Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-08-30 / 35. szám

Úi viJtáty kíuá&au írja : Káldy Zoltán püspök A megújulás útja ,»Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló azokho* a gyermekekhez, akik a piacon ülnek és így kiáltoznak társaiknak: Fuvoláztunk nektek és nem táncoltatok; gyász­éneket énekeltünk és nem sírtatok. Mert eljött János, aki se nem eszik, se nem iszik és azt mondják: ördög van benne! Eljött az ember Fia, aki eszik és iszik és ezt mond­ják: Íme a nagyétű és részeges ember, a vámszedők és a bűnösök barátja! És cselekedeteiből igazolódott az isteni bölcsesség. Ekkor korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben legtöbb csodája történt, hogy nem tértek meg: Jaj neked, Korázin! Jaj neked Betsaida! Mert ha Tirusban és Szidon- ban történtek volna azok a csodák, amelyék bennetek végbementek, régen megtértek volna zsákruhában és hamu­ban! De mondom nektek: Tirusnak és Szidonnak könnyebb lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kaperuarum, vajon az égig fogsz felmagasztaltatni? Á pokolig fogsz levettetni; mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, ame­lyek benned végbementek, mind a mai napig megmaradt volna. De mondom nektek, hogy Sodoma földjének köny- nyebb lesz az ítélet napján, mint neked.” Máté 11,16—24* Életünknek két sarkalatos vétke van lelki-testi értékek­kel szemben: az egyik a közöny, amely minden értéket ki­csinylő mozdulattal tart semminek, a másik pedig a telhe- tetlenség, amely soiha semmivel megelégedni nem tud, vagy nem akar, hanem olthatatlan, kielégíthetetlen mohósággal kergeti az embert újabb és újabb teljesülések utári. Ezért sok a csalódott és nagyon vesztes ember; a bőség asztalánál éhesen, szomjasan tülekedő milliók sohsem talál­nak sem jót, sem eleget, így meg kell maradhiok éhesnek és szomjasnak a közönyük és a teltbetetlenségük miatt. így van ez az Igével, így vari ez Krisztussal szemben is3 Közöny és elégedetlenség a bőkezűen adakozó Krisztus előtt is koldussorsban hagyja lelkünket, mert bármit adjon is ai az Ür, ez egyik nem kell, a másik nem elég. Mit adjak, mit mondjak, mit tegyek, mi kell még? Az élet felnőtteknek való játékaiban elmerült ember el­engedi füle mellett a krisztusi Szót, mintha nem is neki szólna, mintha nem is róla szólna. Nem akarja, hogy Krisz­tus vele örüljön vagy sírjon, de ő sem örül, vagy sír má­sokkal, nem engedi, hogy az Ür belebeszéljen játékaiba. Embertestvérnek, sem kell a Krisztus. Az akkori idők emberének csak ítélgetésre volt jó, a köztük járkáló, tik­kasztó, égető hőségben, porban vándorló Urat lenézték, az asztaluk mellett étel és ital után nyúló barátot megvetették; s nem jelentett nekik, a boldog szem tanú knww sokat, mind­ez az, hogy ember, hogy testvérük az Embernek Fia. * Ma pedig nem látjuk eléggé életszerűen és valóságosnak Jézust, a tiszta Igén keresztül elénk álló Üdvözítőt könnyen homályba takarja a közöny. Nem akarjuk megérteni áz élet­nek az égnek azt a nagy evangéliumát, hogy Jézus azért lett annyira ember, mint md, hogy mi annyira Isten gyer­mekévé legyünk, mint Ö. Hát fni kell még! Az embernek soha sem élég a közé­ledés, a testvérré levés, a nem kell aí ajándékozó szerétét, nem megfelelő a bőkezűség, sokat váró elégedetlenséggé néz Istenre, emberire. Nem az Úr szava erőtleneden el, csak a közönyünk nő* vekedett, nem szűkölködik meleg Szeretetben Krisztus (köze­ledése, csak mi húzódunk el Tőle. Nem elégszünk meg azzal, amit az Igében látunk, amit abból hallunk és olvashatunk, nem elégszünk meg a naponta megújuló, felénk áradó ke­gyelemmel. Nem elég erős a hívogató és megtérésre indító pásztori szó, nekünk másra van szükségünk. Hát mi kell még? — Ezt mind mind hékiihk mondta, értünk tette meg* tartatásunkra vállalta az Ür és tőlünk semmit meg nem tagadott, hát mi kell még? Az Ige a szentségek, a megbocsátó kegyelem, Üdvözí­tőnk üdvözítő keresztje, csodái mind a miénk, mindent né* künk adott és nem sokat vár érte cserébe, csak annyit, hogy megtérjünk és megújuljunk. A feltámadáskor és az ítéletkor szemünkre veti közö­nyösségünket és telhetetlenségühket az Ür. Mi annyit kap* tunk mindenben, hegy sokat kér számon tőlünk és súlyosán megítél minket Krisztus. Rettentő tudat, hogy Sodorna és Gomora sorsát kell irigyelniük Krisztus gazdagon megaján­dékozott megváltottjainak, mert azok megtértek volna a ke­vesebbre is, ml a sokra sein tértünk még. , Adjon Isten mindnyájunknak hitet, al ázatot, bűnbán atof, megelégedő hálát, mert meg tartatásunkhoz eZ kell még! Jakab Miklós ISTENTISZTELETI REND Vegyük szemügyre a kínai protestáns keresztyénség né­hány jellegzetes vonását úgy, amint az egy hónap alatt megmutatkozott előttünk. Elénk gyülekezeti élet , A nyugati egyházi lapok híradásával szemben — me­lyek a kínai keresztyénség „elnyomásáról” és belső meg- fáradásáról írnak — a saját szemünkkel látott igazság az, hogy a kínai keresztyénség tel­jesen szabadon végezheti munkáját és a gyülekeze­tek élete eleven. Természetesen Kínában is úgy van, mint mindenütt má­sutt a világon, hogy hol az egyik, hol a másik gyülekezet élete frissebb, de általános­ságban az összkép az, hogy a kínai protestáns keresztyén­ség élénk hitéletet él. Ebből a szempontból nagyon figye­lemreméltó a templomlátoga­tás. Sanghajban mintegy 30 000 protestáns keresztyén él. Több templomuk van. A sanghaji lelkészek közlése szerint a templomokban va­sárnaponként átlagban 15 000 hivő vesz részt az istentiszte­leteken. Tehát az összlélek- szám 50 százaléka! Ez a szám annál inkább jelentős, mert Kínában a vasárnap nem mindenkinek munkaszüneti nap. Amikor Sanghajban a Möor-emléktemplomban pré­dikáltam, a templom teljesen tele volt. Mintegy 800 hivő volt jelen. Ezen a vasárnapon Bartha Tibor püspök, Dobos János lelkész és Finta István lelkész is prédikált a város különböző pontjain levő templomokban és mind a hár­man azt mondották, hogy a templomok tele voltak. A kö­vetkező vasárnap mi magunk nem prédikáltunk, ellenben délegációnk két részre oszlott és 1 óra alatt részt vettünk összesen 6 istentiszteleten, mert látni akartuk a többi templom látogatottságát. Nagy meglepetésünkre mind a 6 templom teljesein tele volt! A lelkészek nagyon lelkesen prédikáltak, a gyülekezeti ta­gok boldogan énekeltek és nagy figyelemmel hallgatták az igehirdetéseket. Ugyanilyen jó híreket hallottunk a pe­kingi, hangesoui, senjangi, nankingi lelkészektől. A Pe- kingben tartott istentisztelet után a gyülekezet nagy több­sége velünk együtt úrvacsorá­zott. Valami megnyerő ünne­pélyesség volt az egész gyü­lekezeten az úrvacsora vétel alatt. C. W. Li lelkész beszámolt arról, hogy nemrég volt Dél- nyugat-Kínában Yunnan tar­tományban több napos együtt- létük sok lelkésszel, gyüleke­zeti munkással és a gyüleke­zeti tagok „tele voltak friss lelki élményekkel”. Megfigyelésünk az volt, hogy a gyülekezeti tagok egy­szerű, de lelkes keresztyének. Hálásak az evangélium hir- ■detéséért, a szentségek kiszol­gáltatásáért és magáért a gyü­lekezeti közösségért. Viszont nem szeretik az elvont, ho­mályos és nehezen érthető prédikációkat. Csak olyano­kat, amelyek könnyen érthe­tőek, egyszerűek, d<e mélyek. Sok gyülekezetben énekkar is szolgál. A sanghaji Moor- emléktemplomban az általam végzett istentiszteleten egy leánykórus énekelt. Nagyon szépen. Az énekkar tagjainak külön „egyenruhája” is volt, amely nagyon hasonlított a mi Luther-kabátunkhoz Mó- zes-tábla nélkül. A gyermekek számára — legtöbbször a felnőttek isten- tiszteletével párhuzamosan — külön gyermekistentiszteletek vannak a gyülekezeti termek­ben. Templomaik —< mivel a misszionáriusok idejében épül­tek — jórészt nyugati stílusú­ak. Áldozatkészségükre jel­lemző, hogy Sanghajban i felszabadulás után egy na­gyon szép új templomot épí­tettek. Az új társadalmi rendben A kínai protestáns keresz­tyének Isten kezéből fogad­ták el az új szocialista társa­dalmi rendet. Boldogok, hogy a gyarmatosító hatalmak és feudális uralkodóik elnyomá­sa alól felszabadultak. Lelké­szek és gyülekezeti tagok lel­kesen beszélnek arról, hogy mennyire más most a kínai népnek az élete, mint a fel- szabadulás előtt volt. Az éh­halál, szegénység, pusztító betegségek helyett most egy kibontakozó szép életnek a részesei. A gyülekezeti tagok elvárják a lelkészektől, hogy az új társadalmi rendben való kötelezettségeikről szóljanak az igehirdetésekben. És nem minősítik „politizálás”-nak, ha a lelkész a textusból folyóan beszél arról, hogy a keresz­tyén embereknek mi a felada­tuk az új társadalmi rendben. Érzik és tudják, hogy a nagy építésből nem maradhat ki egyetlen keresztyén ember sem. A protestáns keresztyé­nek igyekeznek minél hasz­nosabbá tenni magukat az új társadalomban. A püspökök és lelkészek önkéntes munká­ja a gyárakban és kommu­nákban szép példája a szere­tet gyakorlásának. A szolgálati unió A nyugati lapok arról is ír* tak, hogy Kínában a külön­felekezeteket „állami nyomás­ra összeolvasztották” és így megszüntették a felekezeti, tehát a hitvallási különböző­ségeket. Ez a hír ugyancsak nem felel meg a valóságnak. Ma is megvannak Kínában a különböző protestáns felekeze­tek: anglikánok, reformátusok, evangélikusok, baptisták, me­todisták és még mások. Te­hát a protestánsoknak hitval­lások szerint való tagolódása változatlanul fennáll. Ellen­ben ezek a protestáns feleke­zetek a hitvallások megtartá­sával egymással szolgálati egységre léptek. Mi a szolgálati uniónak a háttere? A külföldi misszio­náriusok 150 év alatt 140 pro­testáns felekezetet hoztak lét­re Kínában! Ez azt jelenti, hogy a 700 000 protestáns ke­resztyén 140 részre tagolódott. (Különösen az amerikai egy­házak nyomták rá a maguk bélyegét Kínára.) El lehet képzelni, hogy ez a sokfelé osztottság mennyire megnehe­zítette a missziói munkát is. Amikor egy kínai be akart térni valamelyik keresztyén felekezetbe, ez a sokféleség nagyon megzavarhatta. Még az egyes felekezeteken belül is a legkülönbözőbb változa­tok voltak. Pl. számon tar­tottak „északi”, „déli” és „független” baptistákat. A felszabadulás után — ! amikor a kínai protestáns I keresztyénség a maga lábára ( állt — az egyház felelős ve- j zetői magától értetődően ke­resték az összefogás útját. A [ 650 milliós Kínában a 700 000 j protestáns keresztyén semmi- ! lyen szempontból nem enged- j hette meg magának ezt a le- i hetetlen szétosztottságot. Pl. semmiképpen nem vállalhat­ták 140 féle felekezetű lelkész kiképzését! De anyagilag sem tudták volna ilyen sok fele- kezetnél a kiadásokat fedezni. Az is természetes, hogy a nemzeti egységre törekvő kí­nai nép nem néz^e szívesen ezt a sok felekezetet. Mind­ezek figyelembe vételével a különböző felekezetek vezetői elhatározták, hogy szolgálati egységre lépnek egymással. Fenntartják hitvallásaikat, de együttszolgálnak. Mit jelent jelent ez? Azt, hogy pl. egy- egy templomnak nemcsak egy felekezethez tartozó lelkésze van, hanem minden templom­ban több lelkész szolgál, akik különböző felekezethez tartoz­nak. A különböző felekezetek­hez tartózó hívek pedig együtt hallgatják az igehirde­téseket. Vagyis az egyik va­sárnap pl. egy evangélikus, a következő vasárnap egy bap­tista, aztán egy metodista, majd egy anglikán lelkész hirdeti az igét, de valameny- nyi felekezethez tartozó hí­veknek. Emellett, a baptisták és metodisták a maguk hit­vallása szerint keresztelnek, és általában minden felekezet megtarthatja a maga sajátos­ságait. Magától értetődően a szolgálati uniónak több prob­lémája van, de lényegében egy nagy összefogást eredmé­nyezett. Erre pedig múlhatat­lanul szükség volt. Hogy ké­sőbb ez a sok protestáns ke­resztyén felekezet nem igyek- szik-e valamiféle hitvallási egységet is elérni, ezt még most nem tudhatjuk és ma­guk a kínai protestáns ke­resztyének sein beszélnek HÍREK A FLÓTAS Valaki azt kérdezte tőlem a napokban kissé keserű arccal, lemondó legyintéssel: — Ugyan, mit számít a roppant nagy világban az én egyszerű, kicsi, szürke életem?! Mit szá­mít az én apró munkám, sza­vam, szerepem, a jóságom, vagy az imádságom?! Talán szükség sincsen reám és . oly mindegy, hogy mit mondok, mit csinálok, vagy hogyan élek... Válaszul és feleletül ezt a néhány sort üzenem neki és minden „kicsi" embernek. A hangverseny előtt főpró­bát tartott a zenekar. Hatal­mas hangszerek hangja zúgott a zenekarból és betöltötte a termet a muzsika gyönyörű harmóniája. Az első sorban a hegedűk és a harsonák „vit­ték” hangosan a melódiát. Az utolsó sorban ott ült csende­sen egy ember és egy kis flóta volt az ajkán. Miközben a kot­tát nézte és fújta a flótáját, az jutott az eszébe: ebben a hatalmas zenekarban biztosan semmit se számít ennek a kis flótának a hangja. És szomo- róan letette a flótát. — Eb­ben a pillanatban a karmes­ter megállította a zenekart. — Hol maradt a flóta?!!! Ha soha senki nem venne észre, Isten akkor is lát en­gem. Neki fontos vagyok. És ha egyszer, csak egy pillanatra is nem úgy végzem a munká­mat, nem úgy mondom a sze­repemet, nem úgy végzem a szolgálatomat, ahogy O akar­ja, azonnal megszólal: — „Hol maradt a flóta?!*’ Legyen ez a néhány sor a hűség parancsa és mindén ki­csi szolgálat szent vigaszta­lása. (L.) — Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Jakab 1,5—8; szó­széki igéje: Máté 11,16—24. * — Az ikladi egyházközség augusztus 9-én tartotta újjá- önlött harangjának felszente­lést ünnepségét. Az újjáöntés költségeit a gyülekezet önkén­tes adományai fedezték. A ha­rangot a gyülekezet lelkésze adta át hivatásának. A ha­rangszentelés után a gyüleke­zet lelkésze, aki a Békebizott­ság elnöke iá, békegyűlés­re hívta az egész falu népét, ahol a Pest megyei Népfront kiküldöttjének beszéde után azzal fejezte be az ünnepsé­get, hogy ez a harang is hir­desse a szerétetet és békessé­get a falu szívében és az egész világon. ★ PÓTFELVÉTEL A TEOLÓ­GIAI AKADÉMIÁN. Az Evangélikus Teológiai Aka­démia Felvételi Bizottsága pótfelvételt hirdet. A jelent­kezők szeptember 8-ig adják be felvételi kérvényüket a dé­káni hivatalnak. (Budapest, VI., Lendvay u. 28.) * Diósgyőr vasgyár. Az egy- házíközség üresedésben levő gyülekezeti lelkészt állásra Pásztor Pál, volt putnoki lel­kész, eddigi adminisztrátor nyert kiküldetést. * Szeptemberben és októ­berben szeretettel várja Ka- pernaum azokat, akik csendet és a hévízi gyógyfürdőben gyógyulást keresnek. Cím: Szeretetotthon, Gyénesdiás. * Nyugdíjas nő háztartásban Se­gédkezne ottlakásért, vagy lakó­társnőnek elmenne. Cím a kiadó­hivatalban. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. ür. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott Zrínyi Nyomda, AUGUSZTUS HÓ 30-AN BUDAPESTEN Deák tér de. 9 Ottlyk Ernő dr.? de. 11 Kékén András dr., du. 6 Kékén András dr. Fasor de. 11 Koren Emil, du. 7 Koren Emil. Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. Rákóczi út 57/b de. 10 (szlo­vák) Szilády Jenő dr., de. három­negyed 12. Karácsony S. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 7 Bonnyai Sándor. Kőbáhya de. 10. Utász u. 7. de. 9. Vajda P. u. 33. de. fél 12. Zugló de. ll (úrv.) Karner Ágoston. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. Rákosfalva de. 8 Scholz László. Fóti u. 22. de. 11 Nagy István. Váci u. 129. de. 8 Nagy István. Újpest de. 10 Blázy Lájos. Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre. Soroksár-úitelep de. fél 9 Bencze Imre. Rákospalota MAV-telep de. fél &. Rákospalota de. 10. Rp. Kistemplom du. 3, Pestújhely de. 10 Kürtösi Kál­mán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szőllős Mihály. Bécsikaji)U tér de. 9 Madocsál Miklós, de. 10 (német, úrv.) Vá- rady Lajos, de. 11 Várady Lajos* du. 7 Madocsai Miklós. Toroczkó tér dé. fél 9. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Vámos József. XII., Tárcsáy V. u. 11. de 9 Zoltai Gyula, de. li áoitai Gyula, du. fél 7 Csonka Albert. Pesthídegkút de. fél 11 Csonka Albert. Kelen­föld de. 8 Kendeh György, de. lj. Kendeh György, du. 6 (úrv.) Reuss András. Németvölgyi u. 138. de. 9 (úrv.) Kendeh György. Kelenvölgy de. 9.. Budafok dó. 1L Nagytétény, du. 3. Csillaghegy de. fél 1Ö Kapos­vári Vilmos. Csepel de. li, du. NAPRÓL-NAPRA HÉTFŐ: — SOFÓNIÁS 3,7 a. — Istent félnünk és sze­retnünk kell és minden cselekedetét úgy fogadnunk, mint amelyek a mi javunkat és üdvösségünket akarják munkálni. .KEDD: — ZSOLT. 18, 2—3. — Istent félnünk s szeret­nünk kell és hinnünk abban, hogy Ö a mi erős kősziklánk, várunk és szabadítónk; biztos menedékünk és üdvösségünk ajándékozója. SZERDA: — 2 SAMUEL 12,13. — Istent félhünk s sze­retnünk kell és őszintén bevallanunk Néki mindazt, áruit el* lené, embertársaink és önmagunk éllen elkövettünk, kérve, hogv Jézus Krisztus érdeméért bocsássa meg bűneinket. CSÜTÖRTÖK: — 5 MÖZES 10,17. — Istent félnünk s szeretnünk kell, mert Ő a világmindenség ura és teremtője. Félhünk s szeretnünk kell öt, mert mi, az Ö teremtményéi, csak ilyen hittel járulhatunk elébe. PÉNTEK: — PÉLDABESZÉDEK 23,26. — Istent félnünk s szeretnünk kell. Oda kell Néki adnunk a szívünket, egész emberi valónkat, hogy szemei megőrizzék életutunkat, hogy e világi vándorlásunk Nála fejeződjék be. SZOMBAT: ÉZSAIAS 61,1/a, — Istent félnünk és szeret* nünk kell, hogy elküldje reánk, hozzánk Szemléikét, hogjr Lelkének erejével, segítségével hirdethessük az evangéliumot, a Jézus Krisztusról szóló örömhírt. A magyar delegáció Ting püspökkel és feleségével C. vv. Li főtitkár Káldy püspökkel és dr. Finta lelkésszel bűző protestáns keresztyén róla.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents