Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-03-29 / 13. szám

^ŐLLsixét acu Gyűlését* Mreh ISTENTISZTELETI REND Jézus szenvedésének és ha­lálának több emléke van a mai Jeruzsálemben. Néhány fénykép segítségével „hely­színi közvetítést” adunk azok­ról a helyekről, amelyeket szemlélve a kegyes emlékezet megilletődötten gondolhat vissza az első nagyhétre. Hús- vétnak nincs ilyen emléke ezen a szent helyen. Nem tudjuk, hol lehetett az a ház, ahol a feltámadott Jézus meg­jelent tanítványainak. Még az országút is bizonytalan, ahol csendesen odalépett a két emmausi vándor mellé. De ez a hiány csak látszóla­gos. Valójában a nagyheti emlékek is az élő Jézusra mu­tatnak, hiszen mindennek azért van jelentősége a ke­resztyén ember számára, mert Ö feltámadott és él. A húsvé­ti öröm bizonyosságával jár­junk most végig néhány he­lyet. AZ UTOLSÖ VACSORA HELYÉNEK egy templom-részletet tarta­vaik. Egyszerű rács választ el bennünket attól a néhány Templomrészlet az Utolsó Vacsora helyén négyzetméternyi területtől, amelyre belső íveket tartó oszlopok nehezednék. Valaha itt egyszerű ház állott, amely­ben először hangzottak el a szavak: „Ez az én testem... ez az én vérem.. OLAJFA A GéCSEMANÉ KERTBEN Ahol az olajfák hegyén Ge- esemáné kertje lehetett, ott ma templomokat találunk. Az egyik templomfal mellett alaktalan öreg olajfát látunk. Több mint 2000 esztendős. Ez a fa már állhatott és csende­Itt állhatott Kajafás főpap háza lyezett rá. Különös összeállí­tás! Az egyik a gúny, a má­sik a szeretet jelképe. De ma mindkettő a hálás hit ki­fejezése az évszázadoktól mart kőlapon. Értünk viselte a tö­viskoronát s ezért fonnyadó virágok is hirdessék dicsére­tét azon a helyen, ahol úgy állhatott Jézus mint Munká­csy híres képén. A hely, ahol Jézus Pilátus előtt állt — ma A „FÁJDALMAK ÜTJÄT ma szűk utcácska jelzi. A keskeny sikátoron keleti em­berek közlekednek. Bármeny­nyire ódon is a hangulat, amit ez a mai fényképfelvétel áraszt, Jézus korába a falak mégsem nyúlnak vissza. De azért nagyon csendessé tesz bennünket ez a kép. Errefelé roskadhatott össze Jézus a nehéz keresztfa súlya alatt. A nyugalmas, napsütötte si­kátorban ránk nehezedik bű­neink súlya, amelyért a szen­vedés útját végig kellett jár­nia Isten Fiának. Töviskoszorú és friss virágok az egyik ódon kőkockán A „SZENT SÍR TEMPLO­MÁT” eredetileg még h[agy Kons- tantínus császár építette azon A „fájdalmak útja” ma a helyen, ahol a hagyomány szerint Jézus sírja volt. De ahogyan húsvétikor a sziklába vájt üreg nem tudta Öt ma­A „szent sír temploma’-’ gába zárni, ez a díszes nagy templom sem a lakóhelye. A „minden utak Krisztusa” — ahogyan egy könyveim neve­zi — húsvét óta mindenütt jelen van hatalmával és sze- retetével, ahol a megfeszített és élő Jézusban hisznek. — Nagypénteken az oltárte- rítő színe; fekete. Nagypéntek oltár! igéje: 2 Kor 5, I—15; szó­széki igéje: Jn 10,14—33. — Húsvét v asárnap és húsvéthét­főn az oltárterítő színe: fehér. Húsvétvasárnap oitári igéje: 113 Zsolt 16—24; szószéki igéje: Mt 28,1—10. Húsvéthétfő oitári igéje: 1 Kor 15,17—20; szószéki igéje: Jn 20,11—18. — A soltvadkerti gyülekezet­ben március 5—8-ig böjti ige­hirdetéssorozatot végzett Ko­ren Emil esperes. — Az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Benes Miklós se­gédlelkészt a budavári gyüle­kezetből a budai egyházmegye esperesi hivatalába helyezte szolgálattételre. — CSALÁDI HÍR: Smidé- liusz Sámuel életének 85. évé­ben március 7-én Nemeskéren elhunyt. Az elhunytban Smidé- liusz Ernő répcelaki lelkész édesapját gyászolja. — Mihalovics Samuné, a volt nógrádi esperes, béri evangélikus lelkész özvegye 86 éves korában Béren elhunyt. A megboldogultban egyházunk egyetemes felügyelője, Mi- hályfi Ernő édesanyját gyá­szolja. — Az igaznak emléke­zete áldott! — Jókarban levő fekete tölgyfa ebédlőbútor (2 kredenc, asztal, 6 szék) 4000 Ft-ért eladó. Megte­kinthető: Bp. XII. Tarcsay Vil­mos u. 11. (Telefon: 153—036.) — Villamos orgonafúvó eladó. Cím a ki-dóban. — Nyugdíjas mérnök korrepetá­lást vállal, ha bútor zott szobá­hoz juthat. Lakbért fizetne. Cím a ki -dóban. — Harmonium kitűnő állapotban el-dó. Budapest. VI. Székely Ber­talan u. 13. Házfelügyelőnél. — Középkorú dolgozó nőt ke­resek szobatársul Budapesten. Cm a kiadóban. LELKÉSZKÉPZÉS AFRIKABAN Két országból 17 hallgatóval nyitották meg február 16-án az első összafrikai Evangé­likus Lelkészképző Intézetet a tanganyikai Maranguban. Az intézet célja, hogy ifjú afrikai lelkészek teológiai képzését tö­kéletesítse. Vezetője dr. Busse hamburgi hittudós. Az előadók között van többek között Moshi, az északtanganyikai evangélikus egyház elnöke. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szel kesztőseg és kiadóhivatal: Budapest, VIH., Üllői út 24. Telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft. Csekkszámla: 2J4,2—vm. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott. * 9 10 ZRÍNYI nyomda Felelős: Bolgár Imre. Több mint 2000 éves olajfa a Gecsemáné-kertben sen borzonghatott a hűvös éjszakán, amikor Jézus valaha itt imádkozta: „Atyám, ha nem múlhatik el tőlem ez a pohár, hogy ki ne igyam, le­gyen meg a te akaratod.” kajafAs hazat régen elsöpörték a múló szá­zadok. Üj építmény előtt áll egy férfi és nézi. De ha be­hunyjuk szemünket, annak az esztendőnek főpapját látjuk, aki hetekkel nagypéntek előtt már kimondta a halált Jé­zusra. Maga sem tudta, milyen prófétai mélység, igazság volt megfontolásában: „Jobb nek­tek, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem hogy az egész nép elvesszen.” AHOL JÉZUST ELÍTÉLTÉK Nagy, elkopott, töredezett kőlapok képecik a talapzatot azon a helyen, ahol Jézus Pilátus előtt állt. Itt gúnyol­ták, csúfolták. Ma ez a hely mélyen a föld alatt feksz'k, a régi jeruzsálemi városrész egyik kolostorában. AZ EGYIK KŐKOCKÁT külön is láthat iuk. A hivő ke­gyelet tövisből font koszorút és friss virágot, ágakat he­BUDAPESTEN Március hó 27-én, NAGYPÉNTEKEN Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) Kékén András dr., du. 5. Passió, du. 6. Káldy Zoltán. Fasor de. 8. Mezősi György, de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. fél 6. Passió Mezősi György, du. 7. (úrv.) Koren Emil. Üllői út 24. de. 11. Grünvalszky Károly, du. 6. Drenyovszky János, Rá­kóczi u. 57/b de. 10 (szlovák) Szi­la di Jenő dr. de. háromnegyed 12 Drenyovszky János, du. 7. H. Gaudy László dir. Karácsony S. u. 31. de. 10. (úrv.) Grünval­szky Károly, du. 7. (úrv.) Grün­valszky Károly. Thaly K. u. 28. de. 11. Bonnyai Sándor, du. 6. Passió. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre, du. 7. Veöreös Imre. Utász u. 7. de. 9. (úrv.) Veö- ieös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Karner Ágoston, du. 7. Körner Ágoston. -Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szuohovszky Gyula. Fóti u. 22. de. 11. (úrv.) Gádor András, du. fél 7. (úrv.) Gádor András. Váci u. 129. de. 8. (úrv.) Gádor András, du. fél 7. Dulcz Pál. Újpest, de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet, de. 10. (úrv.) Bencze Imre, du. 7. Passió (úrv.). Soroksár-Üjtelep, de. fél 9. (úrv.) Szabó István. Rákospalota MAV- telep, de. fél 9.. Rákospalota, de. 10. Rp. Kisíemplom, du. 3. Pest­újhely, de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákos "zentmihálv, de. fél 11. Tóth Szőllős Mihály. Bé^s lc-pú tér, de. 9. (úrv.) Be­nes Miklós dr. de. 11. (úrv.) Ma­dori Miklós du. 7. (úrv.) Vá­rad1/ Lajos, TotoczIíó tfr, de. 8. (úrv.), eb. fél 9. Várz^y Lajos. Öbuda de. 10. (úrv.) Koirráthy Laios, du. 7. (úrv.) Komjáthy Lajos. XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9. Danhauser László, de. 11. Danhaus?r László, du. fél 5. P^s^ióolvasás, du. fél 7. Danhau­ser Lás-ló. Dívna u. 77. de. fél 9. Puttony Elemér. Budakeszi, du. fi. Ru-;'",'a Lá^’ó. r-sttii- de^kút. du. fél 6. Sztehló Gá’-or. Kelen'5’dr 8. (úrv.) Kevd~h Györev, de. 11. (úrv.) György, du. 6. (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi u. 138. de. 9. Rezessy Zoltán dr. Kelenvölgy, de. 9. Visontai Róbert. Budafok, de. 11. Visontai Róbert. Nagyté­tény, de. 8. Schreiner Vilmos: Albertfalva, de. 7. Visontai Ró­bert. Csillaghegy, de. fél 10. Ka­posvári Vilmos. Csepel, de. 11. du. 7. Március hó 28-án NAGYSZOMBATON Deák tér, du. 5. János passió. Kelenföld, du. 6. Haydn: Krisztus hej; szava a kereszten. Március hó 29-én, hűsvétvasArnap Deák tér, de. 9. (úrv.) Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Kékén András dr. Fasor, de. fél 10. Mezősi György, de. 11. Koren Emil, du. 7 Sülé Károly. Dózsa Gy. u. 7., de. fél 10. Sülé Károly. Üllői u. 24. de. fél 10. (úrv.) Drenyovszky János, de. 11. (úrv.) Grünvalszky Ká­roly. Rákóczi u. 57 b., de. 10. (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. (úrv.) H. Gaudy László dr. Karácsony S. u. 31., de. 10. (úrv.) Grünvalszky Károly. Thaly K. u. 28., de. 11. (úrv.) Bonnyai Sándor, du. 6, Bácskai Gusztávné. Kőbánya, de. 10. (úrv.) Veöreös imre.Utász u. 7., de. 9. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda P. u. 33., de. fél 12. Veö­reös Imre. Zugló, de. 9. (gyerm.) Kamer Ágoston, de. 11. (úrv.) Karner Ágoston. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szuchovsziky Gyula. Fákosfalva, du. 5. Szúcho/szky Gyula. Fóti u. 22., de. 11. (úrv.) Gádor András. Váci u. 129., de. 8 (úrv.) Gádor András. Újpest, de. 10. Blázy Laios. Pesterzsébet, de. 9. (gyerm.) Bencze Imre, de. 10 (úrv.) Bencze Imre. Sorcksár- Üjtelcp, de. fél 9. (úrv.) Szabó István Rákospalota MAV-telep: de. fél 9. Rákospalota, de. 10. Rp. Kkíemnlcm, du. 3. Pestúj­hely, de. 10. Kürtösi Káim'n. Fákos^nertmihály, de. fél 11. Tó'h S-őllős Mihály. Bécs:k~pú tér, de. 9. (úrv.) Mr- docsai Miklós, de. 10. (német­úrv.) Benes Miklós dr., de. 11. D. Vető Lajos dr., du. 7. Mado- csai Miklós. Toroczkó tér, de. 8. (úrv.), de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda, de. 10. (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5. Komjáthy Lajos. XII. Tarcsay V. u. 11., de. 9. Danhauser László, de. 11. Dan­hauser László, du. fél 7. Csen- gődy László.Diana u. 17., de. fél 9. Ruttkay Elemér. Budakeszi, de. 9. Ruzicska László. Pesthi- degkút, de. fél 11. Ruttkay Ele­mér. Kelenföld, de. 8. (úrv.) Kendeh György, de. 11. (úrv.) Kendeh György, du. 6. (úrv.) Rezessy Zoltán dr. Németvölgyi u. 138., de. 9. (úrv.) Rezessy Zoltán dr. Kelenvölgy, de. 9. Vi­sontai Róbert. Budafok, de. 11. sontai Róbert. Nagytétény, de. 8. Schreiner Vilmos. Albertfalva, de. 7. Visontai Róbert. Csillag­hegy, de. fél 10. Kaposvári Vil­mos. Csepel, de. 11., du. 7. Március hó 30, HÚSVÉTHÉTFŐ Deák tér, de. 9. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. Fasor, de. fél 10., de. 11., du. 7. Üllői u. 24., de. fél 10. de. ll.Rákóczi u. 57,b., de. 10. (szlovák), de. háromnegyed 12. Karácsony S. u. 31., de. 10. Thaly K. u. 28., de. 11. (úrv.), du. 6. Kőbánya, de. 10. (úrv.) Utász u. 7., de. 9. (úrv.) Vajda P. u. 33. de. fél 12. (úrv.) Zugló, de. 11. (úrv.), du. 6. Gyarmat u. 14., de. fél 10. Rákosfalva, de. fél 12. Fóti u. 22., de. 11. (úrv.). Váci u. 129., de. 8. Újpest, de. 10. Pesterzsébet, de. 10. Soroksár- Üjtelep, de. fél 9. Rákospalota MAV-telep, de. fél 9. Rákospa­lota, de. 10. RP. Kistemplom, du. 3. Pestújhely, de. 10. Rákos­szentmihály, de. fél 11. Bécsikapu tér, de. 11., du. 7. To­roczkó tér, du. fél 7. Óbuda, de. 10. (úrv.), du. 7. (úrv.> XIJ., Tar- cmy V. u. 11., de. 9, de. 11., du. fél 7. Pestliidegkút, de. fél 11. Kelenföld, de. 8 (úrv.), de. 11 i"irv.), du. 6. Németvölgyi u. 338., de. 9. Kelenvölgy, de. 9. Budafok, de. 11. Nagytétény, du. 3. Csillag­hegy, de. fél 10. Csepel, de. 11, du. 7. NiNcseM rrr isiért reLTAíBAhorr „Es gyorsan eltávozván a sírtál...“ (Mt 28, 1—10.) A húsvéti evangélium ismételten hangoztatja a bátorító figyelmeztetést: „Ne féljetek”. Ez nem parancs, hanem együtt­jár a húsvéti evangéliummal. Isten az ő gyermekeinek nem a félelem lelkét adta. Ezen az alapon írja János apostol: „Aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben”. A félelem nagy hatalom. Nem ok nélkül írja a Zsidókhoz írt levél: Krisztus Urunk azért jött, hogy „megszabadítsa azo­kat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2, 15.). Az emberek sok minden-tői félnek. Vannak olyanok, akik félnek az élettől. És vannak olyanok, akik félnek a haláltól. Sok minden mástól is félhetnek. Beteg­ségtől, amely őket is és szeretteiket is megtámadhatja. Sze­rencsétlenségtől, mely megfosztja őket megélhetésüktől. Ellen­ségeiktől, akik tönkretehetik őket. Lehet, hogy meg se tudják mondani, mitől félnek, mégis állandó szorongás és aggodalom gyötri őket. De a legjobban a halálfélelem tudja megkínozni azokat, akik betegség, öregség miatt közel állnak az elmúlás­hoz. Mivel a félelem ilyen gyötrelmes hatalom, azért foglal­kozik vele gyakran a Szentírás. Ezért hangzik felénk a hús­véti évangéliumbói is a biztatás: „Ne féljetek”. Krisztus Urunk sírjához remegő szívvel közeledett hús vét reggelén Mária Magdaléna és a másik Mária. Földrengés és angyal jelenés rémítette őket. Megrémültek attól Is, amit az angyal a megfeszített Jézusról mondott nekik. Hogy nincsen a sírban, mert feltámadott. A félelem még akkor is meg­maradt bennük, amikor nagy örömmel futottak a tanítványok­hoz, hogy elmondják a nagy újságot. De minél messzebb ju­tottak a sírtól, annál kevesebb volt szívükben a félelem és annál nagyobb lett bennük az öröm. Vannak evangélikus gyülekezetek, ahol ősi szokás szerint húsvét reggelén felkeresik a temetőt. A hittestvérek felkeresik szeretteik sírjait. A tavasz első virágait helyezik el rajtuk. Majd kint a szabadban istentiszteletet tartanak. Szép keresz­tyén szokás. Helyes is, ha húsvét ünnepén gondolunk elhunyt kedveseinkre. És gondolunk arra is, hogy egyedül Istené a halhatatlanság (Tim. 6, 16.), az embernek a sorsa pedig az, amit a 90. Zsoltárban olvasunk: „Te visszatéríted a halandót a porba és ezt mondod: Térietek vissza embernek fiai!” De azért nem szabad életünk és gondolkodásunk közép­pontjává tenni a halált és a temetőt. Az se jó, ha keresz­tyén hitünk mindössze nagypéntekig, a golgotái keresztig, arimáthiai József sírjáig jut el, ahová a megfeszített Jézust temették. Krisztus Urunk nem maradt a sírban, nincsen ott, visszajött az életbe. Krisztus Urunk világosságra hozta az életet és a halha­tatlanságot. Egyszer ezen az igén gondolkodtam bibliaórára való készülés közben. Azon tűnődtem, miként lehet a mai emberrel ezt az igét megértetni. Az jutott az eszembe, hogy napjainkban a találmányok és a feltalálók népszerűsége milyen jó alkalmat nyújt erre. Azokat tartják sokan igazán nagy embereknek, akik valamit feltaláltak. Akiknek vala­milyen nagy találmányuk van. De mit „talált fel” Jézus Krisztus Mi az Ö „találmánya”? Azt, hogy ö világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot! Azt is mondhatnánk, feltalálta az orvosságot a halál ellen. Azt is mondhatnánk, Jézus Krisztus „találmánya” az, hogy miként lehet a halál- félelemtől megszabadulni. Ha ez így van, valóban nagy „találmány”-ról van szó. Próbáljuk elképzelni, hogyan is nézett az első húsvét előtt az ember az élet elmúlására, a halálra. Micsoda szörnyűsé­geket hallott a „síron túli élet’-ről! Az „alvilág”, a pokol, a kárhozat gyötrelméről! Beszéltek neki ugyan mennyország­ról üdvösségről is a különböző vallások. Megmodták azt is, hogy miként szerezheti meg magának a síron túli üdvössé­get. Megpróbálta teljesíteni a vallások előírásait. De hama­rosan be kellett látnia, hogy minden erőfeszítése hiábavaló: a „törvény”-t, a vallási előírásokat megtartani nem tudja. A mai ember is rendszerint úgy van a halállal, mint a régiek voltak. Mi is így vagyunk, ha a magunk eszével, erejével próbáljuk megoldani a halál „titkát”, a saját elmú­lásunk borzalmát. Micsoda megkönnyebbülés bnicsoda vigasz. micsoda vilá- nosság ebben a sötétségben, ez alatt a te^er alatt, gyászban és halálos fájdalomban a húsvéti evangélium: Krisztus fel­támadott, nincs a sírban, legyőzte a halált, megnyitotta az élet kapuját, s minket is a halál félelméből és sötétségéből az élet világosságára hív! Nem lesz többé a halál és a temető gondolkodásunk középpontja. És mivel nem félünk az elmú­lástól, szabadok vagyunk az életre, a jóra. Örökös töprengés és búslakodás helyett örömmel járjuk az élet útját. Vállal­juk és végezzük földi feladatainkat Lelki és testi erőnk fel­szabadult a jóra. Élhetünk örömben, szeretetben, lelki bé­kességben. Krisztus megszabadított az igaz, félelem nélküli életre. Dr Vető Lajos Láttam az Urat! (jn 20,11—is.) A húsvét reggelén Jézus sírjához siető Mária csak a Mester hűlt helyét találja. Megdöbbenését és kétségbeesését nem eny­híti meg a fejtől és lábtól álló két angyal látása sem. A hús­véti üres sír látása benne nem a feltámadásnak a reménysé­gét, hanem inkább a végleg elvesztés kétségbeesett érzését kelti fel. Ezt a kétségbeesést csak Jézus szava űzi el, mikor megszó­lítja és beszél Máriával. A bizonytalanságot, — mi történt a nagypénteken eltemetett Jézussal, — ez a személyes érintke­zés cseréli át a feltámadás felőli bizonyossággal. A kétségbe­esett és bizonytalankodó boldogan jelenti: Láttam az Urat! Hitünk az első szemtanúknak ezekre a jelentéseire támaszr- kodik. A nagypénteki esemény felett sajnálkozó és a megfe­szített Jézus holttestének sorsa felől találgató ember elé ma is ezek a tanuk állnak, hogy a feltámadás biztos megtörténtét hírül adják. Jelentésüket pedig maga az Űr teszi bennünk is meggyőződéssé. Szól és cselekszik bennünk, velünk és körü­löttünk. S ha szemünk nem is látja öt, aki „felment”, hitünk hallja, amint az igében megszólít bennünket és felismeri munkálkodásának jeleit az élet eseményeiben. Felmenetelével nem szakadt el tőlünk, emberektől, hanem az Atyával teljes közösségben képviseli és jó végre viszi ügyünket. Testvér maradt, istenségében is. aki a mi oldalunk­ról néz mindent és a mi javunkra tevékenykedik. De ezzel győz meg bennünket afelől is. hogy az Atya a mi Atyánk is, az Isten a mi Istenünk is. Hoz^-ak fordította az Atya szívét és a mienket az Atyához. A feltámadott Űrről szóló üzenet azért jelent örömet mind­nyájunknak, mert arról ad hírt, hogy nem hal meg az, aki oaved'"'! vc!t bvntelen, szeretettel telies és minden rosszon győzedelmeskedő. — hanem ma is folvtatia és befejezésre .Hittatja, amit elkezdett, minden rossznak: bűnnek, halálnak, betegségnek, könnynek, fájdalomnak a felszőrne’ásét. Mezősi György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents