Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-11-29 / 48. szám
MÜEMl ÉKEINK A három pecsét gyülekezete Még ma is kolostor-hangulatú az a csendes kis kert a varos lüktető sziveden, arneiy komor tempiomíalaKkal, ne- mán-zárt koibsiorabiaaokaal öleli körül a bájos Assisiszobrot, karján a galambbal. Belépünk a Oiszes lempiom- hajóoa. A cikornyás vonaian és aranyozások szemlélete Helyett leptünk halra, az oldalhajóba visz, mely nemes egyszerűségével, suiyos boltíveivel, zömök oszlopaival valóban mélyen áhítatra indító. Ez maradt meg abból az egyaori ferences templomból, ameiyet a reformáció ideérne- zesenek éveiben Kecskeméten közösen használtak az evangélikusok és katolikusok. Ezek alatt a boltívek alatt állva hallgatom a kecskeméti protestantizmus őstörténetet. A reformáció korában Budáról került ide az evangélium. Nem tudni, ki, vagy kik hozták. Az 1564-es „Egyességirat” a protestánsokat „luther-kö- rösztyéneknek” nevezi, tehát evangélikusok voltak. Az említett irat arról szól, hogy a város protestáns főbírája vezetésevei megkötött egyesség 6zerint ezek alól a boltivek alól immár kivonulnak a -„luther-kórösztyének”, azt teljes használatra visszaadják a ferenceseknek, s ök maguk a templom udvarán fatemplomot építenek. Ez fel is épült, de akkor már az 1567-es debreceni zsinat Kecskeméten is kálvini hangot intonált, mely mindmáig is erősen tartja magát a városban (A fatemplom 1680 körül leégett. Helyén épült a mai nagy református kőtemplom.) Ezután a református és katolikus hang uralkodik a városban — mint másutt is az Alíöldön — annyira, hogy evangélikust évszázadokig be sem engednek a falak közé. Ezt a rideg merevséget a XVIII-ik században a hűséges munka s a helytálló szakértelem töri meg. Múlhatatlanul szükség volt jó iparosokra — s ilyeneket az evangélikusok között bőven találtak. Megtörték hát a tilalmat s Hruz Mihály lakatosmester volt az első evangélikus, akinek letelepedési engedélyt adtak. A példát több is követte s a Türelmi Rendelet idejében már jócskán találunk a városban evangélikus lakosokat. Már saját temetőjük is volt. Ha ma az állomás épületéből kilépsz, ennek az egykori evangélikus temetőnek földjén lépkedve indulsz a város felé. Első gyülekezetünk 1792-ben alakult, kerek száz lélekkel. Wenich György volt az első pap. Amótról került ide. Az első prédikáció sátor alatt 1792. szeptember 30-án hangzott el Jeremiás 33:10—12 alapján. Prófétai erejű lehetett a meginduló szó, hiszen csak bele kell olvasni a textusba: „hallatszani fog még e helyen... örömnek szava és vigasság szavá... mert jó az Űr, mert örökkévaló az ő kegyelme. E puszta helyen,.. pásztorok fognak még lakozni, akik az ő juhaikat terelgetik.” Hamarosan épületet vesznek — a mai templom helyén >— amely imaház, iskola és papiak volt egyben. Szervezett, jól lendülő élet indult. Külön istentiszteleti rendjük is volt. Benne Ilyen intelmeket olvasunk: „a keresztvetést kerülje a pap, mint babo- naságot”. Két év múlva s rá egy évre újra, hatalmas tűzvészek lángolnak végig a városon s a tetőkre szálló vörös kakas nemcsak sokaknak jómódját, de betevő falatját is elkukorékolta. A meggyengült hívek között kockázatossá vált a lelkész megélhetése is. De csak talpra álltak. Míg a hősi kezdet lapj'ait forgatja a történelmi szél, szemem rátéved a gyülekezet első pecsétjére. Réz nyomópecsét s benne ráismerek Izsák feláldozásának képére. Ábrahám, a bibliai vénség tanította ezt a népet. Nézd a hajszálfinom exegézist nyújtó körírást: „Az Űr gondot visel.” Remegő kézzel tartom a régi darabot. Íme. az első pecsét gyülekezete. 160 esztendejéből 138-at három lelkész fog át: Hajnal János (1796—1847), Laukó Károly (1866—1906), és Sárkány Béla (1906—1948). Hajnal igen művelt lelkész volt. Bő és összeállításában is tanulságos könyvtárának jegyzéke ma is megvan a kecskeméti református könyvtárban. Petőfi az ő ideje alatt volt az itteni evangélikus iskola növendéke. A Hajnal és Laukó hosszú szolgálata közötti időben igen mozgalmas volt a gyülekezet élete. Czékus István, a későbbi püspök, öt esztendei kecskeméti szolgálata alatt (1858—55) lendítette neki a gyülekezetei a templomépítésnek. Nagyszabású munkát végzett. Az építést mégsem ő bonyolította le, hanem utóda. Torkos István, akit nagy örömmel fogadtak, de utóbb meghasonlott a gyülekezettel s bár felépítette a templomot, mégsem engedték benne prédikálni. Utóda Laukó jöveteléig Margócsy volt A templomot Ybl Miklós tervezte. A magyar templom- építészet egyik remeke. A régi imaház helyén épült. Nagy kár, hogy a gyönyörű, várszerű, neo-renaissance-t‘émplomot hatalmas bérházak, üztethá- zak szorítják be. Sehonnan sincs távlata. A templom berendezése évtizedek alatt készült csak el. Szép Angster-orgonája s a Luther-rózsával * díszített padok Sárkány Béla idején. Van egy külön kincse ennek a templomnak: a szószéke. Egyszerű fa-alkotmány. Nem szépségével, vagy anyagában SPEYER Ünnepi istentisztelet keretében szentelték fel a speyeri (Németország) reformációi emléktemplom 8 új harangját. A templomot a reformáció történetéből emlékezetes speyeri birodalmi gyűlés emlékére emelték annak idején. Az ünnepen számos vendég vett részt Angliából, Svájcból, Franciaországból és Svédországból. SPANYOLORSZÁG A spanyol protestáns kisebbség körülbelül húszezer főre tehető e 29 662 000 lakosú országban. A spanyol sajtóban tilos protestáns istentiszteletre vonatkozó közleményeket közölni. A nem-katolikus házassági szertartásokat nem ismeri el a törvény. A protestánsokat úgynevezett „magán”-temetőkben temetik el, ugyanoda, ahová a bűnözőket, gyilkosokat és ateistákat. Protestánsok nem dolgozhatnak állami hivatalokban és nem lehetnek katonatisztek. DÉL-AFRIKA Johannesburgban erős ellenállásra talál egyházi körökben kincs. Ez volt a régi imaház szószéke. Változó idők, épületek, emberek között az Ige folytonosságát jelképezi. Ezen a szószéken prédikált Kecskemét minden evangélikus papja. Ez a meg nem szakadó, folyamatos igehirdetés , tartotta s tartja a gyülekezetei. Papok szolgálatáról jellemzésképpen sok mindent elmondhatunk: ki hogyan képviselte kora teológiáját, mit alkotott, milyen események kísérik működését. De mindenkinek legjellemzőbb tevékenysége mégis az, hogy szószéken állott s igét hirdetett. Az ige pedig nem tér vissza üresen. Ez minden gyülekezet igazi belső története. A másfél százados útnak is megvan a maga pecsétje. Ez már gumibélyegzó. Középen egybefonódó kezek s a felírás az egész korszak teológiájára és felfogására jellemző: „szeretet a vallás alapja”. A harmadik pecsétet most ütik a levelek és hivatalos iratok alá s bizonnyal a gyülekezet történetére is. Pásztorbottá formált Krisztus-mo- nogramm a középen, a tanítványok tizenkét kis keresztjével körítve. A hívek s a szórványok így veszik ma körül a templomot. A templom köré áll a nyáj: most festették ki belül Ybl Miklós műremekét. Ízléssel, gonddal s az oltáron kisebb átalakítással. Az újonnan festett templomban és gyülekezeti teremben a gyülekezet ünnepén, november 8-ám délelőtt Groó Gyula teológiai tanár, délután pedig Koren Emil püspökhelyettes szolgáltak. De nemcsak a gyülekezet áll a templom ügye mellé. A város, mai jelentős fellendülésében, ezért a műkincsért is áldozatot vállal: lebontatja az üzletsort, hogy távlata nyíljék s művészi pompájában igaz dísze legyen a városnak. Zárt magányából kilép tehát a nyilvánosság elé a magyar építészet egyik műremeke. Tizenöt évvel ezelőtt, hat héttel az ostrom után, nyolcán jöttek össze „az egyházi élet szükséges megindítása” végett. Ma kiegyensúlyozott munkatempóban él a gyülekezet s dicséri a megtartó Urat. Íme, a harmadik pecsét: a Krisztusát hirdető templom S a köré gyűlő nyáj. Koren Emil is az a törvény, amely büntetést szab ki a fehérek és négerek között kötött házasságok megkötőire. LUTHER-KUTATÓK GYŰLÉSE Jövő év augusztusában tartják a németországi Münster- ben a Luther-kutatók második nemzetközi kongresszusát. Tpbb mint száz résztvevőt várnak a világ minden részéből. Tekintettel arra, hogy 1960-ban lesz Melanchthon halálának 400 éves évfordulója is, a kongresszus foglalkozik majd Luther és Melanchthon visszonyával is, különös tekintettel a megigazulásról és az utolsó dolgokról szóló tanításra. Az összejövetelt Kinder professzor készíti elő. Elnökölni dr. Kooiman amszterdami professzor fog. Előadók: Pauck (New York), E. Wolf (Göttingen), Stupperich (Münster), Wingren (Lund, Svédország), Quanbeck (St. Paul, Minnesota, USA), R. Hermann (Berlin), Grimm (Ohio, USA), Toppért (USA, Philadelphia), O. Thulin (Wittenberg), dr. Lohse . 'amburg), Fraenkel (Lund). Német vendég egyházunkban November 16-án hazánkba érkezett dr. Hanfried Krüger egyházfőtanácsos, a német evengélikus egyház külügyi hivatalának titkára, az ökumenische Rundschau szerkesztője Nyugat-Németországból, Frankfurt am Mainból. A Keleti pályaudvaron fogadására megjelent Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke és a központi hivatalok és a pesti lelkészek küldöttsége. Dr. H. Krüger egyházunk vendégeként két hetet tölt Magyarországon. Előadást tart a Teológiai Akadémián, meglátogatja egyházunk központi intézményeit, néhány gyülekezetét. Kívánjuk, hogy látogatása is erősítse egyházaink Krisztusban való egységét és szolgálja népeink jobb megértését és barátságát. KÜLFÖLDI EQYHÄZI HÍREK Isten igéje és az egyház A „Lelkipásztor” rendezésében tartott háromnapos teológiai konferencia első előadását Groó Gyula teológiai tanár tartotta „Isten igéje és az egyház” címen. Teljes terjedelmében ezt az előadást helyszűke miatt lapunkban közölni nem tudjuk, néhány mondanivalóját emeljük csaEt ki. Az előadó megállapította, hogy az „Isten és a lélek” sokáig uralkodó témája helyébe sok tekintetben az „Isten és a gyülekezet” témája került. Azért foglalkozik-e az egyház önmagával és vizsgálja saját jelentőségét, hogy annál hatásosabban védekezhessék egy elvilágiasuló világban? — tette fel a kérdést. Vagy felébredt öntudatában elvesztett pozícióinak vissza- hódítására készül s meghirdeti „az egyház évszázadát”? (Dibelius: Az egyház évszázada, 1927.) Vagy az a vizsgálódás célja, hogy általa is minél jobban végezhesse szolgálatát az Urától munkaterületéül kijelölt világban? Az előadás az utolsó szempont alapján vette vizsgálat alá az egyházat. Evangélikus egyházunk léte az igéből és az igében van. (Az ige egyháza.) 1. Az egyházat Isten hirdetett igéje teremti meg. Ott lesz, tamad gyülekezet, anoi az evangéliumot tisztán hirdetik és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. (Ágostai Hitvallás VII. cikk.) Jézus megígérte: veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ez az ígéret mlnuig megvalósul, valahányszor a hirdetett igében az egyház élő Ura színre lép. Tehát az egyházat szüntelenül teremti. Ezt embereken keresztül cseleksri, akik az evangéliumot hirdetik és nyújtják a szentségeket. Ezeket azonban nem adja az emberek „saját kezelésébe”. mintegy bizományba, hanem azokat mindig újra kegyelmi ajándékként kell elfogadni Urunktól. Elutasítandó az egyháznak mindenféle egyoldalú szociológiai, vagy in- stitutionális (intézményes) felfogása. Az előbbi inkább a szektás irányzatok, rajongók, vagy a kultúrprotestáns teológia jellemzője. Az utóbbi inkább a pápés egyházra és a hatása alá kerülő protestáns irányzatokra jellemző. Mindkét esetben az evangéliumból törvény lesz. Az egyház a hívok gyülekezete. Nem valami életszentség minősíti őket az egyház tagjaiul, hanem azokká gyűjti ókéit az evangélium hirdetése és azáltal, hogy az igét meghallják, hisznek, lesznek mindig újra gyülekezetté. Egyház-voltuk tehát nem szerzett birtok, állapot, hanem mindig újra hitben elfogadott kegyelmi ajándék: az egyházlétük. Az újtestamentomi értelemben vett egyház minden egyes helyi gyülekezetben megvalósul (konkretizálódik). Az egyház valóságának szemléltetésére Pál apostol ezt a képet használja: az egyház Krisztus teste. Nem azt mondja ezzel, hogy az egyház Krisztus, csak fordítva érvényes: Krisztus az egyház, vagyis Krisztus az egyházban van most — feltámadása és visszajőve tele között jelen. Nem érthető tehát a megjelölésen: az egyház Krisztus teste az, hogy az egyház valamiféle módon „folytatólagos Krisztus’’ az egész világra kiterjedő uralmi igénnyel. Azt sem érthetjük, hogy az egyházat Krisztussal azonosítva a krisztusi méltóság, dicsőség, hatalom és sérthetetlenség illetnék meg. És, hogy az egyház nem Krisztusról tesz bizonyságot igehirdetésében, hanem Krisztus nevében nyilatkozik, ítél elevenek és holtak fölött. Krisztus és az egyház egysége nem jelent azonosságot. hanem a test egységét a tagoknak főhöz tartozását. Az egyház „szentsége”, hogy Isten megigazítja a bűnösöket s így Krisztus szentségét a gyülekezetnek tulajdonítja. Isten ítélete magára az egyházra is vonatkozik. Ezért hívja Isten bűnbánatra (Jel. 2,3.). Krisztus testévé lesz és mindig akkor lesz újra az egyház, amikor élő Ura az igében és szentségben van jelen benne. 2. Az egyházat Isten hirdetett igéje tartja fenn és kormányozza. Az egyház abból él, hogy élő Ura, a feltámadott Krisztus munkálkodik benne, tehát hitből él. Az igével és szentségekkel építi Krisztus az egyházát. Épülőfélben van tehát és még nincsen egészen készen. Mi biztosítja a kontinuitást (folyamatosságot) Krisztus, a testté lett ige és a mi prédíkálá- sunk közóit? Az, ha az igehirdetésünk írasszerű, ha az Írás közepéből. Krisztusból tájékozódva keresi az ige éppen nekünk szóló üzenetét. A hitnek mindig egyszeri döntéseiben kell a megtalált üzenetet hirdetni. 3. Az egyház küldetése, hogy Isten igéjével szolgáljon a világban. Az egyház küldetése az, amit Ura az egyháznak adott, amit tőle elvár. Az egyház léte ugyanis nem öncélú. Nem önmagáért van, hanem minden emberért, „minden népekért”, a „kozmosz”- ért (világ), melyet Isten any- nyira szeretett, hogy Egyszülöttjét adta érte. Az egyháznak mindenféle olyan kísérlete, amivel ki akarna vonulni a világból, vagy attól el akarna zárkózni, márcsak azért is értelmetlen, mert hiszen maga is egy darab világ. Tagjai, a gyülekezet tagjai benne élnek a családban, társadalomban, nemzetben, emberiségben. Emberi „világi” kötelékekben s részben ezekből és ezekért is élnek. A gyülekezet a világ „zsengéje” (Jak. 1,18), első palánta. mutató és kóstoló abból, amit Isten az egész világgal cselekedni akar. Istennek az emberrel való útját kell szemléltetnie az egyház életében, egyes tagjaiban és a gyülekezetben. Az egyház azonban nem önmagával adósa a világnak, hanem az evangéliummal, mégcsak nem is önmagát, mint Isten művét mutatja fel a világnak, hanem Isten művét úgy, hogy egészen Istené legyen a dicsőség, hogy az emberek „lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyáto„Advent” latin nyelvből vett szó. Odajövetelt, eljövetelt, megérkezést jelent. Az egyházi szóhasználatban Jézus Krisztus érkezésére vonatkozik. Jézus Krisztusnak, a Messiásnak, a Szabadítónak eljövetele, illetve az a várakozási idő, melyben erre az eljövetelre, érkezésre az övéi várnak. Advent a várakozás idej a A jámbor Jákob valamikor így sóhajtott fel: „Szabadíté- sodra várok, Uram!” (I. Móz. 49,18). Jákob hitt az ígéretben, hogy „az asszony magva” a Sátán fejére fog taposni (ős- evangélium: I. Móz. 3,15). Az asszony magva a Messiás, Aki azért jön, hogy őt bűntől és haláltól megváltsa, hogy Istennel békességet szerezve neki örök életet adjon. AZ ÖTESTAMENTUM MINDEN HIVŐ EMBERE osztozott ebben a reménységben és vágyakozással várta az Üdvözítő eljövetelét. A négy ádventi hét az Ötesta- mentum négyezér éves várakozási idejére emlékeztet. „MIKOR PEDIG ELJÖTT AZ IDŐNEK TELJESSÉGE, kibocsátotta Isten az Ö Fiát, aki asszonytól lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a Fiú- ságot.” (Gál. 4,4—5.) Az Üdvözítő megszületésének örömhírét (evangéliumát) Isten angyali hírnök által jelentette meg a bethlehemi mező pásztorainak. A pásztorok hittek az evangéliumnak és sietve mentek, hogy lássák és imádják azt, Aki megszületett. Íme, reménységük beteljesedett. Várakozásuk ideje betelt! Ugyanígy teljesedett be az agg Simeon és Anna prófétaasszony, (Lk. 1,21— 40), a napkeleti bölcsek (Mt. 2,1—12) és még sok más hivő várakozása. A testté lett Ige, az emberré lett Istenfia, a názáreti Jézus szavaiban és cselekedeteiben a megjövendölt Messiásnak, a megígért Üdvözítőnek bizonyult. Saját népének többsége azonban nem hitt benne! Keresztre juttatta! A kereszten, feltámadásában és és mennybemenetelében lett igazán nyilvánvalóvá, hogy Ö a Krisztus, az élő Istennek Fia. És mi hisszük, hogy Krisztus a megígért Szabadító és senI kát”. Az egyház Isten orszá- ! gának cégér e és nem önmaga j cégéré, mert még nem az ország, hanem csak hirdetője az országnak. Különben nem egyház, csak vallásos társaság. Két veszedelme van. Az egyik, ha az egyház elvilágiasodik, vagyis ahelyett, hogy egyház lenne a világ számára, „világi egyházzá” válik. Minél „egyházabb” az egyház, vagyis hűségesebben vállalja és végzi Urától reábízott szolgálatát. annál jobb szolgálatot teljesít a világnak. A másik veszedelem, ha az egyház „szakralizálódik” (szentként tekinti magát), önmagába, intézményeibe, hivatalaiba, hitvallásaiba. történelmébe és hagyományaiba beleszeretett egyház ez, amely elővételezi a Krisztus újra eljövetele utáni állapotát, önmagának tulajdonítja az Urának járó dicsőséget. Teológia gloriae-t (dicsőség teológiája) űz teológia viatorum (bűn ellen küzdő teológia) helyett és az uralkodó egyház helyzetébe képzeli magát ahelyett, hogy a bűneivel küzdő egyház küzdelmes és ezért alázatos állapotát vállalná. Az előadó ezután néhány gyakorlati következtetést vont le. Felelős, szolgálatukat a világban öntudatosan vállaló gyülekezeteket kell kialakítanunk. Gyülekezeti életünk központja az istentisztelet. Igeszolgálatunk sokrétű feladatainak innen kell elágaznia. Az egyház létformája a dlakónda: szeretetből való szolgálat a világban minden embernek. Végül a lelkészi szolgálat: igeszolgálat sokkal átfogóbb értelemben, mint azt érteni általában szoktuk. Ide tartozik az emberiség nagy kérdéseiben a béke. a népek és fajok együttélésének, a társadalmi és gazdasági élet sok kérdésében való állásfoglalásunk, vagyis, amit más szóval az egyház prófétai szolgálatának is szoktak nevezni. ki más! Mi nem kérdezzük a Keresztelő János tanítványaival: „Te vagy e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt. 11,3.). Mi Péterrel valljuk: „És nincsen senkiben másban Idvesség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (Csel. 4,12). Mi nem egy eljövendő Üdvözítőre várunk, hanem abban a megváltó Krisztusban hiszünk, aki már eljött, aki a „Jézus Krisztus”. MINDAZONÁLTAL A JELEN IDŐ SZÁMUNKRA IS ADVENT, tehát várakozási idő. Az egyetemes Apostoli Hitvallás, a Hiszekegy bizonyságtételével valljuk, hogy Jézus Krisztus, Aki megfe- szíttetett, meghalt és eltemet- tetett, Aki harmadnapon feltámadott halottaiból: „felment a mennybe, ahonnan eljő ítélni élőket és holtakat”. Reménységünk és várakozásunk e felé az eljövetel felé irányul, — ahogy szép énekünk mondja: „Mikor az Ür Jézus, az én Uram Jézus, Jön, hogy engemet felvegyen”. Igen, ebben a boldog reménységben várunk a mi nagy Istenünk és az Üdvözítő Jézus Krisztus megjelenésére. Várakozásunkat maga Jézus teszi jogosulttá — nem hiú reménység ez! ■— mikor főpapi imájában így Imádkozik: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál”. (Ján, 17,24.) „Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Bizony jövel Uram Jézus!” (Jel. 22,20.) Közli: özv. dr. Dénes Sándorné A Sajtóosztály HÍREI Kérjük a lelkészi hivatalokat, iratterjesztéseket és kedves olvasóinkat, hogy a decemberben megjelenő Evangélikus Naptár- és Űtmutató- m elrendeléseiket szíveskedjenek beküldeni, mert a Naptárt és a Bibliaolvasó Útmutatót a rendelések sorrendjében fogjuk kiküldeni. Advent a várakozás ideje Hosszan szolgáló papok gyülekezete ez. Történetének i
