Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-10-23 / 43. szám
1 A M! KÖNYVÜNK HÍREK Templomunk korül már elcsendesedtek a parányi házacskák, néptelenné lettek az apró óbudai utcák. A villamos is óvatos lassúsággal viszi hazafelé a tejfehér őszi ködben késői utasait. Este van. Karórám mutatója cammogva jelzi a múló időt s az asztali lámpa szelíd fénye egy régi, sokévszázados könyv kicsiny betűit világítja meg előttem. A BIBLIÁT OLVASOM, ki tudja, életemben hányadszor, ódonveretű, ízes magyar szavak indulnak el szememből az agyam felé, hogy ott öz értelem világosságánál találkozzanak jómagámmal, egész em- bermivoltommal. A hátam mögött könyvek sorakoznak polcaikon. Könyvek, melyek vagy róla, a Bibliáról szólnak hangtalan betűnyelven, _ vagy pedig éppenséggel ugyanazt a feliratot viselik vászongerincükön, mint az előttem kinyitva fekvő, de más népek nyelvén: Szentírás, Szent Biblia. S. ahogy akár magam elé, akár magam mögé tekintek, nézek: tudom, hogy velem együtt, rajtam kívül még sokan, nagyon sokan hajolnak az esti csöndben a maguk Bibliába fölé, hogy más nyelven gondolkozva, más nyelvet beszélve, de ugyanazzal a kíváncsisággal, ugyanazzal az indulattal rójják szemükkel a sorokat, mint én. Igen, így van ez, mert ez a könyv nemcsak az én könyvem, hanem a miénk. Miénk, keresztyéneké. De vajon mi késztet mindnyájunkat arra. hogy ezt tegyük? Mi az oka annak, hogy soha eddig egy könyvet nem forgattak annyian, mint a Szentírást? Hogy soha eddig egy könyv sem jelent meg annyi nép nyelvére lefordítva és olyan kimondhatatlanul nagy példányszámban, mint éppen a Biblia? Talán azért, mert Érdekes könyv? Hát, ami azt illeti, valóban az, valóban érdekes. Ré- gesrég letűnt idők sokszor egyetlen tanúja, tudós történészek becses forrásirata, minden kor mindenfajta művészének ihlető témája. Lapjain izgalmas események követük egymást, hol lassú, hol •gyors drámai sodrású elbeszélésekben, hogy néhány sorral lejjebb helyet adjanak az unalmas, végeláthatatlan névsoroknak. Dobpergés, szilaj harci dal ünnepli az ellenség felett aratott győzelmet és pattogó kovácskalapács ver ritmust az emberi munkához. Páratlan szépségű verssorok váltakoznak gyarló mondatokkal. Itt komor hangú prófétai ige ostoroz egy népet, annak tengernyi bűnét, ott vidám lakodalmi táncdallam lopakodik lágyan a csillagfényes éjszakában. Bölcs öregek, nagyszerű hősök, kegyes hívek időtlen időkig emlékezetes alakja bukkan elénk s korlátolt uralkodók, gyáva vitézek, haráésoló papok, szemforgató álszentek miatt szégyenkezik mellettük a papír. Templomi zsoltár, bosszút lihegő átok, önzetlen, eget és földet átfogó szeretet és feneketlen gyűlölet, „hozsánna” és „feszítsd meg” hangzik egyszerre. Fáraók tengernyi hadserege és néhány tudatlan galileai halász indul el világot hódítani. Krisztus mellé Júdás telepszik oda. A Szentlélek és Sodoma tüze embereket éget meg életre és halálra. Az igazi szentséget förtelmes bűn szennyezi be és vitathatatlan igazságokat fatális tévedések tesznek nevetségessé. Mindez így együtt: a Biblia. Mindez együtt benne van a Szentírásban. Benne az van és nem is egymástól elkülönítve, hanem egymás mellett, az egymás után következő sorokban. A sorokban, amit isten Szentlelke diktált, de az ember írt meg. Az eseményekben, melyeket Isten irányított, de az ember élt. át. A gyarló, a tévelygő, de a tévedéseiben is mindig előbbre haladó, Krisztus, Isten felé induló ember. De így EMBERI ez a könyv. A könyv, melynek legrégebbi sorait valamikor Kr. e. 1590—2000 esztendővel örökítettek egymásra a palesztíriai mezők nomád pásztorai és amelynek legutolsó betűjét Krisztus halála után mintegy száz évvel rótta papírra egy kéz a kis- ázsiai gyülekezeteknek címezve. IMÁDKOZZUNK Istenünk, hála Neked, hogy Te Atyánk vagy, s nemcsak nagy ünnepnapokon, hanem mindig szeretsz minket, szürke hétköznapokon is, és nem is csak egy időre, hanem az örökéletre. Magadnak váltottál meg minket szent Fiad által. Oh, vajha szeretetedet át tudnánk teljes nagyságában és mélységében élni! Szent Lélek Üristen, légy és maradj velünk az ige által, hogy senki el ne szakítson Tőled, hanem Veled éljünk itt a földön, s Veled lehessünk az örökkévalóságban is. Feltámadott Urunk, kísérj el minket hétköznapjainkba is, hogy munkánk és feladataink végzéséhez Tőled merítsünk erőt és bölcsességet. Amen. JÓL MEGADTA NEKIK! Vége az istentiszteletnek. Hogy te milyen önelégülten lépted át kijövet a templom- küszöböt. Nagyon tetszett neked. amit ma hallottál: „Na, ma a papunk megint jól kitett magáért, újra jól megmondta azoknak, akik nem járnak templomba” — mondottad. Ne vedd rossznéven, azt hiszem, nincsen igazad. Na nem azért, mintha a papunk nem jól beszélt volna. Valóban jól beszélt, nekem is tetszett. Hanem azért nincsen igazad, mert a pap igenis azoknak mondta meg jól, akik nem voltak ott, hanem nekünk, akik ott voltunk. És' azért sincsen igazad, mert nem azért kell a templomba menned, hogy azt hallgasd, mit mond a pap másoknak, hanem, hogy meghalld azt, amit neked akar mondani Isten. Egyszerű evangélikus A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 1960. október 30-án, vasárnap este 6 órai kezdettel a Budapest Deák téri evangélikus templomban reformációi emlékünnepélyt rendez, melynek sorrendje a következő: 1. „Erős várunk nekünk az Isten...” Énekli a gyülekezet. 2. Bibliát olvas és imádkozik: Hecker Adám, a Magyarországi Methodista Egyház szuperintendense. 3. Megnyitót mond: Szamosközi István, a Dunamellékj Református Egyházkerület püspöke. 4. Énekel a Kálvin-kórus Kupay Dénes karnagy vezetésével: a) Frank: 150. zsoltár. b) Fiadala: Örvendező zsoltár. 5. Ünnepi beszédet mond: Káldy Zoltán, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. 6. Énekel a „Lutheránia” vegyeskar, Weltler Jenő karnagy vezetésével: a) Kurt Thomas: Reformációi ének. b) Gustav Schreck: Szentháromság ének. 7. Záróbeszédet és áldást mond: Szabó László, a Magyar- országi Baptista Egyház elnöke. 8. 90. zsoltár: „Te benned bíztunk eleitől fogva...” Énekli a gyülekezet. S hála Istennek, hogy emberi ez a könyv. Olyan mint mi magunk. Hála Istennek, mert csak így, ezen az úton indulhatnak el a szavak az agyam, az értelmem, a szívem felé. így értem meg őket és így érzem, s hiszem azt, hogy nekem szólnak. Ha a láthatatlan angyalseregek, vagy a madarak szépséges, a susogó erdők, a természet fenséges hangján szólalt volna és szólalna meg Isten, vajon mit értenénk meg abból’ Ha csak égi szentekről, emberfölötti, tökéletes lényekről olvasnánk, vajon tudnának, úgy példát mutatni, mint az Ember Fia: Krisztus. Mindez így igaz, de vajon csak ez az. amit elmondhatunk a Bibliáról, ez a legfontosabb, amit nyújt nekünk a KÖNYVEK-KÖNYVE, a Szentírás/ Ha csak ennyit jelentene nekünk a Biblia, csak az érdekes volta érdekelne minket, akkor bizony póruljárnánk. Mégpedig nem is kicsit, hanem nagyon. Póruljárnánk, hiszen száz meg száz érdekfeszítő regény, friss, mai, mindenkit érintő olvasmány kínáltatja magát — és jogosan —, bármerre nézünk. Olyanok, amik felveszik a versenyt „a mi könyvünkkel” mozgalmasságban, nem is egy esetben túlhaladják kronológiai pontosságban, világmindenségünkre vonatkozó tudományos igazságban s esztétikai szépségben. A Szentírás számunkra azért a „könyvek-könyve”, mert ISTEN IGÉJF rejtőzik benne. Az az Ige, aki és ami világot teremtett és tart fenn. Az az isteni szó, amely egy népet hívott el, választott ki magának, s amely vezetve, ezt a népet minden időkre szóló szövetséget kötött vele. Ez az Ige hangzik fel a próféták ajkán, intve, tanítva, fenyegetve és vigasztalva, éppen úgy és ott, ahogyan s ahol ezt a kor, az ember magatartása, hite vagy hitetlensége megkívánta. Ez az Ige éltette az Ótes- támentom kegyeseit, ez vezette útjaikat és ez sejtiette meg az elkövetkezendő nagy eseményt: Jézus Krisztus eljövetelét. Ez az Ige szólalt meg a legtisztábban Jézus szavaiban, ábrázolódott ki cselekedeteiben. Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása tett félreérthetetlen tanúbizonyságot arról, hogy Isten szava, testté lett Igéje megmérhetetlen sze- retetéből fsikad, az ember javát szolgálja. S ez az Ige teremtett és teremt ma is egyházat, Istennel és emberrel való közösséget. Mit tehetett ezek után az Isten által megszólított, cselekedeteit megtapasztalt ember? Látva, hallva, megtapasztalva a csodálatos' eseményeket, sorsdöntő szavakat, tovább adta, leírta mindazt, amit látott és hallott. S tette ezt azzal a tehetséggel, hűséggel, tudással, amely éppen a birtokában volt. Tehát a Szentírás, a Biblia nem maga az Ige, hanem csupán az, amit ebből az Igéből az ember meg tudott érteni, korlátozott érzékeivel fel tudott fogni, maga sokszor dadogó, gyarló mondataival el tudott mondani arról a csodáról, hogy az Ige testté lett, az Isten szava emberi szavakba öltözött. S mindezeken, túl nekünk a Biblia AZ ÉLET KÖNYVE. A jelenvaló életé és az örökéleté. A jelenvaló életé, mert Isten gyermeke ebből a könyvből tanulja meg azt, hogy miként kell élnie ebben a világban. Miként kell szeretnie Isten teremtett világát, az embert, miként lehet az élete megelégedett, boldog. Az örökélet könyve, mert ez a könyv ébreszt bűnbánatot és hitet, vezet a Szentlélek segítségével naponként Megváltó Urunkhoz, Jézus Krisztushoz. S éppen ezért a mi könyvünk a Szentírás. Miénk, botló emberelőé, akik el szeretnénk jutni Istenhez. Vámos József — Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Jn. 9, 1—5; szószéki igéje: Csel. 20, 17—38. — Az evangélikus egyház félórája lesz a Petőfi Rádióban 1960. október 23-án reggel 8 órakor. Igét hirdet: Harkányi László lelkész. — NAGY BÁNHEGY ES. Október 9-én szórványnapot tartottak Nagybánhegyesen. A szórványnap szolgálatait Ke- veházy Ottmár, battonyai lelkész, a kelet-békési egyházmegye szórványügyi előadója végezte. Csel. 17, 16—34 alapján szólt a bűnös embernek az élő Istennel való találkozásáról. Az esti istentiszteleten Keveházy Ottmárné saját orgonakísérettel szólót énekelt. * — SZARVAS. Megújították a szarvasi ótemplom toronyóráját. Az óra 180 évig járt javítás nélkül. A községi tanács Végrehajtó Bizottsága 8000 forinttal járult hozzá a javítási költségekhez. * — PESTÚJHELY. Október 23-án, vasárnap délután 5 órakor gyülekezeti est lesz a templomban. Igét hirdet: Boros Károly zuglói lelkész. Utána a gyülekezetben *szeretet- vendégséget tartanak. * — A LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A győr-soproni egyházmegye lelkészi munkaközössége október 19-én, szerdán Győrött ülésezett. Ürvacsoraosztás (Bi- ezó Ferenc) után Puskás János számolt be legutóbbi igehirdetéséről, majd a lelkészek békegyűlésre jöttek össze a megyei tanács épületében. A békegyűiés után Rác Ernő, a refnrmációi igehirdetés előkészítéséről szólott. Riesz György felolvasta „A világbéke és az egyház” című dolgozatát. Lukácsy Dezső beszámolót tartott „Ilyennek láttuk egyházmegyénk épületeit” címmel. Bödécs Barna a békemozgalom híreit ismertette, Weltler Rezső és Novák Elek az Országos Esperesi Értekezletről és a kerületi tanácsülésről adott tájékoztatást. Az Ismerjük meg egymást keretében Beledről hangzott tájékoztató. * — MISKOLC. A diósgyőri és a vasgyári evangélikus és református gyülekezetek a reformáció ünnepét megelőző héten közös előkészítő istentiszteleteket tartanak a négy templomban. A szolgálatokat Moravcsik Sándor és Pásztor Pál evangélikus, Benyhe Imre és Dózsa Molnár Dániel református lelkészek, valamint Kígyóssy Dezső és Máthé Zoltán református segédlelkészek látják el. Október 31-én a vasgyári evangélikus templomban lesz . közös reformációi emlékünnep a négy gyülekezet lelkészeinek együttes szolgálatával. * — SAJÓKAZA. A gyülekezetben október 9-én Pásztor Pál diósgyőr-vasgyári lelkész „Módszereim az egyházközség anyagi forrásainak megújítására” címmel presbiteri szere- tetvendégségen előadást tartott. — ARANYMENYEGZÖ. Garamszegi István, a putnoki egyházközség gondnoka és neje október 16-án ünnepelték házasság- kötésük 50. évfordulóját. A kis gyülekezet osztatlan szeretete és megbecsülése vette körül az áldozatos szeretettel szolgáló gondnok-házaspárt: Pásztor Pál vasgyári és Völgyes Pál putnoki, lelkész hálaadó istentisztelet ke-| rétében áldották meg őket. „Az Ürnak minden üti a kegyelem és j hiúé" azoknak, akiit szövetségét j és bizonyságait megtartják.” Zsolt 25,10. I — CSALÁDI HÍREK. Trajtler 1 Gábor Deák téri segédlelkész, or- ! gonaművész és Koppányi Agnes | házasságát Isten második fiú- & gyermekkel áldotta meg. Neve: 3 István. — Csizmazia Sándor és Finta Irén ostffyasszonyfai lelkészházaspárt Isten második fiúgyermekkel áldotta meg. Neve; Tamás. „Életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, melyet vettem az Cr Jézustól.” Csel. 20:21. Nehéz kivonnunk magunkat a hangulat hatása alól, amely áthatja az egész tengerparti találkozás jelenetét Pál apostol és az efézusi gyülekezet küldöttsége között. Belső megindult- ság, érzelmi kitörések jeleit látjuk. Pál apostol azonban nagyon vigyáz arra, hogy a helyzet által meghatározott és a hallgatói által képviselt hangulat úrrá ne legyen rajta. Az efézusiakat is józanságra inti. „Lélek- tói kényszerítve” élni azt is jelenti, hogy hangulatainktól szabaddá i/álni. A keresztyén embernek lehetnek különböző hangulatai, nem lehet azonban hangulatemberré. Miért? 1. önfegyelemben él. Ura van, aki magáévá tette. Életformát kapott tőle. Nem vonogathatja magát. Embereken keresztül is Urának szolgál. Ez a szolgáló életfolytatás azonban nem valami játszi, olcsó dolog. Terhe azonban nem elhordoz- hatatlan, nehézségei sohase leküzdhetetlenek. 2. Szüntelenül ellenőrzi magát. Vigyáz. Jézus nyájának* a gyülekezetnek tagja. Nem lehet közömbös a bűnnel szemben. A másokéval szemben sem, de a magáéval szemben sémi Drága dolog számára a gyülekezet és a lelki táplálék, amelyben ott részesülhetnek. Felelős érte. 3. Figyelmes ember. Inkább ő hordoz terhet, mintsem mást terheljen. Hiszen Jézus sem azért jött, hogy megnehezítse életünket, hanem, hogy Ö szolgáljon nékühk. Szegénységével meggazdagított. Sivár, szegényes kedélyvilága lenne tehát a keresztyén embernek? Ki merné ennek a történetnek elolvasása után állítani? Benczúr László HÉTRŐL—HÉTRE Gyógyít és megszabadít az Űr Jer. 17, 14. Nyomorúságunk az önámítás. Azt gondolom, hogy egészséges vagyok, pedig betegség emészti életemet. Azt gondolom, hogy erős vagyok, pedig nincs jártányi erőm. Gonosz indulatoktól mentesnek érzem magam, pedig sokszor kitör belőlem az őstermészet. Nem félek a halál kínjától és mégis olyan rettenetes szembenézni az utolsó ellenséggel. Tudom, hogy szeretni kellene felebarátaimat személyválogatás nélkül, és legszívesebben önmagamat imádom. Azt gondolom, hogy vannak igaz barátaim és az élet nehéz óráiban mégiscsak egyedül maradok. Az elmúlt hét útjairól jövet, látnunk kell, hogy vannak az életünknek fogyatékosságai. Az önámítás veszedelembe dönthet, viszont a baj felismerése az első lépés a gyógyulás felé. Nem az a bölcs ember, aki titkolja betegségét, hanem az, aki orvoshoz megy. Már az is nagy dolog, hogy bizalommal fordulhat ahhoz, akinél gyógyulást remél. Isten embere, Jeremiás próféta, népéért való harcában nem a maga nagyságát látja, hanem elismeri szolgálatának nyomorúságát. Nincs semmi, amivel igazolhatná magát. Teljességgel lelepleződik. De éppen ebben az áUgpotában fordul gyógyulásért az Úrhoz. Ott nincs helye az önámításnak! Amint vagyunk, állhatunk a Gyógyító elé. És O vár reánk! Ennek a bizalommal való odafordulásnak áldott következménye Isten kegyelmének megtapasztalása. Bizony gyógyító és bűnöktől szabadító Urunk van. Áldjuk az Urat e hét kezdetén, mert ő megbocsátja minden bűnünket és meggyógyítja minden betegségünket. Fliegenschnee Frigyes NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP. MIKEÄS 1:2. AP. CSEL. 17:31. „Sok keresztyén élet olyan, mint egy rövid szundikálás a templompad- ban. Szól az ige, ők ott vannak, de nem hallják, mert alszanak. Csak akkor ébrednek fel, amikor az ámen elhangzik: Akkor már késő, a kegyelmi idő, a lehetőség elmúlt.” (Luther.) Ézs. 1:18—20. Zsolt. 112. HÉTFŐ. II. MÖZ. 20:20. JAN. 8:36. Jézus Krisztus megszabadított a bűntől. Ebben az állapotban meghallom az igét, hálás vagyok Isten váltság-munkájáért, felelősséget érzek az örömhír továbbadásáért, s reménységgel és bizalommal tekintek minden emberre. II. Móz. 25:17—22. Zsolt. 110. KEDD. DÄN. 2:20, I. PÉTER 4:11. A keresztyén ember szolgálatán keresztül Isten kibeszélhetetlen szeretete, bölcsessége és jósága tárul fel, s ez másQkat is Isten dicsőítésére vezethet. Kol. 3:5—11. Zsolt. 114. SZERDA. ZSOLT. 3:6. I. PÉT. 5:14. Jézus megajándékozza népét az üvbizonyosságból fakadó békességgel, s beállítja a tanítványt a békéltetés szolgálatába. Kol. 3:12—17. II. Thess. 1:1—12. CSÜTÖRTÖK. ZSOLT. 116:1,2. MÁTÉ 7:7. Az imádság nem valami külön kegyességi gyakorlat, hanem a keresztyén ember állandó magatartása. Így töltjük be Jézus parancsát: szüntelen imádkozzatok. Lk. 19:1—10. II. Thess. 2:1—12. PENTEK. I. MÖZ. 3:6. MÄT. 6:13. A bűn: engedetlenség Isten szavának. Következménye: halál. Jézus engedelmessége, halála és feltámadása által van újra út az élő Istenhez, örömünk határtalan lehet. I. Ján. 1:5—10. II. Thess. 2:13. 17. SZOMBAT. I. MÖZ. 24:40. II. KOR. 2:12. Sohasem a tanítvány határozza meg, mikor akar szolgálni Krisztusnak, hanem akkor kell engedelmeskednie, amikor Jézus szólítja és küldi. Júdás 20—25. II. Thess. 3:1—5. Péld. 2:1—8. Nagy István Megjelent ÜJ HITTANKÖNYV Bibliai történetek címen. Az állami általános iskola IV. osztálya részére, írta: Kinczler Irén Ara: 6 Ft 50 fillér. Kapható a Sajtóosztályon, Bp. VIII., Üllői út 24. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő- D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Ráclor András Szerkesztőség és Kiadóhivatali Budapest. Vili., Üllői út 24. Telefon- 142—074 Előfizetési ara egy évre 60,— Ftj fél évre 30.— Ft Csekkszámla 20412.—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60.861/1/2 — Zrínyi Nyomda, Bp.
