Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-03-22 / 12. szám
TvlivA?*.* Az ntóbbi hónapokban egyik könyv a másik után jelenik meg Kínáról. Az elmúlt évben a napilapok naponta hoztak ismertetéseket azokról a szinte fantasztikusnak tűnő eredményekről, a „Nagy ugrás” új meg új eseményeiről, melyek az egész világot ámulatba ejtették. Napjaink sajtója is tele van a nemrégiben Kínában járt újságíró küldöttség különböző beszámolóival. ÉRTHETŐ IZGALOMMAL és kíváncsi örömmel veszek kezembe minden ilyen könyvet, vagy újságcikket. Már csak azért is, mert ismerős városokról, falvakról, sőt sokszor ismerős emberekről, utcákról, vagy épületekről olvashatok bennük. Ilyenkor mindig visszaálmodom magam a másfél évvel ezelőtti kínai utunkba. Üjból magam előtt látom Csu En-laj határozott mozdulatait, a kínai ember mosolyát és udvariasságát, a hallatlan nagy munkakedvet, összefogást és szinte emberfeletti munkát, a bájos kínai gyermekeket, a pekingi hotelt, az október elsejei ünnepséget, a vuhani iparvárost, a Jangce híres hídját, melyen európaiak közül mi mentünk át először, Sanghait, a világ egyik legnagyobb városát, a nankingi Mártírok Völgyét, ahol sok tízezer kínai hazafit végeztek ki, a gyönyörű Hang- csaut és a kantoni termelő- szövetkezet narancsfáit és ananászait ÍGY VÉGIGUTAZVA Kínát, sok benyomás maradt bennem Kínáról, a kínai népről. Ezek között a legdöntőbb az volt, hogy meggyőződhettem a kínai nép jövőbe vetett hitéről, munkaerejéről és nagy békevágyáról. Azért említem e hármat így együtt, mert tulajdonképpen egy is. Egyik a másik nélkül el nem képzelhető, egyikből következik a másik. Minden kínai, akivel találkoztunk és beszélgettünk — a miniszterelnöktől a kerékpáros kuliig — tudta, hogy milyen elmaradottság van a hátuk mögött, világosan látta, hogy hová kell elérniük és hitték, hogy képesek is a jövőben utolérni, sőt elhagyni másokat. Minden kis eredménynek, amivel valahonnan kiküszöbölték a múltat, tudtak örülni. Megfeszített, célratörő munkával léptek minden területén egyet, vagy többet is előre, nem tévesztve szem elől a kínai nép végső célját. NEKÜNK, egyházi embereknek, érdekes és tanulságok volt azt is látni, hogy vi- szonylik a kínai keresztyénség ahhoz a nagy átalakuláshoz, amely Kínában folyik. A kínai protestáns egyházak és az egyes keresztyén is teljés odaadással, hitből adódóan, az evangélium alapján nemcsak helyesli, hanem a maga mód- j án boldogan és felszabadultan hozzásegíti a népet céljai elérésére. A kínai keresztyén kínai hazafi is, aki a maga igen komoly keresztyén hitét nagyon jól össze tudja egyeztetni (sőt másképp el sem tudja képzelni) hazafiságával. Keresztyén és nem-keresztyén vállvetve, a szó szoros értelmében véve: vállukon hordozva a terhet, dolgoztak hazájukért, népük boldogabb jövendőjéért. Határtalanul bol- ...... ........ do gok és Isten iránt hálásak voltak, hogy önálló államot és önáUó egyházat építhettek. EGYSZÓVAL csodálatraméltó és lelkesítő volt, amit láttunk és tapasztaltunk. Meggyőződtünk, hogy ez a hatalmas nép összefogással a lehetetlenre is képes. És az elmúlt évben hozzá is fogtak a lehetetlen megvalósításához. Most már nem lépésekben haladnak, hanem nagy ugrásokban. Amit öt-tíz évre terveztek be, azt egy év alatt vég- hezviszik. Minden módot és eszközt megragadnak ennek érdekében. Tízezrével és százezrével állították fel az ún. népi kohókat, mert vasra, minél több vasra volt szükség. A Peking Hotel előtt is (ahol tavalyelőtt laktunk) az utcán ott füstölögtek az egyszerű kemencék, és csapolták az izzó, folyékony vasat. Kigördült az első autó és traktor a gyárból és a termelőszövetkezetek csodálatos eredményeket értek el. Az első nagy népi mozgalmak eredményei után az elmúlt évben és azóta is állandóan nagy ugrásokban szinte napról napra hatalmas változások történnek Kínában. Kezemben van Csatorday Ká- rolynak, az Országos Béketanács által kiadott „Kína ma és holnap” című füzete. Szerinte a „Nagy ugrást” főleg a következőkben lehet látni: az átnevelés hatalmas eredményeiben; a kínai mezőgazdaság „csodájá”-ban; a technikai forradalomban; a kulturális forradalomban; a népi kommunák felállításában. EGY ÉVVEL EZELŐTT azt a célt tűzték maguk elé a kínaiak, hogy pár év alatt utolérjék, sőt elhagyják Anglia termelését. Ma már más versenypartner után kell nézniük sok termelési ágban a „Nagy ugrás” következtében. AZ ELMÚLT másfél év alatt keveset hallottunk és olvastunk a kínai protestantizmusról. Legfeljebb egy-egy hírt olvastunk újabb bibliakiadásokról, lelkészképzésükről. Én magam is legfeljebb üdvözlőlapokat váltottam azokkal a kedves és nagyon szívemhez nőtt kínai keresztyén testvérekkel, akiket oly nagyon megszerettem. Pedig azt hiszem, a mi látogatásunkat csak kezdeményezésnek, első lépésnek kell tekintenünk,’ és mindkét ország protestantizmusának hasznára és áldására tovább kellene vinni és mélyíteni a testvéri kapcsolatokat. Hiszem, hogy ez meg is fog történni. Evangélikus sajtónk is feladatának tekinti, hogy ezen a téren is végezzen szolgálatot. ELEVEN komoly egyházi életet, a néppel összefonódó keresztyénséget láttunk más«5 fél évvel ezelőtt Kínában. Biztos vagyok abban, hogy az & nagy változás és előrehaladás, amely az elmúlt évben jellemezte Kínát, az egyházi életre is hatással van, és még elevenebbé, a nép küzdelmével, munkájával, céljaival még összefonódottabbá teszi a kínai egyházak életét. Jó volna magyar lelkészeknek ezt ismét látni és belőle tanulni. VISSZAEMLÉKEZÉS Kínára: ezt a címet adtam ennek a cikknek. Kínai utunkra való visszaemlékezéseimben azonban mindig ott látom a mai és holnapi Kínát is, amelyik már egészen más, mint amit én láttam másfél évvel ezelőtt. A hatalmas Jangcén sok víz lefolyt azóta, és mintha a kínai nép élete is ennek az óriási folyónak a sodrásával haladt volna előre: ma már nem ott van, ahol tegnap volt és holnap jóval előbbre lesz, mint ma van. Juhász Géza Kántorképzősök vizsgája Foton Március 13-án tartották Foton a reformátusokkal közös kántarképző tanfolyam első évének vizsgáját A hallgatók a nógyhónapos tanfolyam elvégzése után segédkántori oklevelet kaptak. A vizsgán szolfézsből zeneelméletből és harmonium játékból vizsgáztak. A 25 hallgató közül 4 volt evangélikus. Mind a 4: Remem': r Sándor Domonyból, Fodor Lajos Tokorcsról, Jelinek Lídia Balatonszepezdről és Molnár Ilona Bakonycser- nyéről jeles eredménnyel végezte a tanfolyamot. A tanfolyam március 15-én csendes- nappal zárult, amelyen ünnepélyesen kiosztották az okleveleket. A tanfolyamot és a vizsgát többször meglátogatták a két egyház püspökei is. Még kapható korlátozott példányban az 1957-ben megjelent FELTÁMADOTT című képes húsvéti kiadványunk. Leszállított ára: 3,— Ft E héten megjelenik Dr. Pálfy Miklós: KRISZTUS TANÚJA című könyve, Luther Márton színes életrajza. A képekkel illusztrált könyv ára: 5,— Ft. Megrendelhető a Sajtó- osztály iratterjesztésén — Orgonaharmónium, zongora-, harmonikajavítás, hangolás, garanciával. Pokomy Károly, Újpest, Rózsa u. 59. — Eladó 2 db rendelésre készült könyvszekrény, alul csukott, felül üveges. Érdeklődés a kiadó- hivatalban. Kedves Gyerekek! Hétről-hérte Isten emberei állottak előttetek. Olyan emberek, akik a maguk korában, a maguk kora, élete nehézségei között hűséggel vallották Isten nevét és keresték az O dkaratát. Azt szeretnénk, ha Isten emberei életén keresztül megéreztétek és megértettétek volna már eddig is azt, hogy mi Isten mai népe nem vagyunk egyedül. Isten tőlünk sem vár valami eddig nem ismert újat. A hit útján sokan jártak előttünk !: Hitben őseink, akik előrementék. Akikkel együtt egyszer — amikor Jézus eljön láthatóan —, mint Isten nagy népe dicsőíteni fogjuk Urunkat. Ezeken az emberi alakokon keresztül figyelhettétek Isten csodálatos munkáját és hűségét is. Lépésről-lépésre valósította meg tervét, amit Ábrahámnak Ígért: népet formálok belőled, az én népemet. Józsuéval Izrael népe történetének első nagy sza!l<aszát zártuk le: a nép megkapta a megígért országot, ahonnan missziói munkáját el kellett volna végeznie. Ma azonban lépjünk sok évszázaddal előre. Ne emberekre nézzünk, hanem arra, akire nézve történt mindez, akiben beteljesedett minden Ígéret: Jézus Krisztusra! Isten szeretete és hűsége Őbenne válik szán munkra a legláthatóbbá. Ha valaki valamikor is kételkedne közületik abban, hogy szereti-e az Isten, az Ö nagy népének tagja-e, az gondoljon a keresztre és a húsvéti üres sírra! Jézus ott mindannyiunkért meghalt és mindannyiunkért támadt fel! Jézus virágvasámap indult el a kereszt- halálba, amikor utoljára vonult be Jeruzsálembe. Királyként vonult be, hogy megkoszorúzzák a töviskoronával és elfoglalja a Golgota trónját, ahol a döntő csapást mérte a Sátánra, bűnre, halálra. Az emberek nem ilyen királyt reméltek benne. Az elfogatás éjszakáján mindenki megbotránkozott Jézusban. Jézus azonban imádkozott az övéiért és értünk is. Isten áldja meg úgy életünSket, hogy megismerjük a hozzánk alázatosan érkező Jézusban Urunkat és Királyunkat és a bűnbocsánatban életünk legnagyobb ajándékát. K. Irénke néni Mert Tied az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Amen A Miatyánk befejezésének, más szóval dicsőségmondásnak nevezzük ezt a mondatot. Lukács evangéliumában hiányzik a Miatyánk végéről (11,2—4.). Máté evangéliumában megtalálható ugyan, de egyes kéziratokból innen KÓRTÁRSAK A hektikái utazó tartotta szóval megint a társaságot. Ismert minden vendéglőt, szállodát az országban, fölmondta fejből a menetrendet, híres eseteket sorolt föl, amelyeknek hőse volt. Az egész kórterem odafigyelt. Felkönyökölve hallgatták az anekdotákat. Csak a mérnök feküdt mozdulatlanul a szoba túlsó sarkában. Alig lélegzett, üvegesen merev keze a paplanon hevert. — Hajaj, — emlékezett Reiter s újra felköhögött, — akkor még én se ilyen görbére sikerült metélttészta voltam, tudja, Lalika. Beállhatott volna hozzám inasnak. A kamasz előbbrehúzódott, amennyire combig gipszelt lábszára engedte, falta Reiter történeteit, ha szíve mélyén nem is hitte el őket egészen. Egyik história végén kipukkadt a nevetés. Most szólalt meg az öreg Torma. Reszelösen, érdesen: — Nem szégyellik magukat, itt viháncolnak, mikor... — a mérnök ágyára bökött. Egyszerre csönd lett, röstell- kedő némaság, mintha ezzel visszaszívhatnák az előbbi nevetéseket. — Annak szegénynek már úgyis mindegy... — legyintett Reiter. — Reggel még rágyújtott... — Az... — bólogatott a mérnök túlsó szomszédja. Torma homlokán keresztbefutott két ránc. Ijedten a mérnök éjjeliszekrényére pillantott, de már nem látta ott a cigaretta-skatulyát. A nővér nyitott be, hogy kiossza a vacsorájukat. — Már megint sárgaborsó... — húzta el száját Lalika. — Adja át kézcsókomat a szakácsnőnek, Gizi — hárította el a tányért az utazó. A mérnöknek már nem is hozott semmit az ápolónő. Megállt az ágyánál, föléhajolt, figyelte egy kicsit. — Nagyon rosszul van? — Torma kezében megállt a kanál. De a nővér semmit sem szólt, arca elfolyt, vállát megvonta, kiment. Az ügyeletes orvos két perc múlva ott volt. Szöszmöiölt valamit az eszméletlen beteg körül, aztán behozatta a spanyolfalat. Kedélytelen hideg ült a kórtermen. Reiter bele se fogott az anekdotázásba, most nem akadt volna hallgatója. A tálcán az elszedett tányérok. Torma bácsié érintetlen. Kilenckor eloltották a lámpát, csak a takarók, párnák sustorogtak, egy-egy ágyrecs- csenés, amint álomhoz fészke- lődtek a betegek. Még Lalika se pusmogott, nem kellett rászólni. — Jó éjszakát — dörmögte Torma. Éberebb volt a hangja, mint kora reggel. Kínlódva gyúrogatta bajuszát. A cigarettára gondolt. Tegnapelőtt látogatáskor hozta az asszony a két skatulya Kossuthot. Elég lelt volna neki vasárnapig. De a mérnök tegnap kölcsönkérte az egyiket. És most az ágya előtt ott a spanyolfal. Rendes ember volt a mérnök. Mindjárt vele lett a legjobba. Nem is csoda, Reiterrel barátkozott volna talán? Vagy Kormossal, akinek már a májára ment az ital s másról sem tud beszélni, mint kocsmázásról? Nyugtalanul megfordult, föl- emelkedett kicsit, hallgatózni. A spanyolfal mögül szeretett volna elcsípni egyetlen vékony, lélegzetnyi neszt. Valaki fűrészelve horkolt. Az is lehet, hogy vége van már. Az ajtó felé fülelt. Semmi. Kisebb gondjuk is nagyobb ezeknek! Haljon meg a beteg nélkülük. Holnap megint látogatási nap. A mérnökhöz bejön majd a fia, meg a menye. Mindig körülüli az ágyát négy-öt látogató is. Látszik rajtuk, hogy tehetős emberek. Tálcaszám hordják a cukrászsüteményt, múltkor meg déligyiimölccscl állított be az egyik. De a cigarettát, azt elfelejtették! Azt neki kellett kölcsönöznie. Az asszonyt látta maga előtt, az elfonnyadt, görbülthátú kis öregasszonyt, amint a félhomályos ablaknál hunyorogva hajtja a varrógépet. Űristen, mennyit kell összefércelgetni neki, míg megkeresi egy doboz Kossuth árát! És ő már nem segíthet. Ilyen reszketős kézzel nem lehet hajszálrugókat operálni. Az órásszövetkezet inkább a fiatalok után kapkod. Viszketett mindene. ■Nem bírt fekve maradni. Óvatosan kikászálódott, szalmapapucsába bújt és elindult a sarok felé. A terem aludt már. Eltapogatózott az utolsó előtti ágyig. Előredőlve hallgatózott. A pihegő csöndben süket ürességet lehelt az a nagy, fehér folt. A semmi maga ásított belőle. Az ajtón besuhant az éjszakás nővér. Csak a kis saroklámpát gyújtotta föl. — Ejnye, Torma bácsi! Az öreg megzavarodott. Már botorkált vissza az ágyához. A spanyolfal mögött nem vehette ki tisztán a mozdulatokat, inkább csak érezte, bogy a nővér följebbhúzza a takarót s leborítja vele a mérnök fejét. Amikor előkerült, parányit bólintott az öregnek, mintha röstellné, ami ott a fehér lepedővel bevont fakeret mögött történt. A villany kialudt, aztán megint nesztelen feketeség. Ha szólna holnap a mérnök fiának, visszakérné tőle-, hiszen nincsen abban semmi. Ha neki lenne fia... dehát ők ketten maradtak, nyomorognak most öregkorukra. Es akkor még ez is: elviszik előle a másvilágra, amit az asszony megkoplalt, öt lopja meg szegényt, ha veszni hagyja. Mocorgott tanácstalanul, nem sikerült elaludnia. Ugyanazt őrölte magában. Csak a sajátját kéri vissza, az jár. De mit szólnának itt a többiek. Az a nagyszájú vigéc mindjárt kiviccelné. Mert az, hogy ő mindenféle trükkel falhozállí- totta a rendelőit, az hőstett, üzleti fogás, — de az ő nyomorult cigarettája, az más ... Hogy van az, hogy a kisember jussa, az mindig más? Hajnalban két ember állított be, az egyik cédulát tartott a kezében, onnan betűz- gette: — ___Reve ... tovszky Kálmán __Revetovszky! — isméte lte meg hangosan s körülnézett a teremben, mintha azt várná, hogy a halott még egyszer, utoljára hangos „jelen”-t kiáltson, ahogy a regula előírja. — Micsoda kacifántos neve volt... — csavarta meg fejét a társa. Elvitték. A teremben egyszerre nappal lett. Az üres ágy már nem jelentett senkit, semmit. Hallgattak róla szemérmesen. Reiter álmos hangja bukdácsolt elő két ásítás közül, mintha mi sem történt volna: — Hogy aludt... Lalika? Hát ilyen egyszerű ez. Mindjárt folytatják. Reiter az utazóhistóriáit, Kormos a pohártörést. Jön csörömpölve a reggelivel a nővér nemsokára. Aztán majd Revetovszkyék az öregúr holmijáért. A nap szilánkokra hasította az ablak üvegét. Hogy ő szóljon amiatt a nyavalyás doboz cigaretta miatt? Hát lenne képe hozzá? Az az igazi: adni a semmiből, lenyelni, kinek mi köze hozzá! Megmutatni, hogy az öreg Torma ajándékozhat Revetovszky mérnöknek három forintot. Befordult a falnak. Már nem is neheztelt a halottra. Vidor Miklós Húsvéti könyvvásár Iratterjesztésünk gazdag választékkal várja a húsvéti ünnepek előtt egyházunk lelkészeit és tagjait. Különösén a következő kiadványokat ajánljuk, mint amelyek szép és megfelelő ajándékok hús- vétra. Újszövetség 20,— Újszövetség zsoltárokkal (zsebkiadás) 20,— Énekeskönyv egészvászon kötésben 40,— Imakönyv ifjúságnak és felnőtteknek (Ford. Groó Gyula) 12,— Imakönyv gyermekeknek (Összeállította: Jávor Pál) 20,Imakönyv felnőtteknek (D. Raffay Sándor) 25,— Káldy Zoltán: Bevezetés az Újszövetségbe 30,— Luther Márton Kis Kátéja 3,— Ferenczy Zoltán: Új szív (Konfirmációi káté) 10,— Istentiszteleti rend 4,— Színes képek a reformációról (gyermekeknek) 1,60 Kis képek az Újszövetségből gyermekeknek (perforált) 2,40 Kis képek gyermekeknek az Ószövetségből (perforált) 2,40 Passió (Jézus Krisztus szenvedésének története) 3,— Színes, igés falitáblák 8,— Aranynyomásos igés falitáblák 4,— Húsvéti igés jelzők papírból és selyemből 1.50-tői Húsvéti igés levelezőlapok 1,— Házi áldás 4,— Luther rózsa jelvény (zománcozott) 5,— is hiányzik (6,13.). A római katolikusok nem is szokták mondani, hanem a hetedik kéréssel befejezik az imádságot. Mindezek ellenére mondjuk csak ezután is: Mert Tied az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. Ha nem ismernénk ezt a dicsőségmondást, akkor ki kellene találni és hozzá kellene csatolni az imádsághoz. Nemcsak azért, mert van bevezetése is a hét kérésnek, — a megszólítás —, hát kell lenni befejezésnek is, hogy kerek egész legyen. Sokkal inkább azért van szükség a dicsőségmondásra, mert az imádság legnagyobb részét a hét kérés tölti ki. Amúgy is hajlamos az ember mindig csak kérő imádsággal ostromolni az Istent. Hálaadó imádságaink sokszor elmaradnak. Istent dicsőítő imádságaink pedig legtöbbször a Miatyánk utolsó mondatára zsugorodnak. Pedig az Isten dicsőítésére n-m neki, •hanem nekünk van szükségünk, akik kérésekkel fordulunk feléje. Az ő hatalmát, dicsőségét nem csökkenti, ha mi egyszer sem emlegetjük. Nekünk azonban, akik kérünk, ismételten meg kell emlékeznünk arról, hogy milyen hatalmas Istentől kérünk. Nem olyan az Isten, aki legfeljebb meghallgatja, de teljesíteni már nem tudja kéréseinket, hanem olyan hatalmas, akinél minden lehetséges (Máté 19,26.), még az is, hogy mi emderek üdvösségre jussunk. — A dicsőségmondást tehát azért kell naponként elismételnünk, hogy bátran merjünk kérni Istentől és sohase feledkezzünk meg arról, hogy neki van hatalma kéréseinket teljesíteni is. Sőt többet is tud adni annál, mint amit mi kérünk. Salamon királlyal is ezt tette, amikor az bölcs és értelmes szívet kért tőle és ezen felül gazdagsággal is megajándékozta (1. Kir. 3, 5—15.). Minden imádságunk, így a Miatyánk végére is odatesszük ezt az idegen szót: Ámen. Azt jelenti: bizony, úgy van, úgy legyen. Ez a pecsét minden imádságunkon. Hivatalos írásokon az aláírás mellett a pecsét igazolja, hogy nem hamisítvány. Az iskolai bizonyítvány, az anyakönyvi kivonat, a személyi igazolvány és minden 'hivatalos irat érvénytelen megfelelő pecsét nélkül. Aki az imádságra nem tudja őszintén rámondani az Ámen-t, az nem hiszi, hogy Isten meghallgatja az imádságot és van hatalma teljesíteni is kéréseinket. Aki azonban nem his? Isten hatalmában, ne is mondja ki felelőtlenül az Ámen-t, sőt az imádságot se mondja el. Jaj annak, akitől Isten egyszer szá- monkéri a hitetlenül elmondott, unottan elhadart imádságokat. Imádkozzunk tehát mindenek előtt hitért, hogy őszinte hitből fakadó imádságainkra szent pecsét legyen az Ámen. Luther Márton éneke: Tied ma és mindenkoron Az ország és a hatalom, Ami jót kérünk, megadod, Imádságunk meghallgatod. Dicsőség itt és odafenn, Nevednek Istenünk, Ámen. Jávor Pál
