Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-07-31 / 31. szám
ÖRÜLJETEK f' Szabolcs-Szatmár megye keleti végein találjuk a Hajdú- Szabolcsi evangélikus egyházmegye egyik kicsiny gyülekezetét: Kölesét. A kölesei evangélikus gyülekezetnek kedves ünnepsége volt május 23-án, hétfőn este. Újjáépített és kibővített templomi orgonáját avatta. A templomi ünnepélyen részt vett Megyer Lajos esperes, Balczó András nyíregyházi igazgató lelkész és Gáncs Aladár nyíregyházi fő- kántor-lelkész is. A KÖLCSEI EVANGÉLIKUSOK ŐSEI a XVIII. század utolsó éveiben kezdtek letelepedni, mint felvidéki aratók és kézműves mesterek. Már 1808-ban csatlakoztak a nagy károlyi evangélikus egyházközséghez, mint leányegyházközség. Buzgón és szorgalmasan rakosgatták le az önálló gyülekezet alapjait: testvéri összetartással gyűltek össze Isten dicsőítésére, az ige hallgatására, és későbbi templomuk és iskolájuk felépítésére. — Amikor 1860-ban meghívták az első lelkészüket, alig haladta meg a lélekszám a kettőszázat. Nyolc évvel később már templomot kezdtek építeni, 1884-ben a templomhoz tornyot építettek. Még egy-két esztendő és már harangok hívogatták a gyülekezet népét a templomba. — Azután újra építkeztek: iskola, lelkészlakás, harangozói lakás építése jelentette munkájuk gyümölcsét. — Az első világháborút megelőző években erősen megcsappant a gyülekezeti lélekszám, sokan más vidékre telepedtek, sokan kivándoroltak az „Üi világba”, hogy megélhetésüket biztosítsák. Szívük azonban sokáig együtt dobbant az otthoniakkal. — Az első és a második világháború is sok könnyet és veszteséget okozott a gyülekezetnek. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT a gyülekezet újra takarékoskodott, dolgozott és épített. Kis harangot vásárolt, mert az előbbit elvitte a háború, majd 1925—26-ban orgonát vásárolt a debreceni evangélikusoktól. — A második világháború után megtalálta helyét az új társadalmi formák között s ma az egész megyével együtt a szövetkezeti életformában dolgozik. AZ UTOLSÓ ÉVTIZED újabb gyülekezetépítő erőfeszítésekkel volt telve. A falu villamosításakor villanyszerelési munkálatokat végeztettek. Két év múlva a lelkészlakás ablakait kellett kicserélni. Ismét két év múlva a torony sisakjára került új burkolat, és a torony elavult ablakait cseréltették ki vaskeretű ablakokra. Ugyancsak akkor vásároltak egy motorkerékpárt, hogy megkönnyítsék a nagykiterjedésű szórványok gondozását. Legutóbbi áldozatuk pedig az orgona újjáépítése, kibővítése és villanymotoros fújtatóberendezés felszerelte- tése volt. AZ ORGONÁT 1885 körül építette Sovánka Sándor besztercebányai orgonaépítő mester, amellyel egy kiállításon díjat is nyert. 1885. október 31-én avatták fel — mint még szalonorgonát — a debreceni evangélikusok istentiszteleti helyiségében. 1889-ben pedállal látta el Docsekal József orgonakészítő mester, 1925— 1926-ban a kölesei evangélikusok vették meg. Az orgona csúszkaládás rendszerű, ami Önmagában is történelmi érték és műemlék. A több évtizedes használat az orgonát tönkre tette. Az újjáépítési munkákat Kelemen Árpád, tállyai orgonaépítő mester végezte, aki szorgalmas és odaadó munkájával valóban igen szép Orgonát készített. A gyülekezet orgonájának újjáépítését 24 000 Ft-os adományával fedezte; az elmúlt évtized hasznos beruházásai meghaladják a hetvenezer forintot. AZ ORGONAAVATÓ ÜNNEPÉLYEN Megyer Lajos esperes hirdette az igét. Elmondotta, hogy mit hallott ki az orgona szavából. Rámutatott a nagy Mesterre, aki a legszebb dallamokat és érzéseket hozhatja ki az emberből. — Balczó András végezte az oltár előtti szolgálatot. — A helyi lelkész, ifj. Benkóczy Dániel beszámolt az orgona múltjáról és a gyülekezet áldozatkészségéről. Balku Vince, az egyik helyi kántor vezette a gyülekezet énekkarát, mely „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát” kezdetű éneket adta elő, a leányok kara „Halld az ég harangi zengnek” kezdetű énekkel járult hozzá, hogy maradandó emléket vigyen magával a templomi gyülekezet. — Gáncs Aladár Bach J. S. műveiből mutatott be részleteket, — ifb. — a Rómából úgy hírlik, hogy az ökumenikus zsinat előkészítése kapcsán egy külön, az evangélikus ügyekkel foglalkozó bizottságot állítanak fel. Ebből a bizottságból idővel kialakulhatna egy önálló „ökumenikus kongregáció", mely a zsinat dolgában jelentős szerepet kapna. Tudvalevőleg XXIII. János pápa saerint a zsinatnak az által kellene a keresztyén- ség egységét szolgálnia, hogy a katolikus egyház az idők szelleméhez és követelményeihez alkalmazkodik. El kellene hárítani azokat az akadályokat, melyek a keresztyénség újraegyesülésének útjában állanak. Egyházjogilag semmi akadálya annak hogy ebbe az evangélikus ügyekkel foglalkozó bizottságba evangélikus teológusokat is meghívjanak. XXIII. János pápának arra az invitálására, hogy az „elszakadt testvérek” térjenek vissza a római katolikus egyházba, D. dr. Beckmann, a rajnavidéki evangélikus egyház elnöke határozott NEM- mel válaszolt. Öv attól az illúziótól, hogy közeledni lehet a római egyházhoz, mely a protestánsok feltétel nélküli „visszatéréséhez” ragaszkodik. Minden reform ellenére a római katolikus egyházban a reformáció óta semmi döntő változás nem történt. Ellenkezőleg. Az elválasztó tanok kérdésében a szakadék a protestantizmus és a katolicizmus között csak még jobban elmélyült. „Mi az evangéliumot nem szolgáltatjuk ki a római katolikus rendszer kényének-kegyének — mondta Beckmann —, mert ez nem a hitben való újraegyesülés lenne, hanem újraegyesülés az evangélikus hit kiszolgáltatása árán.” A keresztyének újraegyesülése a pápa által kijelölt úton — vagyis abba a katolikus egyházba visszatérés útján, mely magát egyedül tartja Krisztus igazi egyházának — következőleg a többi egyházat el sem ismeri egyháznak >—, Beckmann véleménye szerint azt jelentené, hogy határozott NEM-et mondunk a reformációra. Ezt az árat azonban semmiképpen meg nem fizetjük. Beckmann a protestáns és római katolikus felfogás közötti három lényeges különbséget a Márla-kultusZban, az egyházfogalomban és a cselekedetek alapján történő meg- igazulásban látja. A Mária-kultusz a leghatározottabban elhomályosítja Krisztus uraságát. Pedig az evangélium alapján egyedül Jézus lehet közbenjáró Isten és emberek között és nem lehet az Mária is, aki a hivatalos katolikus katekizmus szerint Krisztussal együtt uralkodik a világ felett és Krisztussal együtt közbenjáró. A katolikus egyházfogalom ugyancsak Krisztus igazi uraságát homályosítja el. Ez az egyházfogalom Krisztus helyére éppenséggel a katolikus egyházat helyezi. Ugyanígy a katolikus egyház a bűnök kegyelemből történő megbocsátásának evangéliuma helyébe „a törvény cselekedeteinek vékáját” helyezi. A katolikus igehirdetés nagyrészt a törvény hirdetésé. A katolikus egyház nem tesz különbséget Isten evangéliuma és Isten törvényé között. Ez pedig azt jelenti, hogy nem érti helyesen a bibliát sem, mert a biblia tud a törvény és evangélium különbségéről. Amikor NEM-et mondunk^ a pápa visszatérésre hívó felívásának, ez nem azt jelenti, hogy kimondjuk a NEM-et az egyház egységére és a keresztyén testvériségre is — mondta Beckmann. Az evangélikus keresztyén ember hisz Krisztus egy egyházában, de az egyház, amelyben mint egy egyházban hisz, nem azonos egy jogilag meghatározott egyházfogalommal. Az egyház és a keresztyének politikai döntési szabadsága Az olasz protestánsok kritizálják a római hierarchia álláspontját (Róma) Az olaszországi protestáns egyházak nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottsága nyilvánosan állást foglalt egy, az „Osservatore Romano”-ban május 18-án megjelent kitétellel kapcsolatban. A Vatikán félhivatalos sajtóorgánuma felvetette a marxista rendszer és a keresztyén tanítás összeférhetetlenségének kérdését és a kifejtés során azt állította, hogy az egyháznak joga és kötelessége, hogy híveit politikai döntéseikben befolyásolja. A protestáns egyházi bizottság ezzel kapcsolatosan megjegyezte, hogy a római katolikus egyház egy aktuális problémát (marxizmus és keresztyén hit) megint arra használt fel, hogy az állammal szembeni magatartását élesen kifejezésre juttassa és megmutassa, mit vár el híveitől, akik valamilyen nyilvános hivatalt viselnek. A római hierarchia ilyenfajta igényét a protestánsok csak visszautasíthatják, mert ez szükségszerűen oda vezetne, hogy a polgári társadalmat alárendeljék egy klerikális társadalomnak és az államot kivetkőztessék abból a szerepéből, hogy „foyer commun” — „közös otthon” legyen minden állampolgár számára, tekintet nélkül arra, hogy ki milyen politikai meggyőződést, vagy vallási meggyőződést tart magáénak. Azonkívül kétségbe kell vonni, hogy az a katolikus, aki nyilvános hivatalt visel, alkalmas lenne minden polgártársát — annak vallási meggyőződésre való tekintet nélkül — politikailag képviselni. „A protestánsok, akik egyházukban az evangélium tanítása szerint nevelkedtek — fejti ki áz egyházi bizottság a protestáns álláspontot —, a polgári, a szociális és politikai élet kérdéseiben Isten igéjének szabadságában és felelősségében állanak.” Jézus Krisztus azért hozott létre egyházat, hogy az egyház az evangéliumot hirdesse és az embereket szolgálja. És nem azért, hogy az emberek és népek fölött uralkodjék” — állapítja még az egyházi bizottság. Ha a római egyház megtiltja híveinek (annak az engedelmességnek jegyében, mely- lyel a katolikus hívék a hierarchiának tartoznak), hogy szabadon döntsenek politikai kérdésekben és szabad lelkiismereti elhatározásból felelősségteljesen vegyenek részt a politikai életben, akkor — wall ja végül a protestáns egyházi bizottság — „a római egyház elnyomorítja a népek keresztyén lelkiismeretét, nyugtalanságot kelt az egyes emberek szívében, végül is magával az egyházzal szemben antlklerikális lázadó magatartást provokál ki”. Qzent-Iványi Béla irodalomtörténész a berlini egyetem Finn-Ugor Intézetének könyvtárában megtalálta Bél Mátyás ismeretlen ifjúkori verseit. Rendkívül érdekfeszítő az a beszámoló, melyben a nyomtatott versek hiteles másolatát közli (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960. 2. számában) s megállapítja keletkezésük történetét. Bél Mátyás olyan nevezetes alakja a magyar evan- gélikusságnak, hogy ez az irodalomtörténeti felfedezés mindnyájunkat elemi módon érdekel és érint, szólnunk kell itt róla. Bél művei egy régi könyvgyűjteményben lappangtak, Kassai Michaelis Györgynek, a Halle-wittenbergi Régi Magyar Könyvtár alapítójának alkalmi nyomtatvány-gyűjteményében, mely egy idő gta a berlini egyetemen kapott helyet. Kassai gondos dokumentum-gyűjtő és megőrző szenvedélyének köszönhetjük, hogy nem kallódtak el végképpen a németországi főiskolákra járó magyar- országi diákok kis példányszámban kiadott nyomtatványai, köztük Bél Mátyás három alkalmi irata is. Bél Mátyás első nyomtatott munkáiról van szó, tehát fontos megnyilvánulások. A kor szokása szerint támogatóikat, tanáraikat, barátaikat köszöntötték a verselő diákok, haláleset alkalmával pedig vigasztalták. Bél Mátyás versei is ilyen alkalomszerű írásművek. Az egyik házasságot dicsőít, a másik a korai halállal eltávozott társat si-t Tatja. A házasságdicsőítő munkát alighanem Besztercebányán írta, talán ott is nyomatták, 1704-ben. Az irat Rákóczi Ferencet már fejedelemnek nevezi, tehát 1704 nyara után írhatta, mert ezen a nyáron választották meg Rákóczit Erdély rendjei fejedelmükké. Érdekessége, hogy több verset is tartalmaz az apró nyomtatvány. A hallei pietizmus a népnyelvek ápolására hívta fel a figyelmet, így érthető, hogy a kiváló tudású Bél Mátyás él a divatadta alkalommal s megcsillogtatja nyelvtudását: magyarul, latinul, németül és szlovákul versel. A nyomtatvány bevezetőié egy hosszú ajánlás: Besztercebánya .,tekintetes, nemes, nemzetes és mindennemű nagy becsületre méltó pátrónus urainak”, akiket mind név szerint sorol fel, minden címükkel egyetemben, magyar nyelven, anyanyelvén, nem mulasztván el megjegyezni. hogy a város minden lakosának Bél Mátyás magyar versei „és az egész magyar haza igaz és keresztyén fiainak, békességet minden testi jókkal kívánván a Jésus Kristusban, ezen munkáts- kájának sengéit ajánlja otsovai Bél Mátyás, azon Beszterce város A. C, oskolájának egyik tanuló tagja.” összesen huszonkét besztercebányai polgár nevét sorolja föl, Veisz György urammal, a bíróval kezdve és Sextius Péter úrral befejezve a névsort. A legfontosabb név ezek közül Klement Márton városi főjegyzőé, akinek a lányát vette feleségül a vármegye egyik fogalmazója. Ez alkalomból Bél Mátyás üdvözli az apát, aki régi támogatója volt Bélnek, az ocsovai mészáros fiának. A főjegyző fia, Klement János Mihály, tanulótársa volt Halléban Bélnek, később Rákóczi fejedelem diplomatájaként vált ismeretessé. A bevezető prózai szöveg negyvennyolc magyar nyelvű sora természetes nyelvi erővel és szépséggel ömlik, s nyelve önkéntelen is dokumentálja a szerző anyanyelvét és nemzeti észjárását. Mert ha nem ezt bizonyítaná, akkor e felköszöntő címzésnek latinul kellett volna íródnia. Van latin bevezető is a magyar után, de az mindössze tíz sor. utána jő a latin ünneplő vers, amely 24 sorból áll. Ezután következik a 48 soros magyar versszöveg, melynek deákos bölcselkedését ugyancsak a korabeli magyar költészet szavaival és fordulataival fejezi ki a fiatal író: Méltán bölcs Salamon azt mongya bold ■>gnak. Ki gondgyát viselvén élete folytánál,, Szerit tette okos, drága jó Asszonynak S úgy vette eleit sok bajos gondgyának. Mert valóban ritka kincs a jó Feleség Kiben tiszta elem a szeplőtlen szűzség Isten félelmével szép szemérmetesség Találtatnék, s azzal az drága böltsesség. tgy kezdődik a vers. Aztán elmondja Bél Mátyás, hogy körültekintőnek kell ám lennie a vőlegénynek élete párjának megválasztásánál, ne várjon csak a menyasszony anyagi gazdagságára s „deli szépségére”, bizony gondoljon avval is, hogy Mit hozhat magával sokszor a nemesség? Mit ád a gazdagság, mit használ a szépség? Hogyha nincs mindazzal belső lelki épség? Dekát a besztercebányai vőlegény jól választott, mert Klement Anna Katalin, az ünnepelt ara, legalább is a versszöveg szerint, a legszebb erények tulajdonosa s így méltó a házasságra. „Mondgyad Echo: Éljen!” — evvel fejezi be a teljedelmes verset Bél Mátyás. Klementék alighanem németül is beszélgettek odahaza, mert a magyar versszöveggel azonos terjedelmű, tehát ugyancsak 48 soros német versben folytatja az ünneplést Bél Mátyás, megismételve a magyar szöveg gondolatait. De a német vers a magyarhoz képest csak olyan, mint a gép- zongora muzsikája az igazi zongoraszónál. Nem nyelvi erő, csupán tanult készség. Végül a nyomtatvány a bibliai cseh nyelven, az akkori szlovák irodalmi nyelven, is közöl egy versikét az „urozeny zsenich” és az „uro- zená” intelmeképpen, tizenhat sorban, a Kralici Biblia zsoltárainak stílusát utánozva. Mintegy jelképesen rámutat arra, h9gy szűkebb pátriájában ez a négy nyelv, a magyar, latin, német és szlovák a honos, s a hallei teológus úgy tiszteli a nép nyelvét, hogy mindeniken meg tud szólalni a protestáns népi és nyelvi szabadság magatartásával. Más-más a négy szöveg, de kétsét- 'elenül legárnyaltabb, legköltőibb s a leghosszabb egyúttal a magyar. A másik nyomtatványt Bél Mátyás hallei tanulmányainak befejezése után irta, mint a Magdeburg melletti klosterbergi gimnázium tanára. 1708. március 5-én meghalt T,alléban egy kedves diáktársa, a korponai származású Strba György, akihez nyilbán meleg pajtási szálak fűzték s a korponai fiú tehetségétől sokat várt a már fiatal korában is művelődéstörténeti szemlélődésü Bél. A latin címlapot német, magyar és szlovák vers követi s egy latin nyelvű sírfelirat befejezi a nemes barát búcsúztatását. Itt is feltűnő jelenség, hogy a német vers mindössze huszonnyolc sor, s ugyanannyi a szlovák elégia is, míg a magyar költemény negyven soros zengő erejű gyászoló ének. íme a kezdete: Jaj emberi nemnek nem kedvező halál! Eles kaszád megsért, valakit hol talál! Nagy sóhajtással folytatja: „Strba György, Strba György soha nem gondoltam, Midőn tavaly ősszel súlyos beteg voltam És midőn Halléban te tüled elváltam, Hogy mostan meghalnál, bizony nem gondoltam!” Magáról így szól: „Holott még én szegény ez álnak világba, Fohászkodván élek sok epesztő búba.” De a kegyetlen halál sietett, elvitte a „sok s nagy tudósságú, a képmutatás nélkül való jámborságú” szelíd és istenes életű ifjút. Nemes lelki harcot vívott a korponai bajtárs, s „hív voltál halálig”. A halott jelleme jelenik meg a szlovák népi nyelvtől oly távol eső egyházi cseh verse- zetben is. Szembetűnő, hogy az ocsovai születésű Bél Mátyás a szlovák szövegben nem használ lágyítójeleket és sehol nem jelöli meg a hang hosszúságát sem. Ezt a szöveget német gótikával írta Bél, így is nyomták ki, a lágyítás jelét a mássalhangzó ismétlése pótolja, ahogy az akkortájt a nem-szláv írástudóknál szokásban volt. Nem jelentős irodalmi alkotásokról van szó, ezt a példákkal is érzékeltettem, de Bél Mátyás már ifjú korában is mestere a tolinak s a gondolatok mértéktartásának. A mi szempontunkból az a lényeges, hogy a hazájából külföldre távozó teológus kézzelfoghatóan együtt volt nemzetével, nyelvben, észjárásban, ízlésben, s már ekkor szolgálja az evangélikus emberiesség és a magyar- országi emberség szinte azonos eszményét, a többnyelvűek szellemi és földrajzi közösségét, a patriotizmust. Nem talált ennél jobb eszményt világéletében. Szalatnai Rezső
