Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-06-19 / 25. szám

A KERESZTSÉG „ Mindenható örök Isten, .Jézus Krisztus Urunk Atyja, könyörgünk e szolgádért, aki keresztséged aján­dékát kéri és örök kegyelmedre vágyik a lelki újon- nanszfiletés által. Könyörülj rajta Urunk, és ahogyan mondtad: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek”, adj most jót annak, aki kér, nyiss ajtót annak, aki zörget, hogy elnyerje a mennyei fürdő örök áldását és bejusson kegyelmed országába, amelyet megígértél Krisztus Urunk által. Ámen.” Luther Márton Itt van Isten országa, vagyis Isten Jézusért bűnbocsánatot és új életet ad az emberek­nek. S beteljesedik János má­sik Ígérete is: Aki utánam jő, Szentlélekkel „keresztel” majd. Vagyis Jézus Istennel való olyan közösséget szérez övéinek, amiről eddig Izrael prófétái csak « reménységben jövendöltek (Joel 2,28—32). Jézus tanítványai egy ideig valószínűleg maguk is gyako­rolták a „János keresztségét”, vagyis a tnegtérésre való fel­hívást s a bűnvallók vízbe merítését — vagy vízzel való meghintését. (Ján.* 3,22—23; 4,1—2). A vízzel és Szentlélek­kel való keresztelésre azon­ban csak Jézus feltámadása után kerül sor. Ekkor adja a megdicsőült Ür tanítványainak a keresztelés parancsát (Máté 28, 18—20.). S az első gyüle­kezetek ettől fogva hűségesen ragaszkodnak Urok parancsá­hoz; Péter apostol első pün­kösdi prédikációjához kapcso­lódik az igehirdetést hittel el­fogadóknak a megkereszte- lése (Csel. 2, 37-41). Amikor Jézus tanítványai­nak a keresztelés parancsát adja, közismert ótestamentomi és korabeli zsidó szokást hasz­nál fel arra, hogy belőle valami egészen mást és tökéletesen újat teremt­sen gyülekezete számára. Ez az egészen más és tö­kéletesen új elválasztha­tatlan Jézus személyétől. Az Ö nevére (Csel. 19, 5.) történik a keresztelés. Őbenne adja Isten a meg­kereszteltnek a bűn bo­csánatát és az új életet. (Csel. 22, 16.) Vele kerül közösségbe s így nyeri Is­ten Lelkét, aki engedel­meskedik ennek a pa­rancsnak (I. Kor. 6, 11; Eóm. 6, 3—8.). így, a ke- resztség útján, lesz tanít­vánnyá, a gyülekezet tag­jává az ember — vallja nagy Egyértelműséggel az első gyülekezetek köztu­data. Az egyház története során a keresztség szentségé sokszor került teológiai viták közép­pontjába s ezek nyomán a róla szóló egyházi tanítás egyre gazdagodott, szélesedett. A keresztség nyújtásának módja is sokféle változáson ment keresztül. Sok visszaélés is támadt a keresztséggel kap­csolatban s talán egyik leg­nagyobb baj volt, hogy jelen­tősége, megbecsülése lehanyat­lott, — ami persze csak egyik jelensége volt az egyház taní­tása és gyakorlata általános megromlásának. A reformációban Luther megkísérelte helyreállí­tani a keresztség megbe­csülését. Kátéiban és más irataiban he­lyes tanítást igyekezett nyúj­tani és útmutatást adott az ennek megfelelő gyakorlatra. — Kíséreljük meg Luther ta­nításának segítségével néhány pontban összefoglalni a ke- resztségről mondanivalónkat. 1. A keresztség — Jézus pa­rancsa. Amint Ö maga is en­gedelmesen alávetette magát a „János keresztségének”, ta­nítványaitól is engedelmessé­get követel keresztséget szer­ző parancsa iránt. A Káté negyedik része a Iieresztségről szól. „Beszél­nünk kell még arról a két szentségről, .amelyet Krisztus rendelt. Először vegyük a ke­resztséget, mert ezzel vétetünk fel a keresztyén egyházba” — mondja a Nagy Kátéban Lu­ther. S hozzáteszi: „Minden keresztyénnek egyszerű, rövid tanítást kell kapnia ezekről, is, mert nélkülük senki sem lehet keresztyén”. A keresztség szentsége az egész keresztyénség közös kincse. Akár a Káté első három ré­sze: Az Apostoli Hitvallás, a Tízparancsolat és a Miatyánk, ez is igazi ökumenikus eleme a keresztyénségnek. Protes­tánsok, római katolikusok és. ortodoxok részleteiben eltérő; de lényegében megegyező mó­don gyakorolják azt, és elis­merik egymás keresztségét. Az Atya Fiú Szentlélek nevében megkeresztelt ember a világ keresztyén­ségének nagy közösségébe kerül. Hasonló módon végrehajtott szertartásokat az emberiség vallásainak történetében sok­felé találunk. Az ókori egyip­tomi, görög és ázsiai vallások területén sokféle hasonló szer­tartást végeztek. Vízzel, vagy az istenségnek feláldozott ál­latok vérével való meghintés, megmosás. esetleg abba való belemerítés szertartásai ezek. A bűnöktől való megtisztulást, életújulást, halál utáni halha­tatlan életet, újjászületést, az istenséggel való egyesülést várták ezektől á rítusoktól. Izrael vallásában is találunk ilyen mosakodási, tisztulási szertartásokat.' Á törvény rész­letesen előírja: mikor, milyen alkalmak során, milyen tisz­tulási cselekményeket kell vé­gezni (III. Móz. 12—17; r. IV. Móz. 19. r.). A zsinagóga (ima­ház) mellett legtöbbször fürdő­épület is volt, a vallásos mo­sakodások elvégzésére. E szer­tartások célja a kultikus (is­tentiszteleti) tisztaság biztosí­tása, jelképesen, mert hiszen az Ótestamemtom egyértel­műen hirdette, hogy a szívet kell megtisztítani a bűntől (vő. II: Sám. 12, 20; Zsolt. 51, 9.). Az étkezés előtti mosa­kodások is nem egészségügyi, hanem vallásos célt szolgál­tak; Jézus keményen bírálta e megüresedett szokásokat (Mk. 7, 1—23.). A Jézus korabeli zsidó szek­ták, vallási mozgalmak nagy súlyt helyeztek e mosakodási, tisztulási szertartásokra. Erről a kumráni szektáról írt cik­keinkben is megemlékeztünk. Néha naponta is gyakorolták e mosakodásokat. Persze nem a víznek tulajdonítottak tisz­tító, megújító, bűntörlő erőt, hanem a vízzel való leöntés, a vízbemerítkezés csak emlé­keztető jele volt Isten bűnbo­csátó hatalmának és kegyel­mének. Többek között ebben a nagyon lényeges vonásban is különbözött ez az ótesta­mentomi szertartás a hasonló külsőségek között végbemenő ókori pogány szokásoktól. Keresztelő János, a bűnbá­natot, megtérést hirdető pró­féta valószínűleg a korabeli zsidó mozgalmak tisztulási szokásaihoz kapcsolódott, ami­kor azokat, akik prédikációjá­nak hallatára megváltották bűneiket, alámerítette a Jor­dán folyóban (Márk 1, 5.). Melléknevét: Keresztelő (a. m. ;,Alámerítő”) is innen kapta. Isten bűnt megbocsátó irgal­mában, életújító hatalmában való reménység jele volt ez a cselekedet: amint a víz meg­tisztítja- a testet, úgy törli el Isten az ember bűnét s aján­dékoz neki új, tiszta életet. Amikor Jézus is- odalép a többiek mellé a Jordán vízé­be és kényszeríti Jánost, hogy rajta is hajtsa végre e szertar­tásit (Máté 3, 13—17.), új for­dulat következik be. A bűp- telen önként vállalja a bűnö­sök társaságát; s az Atya szó­zata kijelenti, hogy épp ezál­tal Őbenne válik valóra a Já­nos által hirdetett reménység: Amikor gyermekeinket megkereszteljük — az Űr Krisztus világos parancsá­nak engedelmeskedünk. Persze ez az engedelmes­ség nagy felelősséget is jelent. Azóta keresztel gyermekeket az egyház, mióta vannak keresztyén családok. A gyermek hit­re segítéséért kell szülők­nek, keresztszülőknek ko­moly felelősséget vállal­niuk, hogy hiábavaló ne legyen a megkeresztelt gyermeken Isten kegyelme. Ebben az értelemben a ke­resztség hitvallástétel is: ép­pen erről a felelősségvállalás­ról teszünk általa bizonyságot. 2. A keresztség — Isten ajándéka. — Aki ajándékot kap, az köszönettel tartozik. És annak kérnie is kell ezt az ajándékot. „Keresztelési köny­vecskéjében” Luther így int: „Amikor a pap azt mond­ja (ti a szertartásban): „Imádkozzunk”, arra buz­dít téged, hogy vele együtt imádkozzál. Egészen ko­molyan vigyük a kisgyer­mek ügyét Isten elé... kérjük segítségét és ke­gyelmét, hogy a gyermek Isten gyermekévé legyen.” A születésnapját a legtöbb ember megünnepli. Méltó vol­na keresztelésünk napját Is eszünkben tártani és ilyenkor mindig újra hálát adni azért, amit e szentségben Istentől kaptunk. 3. A fcerésztségben Isten ajándéka: Ő maga. — Nemcsak Isten nevében történik a ke­resztség. vagyis hogy ö maga cselekszik itt, hanem az Ö nevére is. Jézus, az Atya s a Szentlélek nevére. A kereszt­séggel való egyik visszaélés volt, amikor hajókat, repülő­gépeket, stb. „kereszteltek”, s elterjedt a szóhasználat, hogy pl.: „A kutyánkat Bodrinak kereszteltük”. Pedig a keresztelés nem név­adás, — neve mindenki­nek van, keresztség nél­kül is, — hanem abban Isten a maga nevét, vagyis kegyelmét, szerete- tét adja nekünk. Keresz­tyének vagyunk, ez azt je­lenti: Krisztus neve van rajtunk (a „keresztyén” szó ugyanis Krisztus ne­véből ered s a. m.: Krisz­tusé). Vízzel és Szentlé­lekkel kereszteltetünk, ez azt jelenti: Isten magához ölel, gyermekévé fogad, felvesz az ö népébe. Ez­zel mutatja meg, hogy nem tekint bűneinkre és azt akarja, hogy örökké vele maradjunk. 4. Keresztségünket egész életünkben gyakorolnunk kell. — A Kátéban mondja Luther, hogy „a bennünk levő régi embernek naponkénti bűnbá- náttól és megtéréstől vízbe kell fulladnia és meg kell hal­nia minden bűnével és gonosz kívánságával együtt és vi­szont naponként új embernek kell előjönnie és. feltámadnia, hogy Isten előtt igazságban és tisztaságban éljen örökké”. — Mindig újra vissza kell emlékeznünk keresztsé- günkre: Isten gyermeke vagyok, semmi el nem szakíthat Tőle. Ebből kell erőt merítenünk, erre tá­maszkodva kell könyörög­nünk Isten segítségéért. Isten elkezdett valamit az életünkben. Ö véghez is viszi. Ez nagy öröm és erős remény­ség. Isten hűsége hordoz — erről tanúság és ebben bizo­nyosság a keresztség. Groó Gyula HÍREK — A Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Jn 15, 1—20; szó­széki igéje: Csel. 2, 42—47. — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi Rádióban jú­nius 19-én reggel 8 órakor. Igét hirdet Uzon László szol­noki lelkész. Külföldi egyházi hírek AMERIKAI EGYHÁZI ÜJSÄG A RAKÉTAFEGYVERKEZÉS ELLEN A „Christian Century” ki­fogásolja az Egyesült Álla­mok „légvédelmi” rakétakí­sérletekre fordított esztelen pénapocsékolását. Többek kö­zött megemlíti, hogy egy bi­zonyos elhárító rakéta előál­lítási költségeire újabb 3 mil­lió dollárt irányoztak elő. A „Christian Century” ezzel fe­jezi be tiltakozását: ,*Es mindez akkor történik, mikor városaink anyagi eszközök hiánya miatt fokozatosan mennek tönkre; mikor kor­látozzuk . az iskolák számát; földi szállító-létesítményeink elöregedtek s ezért mezőgaz­dasági produktumaink fölös­legei felhalmozódtak; mikor öregeinknek nélkülözniük kell az orvosi ellátást, mert az túl drága; mikor nincse­nek meg az anyagi eszköze­ink, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika nagykorúság­ra jutó népeit felkaroljuk; mikor az UNO-nak takaré­koskodnia kell. Ez osszeférheteüera!”- „az Állam és egyház VISZONYA HAZÁNKBAN” címen tartják előadásaikat a Hazafias Népfront budapesti és megyei bizottságai rendezé­sében tartott 5. békegyűlésen a felkért előadók. A nagy- budapesti protestáns, ortodox és izraelita felekezetek lelké­szei számára Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nökhelyettese tartotta meg e címen előadását június 9-én. Történeti alapvetés után arról a jó viszonyról szólott, amely államunk és protestáns egy­házaink között kialakult, kü­lönösen az Egyezmények meg­kötése óta és amely az állam és egyház kapcsolatára ma is jellemző. Ez az előadás az 5. volt ab­ban a sorozatban, amelyet egyházaink békebizottságai­nak kérésére a Hazafias Nép­front rendezett. Az öt előadás mérlegeként megállapíthatjuk, hogy lelkészeink ezeken az alkalmakon sokat tanultak. Szakavatott előadásokból is­merhették meg az emberiség nagy kérdéseit és hazánk azon törekvéseit, amelyek az emberek javát, a nép felemel­kedését célozzák. És ismerték meg azokat az eredményeket is, melyek ezeknek a törekvé­seknek révén máris megvaló­sultak. Az öt előadás után ezúton is köszönetét mondunk a Ha­zafias Népfrontnak, a Haza­fias Népfront megyei bizott­ságainak és azoknak az elő­adóknak, akik az országszerte megrendezett békegyőléscken előadásokat tartottak.- MEZŐBERÉNY. A mező- berényi I. kerületi egyházköz­séget május 22-én meglátogat­ta Káldy Zoltán püspök. Á presbitérium élén és a gyüle­kezet számos tagjának jelenlé­tében Kun^Kaiser József lel­kész köszöntötte érkezésekor a püspököt. A püspök a dél­előtti istentiszteleten igét hir­detett, a délután templomi ünnepségen pedig előadást tar­tott: „Új világ, új egyház” címen.- I,El,KÉSZ SZENTÉI,ÉS. A Déli Evangélikus Egyházkerü­let püsöke, Káldy Zoltán, jú­nius 19-én du. 6 órakor a Bu­dapest—Deák téri templomban lelkésszé szenteli Barcza Béla, Dedinszky Tamás, ifj. Dorn Vilmos, Zászkaliczky Péter és Szirmai Zoltán végzett teoló­gusokat.- DIÖSGYÖRVASGYÁR. Az egyházközségben június 26-án Gyülekezeti Napot tar­tanak, melyen Koren Emil pesti esperes, püspökhelyettes szolgál délelőtt igehirdetéssel, este pedig templomi ünnepé­lyen előadást tart. Sepsy Ká­roly Miskolc-tapolca! refor­mátus lelkész, orgonaművész, orgonaszámokat ad elő. A Gyülekezeti Nap bevételét a megrongált templomtető javí­tására fordítják.- OFFERTORIUM NYUG­DÍJASOK SZAMÁRA. Illeté­kes egyházi hatóságunk hatá­rozata alapján a Szenthárom­ság utáni 2. vasárnap offertó- riuma a nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek és lelkészár­vák támogatására szolgál. Nyugdíjasaink száma jelen­leg 319., Ebből 234 az Állami Egyházügyi Hivatal által át­vállalt nyugdíjasok szarna, a Nyugdíjosztály pénztára ter­hére ellátott nyugdíjasok szá­ma: 85. Nyugdíjasaink kisebb része egyházi szeretetottho­nainkban él. Többsége tehát nem él egyházi intézményben. Az offertorium célja, hogy tá­mogathassuk azokat az ottho­nokat, amelyben nyugdíja­saink élnek és hogy rendkí­vüli esetekben segélyt adhas­sunk a rászorulóknak. A nyugdíjas offertóriumot gyü­lekezeteink és híveink szíves támogatásába ajánljuk.- CSALÄDI HÍREK: Gáspár Já­nosné, Meskó Mária a bócsal gyü­lekezet buzgó tagja június 8-án 56 éves korában elhunyt. A gyü­lekezet megalakulásáért sokat ál­dozó testvérünket Soltvadkerten temették el. A temetési szertar­tást a bócsai gyülekezet volt szervező lelkésze, Mezősi György és a gyülekezet jelenlegi lelkésze, Hulej Alfréd végezték. „Az igaz­nak emlékezete áldott.” „Kedves“ gyülekezet „Állhatatosak voltak az apostolok tanításiban, a kö*os.c£«r- ben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. És minden \ lélekben félelem támadt; az ai osto’ok peaig sok csodát es je­let tettek. Mindazok pedig, akik hittek együtt voltak és min­denük közös volt, és birtokaikat és vagyonukat eladták. Azo­kat szétosztották mindenkinek aszerint, amint kinek-kinék^ szüksége volt.' És mindennap egy akarattal, állhatatosan a templomban voltak és a kenyeret házanként megtörték. Nagy örömmel és tiszta szívvel részesültek az eledelben és dicsér­ték Istent és az egész^ nép előtt kedvességet találtak. Az Ür pedig napról napra gyarapította az egyházat azokkal, akik üd­vösséget nyertek.*’ Csel. 2, 42—4lé összefoglalóan így jellemezhetjük az első keresztyén gyü­lekezetei: „kedves” gyülekezet. Kedvességet talált az egész nép előtt és kedves volt Isten előtt is, amit Isten azzal bizonyí­tott meg, hogy napról napra gyarapította. S ezzel a fő voná­sával minden túlértékelés nélkül is elérésre méltó példaként szolgál az első keresztyén gyülekezet minden idők gyüleke­zetei számára. A mi gyülekezeteink számára nagy biztatást jelent ez a példa: a gyülekezet egyszerre lehet kedves Istent és emberek előtt. Mai egyházi életünk alapvető kérdésében érint meg bennünket, amikor naponkénti tusakodásban azt keressük, hogyan tudunk egyház lenni és egyház maradni úgy( hogy közben rászolgáljunk népünk szeretetére és megbecsü­lésére. Az első útmutatást az ige azzal adja meg, hogy rámutat ennek a gyülekezetnek az ige köré tömörültségéről. Az ige áll az első gyülekezet életének középpontjában mint mindennapi eledel és mindennapi „tanulmányi anyag”. Benne keresik az Istennel való közösség alapjait, benne a közösségi élet szabá­lyozóját, feleletét életük kérdéseire és útbaigazítást a min­dennapi életben való forgolódásra. Mint megnövekedett tanít- v'ánysereg ülnek a tanítványok lábainál, hogy velük együtt kutassák az ige igazságát és életet adó értelmét. Rég ismert ótestamentomi igék nyernek új tartalmat, Jézustól hallott: tanítások válnak eligazító erejű feleletté, s kibontja megváltó titkait a Krisztus-esemény. Az ige tanulmányozása, régi igék mai üzenetéinek fel­tárása, Jézus tanításának a mi életünkre való alkalmazása} Krisztus megváltó halálának és megigazító feltámadásának hitben való megragadása — a mai gyülekezeti életnek is min­dennél szükségesebb alapja, létrehozója és fenntartója, amely köré, mint az igében rendelt szentségekkel élő és az igére imádságban felelő .közösség tömörül az egyház. Mint az ige első nyilvánvaló gyümölcse jelenik meg az első gyülekezet életében a szeretet. Ez formálja ki azt a kö­zösséget, amelyben eltűnnek aZ egymástól elválasztó különb­ségek, amelyben fontossá lesz a másik ember élete, kenyere, ruhája, otthona s már nem a származás, rang és hatalom} hanem a szükség szabja meg, hogy kinek mi jut abból, amit Isten az emberi lét fenntartására, táplálására ajándékozott a föld termőerejében és az emberi munka termékében. Mert hogyan is lehetne meghálálni Istennek az igéből megértett} a szentségben elnyert, s a mindennapi élet vezetésében meg­tapasztalt szeretetéí, ha nem a bennünket körülvevő, közös­ségekben élő emberek iránti felelősséggel, életük megkönnyí­tésével, szükségük betöltésével. Az ige szüntelen való tanulása mellett a szeretetnek ez az emberibb közösséget építő ereje az, ami mai gyülekezeteink életét hasznossá és kedvessé teheti Isten és emberek sze­mében. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy ez a gyülekezet az első pünkösdkor született. A Szentlélek műve. Ö munkált az az ige által és érlelte meg a szeretet érett gyümölcsét is az-' első gyülekezet életfáján. Amikor gyülekezeteink megújulásra vágyva hallgatják a mai vasárnap igéjét, fakadjon visszhang­ként pünkösdi imádság: „Jövel Szentlélek Úristen»!” Mezősi György NAPROL-NAPRA VASÄRNAP: ZSOLT. 19, 15. — A szív gondolatait és á, száj mondásait egyszerre hallja Isten. Egybecsendül-e szíved| és szád hangja? Imádságod szavát elnyomhatja szíved indu­lata. - Jer. 36, 1-32; I. Kor. 7, 17-24; Csel. 3, 1. HÉTFŐ: ZSOLT. 84, 12. — Világosságot és védelmet ád Isten azoknak, akik azt nála keresik- és hozzátartozásukat életükkel is megbizonyítják. — Mt. 25, 29; II. Tim. 3, 14—17; I. Kor. 7, 29-31. KEDD: ZSOLT. 79, 9. — Mindenki, aki az Űr nevét segít­ségül hívja, megtartatik.. Az Ö legnagyobb segítsége a bűn-' bocsánat. - Mt. 6, 9; Ez. 2, 1-7; I. Kor. 8, 1—6. SZERDA: ZSOLT. 119, 5. — Az Ő$ kérőknek Isten utat mutat, megismerteti velük akaratát — Jn. 4, 34; Csel. 8, 26—35; I. Kor. 8, 7-13. CSÜTÖRTÖK: JER. 50, 5. — Örökkévaló közösségre hí­vott el bennünket' Isten. Ezt a közösséget földi létünkben az ige munkálja. - Jn. 6, 68; Lk. 10, 1-11; I. Kor. 9, 1-12; Ézs; 57, 7-10. PÉNTEK: ZSOLT. 143, 2. — Ha Isten olyan igazságos volna, mint ahogy mi sokszor szeretnénk, bizony elvesznénk. De Ő másképpen igazságos. Jrt. 1, 27; Ézs. 49, 1—3; 5-7; I. Kor. 9, 13-18. SZOMBAT: ZSOLT. 86, 3. — Az imádság nem ünnepi ese­mény, hanem naponkénti érintkezés azzal, Aki fenntart, táp-' Iái és üdvözít. Mt. 5, 11; I. Tim. 6—11; I. Kor. 9, 19—23; Péld; 9, 1-1Q. M. Gy. ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, 1960. JÜNIUS 19-EN Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Paul Hansen, du. 6 lelkészszentelés: Káldy Zol­tán. Fasor de. 11 Koren Emil, du. 5 szeretetvendégség. Dózsa Gy. út de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10 Molitorisz János, de. 11 Molitorlsz János. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 Grünvalszky Károly. Karácsony S. u. de. 10 Grünvalszky Károly. Thaly Kál­mán út de. 11 szuppl. Grosschmidt Iván, du. 6 Drenyovszkij János. Külső Üllői út du. 5. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 Takács József. Zuglő de. 11 (úrv.) Boros Károly. Gyarmat u. de, fél lo Boros Károly. Rákos­falva de. 8 Bőrös Károly. Fóti út 22. de. 11 Gádor András. Váci út de. 8 Gádor András, újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. S.oroksár-üjtelep de. fél 9. Rákos- Balota-MAV-teiep de. fél 3. Rákos­palota-Nagytemploqj de. 10. Rákos palota-Kistempiom du. 3. l’estú. úely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sas halom de. 9 Karner Ágoston. Rá kosszentmihály de. fél 11 Karne Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Sztehlo Oé bor, de. 11 Madocsai Miklós, di 7 Schreiner Vilmos. Torockó té de. fél 9 Madocsai Miklós. Obud dé. 9 Vámos József, de 10 jubi leumi ünnep, Várady Lajos, este Szeretetvendégség: Káldy Zoltár Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttka Elemér, de. li Ruttkay Eleméi este fél 7 Ruttkay Elemér. Pest hidegkút de. fél 11 Muncz Frigyei Budakeszi de. 9 Zoltai Gyula. Ke lenfoíd de. 8 (úrv.) dr. Rezess Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezess: Zoltán, du. 6 Kendeh György Né metvöígyi út 138. de. 9 Kende György. Kelenvöigy .de. 9 dr Be nes Miklós. Budafok de. 11 dr. Be nes Miklós. Albertfalva de. 8 dl Benes Miklós. Nagytétény’ du. dr. Benes Miklós. Csillaghegy de fél 10. Csepel de. 11 Schreiner Vii mos. <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents