Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-11-15 / 46. szám

MÜEMl ÉKEINK A lengyel evangélikus egyház ünnepe BÁNK . Sárguló írások, szájról száj­ra járó hagyományok, porla- dozó romok beszélnek a köz­ség és a gyülekezet történeti múltjáról. Feljegyzések sze­rint a mostani lakosok őseit, az 1680-ik esztendőben, a Ba- lassa-nemzetség telepítette ide. Lakatlan romhalmaz Volt akkor a község és az un. „Is­tenhegy” lankáin még most is láthatók a török sátortábor nyomai. A betelepülők 19 éven ke­resztül, mint az alsóbodonyi anyaegyház filiája élik egyhá­zi életüket. 1699-ben tanítót választanak, Hrdina Jánost, akit később lelkésszé avattak és első papjuk lett. Azóta Bánkon mintegy 16 lelkész szolgált. Közülük ki­magaslik Kellisch Sámuel, úgy is mint templomépítő, papiak emelő, úgy is mint Nógrádi „Dekanus” (esperes). Harcos, bátor egyéniség, aki szilárd hittel küzd Mária Te­réziához intézett felirataiban népe vallásszabadságáért, hi­tük gyakorlásáért. Hiába a római katolikus klérus, főkép­pen az akkori romhányi plé­bános acsarkodása, hiába je- íentgetik folyton a váci káp­talannál, hiába akarják el űzetni, Kellisch 1783-ban meg­kezdi a bánki templom építé­sét. Tulajdon pénzéből az egy­kori feljegyzések szerint — az egész építési költségnek, mely BAPTISTÁK A BÉKÉÉRT Az európai baptisták szö­vetsége békebizottságot léte­sített ez évi gyűlésén, a hol­landiai Utrechtben. A bizott­ság más egyházak hasonló szerveivel együttműködve ke­resi, mit tehetnek a keresz­tyének a világbékéért. — Az európai baptisták szövetségé­ben másfélmillió lélek egye­sült, akik a különböző, orszá­gokban élő baptista egyhá­zakhoz tartoznak. A szövetség elnöke a holland F. E. Hui­zinga. AFRIKAI KERESZTYÉNSÉG Az ébredő földrész — így szokták találóan nevezni Afri­kát napjainkban — keresz- tyénsége tavaly tartotta első összafrikai konferenciáját a nigériai Ibadanban. Mély be­nyomást keltő módon bonta­kozott ki ezen az afrikai ke- resztyénség öntudata. Ázsia után, most a fekete földrész ifjú egyháza is elindult az önállósulás útján. Fontos mérföldkő ezen a szeptember­ben tartott előkészítő ülése a következő — 1963-ra tervezett — összafrikai konferenciának. Ezen az ülésen a konferen­cia állandó titkárává válasz­tották dr. M’Timkulut, a Fort Hare-i (Délafrika) egyetem 930 Ft volt, — egyharmadát fedezte. Nagy pénz volt ez ak­kor. 22 m hosszú, 10 m szé­les és 11 m magas templomot építettek érte, kívülről torony­nyal. A tornyot 1848-ban 35 méterre emelték fel. 1784-ben a templom belsejét építették meg 315 Ft-ért. Az év augusz­tusában megtarthatták a temp­lom felszentelését. Kellisch naplója szerint: „nagy számú tömeg jelenlétében, amikor nagytiszteletű dementis János szügyi igehirdető a reggeli áhítatot tartotta a szószékről, én pedig Kellisch Sámuel, a szentbeszédet tartottam az ol­tár előtt, délután pedig nagy­eddigi tanárát. Feladata lesz, hogy az afrikai egyházak kö- zöti kapcsolatokat ápolja, ta­nulmányi anyagot gyűjtsön és konferenciákat készítsen elő. Az afrikai protestáns keresz- tyénség egyik legnagyobb ba­ja ugyanis a megosztottság. A sokféle missziói társulat munkája következtében szám­talan felekezet és egyházi alakulat osztja meg a számra nézve egyébként is az össz­lakossághoz képest alig né­hány százalékot jelentő ke- resztyénséget. Valószínű, hogy itt is hamarosan az egyházak olyan egyesülésének lehetünk tanúi, mint pár év előtt Dél- Indiában. Az előkészítő megbeszélése­ken részt vett többek között Alan Paton író is, aki a faji megkülönböztetések elleni bá­tor fellépéséről vált ismere­tessé, már régóta. A JUGOSZLÁVIAI EVANGÉLIKUS EGYHÄZ SZÁMOKBAN A jugoszláviai evangélikus egyház négy szervezetben él. Horvátország, Bosznia és Her­cegovina evangélikus egyháza 11 000 lelket számlál, a SZló- véniai evangélikus egyház 23 000 lelket. a szerbiai evan­gélikus egyház 8000 lelket és a s2lovák evangélikus egyház 57 000 lelket. Az összes lélek- szám tehát 99 000. tiszteletű Benczúr István bo- donyi lelkész tartotta a szent beszédet”. A templom első oltárán 3 kép volt. A legfelsőt a régi összeomlani készülő fatemplomból hozták át, a fel­támadást ábrázolta, a középső a Táborhegyi jelenetet, a leg­alsó az Utolsó-vacsorát. Ez utóbbiról a jelen nemzedék csak most szerzett tudomást a renoválás alkalmával, amikor Edvi Illés Ödön festőművész alkotását: Krisztus keresztre- feszítését, a mai oltárképet le­emelték. Feltárult a fafaragá- sos, igen kifejező dombormű, melyet a mai oltárkép eltakar. Kellisch Sámuel alatt épült a papiak is. Azóta több építke­zés, átalakítás, renoválás tör­tént. 1959-ben a templom 175 éves jubileumára készült a bánki gyülekezet. 10 000 Ft-os egy­házi adomány indította a hí­vek között a gyűjtést. Ehhez pénzben Bánk evangélikus né­pe közel 50 000 Ft-t, termé­szetben pedig (anyag, fuvar, napszám stb.) még 18 000 Ft-t, a kis rétsági filia pedig 3000 Ft-t adott. A temnlom műem­lék jellegét megőrizték, ere­deti formában hagyták meg a díszítéseket kívül és belül. A belső festést Szita István se­gédlelkész tervezte. A bibliai szimbólumokkal és feliratok­kal díszített festés, mély be­nyomást tesz a hívekre. A megújított templomot no­vember hó 1-én az Északi Egyházkerület püspökhelyette­sé, Szabó József ny. püspök áldotta meg. Harangok sza­vára, vérőfényes, őszi napsü­tésben vonultak a lelkészek a teljes számú presbitérium és a hívek a templomba. Két ol­dalt a bánki leányok és fiatal- asszonyok sorfala állott, múl­tak hagyományait őrző, színes népviseletben. A gyülekezet lelkésze Kovács András vé­gezte a hagyományos nógrádi énekes oltári liturgiát. Szabó József püspökhelyet­tes János evangéliuma 2:13— 17. alapján hirdette az igét. Többek között ezt mondta: „A templomot az teszi templom­má, hogy benne Isten szól az emberhez. Igen fontos dolog, hogy Isten világos beszédét a hívek engedelmesen fogadják. Igehirdető és igehallgató egy­formán lehet akadálya annak, hogy Isten világosan szóljon s azt jól megértsék. Jézus a je- ruzsálemi templom-tisztítás alkalmával az árusokat és ve­vőket együtt kergette ki, mert együtt rontották meg kúfár szellemükkel Isten házát.” A szószéki szolgálat után a püs­pökhelyettes átadta a templo­mot rendeltetéséhek és kérte rá az Isten áldását. Az ünnepi díszközgyűlésen Dr. Szabó László gyülekezeti felügyelő szólt. Majd a pa- róchus lelkész ismertette a gyülekezet és a templom tör­ténetét. Varga János pénztá­ros pedig a munka anyagi ré­széről számolt be. Az ünnep­ség a Himnusszal zárult. Menyhár István Bensőséges ünnepe volt november 1-én a Lengyel Népköztársaságban élő Evan­gélikus Egyháznak (125 000 lelket számlál és 101 lelké­sze van). Ezen a napon iktat­ták be püspöki hivatalába dr. Andrej Wantulát. A var­sói Szentháromság templomot teljesen megtöltötte az ünneplő gyülekezet. Több külföldi evangélikus egyház is képvi­seltette magát. Többek kö­zött jelen volt dr. Mitzenheim thüringiai, dr. J. Chabada és Czymorek csehszlovákiai, Struharik jugoszláviai és Isander svédországi evan-1 gélikus püspök. De ott voltak a Prágai Keresztyén Békekonferencia Állandó Bi­zottságának varsói ülésére egybegyűlt résztvevők is, kö­zöttük J. Hromadka prágai, J. Iwand bonni, H. Vogel ber­lini, W. Schmauch greifswaldi, Parijszky leningrádi teológai professzorok. A Lutheránus Világszövetséget Paul Hansen titkár, az Egyházaik Világta­nácsa genfi központját Willi­ams lelkész képviselte. Egy­házunk részéről Káldy Zol­tán püspök, a testvér refor­mátus egyház részéről dr. Bartha Tibor püspök volt je­len. A beiktatás istentisztelet keretében folyt le, melyen dr. Gaslpary, a zsinat elnöke vé­gezte a szolgálatot. Dr. And­rej Wantula püspök Zsid. 12: 1—3. alapján hirdette az igét. Arról beszélt, hogy az egy­házat Lengyelországban is egy új világ veszi körül. Üj gazdasági és társadalmi rend­ben él az egyház. Ebben az új helyzetben az egyháznak az a fel­adata. hogy teljes biza­lommal nézzen megfeszí­tett és feltámadott Urára, Jézus Krisztusra és úgy töltse be szolgálatát. Eb­ben a helyzetben az egy­ház nem vonulhat vissza egy gettóba, hanem fel kell ismernie feladatait a környező új világban. Meg keli szabadulnia a kultúrprotestantizmus kí­sértésétől és le kell szá­molnia a liberális teológi­ával és vissza kell men­ni minden vonatkozásban a bibliai alapokhoz és minden cselekedetének mélyen a Bibliából kell erednie. A beiktatott püspököt va­lamennyi jelenlevő külföldi evangélikus püspök üdvözöl­te. Káldy Zoltán püspök a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében a következő­ket mondotta: A Magyarországi Evangéli­kus Egyház nevében Fötisz- telendö Püspök Ür, kedves Testvérünk, szeretettel és igaz tisztelettel köszöntőm. A len­gyel evangélikus egyház püs­pöki tisztségébe való beikta­tása alkalmával a magyar- országi evangélikus egyházat mély és őszinte öröm tölti el. A Magyarországi Evangéli­umi Egyházak Ökumenikus tanácsának megbízásából is szeretném hangsúlyozni, hogy a mi magyarországi reformá­tus, baptista és methodista egyházaink is őszinte öröm­mel osztozkodnak a mi örö­münkben. Mi püspök urat a közös munkában ismertük meg, ab­ban a közös munkában, amelyben az egyházak jó szolgálatáért, egységéért és együttműködéséért és az egész emberiség javáért folytattunk és folytatunk. Mi, a magyar protestantiz­mus egyházai buzgón könyör- günk azért, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus — az ige sza­vai szerint — adja püspök úr­nak szolgálatában „a szere­tetnek, a józanságnak, és az erőnek Lelkét." Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy az a szeretet és testvériség, amelyet a püspök úr irányunkban oly gyakran megmutatott, nagymértékben hozzá fog járulni ahhoz, hogy népeink és egyházaink kö­zött is hagyományos és mély kapcsolat a jövőben elmé­lyüljön. A mi Urunk Jézus Krisztus áldja meg püspök urat, a len­gyel evangélikus egyházat és a szeretett lengyel népnek éle­tét és építő munkáját. A beiktatási ünnepély mély benyomást gyakorolt vala­mennyi résztvevőre és felejt­hetetlen emléke marad mind­azoknak, akik azon részt vet­tek. 0 A beiktatási ünnepély előtt, A LESZERELÉS ÉRDEKÉBEN Az Egyházak Világtanácsá­nak nemzetközi ügyekkel fog­lalkozó bizottsága 53 oldalas emlékiratot juttatott el az Egyesült Nemzetek képviselői­hez a leszerelési vita előtt. Az iratban a bizottság rámutat arra, hogy mindenekelőtt sür­gősen szükség van arra, hogy megegyezés jöjjön létre az atomkísérletek beszüntetésére. Ez a megegyezés elősegítené a leszerelés további kérdései­ben való eredményes tanács­kozást. Azok a nemzetek, amelyek eddig nem Végeztek ilyen kísérleteket, továbbra is tartózkodjanak azoktól. ITÁLIÁBAN törvény készül a Vallásszabad­ság védelmére. Hat évig ter­jedő fegvházzal lehet büntet­ni azt, aki szabad vallAséya- korlatában megakadályoz va­lakit. LUTHER LESZÁRMAZOTTAI Luther Márton családja fiógon tudvalavóen kihalt. Leányágon azonban a nagy reformátornak számos lészár­október 31-én a varsói teme­tőben külföldi vendégek je­lenlétében avatták fel Julius Bursche lengyel evangélikus püspök síremlékét, aki 1942- hen a fasizmus áldozata létt. A beiktatás ünnepségén részt vett a lengyel evangéli­kus egyház két nyugalomba- vonult idős püspöke, Scheruda és Kotula püspök is. Dr. Andrej Wantula püs­pök 1905-ben a sziléziai Ust- romban született. Teológiai tanulmányait a varsói egye­tem evangélikus teológiai fa­kultásán végezte. 1929—31. kö­zött Franciaországban tartóz­kodott tanulmányúton, mint a montpellieri és strassbourgi egyetem hallgatója. 1931-ben szentelték lelkésszé. Wisla- ban lelkész 194Ö-ig. 1910-ben a Gestapo letartóztatja. Kon­centrációs táborba kerül Da- chauba, Mauthausenbe és Gíe- senbe. A háború után vissza­tér innen Wisla-ba. Teológiai doktorátust szerez a varsói egyetemen. Több könyvet ír, nagyrészt egyháztörténeti tárgykörből, többek között Tranoscius Györgyről. 1952- ben a varsói egyetem teoló­giai fakultásán a gyakorlati teológia professzora lesz. 1950- ban megvált wislai gyüleke­zetétől és Varsóba költözik, ahol a Keresztyén Teológiai Akadémia professzora és prorektora 1959. május 30-ig. 1959. május 2-án a Lengyel Nénköztársaságban élő Evan­gélikus Egyház püspökévé vá­lasztják. Káldy Zoltán mazottja élt. Eddig megálla­pítható számuk az évszázadok során 1834. A BIBLIA SEGÍT A MÉRNÖKÖKNEK Judea ma kiszikkadt köves hegyvidékén hét évszázaddal Krisztus születése előtt virág­zó települések voltak. A föld­művelést öntözőrendszer tette lehetővé. II. Krórt. 26, 10-bén pl. ezt olvassuk: „Uzziés .:. a pusztában is tornyokat épített és víztartályokat ásatott, mi­vel sok nyája volt a völgyek­ben és a Síkságon is és sok széntóvető szolgája és vincel­lérje a hegyeken...“ Ami akkor lehetséges volt, ma sem lehetetlen, mondotta M. Evenari, a jeruzsáiemi egyetem professzora. Feltevé­se szerint kőgátak húzódtak a hegyoldalakon s felfogták a a kevés esőt s a vizet a len­tebb fekvő majorokba vezet­ték. Elméletének kipróbálására a professzor családjával és ön­kéntes munkásokkal most fi Negev hegyei közé költözött s ott kísérletet tesz az ősi ön­tözési rendszer megvalósításé­ra. Hét lépcsőzetes teraszt épí­tenek a hegyoldalba, csator­nákkal a téli eső felfogására. Az eredeti öntözési rendszer 1200 évvel ezelőtt pusztult el az arab hódítás idején. KÜLFÖLDI EQYHAZI HÍREK KÜLFÖLDI EQYHAZI HÍREK ^Névtelen utasok FOJTÓ VOLT a hőség. A déli nap suga­rai nyílzáporként tűztek a kiszikkadt földre. A levelek elfonnyadtak, a fű egészen kisült a köves, forró talajon. Az út, mint valami hatalmas kimúlt kígyó nyúlt végig a he­gyek között a Szent város felé. Akit uta­zása közben ért a forróság, vendégfogadók­ban kísérletezett: lehet-e a hőség ellen hű­sítő italt találni. A fogadósok lusta mozgás­sal szolgálták ki vendégeiket; mozdulataik elárulták, hogy maguk sem hisznek italaik hűsítő erejében. Ilyen időben csak az folytatja megkez­dett utazását, akinek halaszthatatlan az ügye. Mindenki más az enyhítő naplemen­tét várja. A hűvös esti levegőben majd be lehet fejezni az utazást. A hazafelé igyek­vők elcsitították honvágyukat, az útra in­dulók türelemre tanították magukat. Egy időre még a kereskedők mozgása is meg­szűnt, pedig máskor tele volt velük az út. Semmilyen haszon sem feledteti a forró uta­zás kényelmetlenségeit. Bolond, aki ilyen­kor indul útra — hacsak nem várja valami különleges üzlet. A kereskedőknek most nem kellett tartaniok egymás versengésétől sem. Jeruzsálem kapuit akár befalazhatták volna. A NÉVTELEN KERESKEDŐ üzlete nem tűrhetett halasztást. Kis teherrel, szolga nél­kül indult el, bizonyára fontos ügyben. Ml rejtőzhet a gondosan csomagolt terhekben? Drágakő? Arany vagy ezüst? — Nem tud­hatjuk. A néptelen úton nem volt mitől tartania. Tudta ugyan, hogy nem túl népszerű: min­denki ismerte, mert gazdag volt és sokan irigyelték. Ez azonban nem nagyon izgatta^ Máskor sem érte semmi baj, elindult tehát, hogy sikeresnek vélt üzletét nyelbe üsse. Végignézett az úton és megállapította,, hogy nincs mitől tartania. A távolban Va­lami pap-féle közeledett, még távolabb pe­dig egy felismerhetetlert ember. Egy-egy emberrel még csak el lehet bánni szükség esetén — gondolta, s magabiztosan folytatta útját az esetleges támadások latolgatása közben. Ami ekkor történt, arról nem lehet tudni, hogy bosszú vagy kapzsiság műve volt-e. Az út mellett rablóbanda rejtőzött. Amint a kereskedő elérte az egyik kanyart, szinte hangtalanul ugrottak elő. A Névtelen Ke­reskedőt izmos karok szorítása fogta le szá­ját nyomban betömték. Hatalmas ütések ér­ték, hogy védekezésre még véletlenül se gondolhasson. Zaj alig hallatszott s az ér­tékes áru nem a kereskedő tervei szerint cserélt gazdát. S hová tűntek a rablók? Bar­lang nyelte el őket vagy bozótba rejtőztek? Elcsöndesedett a környék s a nyugtalanul figyelgető pap — mert csakugyan az volt a közben odaérő szembejövő — nyugodtan folytathatta útját, hogy alkonyaikor elvé­gezhesse a ráeső szent szolgálatot. Odaérve a végzetes fordulóhoz pillantást vetett a véres útfélre. Forgalmasabb órák­ban az út kanyarodóját rövidítésből vagy a fordulás nehézségeinek csökkentésére ar- rahaladó járművek és átvonuló nyájak szé­lesre taposták. Jól jött a lehetőség, nem gondolkozott sokat, átkanyarodott aZ út már sik oldalára, megjátszva a vakot s elkerülte a vérébe fagyott Névtelent. Most 6 Völt biz­tonságérzetben: lassú kényelmes léptei meg­nyugodva és megelégedetten vitték Jeruzsá­lem felé. A KŐVETKEZŐ UTAS a fiatal lévita volt. Kötelesség siettette: ott kell lenni a szolgálaton. Jobb szerette volna, ha már a pap előtt van. Az kínosan megkövetelte a pontosságot. Haragosan szokta megszidni se­gítőit, ha nem érkeztek meg a kellő időre. A Névtelen Lévita tehát nyújtott lépé­sekkel próbálta behozni a papig tartó távol­ságot. Minden reménye megvolt rá, hiszen fürge lépéséivel biztos fölényben volt utas­társával szemben. Arra is gondolt, hogy át­vágja a kanyarokét és ösvényekén ér célba, hogy csakugyan előbb legyen ott. De félénk volt, ő is hallott valamit a titkolózó zajból s mégiscsak az utat választotta. Tehát ő Is elérte a fordulót. Megállt. Pil­lanatnyi megállása éppúgy lehetett a gyors sietség pihenője, mint gondolkozás a látottak fölött. Itt fekszik? S nem tett vele semmit? Elment mellette és itt hagyta? .,. — Ha ő se, én se! Nem lehet itt maradni... szólít a kötelesség .., vár az áldozás ideje ..: ÍGY ÉRTE BE az idősebbet a Névtelen Lévita. — Békesség, atyám! — Békesség! — hangzott az egykedvű vá­lasz s a lévita gyors lépései kényelmesekké igazodtak. — A nyomorultat miért hagytuk ott? —* buggyant ki a lévitából a tépelődés. — Gondoltál-e arra, hogy halott lehet? A lévita Hem értette a kérdést. Csakugyan nem gondolt erre, de nem is volt egészen biztos abban, hogy az ember valóban meg­halt. Feleletre azonban nem maradt ideje, mert az egykedvű hatig folytatta: —* Aki halotthoz ér, tisztátalan s nem vé­gezheti a szolgálatot! Ügy hangzott ez, mint az ítélethirdetés a kapukban. Nem lehetett fellebbezni ellene. A lévita kényelmesen gondolkozott: már- már maga is belátta, hogy itt minden rénd- ben van, hiszen a szolgálatnak szép rend­ben kell folynia, hogy kedvét lelje benne az Űr. A szolgálat nem állhat meg! A KEDVES SZOLGÁLATOT azonban nem ők végezték. Arra ment valaki, aki kö­nyörült a Névtelen Vérbefagyóttön. Segített rajta, vendégfogadóba vitte. A Névtelen Sa- máriai volt ő, aki elfelejtett minden faji ellentétét, elfelejtette, hogy sietős útja van; egy volt fontos számára: a segítségre szo­ruló ember. A felebarát-Ember. Bár nem ismerte, szerette és könyörült rajta. NÉVTELENEK MIND; nem lehet és nem is kell nevüket megjegyeznünk. Az a fontos, amit tettek vagy nem tettek, nem a nevük. De annak a nevét, aki példázatba foglalta őket, nem feledhetjük el. Ö valóban sze­rette az embert. Szerette az egész világot és önmagát áldozta érte. Drenyovszky János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents