Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-03-15 / 11. szám

KÖVETÉSE IÉZI cm \ \ MEG FOGf HÁLNIA népért! ír 'ia. i j \tios 11,5t.V Fordított ítélkező» KRISZI Krisztus követésének felté­telei vannak. Aki nem ismeri, az nem lehet Krisztus követő­je, azaz tanítványa, ő hív A Krisztuskövető tanítvány, éppen úgy, mint János vagy Jakab, mint Bartimeus, vagy a bethániai Márta, vagy Húsz János és Luther Márton, és még sokan mások, akiket is­merünk, de még többen, akik előttünk elrejtettek, ismeret­lenek, de Krisztus tud róluk. Aki nem felel meg a feltéte­leknek, az csak látszat-köve­tésre indul, de nem birtokosa sem az erőnek, sem az ígére­teknek. Belekeveredhet súlyos helyzetbe, szenvedésbe és ba­jokba anélkül, hogy áldások­hoz, gyümölcsökhöz jutna. Kövess engem! A Krisztus követés első fel­tétele az Ű hívása. Így tett Lé- vivel, az Alfeus fiával, a vám­szedő helyen: Kövess engem! (Mk 2,14) Péter és János ép­pen hálót vetettek a tengerbe, amikor Jézus megszólította őket: Kövessetek engem! (Mt 4,19) Zákeust eperfáról szólí­totta le: ma nékem a te há­zadnál kell maradnom. (Lk 19,5) Többször nincs is meg­örökítve a hívó szó, csak a következményét olvassuk: ... „és követték őt”. (Mt 20,34) Senki nem mondhatja magát hívottnak Jézus hívása nél­kül, senki nem mondhatja ma­gáit Krisztus-követőnek:, mert így látja jónak, hasznosnak, érdemesnek. Bhhez a bűnös embernek nincs se joga, se ereje. Az ilyen követési szán­déknak az a szakadéka, hogy Lázár feltámasztását a zsidó­ság irigy vallási vezetői a „fő­tanácsban” tárgyalták meg, itt szőtték sötét terveiket s ezt a testületet használták fel táma­dásuk bázisául. A nagyheti történetben is sokszor esik szó róla, érdemes hát közelebbről megvizsgálni. A FŐTANÁCS (szinedrium) ft legfelsőbb zsidó vallási és törvénykezési hatóság volt. Eredete nem egészen világos: kb. a perzsa uralom idejére, tehát jó fél évezreddel előbb­re nyúlik vissza. Kr. e. 200 tá­ján már bizonyosan megvolt Élén a főpap állt; hiszen a ha­talom a papok kezében volt. Kr. e. 70 körül az írástudóik is jelentős tagsághoz és befolyás­hoz jutattak benne. A főtanács hatalmát a római hódítók sem szüntették meg, csak korlátoz­ták és ellenőrizték. Julius Cae­sar 47-ben bölcs engedékeny­séggel bizonyos önkormányza­tot biztosított a zsidóknak s közülük nevezett ki ethnarchát (kormányzót). Jézus korában már az addiginál is nagyobb tekintélye volt a szinedrium- nak, főként vallási téren, de azért politikailag is, hiszen ál­talában azokat a jogokat él­vezte, amelyeket a rómaiak az önállónak elismert városok­nak biztosítottak. így aztán Jzráelben nemcsak a lelki, ha­nem a bírói hatalom megtes­tesülésének is tekintették. Ha­talma a zsidó vallási ügyekben Judeán túlra nyúlt. (SaulUst például teljhatalommal felru­házva küldték Damaszkuszba a keresztyének ellen, Ap. Csel. 9, 2.) Különben azonban hatá­rozatainak csak Júdeábán sze­rezhetett erőszakkal is ér­vényt: amikor pl. Jézus Gali- leában volt, nem tartozott a fő­tanács ítélkezési jogkörébe. A szinedrium különben Kr. u. 70-ben, Jeruzsálem pusztu­lásakor szűnt meig. JÉZUS KORÁBAN a főta­nács jobbára a szadduceus- párti napi arisztokráciából és a farizeusi "ondolkodású írás­tudóiéból tevődött össze. 71 tag­ja volt, mózesi mintára (4. Móz. 11,16) éspedig „főpapok, vének és írástudók”. A főpapok a 24 papi osztály fejei és képvi­selői voltak. (A „papi fejedel­mek”, 2. Krón. 36, 14.) Az ügyek irányítása elsősorban az ő kezükben volt, bár az „írás­tudók” befolyása sem volt je­lentéktelen. Ez utóbbiak külö­nösen a mózesi törvény ma­gyarázásában és alkalmazásá­ban voltak igen járatosak. A harmadik csoport, a „véneké” volt a legkevésbé jelentős. Ezek amolyan törvényszéki ülnökfélék voltak, s mint a nép tekintélyesebb öregeit de­‘US az ember megpróbál saját ha­talma, jósága, érdeme által el­jutni Jézussal való közösség­be úgy, mintha önmagában erkölcsileg, értelmileg, akara- tilag tiszta, szent, igaz és tö­kéletes tudna lenni. Nincs tet­szésünkre bízva se a követés kezdete, se annak inódja, módszere. Csak Jézus A Krisztus-követés Jézus személyéhez kötött. Senki és semmi más közvetítő nem szükséges. Se volt szentek, se élő próféták nem léphetnek Jézus helyébe, se az egyház, vagy közösségi rendszabályok, előírások, törvényeskedések, mert senki és semmi más nem vezetheti el a bűnös embert az Atyához, csak a Fiú, aki Vele egy, aki Tőle szállott alá és hozzá ment vissza. Krisztus — a Megfeszített és Feltáma­dott Jézus, nem egyszerűen a jó ember, a szeretet megtes­tesítője, az emberideól, hanem aki magára vette a világ bű­neit. Elhagyva mindent Aki a hívásnak enged és kö­veti Jézust, az elhagy minden mást, mert életét egyedül Jézus Igéjéhez köti. Üressé lett a vámszedö asztal, gazdát­lan a part mellett himbálódzó hajó, „elhagyottá” élő és ha­lott, ahogyan Péter minden társa nevében vallotta: „íme, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged”. (Lk 18,28) De üressé lett a tó mellett betegek fekvőhelye, másutt koldusok ülőhelye is. Nem szívtelenség ez, hanem a szol­gálat teljességének érdeke. legálták őket a főtanácsba. Nem tudjuk biztosan, csak valószínűnek tartjuk, hogy a szinedrium tagjait választot­ták, éspedig feltehetően élet­hosszig tartó érvénnyel. A FŐTANÁCS törvénykezési jogának korlátozását jelentet­te, hogy halálos ítéletet csak a római helytartó beleegyezésé­vel hajtathatott végre, a római hatóság azonban nem függött tőle. így volt pl. lehetséges, hogy a római karhatalom Pált kiragadja a dühöngő, fanatikus zsidó tömegből, majd pedig, hogy összehívhassa a szined- riumot, hogy megtárgyalja vele a Pál ügyét. (Ap. Csel. 21,32 és 22,30.) Általában a temp­lomhegy közelében ülésezett a főtanács; amikor a főpap há­zában jöttek össze (Mt. 26,57), az kivétel volt, melyet — úgy látszik —. különleges sietség indokolt. Halálos ítéletet ugyanis nem hozhattak a tár­gyalás megkezdésének a nap­ján, csak a következőn. Gyor­san, aznap csak fölmentő íté­letet hozhattak. AZ ÜLÉSEZŐ ATYÁK fél­körben foglaltak helyet; jobb­ról s balról egy-egy jegyző- könyvvezető írnok. Ha a bíró­sági tárgyaláson halálos ítélet­ről is lehetett szó, a tanúk ki­hallgatását a mentőtanúkkal kellett kezdeni. Aki egyszer a vádlott mellett szólt, azután ellene nem beszélhetett, for­dítva azonban igen. Olyan vá­dat. amelyre nem akadt leg­alább két-három szem- és fül­tanú, nem volt szabad elfo­gadni. Az ellentmondásos ta­núság semmisnek számított. Az atyáknak igen alaposan ki kel­lett hallgatniuk a tanúkat, aki­ket megeskettek arra, hogy személyes tapasztalatból tud­ják, amiről tanúskodnak. Sú­lyos vádnál elébük tárták, hogy ha hamisan tanúskodnak, az elítélt vére rájuk száll és gyermekeikre. A döntést szava­zással hozták meg, amelyet ál­talában a legtekintélyesebbek kezdtek el; csak akkor volt fordított a szavazási sorrend, ha halálos ítéletről volt szó. Felmentésihez elég volt egy szó­többség; elmarasztaláshoz legalább kettő kellett. NIKODÉMUSZ és Arimátiai József is tagjai voltak a főta­nácsnak. Eleinte titokban hit­tek Jézusban, később azonban színt kellett vallaniuk. A Szentírásból tudjuk, hogy ez meg is történt: míg a szined­rium egyes más tagjai tovább­ra is elrejtették s végül is el­fojtották Jézus iránti vonzó­dásukat, ezek ketten bátran megvallották. Mert ami ben­nük élt, az már nem csupán szimpátia volt, hanem egész életet átfogó magatartás: hit. Bodrog Miklós Nem is remeteségbe való el­indulás, mert a követés közös­séget jelent, egy újat és egé­szebbet. Lényegében arról van szó, hogy a tanítvány számá­ra Krisztus mindennél és min­denkinél drágább lesz: az élete középpontja. Engedelmes hit és szeretet A követés Krisztusnak való engedelmességet jelent. Erről a nagy döntésről többet kell még szólni és legközelebb írunk is róla, ha Krisztus-ke­resztjéről lesz szó. Itt álljon előttünk az a tény, hogy az engedelmesség bizodalom és szeretet. A bizodalom a hívás­ra szóló lelki válasz, amely az engedelmességet követi és vele élő összefüggésben van. Nem lehet hinni engedelmesség nél­kül és nem lehet engedelmes­kedni hit nélkül. (Bonhoeffer) Emberileg a hit mindig az is­meretlenbe, Luther szerint a „sötétbe”, a végtelen bizony­talanba vezet, mert minden földi hidat feléget a tanítvány háta mögött. De ez nem az el- veszettség állapotát teremti meg, hanem ezzel a tanítvány egész életét az egyetlen Ür kezébe helyezi, mindent egyre épít fel, Jézus Igéjére, ígére­teire. A szeretet pedig az en­gedelmes hit — cselekvése, keze, lába, kenyere, itala, ruhája, melege, gondviselése, teherhordozása. Ebben válik láthatóvá, tapasztalhatóvá, érezhetővé a Krisztus-követés sokak számára. A tanítvány ugyanazt cselekszi, amit a Mester cselekedett az embe­rek között az emberekért, a családban, gyülekezetben, munkahelyen és mindenütt, ahol a tanítvány él és ahol követi Jézust. A KriS2tusnkövetés legyen valóban Jézus követése, ő jár elöl. Nem úgy megy mesz- sze élöl, hogy vissza se néz és nem is tudja mindig, ugyan mi is történik a tanítványokkal. Nem is úgy, hogy folyton rán- cigélhatjuk ruháját: Uram, ne így és ne úgy, mert ezt visz- szautasítja. Ügy megy elöl a SZENT, az ŰR, mint aki ró­lunk mindent tud, többet, mint mi sejthetnénk és úgy, hogy nem engedi magát út- jától eltéríteni. Velünk jár elöl és mi vele járva követ­jük őt. Minden Ige, amelyet hal­lasz, Krisztus-követésre hív! Várady Lajos Németország D. Niemöller Márton hes­sen—nassaui egyházkerület el­nöke, a Majna melletti Frank­furtban tartott „Evangélikus napok“ alkalmából előadást tartott a „Megbocsátásáról. „Az emberek együttélése ak­kor jut válságba, amikor hiányzik belőle a megbocsátás ereje” — mondotta Niemöllier. Megüresedik a keresztyénség, ha nem akar tudni a megbo­csátásról. Akkor könnyen ab­ba a tévedésbe esik, hogy azt hiszi: „Aki az én ellenségem, az Istennek is ellensége.“ Amikor Isten megbocsátott, akkor ezzel minden embert magához ölelt. ELEFÄNTY SÁNDOR OLVASÓNKNAK, DEBRECEN „A keresztfához megyek“ cí­mű cikkünkkel kapcsolatban hálásan köszönjük tájékoztató sorait. Eszerint az ének első változata evangélikus viszony­latban Vietorisz József műve, aki a kereszt alatt álló bűnös ember lelki válságát írta meg s a második llauszky Sámuel közismert műve, aki a csodás égi ezeretet önfeláldozását örö- k'tette meg. Ez utóbbi a Ha- rangszó 1940. évi 11. számában jelent meg, akkor még névte­lenül. Amikor ezt a kiegészítést olvasóinknak is közreadjuk, örömmel hozzátesszük, hogy llauszky Sámuel énekének el­ső három versszakát Garam Lajosné, Sole Kallioniemi finn evangélikus papné, (aki éve­kig élt Magyarországon és így tanulta meg a magyar nyelvet) finn nyelvre is lefordította és az meg is jelent a Kotimaa című egyházi lap egyik idei böjti számában. Szolgáljon az ének Isten dicsőségére! Gyülekezeti hírek — Böjt ötödik vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A va­sárnap oltári igéje: 1 Jn 3, 1— 6; szószéki igéje: Jn 11, 47— 57. — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi Rádióban március 15-én, de. fél 9 óra­kor. Igét hirdet: D. dr. Vető Lajos püspök. — A pestújhelyi gyülekezet­ben böjti est lesz március 15-én és 22-én, vasárnap du. 5 órakor. Igét hirdetnek dr. Kekem András (15-én) és Tur- c.ámyi Karoly (22-én) lelké­szek. — A pécsi egyházközség március 15-én iktatja hivata­lába meghívott lelkészét, Ba­nkó Zoltán volt Diósgyőr-vas- gyári lelkészt. — A budavári gyülekezet böjti igehirdetés-sorozatának keretében március 6-án Fried­rich Lajos lelkész hirdette az igét „Egyedüllétből közösség felé“ címmel. Március 13-án Koren Emil esperes „Kísértés­ből győzelem felé“, március 20-án Beincze Imre lelkész „Háborúságból békesség felé“ címmel végzi az igehirdetés szolgálatát. — A nagybaráti gyülekezet március 8-án tartott gyüleke­zeti napján Gröó Gyula, az Evangélikus Élet felelős szer­kesztője végezte az igehirde­tések szolgálatait „A Szentirás a népek életében“ összefoglaló címmel. — Templomok építését és tataro­zását vállalom. Cim a kiadóban. — Sürgősen megvenném a Lelki­pásztor 1957. éri június, július, augusztus és 1956. évi január, feb­ruár, március bari számait. Nagy János, Özd, ti. Béketelep, „Cs” épület, L 9. Megválasztották a Lelkészi Munkaközösségek vezetőségét Az Országos Lelkész! Mun­kaközösségek választmányá­nak 1958. évi december 8-án Budapesten tartott ülése által kiküldött szavazatbontó bizott­ság 1959. február 9-én ülést tartott. A szavazatbontó bi­zottság megállapította, hogy a 16 egyházmegye lelkészi mun­kaközösségei közül a vasi egy­házmegye szavazatát időtúllé­pés, a budai egyházmegye sza­vazatát pedig alaki hiba kö­vetkeztében érvénytelennek minősíti. Az érvényes szavazatok megoszlása a következő: OLMK elnöki tisztségére 266 szavazattal megválasztották Káldy Zoltán püspököt. Négy szavazat három más lelkész között oszlott meg, öt szava­zatcédula üres volt. OLMK ügyvezető tisztségére megvá­lasztották Mekis Ádám espe­rest 187 szavazattal. 65 szava­zat 9 más lelkész között oszlott meg, 6 szavazócédula üres volt. A Déli Egyházkerület Lel­készi Munkaközösségi elnöké­vé Káldy Zoltán püspököt vá­lasztották meg 138 szavazattal, 2 szavazat más két lelkészre esett, 8 szavazócédula üres volt. Az Északi Egyházkerület Lelkészi Munkaközösségének elnökévé 116 szavazattal D. dr. Vető Lajos püspököt vá­lasztották meg. Elefánt,y Sándor testvérünk levelében azt is szóvátette, hogy egyházi lapjaink egy szót sem írnak az egyházi énekek­ről, miért az mindig mostoha- gyerek volt. Ezt a véleményt nem osztjuk teljesen, mert az Énekügyi Bizottság munkája eredményezte az Énekesikönyv Üj Részét és ezt hosszú vita és cikkek sorozata készítette elő. Alkalmanként hol a Lelki­pásztorban, hol az Evangélikus Életben jelentek meg Ilyen tárgyú cikkek. De azt kész­séggel elismerjük, hogy erről a nagy kérdésről éppen az „éneklő egyháziban rendsze­resebben, alaposabban és nép­szerűbben kellene írni. Ehhez a szakértők munkája szüksé­ges, mert akárki nem írhatja az ismertetéseket, s ha Ele- fánty Sándor testvérünk a fe­lelősséghordozásba, a tanítás­ba és a nevelésbe bekapcsoló­dik, akkor ezt nemcsak szíve­sen vesszük, hanem bizonyo­saik vagyunk abban, hogy má­sok is követik példáját. T. h. Összegyűjtötték azért a papi fe­jedelmek és a farizeusok a taná­csot és szóltak: Mit tegyünk? mert ez az ember sok csodát mü­vei. Ha igy hagyjuk őt, mindenki hinni fog benne, és eljönnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. Am egyikük, Kajafás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mond­ta nekik: Ti semmit sem tudtok, és azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem, hogy az egész nép elvesszen. Ezt pedig nem magától mondta, hanem mi­vel abban az esztendőben főpap volt, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; de nem­csak a népért, hanem azért is, Budapesten Március hó 15-én Deáktér de. 9 (úrv.) Kékén And­rás dr. de, 11 (úrv.) Hafenscher Károly du. 6 Hafenscher Károly. Fasor: de. 1 10 (gyerm.) sülé Ká­roly de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 8 Sülé Károly. Dözsa Gy. u. 7: de. V2I0 Koren Emil. Üllői u. 24: de. VíIO, de. 11. Rákóczi u. 5? b: (szlo­vák) de. 10 Szilády Jenő dr. de. Karácsony S. u. 31: de. 10. Thaly K. u. 26: de. 11. Bonnyal Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. 7: de. 9 Takács József. Vajda P. u. 33: de. V2I2 Takács József. Zugló: de. 11 (úrv.) Kar­ner Ágoston, du. 6 Karner Ágos­ton. Gyarmat u. 14: de. *A10 Sehol 7. László. Rákosfalva de. V2I2 Scholz László. Fóti u. 22.: de. 11 (úrv.) Dulcz Pál. Váci u. 129: de. S Dulcz Pál. Üjpest: de. 1« Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 (Úrv.) Bencze Imire. Soroksár-Üj- telep: de. ‘A9 Bencze Imre. Rá­kospalota MAV-Telep: de. Vj9. Rá­kospalota: de. 10. Rp. Kistemplom; uu. 3. Pestújhely: de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály; de. V>11 Tóth-Szőljős Mihály. Bécsikapu-tér: de. 9 Madocsai Miklós, de. Vili (né:met-úrv.) Vá­rady Lajos, de. 11 Madocsai Mik­lós, du. 7 (úrv.) Várady Lajos. Toroczkó-tér: de. V>9 Ben«s Mik­lós dr. Óbuda; de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 3 Komjáthy Lajos. XII. Tarcsay V. u. 11: de. 9 Danhauser László, de. 11 Dan­hauser László, du. V:7 Csonka Al- ! bért. Budakeszi de. 9 Csonka 1 Albert. Pesthidegkűt: de. Vall I Ruttkay Eleiméri Kelenföld: de. 3 I hogy összegyűjtse Isten elszéletlt gyermekeit. Attól a naptól fogva azért azon tanakodtak, hogy őt megöljék. Ezért Jézus nem járt nyilvánosan a zsidók között, ha­nem elment onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott tanít­ványaival. Közel volt pedig a zsidók hús- vétja, és sokan mentek fel Jeru­zsálembe a vidékről húsvét előtt« hogy megtisztuljanak. Keresték azért Jézust és így szóltak egy­más között a templomban állva: Mit gondoltok: nem jön fel ax ünnepre? A papi fejedelmek pe­dig és a farizeusok parancsot ad­tak, hogy ha valaki megtudja, hot van, jelentse, hogy elfoghassák őt. (Jn 11,47—57.) (úrv.) Csákó Gyula. de. H fúrv.l Csákó Gyula. du. 6 Rezessy Zol­tán dr. Németvölgyi u. 138: de. 9 Itezessy Zoltán dr. Kelenvölgy: de. 9. Budafok: de. 11. Nagyté­tény: du. 3. Csillaghegy: de. VslO Kaposvári Vilmos, Csepel: de, 11, du. 7. — A pestmegyei egyház­megye március 4-ón, Mondén, munkaülést tartott, amelyen megválasztották az egyházme­gye új tisztikarát. Egyház- megyei másodfelügyelő: dr. Jugovits Lajos, egyházi fő­jegyző: Erős Sándor, egyházi jegyző: Maróthy János, világi jegyző: Bán Béla, ügyész: dr. Horváth Károly, pénztáros: Jávor Pál. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili.. Üllői út 24. Telefon; 142—374. Előfizetési ára egy évre 80,— Ft* félévre 30,— Ft. Csekkszámla: 2J4l2—vm. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. c/L íW&ájWjCLfL igíjéliez Mi is volt a „főtanács"? Micsoda fontoskodó társaság ez a papi főtanács! Azt hi* szik, hogy most rajtuk a világ szeme és sok minden függ attól, hogyan is döntenek most. Persze nagyon komolyan veszik azt, amit csinálnak. Komoly, öreg, szakállas fők hajolnak össze és gondolkoznak, tanácskoznak azon, mit is csináljanak evvel a Jézus nevű emberrel — aki most még arra is vetemedett, hogy halott-támasztással is zavart keltsen. Becsületesen —* a maguk szemszögéből persze — és következetesen igyeksze­nek mindazt végiggondolni, ami eddig e körül a Jézus körül zajlott. Sőt előre is néznek és latolgatják a fejleményeket- Perspektívában látják, hogy Jézus működésének konzekven­ciái csak károsak lehetnek a zsidó népre nézve. Meggyőződé­sük, hogy Jézus felborítja a jól kialakult rendet, veszélyez­teti az ő hatalmi pozíciójukat, többet képzel magáról, mint ami és ezért istenkáromló. El kell tehát pusztulnia — ez a nagy tanácskozás végső ítélete, mert mindenkinek ez a jói felfogott érdeke. Ha már mindenáron áldozat kell, „jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem hogy az egész nép elvesszen”. A papi főtanács halálosan komolyan csinálta mindezt és egy percig sem gondolt — sem akkor, sem később, még Jézus keresztje alatt sem — arra, hogy ők itt szerepet játszanak. Meggyőződésből tették, amit tettek. És mégis — nem a ma­guk akarata szerint cselekedtek. Jézus egész földi élete, benne az egész böjti szenvedése, a főpapok tanácskozásával és ítéletével együtt — mind Uten akaratába beleillő és magá-! tói Jézus Krisztustól kezdve a főpapokon keresztül a keresztet felállító római katonáig: mindegyik az Isten váltságot-szerzá akaratát teljesítette. Azt az akaratot, amelyik Jézus Krisztus* ban megítélte a bűnt, de a bűnöst szerette és meg akarta menteni. » Persze ez nem menti a zsidó főtanács embereit. Beülte« az ítélkezők székébe — mint akik meg voltak- győződve aí maguk igazságáról — és a mindenre képes feláldozással elítél­ték Jézust, csakhogy ők megmaradhassanak. Épp ez volt st vesztük. Nem látták és nem hallották meg (pedig Jézus hány­szor és milyen világosan megmondta), hogy ők nem lehetne« vádlók, csak vádlottak. Ok nem ítélhetnek, mert őket ítéli a* Isten és a bennük levő bűnt. Nem fogadták el Isten megmentő akaratát és nem tudták bűnbánóan kimondani: „Ítélj meg engem, óh Isten és oltalmazd meg az én ügyemet”. (Zsolt 43,1.1 Isten akarata nem a mi akaratunk. Mi esetleg sok min­dent máskép látunk és másképp csinálnánk, mint Ő. Mégisj az egyetlen helyes magatartás csak az Isten akaratára való ráhagyatkozás, mégpedig avval a bűnbánó magatartással^;, hogy bűnösök vaigyunk, mindent elrontunk. De avval a hiW, tel is, hogy Ö megoltalmazza ügyünket, mert Jézus Krisz­tusban megbocsájtott. Juhász Géza idí NAPRÓL-NAPRA HÉTFŐ — Zolt 12,7. — Az Ür szavára adhatunk, mert ö beteljesíti ígéretét. t; KEDD — Zsolt 84,11. — A templom a gyülekezeti élet középpontja: ott szól hozzánk Isten; becsüljük meg nagyon. * SZERDA — Ézs 62,11. — A templomban hirdetett ige közlT velünk Isten szabadító cselekedetét; Jézus Krisztus szenvedés® által megbocsátott nékünk. CSÜTÖRTÖK — Zsolt 146,8. — Aki süket és vak az Isteni szavának meghallására és cselekedeteinek meglátására: azon is csak Ö tud segíteni. PÉNTEK — Ez 34,16. — Sőt egyéb nyomorúságot is — ami hátráltat szeretetének megértésében — Ö vesz el rólunk. SZOMBAT — 2 Móz 9,34. — A megkeményedett szívűeki azonban kiesnek szeretetéből. ISTENTISZTELETI REND

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents