Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-11-08 / 45. szám

MŰEMLÉKEINK Balassagyarmati műemlék-templom Kemenesmagasi ünnepe KÜLFÖLDI EQYHAZI HlREK lom 175. évfordulójára meg­újítja a templom belsejét. A nógrádi evangélikusoknál igen nagy ünnep a templom­szentelési évforduló. Balassa­gyarmaton ez idén november 8-án lesz ez az évforduló. A százhetvennegyedik. Alkalom ez arra, hogy az Evangélikus Élet szerkesztősége és nagy családja szeretettel köszöntse a balassagyarmati műemlék­templom gyülekezetét! Szabó József dezett gyülekezeti életet élni. 1783-ban meghívják lelké­szüknek Kövessy Pált, meg­vesznek egy rozzant istállót és istentiszteleti hellyé alakítják át. Fő az, hogy van helyük, ahol az igét hallgathatják. A lelkűk itt is Istent kereste és megtalálta. A buzgóságuk és áldozatkészségük oly nagy volt, hogy 1784. március 23-án újra építkezésbe kezdenek és még abban az esztendőben, december 8-án felszentelik a harmadik templomukat. IGEN SOKAT kellett küz- ködniök az építéssel, mert a faluvégén mocsaras, ingová­nyos helyen jelölték ki szá­mukra a templom helyét és a területet előbb fel kellett töl­teniük. Az is kikötés volt, hogy csak „pajta-szerű” temp­lomot építhetnek torony és harangok nélkül. Buzgalmu­kat azonban nem csökkentet­te, készségüket inkább növelte a szándékosan emelt sok ne­hézség. Templomuk területét még kőfallal is körülkerítet­ték, melyen belül később épí­tettek paplakot és iskolát is. Üjabb M év múlva, 1835- ben az eredetileg földes, kis templomukat lényegesen ki­bővítették és tornyot is épí­tettek hozzá. Harmadik temp­lomuknak ez a második for­mája áll előttünk külső ké- i pében ma is. Nagyon szép templom. Méltó arra, hogy műemlékké nyílvánították. 1903-ban belül végeztek a templomban jelentős átalakí­tásokat. Üj oltárt, szószéket állítottak és karzatokat építet­tek, ami a belső formát vál­toztatta meg lényegesen, úgy hegy a kemenesmagasi har­madik templom harmadik for­májáról beszélhetünk. Ennek a harmadik temp­lomnak a jubileumát ünnepel­te most a gyülekezet. A hála­adó istentisztelet után tartott díszközgyűlésen Tóth János helyi lelkész ismertette a temp­lom és az egész gyülekezet nagyon küzdelmes és egyben nagyon tanulságos történetét. Csákó Gyula Ott, ahol az Ipoly vize ka­nyarog ..., Észak-Nógrád fel­ső szélén csendesedik Palóc­ország fővárosa, Balassagyar­mat. Mocsáry Antal, múlt szá­zadbeli jeles történetíró már 1826-ban ezt írta róla: „Gyar­matnak hajdani szépségéhez, erejéhez, dicsőségéhez mosta­ni milétét nem is hasonlít­hatni, mert várának most már csak némely omladéki látszanak az Ipoly partján. E vár a bajnok, vitéz, régi-gyö­keres Balassa-famíliának volt kedves lakóhelye, s azt mond­ták a régiek, hogy benne Mars ereje fészket vert...” é Petőfi Sándor felvidéki útja :során, 1845-ben járt Balassa­gyarmaton, s megcsodálta júgen szép vármegyeházát s roppant börtönét __“ Ba lassa Bálint, Madách Im­re, Mikszáth Kálmán — mindmegannyi fáklya — jelzi a múltat. S a jövő’ Bizonnyal lesz jövője is ennek a nagy- multú városnak. * BALASSAGYARMAT kel­lős közepén, öt utca torkola­tában, a város legmagasabb pontján támaszkodik hatal­mas kőbástyákra, súlyosan a balassagyarmati evangéliku­sok szép műemlék-temploma. Nappal zömök tornya, éjsza­ka világító órája köszönti már messziről a galgavölgyi vonatok és ipolymenti autó­buszok utasait. Szinte föléje magasodik a környéknek. Ge­rincéra szállnak tavasszal az első gólyák, róla búcsúzkod­nak ősszel az utolsó fecskék; nyáron gerlék örvénylenek a tornya körül, s hideg téli reggeleken borzas varjak ke­resztjén hirdetik úntalan az ismert madárnyomorúságot: kár, kár... A török időkben vesztőhely Volt ez a domb. Itt kel­lett építeniök s kezdték is építeni templomukat — immár a harmadikat — a balassa­gyarmati evangélikusok 1785- ben. 1786. november 6-án fel is szentelték a „12 öl hosszú, 6 öl széles, szilárd anyagból épített“ templomot. Igen: vesztőhelyen templom, sze­métdombon műemlék! 1809-ben az egész várossal együtt, az evangélikus temp­lom is leégett, de 1812-re tel­jesen helyreállították. Azóta időnkénti renoválásokkal ál­landóan szolgál. A második világháború igen megrongál­ta, de a hívek áldozatkész­sége begyógyította a gránát­vágta, nagy sebeket. S most, a templomon a márvány tábla hirdeti: — Műemlék — — Barokk — — 1785. ­A TEMPLOM a szép barokk stílus egyszerű, józan, cikor- nyanélküli vonalait viseli. Oltára kőből épült, kolosz- szális alkotás. Egyik oltárké­pét Kubányi Lajos, neves nógrádi piktor festette a múlt században. Másikat, az újab­bat, Rakssányi Dezső, az el­múlt évtizedben, őrizgetjük legrégibb, úrvacsorái oltár­képét is. Tornyában három remek harang szól minden délben, minden este, szép összhang- I ban. A negyediket elvitte a háború. ..... A torony órája — közigénv városszerte. A város világít­tatja és tartja jó karban. A toronyszobából nyaranta telefonos őrszolgálat vigyáz: baja ne essék gabonánknak, kenyerünknek. * Ez évben múlt 40 éve, hogy a balassagyarmati műemlék­templom remekmívű szószé­kén elnémult Balassagyarmat nagy papjának, dr. Baltik Frigyes dunáninneni püspök­nek prédikáló ajka. Az évfor­dulón elhatározta az egyház- község, hogy jövőre, a temp­Hazánk évszázadokkal ez­előtt alakult evangélikus gyü­lekezeteinek az útja minde­nütt a megpróbáltatások, ül­döztetések, szenvedések, de egyben a létért való szívós küzdelmek útja volt. Az ural­kodó Habsburg királyok nem szűntek meg mindent elkövet­ni, hogy kioltsák az evangéli­umi hitet. Durva erőszakkal támogattak minden megmoz­dulást, mely az evangélikus és általában protestáns gyüleke­zetek megsemmisítésére irá­nyult. A külső kényszerítő eszközöknél azonban hatalma­sabbnak és erősebbnek bizo­nyult a belső erő, mely nem­csak a szenvedéseket tudta el­viselni, hanem a gyülekezetek életét is átmentette. Erről tanúskodik Vas me­gyében a kemenesmagasi evangélikus templom is, mely­nek kövei történelmet idéz­nek. Október 25-én ünnepelte a gyülekezet temploma építé­sének 175 éves fordulóját, mely alkalomra a templomot 32 000.— forintos költséggel ki- vül-belül szépen renováltatta. Ebből a hivek 24 000.— Ft-ot adakoztak, 8000.— Ft-t pedig külső támogatásból kaptak. Az ünnepi hálaadó istentisz­telet szolgálatát Szabó József ny. püspök, Északi Egyházke­rületi püspökhelyettes végezte, délután pedig előadást tartott a templomban. A KEMENESMAGASI evan­gélikus gyülekezetnek ez a harmadik temploma és ez is a harmadik formájában. A gyü­lekezet korán megismerte és magáévá tette a reformáció hit-igazságait, Erdősi Szilvesz­ter János sárvári nyomdájá­nak termékei gyorsan terjed­nek a Kemenesalján. Az 1630- ban tartott csepregi zsinaton már résztvesz a „magasi” lel­kész, Pápai János, az 1646-i büki zsinaton pedig másik lelkésze, Michovinusz Jakab vesz részt. 1674-ig, a pozsonyi vésztörvényszékig, I. Lipót szabadságtipró diktatúrájának tombolásáig — a török hábo­rúk zaklatásaitól eltekintve — egyházi vonatkozásban vi­szonylag nyugodtan élhetett a gyülekezet. A pozsonyi vész­törvényszékre azonban meg­idézik Nikolaidesz János ma­gasi lelkészt is, s reverzális aláírására kényszerítik. 1700 körül a templomukat lerom­bolják. A lerombolt templom köveit a hivek kiszedik és ezekből a kövekből 1727-ben felépítik a második templo­mukat. 1732-ben azonban ka­tonai erőszakkal veszik el tő­lük ezt a templomot és azután 51 esztendőn keresztül a ne- mesdömölki artikuláris hely filiájaként hányódnak, leg­többször lelkész és istentiszte­leti hely nélkül. A türelmi rendelet megjele­nése után kezdenek ismét ren­KIIVIT ÉRSEK KITÜNTETÉSE A lipcsei egyetem 550 éves jubileumi ünnepségei alkal­mával Kiivit észt és Turs lettországi érsekeket tisztelet­beli teológiai doktorrá avat­ták. Az avatási oklevél meg­említette, hogy a kitüntetettek különösen a népek és egyhá­zak közötti testvéri kapcsola­tok megteremtése terén sze­reztek érdemeket. ALBERT SCHWEITZER MÜNSTERBEN Albert Schweitzer „az ős­erdő orvosa” európai tartóz­kodása során Münsterben átvette a neki adományozott díszdoktori oklevelet, mellyel az ottani orvosi fakultás tisz­telte meg. Beszédében dr. Schweitzer az emberiesség ideáljának megvalósítására hívta fel hallgatóit. A jobb jövőt embertől emberig kell kiépíteni s ez az ifjú nemze­dék feladata. LELKÉSZHIANY NORVÉGIÁBAN Az idén mindössze húszán iratkoztak be a két norvégiai teológiai főiskolára. Az összes teológai hallgatók száma 200. Ha ez a helyzet kedvezően meg nem változik, néhány év múlva végzetessé válik a lel- készhiány* Ma a múltból nem a hamut akarjuk látni, hanem a tüzet Ökumenikus reformációi emlékünnepély a Kálvin-téri templomban A magyarországi protestánsok hagyományos közös reformációi emlékünnepélyét az idén a Kálvin téri református templomban tartották meg október 31-én este hat órai kezdettel. Már hat óra előtt zsúfolásig megtelt a templom. Üres ülőhely nem akadt sem a templom hajójában, sem a két kórusán. A padok mel­lett és a padok között is csak összezsúfolódva lehetett állni. Pontban hat órakor felzen- dült az ősi zsoltár (90.) erő­teljes dallama: Tebenned bíz­tunk eleitől fogva ... Szabó László baptista egy­házi elnök imádsága után Nyáry Pál református esperes II. Kor. 5,17. alapján hirdette az igét. Szólott az engedetlen és en­gedelmes emlékezésről. Az en­gedetlen emlékezés arra való csak, hogy kimeneküljünk a mából. De így olyanok le­szünk, mint a múzeumlátoga­tó, akinek, mikor kijön a mú­zeumiból, fel kell ébrednie és újra tanulnia a mát. Isten engedelmes emlékezést akar ma tőlünk: a múlttal elköte­lez a jövő számára. Isten intézkedéseit, 1517. október 31-ét is a meg­váltás müvén át, azon be­lül kell nézni: semper re­formari debet (mindig re­formálódni kell.) Az anyaszentegyház a bűn miatt soha sem lehet tökéle­tes, mindig reformálódnia kell a Jézus Krisztus ábrázatához. Aki a múltat siratja, az az óember halotti torát Üli. Isten megítélte a régit: az uralmi vágyban élő egyházat és újjá teszi: szolgáló lelkű- leiben élövé, hogy élete ne le­gyen öncél, hanem elmond­hassa a világnak Isten szere- tetének üzenetét. Az egyház kész egy kicsit re formálódni, úgy lenni újjá, hogy egy ki­csit azért a régi is maradjon. Isten ezt nem fogadja el, egé­szen újat, új teremtést akar! Körülöttünk a. világ reformá­lódik, újjáalakul. Amelyik egyház nem re­formálódik, annak a szava értelmetlenné válik a meg­újuló világban. A föld népe igazság és em­berség után sóvárgott. (1514- ben Dózsa forradalma.) A kor krónikása szerint sok dispu- táció (beszélgetés) van ekkor a hitről falun, városon, étel­ital között, este és nappal. Bő szemelvényekben mutatta be ezután, hogy a prédikátorok hogyan tették magukévá a nép ügyét. Hogyan feddőztek a jobbágyság embertelen szá­zadaiban a gazdagokkal és hatalmasokkal. Hogyan érvé­nyesült újra náluk a keresz­tyén humanizmus. Egymás­után szólaltatta meg előadá­sában: Szkhárosi Horvát And­rást, Tálya reformátorát, Kál- máncsehi Sánta Mártont, Bor­nemisza Pétert, Kecskeméti Alexis Jánost, Tofeus Mihályt, Hangjuk olyan, minit a rikoltó harci síp. Mondanivalójukon a személyes tapasztalat (job­bágyi! prédikátorok ők leg- többnyire) élményszerűsége izzik át. Keresztyén humanisták ők, a nappal és a valóság em­berei. Szeretetük nemcsak szó, hanem reális és gya­korlati. A nyomort, igaz­ságtalanságot, embertelen­séget nem fogadják el sorsszerűnek. Látomá­saik vannak, — mint a prófétáknak — egy világ­ról, mely szereti az em­bert, hű a földhöz és az emberihez. Dicsőítik a megváltás csodáját, de gyönyörködnek a világ­ban és az ember életé­nek szépségében is; és szenvednek, ha a világ egészsége megromlik, ha az ember kenyerét elve­szik, ha emberségét meg­alázzák. Ez sikolt a re­formátor prédikátorokban. Ez a mi elvesztett öröksé­günk! Volt idő, mikor az ige­hirdetők nem beszéltek többé a szegénységről egyházaink­ban, s hallgattak a kizsák­mányolásról. Pedig a szegé­nyek nem fogytak el az egy­házból. Hova lett az igehir­detők bátorsága? Mikor tűnt el a látomás szívükből és templomainkból? Egyházaink életének egyik jele, hogy szégyeljük ezt a tegnapi múltat. A szolgáló egyház teológiai szemléletébe)) jelent meg új­ra a keresztyén humanizmus. A közelmúlt háborúi és ször­nyűségei kiölték a humaniz­must a teológiából is. Csak szélsőséges teológia maradt a teológia, amely csak kegyel­met, Istent, az egyházat akar­ta ismerni, de a kultúrát, a világot, az embert, az álla­mot, az észt csak az ereden­dő, bűn jegyében látta. Kö­rülöttünk szocializmus épül. Mai államunk tisztelettel övezi a prédikátor reformá­tor humanistákat. Könyveket irat róluk, jobbakat, mint mi írnánk. A szocializmus már jobban érti a múltunkat, és jobban ismeri fel a protes­tantizmus válságainak okát, mint ahogy mi rhagunk ké­pesek vagyunk erre. Mélységek felé tántor­gunk, ha az uralkodó egy­ház bűvöletében élünk. Legyünk szolgáló egyház! Menjünk vissza az ős­forráshoz, a bibliához. Ennél a forrásnál fel kell is-i mernünk: nincs olyan kor a történelemben, melyben nem lehetünk többé keresztyének, ha valóban keresztyének va­gyunk! Ákom Lajos orgonaművész orgonajátéka és az Erős vá­runk eléneklése után Koren Emil evangélikus esperes zá­rószavai következtek. Hecker Adám metodista szuperinten­dens imádságával és a Him­nusz eléneklésével ért Véget az emlékünnepély. G. A. Az ember csak ember Kötelezzen ma az emlékezés, de ne a múlt, • hanem a jövő számára. Igehirdetés után a gyüleke­zet együtt mondta el a Mi- atyánkot, majd Peskó Zoltán orgonakíséretével Weltler Jenő vezényletével a Lutherén ia vegyeskar adta elő Händel: Ima a Saul című oratórium­ból és Halleluja a Messiás című oratóriumból műveket. Az ünnepély középpontjában dr. Esze Tamás református egyetemes konventi világi el­nök ünnepi beszéde állott. Többek között ezeket mon­dotta: A reformáció egyházait tör­ténelmünk folyamán gyakran fenyegette az a veszély, hogy a tradíció (hagyomány) egy­házaivá merevednek. Jaj, a csak hátrafelé tekintgetó egy­háznak: Emlékezzetek Lót fe­leségére! Ugyanakkor maga az ige is int, hogy emlékez­zünk az elmúlt időkre. Az üdvtörténeti emlékezés azon­ban több a puszta megemlé­kezésnél: nevel, megint, for­mál, eligazít. Ma a múltból nem a hamut akarjuk látni, | hanem a tüzet. A melegítő, a ködöt oszlató tüzet. Nem a reformáció világtörténelmi je­lentőségű eseményeihez, ha­nem a magyar történelem egy szakaszához, a magyar re­formátorok idejébe vitte visz- sza az előadó hallgatóit, s megmutatta, hogy hazánkban a reformáció nem azért ter­jedt el, mert voltak főrangú patrónusai (pártfogói), hanem azért, mert a reformáció a megkínzott, megkeseredett, igavonó magyar néppel talál­kozott és mel'éje állt. 1490- ben meghalt Mátyás király és vele a magyar állam ereje és dicsősége. Harminchat év múlva, 1526-ban (Mohács), el­tűnt az a humanizmus is, amellyel népét igazgatta, vé­delmezte. A névtelen prédiká­tor fejezte ezt ki: Meghalt Mátyás király, oda az igaz­ság. I Es a szép szabadság Lön keserű rabság. Szinte minden percben fel­sóhajt, vagy felkiált valaki: Hát ezt nem vártam tőle! El­képesztő, hogy mit tett velem! Borzalmasan csalódtam benne! Szörnyű, hogy mire volt ké­pes! Becsapott! Félrevezetett Tönkretett! Elvált tőlem! Itt hagyott magamra! Az ember csak ember és nem angyal! Mindez azért jut eszembe, mert újra meg­néztem az Ember tragédiáját és ott arról volt szó az egyik jelenetben, hogy a jóság az ember tulajdona és a rossz á kortól, amelyben élünk, kö­vetkezik életünkben. Inkább a ember formálja a korszakot, mint a korszak az embert! Az ember szüle­tésétől fogva hordozza magá­ban a rosszra, a bűnre való hajlandóságot. Már a gyer­mekkorban kiütközik ez belő­lünk, abban a gyermekkor­ban, amikor még korszakunk­nak úgyszólván semmiféle tulajdonságát sem vettük ma­gunkra. Gyorsabban megtanul­juk a nem szót, mint az igent. Gyorsabban vagyunk engedet­lenek, mint engedelmesek. In­kább választjuk a térdeplést. mint a bocsánatkérést. Hajla­mosabbak vagyunk a rombo­lásra, mint az építésre. És a felnőtt ember is gyor­sabb a másik megszólására, a rossz hír továbbadására, mint arra, hogy jót mondjon em­bertársára. Van bennünk va­lami különös lélektani hajlan­dóság arra, hogy felebarátaink bűnének leleplezésekor rette­netesen felháborodjunk, noha egy kicsit örülünk is annak. A felháborodásunk mögött mindin meghúzódik kicsit a káröröm. Az ember csak ember! De itt mégsem szabad megáll- nunk. Nem állhatunk meg azísrt, mert Istentől paran­csunk van arra, mi türelme­sek legyünk, hajlandók le­gyünk önmagunkat megta­gadva szolgálni felebará­tunkat. Hajlandók legyünk a betegszobák fülledt levegőjé­ben segíteni, megbocsátani * kemény természetű szomszéd­nak, bérlőtársnak és minden­kinek! A felénk dobott kőért cserébe kenyeret adjunk! A kikényszerített egy kilométer helyett kettőre menjünk el, vagy háromra! A leleplezett bűnt ne élvezzük! A rossz hír akadjon meg, ne menjen to­vább! A sebekben nem váj- kálunk, hanem azt gyógyítani próbáljuk. Szóval gyakorla­tilag éljük a keresztyénségün- ket, mert a gyakorlati keresz- tyénség ilyent és ezekhez ha­sonlót 'jelent! Nehéz feladat ez, éppen azért, mert az ember csak em­ber és emberek vagyunk mi is! Mégis lehetséges, mert a jóság ugyan nem tulajdonunk, de lehetőségünk és a jó gya­korlását az Isten parancsolja. Az a boldogító reménységünk és hitünk, hogy az egyszerre nehéz és boldog feladat gya­korlására isten ad nekünk erőt! Isten parancsa az, hogy az ember itt a földön valóban ember legyen! Fülöp Dezső A BÉKE JÓ ALKALMA A Német Béketársaság ezévi ülésén, Wiesbadenben, ismét eddigi elnökét, D. Niemöller Mártont választotta elnökévé. A béke megőrzése korunk nagy problémája, állapította meg az ülés. Határozatban hívták fel. a szövetségi köztár­saságot, hogy vegye fel a dip­lomáciai kapcsolatokat a ke­let-európai államokkal s kezd­jen tárgyalásokat a Német Demokratikus Köztársasággal. — D. Niemöller beszédében megállapította, hogy a Szov­jetunió és az. Egyesült Álla­mok elnökeinek megbeszélései a béke jó alkalmát teremtet­ték meg, amit fel kell hasz­nálni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents