Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-12-13 / 50. szám
»■ Jr „En vagyok az Ur, a Te Istened" Lapunk múltheti számában általános ismertetést adtunk Luther Márton Kiskátéjáról. Célunk, hogy a Kiskáté tanításait a mai ember számára hozzuk közel. Szeretnék, ha a káté alapján írt cikkeink segíthetnék olvasóinkkal hogy életünk mai körülményei és feladatai között keresztyén emberhez illően megtalálják és megállják helyüket. Mai első cikkünk a Tíz parancsolat bevezetésévéi foglalkozik. Közbenjár érettünk „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön fis a* igazság megismerésére eljusson. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki önmagát adta váltságul mindenkiért, mint tanúbizonyság az Istentől rendelt időben.’* I. Tim. 2. *—6. Advent első vasárnapja azzal az örömüzenettel köszöntött ránk, hogy Jézus Krisztus megtartásunkra jött. A mai vasárnap örömünket azzal teszi teljessé, hogy Jézus Krsiztusról, mint az egész világ Megváltójáról tesz tanúbizonyságot. Amit János evangéliuma (3, 16.) úgy foglal össze, hogy „a világ”* azt Pál apostol itt így mondja „minden ember”. Az evangélium tehát nemcsak egy szűk körnek szól, hanem mindenkinek. Az Isten szeretete nemcsak egyes emberekre, vagy emberi csoportokra terjed ki, hanem az emberiség egészére. Máté evangéliumából (5, 43—45.) megtudhatjuk, hogy Isten az egész világnak gondviselő, szerető Atyja itt pedig úgy ismerjük meg Öt, mint aki megváltó szeretetevel is egyképpen fordul az egész emberiség felé. Az evangélium által meghódított szív, sohasem önös. Nem tud ott megállani, hogy a Krisztusban kapott bűnbocsánat által maga a megtartottak közé számláltatik. Megtartása feletti örömével nem húzódik be a legbelsőbb szobába, elfelejtkezve mindenki másról, hanem olyan, mint a példázatbeli asszony, aki mikor megtalálta elgurult pénzét, örömét megosztotta « hozzá legközelebb élőkkel, szomszédaival. Az ádventi öröm megosztásra vár. Mivel Isten minden embert meg akar tartani a Krisztusban, azért a hivő ember minden emberre reménységgel tekint Nem azt látja, hogy a másik ember pillanatnyilag milyen, hanem olyannak látja, amilyenné Isten akarja tenni. Ezért nem akad meg embertársa hibáin, gyarlóságain, erőtlenségén* hitbeli gyengeségén. Abban, a reménységben szereti, segíti, hogy együtt fog vele Isten színe elé állani és az üdvösségben örvendezni. Az ádventi öröm minden emberi életet drágává tesz számunkra. Ha ismerjük Istennek mindenkire vonatkozó megváltó szeretetót, mely a Krisztusban érkezett el hozzánk, igazán nagy értékké lesz számunkra minden embertársunk. Hiszen Isten minden emberért adta Fiát, hiszen Krisztus mindenkiért adta magát váltságul. Nincsen egyetlen eltékozolható, elveszthető, elpusztítható emberi élet. Isten minden embert életre, örömre, boldogságra teremtett és ezért drága váltságdíjat fizetett. Ezért fogunk le minden emberi kezet, amely az ember élete, bármely ember élete elvesztésére emelkedik. És ezért segítünk minden kéznek, bármely kéznek, amely az emberi élet megbecsülésére, értékesebbé tételére kész valamit is tenni. Isten mindenkire irányuló megtartó szeretete mindenkire irányuló örvendező szolgálatra szabadít fel. Ha Isten szeretete egyetemleges, nem lehet leszűkült a miénk sem. Tág öleléssel kell bevonnunk szeretetünkbe mindenkit: családunkat és munkatársainkat, népünket és az egész emberiséget. S mivel a szeretet mindig tevőleges, ez az ölelés azt jelenti, hogy Istentől kapott erőnkkel, tudásunkkal, tehetségeinkkel és javainkkal készek vagyunk nemcsak szűk csoportoknak, hanem a nagy emberi közösségnek is szolgálni, az egész emberiség javára munkálkodni. Tesszük ezt azzal az örömmel, hogy így lehetünk Isten munkatársai, szeretetének továbbadói. Örömünkben, reménységünkben és szolgálatunkban velünk van a megdicsöült Jézus Krisztus. Aki önmagát váltságul adta mindenkiért, most közbenjár mindenkiért. Elsősorban ő munkálkodik azért, hogy minden ember osztozzon a megtartás örömében —, hogy minden ember életében kevesebb legyen a gyarló és több a jó —, hogy nagyobb legyen az élet becsülete. Segít és szolgál ma is mindenkinek. Ez ad újra meg újra megújuló hitet, reménységet, szeretetet és szolgálatkészséget övéinek. Mert, ha hitünk meglankad, reménységünket kétség fojtogatja, szeretetünk melege meghidegül, szolgálatkészségünk megerőtlenedik, örömünk megfakul — Ö köszönt be hozzánk újra az ádventi örömhírrel, Ö kéri számunkra újra Istennek, az Atyának megbocsátó, megtisztító, megújító, szolgálatba lendítő, üdvösségre hívogató szeretetét Mezős! György NAPRÓL-NAPRA VASÄRNAP: - HOSEAS 13, 5. - Megpróbáltatások közt sokszor gondoltuk már azt, hogy elhagyott bennünket az Isten, Aztán újra és újra megszégyenülve kellett tapasztalnunk, hogy ő mindig velünk vándorol. HÉTFŐ: — EZSAIÁS 8, 17. — Gyötrő érzés a csalódás: valakit reménykedve várunk és nem jön; valakinek a segítségére építünk, és az nem törődik velünk. Azoknak, akik Krisztust várják bizakodó reménységgel, nem kell csalódniok. KEDD: — ZSOLT. 72, 1—2. — Isten Fia azért lett emberré* hogy megítéljen minden gonoszságot, de a bűnösökön könyörüljön. Vajon nekünk mit hozhat ádventi Királyunk? SZERDA: — EZÉKIEL 20, 11. — Melyikünk merné elmondani, hogy a Tízparancsolatból csak egyet is megtart? Márpedig, aki Isten törvényét megszegi, az elkárhozik. Megszégyenítő szeretet, hogy Krisztus azért jött a világra, hogy a törvénynek eleget tegyen, hogy mi élhessünk. CSÜTÖRTÖK: - ÉZSAIAS 52, 15. - A napkeleti bölcseit — amint felragyogott nekik a karácsonyi fényesség — nem tudtak mást tenni, mint Jézushoz mentek. Isten minket is hív megtaoasztalni karácsony csodáját! PÉNTEK: — ZSOLT 25, 10. — Karácsonyra nézve mondhatunk-e mást, mint ez a zsoltár? Ha Isten annyira szeretett* hogy még Fiát is nekünk adta, hogyne lenne minden velünk való cselekedete kedvelem! SZOMBAT: — ßZSAIÄS 28, 29. — Tanácsra, vezetésre mindnyájunknak szüksége van. Boldogok, akik ezt Jézus Krisztusnál megtalálják. Bárány Gyula ••••••••••••••••••••••••••«•••••••••A Ez az ige: „Én vagyok az Űr, a te Istened”, még nem parancsolat, hanem a Tízparancsolat bevezetése. Luther is azt mondja: „Ígéret, minden ígéret forrása, minden vallás és bölcsesség kezdete, Krisztus ígéretét magbafoglaló evangélium.” (Luther: W. 30. II. 358.) Bemutatkozik az Isten Mielőtt a törvényt adó Isten követeléseit parancsba adná, bemutatkozik. Megmondja, hogy kicsoda ő: „Én vagyok Ür, a te Istened.” Ha a bűn mélysége a törvény által lelepleződik, akkor Istennek ez a bemutatkozása: „Én vagyok az Űr, a te Istened” a bűnös ember számára kéz, amely megtart a szakadék fölött, száj, amely bűneink ellenére is Isten szeretetteljes felénkfordulását ígéri. Ebben a bemutatkozásban az a hihetetlenül nagy dolog történik, hogy az egyedül igaz Isten valósággal odafordul az emberhez és magát az ő Istenének nevezi. Ezt tette és ezt teszi mindig Jézus Krisztusban. Joggal marad ki a Kátéból az, ami a bibliai szövegben benne van. A bibliában ezt olvassuk: „Én az Ür vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgaság házából.” (2. Móz. 20,2.) Ehelyett értelemsze- szerűen Luther magyarázata kerül: „Aki engem elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördögnek hatalmából megszabadított és magáévá tett..(A Hiszekegy II. hitágazata magyarázatából.) Ez az az evangélium (örömhír), amely minket Krisztushoz hajt. Krisztus persze ugyanaz, aki a Hegyi Beszédben a parancsolatokat méginkább elmélyítette és kiélezte. Hogy Istennek ez a bemutatkozása: *,Én vagyok az Űr, a te Istened” valóságos örömhírként ragyog számunkra, akik Jézus Krisztusban ismertük meg, hogy milyen úr ez a mi Istenünk, a parancsolat törvényjellegét nem törli el. Jézus a parancsolatot nem hatályon- kívül helyezte, hanem betöltötte. Isten maga őrzi parancsolatait Á parancsolatok törvény jellegét Luther is aláhúzza, amikor a parancsolatok végén más formulázásban hangsúlyossá teszi a Szentírásból 2. Móz 20,5—6-ot: „Én az Űr, a te Istened, féltékeny Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák bűnét a fiakon harmad- és negyedízig azokon, akik engem gyűlölnek; de kegyelmet gyakorolok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem és megtartják az ón parancsolataimat!” Amikor Luther, ezt a másképp formulázott mondatot a Tízparancsolat végére helyezte, nyilván arra akart utalni, hogy Isten, amikor magát Urunknak, Istenünknek nevezi, joggal várja el parancsolatainak teljesítését. Aki Isten bemutatkozásának, az abban levő ígéretnek nem hisz, az áthágja az ő valamennyi parancsolatát. A parancsolatok bevezetése: Én vagyok az Űr, a te Istened, kifejezi azt, hogy a törvényadónak nemcsak követelései vannak, de joga és lehetősége is van azok betöltését (Folytatás a 2. oldalról) 2ük a keresztyén szeretetszolgálatot is egészen széles körben. A szeretetszolgálat az Istennel békességre jutott és ebben a békességben életének értelmét és célját megtalált, a félelmet félredobni tudó keresztyén embernek a magatartása, a szeretetszolgálata az emberért, a másik emberért, a világért, az egész emberiségért. Rt a magyarázata annak, hogy megkövetelni, sőt kikényszeríteni. Egy törvényadó, aki ezt nem tudná tenni, nevetségessé tenné magát. Mennyivel inkább vagyunk így Istennel és parancsolataival. A földi törvényadó és Isten között nagy azonban a különbség. Az emberi felsőbb- ség csak akkor büntethet, ha a törvényszegést leleplezte és sikerült a tettest elcsípnie. Milyen sokan büntetlenül „megússzák”, mert soha sem leplezik le őket. Istennél nem így van. Egyetlen törvényszegés, egyetlen törvényszegő sem marad leleplezés nélkül és ezért büntetés nélkül sem. (Már itt, Isten bemutatkozásánál, ami egyébként evangélium, jó tehát gondolnunk arra, hogy mulasztásaink Isten és ember ellen való cselekedeteink a társadalomban való magatartásunk stb. felelősségét hordozzuk.) Sokszor lehet más a pillanatnyi tapasztalatunk! Látunk embereket, akik pl. munkahelyükön lopnak, sikkasztanak és élvezik a jogtalanul szerzett javakat és semmi sem történik velük. A napilapokban csak a leleplezett bűnösökről van szó. Rajtuk kívül azonban még hányán vétenek az egyéni és társadalmi tulajdon ellen ténylegesen és sokan még büszkék is rá. Van azonban egy régi közmondás: „Isten malmai lassan őrölnek, de nagyon finoman.” Lakonikus rövidséggel mondja a biblia: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatok meg; mert amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Gál 6, 7.) Lehet, hogy a leleplezés és ezért a külső büntetés egy időre elmarad, de van egy — Az Európai Egyházak Konferenciájának Előkészítő Bizottsága Hannover mellett Loccumban november 10— 11-én ülést tartott. Jelen volt az elnökség: dr. J. Kiivit észt lutheránus érsek, dr. E. Emmen holland református főtitkár és dr. Lilje hannoveri püspök, dr. H. Harms, a konferencia főtitkára A bizottság tagjai közül jelen voltak dr. Fugelsang Daamgard dániai érsek, dr. Noth püspök, Timiades archimandrita, a konstantinápolyi pátriárka képviselője, Sheffield anglikán püspök, dr. Soucek prágai teológiai professzor, L. M. Parijskij leningrádi profesz- szor és dr. Wilm bielefeldi prezes. A Magyarországi ökumenikus Tanácsot Muraközy Gyula képviselte. A bizottság elfogadta a dáBUDAPESTEN, 1959. december I3-án Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 5 Hafenscher Károly, du. 6 szeretetvendégség: dr. Kékén András. Fasor de. fél 10 ifj. Blázy Lajos, de. 11 Sülé Károly, du. 5 ádventi est: Blázy Lajos. Dózsa Gy. út fél 10 Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10 Kardos József, de. 11 Kardos József. Rákóczi út 57/B de. 10 (szlovák), de. háromnegyed 12 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. 31. de. 10 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Drenyovszky János, du. 6 Rédey Pál. Külső Üllői út du. 5 Rédey miért tartozik bele abba, amit diakóniának mondunk: a béke, a békés egymás mellett élés, az egyházi hidegháború kiküszöbölése. A keresztyéneknek hitük alapállásából kell ma ezekben a kérdésekben is találkozni a világgal és a mai emberrel. Az evangélium nem ismer előnyben részesített vagy szolgálatra méltatlan népeket. Nem tud a fajok meg- különöztetéséről. Hanem minden embernek és minden emberért kész szolgálni a diakó- nia (szeretetszolgálat) szolgálatával. belső büntetés is, ez pedig a bűnök utáni békétlenség, belső nyugtalanság. Az az ember, aki nem veszi komolyan Isten örvendetes kijelentését, kötelező Igényét: „En vagyok az Ür, a te Istened”, ennek a komolyan nem vételnek következményeként azt tapasztalja, hogy Isten is eltávolodik tőle, hogy többé közössége ne lehessen vele. Ennek megnyilatkozása a nyugtalan szív (Augustinus: „Nyugtalan a mi szívünk mindaddig, míg meg nem nyugszik Tebenned.”) A tolvaj, a sikkasztó, a szabotáló, a gyilkos és így tovább, kívülről még megjátszhatja a magabiztos embert, de ben- sejében: elkövetett bűnei miatt gyötrődik megsebzett lelkiismerettel. Senki magabiztossá azért ne legyen, mert ideig-óráig nem leplezik le mulasztásait, vagy bűnös cselekedeteit. Isten, aki úr és a mi Istenünk, nem játszható ki. Gyakran várat magára egy ideig, hallgat, nem tesz semmit, mintha mi sem történt volna. Talán húsz-harminc esztendeig is. S akkor csak megszólal, vagy lesújt, tán éppen akkor, mikor legkevésbé várnánk. És sokszor úgy, hogy az legjobban fáj. Szülők bűneire hányszor sújt saját gyermekeikben. És ha valaki egy egész földi életen át büntetlenül „megúszná” is mulasztásait, vagy bűntetteit, kemény figyelmeztetés, hogy utódaink „ihatják meg levét” bűneiknek, harmad- és ne- gyedíziglen. E törvényszerű rideg szónál mennyivel erőteljesebb az abból kicsengő evangélium, hogy ő az Űr, a mi Istenünk, nemcsak büntet, de megáld is és nemcsak harmad- és negyed-, hanem ezredíziglen. Ha az ő parancsolatait megtartjuk, ha őt Urunknak és Istenünknek valljuk. Gádor András niai egyház meghívását. A következő évi konferencia 1960. október 2—6-ig lesz Nyborg- ban. A bizottság elfogadta a magyar és a lengyel ökumenikus tanácsoknak javaslatait, amelyeket még Rhodos- ban egy európai delegátusokból álló értekezleten terjesztettek elő a konferencia témájára vonatkozólag: Az egyházak szolgálata tagjaiért (Az evangélizáció kérdése). Az egyházak szolgálata a világért (A békéért való munka). Az egyházak szolgálata a többi egyházakért (Az ökumenikus gondolat fejlesztése). A bizottság örömmel vette tudomásul dr. Kiivit jelentését a Prágai Keresztyén Béke- konferencia eddigi munkáiról azzal, hogy az Európai Egyházak Konferenciája készséggel képviselteti magát a béke- konferencián. Pál. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre, du. 5 szeretetvendégség. Utász n. de. 9 Drenyovszky János. Vajda P. u. 22. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Karner Ágoston, du. 6 Karner Ágoston. Gyarmat u. 14. fél 10 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. fél 12. (úrv.) Boros Károly. Üjpest de. 10 (úrv.) Ferenczy Zoltán. Pesterzsébet de. 10. Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Nagy István. Váci út 129. de. 8 Nagy István. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Schreiner Vilmos, de. 11 (úrv.) Várady Lajos, este 1 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Öbúda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 6 szeretetvendégség: Koren Emil. XII., Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9 (úrv.) Ruttkay Elemér, de. 11 (úrv.) Ruttkay Elemér, este fél 7 Károlyi Erzsébet. Pesthidegkút de. fél 10 gyermekistentisztelet, Zoltai Gyula, de. fél 11 Zoltai Gyula. Diana út 17. de. fél 9 Károlyi Erzsébet. Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi út 138. de. 9 Kendeh György. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 du. *. — Evangélikus, egyedülálló 50-es dolgozó nő társbérleti (albérleti) 6zobát keres szintén egyedülálló testvérnél. Válaszokat kérem: VII., Don «• 23.* házfelügyelő címén Kit j Erzsébetnek. HÍREK* Advent 3. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: Lk. 3, 15—17; szószéki igéje: I. Tim. 2, 4—6. • — LEL KÉSZIKTATÁS. A putnoki gyülekezet egyhangúlag meghívott új lelkészét, Völgyes Pált november 29-én iktatta tisztébe Virágh Gyula, a borsod-hevesi egyházmegye esperese. • — PAPI BÉKEGYÜLÉS. A Somogy megyei protestáns lelkészek számára a Hazafias Népfront Somogy megyei bizottsága rendezésében november 23-án békegyűlés volt. Csákvári János, az MSZMP Városi Bizottságának titkára tartott előadást „Belpolitikai helyzetünk és az ötéves terv Irányelvei” címen. — A LELKESZI MUNKAKÖZÖSSÉGEK életéből. Megélénkülő munka folyik országszerte az egyházi lelkészt munkaközösségekben. A nógrádi evangélikus egyházmegye lelkészt munkaközössége ez évi IX. munkaülését december hó 9-én tartotta a balassagyarmati gyülekezet tanácstermében. Irásmagyarázatot Kühn Ernő tartott. Gerlai István esperes az időszerű egyházi kérdéseket ismertette. Előadást tartott Fábry Mihály és Garami Lajos lelkész. • — Százéves német nyelvű gyülekezet. A Budapest—Északi Református Egyházmegye védnöksége alá tartozó német anyanyelvű kis gyülekezet november 29-én ünnepelte fennállásának 100 éves évfordulóját A Református Világszövetség főtitkára, dr. Hellstern hirdetett igét. A közgyűlésen dr. Hellstern a Világszövetség nevében, Hegg svájci követ állama képviseletében, Sza- mosközy István püspök a Dunamelléki Egyházkerület, dr. Czeglédy István dékán a Teológiai Akadémia, Várady Lajos budai esperes pedig az evangélikus egyház nevében köszöntötték a jubiláló gyülekezetét. • <— A Veszprémi Egyházmegye Lelkészt Munkaközössége december 16—17-én kétnapon ülést tart Gyenesdiáson. A szolgálatokat Sümegi István, Váczy Dezső, Asbóth László, Mesterházy Ferenc lelkészek és Halász Béla esperes látták el, • — A somogy-zalai egyházmegye lelkészei nov. 26—27-én kétnapos értekezletet tartottak Gyenesdiáson. Igetanulmányt készített Kutas Elek. Úrvacsorát osztott Fónyad Pál. Esti áhítaton igehirdetéssel szolgált Molnár Lajos és Vértessy Rudolf. A „Hogyan prédikálunk?” sorozatban temetési igehirdetést olvasott fel: Fónyad Pál, Molnár Lajos, Szende Sándor és Szomjas Károly. Szerdahelyi Pál, Pintér János, Zászkaliczky Pál az országosan tárgyalandó témák köréből tartott előadást. Németh Zoltán könyv- és folyóiratszemlét adott. Esperesi beszámolót és tájékoztatót tartott Lágler Béla. Az értekezlettel egy időben ugyanitt rövid egyházmegyei tanácsülés is volt. • — A Borsodnádasdi Egyház- község 1959. december 6-án ünnepelte temploma felszentelésének 25. évfordulóját. Az ünnepi istentisztelet igehirdetési szolgálatát Virágh Gyula esperes, a gyülekezet lelkésze végezte, az ünnepi műsorban közreműködött még a református testvérgyülekezet és az ózdi gyülekezet énekkara. • — Gyülekezet kántort keres. Nyugalmazott tanító vagy or- gonálásban jártas olyan hittestvért keresünk, aki a gyülekezeti kántori szolgálatot ellát ja./Kap 3 szobás lakást, 500 négyszögöles kerttel. Érdeklődni lehet: Lelkészi hivatal: Tápiószele, Pest megye. — CSALÁDI HÍREK: Kapitány Jánosné ezúton is értesíti a család ismerőseit és barátait, hogy édesanyja, özv. Takács Antalné (Pécs, Hőgyes Endre u. 36.) hosz- szas szenvedés után, november 17-én meghalt. — Varsányi (Wölfel) Gyula, a volt somogydöröcskei lelkész fia november 19-én elhunyt. Fájdalommal közli e gyászhírt a gyászoló család, az elhunyt ismerőseivel* barátaival és iskolatársaivai. Megjelent az V. és VI. o. evangélikus hittankönyv AZ EGYHÁZ története címen. Irta: dr. Ottlyk Ernő A 134 oldalas könyv az egyetemes egyház és a ha zai protestáns egyház törté netével foglalkozik. Kapható a Sajtóosztályon (Bpest, VIII., Üllői út 24. Ara: 14,- Ft. — Lakást keresnek: Lelkész- család tanuló leányai részére, akik a háztartás munkáiban is készséggel segítenének, albérleti szobát keres. Cím a kiadóhivatalban.. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott ^ 592406/2 -= Zrínyi Nyomda, Bödaaew Hogyan legyünk evangélikus egyház a szocializmusban ? Magyar javaslatot fogadtak el Loccumban ISTENTISZTELETI REND
