Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-08-30 / 35. szám

KP. BERM. BF, 72.

XXIV. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1959. AUGUSZTUS 39,

ARA: 1,40 FORINT

Mindenestől magunkénak valljuk

azt a nyilatkozatot, amelyet a holland keresztyénség minden felekezetéből való férfiak és nők, ez év májusában tettek, és melyben új politikai erkölcs érvényesítését követelik.

„Jézus Krisztus az egyháznak és a világnak is Ura. Egyházát nem hívja ki a világból, hanem beleállítja abba. Gyülekezetének adott parancsa nem tűri a „lelki” és „földi" élet kettéválasztását. A földi életet is az Ür ígérete és parancsa fényébe állítja. Mivel testben élünk, része vagyunk a világnak, társadalomban és államban, közlekedésben és technikában, munkában és pihenésben, a nemzeti és nemzetközi politika dolgaiban.

Hűtlenség lenne, ha az egyház elvonulna a közélet ügyeitől s nem vállalna azokban felelősséget. Hiszen az örök élet igéje testté lett és közöttünk lakozott!

Hisszük, hogy az Atyaisten az élet és az emberség szolgálatára hívott el bennünket. Nem minden szabad azért, ami technikailag lehetséges, hanem csak az, ami az életet és az emberséget szolgálja.

Különösen vonatkozik ez a háborús eszközök mai fejlődésére, melyek lehetővé teszik a földi élet teljes megsemmisítését. Az atomfegyverekkel való háború nyilvánvaló engedetlenség lenne az élet Teremtőjével szemben. Nincsen ezért olyan cél, ami ezeknek a fegyvereknek a használatát igazolhatná.

Hisszük, hogy Jézus Krisztus megszabadított minket minden hatalmasságtól a felebaráttal váló új életre. Ez a reménység nem szégyenül meg és megszabadít attól a félelemtől, amely ma sokfelé a politikai életet jellemzi.

Elvetjük a szabadságnak azt az üres fogalmát, amely üressé vált, elhomályosítja a gondolkodást és elaltatja a lelkiismeretet s az ún. „szabad világ” ideológiájának rabjává tesz. Drága értéknek tartjuk a szabadságot, de nem vállalhatunk közösséget azokkal, akik a „szabad világ” ideológiájáért az ember létét és emberségét is kockára vetik.

A kegyelmet nyert bűnösök megigazulásában váló hit megerősíthet bennünket minden igazságtalanság és bűn ellen való küzdelemre. E hit megóvhat a politikai engedetlenségtől, amely engesztelhetetlenségben és a magunk igazságában való megrögzöttségben nyilvánul meg.

Hisszük, hogy Isten Lelke a kiengesztelés és szeretet Lelke; Aki megszabadít bennünket minden bizalmatlanságtól, gyűlölettől és békétlenségtől és helyreállítja a közösséget nemcsak egyesek, hanem népek, fajok között is.

Nem hisszük, hogy a megbékélés lehetőségei korlátozottak, sőt inkább a hit merészségével vállalkozunk a megbékélés „nagy kalandjára”. Valljuk, hogy nem a másik féltől kell előbb bizalmat követelni, hanem elébe kell mennünk a bizo- dalommal s nem szabad magatartásunkkal mindig újabb bizalmatlanságra alkalmat adni.

Az egyháznak életével is bizonyságot kell tennie a világ előtt. Igehirdetésében és tanításában pedig a megbékélés útját kell járnia. Fáradhatatlanul kell keresni, hogy mik a szolgálatának új lehetőségei a világban, ökumenikus közösségének bizonyságtétellé kell lennie és ígéretté a népek közössége számára.

Az új politikai erkölcsnek a következőkben kell megmutatkoznia:

a) abban, hogy készek vagyunk egymásra hallgatni és egymással beszélgetni, becsületesen belátva vétkeinket és igyekezve azokat jóvátenni;

b) abban, hogy megbékélésre törekszünk a népek, fajok és társadalmi osztályok között, elvetve azt a felfogást, mintha a kölcsönös fenyegetésből származhatnék béke és biztonság;

c) abban, hogy nemzetközi konferenciákon új lélekkel veszünk részt, amely inkább vállalja a béke kockázatát, mint a hidegháborúét és véget vet a feszültségek növelésének;

d) abban, hogy módokat keresünk az atomveszély megfékezésére;

e) abban — s ez Hollandiára vonatkozik =* hogy új viszonyt próbálunk létesíteni Indonéziával, elismerve a gyarmatosítás korszakának bűneit, készen arra, hogy új tárgyalásokat kezdjünk Üjguinea státusáról;

f) abban, hogy a nemzetközi politikában az atombomba

árnyékában való életet felváltsa a békés együttélés különböző rendszerű népek között, ahol az igazságtalanságokat világszerte békés úton orvosolják s megerősítik a gazdasági és kulturális kapcsolatokat kelet és nyugat között...” mondja többek között a jelentős nyilatkozat. Groó Gyula

Az Országos Béketanács evangélikus

és református egyházi bizottságának ülése

Walther von der Vogelweide:

INTELEM

Bottal nem tud senki gyermeket nevelni: vesszőnél sújtóbb maga a jótisztesség szava.

A jótisztesség szava vesszőnél sújtóbb maga, gyermeket nevelni bottal nem tud senki.

Őrizd jól a nyelved: ifjat már így illet.

Told ajtódra a reteszt, egy rossz szót be ne eressz. Egy rossz szót be ne eressz, told ajtódra a reteszt.

Ifjat már így illet: őrizd jól a nyelved.

Szemed, mi parázna, vigyáz, csak meg se lássa, sötétben, fényességben mindig a jóra nézzen. Mindig a jóra nézzen

Az Országos Béketanács evangélikus és református egyházi bizottságai augusztus 21-én ülést tartottak a református teológiai akadémia dísztermében.

Győry Elemér református püspök igeolvasása, imádsága és elnöki megnyitója után dr. Randé Jenő, a Rádió főmunkatársa tartott előadást „A nemzetközi helyzet időszerű kérdései” címmel.

sötétben, fényességben, vigyázz, csak meg se lássa szemed, mi parázna.

Óvd füled, ne nyisd rá, mi megháborítná, a galádság lelkedet gyalázattal tölti meg. Gyalázattal tölti meg a galádság lelkedet, mi megháborítná, óvd füled, ne nyisd rá.

Őrizd jól e hármat s úgy a bú sen% árthat Nyelv, szem, fül, tudod

magad,

bűnre éhes, jóra vak.

Bűnre éhes, jóra vak nyelv, szem fül, tudod magad. Őrizd jól e hármat, úgy a bú sem árthat.

Vidor Miklós fordítása

Huszti Kálmán

református lelkész, a református bizottság titkára tartott beszámolót a bizottságnak első félévi munkájáról. Többek között a következőket mondotta:

„ ;.. H álaadással kell megállapítanunk, hogy bizottságaink együttesen és bizottsági tagjaik külön-külön is figyelemreméltó munkát végeztek és komoly erőfeszítéseket tettek szocializmust építő népünk és hazánk hazai és nemzetközi békés törekvéseinek támogatására. Munkánk végzése közben saját magunkban és lelkipásztor atyánkfiainak százaiban nap mint nap erősödik az a tudat, hogy az egyházaikon belül folyó békemunka csakis a haladásnak, a népünkkel való együtthala- dásnak az útján lehet hiteles és hathatós. Számunkra nincs út visszafelé. Éppen ezért bizottságaink és bizottsági tagjainak komoly Isten és ember előtti felelősségből eredően már eddig is részt vállaltak a helyenként még mindig meglévő visszahúzó, reakciós és végső kicsendülés ükben háborús gondolatok és erők leleplezésében és visszaszorításában. Ügy lehet megfogalmaznunk kitűzött ' célunkat: Nem lehet Magyarországon egyetlen egy lelkész sem lelkész, aki ne tekintené szolgálata szerves részének a békemunkát. Tudjuk, hogy ezt a célt még nem értük el. Mégis mi volt eddigi kisebb- nagyobb gyűléseinken az általános tapasztalat? Az, hogy az eUenforradalocn,- okozta eszmei zűrzavarnak és a gondolkodásban, életben és beszédben való fegyelmezetlenségnek a rontásából gyors ütemben eszmélt fel és gyógyult ki, akit ez a rontás megejtett, és szinte általános felzárkózás volt érezhető teológiai és gyakorlati síkon egyaránt az igazi engedelmesség útján, a béke és a szocializmus nagy közös útján.”

Dr. Kékén András

evangélikus lelkész, az evangélikus békebizottság ügyvezetője előterjesztésére határozati javaslatot fogadtak el a bizottságok második félévi munkaprogramjáról. Többek között a következőket mondotta:

„Az bizonyos, hogy nekünk lelkészeknek van egy nagyon fénylő reménységünk arról az örök békéről, amely az Isten által teremtett „új ég és új föld” életének nagy áldása lesz, de ugyanakkor szabad történelmi reménységet is hordoznunk szívünkben olyan történelmi korszak felől, melyben nem a háborús fegyverek, hanem az élet és a jólét eszközeinek gyártása terén versenyeznek a népek; melyben csendes, nyugalmas, munkás életet élhet minden ember hazájában, munkahelyén és otthonában, s nem kell szorongó szívvel félnie a holnaptól s a fenyegető katasztrófától. Ez a történelmi reménységünk éppen ebben az esztendőben nem alaptalan. A békét akaró hatalmak s az élet mellet döntő közvélemény ereje megtörte a

jeget. A genfi külügyminiszteri értekedet következtében már enyhül a nemzetközi légkör. Az őszre tervezett államfői találkozó a világ két vezető nagyhatalma között olyan esemény, amely joggal szerez örömöt a békeszerető emberiségnek. Persze reálisan kell látnunk. Még nem oszlottak el mind a gyűlölet, a hatalomvágy, fegyverkezés felhői, melyeknek árnyéka ráhull népekre és világrészekre. Még harcok folynak Afrikában és Ázsiában. Még új atomrob- bantást készítenek elő a Szaharában. Még mindig van olyan diplomáciai tevékenység, mely meg akarja nehezíteni az államfők megegyezését, s annak a helyzetnek a kialakulását, mely a békés együttélés formájában az emberiség jövőjének egyetlen lehetősége.

Ebben az eléggé zavaros világhelyzetben szükségünk van nekünk lelkészeknek is a. tájékozódásra, hiszen mi is tagjai és pedig sorsot és felelősséget vállaló tagjai vagyunk népünknek és az emberiségnek. A jövő számunkra sem közömbös, mert szeretjük családunkat, gyülekezetünket, népünket, s általában szeretjük az embert és az életet.

De szükségünk van erre a tájékozódásra szolgálatunk szempontjából is.

Magyarországi evangéliumi egyházaink békeszolgálatának nagyon jelentős eredménye az, hogy lelkészeink teológiai megfontolás alapján gyülekezeti munkájuk szerves részének tekintik a háborút előkészítő bűnök ellen, a fegyverkezés ellen, a kizsákmányolás, az elnyomás, a gyarmatosító politika ellen az emberiség békéjéért és jövőjéért vívott küzdelmet, s éppen ezért emberséges érzülettel és hazafias lelkesedéssel vesznek részt a békemozgaloimAz egyházi békeszotgálatot irányító bizottságok fontosnak tartják, hogy a lelkészek a maguk gyülekezeti munkájának eredményesebbé tétele céljából állandó és objektív tájékoztatást kapjanak a nemzetközi helyzetről, a békemozgalom helyzetéről és feladatairól, az elért eredményekről és a leküzdendő akadályokról. Csak így tehetik konkréttá a maguk helyén a maguk szolgálatát. S csak így lehet evangéliumi egyházaink minden gyülekezete Isten

akarata szerint a békének, az életnek, az építésnek, a jövőnek egy-egy szilárd bázisává.

Éppen ezért evangéliumi egyházaink békebizottságainak mai gyűlése két kérést terjeszt élő.

1. Felkérjük az Országos Béketanácsot, hogy a megyei békebizottságok által rendez- tessen a jövő munkaév során, szeptembertől májusig terjedő időben két havonként minden megyében olyan összejövetelt, melyen a lelkészek szakképzett előadók szolgálatával tájékoztatást kapnánaik a nemzetközi helyzetről, a békemozgalom feladatairól, s általában jövőnk építésének min* den aktuális kérdéséről.

2. Felkérjük továbbá az esperes urakat és murikatársa- inkat, elsősorban az egyházmegyékben a békeszolgálatot végző lelkésztestvéreket, hogy a tervezett előadássorozat megvalósítása érdekében keressék a kapcsolatot a megyei békebizottságdkkal, a lelkészek körében is tegyenek meg mindent az előadások jó eredménye érdekében.

Békebizottságairúk együttes ülése azt reméli, hogy ennek a tervnek a végrehajtása minden gyülekezetben meg- termi a maga jó gyümölcsét s bizonyára közelebb viszi népünket és az egész emberiséget a nagy történelmi cél, a béke felé. Reménységünket nemcsak az indokolja, hogy a béke erőinek kényszerítésére tárgyalások indulnak meg a két nagyhatalom vezetői között; nemcsak az, hogy az evangéliumi keresztyénség egyházai Keleten és Nyugaton mindig fokozódó erővel érvényesítik lelki befolyásukat a béke érdekében, hanem elsősorban Istennek az az akarata, hogy az általa teremtett emberiség ne a halál martaléka, hanem az élet boldog birtokosa legyen.

Mi ugyanezt akarjuk; s amit ennek érdekében teszünk, az nem más, mint engedelmeskedés az Isten akaratának

Az előadáshoz és az előterjesztésekhez hozzászólt: Gartai István esperes, dr. Varga Zsigmond ref. teológiai dékán, Tékus Ottó esperes, Mezey Lóránt ref. esperes, dr. Czeglédy István ref. teológiai dékán, Komjáthy Aladár ref. esperes, Herling Jakab az Országos Béketanács osztály- vezetője, Szamosközi István ref. püspök.

Győry Elemér ref. püspök indítványára a békegyűlés táviratban köszöntötte a betegágyon fekvő D. dr. Vető Lajos püspököt, imádságába foglalta Káldy Zoltán püspök és dr. Bartha Tibor ref. püspök külföldi szolgálatát

A HUNGARIAN CHURCH PRESS

— a magyarországi protestáns egyházak angol és német nyelvű kőnyomatosa f. évi augusztusi számában hírt ad Pákozdy L. M. debreceni teológiai profeszor három hónapos palesztinai tanulmányút járói, — a debreceni Református Teológiai Akadémia évzáró dékáni jelentéséről,

— Kállay Kálmán ny. teológiai »professzor és Benkő István rákospalotai ref. esperes haláláról, — Madarász Lajos észak-pest-egyházme- gyei és Kenéz Ferenc pesti egyházmegyei ref. esperesek

beiktatásáról, — dr. Bartha Tibor püspök beszámolójáról kínai útjáról, — dr. Ottlyk Ernő teológiai akadémiai dékánná választásáról, — új lelkészek szenteléséről az evangélikus egyházban, — D. dr. Vető Lajos püspök betegségéről, — Karanko Jouko finn lelkész magyarországi látogatásáról, — lovászpatonai templomunk történetéről, megemlékezik a 70 éves dr. Kiss Jenő ny. teológiai professzorról, — továbbá híreket közöl a baptista. .egy ház életéből.

Bekötött szemű emberek

A gyerekek közkedvelt já- téka a szembekötősdi. Nagyo-. kát nevetnek, amikor a bekötött szemű gyerek bukdácsolva tapogat vagy el is esik. Csak annak rossz, akinek be van kötve a szeme, mert egy sötétségbe borult világban mozog s nem veszi észre a veszedelmeket, amik reá leselkednek, a követ, amiben megbotolhat, a fát, aminek nekimehet. Éppen ezért válik bizonytalanná, ügyetlenné minden mozdulata.

Jézus — a mai vasárnap evangéliuma (Máté 11, 16—24.) szerint — játszadozó gyermekekhez hasonlítja az Ö korabeli nemzetséget, amelyik nem úgy viselkedik, amint kellene. Noha Jézus személyében elk9- zelített az Isten országa, mégsem tértek meg s nem hittek Benne. Épp úgy tettek, mint a gyermekek, akik a sípolásra nem táncoltak és a siralmas éneket hallva, nem sírtak. Bekötött szemmel járva, nem tudtak Jézus után menni.

A magukat keresztyéneknek tartók között is vannak olyanok, akiknek be van kötve a szemük s nem ismerik meg igazán Jézust és nem tudják , követni öt. Sok a kifogás Jézussal kapcsolatban — mint egykor: „a vámszedők és bűnösök barátja”, „aki eszik és iszik” — s ezért kevés az igazi megtérés.

Ha mi kifogásoljuk is, Jézus akkor is a bűnösök barátja akar maradni s nem igazolja a farizeusokat önigazságukban.

Ha mi nem is ismerjük fel öt ^ a Róla alkotott hamis elképzeléseink miatt és nem térünk meg igazán, bűnbánatban és új engedelmességben* Ö azért számon kéri rajtunk a megtérést. Sőt ítéletet is hirdet meg nem tért szívünk keménysége miatt. Ha az „égig felmagasztalt” Kapernaum, Jézus lakóhelye nem kerülhette el sorsát, akkor a Krisztus nevéről nevezett keresztyének sem menekülhetnek meg az ítélet elől, ha meg nem térnek.

Jézus nem azért beszélt és beszél ítéletről, hogy azt mint elkerülhetetlen sorsot állítsa elénk. Az ítélet nem az utolsó szava Istennek. Nem akarja Isten a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. A bekötött szemű ember megismerheti a bűnösök barátjában a világ Megváltóját, akihez meg kell térnie, ba nem akar elveszni az ítéletben. Istentől kapott bölcsességre van szükség ahhoz, hogy megszabaduljunk a látásunkat akadályozó kötéstől. Ezt a bölcsességet Isten meg is adja mindazoknak* akik kérik tőle. Kérjük hát „hittel, semmit sem kételkedvén” — amint Jakab apostol (1, 5—8.) buzdít a mai vasárnap levélbeli igéjében — s nem leszünk többé bekötött szemű emberek. ^

Vető Bélit