igen ezek a gyermekek boldogok, örvendezek, vidá­mak. És minden okuk meg is van rá! A nap aláhanyatlott. „Az est leszállt, az égből hullt a harmatár...” A csendes őszi alkonyban kezem imára kulcsolódik. Boldogan magasztalom az Is­tent, az élet Istenét, hogy úgy formálja a történelmet, hogy kapzsi kezek ma már nálunk nem vehetik el gyer­mekek szája elől a kenyeret, amit bölcs gondoskodása ne­kik szánt. Kérem Istent, őrizze ott­honaink szemefényét: a gyermekeket, őrizze háború vérzivatarától, őrizze — még a kísérleti atombombák robbantásakor keletkező, ve­szélyes sugárzásoktól is. Hisz ö nem a halál, hanem az élet Istene. Nem a sírást akarja, hanem felszárítani minden könnyet, hogy még a csecsemők szája is őt ma­gasztalja. Nagy István Egyházi megnyilatkozások Németországban a Prágai Keresztyén Békekonferencia mellett A Németországi Evangéliumi Egyházak Uniójának zsinata november 7-én bel- és külföldi vendégek részvétedével Ber­lin—Weissensee-ben ülést tar­tott. A Németországi Evangé­likus Egyház Tanácsának el­nöke. D. dr. Beckmann (Düs­seldorf), elnöki beszámolójá­ban ismertette a németországi evangélikus egyház együttmű­ködését az ökumenével, mérle­gelte a németországi evangé­likus egyház lelki helyzetét és a Német Demokratikus Köz­társasághoz való viszonyát. A lelki helyzetet elemezve Beckmann elnök arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a Németországi Evangélikus Egy­ház már évek óta nincs többé abban a helyzetben, hogy egy­értelműen foglalhasson állást akár az egyház, akár a nyil­vános élet égető kérdéseiben. Az egyház ökumenikus kap­csolataival foglalkozva közöl­te, hogy kilátásban van egy megbeszélés a Prágai Keresz­tyén Békekonferencia képvi­selőivel is. A Németországi Evangélikus Egyház az elmúlt év folyamán ugyan többször felemelte szavát a béke biz­tosítása érdekében — mondot­ta —, mégis kell, hogy a bé­ke biztosítása jelenleg az ed­diginél is sürgetőbb feladata legyen az egyháznak. Ezért nagyon komolyan kellene ven­nie azt a kezdeményezést, ami Prágából indult el A gneifswald? evangélikus egyházkerület a közelmúltban tartotta harmadik tartományi zsinatát. Dr. Krummacher püspök tájékoztatót adott az egyházi helyzetről s több, az egyházkerületet érintő előadás és beszámoló hangzott ed. Krummacher püspök elő­adásához hozzászólva dr. Schmauch professzor — add Magyarországon is járt — és nálunk előadásai révén jól is­mert —. áttekintést adott a Prágai Keresztyén Békekom- WTOnWfWtWTHfll» ferencia Prágában tartott har­madik üléséről. Tájékoztatójá­ban arra törekedett, hogy el­oszlasson minden félreértést a konferenciát és annak tevé­kenységét illetően. Egy olyan világban, amely magfegyvereket állít elő, mely­ben csak a béke, vagy a vi­lág megsemmisítésének alter­natívájáról lehet szó, minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy „a lehetséges világmeg­semmisítés őrült logikájá”- val szemben a keresztyén fe­lelősségből a világ békéjéhez járuljunk hozzá. Ezt a célt hivatott szolgálni a jövő év­ben egybehívandó összkeresz- tyén Világkonferencia, melyen kelet és nyugat egyházainak hatszáz résztvevőjére lehet számijaid. Sok út, egy cél Vannak keresztyének, akik nem tudnak felhagyni azzal, hogy másokat mindig ezzel a kérdéssel gyötörjenek: megtér­tél-e? Es elvárják, hogy meg­térésük részletes történetével, drámai megtérési élménnyel bizonyítsák, hogy valóban megtértek. Isten cselekedhetik úgy és döntő módon belenyúl­hat valakinek az életébe, mint Pál apostolnál, vagy Augusti- nusnál és sok más keresztyén­nél. De megteheti azt is, hogy valaki a keresztyénségbe min­den döntő szakítás nélkül nő bele. Nincs senkinek se joga áhhoz, hogy az ilyen utakat, s az ilyen keresztyén életet mint másodrangút és alacsonyabb értékűt megvesse. Azon múlik minden, hogy valaki bizonyos legyen ebben: Isten kezében vagyok, s én örömmel szolgá­lok neki. ö szabadított meg engem az emberektől való fé­lelemtől. Kegyelme vesz körül. Ehhez a bizonysághoz pedig sok út vezet. Leszakítós Naptár 196o. m NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT. 112, 4,—MÁTÉ 13, 43. — Földünkön minden fény, meleg é6 erő egyetlen forrása a Nap. Igazság, békesség és kegyelem egyedüli forrása Isten. A Nap adja a világosságot, Isten az élet és igazság ragyogását kegyelemből: Krisztusért. Ézs. 65, 1—17; 23—25. Jel. 3, 14—22. HÉTFŐ: I. MÖZ. 32, II,—EF. 2, 8. — A kegyelem nem el­verni fogalom, képzeletbeli dolog, hanem szemmel látható való­ság. Egyszer gondoskodó szeretet, máskor pihentető jóság, vagy bűnbocsátó irgalom. Ez utóbbi formálja újjá az életet, ajándék — ingyen van. Lukács 12, 35—40. 2. Pét. 1, 1—11. KEDD: AMOS 5, 24.—GÁL. 2, 16. — Isten csodálatosan leegyszerűsíti az igazságszolgáltatást. Szigorúan büntet min­den bűnt, de Jézussal hordoztatja a büntetést. Azért teszi ezt, mert nagyon szereti a bűnöst, néki megbocsát, mindentől men­tesnek, igaznak jelenti ki Jézusban. Ez az „Ítélet” megfelleb­bezhetetlen. Ez a kegyelem. Ézs. 54, 11—17. 2. Pét. 1, 12—21. SZERDA: ZSOLT. 119, 67.—ZSID. 12, 11. — A fenyítés mindig jó célt szolgál, mégis nyűgnek érzi, aki viseli. Pedig mennyire kárát látja az a fa, amelyről nem nyesegetik le j vadhajtásokat. Kárát vallja a lélek is, ha nem fenyítik. Isten azért nevel, fényit minket szüntelenül Igéjével, hogy Neki tetsző gyümölcsöt teremjünk. Márk 13, 33—37. 2. Pét. 2, 1—11. CSÜTÖRTÖK: IV. MÖZ. 23, 8.—I. KOR. 13, 7. — Jézus meggyógyította a rettegve utált bélpoklost — szeretetből; fel­mentette a bűnös asszonyt szeretetből, pedig mindenki el­ítélte. Szeretetből leült Zakeus asztalához és vele vacsorázott, pedig Zakeust mindenki gyűlölte. Meg kellene tanulnom Jé­zustól ezt a magatartást, hogy én is a szeretet mértékét alkal­mazzam. Mindjárt más lenne a nézetem, ítéletem. Mt. 25, 14—30. 2. Pét. 2, 12—22. PÉNTEK: JER. 2, 19.—TITUS 3, 4—5. — Isten enged téve- lyegni is minket. Nem áll a hazulról elinduló tékozló fiú út­jába. Mindig várja azonban megtérésünket. Meleg szeretettel fogadja a visszatérőt, még akkor is, ha betegen, elhagyottan a disznók vályúja mellől jön is. És olyan jó Hozzá visszatérni, hiszen Atya várja a gyermekét. Ézs. 49, 14—21. 2. Pét. 3, 1—10. SZOMBAT: EZS. 12, 1.—I. THESS. 5, 9. — Isten így építi meg az élet lépcsőjét: a bűn után jön a bűnbocsánat kegyelem­ből, ha valaki megbánja a bűneit. A halál után feltámadást ad Isten kegyelemből, a feltámadás után ítélet, de hitből, in­gyen kegyelemből a legfelső lépcsőről nyílik az örök élet kapuja. És Jézusért megnyitja nékünk Isten az örökélet ajtaját. Jel. 21, 9—14; 18—22. 2. Pét. 3, 11—18. Jer. 31, 31—34. Jakab Miklós LFÖLDÖN TÖRTÉNT Az evangélikus istentisztelet és a mindennapi élet A Lutheránus Világszövetség Teológiai Bizottsága augusz­tus 15—22. napjain Osnabrück- ben tartotta ülését, amelyen dr. Helge Brattgard svéd fel­szólaló rendkívül figyelemre méltó gondolatokat vetett fel az evangélikus istentisztelettel kapcsolatban. Kifejtette, hogy a modem embert súlyos ne­hézségek elé állítják az isten­tiszteleti fonnák, mert a li­turgikus szokások nincsenek közvetlen kapcsolatban sze­mélyes kegyességével vagy a gyakorlati életével. A gyü­lekezeti istentiszteletben túl­teng a hagyomány, a szépre törekvés. A lelki dolgokat sem a pietizmussal (kegyeskedés­sel), sem valamilyen „katoli- kusos” irányzattal nem lehet helyettesíteni. Az egyházban ritkán megforduló ember azt sem tudja, hogyan viselked­jék a templomi istentisztele­ten. Nem lát valódi kapcso­latot istentiszteleti élete és mindennapi élete között, s ezért nincsen a tényeknek megfelelő elképzelése az egy­ház életéről sem. Azt kívánta, hogy dolgozzák kj az istentisz­teleti rend új tervezetét, amely szerves kapcsolatban lesz a modem ember életével. A Bi­zottság úgy döntött, hogy a svéd előadó előterjesztését gondosan tanulmányozni fog ja. Meggondolkodtató szá­munkra ez a híradós. Hi­szen bennünket eddig mindig úgy tájékoztattak a „svéd szakértők”, hogy a svéd evangélikus egy­ház istentiszteleti rendje mélyen benne gyökerezik a svéd evangélikus egy­házi hagyományokban és a svéd hívek benne élnek ebben a liturgiában. Most azonban valami egészen mást és kijózanítót hallunk egy svéd előadónak a szá­jából. Ügy gondolom, hogy neki kell hitelt adnunk. Mi is így látjuk az evan­gélikus istentisztelet és a keresztyén ember minden­napi életének az össze­függéseit. De így látta ezt már Jeremiás próféta is (7. fejezetben)! Magyar- országi evangélikus egy­házunk is istentiszteleti reformot készít elő. A lel­készek hozzászólásai az új rend-tervezethez szinte szóról szóra egyeznek dr. Brattgard megállapításai­val. És ez megnyugtató számunkra, mert ez a tény minden bizonnyal álláspontjuk megváltozta­tására készteti azokat is, akik eddig vagy kegyes­kedéssel, vagy színekkel, szagokkal, díszes albákkal és precíz mozdulatokkal akarták megoldani az evangélikus istentiszteleti rend nagy problémáját: Hogyan vezesse el az is­tentiszteleten résztvevő embereket (az oda betéve­dőket is!!) maga az isten- tiszteleti cselekmény a hitre és a híveket hitük megváltására és megélésé­re a mindennapi életben?! NIEMÖLLER BÍRÁLJA AZ EGYHÁZAT A keresztyén egyházak ke­veset tettek azért, hogy a bé­ke megvalósuljon a földön — mondotta Martin Niemöller hessen-nassaui egyházi elnök Kasselban, ahol a hadiszolgá­latot ellenőrző intemacionálé- nak egy rendezvényén vett részt Ahelyett, hogy a ke­resztyén egyházak követei és út egy enge tői lennének a bé­kének, legjobb esetben, ha imádkoznak érte. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Latos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Üllői út 24. Telefon: 142—074 ; Előfizetést ára egy évre 60,— F‘ fé! évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm Árusítja a Magyar Posta ni 000 példányba- nyomatott 60 92Í5/2 se Zrínyi Nyomda, Bp, AZ „ÉLŐ" ERKEL ti 150 éve született Erkel Fe­renc, a magyar opera atyja. Sorozatos zenei ünnepségek emlékeznek meg hervadhatat­lan érdemeiről és gondoskod­nak jelentőségének nemzet­közi kihatású kiértékeléséről, helyet biztosítva számára a múlt század nagy operaszer­zői között. A századfordulón Mascagni egyik olaszországi előadásában nyíltan hangoz­tatta a félreismert Erkel ki­magasló zenedrámai képessé­gei iránt érzett elragadtatását és tiszteletét. A helyi közvé­lemény mostariig, mint a „Hunyadi” és a „Bánk” szer­zőjét tartja nyilván és leg­följebb arra emlékezik, hogy Kölcsey Himnuszát ő avatta zenei imánkká. De tudomást se vesz ellhallgatott operáiról (Bátori Mária, Sarolta, Dózsa György, Brankovics György, Névtelen hősök, István ki­rály), jóllehet meglepetést tar­togatna még a mai hallgató számára is az ezekben a mű­vekben felhalmozott igaz ze­nei érték feltárása. A fogya­tékos és erőtlen szövegköny­vek mellett politikai okok is közrejátszottak, hogy Erkel elhanyagolt operái lekerültek a színpadról. Az osztrák kor­mány éles füllel azonnal ve­szedelmet szimatolt, mihelyt valamely burkolt történeti je­lenet, vagy valamely szép ária kirobbanó, lelkes fogad­tatásra talált és óvakodott at­tól, hogy tápot engedélyezzen a rettegett nemzeti felbuzdu­lásnak. El se tudjuk képzelni a színpadszerző Bartók és Ko­dály korszakalkotó munkás­ságát Erkel úttörő példája nélkül. ízig-vérig operaszerző volt. Gazdag dallamtermő ze­nei vénáját alig értékesítette a hangszeres zene terén. A szövegesített énekhanggal a színpadról akart hatni, nem­csak a kisszámú zeneértőhöz kívánt szólni, hanem a tö­meghez, a nép gyermekeihez, hogy a koreszme áramlását követve, kihallja és kicsende­sítse azokat a sugallatokat, amik minden magyar ember szívében visszhangozták. Ä Himnusz zenébeköltöje, mint alkotó géniusz, óriási felelős­séget érzett magában arra, hogy irányítsa, erősítse, és megalkuvásnélküli, szívós küz­delemre serkentse nemzetét. A közösségi érzés egyetlen meg­nyilvánulási formája akkor a hazafiság volt. Ebben az ér­zésben szent láng lobogott és ennek a lángnak élesztői kö­zé tartozott Erkel is. A világ zenei közvéleménye előtt szolgáltatunk elégtételt a ma is élő Erkel emlékének. A közeljövő feladataihoz tar­tozik a korszerűsített Erkel operák felélesztése, örökérvé­nyű dallamainak megismerte­tése, nemkülönben munkássá­gának tudományos értékű fel­becsülése, életrajzának meg­írása. Erkel kortársa volt Glinkának, Szmetanának, Mo- niuszkónak, az orosz, a cseh, a lengyel nemzeti opera meg­teremtőjének. De kortársa volt Wagnernek, Verdinek, Meyer- beemek is. És bár kortársai előtt pillanatig se volt vitás nélkülözhetetlen pedagógiai és zeneszerzői nagysága, a kül­föld nem vett róla tudomást még Liszt rendkívüli tekinté­lye és komoly fáradozásai el­lenére se. Az emlékének tisz­teletére Budapesten megren­dezett első nemzetközi ének­verseny. nagy sikere is fényt- vetett zeneköltői nagyságára és az énekverseny külföldi zsűritagjai egyöntetűen meg­állapították, hogy örvendetes felfedezés volt számukra az Erkel-aenében rejlő szépségek felismerése, megígérve, hogy hazájukban terjeszteni fogják e dallamok ismertetését és műsorratűzését A másfélszázéves évforduló egy nagy magyar géniusz em­lékét idézi, akinek a művé­szete nemcsak termékenyítő hagyomány, hanem ma is vi­rágzó élet. Erőt és önbizalmai# biztos támaszt meríthet belőle a Bartók és Kodály nyomán megújhódó új magyar zene» művészet. Hajts Géza BouJier abbé az UNO beavatkozását szorgalmazza Páris (ADN). Az algériai harcok megkezdésének hato­dik évfordulója alkalmából Jean Boulier abbé, a Béke­világtanács tagja, felvetette az UNO felelősségét és hang­súlyozta, hogy az algériai konfliktusba az UNO-nak be kellene avatkoznia, hogy a konfliktus megoldását előse­gítse. „Algériában úgy ala­kulnak az események, hogy azok a békét és a nemzetkö­zi biztonságot veszélyezte­tik s ezért kívánatos mind­azon nemzet közbelépése, mely az UNO-Chartát aláír­ta.” De Gaulle-nak az algjé- riai kérdésben elfoglalt állás­pontjára kijelentette Boulier abbé: esztelenség lenne az algériai szabadságharcosoktól azt követelni, hogy feltétel nélkül tegyék le a fegyvert. Csak olyan békességszerző­désről lehetne szó, ahol nincs győző és legyőzött. A .francia protestánsok nagy befolyású egyesülete megbízta elnökét, Marc Bo- egner lelkészt, vegye fel a kapcsolatot De Gaulle állam­elnökkel és szorgalmazza ná­la, hogy lehetőleg azonnali tárgyalások útján vessenek véget az algériai háborúnak. Az egyesület plenáris ülése ezenkívül egy nyilatkozatba® azt ajánlotta, hogy más val­lási csoportok vezetőszemélyi- sógeivel is vegyék fel a kap­csolatot a cél érdekében. Boegner lelkész a nyilatkozat értelmében Feltin bíborossal Páris katolikus érsekével ta­lálkozik. A francia katolikus egyházvezetés rövid idővel ez­előtt ugyancsak szót emelt az algériai háború gyors beszün­tetése érdekében. TEOLÓGIAI TOVÁBB­KÉPZŐ TANFOLYAM MODRABAN (SZLOVÁKIÁI A Szovák Evangélikus Egy­ház lelkészei a közelmúltban Modrában, a Teológiai Fakul­táson három turnusban teoló­giai továbbképző tanfolyamon vettek részt Megbeszélték az egyházi szolgálat időszerű kérdéseit elsősorban a béke­szolgálat és a nemzetközi helyzet problémáit. Megemlé­keztek Melanchton FüloprőJ, előadást hallgattak az inter- kommunioról (protestáns fele­kezetek közös úrvacsora vétele# és hamiletikai munkaközös­ségben igehirdetésekre ké­szültek elő. ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN* öt«. NOVEMBER 20-ÁN Deák tér de. 9 (tirv.) dr. Kékén Andris, de. 11 (úrv.) Káldy Zol­tán, du. 6 Hafenscher Károly, du. 6 szeretetvendégség. Fasor de. fél 10 Sülé Károly, de. 11 Sülé Ká­roly, du. 6 Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10 Kardos József, de. 11 Kardos József. Karácsony Sándor u. de. 10 Grünvalszky Károly. Rá­kóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kál­mán ú. 26. de. 10 Drenyóvszky János, de. 11 Bándy István, du. 6 szeretetvendégség: Bándy István. Kőbánya de. 10 dr. Nagy Gyula. Utász u. de. 9 Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 dr. Nagy Gyula. Zugló de. 11 Szabó István, du. 6 Szabó István. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Szabó István. Fóti út 22. de. 11 Gádor András. Váci út 129. de. 8 Nagy István. Üjpest de. 10 Kö­kény Elek. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rákos- palota-MAv-telep de. fél 9. Rá- kospalota-Nagy templom de. 10. Rakospalota-Kistemplom da. 3. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosüget de. 10- Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9 Karner Ágoston* Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Bécsikapu tér de. 0 Várady La­jos, de. 10 (német úrv.) várady La­jos, de. 11 Schreiner Vilmos, du. 7 Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 5 Vámos Jó­zsef. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Zoltai Gyula, de. 11 Zoltai Gyu­la. este fél 7 Károlyi Erzsébet, pestbidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 8 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Ken- deh György, du. 6 dr. Rezes.'V Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 dr. Benes Miklós. Kelen- völgy de. 9 dr. Benes Miklós. Bu­dafok de. 11 dr. Benes Miklós. Nagytétény du. 3 dr. dr. Benes Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11 Barcza Béla, du. 6 Bar« cza Béla,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents