Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-09-04 / 36. szám
KP BÉRM. BP. 7?. XXV. ÉVFOLYAM 36. SZÁM. 1960. szeptember 4. ARA: 1,40 FORINT Harmadszor Prágában Szeptember második hetében tartja Prágában harmadik ülését a Prágai Keresztyén Békekonferencia. Ezt az ülést eredetileg áprilisban akartuk megtartani. S akkor a kibontakozóban levő nemzetközi helyzet azt a gondolatot érlelte meg bennünk, hogy a május közepére tervezett csúcstalálkozóra tekintettel célszerűbb most őszre halasztani harmadik tanácskozásunkat. Ügy gondoltuk, hogy a csúcstalálkozó után világosabban rajzolódnak majd ki előttünk a nemzetközi kérdések súlypontjai. Egy percig sem ringattuk magunkat abban a téves optimizmusban, ha akár egy jól sikerült államfői csúcstalálkozó is, máról holnapra megoldja az elmúlt 15 esztendőben felhalmozódott súlyos ellentéteket és szinte maguktól leomlanak azok a válaszfalak, amelyeket már a második világháború alatt megkezdett politikai és egyházi hidegháború erői emeltek Kelet és Nyugat közé. Jól tudjuk, hogy a béke korszaka nem köszönt reánk máról holnapra, ahogyan a télre tavasz következik és az alvó természet új életre ébred. A májusi csúcsértekezlet azonban az ismert okok miatt el- maradt. Ez a mi munkánkat megnehezítette ugyan, hiszen a politikai és egyházi hidegháború újult erővel lángolt fel, de az így kialakult helyzetben legalább reálisabb és pontosabb tapasztalatokkal tudjuk érzékelni és felmérni a nemzetközi légkört és a harmadik prágai konferenciára már március végén kitűzött témák reális talajon hangzanak el. Ezeket a témákat lapunk eddigi számaiban folyamatosan kifejtettük olvasóink előtt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Tanulmányi Bizottságának a feldolgozásában. Minden figyelmes olvasónk rájöhetett arra olvasás közben, hogy menynyire hézagpótló keresztyén világmozgalom a Prágai Keresztyén Békekonferencia és most azonnal meg kellene alakítanunk, ha ezt nem tettük volna meg már két esztendővel ezelőtt! n e megtettük! Két esztendővel ezelőtt elkezdtük munkán- kát ezen a téren, mert az volt már akkor a meggyőződésünk, hogy teremtenünk kell egy olyan fórumot, ahol mint valami Kelet és Nyugat között teremtett támaszponton megtárgyalhatjuk az emberiség legsúlyosabb kérdéseit is. Kezdettől fogva célkitűzésünk volt, hogy mindent megtegyünk a leszerelésért, a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért, az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséért és a hidegháború minden formájának a lezárásáért. Azt is nagyon világosan láttuk, hogy csak akkor érhetünk el sikert, ha igazi és valóságos emberi megegyezésre jutunk el és egyet tudunk érteni az emberiségnek olyan nagy kérdéseiben, mint az igazi szabadság és igazság, az emberi méltóság visszaszerzése amásik ember szemében. Kezdettől fogva hangosan hirdettük, hogy az emberiség békés együttélésének megvannak a maga egyetemes emberi és keresztyén erkölcsi feltételei. Különben nem lehetséges annak a nemzetközi erkölcsi magatartásnak a kialakítása, amelyen felépülhet a háború nélküli világnak az egyetemes emberi vendje. A zok a nemzetközi politikai és egyházi események, ame- ■£*- Igékről lapunk olvasói is megfelelően tájékozódhattak az elmúlt egynéhány hónapban, csak még szilárdabbá tettek bennünket abban a szándékunkban, hogy a megkezdett úton haladunk tovább és nemcsak nem adunk fel semmit az eddigi eredményekből, hanem minden további gondolatunkat és lépésünket az eddigi fundamentumra építjük reá. Nem várhatjuk a sült galambot és — úgy látszik — nem sokat remélhetünk ezen a téren a világkeresztyénség egyéb nemzetközi mozgalmaitól sem. Ezt mindig sajnálattal, de egyúttal testvéri inielmül is állapítjuk meg. Hiszen egész eddigi ökumenikus tevékenységünknek az volt a jellemző vonása, hogy a keleteurópai országok egyházai kezet nyújtottak Nyugat egyházainak a testvéri együttműködésre. Mi, magyar protestáns egyházak különösen is kivettük részünket ebből a testvéri szolgálatból Evanston és Minneapolis előtt. Az a szeretet és őszinte emberi magatartás, amelyről tanúskodik minden szavunk és cselekedetünk, sok barátot szerzett nekünk Nyugat-Európában és Európán kívül is. Hisszük, hogy az emberiség közös nagy kérdései még azokkal is egyre testvéribb viszonyba, barátságba segítenek bennünket, akikkel közös hitünk és reménységeink alapján nem tudtunk közeli kapcsolatba kerülni. A mostani prágai megbeszéléseknek központi feladata lesz az is, hogy az 1961-ben tartandó világgyűlés feltételeit és témáit megállapítsa. Végső célként mindig ez az egyetemes jellegű keresztyén vílágbékegyűlés lebegett szemünk előtt, amivel sohasem megosztani, hanem a legfontosabb keresztyén és emberi feladat szolgálatában egyesíteni akartuk a világ keresztyén egyházait és embereit. S úgy látjuk, hogy eddig is igen sokan megértettek bennünket és mellénk szegődtek abban a meggyőződésben, hogy a keresztyén bizonyságtétel és a politikai döntés, a nagy parancsolat betöltése és az emberiség megbékélésének a munkálása elválaszthatatlan keresztyén feladatok. S éppen a béke és háború kérdésében hozott döntésünk ma próbaköve a keresztyén hitnek. A békesség megteremtése éppen ezért nem alkalmi feladata a keresztyén embernek, hanem a Jézus Krisztus követségében járó embernek nélkülözhetetlen ismertető jegye. Elszakíthatatlan kapcsolatban van bizonyságtételével és a magatartásával az a bátor szava, hogy az evangélium felszabadít bennünket arra is, hogy a függönyöket felhúzzuk, a határfalakat lebontsuk és mindig mi tegyük meg az első lépést a megértés és megbocsátás útján. A Prágai Keresztyén Békekonferencia harmadik ülésére ebben a hitben és reménységben ül össze. A Világ Ura pedig áldja meg munkáját és tegye szavát a szeretet és igaz megértés bizonyságtételévé ebben a sokat szenvedett világban! Dr. Pálfy Miklós Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának skóciai ülése i. Az Egyházak Világtanácsa évenként tart ülést a világ 90 tagú Központi Bizottsága különböző országaiban. Tavaly Görögországban Rhodos-szige- tén volt az ülés, az idén pedig a skóciai St. Andrews- ban. A Központi Bizottságnak magyarországi evangélikus egyházunk részéről dr. Vető Lajos püspök a választott tagja. Kérésére én képviseltein evangélikus egyházunkat az ülésen. A református egyházat dr. Bartha Tibor püspök, az ökumenikus Tanácsot pedig ! lisban a Nemzetközi Missziói Konferencia megalakulásának 50. jubileumi ünnepségén vet tünk részt a Központi J3izott ság tagjaival és számtalan vendéggel együtt. Az 1910-ben Edinburghban tartott konferenciáról az ünnepségen dr, Wisser't Hooft, az Egyházak Világtanácsa főtitkára emlékezett meg. Az igehirdetést Chandu Ray pakisztáni püspök tartotta, aki igehirdetésében kiemelte az egyház szolgálatát a világban. Többek között azt mondotta, hogy az egész világon nagy gazdasági és társadalmi átalakulás foA Központi Bizottság ülésének színhelye — rajtunk kívül — Muraközy Gyula református lelkész, főtitkár képviselte. A Ferihegyi repülőtérről augusztus 12-én egy holland géppel indultunk útnak. Gépünk általában 7000 m magasságban ’ repült. Előbb Frankfurtban (am Main), majd Amsterdamban szálltunk le. (Itt alakult meg 1948-ban az Egyházak Világtanácsa.) Amsterdamból továbbrepülve nagy élményt jelentett számunkra a La Manche-csatornán való átrepülés. (Ilyen magasságból a tenger vize egész feketének látszik.) Aztán feltűnt London, a Themze folyó csíkja és a Big Ben tornya. Szerény, de nagyon rendes szállodai szobánkért kb. négyszer amy- nyit fizettünk, mint hasonlóért Budapesten. Másnap délelőtt megtekintettük London nevezetességeit: a Királyi Palotát, a Parlamentet, a Towert, a Westminster és Szent Pál templomokat, a Big Bent, a British Múzeumot, a Cityt és még sok mást. Miközben London nevezetességeit nézegettük és gyönyörködtünk annak szépségeiben, örömmel gondoltunk arra, hogy a mi drága fővárosunknak, Budapestnek. — amely pedig a második világháborúban olyan nagyon sokat szenvedett —, nem kell szégyenkeznie a nagy világváros mellett. Budapest hangulatát és változatosságát kevés fővárosban lehet megtalálni a világon. Londonból vonattal indultunk Skóciába, a Londontól mintegy 700 km-re fekvő St. Andrewsba. Végigutaztuk szinte egész Angliát és úgy érkeztünk meg Edinburghba. Innét egy szárnyvasúton lehet továbbutazni St. Andrewsba. Másnap augusztus 14-én az edinburghi St. Giles Katedrályik és az egyháznak az is feladata, hogy segítse a népeket ezekben a kérdésekben a legjobb megoldások megtalálására. Nagyon benyomást keltő volt az a hosszú imádság, amelynek egyes részeit másmás világrészekből jövő-, másmás fajú keresztyének imádkozták. Egy ázsiai lelkész maláj nyelven, egy észak-amerikai és egy ausztráliai lelkész angol nyelven, egy délamerikai lelkész spanyol nyelven, egy európai lelkész német nyelven és egy afrikai zulu nyelven imádkozott. Aztán az egész hatalmas gyülekezet együtt imádkozta a Miatyánkot, (mindenki a saját nyelvén), és együtt énekelte az Erős vár a mi Istenünket. Az ünnepély Burleigh moderátor (elnök), a skót református egyház vezetőjének áldásával ért véget. A kétségtelenül nagyhatású ünnepség alatt mi magyar protestánsok is Isten iránti hálával gondoltunk arra, hogy az elmúlt 50 esztendő alatt Isten Igéje szerte a világon hirdettetett a különböző világrészekben élő embereknek. De ugyanakkor arra is gondoltunk, hogy a misszió területén milyen sokszor kapcsolódott össze az evangélium hirdetésének szent ügye, az evangéliumtól idegen érdekekkel, a gyarmati népek érdekeivel szemben. És arra is gondoltunk, hogy a keresztyén misszió vétke az is, hogy a missziók területén olyan sok felekezetet hozott létre (pl. Kínában több mint 150-et!) és ezzel nemcsak a keresztyénsé- get osztotta meg, hanem az Istentől teremtett világ megosztásához is valamiképpen ,hozzájárult. Az ünnepség után Skócia minisztere adott fogadást a Központi Bizottság jelenlevő tagjai számá.ra. A jubileumi ünnepségek után a Központi Bizottság tagjai a meghívott vendégekkel együtt külön vonaton utaztak St. Andrewsba. St. Andrews Skócia egyik legrégibb kis városa. Az Északi tenger partján fekszik a Firth of Forth öbölben. Festői szépségű hely, gyönyörű zöld pázsitokkal, aranysárga homokú tengerparttal és a háttérben kéklő hegyekkel. A város tele van történelmi emlékekkel. Jórészt romokban bevétő katedrálisa 1160-ban épült, a teljesen ép Szentháromság temploma pedig 1410- ből való. Itt van Skócia legrégibb egyeteme, amelyet 1410- ben alapítottak. A Központi Bizottság ülése az egyetem St. Salvator College-bun folyt I?. A résztvevők az egyetem kollégiumaiban voltak elszállásolva. A rendezőség gondoskodott róla, hogy a résztvevőknek ne legyen semmiben hiányuk. Az előadások és megbeszélések reggel 9 órától . este 10 óráig folytak. Mindössze délután volt nagyobb szünet. A reggeli és esti áhítatokat az előadóterem közelében ■ fekvő St. Salvator templomban tartottuk. Az áhítatokon a különböző világrészekből érkezett küldöttek szolgáltak és hirdették Isten Igéjét. Az egyik áhítatot dr. Bartha Tibor püspök tartotta. A Központi Bizottság ülésein a 90 választott tagon kívül sok kiküldött és megfigyelő is részt vett. Átlagban mintegy 200 ember volt jelen az ülésteremben. Az üléseket dr. Franklin C. Fry New York-i evangélikus püspök vezette. A résztvevők között többek között ott volt G. F. Fischer canterbury érsek, Barbie« argentínai püspök, G. P. David dél-indiai püspök, K. Sitompul indonéziai lelkész, G. Noth drezdai evangélikus püspök. Örömmel láttuk ott őszinte barátainkat J, Hro- madka prágai professzort, Jan Chabada pozsonyi evangélikus püspököt, A. Wantula varsói evangélikus püspököt, M. Niemöller egyházi elnököt. A szovjetunióbeli ortodox egyházat Vitaly Borovoy protopriest és Victor Alekszejev képviselte. Káldy Zoltán Hol van a te testvéred? Ha színesbőrűnek születtél volna, a legnagyobb valószínűség szerint egész életeden át krónikus beteg lennél (malarias, vagy tuberkulózisos, leprás stb.) és mégha nem is lennél krónikus beteg, valószínű, hogy állandóan gyönge lennél az éhségtől. Rosszul- tápláltság miatt szenvednél. Nem kevés kilátásod- lenne arra, hogy igen gyakran éhezned kell egész addig, amikor örülsz, hogy fakérget ehetsz. Ha színesnek születtél volna, csupán 1:4-hez lett volna valószínű, hogy megtanulsz olvasni. Nem lenne rádiód, sárkunyhóban laknál, melynek nem lenne kéménye és szál ma fedné. Egészen bizonyos, hogy munkád eredménye nagy részt a földbirtokosé lenne. Azonkívül hitelezőidnél el lennél erősen adósodva és 30—100 százalékos évi kamatot kellene fizetned. A beszéd Sok minden van az életünkben, amit magátólértető- dőnek tartunk. A mienk, s így nem sokat gondolunk vele. Nem látjuk értékét, nem érezzük kötelezését — köny- nyelműen gazdálkodunk vele. Ilyen drága kincs számunkra az emberi beszéd. — Lehetnénk megkötözött nyelvű némák és lehetnénk bezárt fülű süketek! Isten beszélő nyelvvel és nyitott füllel ajándékozott meg bennünket, hogy tudjunk szólni máshoz, és meg tudjuk hallani a másik hozzánk szóló szavát. Bizony drága, nagy ajándék számunkra Istentől a szó — az emberi beszéd. Kezdetben a szó az Isten sajátos birtoka volt. Ö szólt először! János evangéliumában olvassuk: „... és az Ige vala az Istennél..De Isten nem tartotta meg egyedüli birtokaként, önző módon magának, hanem odaajándékozta az embernek. Azért, hogy Vele beszélhessen és hogy szót érthessen az egy sorsot hordozó, együttmenetelő társakkal: a többi emberrel. Azért, hogy a beszéd átlal közössége lehessen az embernek Istennel és közössége lehessen embertársaival. Mert a beszéd közösséget teremtő hatalom. Beszéddel szól hozzánk az Isten és beszéddel keressük mi az Ö atyai szívét. Vele társalkodva simul össze az életünk mások életével látha- talanul, de mégis megbonthatatlan egységben, mint akik mindannyian ugyanannak a beszélő Istennek vagyunk gyermekei. Szót érthetünk Istennel és szót érthetünk egymással! — Ebben van a beszéd közösséget munkáló ereje, felbecsülhetetlen értéke. Mi pedig ezt a kincset sokszor a sárba tapossuk. Köny- nyelműen élünk vele. Szívünkben a gonosszal társal- kodunk, mint ahogy Ádájn tette. — Nem csoda, hogy amikor az ember a gonosszal áll szóba, beszéde közösséget bontó hatalommá válik. A mai vasárnap igéi erre hívják fel a figyelmet. — Nein szabad elfelejtenünk, hogy egymáshoz való viszonyunk igaz volta, becsületessége, egymáshoz való közeledésünk lehetősége, sőt szeretetben való összetalálkozásunk is döntő mértékben attól függ, mennyire igaz, becsületes és őszinte a beszédünk. Az „igen” valóban igent jelentsen és ne burkolt tagadást. Tanúságunk ne legyen hamis bizonyságtétel, melyet a mi gonosz indulataink tettek halálos mérgekkel teljesekké! Vigyázzunk, mert az áldás átokká válhat. A fékezhetetlen nyelv tűzzé lesz: pusztít, ront, lealjasít, halálba taszit! Életeket választ el egymástól; darabokra tördeli azt, aminek az egységét munkálni akarja közöttünk a beszélő Isten! Más szavakkal ugyan, de feledhetetlenül tanítja népét az Űr ma is: „Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, min a zengő érc, vagy pengő cimbalom.” Blatniczky Jenő
